Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
Merész vállalkozás Két VI. osztályos vecsési fiúnak merész ötlete támadt: elhatározták, hogy ők bizony a kanálison lehajóznak a Dunára, de nem valami óceánjáróval, mert az oda túl nagy lenne, hanem egyszerű vitorláshajóval. Az elhatározásból tett lett, és az egyik januári nap délutánján el is illantak otthonról. Előzőleg azonban fél kiló kenyeret vásároltak, hogy a hosszú úton legyen harapni valójuk, aztán meg szöget vettek a kis vitorlás összeszögeléséhez, de még harapófogót is vettek magukhoz, hátha a szög elhajol, s ki kell majd húzni. A vitorlát egy zsákdarab szolgáltatta volna. Ugyanis tudni kell, hogy még a hajó nem volt meg, azt is ezen a délutánon akarták megépíteni ... Elindult tehát a két kis merész utazó. A határba kiérve érte őket az' első csalódás: akkor még hidegebb idő járta, s a kanálist vastag jég borította. Hát ezen nem fog úszni az ő vitorlásuk, az biztos — gondolták. Nagyobb baj volt még az, hogy a szél iránya sem kedvezett, mert az a cudar szél mindig rossz irányból fújt. A nagy izgalom kezdett lassan alábbhagyni, de tervükről még most sem mondtak le véglegesen. Elindultak, hogy a hajó építéséhez szükséges faanyagot is előteremtsék, mert ám kis fűrészt is vittek magukkal, ami éppen ehhez a munkához kellett volna. Már az ■üllői határban jártak, de még mindig nem akadtak megfelelő fára. Közben szép csendben leszállt az alkony, hidegebb lett a szél, s már lassan sötétedni is kezdett. Fogyott a fény, a világosság és vele együtt a két kis vándor illúziója... A komor sötétben félni kezdtek, és reményüket vesztve megindultak hazafelé. Elfáradva megpihentek egy híd alatt, de fázni kezdtek, s rövid pihenő után újra útnak indultak. Ekkor már elmúlt éjfél is talán! Hajnali négy órakor kerültek ágyba, kifáradva, összefagyva. A megrémült szülők közben már a rendőrség készséges segítségét vették igénybe, s már a budapesti ágy- nyilvántartó is telefonálgatott egyik kórházból c másikba. Mikor aztán egy egész éjszaka szörnyű izgalma után a szülők meglátták a két kis imposztort, úgy érezték, hogy ehhez a veszélyes kalandhoz nekik is van valami közük. Valamiről megfeledkeztek az élet lüktető ütemében. Arról, hogy többet kell a gyerekekkel beszélgetni, gondolataikat irányítani, vezetni. Bogár Ferenc omidCe MUNKA KÖZBEN • A FEST MEGYÉI HiFLAF KÜLÖNKIAÓ IV. ÉVFOLYAM, 26. SZÄM 1962. FEBRUÁR 1, CSÜTÖRTÖK Az önsegélyző csoport taglétszámának gyorsabb növelése minden tsz-tag érdeke MAI MŰSOR Mozik Gomba: Sorsok állomása. Menete: A mi édesanyánk. Pilis: Roc- po és fivérei. Úri: A repülő 9-kor indul. Vasad: öt perc a paradi- cspmban. Vecsés: 3>élibáb minden mennyiségben (széles). Szinte mindennapossá válik már, hogy sajtóban cikkek, nyilatkozatok jelennek meg arról, hogy termelőszövetkezeti tagok üdülnek az ország legszebb üdülőiben, Hévízen, Harkányfürdőn, a Balaton mellett, Parádfürdőn és egyéb helyeken, több napos kirándulásokon vesznek részt, vagy megtekintik szép fővárosunk nevezetességeit. Mi tette lehetővé, hogy tsz- tagjamk részt vehetnek szervezett ingyenes üdültetésben? Erre a tsz-tagok biztosítási és önsegélyező Csoportja nyújt lehetőséget. Kormányunk — igen helyes intézkedéssel —, pénzügyminiszteri rendelettel minden megyében létrehozta a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és Önsegélyező Csoportját. E rendelkezés alapján kezdődött meg járásunk termelőszövetkezeteiben is a tagság szervezése, a tsz-ekben az önsegélyező csoportok megalakítása. Ebben a munkában úttörő volt a gyömrőj Petőfi, a maglódi Micsurin, a pilisi Hunyadi és az üllői Petőfi tsz vezetősége és tagsága. Alig kezdődött meg a szervezés, máris lehetőség nyílt arra. hogy ezekből a tsz-ekből Parádfürdőre 10 napos ingyen nes üdülésre tagjaik beutalást kapjanak. A nagyobb arányú szervező munka 1961. évben kezdődött meg, azzal, hogy a gombai, akkor még Kossuth MTsz teljes tagságával __ kérte felvételét az önsegélyező csoportba. Ezt követték további tömeges belépések, és az év végére sikerüli elérni, hogy az egész járás ténylegesen dolgozó tsz-tagságának mintegy 30 százaléka tagja lett a csoportnak. Termelőszövetkezeti tagjaink egyre többen ismerik el, hogy ez a nagyszerű intézmény az ő érdekeikben jött létre. Még a gyanakvók, a bizalmatlanok is beláttak, hogy mennyi sok jót hoz magával az önsegélyező csoport tagsága. Ugyanis, a már említett üdüléseken kívül, ennek keretén belül oldhatók meg a tagság különféle segélyezései. Tudvalevő, hogy tsz-tagjaink nem szakszervezeti tagök. Ilyenformán nincs lehetőségük, hogy segélyekben részesülhessenek. A csoporttagság lehetőséget nyújt arra, hogy a tag házasság, szülés, hosszan tartó betegség, továbbá tanulási, tanulmányi út stb. cimén Emlékek és trófeák között 1948-ban került Vecsésre, a lakosság-csere folytán, Gömör megyéből, Jolsváról, Mathei- desz Mátyás nyugalmazott polgári iskolai igazgató. Otthonában kerestük fel. Mint magtól terhes búzaszál hajlik meg 82 évének súlya alatt. Szeretettel fogad 76 éves feleségével együtt. Szívesen felel getnek kérdésünkre. — Az átültetés öreg fának halál. Én kihevertem, mert népes családom van, ők gyökeret tudnak ereszteni, ez éltet minket — és kedvesen feleségére néz. — Tanár fiam, orvos unokám van Pesten. Azonkívül az öreg életem te- le-tele emlékekkel, mert a világon a két legszebbet: a természetet és a gyermeket szerettem. — Régen a trófeákat gyűjtöttem, a birtokomban levőknek se szeri, se száma, pedig már sokat elajándékoztam. Ma gyermekeket gyűjtök magam köré, hogy halljam őket, meséljek nekik. Ök a múlt és a jelen nekem. Borzasztóan nélkülözöm a lármájukat. „Odafenn” iskolaudvarban laktunk. Tíz éve nem tanítok, de még ma is szívesen elbeszélgetek velük. Szeretném, ha az úttörők táborozás rendkívüli segélyben részesüljön. Elhalálozás esetén pedig 850—7000 forintig terjedő rendes temetkezési segélyben részesüljön a tag hozzátartozója. Mindezeken kívül a csoport keretében vesznek részt tsz- tag jainik különféle országjárásokon, külföldi utakon, tanulmányi utakon és az ország nevezetességeinek csoportos megtekintésén. Az önsegélyező csoportba való belépés minden tsz-tagnak jólfelfogott érdeke. Igen helyesen és találóan mondta egyik tsz-tagunk. hogy önmagát károsítja meg az, aki késlekedik a belépéssel, mert sohasem tudhatja, hogy mikor veheti hasznát annak a nagy és gyors segítségnek, amely az önsegélyező csoport tagságával feltétlenül együttjár. A taglétszám gyors növekedésére azért van szükség, mert ezzel arányosan növekedik a csoport szociális alapja. Az elmúlt évben ezen a téren szép eredményeket értünk el, ez azonban csak a kezdet. Most ebben az évben folytatni kell a munkát és meg kell gyorsítani a szervezést. Lehetővé kell tenni, hogy minden tsz-tagunk minél előbb beléphessen az önsegélyező csoportba és élvezhesse a tagsággal járó előnyöket. Ezt követeli tőlünk a tsz-tagság. Nagy Sándor, a csoport, járási szervező bizottságának titkára A VECSÉSI SÁRTENGER A vecsési TÜZÉP-telep — a tüzelő- és építőanyagok sokfélesége és bő árukészlete miatt —, érzésünk szerint üzleti forgalmával nem kulloghat az utolsó helyen megyei viszonylatban. Fenntartása nyilván kifizetődő. Éppen ezért szinte megbotránkoztat^ amit ott látunk. Olyasmi kép tárul szemünk elé — földrajzi fogalom szerint —, mintha legalábbis a Duna alsó szakaszánál lennénk, ahol az a Fekete-tengerbe ömlik. Atlábolhatatlan víz és tengernyi sár van ott a telepen belül és kívül egyaránt. Megközelíteni járművek gyalogosan csak. csizmában, vagy esetleg térdig íeihúzott ruhával mezítláb ajánlatos. Nem tudjuk megérteni, hogy miért kell esztendőről esztendőre bosszankodni a vecsési lakosságnak — úgy is, mint TÜZÉP-telepi fogyasztóknak! —, e lehetetlen állapot miatt. A vállalat és a helyi tanács illetékeseinek figyelmét felhívjuk e körülményre, s kérjük: rendezzék a TÜZÉP- teiepet és környékét közforgalmi szempontból. Mert a telepről es környékéről a kocsik által kiszorított víz és sár a vasútállomás előtti útszakaszt, és teret is ellepte, így nemcsak a TÜZÉP-te- lepre igyekvőket, de a naponta munkába bejáró dolgozókat is „sárosán” érinti ez a kéydés. Ideiglenes megoldásként ajánlatos lenne néhány fuvar salak ebi intése is. Az pedig a szomszédban — már mint a vasútállomáson —, rendelkezésre áll. Pergrer A sóstón Sabin-oltás A monori tanácsháza udvarán gyerekkocsik, kosárral, vagy gyereknyereggel is felszerelt biciklik, kétkerekű gyermeksétáltató kocsik sorakoznak szép számmal egymás mellett, papák, mamák és nagymamák egymás után jönnek a kis apróságokkal és eltűnnek a községi tanácsterem ajtaján keresztül. A teremben már folyik a munka. 10 órától X-ig órára beosztva 600 monori gyermek kapja meg a Sabin-féle védővakcínát. Dr. Kovács Jenő orvosi felügyelete mellett dolgoznak a védőnők Kiss • Ferencné, Csellovsz- ky Ferencné, Varga Éva és Náfrádi Jolán. A monori vöröskereszt aktívái közül látogatásunkkor Vágó Nándorné és Füri József né segédkeztek. A jó beosztás és szervezés következtében sem torlódás, sem fennakadás nincsen, a csöppségek lenyelik az orvosságot és máris jön a következő tiszta kanállal az új orvosság. Eredmény: két éve gyer- mekbénulási eset községünkben nem volt. (— ty) Képeink a vecsési Vegyes Ktsz asztalos részlegében készültek. Balról: Antal András faanyagot fűrészel. Jobbról: Rádai Sándor és Pokornyi József a kész rádióasztalokat rakják össze (Foto: Kútvölgyi) Adalék Petőfi sápi látogatásához A múlt év októberében 'a- punk hasábjain már írtam Petőfi sápi tartózkodásáról. Akkor a látogatás dátumát 1849. május 10-re tettem. Kutatásom azonban továbbra is folytat- tattam, mivel fennállott a gyanú, hogy költőnk már előzőleg is járt itt. Törekvéseim siker koronázta, mikor rábukkantam Vachott Sándorné Csapó Mária emlékiratainak egy — általam — eddig nem ismert részletére, mely részletesen ír a költő látogatásáról. A fiatal Vachott házaspár nemrég került Sápra a Rakov szky- kastélyba (Hevesikastély), amikor 1845. július 10-ének délelőttjén váratlanul betoppant hozzájuk Vachott Imre, Petőfi Sándor kíséreteben. A költőnek nagyon megtetszett a régi kastély, elhatározta, hogy néhány napol tölt el itt. Délelőttönként a gazda- ságoi járta Vachott Sándorral, délután pedig a tornácon üldögélt és írogatott. Sajnos, ezekből az írásokból egyet sem ismerünk. Vaőhotlné amellett, hogy megőrizte Petőfi látogatásának emlékét, festőién írja le a falu környékét: „De ha az utas lejutott — kereket köttetve —< nagy nehezen a völgybe, akkor meglepetten veszi észre, mi szép helyre jutott. A falut köröskörül, szelíden emelkedő, erdőcskékkel koszorúzott hegyek ölelik —• s oly kedves, oly kies képet tüntetnek föl, hogy a szemlélő valóban óhajtana állandóan a csöndes, oly barátságos völgy lakója lenni.” A költő esténként szívesen hallgatta a kastély titokzatos toronyszobájához fűződő hiedelmeket s szórakozott rajtuk. Ebből a csöndes pihenésből, szakította ki július 15-én szülei üzenete, hogy siessen hozzájuk. Fájó szívvel vett búcsút Vachottéktól és sietett vissza Pestre. Gecsényi Lajos A kertek aljai boltról Vecsés-Xertekalja állomáson van egy önkiszolgáló bolt, a 121-es számú, melyben három igen szorgalmas női dolgozó van. Kitartó szorgalommal és mindig jó kedvvel szolgálják ki a vevőket, éreznie kell minden vásárlónak, hogy mindent a vevőkért tesznek. Igazán megérdemlik, hogy hírlapilag dicsérjük meg őket. Ez a jó forgalmú és kitűnően vezetett népbolt megérdemelné, hogy még jobban el lenne látva mindennel. Tekintve, hogy állomáson van. Mert bizony sokszor jönnek a dolgozók a vonattal, milyen jó is volna, ha késztésztát, néha hagymát, tojást ők is kaphatnának. Nem szólva arról, hogy nyitva lehetne az üzlet, két műszakkal, hogy a vonatról jövők menők vásárolhassanak. T. J.-né és asszonytársai, Vecsés MINTÁD AL előtt felkeresnének, nyomolvasó tanácsokkal láthatom el őket, vadászélményeimről is mesélek nekik, csak jöjjenek! — Tessék valami érdekeset mondani nekünk is! — Hogy hogyan taposott meg a vaddisznó? Vagy hogyan tépte meg a kutyámat a medve? — S mór nem kell kérdezni. — Itt a bundája! Nem tudtam, hogy bocs és rálőttem. Az anyja a kutyámat vette üldözőbe, én magam mivel az utolsó töltényem lőttem ki, nyakamba kaptam az 52 kilós, két éves bocsot és menekültem. — Nagyot szippant meggypirosra érett tajtékpipájából, élvezi, hogy mennyire figyelem. — Node elmondom a vaddisznó esetet. A hercegi és községi terület közötti ásott árok szélén ültem és akkor a szemközti magas dombról törtetett le a vaddisznó. A vadászkésemmel vettem üldözőbe. A szomszéd faluból oda- sereglett nézők egyike egy fejszét adott a kezembe, amivel nem a disznót, hanem egy követ találtam el. A fejsze tönkrement, s akkor felragadtam egy követ és azzal zúztam szét a fejét. Itt látható a folyosómon. Azon a napon A maglódi művelődési otthon ünnepi díszbe öltözött január 27-én. Ekkor tartották a művelődési otthon hagyományos mintabálját. A kislányok női vendégek gyönyörű szép kisestélyi ruhája, a fiúk, férfiak komoly fekete, sötétkék ruhája ünnepi hangulatot sugárzott. Mindezt még szebbé tette a dekoráció és a jó zene! Éjfél után megtartották a szépségversenyt, amelynek győztese Tábányi Lacsok Marika lett. Valóban szép is volt — no de kivétel nélkül szépek voltak a részt vevő női vendégek mind. A zsűri mégis neki ítélte a pálmát ízléses és szép ruhájáért, magatartásáért. Éjfélkor került sor a csárdás- és keringőversenyre, melyre összesen 10 pár nevezett be. Dilemmában volt a zsűri, hiszen a versenyzők között sok volt a kultúrcsoport- tag, aki sokat táncol csárdást. Végül is a Galambos Erzsiké— Gohér János pár kapta meg az első díjat, s a vele járó ajándékot: egy töltőtollat és egy kisüveg „barackot”. , Az andalgó dallamra megindult a keringőverseny is. Mint szellőben a nádszál, keringtek, forogtak jobbra-balra a párok. Lebegett a ruha, kipirultak az arcok, s a közönség, mely szoros gyűrűben fogta körül a táncosokat, találgatta, ki lesz a győztes? A zsűri a Bozó Erzsiké—Bozó Tibor testvérpárt találta legjobbnak. . — esjó — Közgyűlést tartott a horgászszövetség gyömrői szervezete Korpáson mindenki vaddisznót ebédelt. — Most pillanatra elhallgat és elneveti magát. — Hanem láttam én már futni vadászokat is. Mikor azt a medvét, amelyik a kutyámat megtépte, leterítettem, a hegyről legurult a völgybe és ott hagytam, mert olyan hatalmas volt, hogy másnap kocsival és néhány vadásztársammal mentünk érte. A felrakásnál úgy felhördült a kimúlt állat, hogy ' vadásztársaim jónak látták elfutni. — És volt még valami, amit nagyon szerettem — lovagolni! Sportszerűen űztem és vívómester is voltam. Ma már csak emlék, de akad róla fénykép is. Előkerül a sok megsárgult kedves kép és emlék, a gö- möri hegyekről, a sportról, családról, és egy féltve őrzött írás ezernyoTcszázhatvanegy- ről keltezve, Kossuth Lajos sajátkezű aláírásával. Mikor elbúcsúzunk Mathei- desz Mátyás bácsitól, kívánunk neki és élete kedves társának kellemes visszaemlékezést és sok évig tartó jó egészséget. ígérjük, elküldjük az úttörőket. Fekete Józsefné 1 f Sokan azt mondják, milyen szó- ^ fukar emberek a horgászok. Pe- 4 dig ez nem igaz, a horgász em- 4 bér csak addig szótlan. amíg nincs ^ kinek elmesélni a kalandokat — 4 néha egy kis tóditással —. akkor 4 szóbLan, mikor egyedül üldögél és 4 nem akad a horokra semmi sem. 4 Most, a gyűlés kezdete előtt, ap- 4 róbb csoportokba verődve beszél- 4 gettek, és szokás szerint az öreg 4 horgászok körül csoportok ala- 4 kultak ki. Évzáró gyűlés lévén, 4 több helyen felvetődött az 1948-as 4 alakulás, az egyesület: további fej- 4 lődése is. Én magam Palotai Jó- ^ zsi bácsi csoportjában hallgattam, 4 hogyan fogott ki a ravasz horgász ^ egy ötkilós csukát. 4 Potrák István szavai aztán a 4 semmibe zavarták a régi kalando- 7 kát, visszatérítettek bennünket a 4 jelenbe. Ismertette a gyűlés napi- 4 rendjét. ^ Harsányi Gyula az 1062. évi költ- ^ ségvetés tervezetét térj esztette a 4 gyűlés elé. Elsőnek Palotai József 4 szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy 4 1960-ban hozattak ivadékot, illetve 4 61-ben a strand melletti nevelőbe *lefct téve a Nagy-dunai horgász egyesület intéző bizottságától hozott halivadék. Sajnos, a strand nyári lecsapolása. illetve a nagy szárazság miatt mintegy 200 ezer darab elpusztult. Ezért lenne szükséges ismét apróhalat hozatni. Mikoleczki Ferenc javaslata alapján a tagság 50—50 forinttal járult hozzá az új költségekhez. Czeglédi János felajánlotta, hogy amennyiben a tagok nem tudnák a hiányzó, illetve a megígért ösz- szeget időre átadni a vezetőségnek, ő kölcsönzi a hiányzó pénzösszeget. Gömöri Béla a vezetőséget kérte, ha valaki vét a szabályok ellen, ne büntető szankciót, hanem nevelő munkát próbáljanak alkalmazni. Potrák István elmondta, milyen vizet kapnának, ha egyesülnének a Budapesti Elektromos egyesülettel. Czeglédi István saját csónakját ajánlotta fel a hínározásra. Simon. Mihály a tutajt ajánlotta fel. Csaknem valamennyi horgász há- romn^pi munkát ajánlott fel a ha- lasítási, illetve a hínározásd munkákhoz. Gyarmati István