Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

1962. Április 30, hétfő rejr Mii CVCI kJCívIod Örök vágyódás kodba. tarján indultam el, hogy las­san halkuló emlékek, pókhá­lós könyvek és fakuló öreg írá­sok országában megkeressem azt a boldog messzesugárzó ragyogást, aminek — május a neve. Odakinn, az ablakon túl talán már gyöngéden dereng is a keleti égboltozat alja, de itt benn még éjszaka van és az asztali lámpa sápadt bűv­körében sorra föltárulkoznak a sárguló lapok, hogy elsuttog­ják titkaikat. Istenek leánya, a világtartó Atlasé és Pleioneé volt Maja istennő. Maga Zeus, a nagy­étvágyú fő-íőisten vetett rá szemet, akinek aztán megszül­te a görög mithológia legro­konszenvesebb istenét, Her- mes-t. Maja neve görögül anyácskát jelent, de dajkát is. A római hitregék Faunus leá­nyának mondják és Vulcanus feleségeként emlegetik, aki rokonságot tartott a Föld is­tennőjével, Bona Dea-val, és védőszelleme volt a csírázás­nak, valamint a termékenység­nek. A régi római kalendárium harmadik hónapját — a mi ötödik hónapunkat — szentel­ték kultuszának és ez a hónap tőle kapta nevét- is. A csírázás és a termékeny­ség halhatatlan istennője volt tehát.a csodálatos istenasszony. Ragyogó ifjúságát és diadal­mas szépségét megőrizte a mi számunkra, kései, méltatlan, avagy méltó utódok számára is, Tisztelete magától elterjedt Halhatatlan májusok A TAVASZ VIRÁGAI úgyszólván az egész földön. Maja istennő hónapjában te­lik meg szépséggel és csodá­val a világ. Mámoros keringő­be kezdenek ilyenkor az élet­nedvek fűben, fában, virág­ban és mindenben, ami él az éltető nap alatt. Aki május­ban nem volt szerelmes, az mostoha gyermeke marad mindörökké az isteneknek. Örök igazság ez. Korona­tanúi a költők, akik alázatos szívüket tették , mindenkor Maja istennő virágfüzéres ol­tárára, és legszebb himnuszai­kat hozzá zengték öröktől fog­va. A vénülő szívek is május­ban tudnak a legfájdalmasab­ban emlékezni ködbeveszett ré­gi májusokra. A szőke kislány­ra, akinek ablakában megleb- ben a hófehér függöny, ha láza­san kalapáló szívvel ablakába lopjuk sóhajtozó éjszaka mé­lyébe rejtőzve harmatos má­jusi bokrétánkat, vagy május­fát ültetünk, ráaggatva, ami jó és szép, tehát nem hiábavaló. Kísértenek régi. pirosló má­jusok is, meg a szakállas köl­tő emléke, akivel forradalmi dalokat dúdoltunk sokszor a rendőri felügyelet alá helye­zett ligetben és aki átforróso­dott hangon suttogta a friss fűben köréje heveredő niun- kástesvéreknek; . .. egyszerre a májusi éjben valami hullám megcsapott: illatok szálltak láthatatlan, sűrű és nehéz illatok, a lélegző, édes sötétben szinte párolgóit a világ és tengerként áradt felém az • orgona, jázmin és akác. Berzsenyi Dániel zord arca is földerül, amint elsóhajtja: A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. . Balzsamos fürtjén Zephirek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Melyre a zárt föld kipihenve ébred: Számtalan létek lekötött csírái ' S magvai kelnek... Ady Endre orgona-hangja zengi a piros dalt, amelyre májusi zápor után gyújtott a vére az áldott csókos mezőn ... Ahogyan hallgatom a külö­nös hangversenyt, kis köny­vecske akad kezembe. A cí­me: Rövid dalok egyről és másról. Ady Endre százhet­vennégy ismeretlen verse. A költő halála után négy eszten­dővel, 1923-ban adták ki. Eb­ben imigyen újjong május elé: Tündéri május, lombot fakasztó, Könnyű felöltőt szegre akasztó, Légy üdvözölve: Szívet fakasztó, emlék-marasztó .., Járok a korzón, szívembe’ mámor: Kacagva libben leányka-tábor. De szép az élet. Félóra múlva A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen. Csak robotoljon csöndben a reméli: És jött május. Ezer _orgonának Lila bugája, búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon .,. Juhász Gyula akkor, abban a ligetben Reviczky Gyulát is idézte, az elődöt, akinek han­gulattá foszlott az élete és aki így emlékezett egy még régebbi pozsonyi májusra, egy kékruhás pozsonyi kislányra: A jegyzetekből látom, hogy ezt a májusi zápor előtti ver­set éppen hatvankét esztendő­vel ezelőtt, 1900 május 6-án dalolta. Huszonhárom éves volt akkor, a nagyváradi Sza­badság ifjú munkatársa. zuhog a zápor... Muzsikáinak a versek, har­sognak a májusi strófák, de a lámpafény már alig tud meg­birkózni a megsűrűsödött ci­garettafüsttel. Csengő hang muzsikálja túl a különös kon- certett: József Attiláé; Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel — A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! Fölöttünk kacagva bontogat­ta dús lombját a nyárfa, dia­dalmasan füttyentett egy rigó, a szemekben a májusi ég ra­gyogott és komor rendőrök ténferegtek gyanakodva' a bé­késen majálisozó. vidám ki­rándulócsoportok között. Még a bánat, a csaló­dás, a fájdalom is szebb Maja istennő csudatevő hónapjá­ban. Kezlyüs utakkal, kék ruhában Te is ott ültél egy pádon. Sok szépet mondhattak neked, mert Csak mosolyogtál, angyalom. Platánok gúnyos suttogását Hozá a játszi szél felém: Minek van a szegénynek álma Gyönyörű május elsején! Tóth 'Árpád, amíg halkan vitte a lomha gálya a partta­lan tengereken, így révedezett róla: Tompán tűnődöm. Csend a tájon S mint aki mélységbe bukott, Ha mozdul, szisszen jajja fájón, Felelnék, jaj, de nem tudok. Minden oly furcsa, torz és vissz: Idegen a tavaszi tisztás . És ferde ívű minden ág ... Ki lovagolt el ott a fák közi, Az elhulló fehér virág közt? A szerelem? — az ifjúság? Valami varázslat történhe­tett, talán Maja istennő jelent meg láthatatlanul az őt idéző versekre. Szédítő sebességgel kavarogni kezd a füst. elenyé­szik benne á lámpa fénye, a magas könyvgarmada pedig megindul és nagy robajjal hull( a padlóra. Ijedten kapom föl szememet. Tekintetem az ab­lakhoz tapad. arpely mögött éppen most harsan az első má­jusi hajnal. Az igazi. Szélesre nyitom az ablakot, 'Maja istenasszany lenge álak- ia lebben éppen finom fátyol­ként a felragyogó magasságok felé. A szemközti ház párká­nyának szögletében vadgalamb ül. Most veszi át párjától a szalmaszálat és nagy gonddal igazgatja fészekké maga alá. A tető fölött pedig, a har­sány zöldbe borult hegyoldal­ról mintha karcsú láng csap­na az égre: ebben a pillanat­ban ölti fel rózsaszínű meny­asszony-ruháját egy fiatal mandulafa. Magyar László gyűlnek, gyűlnek a kis kezekben, hogy csokorrá gyűlve köszöntsék májust, a virágok hónapját (Gábor felv.) Júniusban rendelik a nevelőotthonok negyedik országos versenyét Júniusban negyedszer ren­dezi a Művelődésügyi Minisz­térium gyermek- és ifjúságvé­delmi osztálya, a nevelőottho­nok hagyományos országos versenyét. Ezt az intézeti és körzeti versenyek előzik meg. Az utóbbiak színhelye Pécs, Kecskemét, Székesfehérvár, Debrecen, és Budapest. A vetélkedők kulturális és sport jellegűek lesznek, ének­karok, zenekarok, népi tánc- csoportok, színjátszók, bábját­szók lépnek majd színpadra. A kulturális versenyekkel egy- időben és azok színhelyén szakköri és műhelymunkák­ból kiállítások nyílnak. Érde­kesnek ígérkeznek az országos szellemi, ügyességi. sport-, akadály- és tájékozódási ver­senyek, illetve bemutatók. Már kidolgozták a lebonyo­lítás részletes programiát. Az ünnepélyes megnyitót június 22-én délután Budapesten a margitszigeti úttörő-sporttele­pen tartják. A műsorban ke­rékpáros ügyességi akadály- verseny is szerepel. Ugyancsak a megnyitón mutatják majd be a növendékek a nevelőottho­nok életének egy napját, éb­resztőtől a takaródéig. Ezt kö­veti a repülőmodellező bemu­tató. majd vidám sportműsor, végül szertorna és talaj torna. A szellemi vetélkedő színhe­lye június 23-án a Magyar Op­tikai Művek művelődési háza lesz, Társasutazás a szocialista országokban címmel. Ugyan­ezen a napon a budai hegyek­ben rendezik a sport, ügyessé- ! gi, akadály- és tájékozódási versenyt. A nevelőotthonok 1962 évi országos kulturális szemléjét június 24-én, Szegeden tart­ják. amelyen a körzeti verse­nyeken legjobb eredményt el­ért művészeti együttesek és szólisták vesznek majd részt; (MTI) _J\ereózleb heluett belüket Régi költők virágos kertjé­ben böngészgetek. Mindegyik­ben találok májusi rímeket. Hiába, veszedelmes kerítő is volt mindig Maja istenasszony, szenvedélyesen gyújtogatta a szíveket. Minél taplósabb volt a szív, annál könnyebben fo­gott tüzet. Garmadába gyűlnek a poros könyvek az asztalon. A lámpa szelíd fényének kalitkájában zengenek a tavaszi ritmusok. A szoba megtelik orgonák, jáz­minok és gyöngyvirágok illa­tával. Átforrósodik a levegő js a sárguló lapokról lángoló Örök szerelemtől. A cigaretta- füst ködéből egymás után go­molyognak elő a régi arcok és régi vágyak. Gyönyörűséges fájdalmak símak-újjonganak. Csokonai Vitéz Mihály sá: padt arca rémlik most fel: Zöldelljetek most, óh kedves Térmezők és ligetek! Árnyékos erdők, és nedves Rétek, most zöldelljetekl Légyetek a nép javának Megvidító tárgyai, S lelkem ártatlan voltának Menedék kárpitjai... Vajda János a Montblanc- ember elkomorodva fájlalja hogy hiú komédia az élet hír- fény, dicsőség, hatalom mint semmiség, csak gyilkos gúny­nyal lehet róla szólni... Ha­nem azért követve Gina tova­libbenő fantomját, mégis ígj sóhajt a váii erdőben: — Ah, mert ha járok a tavaszban, És látom, hegy-völgy mint virul; Szűz rózsabimbó szép hajnalban Hogyan nyílik ki, hogy pirul: Eltörpül szégyenkezve minden Hiábavaló bölcselet. Mint aeolhárfa, emlékemben Zendül bűbájos éneked. Tündérvilág, bezárult éden: Gyermekkor, első szerelem! S egyszerre csak fáj. fáj a szívem, És könnybe lábad a szemem.. . Már az időrendet is felbo­rítják. Forradalmi hévvel fe- lelgetnek egymás strófáira év­századok partjairól, a régiek ják írni és olvasni Cs. Igná­cot, R. Mihályt és B. Ká­rolyt. Két műszaki elvállal­ta a tanítást. Mindennap át­vesznek egy anyagot. Házi feladatot is kapnak. Lassan, de biztosan szeretnének elő­re haladni. B. Károly és R. Mihály — a legfiatalabb és a legidő­sebb — nagy kedvvel fogott a tanuláshoz. Bennük a tud- nivágyás már legyőzte az el­lenkezést. Cs. Ignác azon­ban még makacskodik. — Jó ég, hogy fog ez si­kerülni? Most. amikor már ilyen kort megért az ember. Amikor mér inkább utána van az életnek, mint előtte. Nem én! Már én csak mara­dok úgy. ahogy eddig ... Már nekem nem számít... Dol­gozni így is tudok ... Később még így beszél: —- Vett a feleségem egy fü­zetet is __ merthogy ő na­g yon szeretné .•.. Hát majd azért megpróbálom ... R. Mihály már magabiz­tosan tervezget. — Segítek a gyerekeiknek a leckében ... elolvasom az új­ságokat ... könyvet is ... Nem lehet meghatottság nélkül hallgatni őket. Ott ál­nak az Ismeret küszöbén. Egy lépés még ... kettő ... s aztán átlépj a küszöböt a három ember, akik jók és szorgal­masak voltak egész életük­ben, s mégis oly későn sike­rült „felsőbb osztályba” lép­niük. Bende Ibolya és még régebbiek. Hangjuk mégis mai, örökké fiatal zso­lozsmává egyesül. Szabó Lőrinc lelkendezve meséli: nác szereti a viccet. A szeme huncutul villan, valahányszor megszólal. Alig tud beszélni • a nevetéstől, amikor elmeséli, hogy katonáéknál, ha levél jött a kislánytól, a pajtásait kérte meg. olvassák fel. Azok a kópék meg mindig mást olvastak. Jó, ugye? Jó. persze, hogy jó. Vala­hogy mégis elszomorodik az ember ettől a mulatságos tör­ténettől. Arra gondol, vajon hány ilyen élményben lehe­tett része Cs. Ignácnak, amíg az ötvenöt esztendő elszaladt fölötte. Hányszor súgtak ösz- sze a háta mögött, amikor ke­reszteket rajzolt a neve he­lyett, hányszor néztek rá úgy, mint egy múzeumi ré­giségre. S a másik kettő, aki önfe­ledten vele nevet? Vajon ők hányszor érezték kényelmet­lenül magukat? Nem beszél­nek róla. Talán önmaguk előtt is rejteni akarják, amit mások előtt gondosan rejte­gettek. Percnyi hallgatás után tör fel egyikből-másikból a szó. — Én mindig megvásáro­lom a „Dióhéjat” (ismeretter­jesztő füzet), a feleségem szokta felolvasni... — Én már nézegettem sok­szor a leányom füzeteit. Mond­tam is, hogy mutasson egy­két betűt. A lányom neve­tett, hogy nem szégyened magad, apa, ezt nem tudni... Hiszen éppen ez az. hogy szégyelltek. Tizenhét eszten­•- Él Budaörsön három ember. y Betanított munkásként dol- ^ gozpak a Goldberger Textii- ^ művekben. Kettőjük kinn 1a- ^ pátolja a szenet az udvaron, a ^ harmadik a kazánház mellett ^ segédkezik. Egyik hatvanöt, ^ másik ötvenöt, a harmadik ^harminckilenc esztendős. Csen- des, jóravaló munkások. Nő­isek. gyermekeik vannak. Sze- í rétik a pörköltet meg a jó í bort. Szeretnek el társalogni f vasárnaponként a szomszédok­éira!. Szívesen hallgatják a é rádiót, különösen a magyar énótát. Szabad idejükben tesz- ^ nek-vesznek a ház ' körül. ^ Tavaszonként felásózzák a ^ kertet. Élnek egyszerűen s ^ többé-kevésbé elégedetten. ^ Egy teher mégis nyomja a szí- ^ vüket... é Ez a három ember életé­iben még nem írt meg \ í egyetlen levelet sem. s, " Í Nem olvasott újságcikket ^ vagy könyvet. Nem ment el s moziba, ha feliratos volt a Í film. Kínosan érezte magát, Í-ha egy hivatalos papír elé '/y került, amin ott szerepelt az ia szó, hogy aláírás. Másra Í bízta a kérdőívek rubrikáinak ^ kitöltését. Mástól kérdezte ^ meg az utca nevét. ^ Reggeltől délutánig vagy délutántól estig az ásót, la- Í pátot forgatják a gyárban. Ha Í az idő engedi, eltréfálkoznak í egymással. Különösen Cs. Ig­dő alatt azért nem sikerült sohasem bepótolni a hajdan elmulasztottakat. — Nyolcéves koromban már szolgáltam — révede­zik el R. Mihály, s úgy folytatja, mintha önmagának mesélné — egy osztályt kijár­tam, de elfelejtettem a betűket, soha senki nem törődött ve­le, hogy újból megtanuljam... mindig csak a munka, min­dig csak az... s abból is a legnehezebbje... — Én meg — veszi át a szót B. Károly, elmentem az iskolába két esztendeig... Alig tanultunk... Egy nagy gödröt kellett feltölteni agyag­gal, azzal teltek a tanulóna­pok ... Olyan nehéz volt az agyag, hogy a karom minden este fájt... Azt mondtam, a fene, aki megeszi, én azért nem megyek iskolába, hogy ingyen dolgoztassanak ... Fel­hagytam vele..'. Felhagyott vele, és senki se bánta. Senkit se érdekelt, hogy a kis szegény gyerek, a Karcsi, megtanulja-e a betű­vetést vagy sem. — Tetszik tudni, hogyan volt az akkor... magyarázzák — a mi fajtánk nem volt fon­tos ... És most? Most fontos. Nekik is — a munkatársaiknak is, akik el­határozták, hogy megtanít-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents