Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

1963. JANUÁR 24, SZERDA FEST WEG» rs Mindannyian tesznek valamit Ahol a férfiakkal van baj — Határozat és valóság — Röpgyülés a kivan óban A Pomázi Posztógyár kommunistáiról — Fogas kérdés! — mondja tűnődve Farkas József, a Po­mázi Posztógyár párttitkára s megismétli: a nők szerepe az üzem tömticszervezeü- és pártéletében, a pártvezetőség­ben? — Ha csupán a számokat vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy ná­lunk ezzel nincs probléma. Nyolcvan tagú pártszerveze­tünknek negyvennégy száza­lékát teszik ki a nők. A hét­tagú pártvezetőségbe két elv­társnőt választott be a párt­tagság. A nemrégiben újjá­szervezett tíz pártcsoportunk élén öt férfi és öt női bizalmi áll. Megfelelő arányban kap­tak képviseletet a nők a tö­megszervezetekben: a hétta­gú KISZ-vezetőségben öt elv­társnő dolgozik. Nő’ tölti be üzemünkben a KISZ-titkári és szb-titkári funkciókat. Kive­szik részüket a nők a vállalat gazdasági irányításából is: négy osztályvezetőnk és a sze­mélyzeti vezetőnk nő. Egy­szóval, a számok tetszetősek. — Tehát, hol a baj? Talán a számok és a tények nem fe­dik egymást? — firtatom. Farkas elvtárs határozottan tiltakozik: — Szó sincs róla! A felso­rolt számok egytől-egyig iga­zak. Más „baj” van: üzemünk dolgozóinak csaknem nyolc­van százaléka — nő. A párt­tagoknak viszont csak negy­vennégy százaléka! Ez az el­lentmondás, amit meg kell szüntetnünk. Ezzel foglalko­zott — a többi között — az a határozat is, amit az új ve­zetőség megválasztásakor ho­zott a párttagság. A határozat első pontja ele- mezve a pártépítési munkában elért eredményeket, megálla­pítja: az utóbbi két esztendő­ben jelentősen javult a párt­tagság összetétele, a fizikai munkások aránya elérte a 66 százalékot. Tizenegy, újonnan felvett párttag között hét nő van. A pártépítési feladatok irányí­tására alakított bizottság — amelynek tagjai között meg­találjuk a KISZ-vezetőség és a szakszervezeti bizottság kép­viselőjét is — sok segítséget nyújtott a pártvezetőségnek a tagjelöltek kiválasztásához. A bizottság javaslatát a pártve­zetőség minden esetben meg­vitatta a pártbizalmiakkal. A tagjelöltségre kiválasztott dol­gozók nevelése, politikai tájé­koztatása aztán a bizalmiak feladata. Foglalkozott a,határozat el­ső pontja a pártépítési mun­ka fogyatékosságaival is. Első­sorban azzal, hogy két üzem­részben — a szövőelőkészítő­ben és az általános üzemben — rendkívül kevés a párttag. — Ennek vannak objektív okai is: a szövőelőkészítőben szokatlanul magas, huszon­négy—huszonöt százalékos volt az évi fluktuáció; a dol­gozók egy része túl idős, a másik rgsze viszont túl fiatal a párttagsághoz; de ezek sem mentik azt a körülményét, hogy ebben a két üzemben kissé elhanyagoltuk a politikai nevelőmunkát — magyarázza Farkas József. — Ezt a mu­lasztásunkat sürgősen pótolni kívánjuk. Ha már a határozattal kezd­tük, vegyük szemügyre többi pontjait is. Nézzük meg pél­dául, mit mond a pártoktatás­ról. Semmit?! Különös . . . Farkas elvtárs megnyugtat: — A határozat azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyek megoLdásra várnak, gyenge pontjaink. Szerencsére, a pártoktatás nem tartozik ezek közé. Listát vesz elő, a párttagok névsorát, s egyenként sorolja, ki, mit tanul. Hatvanan vesznek részt az idén — beleértve az előadókat is — a pártoktatásban. A kép­zettebb kommunisták politikai gazdaságtant, filozófiát, illet­ve a marxizmus—leninizmus II. évfolyamát hallgatják,'má­sok a.z időszerű kérdések sze­mináriumára járnak. Nyolc párttag tanul egyetemen, tech­nikumban, vagy a dolgozók ál­talános iskolájában. S vannak, akik a szakmai oktatásbn vesznek részt, de ott is tájé­koztatást kapnak a legfonto­sabb időszerű politikai kérdé­sekről. * Nem feledkeztek meg a gyárban a pártonkívüli dolgo­zók politikai oktatásáról sem: a szakszervezeti bizalmiak, tár­sadalmi aktívák és SZB-ta- gok számára külön tanfolya­mot szerveztek az időszerű kérdések tanulmányozására, ötven hallgató tanul e tanfo­lyamon. — Hadd tegyem hozzá, hogy rendkívül lelkiismeretesen! — mondja Farkas elvtárs. — Pe­dig a háromműszakos munka- beosztás mellett, ez nem is egyszerű dolog. Különösen az asszonyoknak nem könnyű ... Helyben vagyunk! — gon­dolom magamban. — Most jönnek a panaszok az asszo­nyokra: nem járnak a párt- rendezvényekre, nem végez­nek pártmunkát, az oktatásból „lemorzsolódnak”, s még csak felelősségre sem lehet őket vonni, mert ezer elfogadható indokkal védekeznek. Beteg volt a férj vagy a gyerek, nagymosás, befőzés, takarítás, főzés stib. volt éppen a rendez­vény időpontjában. A helyze­tet bonyolítja az is, hogy bejáró munkásokról van szó, akik húsz-negyven ki­lométert utaznak naponta ott­honuktól a munkahelyükig. Nos, ha valamelyikük éjsza­kás, jöjjön be délután a sze­mináriumra?! ... — És mégis, akár a pártoktatást vesszük, akár a pártmegbizatásokat, az asszo­nyokkal kevesebb a gond, mint a férfiakkal! — folytatja a párttitkár. v.XXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXVXX' AUTÓK1ÁLLITAS TOKIÓBAN VISSZAÁLLÍTOTTUK A Pest megyei Hírlapban megjelent cikkre (amelyet Szalókí László, kistarceai lakos, gödöllői járási tanács­tag írt) válaszolva közöljük, hogy a Zsófia ligeti megállót visszaállítottuk — s január 14-e óta vonataink ismét megállnak ott. BHÉV, forgalmi osztály Ceglédbercei mozit kér A Pest megyei Hírlap ja­nuár 19-i számában olvas­tam, hogy a Pest megyei Moziüzemi Vállalat az idén milyen beruházásokat és fel­újításokat ütemezett be. A megyében több mozit széles­vásznúra alakítottak át, így a kistarcsait, a törökbálintit, azonkívül nagyarányú átala­CSAK KÖRÜLBELÜL? ^ A múlt év de­cember 22-én dél­után üzenetet kap­tunk, hogy sógor­nőmet azonnal hoz­zuk haza a kőbá­nyai Bajcsy-Zsi- linszky kórházból. Arra gondoltam, hogy péntek este elég sokan utaz­nak. a vonaton, különben is, só­gornőmnek és új­szülött kisbabájá­nak nagy teherté­telt jelentene ez az utazás. Ezért kiskocsit rendel­tem a fővárosi Autótaxi Vállalat­tól. A kiskocsi fél­órás telefonálás után beállt a kór­ház udvarára. Rögtön odasiettem és elmondtam a kocsi vezetőjének, hogy újszülöttet szeretnénk Pilisre vinni, lehetsé­ges-e. A sofőr azt mondta: „kevés a benzinem, hétkor lejár a munka­időm — de azért valahogy eime­megnéztem a ta­xamétert: 101 fo­rintot mutatott. Azonban, mikor a fizetésre került sor, meglepődve hallottam a követ­kező választ: a vi­teldíj körülbelül 2S0—300 forint. Azt tökéletesen megértem_ hogy a 104 forintos ősz- szegnek. a duplá­ját kell fizetnem, mert a kocsinak vissza kell jönnie Pestre — s én borravalóval együtt 240 forintot akartam fizetni. De hogy körülbe­lül és hogy 280 fo­rint? Minek kell akkor taxaméter? — kérdezi a JA 09—47 kocsi utasa: Duhaj Ferenc, Pilis, Madách Imre u. 12. kításra készülnek Veresegy- házon, Isa'szegen, Érden és még „legalább húsz, de eset­leg huszonöt moziban kerül kisebb-nagyobb tatarozásra sor”. Ez mind nagyon szép. Azon­ban jó volna, ha a Moziüze­mi Vállalat szétnézne olyan helyen is, ahol egyáltalán, nincs mozi és kultúrház sincs, mint például Cegléd- bercelen. A községben eddig már több helyiséget megnéz­tünk, amiről úgy gondoltuk, hogy ideiglenes mozihelyiség- nek tudnánk berendezni, azonban eri’e a célra megfe­lelő helyiséget nem talál­tunk. Jelenleg a tanácsháza nagytereiét használjuk vetí­tésre szombat és vasárnap este. Azonban az esetenként 250—300 érdeklődő nem fér és nem is férhet be a nyolcvan személyes terembe. Azonkí­vül a terem is túlságosan gyünk.” Miután még egyszer meg­kértem, este ne­gyed hétkor elin­dultunk. Hét óra tízkor megálltunk Pilisen. Ekkor le van kötve, a községben minden gyűlés itt zajlik le. Ma már a legtávolabbi vi­dékre, a legeldugottabb fal­vakba is eljut a kultúra min­den vívmánya. Szélesvásznú mozik építését tervezik és nálunk — Budapest közelé­ben a főútvonal mellett fek­vő Ceglédbercelen, ahol kö­zel ötezer ember él — egy keskenyfilmes mozi sincs. Pedig jobban szeretnénk, ha fiataljaink a filmeket néz­nék és nemcsak a kocsmá­ban találnának szórakozást. Kérem a Moziüzemi Válla­latot, hogy gondolkozzanak problémánkon, jöjjenek ki hozzánk és próbáljunk közös erővel megoldást találni egy mozihelyiség felépítésére. Joó Ágostonná vb-elnök Szombatonként, a kora délutáni órák­ban, teljes a zűr­zavar a Rákospalo­ta—Újpest vasútál­lomáson. A szombati menetrend szerint Veresegyház felé két rendkívüli vonat in­dul (13.25, 13.45), de ugyanekkor Vác felé is indul vonat erről az állomásról. (Nem beszélünk most azokról a vonatokról, amelyeknek Buda­pest Nyugati pálya­udvar az induló állo­másuk, mert azoknak a közlekedését a hangosbemondón át jelzik.) Az innen induló vonatokra azonban Teljes a zűrzavar nincs semmi tájékoz­tatás. Az utasok a szombati bevásárlás­ból jövet, megpakol­va csomagokkal, im- bolyognak a szerel­vények között, hi­szen nem tudják megállapítani, melyik mikor indul. Az uta­sok munkavégzés után, jóval a vonat indulása előtt, a sze­relvényhez érkeznek, hogy helyet kapja­nak, a kalauz rend­szerint nincs a sze­relvény mellett, mert még korai lenne. Az utas botladozik a sárban, vagy csúsz­kál a jégen vagy ve­ri a port (az időjárás­tól függően) a nem éppen rendezett ta­lajú állomás vágá­nyai között, veszé­lyeztetve testi épsé­gét. Ha pedig nem engedik az utasokat a vonatokra, perceken belül hatalmas tö­meggé nőve szoron­ganak, joggal elége­detlenkedve a szűk állomás még szűkebb peronjain. És ami­kor végre megjelen­nek a felvilágosítást adó kalauzok, lassan helyreáll a rend. Nem vagyok köz­lekedési szakértő, csak érzem, hogy a heti munkában elfá­radt emberek haza­utazásához kulturál­tabb módszerek szükségesek — leg­alább az irányításu­kat illetően. F. M. Nagyon ostobán nézhetek, mert elmosolyodik: — Más folytatást várt, ugye? Pedig így van. A párttagok időszerű kérdések tanfolyamá­ról éppen a legközelebbi veze­tőségi ülésünkön vonunk fele­lősségre három notórius hiány­zót. Mind a’három — férfi. Az elvtársnők közül még egyet sem kellett emiatt felelősségre vonni. Mint ahogy nincs közöt­tük egy sem, aki ne venne részt az állami, szakmai vagy pártoktatásban. Példát mutat­nak a kommunista asszonyok a munkafegyelemben, a pártren- tíezvényeken való részvételben is. Még akkor sem mulaszta­nák el, ha éppen éjszakai mű­szakban dolgoznak! — Szóval, az oktatásban való részvétel, a tanulás a pártmun­kájuk? Gondolom, az utazás, a három műszakos beosztás, s a házimunka mellett többet nem is lehet kívánni tőlük — veszem védelmembe már előre az asszonyokat. — Tévedés! Minden párt­tagnak — tehát az elvrárs- nőknek is — van valamilyen pártmegbízatása. Egyiknek a | jegyzőkönyv-vezetés, másik­nak beteglátogatás; az egyik asszony szakszervezeti bizalmi, a másik közönségszervező. Akiknek nincs állandó meg­bízatásuk, azok a rendezvé­nyek, ünnepségek előkészíté­sében vesznek részt, de ezék- ben rendszeresen. Mindjárt javasolja is, hogy tegyünk próbát — találomra. A kivarró üzemben kezdjük, egy fiatal­asszonnyal. Czigány István- nénak hívják, három éve dol­gozik az üzemben. Két esz­tendeje lett párttag, s tavaly októberben választották be a párt vezetőségbe. Ebbe még csak most tanul bele, de máris kitűnik, hogy nagyszerű propagandista lesz belőle. Osztályvezetője, Komáromi I Mártonná is párttag. Osztály- vezető, vonattal jár be, csa­ládja van, háztartást vezet, ta­nul ... ! — Milyen pártmunkát vé­gez? — csapok le a kérdéssel; — Az üzemi vöröskereszt­szervezet titkára vagyok — feleli. — De ..; fontos ez? Ne rólam írjon, hanem arról, hogy milyen jó kollektíva dolgo­zik a kivarróban. December elején nagy bajban voltunk a negyedik negyedévi tervvel. Összehívtam a párttagokat, a kiszistákat és a szakszervezeti aktívákat, ismertettem velük a helyzetet és a segítségüket kértem. Tudja, mi történt? Tízezer méterrel túlteljesítet­tek a negyedik negyedévi ter­vünket! A szövő előkészítőben az osztályvezető üvegkuckójába menekülünk a csattogó gépek lármája elöl Gáti Béláné cér- názóval. Gátiné tavaly nyá­ron lett tagjelölt s e hónapban kerül napirendre a tagfelvé­teli kérelme. Hogyan készült rá? Évek óta szakszervezeti bizalmi. Ö a vezetője annak , az öttagú cérnázó brigádnak, pamelyik hat hónapja verse­nyez a szocialista munka bri­gádja címért. Szakmailag kép­zi magát és az időszerű kér­dések tanfolyamára jár .. = Nem kísérletezem tovább. Csíkvölgyi osztályvezető, Ku­bátok Sándor igazgató és még jó néhány kommunista mun­kásőrként teljesíti párttagi kö­telességeit. A kommunista mű­szaki vezetők szakmai tanfo­lyamokat tartanak, vagy a pártvezetőség mellett műkö­dő termelési bizottságban dol­goznak. Van, aki a kiszistákat patronálja, mások a termelő­szövetkezetet. Itt csakugyan minden kom­munistának van valamilyen ; pártmunkája. Egyiké keve- ; sebb erőfeszítést igényel, má- : siké többet. Nem ez a fon- jtos, hanem az, hogy idejétől, ; képességétől függően, mind a ; nyolcvan kommunista tesz ! valamit a közösségért, a ! pártért. ! Nyíri Éva Az utolsó talponálló A minap jó hírt olvastam a Pest megyei Hírlapban arról, hogy a íöldművesszövetkeze- tek mit teszitek még az idén a megyében vendéglátóüze- mei'k csinosítása, kulturáltab­bá tétele érdekében. A cikk hatására elhatároztam, hogy Gödöllőn meglátogatom a vá­ci Vendéglátóipari Vállalat egységeit. Utam elvitt a Hársfa-söntés- be. A pénztárnál és a pultnál udvarias a kiszolgálás és gyors. Beljebb egy helyiség ta­lálható, ahol 10—12 ember az asztali futballal foglalkozik. A falak viszont piszkosak, füstö­sek — s emiatt kellemetlen az egész légkör. Nem kívánok hosszasabban foglalkozni a Hársfával, csak annyit jegyzek meg: ez asön- tés a benzinkút szomszédságá­ban, országos főútvonal mel­lett található, ahová percen­ként lépnek be a vendégek — és bizony nem érzik jól ma­gukat. Legalább fél évtizede szó van arról, hogy bisztrót lé­tesítenek itt. Jó volna, ha ez az elképzelés meg is valósul­na. A tárgyhoz tartozik az is, hogy az Agrártudományi Egye­tem lakótelepén van egy esz­presszó, amelyre ugyancsak ráférne már egy kis festés, a függönyök mosása. A Bethlen Gábor utcai italbolt még a múlt év őszén „előlépett’ és harmadik osztályúvá minősí­tették — és ha az előléptetés­sel nem is sokat változott, leg­alább egy táblát1 tegyenek ró, hogy italbolt, mert aki ide­gen, nem találja ki. A kultúr- háznál pedig hiába ígérgetik már évek óta, nem állítottak fel pohár-állványt. Nem vádaskodás ez — csak a tények. Tudom, hogy a vá­ci Vendéglátóipari Vállalatnak kiterjedt a területe, sok üzlet­ről kell gondoskodnia, azon­ban jó volna, ha igyekezne a Gödöllőn felsorolt hiányossá­gokat megszüntetni. Csiba József tudósító Lehet-e tovább utazni? Olvasóink közül többen ír­tak arról, hogy a munkás he­tijeggyel kapcsolatban több­ször merült fel nézeteltérés a vonatokon, amikor az utas a hetijegyen megjelölt állomás­nál előbb szállt fel a vonatra, vagy a végcélnál tovább uta­zott. Ezekben az esetekben a MÁV Budapesti Igazgatóságá­hoz fordultunk — s úgy érez­zük, olvasóink hasznosnak tartják, ha közöljük azt a sza­bályt, amely az ilyen esetekre vonatkozik. A Magyar Vasúti Személy-, Poggyász- és Expresszáru-Díj- szabás második rész negyedik szakasz, első fejezet, tizenhár- mas pontjában foglaltak sze­rint a dolgozók havi- és heti­jegyei hosszabb út részbeni fedezésére csak abban az eset­ben érvényesek: a) ha az utas lakóhelyének állomására visszaérkezik és út­ját tovább folytatja; b) ha az utas valamelyik bu­dapesti állomásra érvényes je­gyével hazautazását távolabbi budapesti állomásról kezdi meg; c) ha az utas érvényes ki­küldetési rendelvényt mutat fel és annak alapján munka­helye állomásától továbbuta­zik, vagy visszautazását a munkahely állomásánál távo­labb fekvő kiküldetési hely ál­lomásáról kezdi meg; d) ha az utas munkahelyére utazását nem a lakóhelyéről, hanem távolabbi állomásról kezdi meg. Ezekben az esetekben tehát az utas nyugodtan használhat­ja heti, vagy havi bérletét. Csak a kiegészítő jegyet kell megvennie, amély a jegyben megjelölt állomás és a távo­labbi állomás közötti viteldí­jat fedezi. Ezekben az esetek­ben — ha valaki megveszi a kiegészítő jegyet — a kalauz ezt minden esetben köteles el­fogadni. Nemzetközi autókiállítás 'nyílt Tokióban, amelyen 85; amerikai és európai gyártmányú kocsitípust mutatnak be. A kiállításon a többi között Anglia, Franciaország, Nyugat-Né- metország, Svédország, Csehszlovákia és Olaszország képvisel­teti magát. (MTI külföldi képszolgálat)

Next

/
Thumbnails
Contents