Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-22 / 94. szám
mar hecif.i-fiírkw 1962. Április 22, vasárnap A nagykájtaiak kire olasshonbíin vannL Meglátogatták Nagyká- tát is, ahol megismerkedtek a község életével, s- k jóbaráttal, s a legkellemesebb rn ', ékekkel térlek 1 r rs. Azóta i~en gyakori a levélváltás, s a bérem jóbarát mindig közös levélben számol be az otthoni eseményekről, s kér tájékoztatást a nagyhutaiak életéről. A levelekben Enzo Pasi, Tarroni Giovanni és Luigi Pattuelli. dése során, s az olasz meghí- 'f vás nemcsak a vendéglátóknak és a testvérvárosnak szóló ba- ráti gesztus, hanem az egyiit- $ tes ' művészi munkájának er- % kölest elismerése is. y A nagy létszámú Tápiómenti ^ Népi Együttes külföldi utazd- $ saruik megszervezése és bizto- ^ sítása nem gyerekjáték. Sok £ gonddal, nehézséggel jár. Az % együttes jó hírének növelése, s ^ az országhatárokon át szövődő > barátság további ápolása azon- $ ban minden támogatást, min- £ den fáradozást megérdemel. ^ Tenkely Miklós \ Szemler Ferenc: * Alinak a fák Alinak á fák ragyogó tgyasz,új aranyában. Az ágak keskenyedő csúcsán levelek igazodnak a szélhez. Hajlik á törzs üde nyári viharban. Az őszi köd omló gőzei puszta pucér gallyakra tapadnak. A jégár néha tőiig betakarja telente. De állnak erőse«. >*agy gyökerükkel a földben. Az égnek emelt koronával. Gyűrűket kerekítve — az évek száma szerint — hús kérgük alatt. Állnak konukan s,makacs életerővel, f itymálják az időt. Köszörült fejszére se vetnek olykor ügyet. Noha ismerik ezt is, amazt is. Azonban vak bizalom utasítja a sejtjeiket szaporodni, tíj rügyeket, levelei, barkát sokasítani. Bátran nyúlni az égbe. Gyökérrel a föld rögeit tapogatni. Állani, élni, megállani, élni, mcgállani, élni! igen gyakori a f énykép és a képeslap. Egyik fényképfelvételen a nagykátaiak három al- fonsinei barátja is szerepel. Az elmúlt év októberében, a közeli TVlarzabo-tto város fasiszta lerarnbolásána.k emlékére rendezeti nagyszabású békemenet egyik pihenőjén álltak a lencse elé. Bal szélen áll a széles- vállú, izmos Enzo Pasi, mellette Tarrőhi Giovanni, jobb szélen pedig Luigi Pattuelli. Vállukról-kerek tábla lóg: „Peace”, illetve „MIR” felirattal. A múlt év decemberének egyik utolsó napján újra nagy riport készült Nagykátán az olasz nyelvű adás részére. A művelődési ház Tápiómenti Népi ßgyüttese adott műsort. Az énekkar és a zenekar magyar népdalokat és olasz dalokat adott elő. A műsorban Chmelly Ödön üzent a három jóbarátnak, jöjjenek ' újra Nagy-kútára, szirtesen látják őket, s fejenl<ént negyven darab palacsintát kapnak. Ez az üzenet célzás volt egy hangulatos pala cs iijJ a evésre, amely a művelődési ház igazgatójánál történt a vendéglátás alkalmával. Az olasz fiúknak nagyon ízlett a magyar csemege, s emlegetlek a palacsintát. Alfohíinében hangszórókon közvetítették .a magyar rádió adását. Az itt járt küldöttség tagjai pedig a palacsintaevésre Mellettem szabad egy hely Az együtt?« műsorából: Nógrádi képek kommunista polgármesterétől, Oreste Rambellitől, aki írt városa helyzetéről, gondjaikról. örömeikről. Az elmúlt nyáron pedig a !nagyar rádió vendégeiként három alfonsinei fiatalember járt hazánkban: Luigi Pattuel- U, Enso Pasi és Tarroni előZsuzsa inkább dundi, mint molett. Jutka viszi a szót, mint mindig, valahányszor együtt vannak. — Nem értem, mi szükség ennyit beszélni erről! Zsuzsa rákontráz: — Szerintem semmi. Ha leesik egy atombomba, úgyis minden mindegy... — Ki tudja... — tűnődik Vera, s közben egyik fiúra syidít, aki a folyosó túlsó oldalán támasztja a falat két másik társa között. Jutka még mindig dohog: — Itt fecsérelni a drága időt; Inkább moziba mennék! Zsuzsa mint az árnyék, követi a szóban: — Milyen igazad van! Vágy táncolni... egy klassz sráccal! — Vera már talált is magának! — hunyorít cinkosan Jutka és könyökével mégbökj Vera oldalát. — Ugyan, mit képzelsz... — rezzen zavartan a lány és elkapja tekintetét a fiúróL — Nem szokásom képzelődni ... — von vállat Jutka és cigarettára gyújt. Zsuzsa a kezét nyújtja: — Nekem is adhatnál! — s kivész egyet Jutka tárcájából. — sKi az? Ismerem? — húzódik közelebb, s mivel gyufája sincs, Jutka cigarettájáról gyújtja meg a magáét. Jutka csak a fejével intarra, ahol a három fiú áll... A HÁROM FIÚ, nevezetesen Zoltán. Bandi és Feri, csak a cigarettájukat vallatják. A tekintetük azonban gyakran téved arra, ahol a lányok kis csoportja áll. — Vigyázz, öregem, mert kiesik a szemed... — kezdi végre a szót Feri, de Zoltán közbevág. — Ne folytasd ... tudom... — s nézi tovább a lányokat Ha lányokra kerül a szó, Bandi is minden esetben leteszi a voksát. Mindig ilyenféleképpen: — Nem mondom, jó kis csirkék... — Fejével Jutka felé bök: — Különösen az a szőke! — És Kati? — rosszmájús- kodik Zoltán. — Nem esküdtem örök hű- 1 séget neki! Feri a szóbanforgó lány pártjára kel: — Pedig rendes lány... megérdemelné... — Már megint erkölcsi prédikáció? — fordul szembe Bandi a pártfogóval, de mielőtt választ kapna, Zoltán közbeszól, hogy elejét vegye a kirobbanni készülő vitának. — Csinos az a barna... A nadrágos... Bandi nyomban lehiggad, megnézi magának a lányt, aztán csak legyint: — Csontkollekció ... De ha ő az eseted! Ahogy elnézem, gólyák még. Könnyen kikezdhetsz vele. Te, a nagy harmadikos! Az évfolyamelső!... Még szívesen is veszi, ha pártfogóra lel. — Nem úgy gondoltam ... — Mi az, már te is romantikus lélek lettél, mint Feri? — Romantikus?, Ugyan. Egyébként Feri sem az. — Csak éppen prédikál, mintha templomban lenne, közben pedig... — Közben? — lép közelebb Feri. — Jó, jó..: tudom;.. — húzódik hátrább Bandi. — Megint megtaláltad az igazit— — Azt nem mondtam.;. de jól megértjük egymást. S ez is valami. — No lám! — veri barátságosan hátba Bandi. — Szót értünk mi, komácskám. Ezt vallom én is. Jól megérteni egymást. Kell ennél több? — Veled nem lehet komolyan beszélni! — fordít hátat Feri és Zoltánhoz lép. — Komolyan tetszik? — Van benne valamijei — Menj oda hozzá;----Né butáskodj... Talán m ondjam a szemébe, hogy tetszik? — Miért ne.:. ha úgy van— — Napok óta figyelem, de— Bandi már tanáccsal is szol. gál: — Odamész és elkéred a jegyzetét Legutóbb nem voltál itt..; De mit magyarázzam. Nem vagy már kezdő! — No, indíts! — böki oldalba Feri is. Bandi még megtoldja: — Mi lelépünk... Zoltán szabadkozik: — És ha;.. — Itt a jegyzetem;.. — nyomja a kezébe Feri a magáét. — Én valóban nem voltam itt a legutóbbi légóórán. — Aztán csak ügyesen! — ad még egy utolsó főtanácsot hivataös meghívó is eljutott \ Nagylcá ára: j júniusban szive- \ sen látnák őket, kinti költse- : geiket fedeznék. a két éve működő együttes,! zl amely pedagógus énekkar- ! bői (tagsága 15 község pedagó- ! gusaiból kerül ki), zenekarból j és tánckarból áll, valóban sok í szépe t alkotott a$ eddigi műkő- i é Kié legyen a kockázat? \ \ Beköszöntött a tartós jóidő, s rövidesen megkezdődik a ; £ szabadtéri színpadok idei szezonja. Kielégítő működésük előtt j £ azonban komoly akadályok tornyosulnak. Az elmúlt vasárnap : £ írtunk a gödöllőiek anyagi természetű gondjáról. Ahhoz, hogy ! £ végérvényesen befejezhessék az építkezést, s biztosítani tud- \ £ ják egy igényes előadás minden technikai feltételét, több £ £ mint fél millió forint szükséges. Leányfalun más természetű £ ' a baj. Leányfalun hosszú évek óta áll egy jól megépített szabad- í £ téri színpad, amelyet tudomásunk szerint még az ötvenes £ £ évek közepén avattak fel. Az első években jól működött a köz- £ £ ségben lakó dr. Bíró Miklós nyugdíjas ügyvéd segítségével, aki j £ korábban hosszú ideig az Állami Operaház jogtanácsosa volt. £ £ Közbenjárására az Operaház művészei többször is meglátogat- £ S ták a községet, s értesüléseink szerint díjmentesen tartottak ^ £ előadásokat. A helyárakból szép pénz jött be, a szabadtéri £ ! színpad jövedelmező vol t. S mi a helyzet ma? A művészektől £ : senki sem kívánhatja, hogy társadalmi munkában tartsanak £ ! niagasszínvonalú előadásokat, hogy ezzel fenntartsák egy kis £ • község kulturális létesítményét. A fellépésekért fizetni kell. £ £ Nem is keveset. Egy egész estét betöltő, s az igényes közönsé- £ • get vonzó előadáshoz több ezer forint szükséges. Ugyanakkor a közönség esetleges érdektelensége egy rész- £ : ről, s a rossz idő más részről, olyan kockázatot jelent a sza- j i badtéri színpad rendezvényei szempontjából, amelyet senki £ nem mer vállalni. Mert akár Leányfalun, akár más község- £ ben ki az a pedagógus, vagy tanácsaikat mázott, aki esetleg ne- í gyedévi fizetését lutrira teszi? A művelődési ház — sem £ Leányfalun, sem más kisebb községben — ugyancsak nem vál- j laihat kockázatot. A leányfalui művelődési ház évi költség- ^ vetésének 8—9 ezer forintnyi összegéből erre nem futja! Többek között ez a magyarázata annak, hogy néhány sza- £ badtéri színpadon alig-alig van egy-egy szezonban rendez- £ vény. Leányfalun például az elmúlt évben 4—5 alkalommal £ volt előadás. Ezzel szemben a szabadtéri színpad nagyszerű | táborozóhelye a kirándulóknak, csak legyen, aki utánuk győzi £ takarítani a konzervesdobozokat és a zsíros papírokat. A me- £ : gyei tanács annak idején bizonyára nem ilyen célból ölt bele £ \ százezer forintot a leányfalúi szabadtéri színpadba — amelyet £ I mellesleg szólva rossz helyre is építettek, mert egyik oldalon £ : a főútvonalon közlekedő gépjárművek, a másik oldalon az ér- £; ; kező és induló hajók hangszórója és dudája zavarja az eset- } ■ leges előadást. £ Kié legyen hát a kockázat? Véleményünk szerint ezt —£ : ha a szabadtéri színpadok rendszeres előadásaira végre szá- £ ; mítani akarunk —. sürgősen el kell dönteni. A végső szót a £ ■ megyei tanács illetékes szakembereinek kellene kimondaniuk £ : egy alapos felülvizsgálat után; mi legyen: megbirkózhatnak-e ^ i a községek a maguk erejéből ezekkel az akadályokkal, vagy £ ; pedig központi intézkedésre van szükség? (tm) £ : Francoise Arnoi^l a Francia nő \ és a szerelem című film egyik ! jelenetében. A filmet hazánkban is bemutatják i\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ £ Brigitte Bardot új filmjében. £ Címe: Marais asszony bundája C hmelly Ödön, a ncgykát-ai járási művelődési ház igazgatója, a sok egyéb akta, könyv és papiros melleit- egy közönséges szürke irodai dossziét is őrizget hivatali szobájának szekrényében. Messziről legfeljebb az tűnik rajta szembe, hogy igen vaskos, csak úgy duzzadozik a benne levő irományoktól. Közelebbről szemlélve azonban, mag.epödve tapasztalhatja az érdiklödö. hogy nem akármuyen szokványos irodai tartozék es mégsem! ... Az áll rajta határozott kézírással: „Olasz ügyek” ‘... Mint valami külügyi hivatalban ... Dehát milyen olasz ügyei lehetnek egy művelődési háznak? A dossziékból marék számra kerül elő a képeslap, fénykép- felvétel, s olasz nyelven irt levél, baráti üdvözlet... S .köztük, szerényen meghúzódva egy meghívó, a Bolbgrui megyei Alfonsine város Olasz— Szovjet Társaságának Tolsztoj körétől, 10 napos alfonsinai turnéra... A meghívás a Tápiómenti Népi Együttesnek szól... Evek óta szövődik ez a barátság a két város között. Az alfonsineiek mar korábban szerették volna felvenni a kapcsolatot, valamelyik mezőgazdasági jellegű kisvárosunkkal vagy -községünkkel. A közvetítő szerepet aztán a magyar rádió olasz szekciója látta el... Alfonsine 13 ezer lakosú, modern mezőváros. A második világháború alatt a fasiszták lerombolták, mert a lakosság ellenállt Hitlernek, s gyűlölte Mussolinit. A fasizmus összeomlása után kezdték felépíteni mai szép városukat. A város és környékének földművelő lakói többségükben kommunisták. A legutóbbi választásokon a kommunista párt a szavazatok hetven százalékát kapta, így a .tanácsban túlsúlyban vannak a kommunisták. O lasz barátaink érdeklődéssel figyelik a magyar és a többi szocializmust építő ország mezőgazdaságának helyzetét, s nem egy tapasztalatot hasznosítottak odahaza. Ez az érdeklődés az alapja annak, hogy szoros barátságra akartak lépi egy hasonló nagyságú magyar Icözsíggel. Nagyhalára úgy esett a választás, hogy innen több alkalommal riportot közölt a magyar rádió olasz nyelvű adása. Először 1959 decemberében. A riport tárgya: hogyan készülnek a karácsonyra egy magyar községben. A műsorban szerepelt többek között a művelődési ház is. Ezután indult meg a levelezés a két város között, mert az alfonsineiek hallották az adást és reagáltak rá. Rövidesen részletes levél érkezett a város \ AZ EGYETEM FOLYOSÓJA olyan, £ akár a felbolygatott méhkas. £ A szavak összekeverednek a í cigaretták kékesszürke íüst- jével. A hallgatók csoportok- J ba verődve acsorognak, beszélgetnek. Az előadó, köp- £ cös, pirospozsgás emberke, ott £ szorong az egyik csoport kö- £ zepén és tovább magyaráz: £ Rövid karjai olykor köröket £ írnak le a levegőben, amint £ széles gesztusokkal kíséri rög- £ tönzött előadását. A hangja £ halk, a szélrőlállókhoz már £ csak félszavak érkeznek: po- £ zitrino ... sugárveszély.. . bé- J kés célok ... borzalmas pusz- £ títás... atom..; £ Távolabb, különhúzódva a £ többiektől, három lány áll: £ Vera, Jutka és Zsuzsa. Vera £ nyúlánk, karcsú lány, amit J csak hangsúlyoz testhezálló ! sötét pulóvere, fekete nad- ! rágja. Jutka a teltkarcsúak népes táborába tartozik, míg_ PHŰKNEK PÁL: történt baráti meghívást és a £ színvonalas műsort levélben £ köszönték meg, s ők vetették £ fel első ízben a gondolatot, j milyen jó lenne, ha az egyut- £ tes a szép számokat Alfonsine j főterén és környékén is előad- J ná. Nemsokára a már említett
