Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

19(52. FEBRUAR 13, KEDD «sr utter rt kMíHop Hányféle az igazság Csemőn? Aki nem mondhatja el igaz véleményét - s aki a hamisat bizonygatja Negyven forintot osztottak munkaegységenként, minden dolgozó családnak biztosítot­ták a megélhetést, mégis elé­gedetlenek az emberek a cse- mői Rákóczi Termelőszövet­kezetben. Egyesek keserű kéz­legyintéssel, mások lobogó in­dulattal, ismét mások pedig törvénytudó meggyőződéssel ítélik el ugyanazt: a szövet­kezeti demokrácia sorozatos megsértését. Mit értenek ezen a Rákóczi Tsz tagjai? Bárkivel beszéltünk Cse- mön, szölőmunkásokkal vagy ellenőrző bizottsági tagokkal, valamennyien a tsz-ben ki­alakult vezetési módszerre panaszkodtak. Az elnök, Szál­kái István, keveset tartózko­dik a tagok közt, nem is­meri jól a munkájukat, nem hallgatja meg tanácsaikat, nem érdekli az emberek egyé­ni gondja-baja. Ehelyett túl sok buzgalommal „ápolja" kapcsolatait. Súlyos vádak ezek, s ha va­lóban igazak, nem maradhat el a gyors és hatékony in­tézkedés. A csemői szőlősker­tek között dűlőről dűlőre jár­va keressük a bizonyosságot. Az első panaszos, akihez be­térünk, az ellenőrző bizott­ság elnöke. Mit tud ő erről a vádról? — Sajnos, a vádak alaposak — mondja Mányoki Sándor- né — és a panaszok nem is új keletűek. Számtalan jegy­zőkönyv és közismert tény szól mér erről, A jegyzőköny­vek és a tények egy részét már a tavalyi zárszámadási közgyűlésen is szóvá tette az ellenőrző bizottság, de mind­máig nem vonták le abból a megfelelő tanulságot. Nézegetjük a jegyzőkönyve­ket, amelyek egy részét ve­zetőségi tagok aláírásukkal is hitelesítették. A jegyzőköny­vek tanúsága szerint több mint háromszáz mázsa kukori­cával nem tudnak elszámolni a vezetők, s a közös borral is hanyagul bántak. Tavaly pél­dául 60 hektoliter, az idén pedig mintegy negyven hekto­liter bort tároltak az elnök és néhány társának a „reprezentációjára”. Ezen­kívül a közös pincében jó néhány hektoliter bort azon a címen tároltak, hogy az a tsz-elnök „háztáji’1 bora. Ugyanakkor senki sem hallott arról, hogy az elnöknek ház­táji szőlője volna, s főként kapálni nem látták soha. A jegyzőkönyvek másik csoportja arról tanúskodik, hogy a vezetőség jogtalanul adott ki „háztáji” szőlőket olyan egyéneknek, akik csak „pártoló’1 tagok vagy egysze­rűen csak a tsz „barátainak” nevezik magukat. Ilyen „pár­toló” tagok vagy barátok például a körzeti vadőr és a MÉK egyes alkalmazottai. Nem szükséges felsorolni mindazt a súlyos szabályta­lanságot, amelyeket nagyrészt nyilvántart az ellenőrző bizott­ság. Előfordulhat, hogy nem minden állítás mentes a túl­zástól. Nekünk nem feladatunk többet foglalkozni ezzel, mert van erre hivatott, —törvényes szerve államunknak. Van azonban az ügynek olyan része és jellege, amivel foglalkoznunk kell. Mányoki Sándorné, az ellenőrző bizott­ság elnöke a tagság fóruma, a közgyűlés elé kívánta tárni az ellenőrző bizottság által meg­állapított tényeket. Ezt előző­leg megbeszélte az ellenőrző bizottsági tagokkal, akik egyetértettek vele, sőt megbíz­ták őt, hogy a bizottság a ren­delkezésére álló adatok alap­ján állítsa össze a beszámolót. Mányokiné eszerint cseleke­dett, de a zárszámadási köz­gyűlésen durván megakadályozták őt abban, hogy elmondja be­számolóját. Zsófia Ervin, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője olyan indokkal tiltotta meg ezt a közgyűlé­sen, hogy Mányokiné beszámo­lója nem kollektív, hanem egyéni munka. Egyéni? Olyan értelemben igen, hogy azt nem öten gé­pelték, de lényegében mégis kollektív munka, mert erre őt felszólítottak az ellenőrző bi- * ] zottság tágjai, akik ezt nem j ; csak — utólag — nekünk, ha- j I nem — előzőleg — mindenki- j I nc-k elmondották. Ez azon'oar, I : csak formalitás, mert Mányo- ; It inénak úgy is joga, sőt köte­lessége lett volna leltárai a súlyos hibákat, mint tsz-lag- nafc. Ha valakinek nincs oka j félni a bírálattól, az nem aka- j dályozta volna meg Mányoki- I nét a törvényes jogainak gva- ! korlásában. Hasonlóképpen durva és igazságtalan fogadtatásra ta- i Iáit bírálatának gyakorlása ! közben és után Baranyi Ist­ván volt brigádvezető is, aki a tsz-ben kialakult vezetési módszereket kifogásolta. A birtokunkban levő nyílt le­vele, amelyet a közgyűlésen olvasott fel, azt bizonyítja, hogy pártszerűen, igazságosan bírált, de utána azzal fenye­gették meg, hogy bírósági el­járást indítanak ellene „tsz- ellenes és becsületsértő” ma­gatartása miatt. A Rákóczi Tsz-ben tapasz­talt hibákról beszélgettünk Zsuffa Ervinnel, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjével, aki furcsa nézeteket hangoztatott. Ami­kor a tsz-demokráeia súlyos megsértéséről, a bírálat sza­badságáról beszéltünk, Zsuffa Ervin indulatosan kifakadt; ez csak egy frázis! Ezúton kí­vánunk még egyszer válaszol­ni neki és másoknak is, akiket illet: a tsz-demokrácia elve nálunk nem frázis, hanem a szocialista élet alapvető és törvényes normája. Zsuffa Er­vin, mint egyén megteheti, hogy nem helyesli, de a járási tanács mezőgazdasági osztály- vezetőjének szenvedélyes hit- tél kell érte harcolnia. Reméljük, hogy megértik ezt a Rákóczi Tsz vezetői is. Nagymiklós István Szabálysértéseket tárgyal a bizottság Az elemeit rumosüveg - Kétszáz forint, ami ötszázba került - Vett ló, lopott széna — A CEGLÉDI JÁRÁS­BAN LEVŐ Nyársapát köz­ség szőlőfeldolgozó telepét az idén egymillió forintos költséggel felújítják. A telep napi kapacitása az eddigi öt­száz mázsa helyett 1500 lesz és száz kilónként a hatvanöt literes miistátlag nyolcvan literre emelkedik. A kép: akárcsak egy bí­rósági tárgyalásön. Elnök, ül­nök, jegyzőkönyvvezető, vád­lott. sőt, hallgatóság. Pedig — Pilisvörösváron, a községi tanácsházán vagyunk. Me­gyénkben itt tárgyalnak elő­ször társadalmi aktívák be­vonásával szabálysértési ügye­ket. özv. Sz. Lajosné pilisvö- rösvári lakos az első fél. Kicsi, feketébe öltözött öreg­asszony, apró szeme riadtan néz körül. Dr. Horváth Ferenc, a Bu­dai Járási Tanács szabálysérté­si főelőadója felszólítja, mond­ja el; miért emelt el egy kis üveg rumot a nagykőrösi önkiszolgáló boltban? — Jaj, jaj — a nénike teát- rális mozdulatokkal ingatja a fejét — az úgy volt, ké­rem, hogy beteg voltam, az utcán is rosszul lettem. Azt mondta egy asszony, menjek be a boltba, és vegyek rumot. Ilyenkor az tesz jót. Hát én bementem az italért. — Igenám, néni, de maga nem a kosárba, hanem a zse­bébe tette az üveget, fizetni meg elfelejtett. Éppen úgy, mint egypár hónapja, csakhogy akkor egy liter rumot süly- lyesztett a zsebébe. — De tekintetes bíró úr, tessék elolvasni az igazolást, milyen beteg vagyok. — Látom, hogy magas a vér­nyomása. Erre pedig méreg az ital. Sír, zokog, fogadkozik a né­niké, amíg kiküldik. Benn pedig Fetter Jakab és Kövér Pál tanácstagok, mindketten nyugdíjas bányá­szok, s a meghívott társadal- | mi aktívák, tájékoztatnak i arról, hogy a nénike, nem j vetvén meg az italt, ha sze­rény jövedelméből nem telik rá — szerez. Nagykőrösön újra rendezték a tanácsi és szövetkezeti kereskedelem területét Tudvalevőleg tavaly fel kellett osztani a megye terü­letét a két szocialista szek­tor, a tanácsi és a töldmű- vesszö vetkezet i kereskedelem között. Nem vált be ugyan­is, hogy a varosokban és sok községben mindkettő ugyanazt árusította boltiai- ban. A megyében területileg bi tőkés állam dolgozói köz­vetlen nyomást gyakorolhat­nak saját kormányukra a bé­ke fenntartása érdekében. Sok tekintetben a nyugati országok népeinek szerve­zettségétől, politikai érett­ségétől, tevékenységétől, s im­perializmus elleni hamuk méreteitől függ, hogy sike­rül-e a vilégbékét fenntar­tani. Figyelembe kell vennünk, hogy a néptömegek befolyása a politikára még az imperialista orszá­gokban is megnövekedett. Az emberiség nagy sorskérdé- seinek eldöntésében a nép­tömegek mindig nagy sze­repet játszottak, de nap­jainkban ugrásszerűen nőtt hatásuk a társadalmi élet minden területén. A tegnap még passzív, a politikától tartózkodó rétegek is élén­ken érdeklődnek a világ ége­tő problémái iránt. Különö­sen a haditechnika fejlő­dése — amely korábban nem ismert tömegpusztító fegy­verek előállításához vezetett — ösztönzi arra a néptö­megeket, hogy aktív harcot folytassanak a háború és annak értelmi szerzője, az imperializmus éllen. A tő­kés országokban bizonyos politikai erjedés van kibon­takozóban, amelynek az a lényege, hogy a dolgozók legöntudatosabb rétegei egy­re szervezettebben, harcosab­ban és merészebben tértnek fel a háborúra törekvő mo­nopolista és militarista erők­kel szemben, Olaszország, Franciaország, s más államok népeinek antttmperialista mozgalmai remény tkeltőek és biztatóak. S ha kialakul a szocialista országok, a gaz­daságilag elmaradott függet­len. államok és a nyugati féltekén élő népek harcos, antiimperialista összefogása, a világbéke fenntartása biz­tosítva van. Bár a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mel­lett élésének biztosítására na­gyok a lehetőségeink, vannak még a világon háborúakarno- kok, akik az új világháború kirobbantásán fáradoznak. Mindenekelőtt a monopólbur- zsoázia, különösen az a része, amely közvetlen kapcsolatban van a hadiiparral. A fegyve­reket gyártó cégek és válla­latok tulajdonosai, s a reak­ciós katonai kaszt törekszik a háború kirobbantására, s aka­dályozza a békés viszonyok megszilárdulását. Ezeknek a köröknek létérdeke a fegyver­kezés, a háború. Ezért mes­terségesen szítják a nemzet­közi feszültséget, hogy alapot nyerjenek a fegyverkezési haj­sza fokozására, ők akadályoz­zák a berlini kérdés pozitív megoldását, a laoszi helyzet rendezését, beavatkoznak a kongói nép belügyeibe, veszé­lyeztetik a kubai szocialista forradalmat stb. Űjabb és újabb konfliktusokat robban­tanak ki, így próbálják az em­beriséget a világháború felé sodorni. Mivel nagy gazdasági erejük mellett a politikai ha­talmat, a tőkés államok egész gépezetét a kezükben tart­ják, még képesek komolyan veszélyeztetni a világbékét. Ezért nagyfokú éberségre van szükség. Erősíteni kell a szocializmus és béke erőinek összefogását, le kell leplez­nünk az imperializmus min­den próbálkozását. S amíg az általános és teljes leszerelés jelszava meg nem valósul, a szocializmus olyan katonai, nukleáris túlsúlyát kell bizto­sítani, amely elveszi a kalandorok kedvét a provokációk és összetűzések szervezésétől. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy az imperializmust rákényszerít- sük a békés egymás mellett élésre. A jelenlegi helyzet elemzé­se alapján azt a következte­tést vonhatjuk le, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a szocializmus és a kapitaliz­mus, a béke és a háború erői­nek tartós, hosszú és szívós harcára kell számítanunk. A szocializmus külpolitikai Vo­nala — amely a világbéke fenntartására irányul — csak az imperializmus háborús irányzatának háttérbe szoru­lásával győzhet. S mivel a nemzetközi helyzet alakulásá­nak az a fő iránya, hogy az imperializmus szerepe és be­folyása csökken, s korunk uralkodó meghatározó ténye­zőjévé a szocializmus vált — minden reményünk megvan arra, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerek békés együttélésének elve teljesen megszilárdul a nemzetközi kapcsolatokban. Lipkovics Károly mindenütt elhatárolták a két szektort, mindössze két vá­ros, Cegléd és Nagykőrös maradt mindkettő közös te­rülete, mert ezekben a vá­rosokban nagyon sok a föld­mű vesszövetkezeti tag. Cegléden, miként az egész megyében is, az át­szervezés nyomban érez­tette jó hatását a lakos­ság- ellátásában. Nagykőrösön azonban nem,, Éppen ezért most újból ren­dezték a városban a két szek­tor árusítási profilját és a kettősséget minden téren ki­küszöbölték; A tanácsi kereskedelem a rendezés értelmében átadja vas- és edényboltját, vala­mint annak egész árukészle­tét a Nagykőrösi Földműves­szövetkezetnek, amely saját vas- és edényboJtját ebbe a helyiségbe helyezi át. Eddigi vasboltjában pe­dig a szövetkezet ház­tartási vegyiáru, műtrá­gya és növényvédőszerek eladására rendezkedik be, melyeknek árusítási jogáról a tanácsi kereskedelem le­mond. Ugyancsak beszünteti Nagykőrösön a tanácsi keres­kedelem a papírárusítást és árukészletét átadja a szövet­kezetnek, az pedig jelenlegi papírboltját megnagyobbítja. A szövetkezet átadja a ta­nácsi kereskedelemnek a jár­mű-, varrógép-, villamossági, híradástechnikai, üveg-, por­celán- és műanyagkészletét, valamint a bútorboltjában eddig árusított méter- és rö­vidárut, továbbá lakástextil- készletét is. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat a jelenlegi papírbolt helyén viszont rövidárubol­tot létesít, míg az ezzel szem­ben számára kiutalt üzlet- helyiségben, különleges mé­teráru- és lakástextil-boltot nyit. Végül a szövetkezet átadja a vendéglátóipari vállalatnak zenés cukrászdáját, s ezért cselébe eisy azonos forgalmú vendéglátóipari üzemet kap, A szabálysértési hatóság nem hozhatott ügyében dön­tést, mert a törvények ér­telmében, ha ugyanazon év­ben már másodszor követ el valaki bármilyen kis összegű szabálysértést, annak ügyé­ben az ügyészség illetékes. Csak akkor azt nem értjük, miért foglalkozott az üggyel a bizottság... A következő szabálysértő, T. András neve sem ismeret­len a hatóság előtt. Őt gye­reke közül az egyik lopás miatt már állami gondozás­ban is volt, az apát pedig megbírságolták a gyermek iskolakerüléséért. Most az apát és fiát tettenérték, amint a szőlőből lapátnyélnek va­lót, az erdőből pedig tűzifát hoztak haza. A fát tulaj­donképpen egy házaspár vág­ta ki saját magának, de az erdész megzavarta őket. Az asszony kézrekerült. Röviddel ezután T. a kivágott fát gaz­dátlan jószágként pártfogá­sába vette. Nem ért annyit — száz forintot fizet érte. A harmadik ügy M. P.-né fodrász ügye már jóval több gondot okoz az eljáró hatóságnak. Amint Fetter Ja­kab és Kövér Pál tájékoz­tatják dr. Horváth Feren­cet. M.-né közismert, becsü­letes család gyermeke, neki is van két kisgyermeke — de állandóan iszik. Férje feddhe­tetlen jellemű ember. Az ital rossz tanácsadó. Ne­ki is rossz tanácsot adott egy karácsony előtti napon. Mi­alatt az egyik vendége a búra alatt ült, annak táská­jából kiemelt 200 forintot. Most itt ül. Szép asszony, csak a szeme néz konokul, hi­degen maga elé. — Mondja csak, hogy tehe­tett ilyet? — Véletlen volt — hangzik a közömbös válasz. — Véletlen? Hogyan lehet véletlenül kinyitni valakinek a táskáját és kiemelni onnan a pénzt? Az asszonynak letagad­ta s csak a rendőrségnek is­merte be a lopást. így volt? — így­— Mit tenne a helyünkben, milyen büntetést róna ki arra. aki ilyet tesz? — Szigorúan megrónám. — Nagyon olcsó büntetés lenne. — Akármit, csak egyet ne: a férjem meg ne tudja, elvál­na tőlem. Fogadom, ilyet töb­bé nem teszek. Talán most fűti át először érzés a hangját, most gondol rá, mi lehet tettének követ­kezménye. A már visszafizetett 200 fo­rinton felül 500 Ft pénzbün­tetésre ítélték. Nyílik az ajtó és egész ka­raván nyomulna be rajta, ha erélyesen ki nem tessékelnék őket. Csak H. Gyula 16 éves fiatalt, meg édesanyját enge­dik be. Egymás szavába vágva adják elő a történteket. Uj ko­csit és lovat vett a család, azt hozták haza. S mivel útközben lucernaszénát láttak az árok­parton, felihányták a kocside­rékba. A H.-család minden tagja felelt már kisebb-nagyobb bot­lásért. — Na, mondd csak el szé­pen, Gyula, hogy s mint volt. Vettetek lovat és kellett neki a takarmány, hát elvittétek a tsz-ét. Amikor pedig ezt észre­vették és utáltatok kiabáltak, elhajtottatok. — Elhajtottunk, bíró úr, mert azt hittük, huligánok és szórakozni akarnak. — Miért hitted, hogy huligá­nok? — Mert rámkiabáltak — bi­zonykodik a cingár suhanc. Közben a mama nem bír­ja, menteni akarja a fiát, de az erélyesen leinti. Pompásan összeszokott társaság, egymás­nak adják a végszót. De akár­hogy is mesterkednek, kiderül, nem is a kiskorú Gyula, ha­nem a már büntetett Jóska bátyja volt a tettes, aki aggó­dó képpel kinn fagyoskodik a folyosón. Rosszul számítottak, nem tudták, hogy szabálysérté­sért a kiskorút is meg lehet büntetni, ha van önálló kere­sete. Márpedig Gyulának van, segédmunkás egy építőipari vállalatnál. — Tessék már megmondani, Fetter bácsi, maga a mi utca- bizalmink: van-e baj az én családommal? — mondja az asszony. — Ejnye, csak ezt ne mond­ta volna. — Ja, ha maga azt a kis sző­lőt, meg barackot is számolja — háborodik fel az asszony sértetten. Azt nem mi csinál­juk, hanem a gyerekek. Azok­tól meg csak nem sajnálja? Sírás, rívés, könyörgés mit sem használ, 200 forint bírsá­got rónak ki. Legközelebb már a legcsekélyebb bűnért is a bíróság vonja felelősségre őket. Kereskedelmi akadémiai tanfolyamok a ceglédi járásban A földművesszövetkezetek járási központja a szakszerve­zeti bizottsággal közösen a bolti és igazgatási dolgozók ré­szére az idén is folytatja a múlt évben sikeresen megtar­tott kereskedelmi akadémiai tanfolyamokat a ceglédi járás­ban. Mint Farkas Károly ke­reskedelmi felügyelő elmon­dotta, Cegléden és Abonyban, ahol a múlt évben összesen több mint százan hallgatták végig az első évfolyam elő­adássorozatát, tavasszal meg­kezdődik a második évfolyam. Uj tanfolyam indul Alibertir- sán és Jászkarajenőn, de elvál­lalták a monori járáshoz tar­tozó pilisi földművesszövetke­zeti dolgozók részére is az élő­adássorozat megtartását. A cél az, hogy a szocialista kereskedelmi ismeretek birto­kában javuljon a földműves­szövetkezetek gazdasági tevé­kenysége, emelkedjék a keres­kedelmi munka színvonala. Aranylakodalom Dunaharasztin Vasárnap délelőtt a dunaharaszti tanácsházán aranylako­dalmát ünnepelte Dömény Imre és felesége Jankó Anna, akik ötven éve, 1912. február 12-én esküdtek örök hűséget. Az aranylakodalom alkalmából ünnepélyesen köszöntöt­ték az idős házaspárt. Képünkön: az idős házaspár megér kezik a tanácsházára az úttörők sorfala között

Next

/
Thumbnails
Contents