Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
1%2. FEBRUÁR 18, VASÁRNAP migyei <JíírlaD 7 Az ellenségre vereség vár A rakétaháború taktikája és stratégiája írta: Sz. Kozlov ezredes Lehetséges-e egy új világháború? Korunknak erre a rendkívül élesen felvetődő kérdésére a marxista—leninista pártok igy válaszolnak: a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, bár az imperializmus továbbra is megtartja rabló-jellegét. Az imperialista erők agresszív törekvéseit azonban már meg tudja hiúsítani egy másik erő: a szocialista rendszer ereje, a gyarmati rabságból felszabadult államok békeszerető politikája, a társadalom minden rétégét átfogó, mind nagyobb méreteket öltő békemozgalom. A háború veszélye mégis fennáll. Az SZKP XXII. kongresszusán szó volt róla, hogy napjainkban, amikor különösen nagyok a szocializmus sikerei. növekszik a világ reakciós erőinek vak gyűlölete. Elhervad az imperialistáknak az a reménye, hogy restaurálhatják a kapitalista rendet, hogy a szocialista országok valamiképpen „átalakulnak". Az agresszív imperialista körök mindinkább afelé orientálódnak, hogy mint N. Sz. Hruscsov mondotta: „kívülről mérjenek csapást a szocialista államokra, hogy háború útján ismét uralomra juttassák a kapitalizmust az egész világon, vagy legalább visszavessék a szocialista országok fejlődését”. Az imperialisták által megteremtett háborús fenyegetéssel szembe nézve nincs, de nem is lehet helye annak, hogy könnyelműen, ölhetett kézzel üljünk. N. Sz. Hruscsov az SZKP XXII. kongresszusának jelentette: teljesen befejeződött a szovjet hadsereg nukleáris rakétafegyverekkel való- újráféíszferefésé és’ a Szovjetuniónak most olyan nagy- erejű fegyver van birtokában, amely lehetővé teszi bármely agresszor megsemmisítését. A szovjet emberek nagy munkát végeztek. Rendelkezésre bocsátották a fegyveres erők modern fegyverekkel való felszereléséhez szükséges anyagi eszközöket, a tehetséges tudósok segítségévéi megoldották a tökéletes rakéták sorozatgyártását. A szocialista tábornak tehát olyan katonai ereje van, amellyel a Nyugat józan észtöl leginkább elrugaszkodott politikusainak is számot kell vetniük. De a készenlét, hogy bármely pillanatban megsemmisítőén visszavágjunk az ag- resszomak, nemcsak azt jelenti, hogy új fegyvereink vannak. Ez a készenlét a modern háború taktikájának és stratégiájának kidolgozását is jelenti. A nukleári . fegyverek megjelenése új korszakot nyitott a hadtudományokban. Az ellenfél megsemmisítésére szolgáló eszközök még soha nem voltak ennyire pusztítóak. Elegendő, ha arra emlékeztetünk, hogy egyetlen nagyerejű nukleáris töltet robbanásakor annyi energia szabadul fel, amennyi egyenlő a legutóbbi világháborúban felhasznált összes robbanóanyagokéval. A nukleáris fegyverek arra kényszerítették a szakértőket, hogy lemondjanak több megszokott elképzelésről a fegyveres harc médiait és formáit illetően. A ukleáris töltetek a rakétákkal együtt minden alapot ragadnak arra, hogy a hábo- -út, amennyiben a mai körülmények között az imperialis- ?k kirobbantanák, nukleáris rakétaháborúnak fogjuk fel. A korábbi háborúkban ahhoz, hogy az ellenségre súlyos apást mérjenek, nagymeny- yiségú'emberanyagát és tech- -sikai eszközét harcképtelenné tegyék, csak nagylétszámú csapatok egymást követő akcióira volt szükség. Ezeket a csapatokat össze kellett vonni, megfelelő csatarendbe felállítani. s a hadműveletek közben szüntelenül feltölteni. A harci feladatokat teljesítő hadseregcsoportok harci rendje és felállítása tömör volt. mégpedig azért, hogy jelentős fölényben legyenek ' az ellenséggel szemben a rámérendő csapás irányában, és hogy ezt a fölényt a hadműveletek során \.ágig megőrizzék. A front, amelyben a bevetett csapatok működtek, folytonos, megszakítás nélküli. monolitikus volt. Az emberek és harci eszközök nélküli szakaszok gyengítették a frontot, s módot nyújtottak az ellenségnek arra, hogy beékelődjék, és a támadó vagy védekező egységeket egymástól elszakítsa. A tulajdonképpeni hadműveletek azon a vonalon folytak, ahol a szembenálló felek közvetlenül találkoztak, majd pedig a megsemmisítő eszközök horderejének növekedésével egy körülhatárolt övezetben, néhány tucat kilométeren. Csupán a megfelelő hatósugarú légierők tudták a harcok zónáján mélységében kiterjeszteni. Mivel azonban azok a megsemmisítő eszközök, amelyeket a légierők alkalmaztak, nem voltak különösebben hatásosak, így még ezek a levegőből mélyen a front hátába mért csapások sem tudták lényegesen befolyásolni a háború menetét, s nem vezettek az ellenség gyors vereségére. A nukleáris robbanófejeket hordozó rakáték megjelenésével a fegyveres harcnak ez a megszokott képe lényegesen megváltozott. ..A modern viszonyok között — mutat rá N. Sz. Hruscsov — a, háborúk lefolyása nem olyan lenne, mint amilyen régen volt, s ezek a háborúk aligha hasonlítanának a korábbiakra. Azelőtt az ál lamok arra törekedtek, hogy hadseregüket határaikhoz minél közelebb állomásozíassák, i azzal, hogy a kellő pillanat- i ban a katonákból és ágyúkból mintegy élő sövényt emeljenek. Ha egy ország be akart hatolni egy másik ország területére, meg kellett támadnia ezeket a határon állomásozó csapatokat. Rendszerint így kezdődött a háború. Az első napokban az egymással szembenálló államok határán lángoltak fel a harcok, s ide áramlottak a katonai egységek. Ma viszont, ha kitör a háború, másként alakulnak a hadműveletek, mivel az államoknak olyan eszközök állnak majd rendelkezésükre, amelyekkel ezer kilométerekre juttathatják el a fegyvereket. A háború elsősorban mélyen bent a had- banálló országokban kezdődik majd s nem lesz egyetlen főváros, egyetlen nagy ipari vagy közigazgatási központ. egyetlen stratégiai körzet sem, amelyet nemhogy a háború első napjaiban, hanem első perceiben ne érne támadás. A háború tehát — ha elkezdődik — másként fog kezdődni, s másként is fog kibontakozni.” Napjainkban gyakorlatilag nincs olyan pontja a földnek. amelyet rakétával ne lehetne elérni. Ezzel összefüggésben a hadműveletek roppant térbeli arányokat öltenek. Annak szükségessége, hogy a front tömör, megszakítás nélküli legyen, elesik, de azt egyébként sem lehetne fenn tartani, mivel a nagy erejű csapások képesek arra, hogy rést üssenek rajta. Emellett a döntő eredményt sem ott lehet elérni, ahol a szembenálló csapatok közvetlenül találkoznak, hanem ott. ahol az ellenség fő erőit és eszközeit összpontosította, ahol azok a legfontosabb objektumok vannak. amelyek meghatározzák harcképességét és elenálló- képességót. A rendkívül pusztító erejű csapások módot nyújtanak arra. hogy a támadást egy-egy irányban viszonylag kicsiny, de igen mozgékony hadseregcsoportokkal hajtsák | végre. Az ilyen csapásokhoz már nincs szükség hosszú időre, amely alatt kis területen összpontosítják az erőket, s tömör alakulatokat hoznak létre. Sőt. mi több: az ilyen — kevéssé mozgékony és nehézkes — alakulatok csábító célpontot jelentenek a nukleáris csapások számára, s mindig súlyos veszteségek veszélye lebeg majd a fejük felett. Mint fentebb megjegyeztük, azelőtt az ellenfél fölötti fölény megteremtéséhez arra volt szükség, hogy a rámérendö csapás irányában friss erőket és eszközöket vonultassanak fel, s ezeket a hadműveletek során feltöltsék. Manapság viszont elegendő a csapás irányában áthelyezni a nagy hatósugarú rakéták tüzét. más szóval: elegendő a rakéták röp- pályájával való manőverezés — az emberanyaggal való manőverezés helyett. A nukleáris rakétaíegyve- rek alkalmazása tehát bármely méretű fegyveres harc menetére döntő befolyással van. Nem lehet azonban azt állítani, hogy a nukleáris töltetet hordozó rakéták képesek egy háborúban felmerülő valamennyi feladatot megoldani. Ezért szükség van más eszközökre és fegyvernemekre is. Csak ’ezek erőfeszítéseinek jó összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt: az ellenfél teljes megsemmisítését. Napjainkban a szovjet fegyveres erők valamennyi ágában a fő fegyverzet a rakéta. A legnagyobb hatósugarú interkontinentális rakéták a stratégiai rakétaegységek felszerelésében találhatók. Ezek csapásai döntő jelentőségűek lehetnek. A szárazföldi csapatok, a légierők, a haditengerészeti flotta alakulatainak egész tevékenységét — különböző mértékben — összehangolják a stratégiai rakéták csaposaival, s az ezek által elért eredmények realizálására irányítják. A szárazföldi csapatoknak, amelyekben nagyerejű tankés motorizált egységek vannak, operatív taktikai rakéták állnak rendelkezésükre. A tank- és motorizált egységek feltartóztathatatlan előnyomulásuk során együtt fognak működni azokkal az ejtőernyős egységekkel, amelyeket mélyen az ellenséges állásokon belül, a nukleáris j csapások után dobnak majd i le. A légierőknek olyan rakétaeszközök állnak rendeikc- zésére, amelyek jelentős mér- ■ tékben növelik a légierőknek j 2sámbéhi disznótoros Lassú gördüléssel indult Budapestről, a Corvin áruház elől a farmotoros Ikarus, az Egyesült Izzó spirálműhelyének fiataljaival, hogy az IBUSZ disznótoros túrái során meglátogassa Zsámbékot. Az autóbusz rádiója remek „szív küldi” tánczenét sugárzott, s a szép táj szemlélése közben, jó hangulatban érkeztek Záámbékra a busz utasai. Megmásztak a sáros dombot, megcsodálták a romjaiban is impozáns, XIII. század eleji román templomot, érdeklődéssel hallgatták meg az idegenvezető magyarázatait, azután kirobbant belőlük a féktelen vidámság és olyan hatalmas hógolyócsata kezdődött, amilyet még ezek a falak tán nem is láttak. A földművesszövetkezet „Mátyás” kisvendéglőjének disznótoros ebédjével B. Kovács János üzletvezető és felesége ugyancsak kitettek magukért: a pesti fiatalok nagy étvággyal fogyasztották el a jóízű, bőséges disznótori csemegét. Sándor Dezső és népi zenekara azonban nem sokáig hagyta nyugton ülni a fiatalokat: ebéd után egykettőre nagy tánc kerekedett. A tánc szüneteiben a „gardírozó” öregek régi magyar nótákat énekelgettek. Az esti órákig szórakoztak az izzós fiatalok Zsámbékon: táncoltak az étteremben és a korszerű eszpresszóban, sétálgattak az utcákon: ismerkedtek a falu életével, majd este vidám hangulatban indultak vissza, a nótaszó majd szétvetette a nagy Ikarust. Jól sikerült kirándulás volt. F. M. Köszönjük a dédelgetést! A Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet II. éves hallgatói közül tizenhármán kerültünk februári gyakorlatra Pest megyébe. Mindannyian kíváncsian vártuk, milyen lesz az új környezet, milyenek az új kartársak? Segítik-e majd munkáinkat, bizalommal fordulhatunk-e hozzájuk? Másfél hét eltelte után kedves meghívást kaptunk Vecsésre. A Pest megyei Tanács művelődési osztálya és a megyei felügyelő indítványozására, egy nagyon barátságos, tanulságos összejövetelt, tapasztalatcserét szervezték a vecsési óvónők. A találkozó célja elsősorban a mi munkánk megköny- nyírése, esetleges _ problémáink orvoslása, óvodák látogatása, s talán elsőként kellett volna említenem: ismerkedés a megye óvónőivel. A nagyon szép vecsési óvodák megtekintése titán igen finom ebéd, kedves figyelmesség és a baráti tapasztalatcsere felejtette el a megjelent megyei és községi vezetőkkel a huszonhat óvónővel és a tizenhárom gyakorló óvónővel a délelőtti sárdagasztás kellemetlen perceit. A megbeszélésen több fel- szabadulás előtt végzett óvónő mondta el igen megható történetét az akkori viszonyokról, elhelyezkedési lehetőségekről. Magunkban valamennyien, óvónőjelöltek egyet éreztünk: minket elkényeztet, szinte