Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-08 / 32. szám
WÍT MECYtt t^»rtop 1962. FEBRUAR 8, CSÜTÖRTÖK Kedvezőek az algériai bék NÖVEKVŐ TERROR ALGÉRIÁBAN A Jeune Afrique című francia nyelvű algériai hetilap legutóbbi számában azt írja, hogy azoknak a megbeszéléseknek az alapján, amelyeket Joxe, az algériai ügyek francia minisztere folytatott január végén Dahlabbal, az algériai ideiglenes kormány külügyminiszterével, „biztosra vehető, hogy még február vége előtt, valószínűleg 15-e körüil megkötne a tűzszüneti egyezményt Algériában”. A tárgyaló felek között létrejött megállapodással magyarázható — írja a lap — az a tény, hogy az algériaiak kedvezően fogadták De Gaulle hétfői beszédét és hogy ez a beszéd opitimizmust keltett a probléma megoldását illetően. Á lap hozzáteszi még, az algériai ideiglenes kormány vasárnapi és hétfői ülésének az volt a feladata, hogy jóváhagyja Joxe és Dahlab megállapodását és rögzítse álláspontját a még rendezésre váró kérdésekben. De Gaulle beszéde és az algériai kormány tuniszi ülése után párizsi politikai körökben általában kedvezően ítélik meg az algériai béke kilátásait. Hasonló jelentéseket közölnek a franr- cia lapok tuniszi tudósítói is. „Minden még nincsen teljesen rendben, a dolgok azonban jó úton vannak” — igy foglalja össze az algériai kormányhoz közelállók véleményét a Liberation tuniszi tudósítója. Több lap arról ír, hogy a közeli napokban találkozóra kerül sor Joxe államminisz- ter és Szaad Dahlab algériai külügyminiszter között. Az Humanité szerint túlzottan derűlátó hírekkel szembúi valószínűnek látszik, hogy a két kormány képviselői között még e héten további titkos megbeszélésekre kerül majd sor. A francia és az algériai álláspont között ugyanis még mindig jelentős eltérések vannak, amelyek útját állják a megegyezésnek. A vélemények nem az elvi kérdésekben térnek el, hanem az el-, vek végrehajtásában. Elsősorban a fegyverszünet és az algériai állam létrejötte közötti átmeneti időszak kérdésében ütköznek az álláspontok, de tisztázatlan még a szaharai olaj kihasználásának és a katonai támaszpontoknak a kérdése is. Az Humanité tuniszi tudósítója szerint , a francia kormány az elmúlt napokban újabb követeléseket támasztott az európai kisebbség jogainak biztosítására, ugyanakkor az algériai kormány ragaszkodik hozzá, hogy részletesen tisztázzák az átmeneti időszakban működő katonai és polgári hatalom kérdésit, miután lényegében ezen múlik az esetleges megállapodás gyakorlati végrehajtása és a független Algéria ellenségeinek semlegesítése. A Párizsba érkezett hírek szerint az algériai városokban a hatalom gyakorlatilag továbbra is az OAS kezében van. Erre vallanak az összeesküvők legújabb „látványos” akciói, mint a L’Écho D’Orán „OAS-különszámának” megjelentetése, vagy a Vilié de Bordeaux nevű személyszállító hajó elleni bombatámadás. A L’Écho D’Oránt egyébként kedden este betiltották, mert kiderült, hogy a lap munkatársai nem fegyveres kényszer hatása alatt készítették a lap „OAS-oldalát”, hanem önkéntes buzgalomból. A lapot 25 000 példányban árulták Órán utcáin. A bonéi kikötőben elkövetett bomba- merénylet, amelynek következtében lángbaborult a leváltott rohamrendőröket szállító Vilié de Bordeaux nevű gőzös, négy halálos és több sebesült áldozatot követelt. Kedden este az OAS Algírban géppuska-sorozattal súlyosan megsebesítette Jean Oudinot, az algíri rádió igazgatóját. Oránban egy csendőrszázadost öltek meg az utcán. A többi városokban is tovább folytak a géppisztolyos és bombamerényietek. Az elmúlt 24 órában a hivatalos jelentés szerint húsz halott és ugyanannyi sebesült áldozata volt a merényleteknek. Az OAS elleni harc első jelentősebb eredményeként lehet elkönyvelni a francia katonai főparancsnokságnak azt a jelentését, hogy a hadsereg egységeinek Philippevilletől délre sikerült bekeríteni és foglyul ejteni az OAS egyik 40 tagú szabadcsapatát. Az elfogott egység tagjai között több olyan van, aki nemrégiben szökött meg az algériai fogházból. Aiienauer elutasítja az FDP által óhajtott közvetlen tárgyalások gondolatát Mende ismét meghátrált a kancellár előtt Bonn ismét elutasítja azt a lehetőséget, amelyet a legutóbbi szovjet emlékirat nyúj- j tott számára, tudniillik, hogy kétoldalú tárgyalásokkal igyekezzék rendezni kapcsolatait a Szovjetunióval és a szocialista tábor országaival —, ezt a véleményt hangoztatják diplomáciai körökben, azok után a tanácskozások után, amelyéket Adenauer kedden a koalíAZ UTOLSÓ MÉTEREK Lerakták az utolsó síndarabot a középszibériai Kameny- Altáji szárnyvonalon. A vonalon megnyílt a munkásvonatok forgalma. Munkáscsapatok indultak egymás elé Kamenyből és Altájból. útjuk a tajgán keresztül vezetett, hogy az ünnepségen együtt lehessenek. A képen: V. Kletnij brigádja lerakja az utolsó síndarabokat (MTI külföldi képszolgálat) ciós pártok frakcióinak vezetőivel, Brentanóval és Menüével folytatott. A tanácskozásokról kiszivárgott értesülések szerint, a kancellár ugyan amellett foglal állást, hogy válaszolni kell a szovjet emlékiratra, de magáévá tette Brentano véleményét, hogy e válasz „csupán az NSZK eddigi álláspontjának ismertetését tartalmazza’’. A kancellár ugyanaikkor határozottan elvetette az FDP-nek közvetlen diplomáciai eszmecsere megindítására vonatkozó javaslatát. A tanácskozás eredményeként abban is megállapodtak — jelenti szerdán a Die Welt —, hogy a kormánykoalíció képviselői a jövőben „nagyobb tartózkodást tanúsítanak majd a Kelet irányában folytatandó politika kérdéseinek megtár~ gyalusában”. Ezen természetesen az értendő, hogy Mende megígérte a (kancellárnak: igyekszik majd szájkosarat adni azokra az FDP-képvise- lőfcre, akik a Szovjetunióval való tárgyalások mielőbbi felvételét sürgetik. Mende tehát — akárcsak ősszel a kormányalakítási tárgyalások során — ismét meghátrált Adenauer előtt, a különbség legfeljebb csak abban van, hogy az FDP akkor öt miniszteri tárcát kapott a (kapituláció fejében, most pedig Adenauer négy államtitkári posztot juttat — a meghátrálás díjaként — a Szabad Demokrata Pártnak. MEGKEZDŐDÖTT A GALVAO-PER A lisszaboni bíróság távollétükben megkezdte Galvao kapitány és társai perét. A portugál hatóságok azért indítottak bírósági eljárást Galvao ellen, mert 32 társával együtt 1961 januárjában elfoglalta a Santa Maria tengerjárót a Karib-ten- geren. A bíróság 24 tanút idézett meg közöttük a hajó legénységének tagjait. Gronchi szerdán nem tárgyalt a kormányválság megoldásáról Kedden este Rómában hivatalosan közölték, hogy Gronchi olasz köztársaségi elnök betegsége miatt szerdán nem tárgyalt az olasz kormányválság megoldásáról. A köztársasági elnök még nem épült fel teljesen influenzájából — állapítja meg a közlemény —, továbbra is lázas és az orvosok pihenést írtak elő számára. Ecuadorban élő indiánok tüntetése Quitóban T Cotopaxi térségéből Quitoba, az ország fővárosába érkezett indiánok gyülekeznek az utcán, hogy részt vegyenek az agrárreformot követelő^ tüntetésen. Mintegy 20 ezer nő és férfi érkezett e célból Quitóba (MTI külföldi képszolgálat) A párt vezető szerepe a polgárháború irányításában A Krasxnaja /.vr/.«la fikksor*'«^® Horogkeresztes zászlók Robert Kennedy fogadásán Mint az AP jelenti, Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter — aki jelenleg hivatalos látogatáson Japánban tartózkodik — kedden Oszakába érkezett. A város repülőterén egy kicsiny, de lelkes csoport jelent meg üdvözlésére. A felvonult fasiszták horogkeresztes náci zászlókat lobogtattak. Az Aka- hata, a Japán Kommunista Párt lapja felszólította a japán népet, tiltakozzék Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter látogatása ellen, tüntessen mindenütt, amerre Kennedy megjelenik. A lap rámutatott, hogy Robert Kennedy a felelős az Egyesült Államok Kommunista Pártja ellen indított hajszáért és része volt a forradalmi Kuba ellen elkövetett agresszióban is. tervek megalkotója” és „a döntő hadműveletek vezetője”. Sztálinnak — hangzik a cikk — természetesen voltak bizonyos érdemei a polgárháború időszakában. Azonban szolgálatait teljesen alaptalanul nagyították fel. Az érdemeknek ez a fajta szertelen hangsúlyozása a személyi kultusz egyik megnyilvánulása volt, kisebbítette a párt és a néptömegek szerepét, sőt a párt kollektív vezetésének szerepét is. A személyi kultusz évei alatt megjelent a polgárháborúról szó- Íó könyvekben és cikkekben kisebbítették a központi bizottság és Lenin szerepét is. Razin professzorhoz írt levelében Sztálin arra hivatkozott. hogy Lenin nem tartotta magát katonai szakértőnek az Októberi Fonadalom után sem. Ez maga után vonta Lenin szerepének kisebbítését a katonai kérdések megoldásában, lényegében elhallgatták | Leninnek a hadügyek fejlesztésében, a fiatal szovjet állam fegyveres harcá- | nak vezetésében szerzett óriási érdemeit. Mindez oda vezetett, hogy a 1 szovjet hadtudomány nem fog- ! lalkozott a lenini katonai el- | mélet örökségének tanulmányozásával. A cikk számos példán keresztül mutatja be, hogyan torzult el egyes fontos személyek bemutatása a személyi kultusz időszakában, hogyan fújták fel minden egyes, Sztálin nevéhez fűződő történelmi tény jelentőségét. Például abból, hogy 1918 nyarán Sztálin részt vett Ca- ricin védelmének megszervezésében, azt a következtetést vonták le, hogy ebben az időben a déli, nem pedig a keleti front volt a legfontosabb. Pedig a tények mást mondanak. A szovjet országot minden oldalról körülvevő, összesen mintegy 10 000—12 000 kilométer hosszú frontvonal legfontosabb szakasza 1918 nyarán és őszén a keleti front volt. Július végén a központi bizottság Lenin javaslatára külön határozatot hozott a keleti front megerősítéséről. A Vörös Hadsereg gyors győzelme a keleti fronton — jegyezte meg Lenin — a szocialista forradalom élet-halál kérdése. Széltében-hosszában elterjedt az egyes események szubjektív jellegű, lényegében hazug sztálini értékelése. Sztálin egyik munkájában például azt írta, hogy 1919 őszén Kolcsakkal teljesen leszámoltak. Lenin és a párt központi bizottsága, amelynek ekkor fő figyelmét Gyenikin szétverése kötötte le, egy pillanatra sem tévesztette szem elől a Kolcsakkal folyó harcot. 1919 augusztusának végén Lenin a következőket írta: +,02 ellenség messze van a \ megsemmisüléstől. Még szétszórva sincs véglegesen”. Sztálin meghatározása tehát nem felelt meg a valóságnak s ráadásul még kisebbítette azokat a nehézségeket, amelyeket akkoriban élt át a szovjet Oroszország. Sztálin, amikor beszámolt Leninnek a Krasznaja Gorka erődben kirobbant fehérgárdista lázadás leveréséről, azt állította, hogy megdöntötte a haditengerészeti tudománynak azt a tanítását, amely tagadja, hogy az erődöt a tenger felől el lehet foglalni és a lázadást a tenger irányából fojtotta el. Pedig , Krasznaja Gorkát nem a tenger felől foglalták el. A lázadást gyalogsági és tengeri erők kombinált hadműve. létéi révén sikerült elfojtani. Lenin, Sztálin jelentésére is ráírta; „Krasznaja Gorkát a szárazföldről foglalták el”. A párt VIII. kongresszusának zárt ülésén a katonai kérdések megvitatása kapcsán Lenin alapvető beszédet mondott. Lefektette a párt katonai politikájának legfőbb elveit, jellemezte a központi bizottság szerepét a stratégiai kérdések megoldásában stb. Azonban a személyi kultusz hatására évek hosszú folyamán erről a lenini beszédről soha sehol egyetlen szó sem esett, Viszonf az ugyanezen az ülésen mondott sztálini beszédet kiadták összes műveiben és hosszasan idézték mindenütt, például az SZK(B)P rövid történetében. Ez azt a látszatot keltette- hogy nem Lenin, hanem csak Sztálin határozta meg azokat az irányelveket, amelyeket követve a párt VIII. kongresszusa kidolgozta a Vörös Hadsereg továbbfejlesztésének útját. Elsodort egy községet az ár Súlyos esőzések sújtják az indonéz szigetvilágot. Szumba szigetén (Szunda szigetcsoport) az áradás elsodorta Malahar községet. A 66 lakos közül csak harminchármat találtak életben. Újra elhalasztották az első amerikai űrutas kilövését Washingtonban hivatalosan bejelentették, hogy február 14-e/ szerda előtt nem kerülhet sor John Glenn, az első amerikai űrutas útjára, amelyet legutóbb többszöri elhalasztás után február 13-ra terveztek. A Reuter tájékozott forrásokra hivatkozva azt írja, hogy állítólag nincs különösebb probléma a rakéta előkészítésében, de a munkálatok tovább tartanak, mint redetileg tervezték. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja szerdai számában megkezdte annak a cikksorozatnak közlését, amely az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott program útmutatásának megfelelően megvilágítja a párt vezető szerepét a fegyveres erőknél. E sorozat első cikkét M. Ribakov írta, amelyben megmutatja, hogyan érvényesült a kommunista párt és központi bizottságának irányító szerepe a polgárháború éveiben. A cikkíró bebizonyítja, hogy a stratégiai irányításban a központi' bizottságnak, és személy szerint Leninnek elsőrendű / szerepe volt. Az alapvető stratégiai tervekét Lenin közvetlen részvételével és vezetésével dolgozták ki. A lenini katonai vezetés jellemző vonása volt, hogy minden fontos és bonyolult stratégiai kérdésben a politikai bizottság vagy a központi bizottság kollektív határozathozatalára törekedett, mindig figyelembe vette a főparancsnokság és más katonai szervek véleményét. Frunze megállapítja, hogy Lenin a polgárháborúnak is kiváló vezetője volt, rendelkezett a zseniális stratéga és taktikus adottságaival, Kamenyev pedig visszaemlékezéseiben azt írja, hogy „Vlagyimir lljics rendkívül körültekintő és átgondolt módon vezette a Vörös Hadsereget”. A történelmi igazság az — állapítja meg Ribakov —, hogy a polgárháború idején minden győzelem, minden stratégiai siker, a hátországból jövő segítség, mind-mind szorosan kapcsolódott a párt, annak központi bizottsága és Lenin munkájához. Az SZKP XX. kongresszusáig azonban ez a történelmi igazság eltorzult. A polgár- háború számos eseményét hamis megvilágításban, a sztálini személyi kultusz szellemében mutatták be. Sztálin rövid életrajzában, amelyet ő maga szerkesztett, például az olvasható, hogy „a Vörös Hadsereg legfontosabb győzelmeinek Sztálin volt közvetlen ültetője és szervezője”, hogy ő volt „a legfontosabb stratégiai