Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-09 / 6. szám

innen-onnan VI. ÉVFOLYAM. 6. SZÁM 1962. .TANUÄR 9, KEDD Kinek hiányzik a trombita, félcipő, pelenka, kerékpár? Első emelet, 13-as számú «zaba. Kattan a zár, nyílik az ajtó és máris belépünk a talált tárgyak „birodalmába". Egymásra támasztott kerék­pár, vagy hat darab. Kardi­gánok, blúzok, bárd, trom­bita, bütykös, szerszámok, vízmérő, emelő ... nem so- rolom fel, hogy mí-minden sorakozik egymás mellett, várva a gazdájára, aki gon­datlanságból valahol elfeled­kezett .róluk”, és így he­kerültek a rendőrségre a töb­bi árva, gazdátlan tárgy kö­zé. Míg mindent megnéztünk és nem győztünk eleget cso­dálkozni, Bertalics Lajosné a következőiket mondja. — Ha hozzánk behoznak valamit, az mind idekerül. Türelmesein várunk, hátha a gazdája jelentkezik érte. Ez ritkán fordul elő. Három hónapig itt tart­juk a talált tárgyat, és ha addig nem jönnek ér­te, vagy a megtalálónak ad­juk — amennyiben igényt tart rá —. vagy pedig a kecs­keméti bizományi áruházban értékesítjük. Közben felemás női papucs akadt a kezembe. — Hát ez? Mosolyogva válaszol. — Van még jó egypár fele­más cipőnk, de a papucsot hogy vesztették el, nem tu­dom. Itt van például egy szür­ke kis gyerekszandál is, senki nem jött érte. Kockás gyermek esőkabát lóg felaikasztva. Biztosan, csak akkor jut majd kis gaz­dája eszébe, ha esik az eső. Addigiamig nem keresik, gaz­dátlanul lesz a többi elve­szett tárgy között. Női tás­ka, benne három pelenka — a következő. Mosolygunik. A három pelenka mellett cuClisüveg és bab^-fel- szerelések. Nem tudom, anyu nem ke- reste-e, hogy az öcsinek hol vannak a pelenkái? — Legújabb „szerzemé­nyünk” egy kerékpár, amit S. Hegedűs Balázs, Kecske­méti u. 14. szám alatti lakos hozott be a következő" sza­vakkal: ' Zárszámadás előtt... Pihen a föld - Dolgoznak a gazdák — A Kossuth Lajos utcá­ban mentem, amikor egy szál kúppal megrakott kocsi tetejéről lecsúszott a kerék­pár. Nem értük utol a bácsit és behoztam. — Azótcl nem keresték? — Nem. Az emberek fele­lőtlenül elhagyják dolgaikat, és nem keresik. Bezzeg, ha nem ők vesztik el, hanem „ellopják”, akkor jönnek. Ilyen esetben legtöbb­ször tehetetlenek vagyunk. Jobban kellene vigyázni, legalább a saját holmijukra. — Nem is beszélve arról — folytatja Bertalics Lajosné ~r, hogy a személyi igazol­vány, amelyet mindig ma­gánál kell, illetve kellene hordani az embereknek, ha elveszik, legtöbbször be se jönnek ér!e. Úgy kell értesítést kül­deni, hogy vegye át a rendőrkapitányságon. Például az elmúlt hónapban 11 személyazonossági igazol­ványt hoztak be. Mindent végignéztünk, és nem tudtunk eleget csodál­kozni, hogy mit hogyan vesz­tenek el, és hogy miért nem jönnek érte? Becsukódik az ajtó, kattan a zár. Az emelet 13-as szá­mú szoba őrzi a gondatlanul elhagyott tárgyakat. Még nem keresik őket... — s. k. — PETHES BÁCSI Reggelente nem lépked már) komótosan a DAV felé. El­marad a szokásos szertartás: cigarettavásárlás a busz­megállónál. Nem csenget keze nyomán a bélyegzőóra sem. Pethes bácsi nyugdíjas lett... 1924-ben kezdett dolgozni. Tanársegéd lett a műegyete­men a diploma megszerzése után. Tizenegy évig volt ok­tatója az egyetemistáknak és már adjunktus volt, amikor elfogadta az akkori Hungá­ria Villamossági Részvény- társaság ajánlatát. A rác­kevei üzemvezetőség főmér­nöke lett. Az államosítás után 1951-ben jött Nagykőrösre, az üzletigazgatóság tervosztá­lyának élére. Innen vonult most nyugalomba Pethes bá­csi harminchét, munkában el­töltött év után. — Nem lesz szokatlan a tétlenség? — Nem gondolnám. Otthon ülő természet vagyok, vol­tam. Szórakozásnak megma­rad a színház. Családi hagyo­mány, a kulisszák festett vi­lágának szeretete. Úgyszólván a színházban telt el a gyerekkora. Édesapja, Pethes Imre, az ország első színházának, a Nemzetinek volt örökös tagja, öccse, a „kis Pethes”, ma is játszik. — Nem búcsúzom, hisz úgy is találkozunk még. Igen. Ne búcsúzzunk. De a találkozásig, hadd kívánjunk Pethes bácsinak erőt, egész­séget, békés, meghitt boldogsá­got. — erpál — Pászti Imre szocialista brigádjának tagjai — a DÄV dolgozói — hálózat karbantartási munkákat végeznek a Szurdok dűlőben Már a Vágóhíd utcában bal­lagok. Takaros kis házak, füs­tölgő kémények, s olyan békés, csendes az egész táj. Vágóhíd utca 7- Csinosra meszelt kis házikó, szép kerí­tés. Itt lakik Hartyányi Mi­hály élete párjával, a Petőfi Termelőszövetkezet szorgos tagija. A szép, tiszta udvarban egy férfi, körülötte aprójószág. Pillanat alatt körbejár a te­kintetem. A kukoricagóréban kövér csöves kukorica, amit az ólban még vígan röfögő két disznó fog megkapni, hogy an­nál ízletesebb húsa legyen majd. Az istállóban két tehén bámul szomorúan. A tiszta, köves udvaron „műemlék­ként” régi gémeskút áll. A góré mellett kis kazal, nem látni, hogy szalma-e vagy széna, mert belepte a hó. Bent a meleg szobában, a lámpa fényénél folytatódik az udvaron elkezdett beszélgetés. — Idestova már második éve, hogy tagja vagyok a Petőfi Termelőszövetkezetnek. Nem panaszkodhatom, mert mindenem megvan. Az elmúlt évben öt disznót, egy tehenet, s egy borjút adtam be a szer­ződésbe. Most januárban is beadok egy tehenet, s lehet, hogy majd később borjút is. — Most zárszámadás előtt vagyunk, és visszapillantunk az elmúlt, évre. Sokat dolgoz­tunk. de megérte. Aki dolgo­zott becsületesen, az nem pa­naszkodik. Közben férjét leintve át­vette a szót a feleség, s 5 ma­gyarázott tovább. — Háromszáztizenegy mun­kaegysége van az apiuknhk. Az „apjuk” elmosolyodik és hol feleségére, hol rám néz. — Milyen vállalások vol­tak’ Előkerül a kis könyvecske, és már látom is: — Volt egy hold paradi­csom. egy hold uborka^ fél hold saláta, három hold ka- szá'ó két hóié aratás négy­száz négyszögöl takarmány. Csend van. Az óra üteme­sen ketyeg, a tűzhelyen me­legszik a vasalásra előkészí­tett vasaló. — Eddig milyen juttatáso­kat kaptak? — Most kaptam tíz mázsa fát, amit éppen felvágok, kap- tünk készpénzt, és a vállalt termények után juttatást. No, meg a többit most várjuk. Nem tette hozzá Hartyányi Mihály, hogy bizakodva. Telik az idő. A becsülete­sen dolgozó házaspár „pihen”. Búcsúzom. Hartyányi Mihály folytatja a favágást, a feleség pedig a már jó meleg vasaló­val a tiszta ruhát vasalja. Késő bánat - ebgondolat Kutyaügyek nyomában az állatorvosi rendelőben Varga Ambrus boltvezető most nyugodtan szolgálja ki a vevőt a háztartási boltban, de az ünnepek előtt a napi 15 ezer forintos forgalom lebonyolítása sok-sok fáradsággal járt Tíz darab hízott tinót szállított az állatforgalmi vállalat­nak a Petőfi Tsz, kettőt pedig Hegedűs Sándor a Szabad­ság Tsz fogatosa. Az utóbbi két tinó mintegy 10 mázsát nyom (Foto: Fehér Szilárd) t&mi — A KONZERVGYÁRBAN as elmúlt esztendőben igazgatói alapból 92 803 forintot köl­töttek kulturális célokra. Sportcélokra 127 512 forin­tot, szociális célokra 86 363 forintot fordítottak és a dolgo­zóknak jutalom címén 104 188 forintot osztottak ki. — AZ ÁRUHÁZBAN köz­vetlen karácsony előtti na­pokban 460 pár nylonharis­nya fogyott el. Ezenkívül több mint ezer darab nyak­kendő és 300—400 darab férfiing talált gazdára. Hét órakor ugrottam ki az \ ágyból. Sebesen felöltöztem. í Bekaptam a reggelit és már! rohantam a kapu felé. Felesé- \ gem a nyomomban. Amikor kiléptem az utcára, j szinte megmeredtem. Ott volt > előttünk a törött kancsó, a te-; pedt rosta, az elrozsdásodott j egérfogó és a kimustrált kö-! nyékcső. ; Nem volt időm arra, hogy mérgemet néhány káromkodás f árán kifüstöljem. Kénytelen j voltam sietni, hiszen az óra- i mutató már félnyblc felé saty- $ tyogott. Sj A feleségem később vette \ észre a szemetet és utánam '■ kiáltott. | — Papa! Hová hánytad te a; szemetet? — és jobbkezével a í kocsiút felé mutatott. % Ahogy végigrohantam a % járdán, gúnyos nevetés csapta J met a fülemet. A második, % negyedik meg az ötödik szom- í széd hahotázott a kerítés mö- ■, gött. ^ NAHAT! így csináljuk mi í a tisztasági mozgalmat! í — o. — — A GYERMEKEK egész­sége védelmében a különbö­ző védőoltások kötelezőek, mégis akadnak szülők, akik hanyagságból elmulasztják gyermekük védőoltását. így tette ezt Hegedűs Etelka, Fe­kete dűlő 17. és Holló Ambrus Esed dűlő 4. szám alatti la­kos. A szabálysértési hatóság 100—100 forintra bírságolta őket. — a gépjavító és fa­ipari ksz háztartási kisgép­javító részlegében (Szolnoki u. 1.) beindult a televíziós ké­szülékek' garanciális javítá­sa^ Forgalmuk az utóbbi időben jelentősen fellendült. — NY ARS APÁTON társa­dalmi hozzájárulásokkal to­vább folytatódott a villamo­sítás, amelyhez a helyi föld­művesszövetkezet 2000 fo­rinttal járult hozzá. ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Vass László Pál er­dőgazdasági munkás és Vass Te­rézia leánya: Anikó Margit. Meghaltak: Kiss Terézia női sza­bó 67 éves. Mészáros Balázsné Eszenyi Mária tsz-nyugdlias 61 éves. Csergő Lajos nyugdíjas la­ti agyári munkás 61 éves. Faragó Miklós nyugdíjas hivatalsegéd 70 éves Csönkös Lászlóné Pintér Eszter nyugdíjas 84 éves. Petrezse­lyem Balázs nyugdíjas segédmun­kás 60 éves. Fitvó György föld­műves 86 éves. Fityó Györgyné Kőházi Julianna 86 éves. Veszpré­mi Jánosné Szabó Mária 80 éves. Csioő Józsefné Nagy Mária «2 éves. Köszönetnyilvánítás. Ez úton mondunk köszönetét mindazoknak az elvtársaknak, rokonoknak és jóismerősöknek, akik drága kis fiúnk, Lacika temetésén részvétük­kel mély 1 fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló F. Szűcs család I Több, mint két hete fo­lyik városunkban az 1/1957/ P. M. F. M. számú rendelet végrehajtása. A rendelet értelmében ösz- sze lehet szedni minden ebet, amelynek adóját nem fizették be, vagy a kötelező oltást nem végezték el rajta. — Nem akarjuk az ebeket kiirtani — mondja dr. Faith István főállatorvos. — Csupán a ^örvény tiszteletére tanítjuk meg a lakosságot. A főállatorvos nagy csomó aktát mutat. Ezeké lesz a késő bánat. A szérum rom­landó. Most rendelni kell a budapesti Gyógyszergyárból, s néhány nap, amíg megérke­zik. Addig az ebek a gyep­mesternél gondolkozhatnak gazdáik felöl. Bár ellátásu­kért napi nyolc forintot fizet az igénylő tulajdonos, nem nevezhető éppen kellemesnek ez a környezet. Sokan vannak, akik most időt nem kímélve kilincsel­nek. Milyen egyszerűen meg­oldhatták volna 16 forintért a kutyaoltás ideje alatt! Mint érintett fél, egyúttal én is igazat adok Faith Ist­ván főállatorvosnak, nem ár­tott a lecke. Csak egy kicsit sokba került. \ Holló Sándor gyepmester kiemeli a ketrecből Csöpit, hogy Nagy Kálmán felcser elvégezhesse az oltást. Ke­zemben az egészségügyi könyv és a határozaton' az energi­kus piros ceruzával írt „Kiadható”, Faith aláirás. A kocsiból bánatosan néz­nek ki az elrabolt ebek. Fize­tek. Búcsúzom, indulok. Kutyám azonban rövid lá­baival a többi felé iparkodik, „barátkozni”. Ezen az estén már nem csendes a házunk tája. De a gyepmesteri telepnek sem leszünk többet látogatói! Biró Hona A Ml TISZTA KIS UTCÁCSKÁNK visszafeküdtem és magamra húztam a takarót. öt óra lehetett, amikor a féleségem megrázott. — Papa! Hová öntötted te a szemetet hajnalban? Megdörzsöltem a szemeimet. Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak, csak makogtam. — Elég messze a háztól. Mit törődsz vele? — En nem bánom. Csak azért ébresztettelek fel, mert a szomszéd nagyon istenkedik. Még ököllel is fenyegetőzik felénk. Biztosan oda öntötted elé a szemetet. KIHAJOLTAM, az ablakon, de nagyon gyorsan visszakap­tam a fejemet. A szomszéd valóban ott állt a járda szélén és ugyancsak mondta a ma­gáét. Emlegette a csillagokat. Le- és felmenő rokonságát an­nak a semmirekelönek, aki elcsúfította a háza elejét. Bevágtam az ablakot és le­feküdtem. Három óra lehetett, amikor felébredtem és a kíváncsiság nem hagyott nyugodni. Ma­gamra kanyarítottam a bal­lont és szépen, kényelmesen kisétáltam a kapuba. Szürkült. A villanylámpák álmosan pislogták ki szemeik­ből az éjszakai békességet. Elég tisztán végigláttam az utcán és szinte megmeredtem, amikor észrevettem, hogy az a szemétkupac, amit vagy ’öt­ven méternyire tőlünk kiborí­tottam az utca közepére, az vagy harminc méterre volt tőlünk, éppen a negyedik szomszéd háztája előtt. Vállat vontam. Nekem sem­mi közöm az egészhez. Tulaj­donképpen olyan mindegy, hogy hol van a szemét, a fon­tos az. hogy nem a mi házunk előtt díszeleg. Nyugodtan be­mentem a kapun és mivel a hajnali „harmatban” egy ki­csit megfáztam, gyönyörűen — JANUÁR 5-ÉN alakult meg a termelőszövetkezetek önsegélyző csoportjának inté­ző bizottsága. Ennek a bi­zottságnak a feladata az ön­segélyző csoportok megalakí­tása, főleg azokban a terme­lőszövetkezetekben, ahol még nem alakult meg, valamint a tagok beszervezése. \v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\> í £ EJJEL tizenegy óra lehe­lteit. Óvatosan kizártam a ka- fput. Nagyon vigyáztam arra, í hogy semmi zajt ne csapjak. % Amikor a kapu tárva-nyitva $ volt, belekapaszkodtam a tali- $ga két szarvába és óvatosan £kitoltam az utcára. Az utca í teljesen néptelen volt. Nagyon £f rissen cselekedtem. Sebesen ívégig nyikorgattam a taligát a $ járdán. Vagy ötven méter­nyire jártam a kapunktól, % amikor hirtelen kilódultam a £ kocsiút közepére és a taliga gégész tartalmát kifordítottam ^az úttestre. í Megcsörrent a fülét sirató £ fajansz kancsó. Megzördült a j kiérdemesült rosta, az elrozs- ' dásodott egérfogó, az oldalán ásítozó könyékcsö. Jobbláb- í bal hirtelen széjjel rúgtam• az föreg lomokat, majd felvágva ^rohantam vissza a taligával, í A kapuból nyugodtan visz- f szanéztem és boldogan álla- f Oltottam meg. hogy senki sem ' látott. Egyetlen szomszéd nem vett észre. Megtettem ■ mindent, ami tőlem telt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents