Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

VI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1962. FEBRUÁR 1, CSÜTÖRTÖK Kétszáztízből öt ipari tanuló készül cipésznek Ha lábbelinkén kisebb hiba mutatkozik, igyekszünk mi­előbb megjavíttatni, amíg nincs nagyobb baja. Általában nem dobja el az ember a cipő­jét, ha még értelmét találja a megjaví itatásának. Lehet, hogy egy pár év múl­va változni fog a helyzet, nem tudom. Valami azonban gya­nús. Igen egyszerűen kiderít­hető, hogy a városban csupán öt cipő­ipari tanuló van. Mind az öten a, Cipőipari Ktsz­szel kötöttek szerződést. Ta- valy csupán egy fiú jelentke­zett felvételre, miután kijárta a nyolc általánost. Ugyanak­kor egy tanulónak, rossz ta­nulmányi eredménye miatt, távoznia kellett. Maradt min­den változatlan, összesen Nagykőrösön öt cipőipari ta­nuló van. Közülük kettő ebben az év­ben felszabadul. A ktsz vezetői tudják, hogy ezt a két embert nem szabad elveszteniük. A tagság nagy része magas élet­korú, s az utánpótlás sehogy 6em látszik biztosítottnak. Pe­dig jövője van a szakmának. De csak abban az esetben életképes, ha a modernebb követelmények szerint, jó­részt gépesítve dolgozik. Ezt koros, nyugdíjba haladó tagsággal nem lehet megol­dani. A meglevő iparos generáció csak a hagyományos munka­menetet tudja sajátjának, a megszokott eszközökkel. Va­jon, mi lesz akkor a lakosság javításra szoruló cipőivel? A Duna Cipőgyár nem fogja megjavítani őket!! A ktsz elnökhelyettesének, Gimes Lászlónak teszem fel a kérdést, aki már szintén több évtizedet eltöltött a szakmá­ban. Elmondja, hogy igen nagy problémát je­lent ez a felvetődött kér­dés nekik is. Jogosnak ta­lálja megállapításomat, de azzal az egyáltalán nem reményteli válasszal pró­bál ellensúlyozni, hogy ez nem helyi, hanem országos jelenség. Látszik, hogy ez a válasz még átmenetileg sem nyugtatta meg. Igen borúsan látja a jövőt. Véleménye szerint a körülmé­nyek annyira gátlók, hogy nincs is remény javulásra. Szerinte igen széleskörű az az elképzelés, hogy vesz az ember egy olcsó cipőt, s addig hasz­nálja, amíg komolyabb javí­tásra nem szorul. Akkor vásá­rol helyette másikat. Szerinte már a szülők sem becsü­lik sokra ezt a munkát, ezt a mesterséget. Legalábbis a gyakran megis­métlődő jelenség, a sárosán, tisztítatlanul cipész kézbe ke­rülő cipő erre a magyarázatra ad alkalmat. A cipészek szerint ez egye­nesen a §zakma lebecsülése: tisztítatlanul tiszteletlen­ség más kezébe adni a munkát. Ha a szülő csak ennyire be­csüli ezt a munkát, akkor nem fogja gyermekének kenyérke­resetül választani. S akkor továbbra is válto­zatlan marad a helyzet, a 210 ipari tanulóból csupán öt ha akad, aki cipész lesz. Meg kel­lene valamilyen formában ta­lálni a módját, hogy azok a fiúk, akik a nyolcadik osztályt elvégezték, s pályaválasztás előtt állnak, válasszák ezt a mesterséget, hogy legyen, aki a kiöregedett iparosok helyére áll. Tit. ÚJÍTÁS a könyvtárban Az ifjúsági és felnőtt köl­csönzésnél sok problémát okozott, hogy mióta megvál­toztak a kölcsönzési napok, nagyon sok olvasó nem tud­ta fejben tartani a kölcsön­zési időt. Most a könyvtárban újí­tást vezettek be, bélyegzőket készítettek, amelyen fel van tüntetve, a kölcsönzési idő (ifjúsági és felnőtt), amit az olvasójegyre minden cseré­nél rábélyegeznek, így aztán kéznél van az olvasónak a pontos nyitvatartás ideje — megszűnt a gond —, hogy mi­kor lehet könyvet cserélni. Hasznos téli szórakozás a Szabadság Tsz-ben A Szabadság Termelőszö­vetkezet nőbizottsága Németh Józsefné elnök irányításával igein tanulságos előadássoro­zatot kezdeményezett. Meg­hívták magukhoz Gyenes Ferenc dr. nőgyógyász főor­vost, aki a mezőgazdasági nődolgozók egészségvédelmé­ről tartott előadást. A nagy érdeklődéssel meg­hallgatott, sok hasznos taná­csot é<f útmutatást tartal­mazó előadást számos hozzá­szólás, újabb kérdések fel­vetése követte. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Túrosán János 3. j. Fekete d. Levelét közöltük, amit leánya tolmácsolt felénk, re­méljük, azóta már olvasta la­punkban. Jó egészséget kívá­nunk Turcsán bácsinak. T. L.-nek üzenjük, levelé­ből nem tudjuk kivenni, hogy tulajdonképpen kire panasz­kodik. Lestyán Béla. Tudósításait közöltük. Várjuk további so­rait. V. J.-nek üzenjük, hogy kö­zölje teljes nevét szerkesz­tőségünkkel, hogy az esetleges tiszteletdíjat címére folyósíta­ni tudjuk. Sziray József, fiúkollégium. Rövid írását közöltük, re­méljük, hogy máskor is fel­keres bennünket soraival. Horváth Ilona és Tanács László, bánomi iskola. A ver­set megkaptuk. Alkalomadtán közöljük. Reméljük, hogy néha-néha más irányú írást is kapunk — prózában — az iskola életéről. Például a bi­zonyítványosztás utáni ered­ményekről. Zombori Lajos, Előd u. Le­velét közöljük, abban a re­ményben. hogy ilyen „kedves” meglepetés nem éri a jövő­ben. Névtelen levelekre nem vá­laszolunk! Huszonhat asszony kapott ezen az előadáson elmon­dott, illetve hallott problé­májára szakszerű felvilágo­sítást A termelőszövetkezet nő- bizottsága a közeljövőben újabb előadást rendez. Néhány nappal ezelőtt őrsi keretben akadályversenyre gyülekeztek az Arany János iskola úttörői a Cifrakertben. Lázas izgalom volt a start he­lyén. Pesti Kati őrséhez csatla­koztam. Az indítást jelző síp­szó elhangzott, s rövidesen már el is értük az első aka­dályt, amelyet gyorsan leküz­dött az őrs. Az egyik pajtás eldugott leve­let talál később. Olvassák: „Fa­siszták figyelik a Vörös Brigá­dot, három perc alatt játékkal tereljétek el a figyelmüket’’. Vozár Anikó, az őrs játékmes­tere lépett elő, s már intézke­dett is. Gyorsan, mert min­den pillanat egy-egy életbe kerülhet. Alig mennek tovább, kide­rül, hogy a hidat a nyilasok felrobbantották, de az elvtár­sak három szál deszkát rejtet­tek el a közelben, amelynek segítségével mégis tovább le­het haladni. Pillanatok alatt végeznek, 8 lám, máris újabb figyelmezte­tés: „Azonnal vegyétek le a vörös nyakkendőt, mert halá­los veszély fenyegeti az őrs minden tagját!” Jutalmul, ha leveszik, 10 jó pontot kapnak. A pajtások tanakodás nélkül egymás szeméből olvasták ki: megfutamodásnak nincs helye! Helytállni! És a nyakkendő­jét senki nem vette le. A posta mellett kollektív le­velet írt az őrs Sári édesany­jának, amelyben többek között azt írják, hogy úttörő becsü­lettel őrzik a hős leány emlé­két. Nem tudta senki az őrsben, hogy milyen feladatok lesznek még. Fegyelmezetten, egymás­sal csupán néhány szót váltva igyekeztek a végcél felé, az út.ielek alapján. Időre kell be­érni! Eddig helytállt az őrs: minden tagja keresett, kuta­tott nyomok, biztató jelek után. Halmi Ica közben elmondta, hbgy az őrs harmadik éve a Fecske nevet viseli, és ez még mindig szerencsét hozott. Re­méli, hogy most is sikerül. Alig mondta ki. megérkeztünk az utolsó akadályhoz: az isko­la folyosóján kivilágított em­léktáblához. Itt rövid emlék­műsort kellett rögtönözni. Si­került! Eredményhirdetéskor került ki, hogy Kati őrse lett a leá­nyok közül az első, majd Bar- ta Ferivel, a fiúk győztes őr­sének. vezetőjével együtt a. két csapat nevében egy-egy kis ko­szorút helyeztek el a mértírok emléktáblájánál. Harsány énekszóval és úttörő csataki­áltással ért véget az ünnepé­lyes akadályverseny. B erényi István JÁNOS BÁCSI VÉGÓRÁI i z asztrológusok jóslását a /i február 5-én bekövetke­zendő világ végéről János bá­csi nagy megelégedéssel hall­gatta. Nemcsak hallotta, hanem menten be is számolt róla Ju­liska néninek. Az szótlanul gyúrta a leveles tésztát. Nemigen látszott rajta na­gyobb ijedtség. János bácsi fogta a boros- kancsót és ezúttal mentegető­zés nélkül indult a kamrába. A harmadik fordulónál. Ju­liska néni megjegyezte: — Nem lösz mán elég?! — Tán hagyjam mög a vi­lág végére?! — így az előre­látó férj. No, mert mások is beszélték a dolgot — egy-két napon át, ha bosszankodva is, de eltűrte a „koca" tudósok által keltett családi rendbontást. János bácsi pedig vígan élte utolsó napjait. — A fene a pofád — szidta Juliska néni. — Ha mán mög kő hanod, akkó mi jé kijabállod-e’ min­dön nóta után, hogy: sósé ha­lunk mög. — Hukk — csuklik egyet János bácsi. — Részög disznó! Még a „vi­lágvégit” is duplán látod majd zsörtölődik az asszony. — Ez csak azé vót, mer’ em- lögetne!c — csuklik az öreg. — Emlegetnek? ?? Ugyan kik? Tán az angyalok? ■ Vagy az a 'kis bor, ami még arra vár, hogy tervön fölül be nya­ka id. A világ vége előtt, nevezete­sen január 28-án beütött a baj János gazdáéknál. Hozott a postás egy „Élet és Tudományt.” — Benne van a világ vége — nevetett az öregre. János bácsi hatalmas pohár fröccsel honorálta a „hírszol­gálat” kézbesítőjének eme fi­gyelmességét. Most már Juliska néni is, megszeppent. Férjem-uram so­dort egyet a bajuszán és indult a kamra felé. Néhány perc múlva hóna alatt egy üveggel beszólt az ablakon. — Ebédre itthon löszök. Most emék a Pali sógorhó, mögbeszéni az utolsó napokat. Juliska néni némi töprengés után reszkető kézzel nyúlt a hetilap után, megkeresse a „bi­zonyságot", * z ebéd is majdnem ódá­éi kozmásodott, amire átbo­garászta magát a bolygók ügyének leírásán. Éppen vég­zett, amikorra haza imboly­góit János, a megbeszélésről. — Még egy kancsóva' hozok — motyogta maga elé —, csak néhány nap a világ. — Ájj mög, Jani! — süvölti Juliska néni. Annak a megle­petéstől földbe gyökerezett a lába. — No, mi kő? Kecskés Lajos, Varga József és Rajna József lapátolja most érkezett szenet Válogatják az üvegeket. Lovas Jánosné, Dézsi Istvánné és Sebők Józsefné munka közben A szalmakazal alatt pihen a sárgarépa. Waltner István, Gulácsi Zoltán és Farkas László répaszedéshez készülnek (Foto: Fehér Szilárd) Az ízlés iskolája Csütörtökön február 1-én délután 6 órai kezdettel a vá­rosi pártbizottság nagytermé­ben kerül sor a nők akadémiá­jának soron következő előadá­sára. Az ízlésről és főként a jó ízlésről Kis István, a művelő­dési ház igazgatója tart elő­adást. Filmvetítés követi a baráti megbeszélést. — A VÁROSI tanács végre­hajtó bizottsága 110 200 forint összeget fordított az SZTK rendelőintézet bővítésére (En­csi u. rendelő) az elmúlt év­ben. — INKÁBB a birság fizetést vállalta Tóth Ambrus VL Csillag n. 13 szám alatti la­kos, minthogy vásárolt volna kerékpárjára egy lámpát és nem került volna 60 forintjá­ba, a szabálytalan, lámpa nél­küli közlekedés. — KULTÚRMŰSOR próbák folytak esténként az utóbbi időben a Hunyadi Termelő- szövetkezet ifjúsága körében. A szorgalmas próbák után tegnap, 31-én léptek szín­padra a lencsés-világosi is­kolában a zárszámadási köz­gyűlés után. — TRANSZFORMÁTOR- HÁZAT épít a városi tanács építőbrigádja a faárugyár mellett. A 111 000 forint ér­tékű beruházásnál 22 400 fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek az ottani dolgo­zók. — elkészítette az 1902. évi előtervét a Dózsa Termelő- szövetkezet. A terv jóváhagyá­sa a napokban történik meg. — NYILVÁNOS helyen okozott botrányt verekedésé­vel Katona Ernő, Arany János u. 19. szám alatti lakos. Száz forint bírságot kapott a sza­bálysértési hatóságtól; AKASZTÓFAHUMOR Az Arany János filmszínház műsora Február 1—#. Julius Caesar. Shakespeare drámája ameri­kai filmen. Tíz éven alul nem ajánlott! Magyar Híradó. Február 5—7. Északi törté­net. Szovjet film. Általános iskolai bérleti film. Kísérő­műsor: Veszélyes betegség. Február 8—11. Májusi fagy. Magyar film. Főszerepben Moór Marianne és Sztankay István. Középiskolai bérleti film. 14 éven alul nem aján­lott! Kísérőműsor: Nyári tör­ténetek. Magyar Híradó. Február 12—14. Két élet I.—II. rész. Szovjet film. Kísérőműsor: Anna Frank naplója. Február 15—18. Megszál­lottak. Magyar film. Tíz éven alul nem ajánlott! Magyar Híradó. Február 19—21. Nagyra­vágyó asszony. Leleplező tör­ténet egy vérrel szerzett vagyonról. Francia—olasz film. Csak 18 éven felü­lieknek! Kísérőműsor: 1. Vi­lághíradó. MATINÉ: Február 4-én: Én rajzoltam az emberkét. Február 11-én; Hármasok szövetsége. Február 18-án: Kis hege­dűs. Előadások kezdete: hétköz­nap 5 és negyed 8 órakor Vasárnap 3, 5 és negyed 8 órakor. Pénztár-nyitás az előadás megkezdése előtt egy órá­val. — Utolsó kívánsága? — Szeretnék leszokni a do­hányzásról. (Igler Ferenc karikatúrája) A konzervgyár II. telepén , / Elkésett tudósítás a mártírjaink emlékére rendezett úttörő akadályversenyről — Nincs több! — sziszegi a felháborodott feleség. — Nincs több ivás, nincs világ vége, és ha nem értöd mög, akko ezze a nyújtófával úgy hozzásegíte­ttek a föld közelséghő, hogy még egy földrengés se mozdít ki a tíz bolygód közük s - sodálatoS' de János bácsi- ra akkora hatással volt ez a tudományos közlés, hogy azóta sem lehet előtte felemlí­teni február 5-ét. Biró Hona

Next

/
Thumbnails
Contents