dédelget a társadalom! Mi mindannyiam köszönjük ezt a dédelgetést! Köszönjük kartársainknak a megértést, törődést, a szeretetek segíteni akarást! Köszönjük a vecsési kartársaknak a felejthetetlen naplót! Köszönjük az egész szocialista társadalomnak, pártunknak és kormányunknak, hogy nekünk már nem kell évekig diplomával a kezünkben kegyelemkenyéren élni. ígérjük, nem maradunk hálátlanok! Lelkiismeretes, becsületes munkával, hivatástudattal és szilárd világnézettel igyekszünk feladatainknak maradéktalanul eleget tenni. Malya Anna gyakorló óvónő. Albert- irsa, I. sz. óvoda. ICgy — az „ügyeletes” rakéták közül azt a képességét, hogy a le- ! vegooen repülőgépeket semmisítsenek meg, s a száraz- földön és a tengeren súlyos csapásokat mérjenek az ellenségre. A légvédelmi egységek növekvő erejének ugyancsak az irányítható légvédelmi rakéták képezik alapját, amelyek az ellenség repülőgépeit nagy magasságokban semmisítik meg. így például az amerikai U—2 kémrepülőgé- p>et, mint ismeretes, húszezer méter magasságban lőtte le az első, ellene küldött szovjet rakéta. A modern haditengerészeti flottának olyan rakétái vannak, amelyek helyettesítik a hagyományos tüzérséget, amelyet pedig még nemrég is a nagy felszíni hajók megsemmisítésének főeszköze gyanánt tartottak számon. A tengeralattjárókat ma rakétákkal szerelik fel, aminek eredményeként megnőtt a tengeralattjáró-flotta szerepe, mint szárazföldi objektumokra csapást mérő stratégiai eszköz szerepe is. A rakétafegyverek rohamos ütemű fejlődése, felhasználásuk nagy területe, és rendkívüli hatásosságuk, igen élesen tűzte napirendre a raké- taelhárítás kérdését. A rakéták elleni harcban a korábbi légvédelmi eszközök és a légvédelem korábbi megszervezése már nem megfelelő. A rakétaelhárítás természetesen felhasználja a légvédelem eszközeit is. Ismeretes, hogy a szárnyas rakéták technikai adataikat tekintve (gyorsulás, repülési magasság, méretek) kevéssé különböznek a lökhajtásos repülőgépjektöl, tehát olyan eszközökkel is megsemmisíthe- tők, amelyek eredetileg a repülőgépek elleni harcra hivatottak (légvédelmi rakéták, különleges repülőgépek). Ami a Szovjetunió rakétaelhárításának helyzetét illeti, Malinovszkij marsall az SZKP XXII. kongresszusán elhangzott felszólalásában azt mondotta: „Külön jelentenem kellj hogy sikeresen megoldottuk a rakéták repülés köztien való megsemmisítésének kérdését is.’1 A modern harci eszközök alkalmazása, a nukleáris rakétaháború viszonyai közepette lehetséges hadműveletek rendkívül magas követelményeket támasztanak a fegyveres erők személyi állományával szemben. Itt döntő jelentőségű a politikai öntudat, azoknak a harcosoknak a morális ereje, akiknek a modem harci eszközöket irányítaniok kell, szilárd meggyőződésük azoknak az eszméknek az igazságosságában, amelyeket védelmeznek. Ha az imperialisták kirobbantják a modem háborút, annak nehézségei és megpróbáltatásai hihetetlen szívósságot, bátorságot és akaraterőt követelnek majd az emberektől. Természetes, hogy ebben a vonatkozásban, akárcsak fegyverzetük tekintetében, a szocialista országok hadseregei sokkal magasabb színvonalon állnak majd, mint az imperialista hadseregek. S ezért semmi kétség, hogy a szocialista országok hadseregei fognak győzni. Ám a szocialista tábor amellett van hogy ki kell’iktatni a háborúkat a társadalom életéből. * azt javasolja, hogy a kapits lizmussal meglevő vitát béké versenyben, fegyverek alka' mazása nélkül kell megoldani. A békés egymás mellet: j élés politikája a szocializmus oldalára állít több tu catnyi semleges országot zászlai alatt tömöríti az err beriség nagyobbik felét. E pedig alapos okot ad arra i reményre, hogy az imperialistáknak mégsem fog sikerülni kirobbantaniuk egy új világháborút. amelynek taktikája és stratégiája ily módon megmarad papíron.
