Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-14 / 61. szám

1962. MÁRCIUS 14, SZERDA «*r MEGYEI 5 Pdlydzati sorsolás Az IBUSZ a társasutazásai­val kapcsolatos közvélemény­kutató pályázatra beérkezett legjobb munkák díjainak ki- sorsolását március 14-ről tech­nikai okokból március 23-j-a halasztotta. A sorsolást jövő pénteken délután fél öt órakor az IBUSZ igazgatóságának ta­nácstermében tartják. (MTI) Budapest határában próbálják ki a mesterséges gombatermesztést Az ÉRDÉRT Vállalat gom­batermesztési szakemberei az idén megpróbálják megoldani az erdei gombák mesterséges telepítését és termesztését. A szükséges micélium-tenyésze- tet a soproni erdőmérnöki fő­iskola bocsátja rendelkezésre, s Budapest határában öntö­zéssel, szerves és szervetlen trágya felhasználásával meg­kísérlik létrehozni a mester­séges szabadföldi erdei gom­ba-termőhelyeket. (MTI) — JÓL SIKERÜLT jelme­zes úttörőbált rendeztek Szentendrén az általános fiú­iskolában. — AZ AMERIKAI rákku­tató társaság statisztikai adatai szerint az utolsó 25 esztendő alatt 14-röl 33 szá­zalékra emelkedett a gyó­gyult rákbetegek száma. A javulás a pontosabb diagnó­zisnak. a kezelési módszerek és meglevő vizsgálatok fejlő­désének tudható be. UJ EMBEREK A GYÁRBAN Az első fizetéstől a nyugdíjig Hárman várakoznak az Egyesült Izzó váci televíziós képcsőgyárának fe:vételi iro­dájában. Néhány perc, már csak egy-két formalitás és az üzem munkásai lesznek. Valamennyien kíváncsian fi­gyelik, miként töltik ki ada­taik alapján a hivatalos papí­rokat. Szekeres Ferenc Al- sógödről jött Vácra és külö­nösen izgatott — Miért éppen itt kere­sett munkát? — kérdezzük a magas, szőke fiútól. — Azt hiszem nem kell mindenkinek Pestre járnia — mondja. — Egy-két is­merősöm dolgozik itt és tő­lük hallottam, hotgy egyre inkább fejlődik a gyár. Van itt lehetőség egy fiatal em­ber számára. — Hány esztendős? — Tizenkilenc éves vagyok. Nyáron szabadultam. Laka­tos vagyok. Hol dolgozik majd? — A TMK-ban. Szeretem a gépeket. A különlegesebbeket még in­kább. Eredetileg motorszere­lő szerettem volna lenni, de hát a lakatos is jó szakma. —- Mennyi lesz az órabére? — öt forint hatvan fillérrel kezdek. Megismerkedtem már jövendőbeli főnökömmel is, Puskarcsik Józseffel, a TMK vezetőjével. Mindent elköve­tek, hogy munkámmal ki­vívjam a megelégedését. ■— Mit vásárol az első fi­zetéséért? MEGKEZDŐDTEK A VIZSGÁK a dolgozók iskolájában Dunabogdányban. Ez évben 18-an végzik el az általános iskola VII. osztályát, közöttük az 53 éves Biankovics József kőbányai munkás (Gábor Viktor felv.) — Alsógödön lakom, nem messze a Dunától. Az első pénz a takarékba vándorol, mert nyáron szeretnék egy kajakot vásárolni. Amíg beszélgetünk, kissé feloldódik a hangulat, mert eddig mintha hivatalban len­nénk, olyan a légkör, senki sem mosolyog. A felvételi iroda munka'ársa tölti a pa­pírokat, az új munkások pe­dig várják, hogy a formali­tás véget érjen. Amikor azon­ban Szekeres Ferenc az el­ső fizetésről, meg a kajak­ról beszél, elmosolyodik Nyíri Sándor is, aki ugyancsak fiatal ember. — Hcgyan került ide a váci gyárba? — Eddig Dunakeszin, a járműjavítóban dolgoztam — válaszol Nyíri Sándor. — Szokolyán lakom és így elég korán, pontosan hajnali fél négykor kellett kelnem, hogy munkakezdésre Dunakeszin legyek. Fiatal, mindössze 19 éves vagyok, de mégis ez a korai felkelés kényelmetlen és fárasztó volt. sok időmet el­rabolta az utazás. — Szakképzettsége? — Én is lakatos vagyok, Du­nakeszin szabadultam. Már az első órákban ismerősöket, barátokat is találtam itt a gyárban. Kiss András, aki valaha Dunakeszin a mesterem volt, szintén itt dolgozik. Na­gyon örült, hegy találkoztunk. — Melyik műhelyben dolgo­zik majd? — A TMK-ba kerülök. Azt hiszem, hogy megtalálom szá­mításomat. Máris nyertem, hogy idejöttem, mert a reggeli és délutáni utazásoknál időt és fáradságot takarítok meg. Nem beszélve arról, hogy ha beköszönt a jó idő. akkor ta­lán motoron járok be és így még jobban megrövidül az út. Közösen a bátyámmal 16 eze­rért vettünk egy Pannóniát. Ö bevonult katonának, így a mo­tor egyelőre rám maradt. Lete­szem a vizsgát es akkor mind­járt egyszerűbb .esz Szokolyá- ról Vácra jönni. Mondatról mondatra vidá­mabb a hangulat, az alsógödi Szekeres Ferencnek már tré­fálni is van kedve, megjegyzi: — Nehogy aztán jogosítvány nélkül motorra ülj. Elkészül a két fiatalember valamennyi papírja és a '-''vé­teli iroda munkatársa megkér­dezi tőlük: — Hány évesek? Szinte kórusban válaszolják: — Tizenkilenc. — Kívánom, hogy legyenek kiváló dolgozók és negyvenegy év múlva innen menjenek nyugdíjba. Mindenki nevet, még a java- korabeli, alacsony termetű fér­fi is, aki eddig csendesen áll­dogált a sarokban. Mintha at­tól tartana, hogy valami törté­nik és mégsem veszik fel. Ta­lán azért bizalmatlan kissé, mert már sok minden történt vele az életben, többfelé dolgozott. — Honnan került Vácra? — érdeklődünk. — Rudabányán dolgoztam legutóbb, a vasércbányában — válaszolja. — Rokonaim itt laknak Vácon, ezért kerültem ide, mert gondoltam, hogy a lakáskérdést is így könnyeb­ben megoldhatom. Sógorom az Orion-szervízben szerelő. Sajnálom, hogy én nem értek a televíziójavításhoz, pedig nagy a jövője. — Mi a szakmája? — Voltam én kérem már sok minden. Kéményseprő is. Veszélyes foglalkozás. Itt-ott korhadtak a tető járdák. Leg­alábbis régen így tapasztal­tam. Szerencséje volt akkori­ban a kéményseprőnek, ha lezuhant a háztetőről, s meg­halt — jegyzi meg kesernyé­sen, ha balszerencséje volt, akkor keze-lába eltört és nyo­morék maradt. Sok helyen kerestem én már kenyeret. Dolgoztam az építőiparban, föld alatt, műhelyben. — És hová kerül itt az Egyesült Izzóban? — A TMK-ba, segédmun­kásnak. öt forint ötvenes órabérrel. Nem félek a mun­kától. Beszéltem már a jö­vendő főnökömmel is. Érdek­lődött előző munkahelyeim iránt és bizalommal fogadott. Jó lenne, ha szakmunkás mellett dolgozhatnék. Nem vagyok már fiatal, de szeret­nék tanulni. Ha indul valami tanfolyam, azonnal jelentke­zem. Szeretnék szakmunkás lenni. — Hány éves? — kérdi Nagy Imrétől a felvételi iro­da munkatársa. — öt ven. — Kívánom, hogy legyen nálunk kiváló dolgozó és tíz év múlva innen, az Egyesült Izzó Váci Televíziós Képcső­gyárból menjen nyugdíjba ... Ez nem formalitás, őszintén hangzik. Jó lenne, ha a há­rom új munkás otthon érez- né magát a gyárban. Molnár Károly ..järMn n mwp 1962. március 14, szerda, Matild napja. A nap kél 6.00 órakor, nyugszik 17.48 órakor. A hold kél 11.18 órakor, nyugszik 2.03 órakor. Várható időjárás: Hideg idő, felhőátvonulások, jutó havazásokkal, élénk, he­lyenként viharos észak­nyugati szél. Várható leg­magasabb nappali hőmér­séklet 0 fok körül lesz. — A GYÖMRÖI Építőipa­ri Szövetkezet március 16- án délután öt órai kezdettel tartja 1961-es évi mérlegzá­ró közgyűlését. — A SZAKSZERVEZE­TEK Országos Tanácsa áp­rilisban tartja meg a szocia­lista brigád vezetők országos konferenciáját. — VIZSGÁZTÁK a Nagy­kőrösi Állami Gazdaság ker­tészeti szakmunkásképző tanfolyam hallgatói. Többen kitűnő, illetve jeles ered­ménnyel végeztek. Bukás nem volt. — HELYTÖRTÉNETI munkaközösség alakult Szi- getszentmiklóson. Felkutat­ják a falu ősi településnyo­mait. A leletekből a közel­jövőben kiállítást rendez­nek. — SZENTENDRÉN meg­kezdődött dr. Solymosi Oli­vér pedagógus A róka, a medve és a favágó című mesejátékának betanítása. A darabot május elején adják elő, a korszerűsített kultúr- házban, valószínűleg az ál­latkerti Nóra medve ven­dégszereplésével. — A MEZÖGÉPFEJLESZ- TÉSI Intézetben alakították ki azt az új, KB—2V jelű, nagyteljesítményű kukorica­betakarító kombájnt, amely­nek teljesítménye eléri a vi­lágszínvonalat. Ez a traktor­ral vontatott gép egy mun­kanap alatt hat holdon ta­karítja be a kukoricát. A kombájn az idén nemcsak mezőgazdaságunkban jelenik meg, de külföldi államok is érdeklődnek iránta. — TAVALY összesen 848 magyar találmány nyert sza­badalmat, s ezzel a szám­mal megközelítettük a 150 000-ik magyar szabadal­mat. — HÉTFŐN választották meg Gödöllőn a járási ta­nács dolgozói új szakszer­vezeti bizottságukat. — MÁRCIUS 15-ÉN a Hazafias Népfront csomádi bizottsága összehívja a vá­lasztókerületi bizottságok tagjait és előadást tart ré­szükre kötelességeikről és jogaikról. — A NÉMET Világgazda­sági Intézet legújabb adatai szerint földünkön százmil­lió öszvér és ló dolgozik a mezőgazdaságban. A moto­ros vontatású ekék száma ma még alig több mint hat­millió. — REKORDOT ért el kül­kereskedelmünk a női cipő­export terén 1961-ben öt és fél millió pár cipőt szállí­tottunk külföldre, 61 szá­zalékkal többet, mint 1960- ban. — TANÁCSTAGI FOGA­DÓÓRÁK. Farkas István megyei tanácstag 1962. már­cius 14-én Jászkarajenőn, délután pedig Köröstetétle- nen tart fogadóórát. Ugyan­csak március 14-én Pappert Ádám Ürömön tart délután 5—7 óra között fogadónapot. — FEGYENC-ÉRDEM- REND. A japán igazságügy­miniszter a jó magaviseletű fegyencek számára érdemér­met alapított, amelynek kü­lönböző „fokozatait” a rabok mellükön viselhetik. — A SZAKSZERVEZE­TEK Országos Tanácsa el­nöksége 1962. március 16-án pénteken délelőtt 10 órakor a SZOT-székházban tájé­koztatót tart a szocialista munkaversenyről, a szocia­lista brigádmozgalomról. Az előadást Varga György, a SZOT titkára tartja. EZ IS EGY MEGOLDÁS rr. PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ: BUDAPEST (7) BEKE MARI ÚTJA Szóbaálltak ők persze Beke Marival is, meg a többiekkel is, csak éppen nem számítot­tak ezekre a fiatalokra, s en­nélfogva nem is nagyon törőd­tek velük. Marinak viszont eszébe sem jutott, hogy Felle­giék társaságát keresse. Azok olyan komolykodó fiúk, seho­va nem járnak szórakozni, csak néha a KlSZ-rendezvé- nvekre... Igaz, egyszer Felle­gi elhívta a lágymányosi vá­sárvároshoz társadalmi mun­kára, ő ói is ment, és elég jól érezte magát a többiek között. De máskor nem szóltak neki. így hát aztán maradt ő is Magda és Forrai társaságá­ban. Mert attól a bizonyos szombat estétől kezdve nem szakadt meg a kaDcsolat Mari és Forrai között. A lányt elő­ször a szégyen nyomta, de az­tán egyre jobban imponált neki. hogy a 23 éves fiú min­dig tele van pénzzel, ajándé­kokat hoz neki, sőt. a minso még cioőt is együtt vettek, amit Forrai fizetett! Ebből biztosan házasság lesz, akárki meglátja... Hogy ki ez a Forrai tulaj­donképpen, arról Marinak sej­telme sem volt. Pedig érde­kes dolgokat tudhatott volna meg róla, ha csak egyetlen egyszer is jobban odafigyel Magda és Forrai sugdolózásá- ra. Magda ugyanis tudta, hogy Forrai „nagy alakja” a fővá­rosi alvilágnak: „mackós” a lelkemadta ... Egyszer már ült is kasszafúrási kísérletért... Tizenhét éves korában szaba­dult a javító-nevelőből, s nyomban felszippantotta egy bűnöző társaság. Másfél éve „önállósította” magát, s Csuti Balázsékkal komázott... De Mari minderről nem tudott semmit. A társaság most már min­denhová együtt járt. Moziba, strandra, esti szórakozóhe­lyekre. Mari rábeszélte La­jos bácsit és Klári nénit, hogy engedjék el őt, elvégre nagy­lány, s tud ő vigyázni magára. Eleinte tiltakoztak az öregek, de mivel látták, hogy úgy sem tehetnek a lány ellenére sem­mit. ráhagyták ... Már beköszöntött az ősz. amikor egyik nap Forraiék összeültek Magda lakásán. Ott volt Mari is. Kiküldték a konyhába, hogy csináljon fe­ketét. A lány örömmel vál­lalta a házias kötelességet, szeretett főzőcskézni. A többi­ek ezalatt izgatottan suttogtak a szobában. — Ha megcsináljuk, hóna­pokig nem lesz gondunk pénz­re — mondta Forrai. — Kü­lönben is, unom már ezt a só- herságot. — Bár az se lenne egy rossz ötlet, ha futtatnánk a két nőt... — nevetett fel Klement. — Majd bolond vagyok nek­tek hozni a pénzt — válaszol­ta Magda. Az ötlet Forraitól szárma­zott. Délelőtt, amikor felment a gyári pénztárba, hogy felve­gye a prémiumát, látta, amint a dolgozók fizetését tasakokba rakják. Lehetett ott vagy há­romszázezer forint. A kész ta- sakokat betették a páncél- szekrénybe. Forrainak egy pil­lanat alatt átvillant az agyán, hogy ezt a pénzt meg lehetne szerezni. Holnap lesz fizetés, tehát a pénz éjszaka itt ma­rad. A pénztárhelyiségbe könnyen be tudnak jönni, mert azt ő már máskor is lát­ta. hogy az ajtót csak egysze­rű kulccsal zárják be. A pán­célszekrényt kell felnyitni. El­mondja majd a többieknek.., Mindenkit lázbahozott a „tipp”. Még Magdát is. ö min­denben benne volt. ami pénz­zel kecsegtetett. Csak Csuti Balázs akadékoskodott. Első­sorban azért, mert félt, s ez felkeltette benne az erkölcsi tiltakozást. De a többieknek — A SZIGETBECSEI Űj Elet Termelőszövetkezet tag­sága úgy döntött, hogy az idei évben elért terven fe­lüli többlettermésüket tel­jes egészében az állami fel­vásárlásnak adják át. — A KISKUNLACHÄZI Rákóczi Tsz kiszesei külön öt hold napraforgó megmű­velését vállalták ebben az évben. — PEST MEGYÉBEN a távlati tervek szerint szolgál­tató kombinátok épülnek Mo- noron, Szentendrén és Nagy­kőrösön. Itt fodrászai, cipész, s más, a lakosság részére fontos szolgálta■■■) üzem mű­ködik majd. — UZSONNÁVAL egybe­kötött soort-klubdéhitánt rendez március 16-án délután a budaörsi Prés- és Ková- csoltárugyár sportköre az üzemi művelődési hájban. Ez alkalommal osztják ki az 1961-es évi .aodarugó-baj- nokság díjait is. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága telefonszámai: 112—213 112—214. 123— 654, 124— 330, 124—339. nem ezzel érvelt, hanem azzal, hogy nem tudják kellően elő­készíteni a dolgot. — A fúrón kívül még sok minden kell oda ... — mondta Csuti. — Csak nem vagy gyáva? — csattant fel Forrai. S ennyi elég volt Csutinak, hogy meghátráljon. Hallatlan hiú volt, s nem tudott bor­zasztóbbat elképzelni, mint hogy valaki azt mondja rá: gyáva. Megadta magát. — Egyébként hegesztőpisz- tollyai kellene — váltott han­got, hogy megmutassa bátor­ságát. — És hogy a fenébe tudjuk bevinni azt a marha nagy oxi- géripalackot? — kérdezte Mar­kos. — Az biztos, hogy hegesztő­pisztollyal könnyebb, de fúró­val is meg lehet csinálni. Csak egy kicsit tovább tart — mondta Forrai. Addig-addig tanakodtak, míg végül is arra a megálla­pításra jutottak, hogy kevés az idő, iobban elő kell készí­teni. Maid az elsejei fizetés­nél ... Addig beszereznek mindent. Fúrót, kesztyűket, még a cipőjükre is filcpapu- csot húznak. Ezek az ötletek egyébként a már gvakorlott- nak számító Forraitól szár­maztak. — Semmi nyomot nem sza­bad hagyni... A Marit pedig ne avassatok bele. Még eüár a szája. ő maid figyelni fog. És azt mondiuk neki, hogy egy jó heccet csinálunk. Ami­kor aztán megvan a pénz és ő is kap belőle, akkor elmond­juk neki. De addig mindenki­nek kuss... A hónap másik fele tulaj­donképpen azzal telt el, hogy Forraiék beszerezték a rablás­hoz szükséges holmikat. Mari mit sem sejtett ebből, tovább­ra is együtt járt velük — Fellegi már tudta, hogy Be- ke Mari a Forraiékhoz tarto­zik, folyton együtt mászkál­nak. De egy kicsit, tehetet­lennek érezte magát. Tartott Forraiéktól, mert még az ő szemében is bátrabbaknak, férfiasabbaknak tűntek ezek a vagányok. Elkapta őt is a fia­talságnak az a romantikus ér­zülete, amely bizonyos korban csak a férfias, nyers erőt tart­ja a legtöbbre. így aztán fél- szegsége miatt le kellett mon­dania a lányról. Egyébként Mari munkájá­val nem volt semmi baj. Mun­kakezdéskor pontosan ott volt S is, mint a többiek, és szor­galmasan dolgozott Ennek el­lenére, nagy változáson ment keresztül, s a kezdetben min­denkihez kedves, szívélyes lány morc, sokszor udvariat­lan lett munkatársaival szem­ben. Forraiék körében érezte igazán jól magát. Pedig már nem is volt viszony közte és Forrai között... Csuti Balázs, ez a furcsa nevű, ráadásul csúnya fiú mondhatta magáé­nak a lányt... Elérkezett az utolsó nap, s Forraiék szóltak Marinak, hogy éjszakára „nagy zrít” terveznek, be akarják szurok­kal kenni az irodai székeket, hadd ragadjon oda a sok fe- hérköDenyes tintanyaló. Mari azonnal belement s azt is vál­lalta. hogy ő fogja Magdával; cipelni a zsákot, amiben a szurkot viszik. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents