Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

VI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1862. JANUÁR 6 SZOMBAT A ládagyárban láttuk... Egymillió mozilátogató három év alatt Szabálytalan interjú Sulyok Sándorral Lezártunk egy évet, most folynak a leltározások, az ösz- szesítések, és az elmúlt év eredményeinek feltüntetése. Előttem papírlap fekszik, rajta számok, amelyeket nem értek — Azt hiszem, a mi évvégi örömünk itt van a papírom — mondja Sulyok Sándor. A számok maguktól beszélnek. Az elmúlt három év alatt, tehát 1959—60. és 61-es évek­ben 982 378 ember volt mozi­ban. Ez a szám mindent meg­magyaráz. A papírlapon részletesen feltüntetve látszik, hogy mi­lyen filmeket hányán néztek meg. Talán csalt egy példát. Az elmúlt három év alatt 530 alkalommal játszottunk az Arany János Filmszínházban szovjet filmet, amit 161563 ember tekintett meg. Az örömek mellett jelent­keznek a gondok is — foly­tatja tovább Sulyok Sándor. — Szeretnénk az elkövetke­zendő évben, az 1962—63-as évben, kívül-belül csinosítani a mozit, és szélesvásznúvá át­alakítani. Már régen várjuk, hogy a könyvtár is új helyére köl­tözzön, mert akkor mi is új helyhez jutunk. Még csak e>gyről szeretnék beszélni — folytatja moso­lyogva. — A mi kis körzeti mozink, melynek kezelője Ta- masovszky Mihály, jó lenne, ha kapna megfelelő jármű­vet, mert a távolabbi részek­re, mint például a Nyilas, saj­nos, nem jut el. Pedig a kis körzeti mozi népszerűségnek örvend. Talán a beszélgetést is az­zal fejezném be, hogy a kis körzeti mozi fejlődését bemu­tató számadatot megmonda­nám. 57 448 ember volt moziban az elmúlt három év alatt kint a tanyavilágban. A szám ör­vendetes, és reméljük, hogy csak nőni fog. — És a közönség változott az elmúlt évek alatt? — Egyenlően oszlik meg az öröm is, és a gond is ezen a téren. Kitalálta! Még akikor történt, amikor Bugacon a villanyt bevezet­ték A szerelők ásták az osz­lopok gödreit és mérték tá­volságukat. Az egyik munkás éppen a plébánia előtt se­rénykedett, s csákányával vágta a keményre fagyott földet. A falu plébánosa egy ideig az ablakból szemlélte a munkát, majd kisétált az ut­cára és megszólította a csá­kányozó t. — Mi készül itt, kedves gyermekem, minek ássa azt a gödröt? — Hozzuk a fényt, a kul­túrát a falunak — felelte a szerelő homlokára tolva sap­káját. — Na ez igazán derék do­log és nem fázik ebben a hideg időben? — érdeklődött tovább. — Hát nem mondom, nincs nagy melegem — válaszolt a szaki. — Na majd hozok én mindjárt egy kis melegítőt — és azzal eltűnt az ajtóban. Amikor ismét megjelent, ke­zében jókora pálinkás üve­get szorongatott és már nyúj­totta is. — Húzza meg, kedves gyer­mekem, ettől megmelegszik. Nem kellet a szakit sem nagyon bíztatni, megkapa­rintva az üveget jól meghúz­ta egyszer... kétszer .. . há­romszor ... majd a köréje se­reglett szaktársaknak nyúj- y tóttá. S y Kézről, kezre járt az üveg, ^ mire visszakerült a tiszteién- ^ dö atyához, már üres volt £ — Egészségükre kedves £ gyermekeim — mondta az nagyot nyelve, s szeme a ^ nem messze pihenő emelőda- ^ rúról a tanácsháza előtti fe- szüleire tévedt. Hirtelen ötlete támadt, f, Eszébe jutott, hogy a tanács- elnök már többször felszólí- tóttá, hogy a kőkeresztet he- ^ lyeztesse át a templom elé, j mert ott annak a helye. Most | erre jó alkalom kínálkozik, ^ nem szabad tehát elszalasz- ^ tani. í — hatom, emelőjük is van, 5 megtennék-e kedves gyerme- / keim, hogy kiemelnék ott azt; a kőkeresztet a földből. — a ; tanácsháza felé mutatott —. í mert szeretném a templom; elé tetetni. ; 4 — Megtesszük, — mondtaj némi gondolkozás után a; darukezelő, — de mivel í Krisztus koporsóját sem őriz­ték ingyen, így egy kis hor­dó sör lesz az ára. — Megkapják, kedves gyer­mekeim — szólt beleegyezzen a szent atya. — csak végez­zék el becsülettel. Miután az egvesség megtörtént, min­denki folytatta a munkáját. Délután a munkaidő letel­tével a tanácsháza előtt gyü­lekeztek a szerelők, majd az emelő is megérkezett. Köte­lek feszültek s az összesereg- lett nézők érdeklődésétől kí­sérve csakhamar kiemelték a keresztet a feszülettel együtt. A tanácselnök megelégedéssel nézte a sikerült munkát az ablakból, de a tisztelendő is szavának állt, mert este a szövetkezet kocsmájában csapra üttette a kis hordó sört, csupán poharazgatás közben jegyezte meg csípő­sen: — Ugye kedves gyerme­keim, maguk mindnyájan kálvinisták?! — Igen, azok vagyunk — felelték kórusban. — Mindjárt gondoltam, mert a feszületnek nem a de­rekára, hanem a nyakára kö­tötték a kötelet. A derűs esetet maguk kö­zött azóta is emlegetik a szerelők. Rácz József Nem történt semmi különös ... Az esetnek, melynek én is tanúja voltam, csütörtök dél­előtt történt. Az idő 11 óra felé járhatott. Az SZTK-ban ilyenkor van a „csúcsforga­lom”. 11-kor van orvosvál­tás, és ilyenkor van a leg­több beteg. Az SZTK környékén, mint mindig, most is nagy a for­galom. Emberek sietnek, gye­rekek szaladnak, járművek, nem lassítva saroknál halad­nak. Az út az éjjel lefagyott, és annak ellenére, hogy le van szórva, síkos és meglehetősen csúszik. A sűrű. szinte át­látszatlan köd nem oszlik, sőt sűrűbbé válik. Az SZTK környékén, a Kos­suth Lajos utcában telefon­szerelők dolgoznak, fent a te­tőn, bizonyára a hálózatot javítják. Lent a járdán öreg ember tipeg, botjával az utat ta­pogatva. Nagyon csúszik, az öreg apó át akar menni a másik oldalra, de... mellé lép Tóth Mihály, a telefonosok vonal­felvigyázója, gyengéden bele­karol az öregbe, és átvezeti a másik oldalra. A tetőn emberek dolgoznak, akik ebben a pillanatban, látva az esetet még jobban megszerették Tóth Mihályt. Mellettük autó suhan, em­berek járnak. Egy kisfiú kor­csolyával szalad el előttük, a lefagyott úttesten. Nem történt semmi különös, csak Tóth Mihály emberség­ből vizsgázott. — s. k. — Cikkünk nyomán: Baromfi* és tojásáfvevőhely épül... December 31-i lapszámunk­ban „A szakértők szemével a tisztaságról” címmel beszá­moltunk a megyei állatorvo­sok, kereskedelmi szervek, il­letve az egészségügyi szervek képviselőinek igen érdekes ta­nácskozásáról. A tanácskozás megvitatta az állati eredetű élelmiszerek és az ezeket előállító vállalatok tisztasági, higiéniai problé­máit Több probléma mellett Faith István városi főállator­vos, mint a tanácskozás elő­adója foglalkozott a helyi fmsz problémáival. A földművesszövetkezet ve­zetősége felfigyelt erre a cikkre, rögtön intézkedni kezd­tek. A földiművesszövetkezet 80 000 forintot irányzott elő, hogy kiköszörülje a csorbát, és a piactéren, ha a fagy en­ged, tehát a tavasz folyamán, egy korszerű, higiénikus ba­romfi- és tojásfelvásárló, il­letve átvevóhelyet épít. Vajon a cikkben érintett többi vállalat és intézmény szintén -feK-ígyeltr-és-követi • a földművesszovetkezet példá­ját? Az utolsó 1961. évi kacsa, avagy ismerjen önmagára Zavartalan a szállítás. Karikó Mihály megszabadítja vágányokat a sártól, víztől, jégtől-4- 4 Bari Béla és brigádja ládatetőket fuvaroznak a vagonokhoz 4 4 Dallos Balázs és Faragó Bálint a vasúti kocsiba rakják a ládatetőket (Foto: Fehér Szilárd) mmt — Maga miért vesz benzint, hiszen nincsen motorja?! — Azt mondják, drágább lesz... (Igler Ferenc karikatúrája) \ Az évek múltak, apám meg- ! öregedett. A család tagjai is ! fogytak. ; A napokban találkoztam í régi' barátommal. Miskával, í Elkeseredett arca csupa bá- ; nat. Járásában is valami szo- < Icatlant észleltem. ; — Öregszik — gondoltam | magamban. Bár felesége, aki- \ vei alig egy órája találkoz- % tam, jókedvű volt. '/t Beteg vagy? — kérdezem % azért. % Szótlanul tessékel be a cuk- rászdába. Sziszegve foglal ve­rlern szemben helyet, í Nem zavarom kérdésekkel. {Ismerem, beszélni fog magá- f tói is. } Lassan felém fordítja őszülő % fejét. Gyermekes huncutság 'f, villan a tekintetében. í Ismét a régi pajtás. £ Körülményesen cigarettára jy gyújt és „vallani kezd". ^ — Tudod, hogy nálunk régi szokás volt a karácsony esti családi összejövetel. Apámék és néhány idős ro­jt kon minden évben hozzánk A balul sikerült prédikáció gyülekezett gyertyagyújtásra. No, meg — nem utolsósorban — az azt követő ünnepi va­csorára. Apám felolvassa Jézus szü­letését, karácsonyi énekek kö­vetkeztek, majd mindenki át­vette az ajándékát. Az evés, ivás azután eltom­pította az áhítatos perceket. Az évek múltak, apám meg­öregedett. A család tagjai is fogytak. Az idei ünnepekre alig ma­radtunk néhányon. Ismered a gyermekeim, ők már felvilágosodottak. De apám és családom — nem akarom őket megsérteni. Le­gyenek boldogok. Gyertyagyújtáskor tehát apám helyett én beszéltem. — Gondolhatod, hogy miről A béliéről, az emberek egy­más iránt való szeretetéről. Érthetett belőle mindenki. Annyira átitatott ezeknek a gondolatoknak az őszinte ét­érzése, hogy a gyertyák fé­nyén át gondolatban telkemre öleltem az egész emberiséget. Nagyot szívott cigarettájá­ból. — Gondoltam, egyetlen szóval adózom öregeim vallá­sos érzületének. Hangom fel­emelve. igy fejeztem be el­mélkedésem. — „Mert az ámen azt je­lenti, hogy úgy legyen, én most azt mondom, hogy ámen”. Villogtak a gyertyák, csil­logtak a csülagszórók. Végig­tekintettem az átszellemült arcokon, és helyemre eresz­kedtem. De mi történik itt? Sehol szék? A karácsonyfa, a család eltűnik a szemem elől. Az asztal alól még látom, a kályha pislákoló fényét. Egy pillanatra síri csönd borul a szobára. Majd valaki felkat- tantja a villanyt, és én ha­talmas kacaj kíséretében. ki­mászom az asztal alól. Mondanom sem kell, hogy oda lett az egész .,prédiká­ciómMiközben kényszere­dett mosollyal tapogattam megrándult derekam, Tamás fiam hangos ugrálással kia­bált a többi felé: — Játsszunk áment, játsz- szunk áment! — Kit nyeljen el a föld?! — Mikor legyen úgy. hogy apu újra az asztal alá csü­csül? Életem utolsó prédikációját azóta is nagy hahotázások kö­zepette emlegeti a család. Még azok a vallásos érzésű, idős rokonok is, akik miatt ilyen csúfság esett meg velem. Nem merek hangosan ne­vetni, csak szerény, megértő mosolyom küldöm felé. — Azért már javulok — tapogatja sérült derekát. Gyorsan búcsúzom és az aj­tóból halkan visszaszólok — „ámen”. Tőle tudom, hogy azt je­lenti, „úgy legyen”. Biró Ilon» — MEGGYORSULNAK a balesetbiztosítási kárkifizeté­sek január 1-től kezdve. Az összes magánszektorbeli bal­eseti károk számfejtése és ki­fizetése a helybeli állami biz­tosító fióknál történik. —NEM ÉRTE MEG a gon­datlanság! Kétszáz forint bír­ságot fizetett a szabálysértési hatóságnak és hetvenhat fo­rint kártérítést Nagy Ferenc- né, Bokros dűlő 17/c. szám alatti lakos, aki baromfifalká- jára nem vigyázott és a kö­zeli termelőszövetkezet szőlő­jében szüret előtt károkat okozott. WVWWVWWVVWW'W'W'V'VX.'V'V’W\av\\vvxx\v — AZ ÉLELMISZEREK hi­giénikus kezelése számtalan betegséget megelőz. Nem gon­dolt erre Fekő Mihály, az ál­lami gazdaság mészárosa, aki állatorvosi vizsgálat nélkül szállított a konyha részére a vágóhídról nyershús-árut. Két­száz forintra bírságolta a sza­bálysértési hatóság. — A GÉPJAVÍTÓ és Fa­ipari Kisipari Szövetkezet táv­lati tervei között szerepel, hogy Lengyelországban auto- syphon gyárat építenek, két és félmillió forint beruházás­sal. A terv szerint 1963 má­f sodik felében fejezik be a ^ töltőüzem teljes elkészítését, í ________ — Miért nem iszol almus­| kát? — Mert nincsen benne al- ; kohol. — És ha lenne benne, meg­innád? — Nem! (Igler Ferenc karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents