Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-30 / 24. szám

1962. JANUÁR 30. KEDD '““kJCMop 3 AKI MEGNYERGELTE A SZELET Harc a levegöadta energiáért Furcsa épület hívja magá­ra a figyelmet Pócsmegyer határában. A járókelők gyak­ran megállnak, s kérdezgetik egymástól: — Mi ez? Aki az épületet tervezte, sok éves erőfeszítéssel felípít- tette, nincs a helyszínen és így Pócsmegyeren nem tud választ adni. Dóry Béla ugyan­is Budapesten lakik. A csen­des Havas utcai lakás­ban beszélgetünk az idős gé­pészmérnökkel. Első kérdé­sünk természetesen ez: — Mi a pócsmegyeri épít­mény? — Szélmotoros ház — vála­szolja csendesen a mérnök. Kérdés kérdést követ és Dóry Béla hangja mondatról mon­datra tüzesedik. — Miért építtette a szélmo­toros házat ? — Hosszú a történet és több évtizedre kell visszatekintenem, ha el akarom mesélni, vissza aka­rom idézni küzdelmem min­den egyes fejezetét. A leg­egyszerűbb, ha ragaszkodom az időrendi sorrendhez. Már 1932—33 óta foglalkoztat a gondolat, hogy miként hasz­nosíthatnám a szélben rejlő energiát. Kis földem volt a Szentendrei szigeten. Pócsme­gyer és Szigetmonostor kö­zött. Ez jó alkalmat jelentett ahhoz, hogy a kísérleteket el­kezdjem. Hazánknak ez a vi­déke ugyanisi eléggé szeles. Szerintem a szélnek nagy a része abbán, hogy a Szentend­rei sziget kialakult, mert a földet jórészben a szél hord­ta ide. Erős a szélzsák a volt ingatlanomon is. Az a véle­ményem, hogy a szelet meg kell nyergeim. — Milyen a talaj Pócsme­gyeren? — Futóhomok. És itt ezen a ponton kapcsolódik össze a szélenergia kérdése és a talaj­védelem. Elképzelésem sze­rint, ha a talajvédelem terén komoly eredményt akarunk elérni, akkor a szél energiá­ját kell hasznosítanunk. Ez természetesen nézetem szerint nemcsak Pócsmegyerre, vagy Szigetmonostorra, sőt nem is csak a Szentendrei szigetre, hanem az egész országra vo­natkozik. Válasszuk ketté a kérdést és először is vegyük csak közelről szemügyre a ta­lajvédelem kérdését. Mi is a helyzet hazánkban? A termőtalaj és a víz kérdése szorosan összekapcso­lódik egymással. A sok évti­zed átlaga, statisztikája sze­rint az évenkénti 630 millimé­ter csapadékból a növények nem használnak el többet évenként 200 milliméternél. — Mi történik a többi víz­zel? — Feleslegesen elpárolog. Mindig előttem lebeg Beszé­des József egykori neves víz­építő mérnökünk tanácsa: „A vizet sem telkedről, sem ker­tedből, sem földedről el ne ereszd.” A víz még a legeny­hébb lejtőről is a legményeb- ben fekvő talaj felé igyekszik, folyik. Különösen sodró erő­vel folyik lefelé dombról, vagy hegyről, elsősorban ha zápor esik, vagy ha hirtelen olvad a hó. Ha erősen tör ma­gának utat lefelé a víz, ak­kor magától értetődően erősen mossa. vékonyítja a term6- rétegeé — Védekeznek ezelilen. A' sáncö'ás ugyanis ezt a célt szolgálta. Frről a védekezés* ről mi a véleménye? — A sáncolásról Magy r- orszáson már két évtizede ír­nak. beszélnek. Sok helyen úgy-ahogy megvalósult, de nem mindenütt érték el ve­le a kívánt eredményt. Né­hol az is előfordul, hogy a kiképzett sáncokat eltüntette a ker^-szt^en történő többszöri szántás. Szakembereink elis­merik a talajvédelem, a tán­colás értékét, azonban néze­tem szerint az elvégzett sán­colások nem tarthatnak lécért a talajpusztulás országos mé­reteivel. Még ha a jelenlegi­nél gyorsabban is terjedne a sáncolás, akkor is hasznos len­ne, ha új eljárást találnánk ki, amely fékezi a vízlefolyást és így növelné a talaj vízkész­letét. Tekintettel kell len­nünk azonban arra is, hogy az évszázados művelés alatt a lemosástól elvékonyított fel­ső talaj nem tud sok vizet tá­rolni és a felszíni lefolyásá­ban meggátolt víz a talajba szivárog, a vízrekesztő, vagyis az agyagréteg felett a völgy irányába. — Mi jelenleg tehát a hely­zet a termőtalajok vízkészle­tét iUetöen? — A mélyedések talaja víz­bő, a lejtőké viszont vízsze­gény. Mindkettő egyaránt károsan befolyásolja a termés- eredményt. Mi tehát a fel­adat? Természetes az a kö­vetkeztetés, hogy a vázbősé- gíet és hiányt egymás között ki kell egyenlítenünk. Úgy gondolom, hogy a mélyedé­sekben a talajvízszintet állan­dó szivattyúzással, legalább másfél méter mélyen kell tar­tanunk, a vizet pedig vissza kell emelnünk a lejtőre. — Elképzelése tehát elsősor­ban a hegyes-dombos vidéken valósítható meg? — A vízzel nemcsak a hegyes- dombos vidéken kell jól gaz­dálkodnunk, hanem termé­szetesen az Alföldön is. Ahol a víz évszázadok óla gondot okoz. van az Alföldnek. Országunk­nak számos szélben gazdag vi­déke van. — Ott, ahol valaha a híres szélmalmok álltak? — Nem is olyan régén Ma­gyarországon több, mint hat­száz szélmalom működött, és őrölte a gabonát. Az első pil­lanatban úgy látszik, mintha az lenne a legcélszerűbb, hogy az egykori híres szélmalmok helyén, mint például Dorozs- mán állítanák fel a mai mo­dern szélmotorokat. Pedig ez nem így van, mert amikor a szélmalmokat építették, egé­szen mások voltak Magyaror­szágon a szélviszonyok. Az ok egyszerű, akkor még óriási mennyiségű belvíz volt az Al­földön és áltálában hazánk­ban, példa erre az is, hogy a Dunának és a Tiszának is nagy kiterjedésű, nagy árterü­lete volt. Azóta a helyzet ala­posan megváltozott, vagyis a belvizek mennyisége és álta­lában a vízfelület meglehető­sen összezsugorodott. Éppen ezért tehát, új helyeket kell keresni a szélmotoroknak, — Folytattak-e már a kö­zelmúltban kísérleteket, ame­lyek hozzájárultak volna ah­hoz, hogy kiderüljön hová ér­demes állítani a szélmotoro- kat? — Munkabizottságot alakí­tott az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület. A szélenergia bizottság vezetője Ledács-Kiss Aladár, aki ugyan­csak lelkes harcosa az ügy­nek. időnként» azért, mert sok van belőle, idültként azért, mert, kevés. Valaha az okozott fej­törést, hogyan távolítsák el, s hogyan vezessék le az Alföld belvizeit. Ma is sok vízfel­szín csillog itt-ott A helyes vízgazdálkodás megoldhatja a belvizek kérdését is. Ha egy- egy környék vízkészlete nem a mélyedésekre összpontosul, hanem a gyakori vízkiemelé­sekkel nagy területen oszlik el, akkor a belvíz nem fakad­hat fel. — Hogyan használhatnánk fel a talajvizet öntözésre? — Elképzelésem szerint a föld felszínétől másfél méter mélységig levő talajvizet meg­felelő berendezésekkel ki le­hetne szívatni és öntöző víz­ként a lejtőre lehetne emelni. Így nagy területen lehetne megvalósítani az újrendszerű vízgazdálkodást. A belvízzel öntözhetnénk. Ez azonban ko­moly mennyiségű mechanikai munkaszükségletet igényel, ami újabb energiát kívánna az országtól. Szerintem nem támaszkodhatunk eddigi, vagy új erőműveinkre, legalábbis ebből a szempontból.' Ener­giánk nézetem szerint általá­ban kevés van. Újabbak után kellene néznünk, legalábbis azt a mennyiséget illetően, amely a belvízzel való öntö­zéshez szükséges. Terveim sze­rint egyre fogyó szénkészle­tünk helyett erre a célra más természetű erőket kellene ki­használnunk, tévedés ne essék, ebben az esetben nem az atomenergiára gondolok. Igaz ugyan, hogy a magenergia fel- használásának kezdetén, vagy­is az atomkorszak küszöbén állunk, de amíg belépünk a kapun, addig is talán erre a célra továbbra is bátran fel­használhatnánk a szinte kor­látlan szélerőt! És itt ezen a ponton találkozik a beszélge­tés elején vázolt két téma, vagyis a talajvédelem és a víz kérdése. Sokan aggályos- kodnak, hogy ezt a problémát szélenergiával nem tudjuk megoldani. — Miért? — Régóta folyik a vita. Sok olyan szakember szólalt már meg ebben a kérdésben, még­hozzá úgy, hogy azt állította: hazánk szélenergia kincse ki­csi. Érdemes közelebbről szem­ügyre venni ezt a kérdést is. A Kárpátok szélvédő hatása tagadhatatlan, ezt sok évtize­des észlelések is igazolják. A maga« hegyek védökoszorúja ellenére sem szűkölködik az ország szélkeltő áramlatokban. Figyelemre méltó szélkincse A bizottság azonban nem érhette el a kívánt ered­ményt. Egyszer csak azt vet­tük észre, hogy az értekezle­tekre csak ketten járunk, Le­dács-Kiss Aladár és én. Ket­ten igyekeztünk mindent el­követni, hogy az ügyet előbbre vigyük. Köztünk is vannak viták a megvalósítás terén, így például Ledács- Kiss Aladár szerint nagy tel­jesítményű szélerő gépeket kell tervezni és szerkeszteni, szerintem pedig kisebbet. A kis létszámú bizottság örö­mére Martonvásárhelyen kí­sérleteket folytattak Rázsó Imre irányításával. „A szél­energia hasznosítása” címmel tanul mányszerű jelentés is napvilágot látott. Kezdemé­nyezésünknek ez már kéz­zel fogható és látható ered­ménye. És ez részben felelet arra a kérdésre is, hogy van­nak-e Magyarországon olyan pontok, ahol érdemes kihasz­nálni a szél erejét. Nem két­séges, legalábbis szerintem, hogy vannak. Elsősorban a magasabb helyeken. Hazánk­ban a hegyes-dombos vidéke­ken egyenetlen a szélsebesség elosztása, a magaslatokon nagy a szél, a völgyben szélámyék van. Minél magasabb a hegy, ennál erősebb a szél sebessége. A szél ereje tehát a magas he­lyeken összpontosul és így országunk viszonylagos szél­védettsége ellenére is nem egy, hanem a rendelkezésemre álló adatok és statisztika szerint, több ezer olyan pont jelölhető ki, ahol szélerőművet állítani gazdaságos lenne. A magas pontok előnye, hogy ilyen he­lyen nincs szükség magas áll­ványzatra. — Eddigi tapasztalatok sze­rint hol lenne érdemes fel­állítani az első szélerőgépet? — Előre bocsátom az el­lenzők egyik érvét, amely szerint nem érdemes nálunk erőművet építeni, mert a szél nem állandó. Vagyis idősza­kos. Elsősorban az ezzel kap­csolatos ellenérveimet kell kifejteni ahhoz, hogy az elő­ző kérdésre válaszolhassak. Az időszabosság ugyanis csak J egy-egy földrajzi pontra vo- | natkozib. de az ország tel­jes egészére egyidejűséget té­telezve fel.' időszakosságról beszélni már nem lehet. Az országos szelek vonulása is kizárja a szélcsend lehetőségét az ország egész területére. Ha például az uralkodó észak- nyugati szél — mondiuk. má­sodpercenként hatméteres se­bességgel jön, akkor ebben az irányban 270 kilométeres utat kell megtennie, amihez Sokféle szélmotort tervezett már Dóry Béla mérnök. A sok elképzelés közül egy: 1947-ben a budapesti őszi vásáron mutatták be ezt a fajtát viszont 12 óra szükséges. Azt sem szabad szem elől tévesz­teni, hogy a szélirány még egy nap alatt is változik, amint ezt a Meteorológiai Intézet napi jelentéséből is észlelhetjük. Előfordul, hogy a szél 24 óra alatt a szélró­zsát teljesen körbejárja. Or­szágos viszonylatban, vagyis hazánk egész területére vo­natkozó szélcsend tehát nincs. Előny az is, hogy a szél járás általában éjjel rit­kább és < gyengébb, ez is kedvez a ‘szélerőnek, az or­szágos elektromoshálózatba való dolgoztatásban. Ebből adódik, és ez a válasz az elő­ző kérdésre, hogy országo­san állandó teljesítményt a szélenergia csak akkor jelent, ha a szélerő-telepek szétszór­tan helyezkednek el az egész országban. Ez tehát azt je­lenti, hogy a szélerő-telepeket nagy számiban kellene- léte­síteni. Ez azonban nemcsak azzal az előnnyel járna, hogy a szelet jobban ki tudnánk használni, hanem azzal is, hogy az elektromos ener­giát nem kellene nagy tá­volságra vezetni. A telepek a fogyasztók mellett működ­nének. Ez az élőny jelentős megtakarítást jelent majd, mert így nem okozna kárt, illetve kiesést a 8—10 szá­zalékos vezetési veszteség. Az első szélerőgép minden bizonnyal a Dunántúlon, Szé­kesfehérvár mellett létesül. — Hogyan haladnak az elő­készületek? ; — Bevallom őszintén, hogy elég lassan. Az első szélerő- mű 200 kilowattos lenne. Megvalósításával az Erőterv foglalkozik. Az előrelát­ható költségek 1 600 000 fo­rintot tennének ki. A ter­vek kivitelezése azonban hú­zódik. Megjegyzem, hogy én már újításként 1958-ban be­nyújtottam elképzelésemet a Földművelésügyi Miniszté­riumnak. Türelmetlenül vár­tam a választ, amely 1960- ban meg is érkezett. Az írás­beli válasz igyekezett újabb részleteket kérni tőlem, a technikai megoldásokra‘vo­natkozóan. Természetesen siettem megadni a kért fel­világosítást. Nem akartam, hogy az ügy esetleg miat­tam késedelmet szenvedjen. Rajtam tehát nem múlt. Újí­tásom elbírálása azonban mind a mai napig késik. Ügy tudom, hogy a Földművelés- ügyi Minisztérium Növény- termesztési Főigazgatóságán akörül folyt, illetve folyik a vita; javaslatom újítás, vagy nem újítás?! Érdeklődtem is, de azt válaszolták a minisz­tériumban, hogy túl megyek bizonyos határon. Nem tu­dom pontosan, hogy mit je­lent ez? Talán az a baj, hogy erősen hiszek elképzeléseim és terveim igazában? — Anélkül, hogy érdemben megállapítanánk, hogy újí­tás-e, vagy sem elképzelése, mindenesetre tény az, hogy nem az első, s minden bi­zonnyal nem az utolsó em­ber, aki szívósan, önzetlenül harcol elképzelései igazáért. Elhallgat a mérnök. Csend Az orvosnak megfelelő ren­delőre és lakásra van szük­sége, hogy munkáját za­vartalanul végezhesse. Ezért szeretne a Tápiószecsői Köz­ségi Tanács is mielőbb meg­felelő rendelőt és lakást adni mindkét orvosának. A rendeletek módot adnak arra, hogy magántulajdonban levő házat is vásárolhatnak e célra, százötvenezer forintos értékhatáron belül. Ha az épü­let vételára ennél magasabb, úgy á Pénzügyminisztérium­tól kell a vásárlásra külön engedélyt kérni. Találtak is orvosi lakásnak megfelelő házat, csupán némi tatarozást, átalakítást kelle­ne rajta végezni. Az épületet a Pest megyei Ingatlanközvetítő Iroda százötvenezer forintra értékelte. És itt kezdődik a nehézség, mert a tulajdonos ragaszkodik az általa meg­szabott százhatvanezer forin­tos vételárhoz. A községi és járási ta­nács műszaki csoportvezetője fenti összeget megalapozottnak tartja. A ház olyan nagy bel- telken fekszik, hogy a szoro­san hozzá tartozó telken kívül még hét házhelyet lehetne be­lőle kihasítani. Egy házhely feláldozásával pedig megszűn­ne annak az átjárónak a gondja, amely révén az új terpeszkedik a Havas utcai lakásban. Csak a fahasábok ropognak a cserépkályhában. Jókedvűen duruzsol a tűz. A mérnök maga elé néz és halk szavakkal töri meg a csendet: — Hatvanegy esztendős va­gyok. Ki tudja, meddig élek még. Sajnálnám, ha sírba kéne vinnem titkaimat, ól­maimat, elképzeléseimet Nem az újításért esetleg járó pén­zért küzdők ilyen elszántan. Boldog és elégedett vagyok. Mindenem megvan. Nincs semmire szükségem. Azt sze­retném, ha elképzeléseim, terveim hasznot jelentenének az országnak. Nyergeljük meg a szelet. Építsük fel leg­alább kísérletképpen mi­előbb az első szélerőgépet: Hadd forogjanak a lapátok, termeljenek áramot, ener­giát Molnár Károly rendelő kerülő nélkül lenne megközelíthető a falu központ­ja felől. A kérelmet még októberben indították el útjára, de vég­leges döntést még nem kap­tak. A megkérdezett minisz­tériumokhoz még nem érke­zett be kérelem, de megígér­ték, hogy ha hozzájuk kerül, lelkiismeretesen felülvizsgál­ják. Ha úgy találják, érde­mes, hozzájárulnak a teljes vételár kifizetéséhez. A lottósorsolások februári menetrendje A Sportfogadási ég Lottó Igazgatóság húzása menet­rendje szerint a következő hónap „rövidsége” miatt négy sorsolást rendeznék, egyet a fővárosban, hármat pedig vidéken. A hónap első húzását — az 5. játékhét nyerőszámainak, valamint a januári tárgyju­talmaknak a sorsolását — február 2-án, pénteken dél­előtt Pesterzsébeten, a va­sas művelődési házban tart­ják. Február 9-én Kecske­méten, 16-án Vácott, 23-án pedig Székesfehérvárott sor­solják a lottó nyerőszámait. (MTI) Üj orvosi rendelőt kap Tápiószecsö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents