Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-06 / 30. szám
n»r MtCfEI 'éMíHop 1962. FEBRUÁR 6, KED» tsali február *-tg nyulM lőni. A ígéreteken nem lehet utazni — FEBRUÁR 10-IG lehet jelentkezni a felsőfokú mezőgazdasági technikumokra. A Földművelésügyi Minisztérium illetékes főigazgatósága a nagy érdeklődésié való tekintettel február 10-ig meghosszabbította a felsőfokú mezőgazdasági technikumok levelező tagozataira és előkészítő tanfolyamaira való jelentkezés határidejét. Aki már járt a Csepel Autógyárban, tapasztalhatta, hogy ha végig akarja látogatni az összes üzemrészeket, jó néhány kilométert kell gyalogolnia. Néha-néha még megjárja az ember ezt a hosszú utat,' de naponta már kevesen vállalkoznának rá. Pedig annak a párezer embernek, aki itt keresi a kenyerét, naponta el kell jutnia munkahelyére. Éppen ezért hozták létre annak idején a Szigetszentmik- lós-alsó elnevezésű HÉV-meg- állóhelyet a gyár kilences kapujánál, hogy némileg megkíméljenek legalább háromezer embert a hosszú gyaloglástól. Évekig szépen meg is álltak itt a vonatok, mígnem még tavaly novemberben megjelentek a HÉV illetékesei a Csepel Autógyárban és megkérdezték a gyár vezetőit, mi a véleményük a megálló megszüntetéséről. Természetesen nem értettek vele egyet. írásban is kérték a választ. Megírták. Hivatkoztak a háromezer emberre, az eltérő műszakkez- désekre, az ilyen és olyan értekezletekre, tanfolyamokra, stb. Azt is közölték, hogy ennek a megállónak a közelében épül az új öntöde, alhol, ha elkészül, újabb 1200 ember fog dolgozni. Biztos, ami biztos, Szőnyi Miklós elvtárs, a gyár igazgatója merfm'vta a gyárba a HÉV igazgatóját. A szóban forgó témáról beszélgettek. Itt hangzott el a HÉV igazgatójának az a határozott kijelentése, hogy figyelembe véve az adott helyzetet, nem szüntetik meg a megállót. Egyideig tartó csend után aztán minden előzetes értesítés nélkül az újságból tudták meg, hogy a megállót időszakossá nyilvánították. Talán mondani sem kell, hogy az érintett dolgozók nem tapssal fogadták a hírt. Azóta naponta szóvá teszik problémáikat, s a gyár munfcásellátási osztályát ostromolják, járjanak el az ügyben. Mivel a dolgozóknak igazuk van, többen a gyár vezetői közül, már egész kálváriát jártak meg. Kétszer jártak a Fővárosi Tanács Közlekedési Igazgatóságán, ahol beszélgettek az ilyen ügyek illetékesével. Mindkét esetben Ígérettel távoztak, de nem történt semmi. Január első napTechnikumi tanulók politechnikai gyakorlata a Dunakeszi Konzervgyárban Sok gondot okoz a technikumoknak és középiskoláknak a kötelező politechnikai gyakorlat elvégzésé. Szükségük van az üzemek jóindulatára. arra. hogy lehetőséget teremtsenek a fiatalok számára a kötelező üzemi gyakorlat elvégzésére. Amikor a budapesti XV. kerületi Petőfi Sándor Közgazdasági Technikum igazgatója és nevelőtestülete ilyen kéréssel fordult a Dunakeszi Konzervgyár vezetőihez. azok készségesen siettek segítségükre. — Hétfőtől, január 5!2-től három osztályra való közép- iskolás dolgozik nálunk — mondja Hlatky Béla, a gyár főmérnöke. — A gyakorlati, manuális munkán kívül, bár csak ez a kötelező, szeretnénk, ha mást is megtanulnának az üzemünkben dolgozó fiatalok. Hiszen láthatnak itt olyat is, ami másutt nincs. Például az egész konzerviparon belül csak nekünk van tésztagyárunk és a mi poritó üzemünkhöz hasonló típusú egy sem működik az egész országban. Az első napok benyomásai arról győztek meg bennünket, hogy a fiatalok szívesen, szeretettel és nagy érdeklődéssel végzik munkájukat. Bár saját tanáraik is elkísérték őket, a konzervipar speciális kérdészakszerűen, mint a tapasztaltabbak. Tanárnőjük, Göndöcs Lajos- né mezőgazdasági mérnök, szeretettel beszél tanítványairól: — Nagyon örülök, hogy hamar megtalálták lányaim a helyüket. Ezt persze annak is köszönhetjük, hogy ilyen kedvesen és szeretettel fogadtak minket, itt a gyárban. Az őszi és a tavaszi gyakorlatunkat a rákospalotai termelőszövetkezetben végezzük, de a téli gyakorlattal gondjaink voltak. Szinte az utolsó pillanatban siettek segítségünkre az itteni elvtársak és ezzel megoldódott problémánk. Persze, reméljük, hogy hasznos lesz itt tartózkodásunk és elégedettek lesznek gyermekeink munkájával. (-1. —) jaiban már az igazgatóság vezetőjének írtak levelet, melyre nem kaptak válaszú Ezt követően hárman azt a megbízatást kapták, hogy a gyár igazgatósága, pártszervezete és szakszervezete nevében menjenek el személyesen az igazgatóság vezetőségéhez, ök hárman egy héttel előbb telefonon kérték meghallgatásukat. Hívták őket, bementek, s legnagyobb meglepetésükre azit a választ kapták, hogy az igazgatóság vezetője nem ér rá fogadni őket, menjenek az egyik előadóhoz, aki korábban már foglalkozott az üggyel, de nem tudott intézkedni. Érthető tehát, hogy nem hozzá mentek elutasításuk után. hanem Veres elvtárs titkárságán kértek kihallgatást. Innen felhívták a közlekedési igazgatóság vezetőjét, aki ekkor is sürgős elfoglaltságára hivatkozva, az előadóval való tárgyalást ajánlotta. Utána Kelemen elnökhelyettes elvtárstól kérték, hogy fogadja őket. Azt a választ kapták, hogy írásban adják be a panaszt. Megtették. Erre a közlekedési igazgatóság főmérnökétől kaptak egy választ, amelyben megírja, hogy az igazgatóság vezetője elfoglaltsága miatt nem tudta fogadni őket, de írják meg, hogy melyik vonatot javasolják még megállítani. A gyárban korábban is, és most is a régi közlekedési rendet javasolják visszaállítani. Őket igazolja a legújabb felmérés eredménye is, mert annak ellenére, hogy amióta a vonat csak időnkként áll meg, sokan kilométereket gyalogolva, a főkapun át távoznak, január 5-től 16- ig 8 és 14, valamint 16 és 20 óra között, amikor nem állnak meg a vonatok, pontosan hatezerhatvanketten távoztak a kilences kapun át és gyalogoltak el a legközelebbi jmegállóig. Nemcsak miattuk, de az |É. M. 25. sz. Építőipari Váltadat munkásszállásán lakó 300 I ember miatt, akik ugyancsak itt szálltak fel és le a H Évről, meg a gyerekek miatt is, akik gyalog járnak iskolába, jaz a legjobb megoldás, ha visszaállítják a régi közlekedési rendet. Az érvek világosak. Éppen ezért nem értjük, hogy az illetékesek miért térnek ki a megoldás esői. miért sétáltatják ide-oda a gyár képviselőit, miért kérnek tőlük újabb és újabb írásos beadványt. Ideje lenne, ha belátnák, hogy ígéreteken nem lehet, utazni. F. I. Varázslatos tempó - káprázatos megbízhatóság Cegléden közel száz számológép segíti az adminisztrátorok munkáját. Jellemző, hogy húsz évvel ezelőtt mindössze két gép volt a városban, annak is csodájára jártak. A csehszlovák és NDK gyártmányú számológépek sok ember munkáját feleslegessé teszik, illetve megkönnyítik a számadások elvégzését. A vendéglátóipari vállalatnál Somogyi Kálmánná, a Nemzeti Banknál Kemenczés Lászlómé és dr. Ladányi Lajosné, az OTP-nél Mákos József valósággal ördögi ügyességet tanúsít a gépek kezelésében. A vasipari iktsz szakemberei gondoskodnak a masinák karbantartáséról és javításáról. Az olajozás és a takarítás havonta mindössze tizenkét forintba kerül. A javítás azonban néha problémát okoz, mert az alkatrészek elkészítése huzamosabb időt vesz igénybe. A kt.sz műhelyeiben azonban ezek a nagy pontosságot, igénylő alkatrészek is elkészülnek. A tetten ért kerékpártolvaj Az abonyi ifjú Varga Dániel fiatalon kezdte a tolvajéletet. Kerékpárokra „specializálta” magát. Először egy női kerékpárt lopott el, szétszedte, majd értékesítette. Később egy férfikerékpárt vitt el. s elcserélte légpuskáért. Kiváló vadászterületnek bizonyultak az üzletek előtti fák: az abonyiak ugyanis vásárlás közben a fának, vagy a falnak támasztják kerékpárjaikat. A biciklitolvaj ismét „szerzett” magának egy gépet, de azt már nem sikerült értékesítenie. Mint kiderült, az alkatrészektől sem idegenkedett, dinamókat, lámpákat és egyéb felszerelési cikkeket zsákmányolt. Egy rész kimaradt Nagy érdeklődés kísérte Mo- noron a múlt héten a világhírű „80 nap alatt a Föld körül" című Verne-regényből készült filmet. A kedd esti előadás közönsége nem kis csodálkozással tapasztalta, hogy a szokottnál jóval korábban a fiím véget ért. Többen összehasonlították a látottakat azzal, amit mások más előadáson láttak a filmből. Végül is kiderült, hogy ezen az előadáson a filmből egy rész kimaradt A magyarázat sem késett sokáig: az egyik tekercset egyszerűen elfelejtették feltenni. Ilyesmiek bizony nem szabad előfordulni! Malrózfröccsel kezdődött Az egyik délután Ecseren a cukrászdába betért M. 1., az ecseri Törekvő Tsz egyik dolgozója. Látszott rajta, hogy már alaposan felöntött a garatra. Mint kiderült, a számo- latlanul megivott matrózfröcs- csök okozták részegségét. Miután nem szolgálták ki a cukrászdában. dühösen hazament. Felesége szívszorongva várta, annál is inkább, mert hathónapos terhes. Kérlelte a férjét: máskor ne tegyen ilyesmit, ne rúgjon be. A szép szavakra M. 1. gorombán válaszolt: alaposan helyben hagyta feleségét. Az eset tudomására jutott többeknek, mire a tsz elnöke, MSZMP titkára és az általános iskola igazgatója behívatták M. I.-t a tsz irodájába és alaposan kérdőre vonták tettéért. A férfi könnyek között fogadta meg, hogy többet valóban nem hallgat cimboráira, különben is megbánta, amit tett és szakít az ivással. Dicséretre méltó az ecseri elvtársak embertmentő cselekedete, amely végül is ahhoz vezetett, hogy M. I. megállt a lejtőn. A hiszékenység vámszedője A Nagykőrösi Bíróság nemrég hirdetett ítéletet Horváth István (Eötvös Károly utca 3. szám alatti lakos) bűnperében. A vádlott többszörösen büntetett előéletű. Egyszer csalásért, egyszer pedig a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételért ítélték el. Bár munkahelyén senki nem éreztette vele a múltját, mégsem tanult előbbi eseteiből és nem igyekezett becsülettel beilleszkedni társadalmi rendűinkbe. 19 sértett vallott a tárgyaláson arról, hogyan csalt ki tőlük fondorlattal a vádlott 20 forinttól 250 forintig terjedő összegeket. összesen másfél ezer forintot vett fel a hiszékeny emberektől. Horváth Istvánt a városi bíróság héthavi börtönre éé 600 forint pénz- büntetésre ítélte. Sóhajtottam, tehát még mindig van valamennyi idő. Lebonyolítottam egy sor tennivalót, közben az órát lestem, hatkor megállapítottam, hogy tisztességes, becsületes világvége ez, ajándékozott egy napot az emberiségnek, este jön csak. Ls meg akkor vannak, akik nap mint nap a magasságban lakozókat szidják ... Nyolc óra. Na mégis, mi lesz? Hát azért ez túlzás! Ez az engedékenység, ez a liberializmus — dühöngtem magamban, s elhatároztam, csak azért is megvárom, míg megérkezik. Tízkor már megrendült teljesen a hitem, de azért, ha megtörve is, vártam. Tizenegyig. Akkor gépet húztam magam elé, hogy kiöntsem mérgem, szenvedélyes indulataimat. Én, a becsapott, az itthagyott ember, aki várta, várta, de hiába várta a világvégét. Most éjfél lesz néhány perc múlva, csend van, a világvégének se híre, se hamva. Az utolsó sorokat írom, s ki tudja, hol csavarog most a világvége. Vagy közbejött neki valami? Nem baj. Most már mindegy. Vannak még dús fantáziájú emberek. Majdcsak kitalálják, mikor jön a következő! Mészáros Ottó Nemsokára dél, s még mindig semmi. Vagy délután lesz? Szebb is. A lehunyó nappal együtt huny ki minden fény a világon, s sötétségbe borul e sárgolyó ... — Ki írta ezt a sületlenséget — reccsentett rám a szem- benülő, mert mint kiderült, hangosan morfondizáltam. — Izé... senki... senki... — Hát nem olvasol? — Ja, de igen ... igen — hebegtem zavartan, de láttam,1 furcsán néz rám. Egykor felhívtam két ismerősömet : — Nálatok még semmi? Még nincs ott a világvége? Alaposan lehordták, hogy ne ízetlenkedjek, ezért zavarom őket, amikor pont most ___— é s levágták a kagylót. Két haragos. De mindegy, majd a másvilágon megbocsátanak. És ültem tovább, magamba roskadva, gépiesen dolgozva, alig odafigyelve, az ebédet is csak letukmáltam a torkomon, hiszen olyan hosz- szú útra tele hassal elindulni vétkes. könnyelműség. Múltak az órák. Háromkor csengett a telefon, a porta jelentkezett. Izgatottan kérdeztem: — A világvége keres? A portás belekiabált: — Nem értem, akkora zaj van itt, tessék még egyszer mondani__ — Izé ... ki keres? — Egy elvtárs van itt, aki ... Szóval, nem a világvége? ^Jsiíléltewi a uileiQvéaét! Lehet, hogy Csak itt, Pesten következik be... Menekültem, hogy megtudjak valamit. A szerkesztőségben. a kollégáik ugyanúgy fogadtak, mint máskor, se világvége, se köhmyek, se gyertya sehol ..; — Láttad — kérdezte egyikük. — A világvégét? — Ne hülyéskedj. A tegnap esti tv-műsorban . .. — Te a tv-vel törődsz, amikor a világnak rövidesen ... — Áh, veled ma nem lehet komolyan beszélni — förmedt rám, s otthagyott. Ennyi felelőtlen ember, töprengtem magamban, perceken, jobb esetben órákon belül itt a vég, s a tv-mű- sort firtatják, ahelyett, hogy számot vetnének eddigi életükkel ... — Lenne egy húszasod — riasztott fel töprengésemből egy kolléga. — De hiszen ... —' Ne tiltakozz, most volt fizetés... — De én ... — Egyszóval nem adsz? — Tudod a világ... — Tudom, a világ nagy, tehát kérjek mástól — s ezzel ő is otthagyott. a túlvilágon egy oldalra kerülünk-e, s kiléptem az utcára. Február ötödiké, kilenc óra tizenöt perc! Még nincs itt a világvége. Vártam. vártam türelemmel, míg jött az autóbusz, már- már kezdtem azt hinni, hogy a végállomáson bekövetkezett a világvége, s töbp busz már nem jön, de azért végül csak megérkezett. A szokott reggeli kávét, amire beugrottam, a megszokott mosollyal hozta a pincér, s odahajolt hozzám: — Hallotta szerkesztő úr? Mindenttudóan bólintottam rá: — Persze. Ma lesz a világvége! Megrökönyödött arcot vágva tekintett rám: — Jaj, ne tessék már viccelni, a kollégánk, a Bandi kilépett. Elvett egy gazdag özvegyasszonyt, falura megy, azt monda, beáll a tsz-be. Hát nem vicces? A Bandi, amint a tsz-ben meghajol a kukorica, előtt: szabad, egy duplát... Oldalát fogva ment el az asztaltól, annyira nevetett. A Bandi. A jó, öreg pincér, elment a tsz-be. Csak nem a világvége elöl menekült? kedves olvasó, sóhajtsunk egy nagyot, túléltük a világvégét, hiszen amikor e sorokat írom, közel az éjfél, s mire az olvasó kezébe kerül a lap, már másnap reggel van. Túléltük. Hányadik világvége is ez, amelyiket túléljük? Nem tudom. De volt egy- kettő. Reggel úgy keltem fel, mint az olyan ember, aki leszámolt mindennel. Minden mindegy, hiszen úgyis itt a világvége, annyian elhitték, pont én ne higgyem el? Vajon érdemes-e bemenni dolgozni'!, vagy inkább családom körében érjen a vég? Mivel takarítás volt otthon, inkább a munkahelyet választottam. Ott essem el a munka frontján — kiáltottam bőszen, s feleségem ijedten kapcsolta ki a porszívót, s értetlenül kérdezte: — Miért kiabálsz velem? Nem értette, hogy az elszántság lett úrrá bennem, nem értette, hogy a vég előtt álló ember utolsó neki- veselkedése volt ez a kiáltás, ez után már nem jöhet semmi, csak a pusztulás! Érzékeny búcsút vettem hitvesemtől, hiszen ki tudja, , „ y Tanárnőjük, Göndöcs Lajosne, ^ mindig ott van tanítványai ^ mellett. Figyel, segít és ha ^ kell tanácsokat ad (Gábor felv.) \ . | seit a mi oktatóink segítsége- J vei ismerik meg a fiatalok. í y A lányok egyik nagy cső- ^ portja a savanyító üzemben ^ dolgozik. Mint megtudjuk, ők ^ az I/A osztály tanulói. Fehér ^ köpenyben, a gyárban dolgo-1 zókhöz hasonlóan az előírá- ^ sok szerint végzik munkájú- í kát. Talán csak egy a különb- ^ ség. A lányok nem tudták ^ előre, hogy fejkendőről kell ^ gondoskodniok, így hajukat ^ elegáns és divatos nylon és ^ egyéb műanyagsálakkal kötőt-^ ték be. És talán nerp is olyan i Az I/a-sok már beletanultak a munkába. Kezük nyomán kerülnek üvegbe a finomabbnál-finomabb savanyúságok VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK
