Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

1962. Április 22, vasárnap «fi t MEGYEI Németh Emil: A tavasz tövén A legszebb, mikor ébredez az új Ígéret kezdete. Megejt a rejtett mozdulás sejtett-vágyoít igézete. A buja bőség halmaza — talán már kevesebbet ad: befülled szem és értelem, elhódít, hogyha rám szakad. Az apró léptek titkait beolvasztja a tömkeleg, szemmel és aggyal nem tudom követni már a lényeget. Mikor a szem kiéhezett, ' hogy az új csücskét lássa csak. akkor habzsolhat igazán a titokból hatalmasat. Mikor a kopasz fákon át közel van még a messzeség, s az ág-bogak kis bütykeit búvó erő feszíti szét. Mikor a délceg napsugár, mint sürgönydróton, úgy szalad végig még a vesszők haján, akkor üt a nagy pillanat, akkor rázkódik meg a fa. És ez a legszebb!... Vagy talán az, mikor az új fészekalj rét-áldó sárga kisliba kilép a kertek kapuján. , A francia filmhét után májusban mutatják be a mozik A világ minden aranya című francia—olasz filmet MŰVÉSZEMBER- r f W / < U ■A l v Messze még a nyár, de a Szerelmesek című német film már a nyarat idézi. Szereplői: Vivi Bach és Rex Gildo Bandi is. — Nehogy a nya­kadon maradjon! A HÁROM LÁNY közül elsőként Jutka veszi észre a közeledő fiút. — Nézd csak! — súgja Ve­rának. — Az álomlovag köze­leg! Vera meglepődik, bár látja ő is. — Képzelődsz. Miért jönne ide? — Ez már az ő dolga. Any- nyira bámult az előbb! — Na, én megyek! — szö­gezi le a tényt Zsuzsa. Jutka rákontráz: — Én is! — Itt hagytok? — rémüldö­zik komolyan Vera, mert a fiú valóban feléje tart. — Nem szeretek statisztál­ni! — így Jutka. — Ha elmentek, én sem maradok itt! Mielőtt bármelyik lány vá­laszolhatna, már ott áll a fiú. A mozdulata, ahogy rá­jukbiccent, szögletes, de a hangja kedélyesen cseng: — Bocsánat, lányok. Jegy­zet kellene. Legutóbb* hiá­nyoztam. — Sajnos, én is! — tárja szét Zsuzsa a karját. Jutka rábólint: — Úgyszintén ... — aztán Verára mutat: — Ö itt volt. — Valóban? — Zoltán alig tudja leplezni örömét. Vera zavartan topog: — Igen ... de ... — nem tudja, mit mondjon a fiúnak, most, hogy szemtől szembe áll vele. Jutka kisegíti: —. Csak beszéljétek meg nyugodtan. Nekem még dol­gom van! — és jelentőségtel­jesen kacsint Zsuzsára. — Várj, megyek én is! — kapcsol a kis molett és Jut­ka után iramodik. Vera a fiút méregeti, s köz­ben egyik lábáról a másikra áll. Zoltán rákérdez: — Kölcsönadnád? Mire Vera: — Ennyire érdekel az atom­védelem? — Pótolni szeretném... — füllent Zoltán és kivágja ma­gát: — Mi van abban? Vera végre megtalálja a hangját: — Pótolni azt, amit el sem mulasztottál? — Hogy érted ezt? — most a fiú toporog zavartan. — Ügy, hogy nem is ezért jöttél ide! — De .. . — hirtelen felta­lálja magát: — Itt a jegyze­tem! Nézd meg, ha nem hi­szed ... — s nyújtja bizony­ságul. — A legutóbbi óra •anyaga hiányzik. — Pedig itt voltál! — Ve­ra hangja határozott. — Ezt honnan veszed? — Láttalak! — Hirtelen rá­jön, hogy elárulta magát. Le­hajtott fejjel merően nézi a folyosó mintás kövét. Zoltán nevetve emeli a ma­gasba két kezét: — Megadom magam! — a hangja már magabiztos: — Ha láttál! — Ott ültél az ablak mel­let!?. .. a harmadik sorban — mondja, de nem' néz a fiúra. A fiú mosolyogva nézi. — Ha tudóm, hogy megfi­gyelés alatt állok ... Mint riadt madár, olyan a lány. — Nem kellett volna el­mondanom ... De mit csinál­jak. — Felemeli a fejét, a fiú szemébe néz. — Ilyen va­gyok ... — Én sem a jegyzetért jöt­tem. — Ügy hangzik ez, mint egy vallomás. — Itt voltam múltkor... jegyzeteltem..; — És ez? — mutat Vera a füzetre és élénkül a hangja. — A barátomé. — Akkor... — s odapislant a füzetre: — te nem is vagy Feri... — Zoltán... — nyújtja a fiú a kezét. — Vera. — Ezek szerint túl vagyunk a formaságokon — szusszant nagyot a fiú. — Tehát ezért jöttél? — Legyünk jóbarátok. — És ha foglalt vagyok? — szemernyi kacérság bujkál a lány hangjában. A fiú elszontyolodik: — Nem szeretném ..; Vera tűnődik kis ideig. Mit is mondjon? Ha elfogadja ezt a hirtelen támadt barátságot, vajon mit gondol majd róla a fiú? S egyáltalán mit akar? De azért jó, hogy végre itt van. Egy hete már, hogy fi­gyeli. — Rendben ... De azért ne bízd el magad! — Nahát! — lelkendezik a fiú. — Ezt illene megünne­pelni! — Nem lesz túl korán? — Egy fekete soha sincs korán. — Hirtelen elhatáro­zással a zsebébe nyúl, de nyomban megnyúlik az arca. — Azaz, hogy ... — Máris meggondoltad? Zoltán habozik a felelet­tel. Olykor nehéz kimondani az igazságot egy lány előtt. — Talán randid van ma dél­után? — kérdez újra a lány, s a hangja színtelen. A fiú megadja magát. El­szánt arccal kihúzza kezét a zsebéből és nyitott markát a lány elé tartja: — Négy forint húsz... Eb­ből aligha ünnepiünk. Szép gavallér vagyok, mi? Vera arca felderül. — Igazi lord vagy! — Alig bírja visszatartani nevetését, közben ő is a zsebébe túr. — Annyi talán még nekem is van... — Kihúzza kezét, s buzgón számolja a markában tartott pénzt. — öt nyolc­van ... Ki-ki alapon elég ... — Remek lány vagy, Vera! Holnap megadom ... — Akkor nem megyek! — makacskodik a lány. — Az ösztöndíj másra kell! ÉLESEN FELBERREG a folyosón az új óra kezdetét jelző csen­gő. — Menjünk... — szól csen­desen a lány és a fiúhoz iga- i zítja lépteit. Zoltán a tekintetét keresi, : úgy mondja: — Mellettem szabad egy! hely... j ; — Én jól tudom, kérem : hogy az emberek nagyon ide- ; gerjednek mindentől, ami új • és bizony nehéz dolga van an- : nak, aki a huszadik század : emberének vallja magát. U; színek, új vonalak. vidámság élénkség költözzön minden la- ! kasba! Ez az én elvem, ezt próbálom minden ecsethúzás­sal megvalósítani. Nehéz a dolgom, mert nagy a gáncsos- kodák száma, ott ütnek, ott rúgnak, ahol csak lehet, de amíg a pemzlit emelni tudom, majd csak megélek valahogy uram, ha szegényesen is. Olvas­ta, hogy legutóbb az egyik árverésen kétmilliónál is töb­bet fizettek egy Rembrandt- képért? Dollárban, uram! Na­hát. És hogy hált meg Remb­randt? Szegényen, rongyo­san, mint a templom egere. Öt se értette mea a kora, a te­hetségéből meg mások húzták ja hasznot. Én is minden fo­rintért véres verejtéket izza- \ dók, uram. És az a sok ál­matlan éjszaka! Azt mondják : ugyan, hogy csinálja csak 'mester, maga tudja, magára ; bízzuk, .és,.amikor feldobálom \a színeiket, még mindig «lines ; semmi baj, olvadnak mögöt- i tem, hanem aztán másnap jör la Maca néni, meg a Rabicsel \ bácsi. Maca néni ezt mondja i Rabicsek bácsi azt mondja, él \ amikor a fizetésre kerülne o ; sor, csak hallom, hogy ezt íg% i kellett volna, mester, amott ; úgy fesse át mester, én met j csak állok, hallgatok és befeli j sírok. Hej,' ha én úgy valójá- '■ ban magámat adhatnám uram Nem szívesen vállalom, nekem j ez nem kenyerem, ezt inkább \ a dilettánsoknak hagynám. \ Mert dilettáns az aztán bőven j van az én szakmámban is. i Szóval, az annyi mint... any- i nyi mint... ötszáz. Mondom, j nem szívesen, dehát nem le- \ hét mindig finnyás az ember. \ Egyetlen szobafestő ' úgysem j válthatja meg a világot. Kiss Sándor No nézze csak. Vagy semmi képzelőereje . nincs magának? Ott hátul citromsárgával felol­danám a homályt, itt elöl fe­ketével ellensúlyoznám és két­oldalt zöldbe fullasztanám a kontrasztot. Na? Aáá. dehát minek is beszélek? Beszélje­nek a színek, uram. Nos? Ha nem megy, hát nem megy, szó­val a világoskéknél maradunk. \ A kulturális szemle irányelvei \ szerint a műkedvelő művésze- 2 ti ágak közül ebben az esz- ? tendőipen az irodalmi színpa- í dók munkája került előtér- 2 be. Ez gyorsította a termé- jí szetes fejlődést és ennek kö- (; szűnhető, hogy jelenleg több mint húszra tehető azoknak az l együtteseknek a száma, ame- lyek vagy kizárólag irodalmi $ műsorokat mutatnak be, vagy ( évi munkatér vükben a szín- ; játszó előadások mellett ilyen \ bemutatókat is rendeztek. $ Ezeknek az irodalmi' színpa- J dóknak a legjobbjai vettek í részt a ceglédi, megyei bému- ítatón. J Már maga az elnevezés is, 5 „irodalmi színpad”, magában ! hordja azt a két tényezőt, ( amely e műsorok megvalósí- ; tását meghatározza: irodalom j a színpadon — s az irodalom (fogalmában itt természetesen í vers, próza, drámarészlet és ! jelenet egyaránt benne foglal- ! tátik. Ez már eleve szüksé- ! gessé teszi annak eldöntését, ! hogy az irodalmiság vagy a ! színpadiasság legyen-e a mű- ! sor vezérelve. Vajon a versbe í foglalt mondanivalót puritán : egyszerűséggel akarjuk-e tol- ; mácsolni, vagy a segédesz- í közök teljes fegyvertárát fel- j vonultatva, pantomim és j filmvetítés, árny játék és < énekkar, szavalókórus és népi j tánc segíti majd az érzelmi- : értelmi hatás teljességét A : ceglédi bemutatón látott mű- í sorok mindegyike állást fog- : Iáit ebben a kérdésben, s en- i nek megfelelően alakította i ki előadását. í A dunakesziek szemlélete a ; vers iránti alázatot, a Cse- ; pel autógyáriaké a maximális ; látványosság keresését tük- ; rözte. S e két véglet között i helyezkedett el — persze a ; skála (különböző pontjain — i a váciak és a vecsésiek, a ! tápiószecsőiek és a ceglédiek (színes és változatos műsora. j A szerkesztés munkája minden : irodalmi műsor alapja, s a ; bemutatók azt mutatták, hogy í ebben a legnagyobb a fejlő- : dés. A legönállóbban szenkesz- I tett, legszebben komponált j műsor a dunakesziek „Mert I erős a szerelem”-je volt, amely i három ciklusában bemutatta ; a szerelmi költészetet az ókori i természetesség állapotában, a : középkor dogmáitól elnyomo- í rítva, végül napjaink boldog ! életérzésében. A ceglédiek mű- ! sorát, amely Francois Villont (állította elénk Kacsányi Sán­dor szerkesztette kitűnően. Egyrészt azért, mert Villon versein kívül idegen szöveget alig alkalmazott, ami kevés pedig feltétlenül szükséges volt a keretjátékhoz, azt any- nyira a kor hangulatának és szellemének ismerete ihlet­te, hogy alig érződött az a kettősség, ami a legnagyobb veszély a költői műsoroknak, nevezetesen az, ‘•hogy a gyak­ran banális, semmitmondó ösz- szekötő szöveg minduntalan kizökkenti a közönséget az elhangzó versek hangulatá­ból. A vecsésiek szerencsés tárgyválasztása megkönnyítet­te szerkesztési gondjaikat. Keret játékukban egy 1936- os újság elevenedett meg, s miután ennek anyaga sokré­tű és változatos, fölöslegessé tette az összekötést. A Cse­pel autógyáriak „Csillagszülő lángok” című műsorának szerkesztési elve az emberi' haladás, nagy pillanatainak megragadása volt, s ez szüksé­gessé tette a köztük levő idő­beli távolság összekötését is. Kuti Mihály ügyesen megírt párbeszédei helyesen oldották meg ezt a kérdést, nem úgy azonban az anyag összeállítá­sát, amelyet nemcsak meny- nyiségileg, hanem minőségi­leg is a régmúlt felé billen­tett az, hogy a XX. század nagy változásait csak olyan vérszegény részlettel kísérelte meg bemutatni, mint a rosz- szul sikerült — Kolozsvári András-féle — „Anya” drama- tizálás. tápiószecsőiek for­másán szerkesztett műsorát is gyengítette a sematikus egy- ; felvonásos. A leghibásabban : szerkesztett műsor a váciaké (volt, akik „Örök szerelmek” (címen a drámairodalom leg­szebb szerelmi jeleneteit mu­tatták be, keret játékos ösz- szekötőszöveggel, amely a kiválasztott részletek szerep­lőit, illetve azok íróit mint egy bírósági tárgyalás vádjá­nak és védelmének tanúit szó­lította fel szerepük eljátszásá­ra. Az ötlet érdekes, de a műsorból nem tűnt ki, hogy mi a vád, s hogy mi ellen kell védekezniük, másrészt vi­szont a kiválasztott jelenetek mennyisége aiyan nagy volt, hogy azonos hangvételük óL- fárasztotta a közönséget. A rendező keze adja meg » jól-rosszul szerkesztett anyag­nak az előadási formát, gyak­ran előnyére vagy éppen hát­rányára. A legharmonikusabb együttműködés szerkesztő és rendező között a „Villon” elő­adásban látszott, ahol Márki Péter volt a rendező, viszont a dunakeszieknél a kiválóan szerkesztett műsort a rendező nem tudta egyenértékűen meg­váltási tani, pedig Uray Qyörgy egy személyben végezte el mindkettőt. Az előbb részlete­zett három ciklus hangvételét nem sikerült egymástól elha­tárolnia, s így elsikkadt a zá­róanyag optimizmusa. A leg­biztosabban pergő előadás a Csepel autógyáriaké volt — Diós Ágoston munkája — pedig náluk száztíz szerep­lőt, vetítőgépet, magnetofont és teljes világítási apparátust kellett mozgatni. Ennek a ki­próbált technikai gördülé- kenységnek a hiánya tette tönkre a vecsésiek „Rendkívü­li kiadás”-át, amelyet Kiss István részleteiben igen jól — Karinthy Frigyes: A zöld halál című ámyjátékosított jelenetét kiemelkedően jól — rendezett. Ofella Sándor, aki az „Egy a jelszónk a béke” című műsort rendezte, első­sorban azért dicsérhető, mert pontosan felmérve csoportjá­nak képességeit és technikai adottságait, ennek megfele­lően építette fel az előadást. Balassi István, a váciak ren­dezője tűi sokat akart nyúj­tani, s ezért szereplőméi meg­elégedett a tiszta szövegmon­dással, s nem törekedtek ér­zelmi-indulati átélésre. Az előadásmód, az előadói színvonal a bemutató legegy­ségesebb képét nyújtotta. Ki­ugróan nagy teljesítmények, sajnos, éppúgy nem akad­tak, mint sajnálatosan rosz- szak. Látszott, hogy a tiszta szövegértelmezésen alapuló elemzés ezeknek a csoportok­nak a munkájában már meg­valósult. Érdekes módon, ép­pen ott fordultak elő bántó hibák, ahol a ' legkevésbé le­hetett volna várni: maszki- rozásban. A Csepel autógyá­riak bajuszos bíborosa, a vá­ciak tupírozott Melindája, még színjátszó előadásban sem fordulhat elő, hát még ilyen­kor! A zenei megoldások kérdésé­ben mutatkozik a legkisebb fejlődés, pedig a bemutatón feszt vett csoportok zenei le­hetőségei adottak: vagy hang­szeres művészeik vagy mag­netofonjuk van. Előadásaik­ban mégsem használják ki ezeket, lemondva az érzelmi hatás e fontos eszközéről. Vagy ha igénybe is veszik, nem ügyelnek eléggé annak pontos helyére, szerepére, jelentősé­gére: arra, hogy mit akarnak vele kifejezni. Ebben a leg­követendőbb példát a duna­kesziek műsora mutatta a gon­dosan megválasztott zenei anyag pontosan időzített megszólaltatásával, de méltó párjuk volt ebben a Csepel autógyáriak előadása is. Az irodalmi színpad műfa­ja sokrétű, változatos, mozgé­kony. A Pest megyei bemuta­tók, de az országosak is, mind ezt példázták, újabb és újabb lehetőségeit fedezve fel en­nek a műfajnak. Merre to­vább? Járjanak a kitapo­sott úton, s térjenek le ró­la néha egy-egy rejtett szép­ségeket Ígérő ösvény ked­véért, de egy pillanatra se feledjék a célt: az ismeretek művészeti élményt adó ter­jesztése közérthető módon, a legszélesebb rétegek számá­ra. Földeák Róbert (MERRE TOVÁBB? V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents