Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

4

1963. JANUÁR 24, SZERDA

Sikert aratott

a fiatal fotóriporterek kiállítása

Mint már korábban hí_ rül adtuk, a Ma,gyár Sajtó Házában kiállítást rendezett a Magyar Újságírók Szövetségének fotoszákosztálya három fiatal fotoriporter — Gábor Viktor, lapunk munkatársa; Kotroczó István, a Magyar Ifjúság és Novotta Ferenc, a Magyar Hírek fotoriportere felvételeiből. A január 16-tól január 23-ig nyitvatartó kiállítás sikert aratott. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítóka, hogy a kiállított anyagot, újabb képekkel bővítve, kéri a szegedi újságíróklub is.

A kiállítás színvonala — beleértve a témaválasztást, a felvételek kompozícióját és technikai kidolgozását is —, megerősíti azt a lassan már létjogosultságot nyerő véleményt, hogy a fotoriportázs szerves része a fotoművészetnek. Alátámasztja ezt a véleményünket a kiállítás három legjobb képe is, Gábor: Gyógytorna, Novotta Falusi utcarészlete és Kotröczó Hansági kubikosai. Ezek a felvételek, bár a kiállítás egész anyaga elismerést érdemel, kiemelkednek, s vitathatatlanul művészi rangú- aik. Növeli e képek értékét az a tény, hogy nem hosszú ke- resgetés,. kísérletezés és beállítás eredményeképpen születtek, hanem a fotoriporter lázas tempójú napi tevékenysége közben, amikor a riporter nem egy esetleges kiállításra gondol, s nem ahhoz gyűjti anyagát, hanem mint a napi élet krónikása, a pillanat, az esemény megragadására, rögzítésére törekszik, hiszen lapja ezt kéri, ezt várja, s legfőbb követelmény a gyorsaság.

S éppen ebből a nézőpontból, a zajló élet eseményeinek rögzítése szempontjából érdekes jelenség állapítható meg, a kiállítás egész anyagát tekintve. Ez pedig, hogy fotóriportereink az elmúlt esztendőkben nagy lépéssel mentek előre az emberábrázolásban. Korábban komoly hiba volt, s ezt a kiállításokon' is tapasztalhattuk, hogy a fotósok legtöbbször a felszínt, a látványos, mozgalmas eseményt ragadták meg, ^ s nem az embert, aki motorja, j részese, alkotója az életnek. A | három fotoriporter felvételei-^ ben dominál az ember. Kitü-f, nő portrékat láthatunk, mint| például Gábor Viktor portré-£ sora, a mesélő paraszt bácsi, ij Kitűnő szemről és kiforrott | technikáról tanúskodik ez aj; munka. i

í

Külön értékelést érdemel; Gábor Viktor: Gyógytorna cí-^ mű képe, amely már korábban ^ is, de most á~ kiállításon is; nagy figyelmet keltett. A láb- ^ dát emelő gyerek az ápolónő ^ segítségével az utókezelő kór-J házban küzd. hogy a paralízls! nyomait, következményeit, szí- í vós és állandó testgyakorlással! legyőzze. A kép megragadja; a nézőt mélységes humaniz- j musával, lírai hangulatával.! Társadalmi és emberi monda-! nivalója egyaránt jelentős, s ez; párosul azzal a művészi gond-í dal, amellyel Gábor Viktor a: képet kidolgozta. Fokozza a \ felvétel hangulati hatását, I hogy nem villanófénnyel dől-: gozott, hanem nagyérzékeny-: ségű filmmel, s a kép megma-; radt természetesnek, hűen: tükrözi az ápolónő és a gye-: rek bensőséges kapcsolatát, a gyerek egészségéért aggódó fiatal nő anyáskodását.

Ugyancsak érdekes és mozgalmas a DCM építkezéséről készült felvétel, amely első- * sorban jó kompozíciójával tűnik;, ki. A helyesen kiválasztott nézőpont eredményezi. hogy az előtérben látható élénk ütemű mozgást keretbe foglalja egyrészt a leendő gyár néhány félig kész épülete, majd a völgy mögött emelkedő szelíd dombvonulat. Nagyon szerencsés a kép előteréGyógy torna

Készülődés a SXÖVOSX Wkongresszusára

A földművesszövetkezetek négy esztendős fejüődéséről adtak számot

a vezetőségválasztó gyűlések

Megyeszerte megélénkült a földművesszövetkezeti hálózat választási .tevékenysége. Minden szinten sor kerül az igazgatóságok és felügyelő bizottságok újjáválasztására, az önálló, valamint a körzeti földművesszövetkezeteknél pedig a különböző tagbizottságok újjáválasztására is. Ez alkalommal felkerestük Lajkó Károly elvtársat, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályának vezetőjét, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit a választások eddigi tapasztalatairól.

— A múlt hét végéig a szak- szövetkezetekkel együtt mintegy 300 tag-, illetve küldöttgyűlés volt a. megyében, több niint hetvenezer résztvevővel, a, hozzászólók száma meghaladta a háromezret — mondotta. — Azt is meg kell azonban mondanom, hogy a MÉSZÖV Igazgatósága sokáig nem volt elégedett a választások menetével. Annak ellenére, hogy a múlt év december elején minden segítséget megadtunk járási központjainknak a munkához, mégis — néhány kivételtől eltekintve — alacsony színvonalon zajlottak le a gyűlések.

A beszámolók nem ölelték

ben, de kissé oldalt elhelyezkedő markológép hosszan benyúló karja, amely megfelelően hangsúlyozza a kép mélységét, az ábrázolt építkezési részlet térbeli elhelyezkedését.

A Magyar újságíróik Országos Szövetségének foío- s szakosztálya elismerést érdeméi azért a kezdeményezésért, hogy a maga eszközeivel is — a legmegfelelőbb helyen, a Magyar Sajtó Házában — nagyobb nyilvánosságot biztosít a fotósoknak, a jövőben rendszeresebbé váló kiállításokkal. Ez nemcsak a már eredményesen dolgozó riportereket, hanem a fiatalabbakat, a leendő utánpótlást is serkenti, ösztönzi.

A cementműnél

fel a szövetkezet négyéves fejlődését,

csupán az elmúlt évi tevékenységet tartalmazták: az előzetes szervezés elégtelensége miatt a tagság nem mindenütt érezte át az esemény jelentőségét, ennek következtében néhány községben — mint Pilisen, Perbálon, Pilis- szentlászlán, Áporkán, Maká- d<3n — részvétlenség miatt új határidőt kellett kitűzni. A MÉSZÖV Igazgatósága január közepén kiadott körlevelében élesen megbírálta járási központjaink munkáját. Most örömmel számolthatok be arról, hogy a bírálat nem volt hiábavaló, azt valamennyien megszívlelték. Erről tanúskodnak a január 21-22-én megtartott köz- és küldöttgyűlések.

— Miben nyilvánul meg e gyűlések eredményessége?

— Elsősorban abban, hogy igen nagy érdeklődést tanúsítottak a földművesszövetkezeti tagok a választás iránt:

az aszódi, nagykátas, gödöllői, dabasi és szobi járásban egyaránt 80—90 százalékos volt iá megjelenés egy-egy alkalommal.

Hévízgyörkön és Dányban 500 —500 fő részvételével tartották meg a választást, Nagykőrösön pedig — ahol műsoros divatbemutatóval kötötték össze a gyűlést — a vendégekkel együtt 1000 fő hallgatta meg az igazgatóság beszámolóját a földművesszövetkezet négyéves fejlődéséről.

— Az előkészítő munkát

több községben is kultúrműsorral tették ünnepélyesebbé, többek között Zsúmbokon,

ahol óvodás kislányok és kisfiúk rigmusokkal népszerűsítették a földművesszövetkezet tevékenységét.

— Kiemelkedően jól ’sikerült a kákái földművesszövetkezeit küldöttgyűlése, amelyen megjelent Pál Károly ország- gyűlési képviselő is, a szent- mártcnkátai Kossuth Tsz elnöke és felszólalásában elismerését fejezte ki az eredményes működésről;

hangoztatta a földművesszövetkezetek és termelő- szövetkezetek kapcsolatának fontosságát

a lakosság ellátásának további javulása, valamint a termelőszövetkezetek megerősödése érdekében.

— Kivétel nélkül valameny- nyi beszámoló megemlékezett a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának jelentőségéről és a második ötéves terv távlati programjáról, ezen belül ismertették a tagsággal a község ötéves fejlesztési tervével együtt a földművesszövetkezet távlati programját. Ez a tény arra vall, hegy a választási előkészületek során szoros együttműködés alakult ki a helyi pártós tanácsi szervekkel, ez egyik magyarázata a gyűlések sikerének. A tagság érdeklődése nemcsak a megjelenésben, hanem a hozzászólások számszerűségében is kifejezésre jutott.

— A vezetőség újjáválasztá- sa során a tagság mindazoknak bizalmat szavazott, akik lelkiismeretes, hozzáértő munkájukkal elősegítették a szövetkezet fejlődését, felfrissítésként pedig köztiszteletben álló tsz-dolgozókat, fiatalokat és nőket választottak be.

— A legtöbb községben — többek között Túrán, Tápió- szentmártonban, Tápiószelén stb. — mélyen átérezve a szövetkezeti vagyon gyarapításának szükségességét

a részjegy után járó visz- szatérítésről lemondott a tagság és felajánlotta hálózatfejlesztési célokra.

— Vasárnap a ráckevei járásban megtartották a járási küldöttértekezletet is, ezzel kezdetét vette járási központjaink vezetőségének az újjá- választása. Minden remény megvan arra, hogy a tapasztalatok felhasználásával e gyűlések színvonala méltó lesz a szövetkezeti mozgalom V. kongresszusához —. fejezte be tájékoztatóját Lajkó Károly osztályvezető.

w\\\\\\\\\Vi

KÖNYVESPOLC

annak ábrázolásától, amit könyve témájaként választott: nyelvéiben is a hétköznapi világot adja, s ez a világ nyelvében is ilyen. Közönséges. A fordítást Firon András — lapunk munkatársa — végezte,

sikeresen. Az eredeti hangulatot megőrizve ültette át magyarra a könyvet s az adott kereteken belül elkerülte a rikító szabadszáj óságot.

Az érdekes, izgalmas olvasmány jó kiegészítője lett volna egy rövid ismertető a könyv írójáról, akinek humora, tehetsége mindenképpen megje. gyezteti nevét az olvasóval. (Európa Könyvkiadó.)

M. O.

Robert Merle:

KÉT NAP AZ ELET

A németek villámgyors előretöréssel lehengerelték a második világháborúban a készületien francia hadsereget, sőt, visszaszorították a partra- szállt angolokat is. Tízezrek gyűltek össze a Dunkerque melletti földnyelven, hogy hajóra szálljanak. elmeneküljenek. De csak kevés és ócska szállítóeszköz állt rendelkezésre az átkeléshez. Ez az oka annak, hogy az angolok, csak saját csapataikat hajózzák be és francia szövetségeseiket otthagyják a németek prédájául. Ebben a helyzetben, a várakozás feszült légkörében zajlik le az a két nap, amelynek történetét Robert Merle megírta Goncourt-díjas regényében.

Miért jelentős ez az alkotás? Miért hozott Merlenek egy csapásra akkora népszerűséget, hogy a francia írótársadalom egyik jelentős tekintélye lett? Azért, mert írása végtelenül egyszerű és emberi. Néhány arcot villant fel. Bemutatja Alexandret, az egyszerű francia kisembert, akinek legfőbb gondja a pillanatnyi otthonos berendezkedés. Az angoloktól szerzett mentőautót lakókocsinak alakítja át és kedvteléssel főzőcskézik, míg egy repeszda- rab meg nem öli. Pierson, az abbé, finom eleganciával jön- megy és szerzi a híreket. A kövér Dhéry pedig élelmesen összeszedi a szétszórt katonai felszerelést, hogy majd a németekkel lepaktálva, üzletelhessen. Neki a háború elvesztése a meggazdagodás lehetőségét jelenti. ■ Legszimpatikusabb a főhős, Maillat, ez az érzékeny lelkű intellektuel, aki csalódott elveiben, az életben, és saját magában. Megpróbál kitörni a csapdából, de azt az angol hajót, amelyre nagynehezen feljutott, elsüllyesztik a németek. Visszaúszik a partra, majd másnap kétes értékű szerelme egy kis családi házban marasztalja, ahol a lebombázott ház maga alá temeti a lánnyal együtt.

Az ábrázolás plasztikus, tömör, a jellemrajz mesteri kézre vall, a történet izgalmas, magával sodró. Az olvasó mégis csalódottan teszi le a könyvei, mert valami hiányzik belőle. 1 Merle, hősei nem tudnak rokonszenvet, együttérzést ébreszteni. Miért? A történet szerint hatalmas tömegek hullámzónak a kisváros utcáin és a tengerparton felbomlott, szétszaladt csapatok fegyveres maradványai. A hadianyagtól és az út szélére állított katonai gépjárművek ezreitől közlekedni sem lehet. És ez a sok fegyveres férfi ölbe tett kezekkel várja, hogy rátegyék a nyaktilót, vagy eltalálja egy német mcsszehordó üteg lövedéke. A háború értelmetlenségéről meditálnak, de az eszükbe sem jut, hogy ők megtámadottak és az ellenség szülőföldjüket tiporja. Jól, sőt, túltáplált fegyveres férfiak ezrei siratják régi, szép életüket, vágyakoznak feleségük, gyermekeik után, de egyetlen ténykedésük, hogy naponta percnyi pontosan hárornszor étkeznek, * miután elszürcsölték a feketét, megmentik konzervesdo- bozból készült bögréjüket a lakókocsi hűvösében rejtőző boroscsöbörből.

Az egyetlen férfi, a bemutatott „hősök’ közül a kis fanatikus, görbe lábú asztalos; Pinot. Az utolsó percig, a visszavonulás - sok-sok kilométerén keresztül magával cipeli golyószóróját és minden lehető alkalommal rálő a mélyrepülésben géppuskázó német gépekre. És ezért a többiek átkozzak, sőt, saját véleménye szerint ki is közösítik, mert ,.odacsalja” a német repülőket. Pinot férfias önérzete nem bírja elviselni, hogy ne lőjön vissza, ha rálőnek. És neki van igaza és nem azoknak, akik konzerveiket és csokoládétábláikat számolgatják, elég lesz-e, míg a németek odaérnek.

Merle könyve nagy sikert aratott Franciaországban, mert a regény, ha alakjaival nem is érthetünk mindenben egyet, jelentős háborúellenes mű, figyelmeztető felkiáltás az értelmetlen mészárlás ellen, az újra fegyverkező német revan- sisták ellen. (Európa Könyvkiadó.)

(t. m.)

Marfti Larni:

A NEGYEDIK CSIGOLYA

bér, ha zsebében ott lapul a csekkfüzet, s ha ott a tekintélyt jelentő, bankbetét.

Érdekes könyv ez. Furcsa grimasz, ha az ember első pillanatra ítélkezik, de ha jobban átgondolja a könyv egészét, rájön, hogy sokkal több ez, mint gúnyos nyelvöltögetés. A nyeivöltögetésben mindig ott lapul egy kicsit az irigység, a kisebbségi érzés. De ez gúny, ítélkezés, amelynek mélyén nem irigység van, hanem megvetés, s ez a megvetés a korlátlan lehetőségek társadalmának szól, ahol „a világon minden a legjobb, a legnagyobb”.

Jerry Finn eszményekkel élé ember, az életben tartja magát az ideálokhoz, s bizonyos erkölcsi normáikhoz. De ott, Amerikáiban. lépten-nyomon airra kell rájönnie, hogy az eszmények felesleges dolgok, hogy az ideálok csiak terhet jelentenek, s az alapvető erkölcsi normák csak arra jók, hogy kinevessék érte az embert, s fél-nótásnak tartsák miatta. Jerry Finn végigjárta ezt az iskolát, s nem tudni, mássá lesz-e, hozzáidomul-e ehhez az életformához. De az író, ha nem is adja kész tényként az olvasó tudomására, érzékelteti, hogy Jerry Finn képtelen beleszólni mindebbe, mindaz, amit a dollár, a reklámőrület, a gátlástalan üzlet jelent, megszokhatatlan.

Bizonyára akadnak, akik meghökkennek a könyv nyelvezetén. Larni nem riad vissza

Amerika egy — finn szemlével? Az elmúlt hónapokban nagy közönségsikert aratott íi-lm címét kissé megváltoztatta, talán ezt mondhatnánk Larni könyvére. De a kérdőjel is indokolt. Mart itt már inkább egy európai mond véleményt s ezzel ítéletet az amerikai életforma felett. Egyszerű ember ez az európai, s' az igazat megvallva, nem is az a túlzottan becsületes. De amit Amerikában talál, az már neki is sok...

Lényegében annyi a könyv története: egy finn kivándorló Amerikába kerül, s ótt különböző kalandokon megy át, sok mindent megpróbál, nyomorog, majd napok alatt gazdag lesz, s utána pillanatok alatt ismét szegény. A kör bezárul, a könyv végén ugyanott találjuk hősünket, ahol a történet elkezdődött, s ez egyben — távolról sem erőltetett — jelkép is.

Mik ezek a kalandok? Nem rendkívüliek, habár első látszatra nem egy már az ab- szurdség határát súrolja. De ez az abszurdság velejárója az amerikai életnek, a végletes- ség, s a — könyörtelenség Mert ez a könyörtelenség, ez a kíméletlenség alapvető jellem, zője annak az' életformának amelynek egén egyetlen ister van: a dollár.

Jerry Finn, a könyv hőse nem a dollár után fut. De meg kell tanulnia, s meg is tanulja hogy csak azután lehet futni csak akkor ér valamit az em-