Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-05 / 3. szám

1963. JANUÁR 5, PÉNTEK Ahol 15 hónapból áll az esztendő Új műszaki megoldásokon dolgoznak a Dunai Hajógyárban ! „MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖK LESZEK!“ Ölni tanították - becsületes ember maradt A Dunai Hajógyár idei terve 30 százalékkal magasabb a tavalyinál. Ez annyit je­lent, hogy ha a tavalyi ütem­ben és módszerekkel dolgoz­nának, minimum egy negyed­évvel meg kellene nyújtaniok az esztendőt ahhoz, hogy el­végezzék a kiszabott munkát. Ezt persze nem lehet, a ma­gasabb tervet teljesíteni kell az év tizenkét hónapjában. Annak ellenére meg kell ezt tenniük, hogy máris szem­be találkoztak az első jelen­tős nehézséggel. A Székesfe­hérvári Könnyűfémmű a nagyszabású rekonstrukció miatt nem tud elegendő hő­kezelt aluminium lemezt szállítani. E nélkül pedig nem építhetik a nagyméretű hajó­kat. Az illetékes minisztériumok és pártszervek segítségével si­került megközelíteniük a probléma megoldását, de a tervteljesítéssel nem várhat­nak, ezért előbbre hozták olyan termékek gyártását, ame­lyekhez biztosított az anyag. Az idei terv azt is előírja, hogy két és fél százalékkal tovább csökkentsék az önkölt­séget, a termelékenységet pe­dig 15 százalékkal kell növel­niük. A már ismertetett harminc százalékos többlettermelést kétharmad részben műszaki intézkedésekkel és csupán egy- harmad arányban a létszám növelésével kell biztosítaniuk. Már említettük, ha a tava­lyi szinten végeznék a mun­kát, egy negyedévvel, azaz három hónappal meg kellene nyújtaniok az esztendőt. A kétharmad-egyharmados arányt alapul véve, a műsza­kiakra vár annak megoldása, hogy a múlt év két hónapjá­nak .megfelelő eredményét ha­tékony jjMézkedésekisaL .rövid idő alatt biztosítsák. Ez viszont nem megy más­ként, csak úgy, ha mindenre kiterjedő műszaki intézkedési tervet dolgoznak ki. Már hoz­záfogtak a munkához, előre­láthatólag azonban csak feb­ruár közepére készülnek el vele. Jobb lett volna, ha ez a fontos terv már az év elején rendelkezésre áll, ezt viszont különböző ter­vezési nehézségek nem tették lehetővé. Ezen úgy kívánunk segíteni, hogy egy sor kézenfekvő in­tézkedést már menet közben megvalósítsanak. Ilyen intézkedés volt pél­dául a széleskörű üzemátszer­vezés. Zárt ciklusos rendszer­hez hasonlóvá alakították át ben nem forgácsolják, ha­nem kovácsolják. Sőt, ezzel kapcsolatban szü­letett már egy újítás is, amely a kovácsolást is fejlet­tebb módszerrel, a hidegsajto- lással váltja fel. Ez a komp­lex technológiai újítás egy év alatt öt-hatezer munka­óra-megtakarítást jelent. Oldalkocsinként további másfél óra megtakarítást ér­nek el azzal, hogy olyan fes­téket szereztek be, amely fe­leslegessé teszi a fárasztó és hosszadalmas fényezést. Több ilyen és hasonló újítás született már és egé­szen biztos, hogy a műszaki intézkedési terv elkészülte után még intenzívebben foly­tatódik mindez. Nagy szükség van erre, mert a gyár eddigi fejlődésével kivívta, hogy az idén a tavalyinak egy­negyedével többet expor­tálhat, s arra is van kilátás, hogy legújabb típusú motorkerék- pár-oldalkocsijukkal már a nyugati piacokon is megjelen­hetnek. Azonban még ez is sok-sok műszaki probléma megoldását követeli, de meg­oldásuk nem lehetetlen. A Dunai Hajógyár műszaki és munkásgárdája képes arra, sőt, messze- j ho§y megbirkózzék a meg- 1 növekedett feladatokkal. F. I. Odaát 240 lóerős luxuskocsi­ja volt, s mint kiképző altiszt Nyugat-Európán kívül bejárta a három Amerikát, megfordult Dél-Vietnamban, Dél-Koreá- ban, sőt Japánban is. Idehaza többnyire lóháton járja be a kétezerhatszázholdas gazdasá­got. Odaát vérdíjként előlege­zett sok dollárja volt, itt nyu­galma és becsülete van. Oda­át a Special Warfere Centre (különleges alakulat) őrmeste­reként azt tanulta, hogyan kell kioltani a szocialista rendszerhez hű állampolgárok életét, súlyos anyagi kárt okozni a nép ja­vaiban, itt meg azt tanulja: a munkásembert tisztelet illeti, jólétünk forrása, a társadalmi tulajdon, szent és sérthetetlen. Erről folyik a szó köztünk immár hosszú órák óta a hu­szonhárom éves Zsofka Fe­renc agronómussal a Törökbá­linti Állami Gazdaság sóskúti üzemegységének irodaházában. Kint kásás hótakaró keleszti a sarat, a fák és a póznák csú­csai ki sem látszanak a köd­tengerből, idebent álmosítóan duruzsol a kályha. A magas, atlétatermetű szőke fiatalem­ber kalandos életéről több ri­port jelent meg azóta, hogy december 22-én a parlament­ben rendezett sajtófogadáson az ország nyilvánosságának is beszámolt múltjáról. Erre csak éppen utalok, kérdéseim köz­TALÁNY? a motorkerékpár-oldalkocsi és a mentőcsónak gyártását. Ezzel jelentősen bővült a gyár ka­pacitása és számottevően le­rövidült az anyagmozgatás útja. Ezzel az intézkedéssel azt is sikerült megoldaniuk, hogy a vízibuszokat sem kell a szabadban szerelni. Erre a célra felszabadul az egyik csarnok, s így rossz idő esetén is biztosítani tudják a tech­nológiai előírások betartá­sát és a megfelelő mun­kakörülményeket. Ennyi előny ellenére sem értett mindenki egyet a gyár­ban ezekkel a szervezési in­tézkedésekkel. A mentőcsó­nakgyártó műhelyben példá­ul többen kifogásolták a hosz- szú idő óta megszokott körül­mények megváltoztatását. Sajnos, az illetékes gyári szervek nem végeztek megfe­lelő felvilágosító munkát az átszervezéskor. Ezt rövid időn belül pótolni kell. Meggyő­ződésünk, ha elmondják ezek­nek, az embereknek a fenti érveket és megmagyarázzák nekik, hogy a régi, megszokott keretek ma már nem felel­nek meg a követelményeknek és a jövőben még kevésbé fognak megfelelni, megértik ezt és belátják, sőt, messze­menően támogatják is a he­lyes szervezési intézkedések végrehajtását. Ezek a szervezési intézkedé­sek jelentőségük ellenére sem biztosítják a megnövelt terv végrehajtását. Nem hiányozhatnak mel­lőlük a termelést korsze­rűsítő műszaki intézke­dések sem. A szóbanforgó műszaki in­tézkedési terv kidolgozásával párhuzamosan az új módsze­rek bevezetésén is dolgoznak a .gyár - műszaki szakemberei. A csónakokat például egy erre a célra készült kocsin szerelik majd össze, ami sza­lagszerű gyártást tesz lehe­tővé. A me n töcs ó n a k okát ed­dig a Dunán vagy másutt próbálták ki. Ilyenkor gyak­ran magas órabérű dolgozókat hosszabb időre kivontak a termelő munkából. A jövő­ben erre nem lesz szükség, mert a gyáron belül építenek j egy próbamedencét, ahol ! gyorsan elvégezhetik a próbá- I kát. A medence építéséhez 600 ezer forintos beruházást kaptak, ebből azonban csak 80 ezer forintot költenek el, mert egy eddig más célra használt betonépítményt ala­kítanak át erre a célra. A másik műszaki újdonság, hogy a motorkerékpár oldalko­csi gömbcsuklóját a jövő­Vajon melyik járási köz­pontban található ez a szép új ház, amelynek az előcsar­nokát ábrázolja a kép — üresen, kihalton? Az újságíró és a fotóripor­ter az elmúlt hét péntek dél­utánján 15.20-tól 15.48 per­cig sétálgatott a házban, nyi­tott be sorra az emeleti szo­bákba s csupán egy helyütt talált élőlényt. De annál több írógéphez és egyéb felszere­lési tárgyhoz volt szerencsé­je. Szinte kísértésbe jött; ugyan ki, mikor, mit keresne, ha valami emlékkel távozna a házból, amelyre a téli alko­nyaiban nem vigyázott a ke­rek égvilágon senki. Örökre nincs szükség ez igaz. De egyetlen portás ta­lán mégsem lenne minden haszon nélkül való? Még Monoron sem ... (k. m.) ben. Zsofka, 1961. májusában tért vissza Magyarországra, augusztus 17-e óta itt dolgozik a gazdaságban. Egészen bizo­nyos, hogy azóta számtalanszor kellett elismételnie a válaszo­kat, ő azonban nem türelmet­len. — Szüleimmel, húgommal, öcsémmel és bátyámmal együtt disszidáltunk 1956 no­vemberében. Valamennyien beszéltük az angolt, kint rokonunk is él, ez meg­könnyítette, hogy befogadja­nak Amerikába. Aztán elmondja: Fertődön végezte a mezőgazdasági kö­zépiskolát, odakint pedig két évet járt az agráregyetem gé­pészmérnöki karára. Ösztöndí­jat nem kapott, s hogy pénze legyen, beállt a hadseregbe. — Miért jött haza? — kér­dezem. Zsofka Ferenc nem válaszol ! mindjárt. Nagyokat szív im­már huszadik cigarettájából, én meg várom a leckét, ame­lyet fel fog mondani. Ám csa- , lódnom kell. — Mindenképpen haza kel­lett jönnöm, Ha diverzióra jö­vök, előbb-utóbb elfognak. Nem szerettem volna huszon­három éves fejjel bevégezni az életet... Meg aztán másért sem. Ha átdobnak, meg kell ölnöm valakit. Esetleg éppen egy jóbarátomat, vagy funk­cióban levő ismerősömet, hogy amíg a hatóság figyelmét ez­zel lekötöm, valaki más egy fontos kémfeladatot hajtson végre ezalatt. Ha lebukom, dollárért megvásárolt áldozat vagyok, nincs követelni valóm, kifizettek. Én azonban nem vagyok bűnöző. Nem tudnak embert ölni... Jólesik őszintesége, s mert egy szóval sem mondja, hogy mélyen megbánta tettét, el­hiszem róla: valóban meg­bánta. Mégis, egy ideig úgy érzem s s áráais ?voí na - -jmegkéív dezni, hogy megtalálta-e ide­haza önmagát, a nagy világ­városok után nem érez-e űrt itt. a sóskúti csöndességben? A választ közvetve kapom meg kimondatlan kételyeim­re. Ahogyan halad az idő, sorra berreg fel a telefon, újabb és újabb gazdasági dolgozók toppannak be az irodába, hogy kérdezzenek vagy jelentsenek valamit az agronómusnak. Zsofka né­hány határozott mondattal intézi el a telefonügyet, a be­térőkkel pedig épp ily katonás rövidséggel végez. Hangja kissé harsány, de meleg, és ha idősebb em­berekkel beszél, a megszólí­tásból nem hiányzik a tiszte- i letadó néni vagy bácsi szó. ! Zsofka mindenkit keresztne- j vén illet, amint hogy ő is I leginkább Ferenc, Ferikém,-XXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' — Szemjonov százados egy­szer s mindenkorra ott ma­radt a szerelvényen — val­lott önmagáról az igazgató. — Nemcsak a zubbonyt, egy­kori énemet is a kiegészítő­parancsnokságon hagytam. Megértettem: más a stratégia a harctéren és más ideha­za. Pedig ez sem bizonyult könnyebbnek. Az igazgató számolt és tárgyalt, éjjeliőr volt és a település bírája. Előfordult, hogy mint or­vosnak kellett hirtelen dön­tenie. máskor meg agitátor­ként szerepelt Ma már: nyu- i galom és békesség az ősz- : tályrészem. És szerencsére, a j statisztika is kevesebb! Illost mosolyodott el először, j Összecsípte huncut kék sze- j mét. aztán belémkarolt és! már invitált is befelé a szov- j hoz éttermébe. Vodkát it- i I tunk. Keveset. mértékkel. ! mert tüzes vad ital — Mondja — kérdezte. í miközben fürkészőn a sze- ; membe nézett —. maga sze- ■ rint. hol könnyebb a kapi- ( tány sora: a fronton vagy ; idehaza? í Nem tudtam rá válaszolni < Gyapay Dénes a fiatalok számára pedig Feri bácsi. Jól érzi magát a gazdaság­ban, ahol közvetlen munka­társai alig egy-két évvel idő­sebbek nála. Főnöke, Kiss Sándor is mindössze 26 esz­tendős. Ö maga is agronómus képesítésű. — Ferit mindenki szereti itt — mondja Kiss Sándor, amíg Zsofka telefonbeszélge­tést folytat valakivel. — Jól feltalálja magát nálunk — teszi hozzá. — Ö a mi gép­felelősünk. Tizenhárom erő­gép van gondjaira bízva. Jól érti a munkáját... Ekkor már az újabban ér­kezettek is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Helyeslőén rá­bólintanak a vezető szavaira; Az agronómust valóban csa­ládias légkör veszi körük Csupa olyan társ, aki örül a fiatal ember őszinte beillesz­kedésének. Zsofka Ferenc ismét elfog­lalja helyét asztalánál, foly­tathatjuk a megszakadt inter­jút. Ifjú feleségéről beszél (két hónapja sincs, hogy há­zasságot kötöttek), aki „nagyon rendes kislány" — Gyerekkorom óta isme­rem,. Hazatérésem után fel- köreslen-T és‘mégRSi'1««’ á ke­zét. Igazi amerikai tempóban — mondja nevetve — ugyan­is mindössze két napig voltam vőlegény. Mutatja is esküvői képüket. Zsofka Ferencné nemcsak „nagyon rendes”, hanem na­gyon csinos is. Most itt él­nek a gazdaságban egyelőre, szerényen. De az ifjú férj tudja, hogy minden kezdet ne­héz. Nem titkolja, családja azelőtt sem dúskált a jólét­ben, felesége is nagyon sze­rényen élt. — Mind a ketten dolgozunk, majd rendbejövünk — mond­ja bizakodóan. — Feleségem árva lány. Amikor elvettem, annyija volt csak, amennyit : magán hordott... Kisfizetésű ! adminisztrátor egy fővárosi ! üzemben. Amit magára költ­hetett volna, albérletbe fizet­te. 1 Terveiről, búcsúzóul, ezt ; mondja: í — Jövőre folytatom tanul- ! mányaimat az egyetemen. Me- ízőgazdasági gépészmérnök le- ! szék. f ! Hangja természetes, ahogy !ezt kijelenti. Természetes. Mi- : ként az is, hogy a megélhetés : miatt nálunk nem kell bandi- : tává képeztetnie magát. András Endre 100 millió forint értékű építőanyaggal több A családi házak építőinek tavaly már sokkal kevesebb gondot okozott az anyagok beszerzése, mint az előző években. A legfontosabb anyagokból a kereslet növe­kedése ellenére, az idén sem lesz hiány. Az Építésügyi Mi­nisztérium anyagipari üzemei a múlt évi előirányzatnál mintegy százmillió forint ér­tékű anyaggal gyártanak töb­bet a családi házak építői­nek. — A DUNAKESZI MÁV Járműjavítóban az első osz­tályú személyszállító kocsi­kat fénycső világítással lát­ták el. A fénycső világí­tást — akárcsak a lapunkban már ismertetett elektromos fűtést — teljes egészében ha­zai anyagokból készítették. nekigyürkőzött. Lábra próbál­nak állni, de kevés a szak­ember. Ügy véljük, a kipeli négy kolhozból idővel nagy­szerű szovhoz lenne. Vállalja? — Miikor induljak? — hangzott a válasz. — Akár holnap. ÍS másnap, 1949. júliusában magas, bozontos szemöldökű férfi kopogtatott be a kipeli szovjet ajtaján. — Gyalog jöttem, szomjas vagyak. Iható a vizük? Azzal már nyúlt is a pohár után és csak később mutatko­zott be: „Pavel Szemjonov vagyok, leszerelt százados és agronómus. Remélem, meg­értjük majd egymást?!” .;. így került Kipelbe Szem­jonov elvtárs, a Bolsevik szov­hoz igazgatója. A minap talál­koztam vele, akkor ismertem meg őt is, történetét is. Ap­rócska szobában fogadott: — Ne csodálkozzék, ez a ta­nácsterem, az igazgatóság, a titkárság és a dolgozószobám. Ugye, mást várt?! Mi tagadás, a Bolsevik szovhozról hallottam már Le- ningrádban. Ajánlották: ne mulasszam el meglátogatni, nagyszerű gazdaság! Valósá­gos baromfigyár, száznyolc­vanezer tyúkot, kakast és csir­két nevelnek, saját húsfeldol­gozójuk messzi földön híres, a hűtőházuk pedig nemrég épült, látványosság számba megy. — Mire kíváncsi? — kérdez­te, miután elhelyezkedtünk az íróasztal két végén. — Mindenre — feleltem meggondolatlanul, vaktában. Hunyorított, mint akinek nincs Ínyére a válasz. — Akkor lesz mit írnia, ha nem sajnálja rá az időt — jegyezte meg némi iróniával. — Szóval, ez itt Leningrad egyik éléskamrája — mutatott széles mozdulattal az ablakon túlra, ahol karcsú nyírfák hajlongtak a nekivadult szél­ben. — Hétmillió tojást adunk évente a városnak. Keltetőállomásunk ellátja a környéket is naposcsibékkel, szám szerint 500 ezerrel éven­te. Tudományos munkát is végzünk, íme az eredmény. Egy iratszekrényről jókora, kitömött tyúkot emelt le. — Látott már ilyet? Ez a „leningrádi fehér” fajta, Szo- pikov professzor büszkesége. Neki és munkatársainak kö­szönhető, hogy ezt a kiváló tulajdonsággal rendelkező ba- romfifaitát sikerült kitenyész­teni. Élő súlyuk négy kilo­gramm. Évi tojáshozamuk meghaladja a kétszázhúszatj És ami a legfontosabb: nem berzenkednek a hidegtől. Kí­váncsi rájuk? — De mennyire! Indultunk is nyomban tyúk­nézőbe, a példás rendben egy­más mellett sorakozó szállá­sok felé. Előbb azonban egy kis kitérőt javasolt az igaz­gató: rövid sétát a lakótele­pen. — Tudom, Leningrádban nagyobb házak épülnél; — tré­fálkozott. —, Nálunk viszont nincs lakáshiány. Több mint félezer dolgozónk ötvenegy lakóházban lakik. Van itt üz­let, napközi otthon, jól fel­szerelt orvosi rendelő, még iskola is. Tudja, mi maradt itt a hitleristák után? \bI1I mondta, csak a kezével mutatta: a földdel egyenlővé tettek mindent. — Milliók kellettek az in­duláshoz. És ami a rubelnél is többet jelentett: felrázni az embereket Higgye el, eleinte nem is a gazdálkodás, hanem az agitáció foglalta el min­den percemet. Megmagyaráz­ni: miért fontos a lelkiis­meretes munka. Az emberek — akárcsak én — a háború­ból tértek haza. Sokan nehe­zen szokták meg. hogy a bé­kének mások a törvényei. Ma már mindez nem probléma; Csak azért mondtam el, hogy megértse: nálunk nemcsak új házakat kellett építeni ... ... Megértettem, hogyne értettem volna, Szemjonov elvtárs. Tudom, nem ment egyik napról a másikra a gondolkodásmód jó irányba terelése Könnyebb volt tán szabályozni a kedvükre csa- lingázó patakokat, hogy le­gyen mivel locsolni a káposz­tát. ..Nem mindenki születik nyírfa-embernek” _ jegyez­t e meg egyszer szovjet kísé­rőnk. Milyen igaza volt! A végnélküli erdőségek vakító fehér fái egyenes derékkal dacolnak a legvadabb vihar­ban. Az emberek mások: né­melyiknek támaszték kell, mert a legkisebb szellő is de­rékba töri. Mondják: a Bolsevik szov- hozban sem dolgoztak mindig szentek és a háború különben is lelkiismereteket zúzott szét. jellemeket döntött romba, új erkölcsöt: fronterkölcsöt szült. Nos. ebben a helyzetben az igazgatónak kétszeresen ne­héz volt a dolga. Ö maga is ízzig-vérig frontember volt. Árnyalattal érdesebb a hang­ja, keményebb a keze. mint annak, aki nem markolt soha géppisztolyt, aki nem látta bajtársát temetni.

Next

/
Thumbnails
Contents