Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-05 / 3. szám

1963. JANUÁR 5, PÉNTEK

Ahol 15 hónapból áll az esztendő

Új műszaki megoldásokon dolgoznak a Dunai Hajógyárban

!

„MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖK LESZEK!“

Ölni tanították - becsületes ember maradt

A Dunai Hajógyár idei terve 30 százalékkal magasabb a tavalyinál. Ez annyit jelent, hogy ha a tavalyi ütemben és módszerekkel dolgoznának, minimum egy negyedévvel meg kellene nyújtaniok az esztendőt ahhoz, hogy elvégezzék a kiszabott munkát. Ezt persze nem lehet, a magasabb tervet teljesíteni kell az év tizenkét hónapjában.

Annak ellenére meg kell ezt tenniük, hogy máris szembe találkoztak az első jelentős nehézséggel. A Székesfehérvári Könnyűfémmű a nagyszabású rekonstrukció miatt nem tud elegendő hőkezelt aluminium lemezt szállítani. E nélkül pedig nem építhetik a nagyméretű hajókat.

Az illetékes minisztériumok és pártszervek segítségével sikerült megközelíteniük a probléma megoldását, de a tervteljesítéssel nem várhatnak,

ezért előbbre hozták olyan termékek gyártását, amelyekhez biztosított az anyag.

Az idei terv azt is előírja, hogy két és fél százalékkal tovább csökkentsék az önköltséget, a termelékenységet pedig 15 százalékkal kell növelniük.

A már ismertetett harminc százalékos többlettermelést kétharmad részben műszaki intézkedésekkel és csupán egy- harmad arányban a létszám növelésével kell biztosítaniuk.

Már említettük, ha a tavalyi szinten végeznék a munkát, egy negyedévvel, azaz három hónappal meg kellene nyújtaniok az esztendőt. A kétharmad-egyharmados arányt alapul véve, a műszakiakra vár annak megoldása, hogy a múlt év két hónapjának .megfelelő eredményét hatékony jjMézkedésekisaL .rövid idő alatt biztosítsák.

Ez viszont nem megy másként, csak úgy, ha mindenre kiterjedő műszaki intézkedési tervet dolgoznak ki. Már hozzáfogtak a munkához, előreláthatólag azonban csak február közepére készülnek el vele.

Jobb lett volna, ha ez a fontos terv már az év elején rendelkezésre áll, ezt viszont különböző tervezési nehézségek nem tették lehetővé.

Ezen úgy kívánunk segíteni, hogy egy sor kézenfekvő intézkedést már menet közben megvalósítsanak.

Ilyen intézkedés volt például a széleskörű üzemátszervezés. Zárt ciklusos rendszerhez hasonlóvá alakították át

ben nem forgácsolják, hanem kovácsolják.

Sőt, ezzel kapcsolatban született már egy újítás is, amely a kovácsolást is fejlettebb módszerrel, a hidegsajto- lással váltja fel. Ez a komplex technológiai újítás egy év alatt öt-hatezer munkaóra-megtakarítást jelent.

Oldalkocsinként további másfél óra megtakarítást érnek el azzal, hogy olyan festéket szereztek be, amely feleslegessé teszi a fárasztó és hosszadalmas fényezést.

Több ilyen és hasonló újítás született már és egészen biztos, hogy a műszaki intézkedési terv elkészülte után még intenzívebben folytatódik mindez. Nagy szükség van erre, mert a gyár eddigi fejlődésével kivívta, hogy

az idén a tavalyinak egynegyedével többet exportálhat,

s arra is van kilátás, hogy legújabb típusú motorkerék- pár-oldalkocsijukkal már a nyugati piacokon is megjelenhetnek. Azonban még ez is sok-sok műszaki probléma megoldását követeli, de megoldásuk nem lehetetlen. A Dunai Hajógyár műszaki és munkásgárdája képes arra, sőt, messze- j ho§y megbirkózzék a meg- 1 növekedett feladatokkal.

F. I.

Odaát 240 lóerős luxuskocsija volt, s mint kiképző altiszt Nyugat-Európán kívül bejárta a három Amerikát, megfordult Dél-Vietnamban, Dél-Koreá- ban, sőt Japánban is. Idehaza többnyire lóháton járja be a kétezerhatszázholdas gazdaságot. Odaát vérdíjként előlegezett sok dollárja volt, itt nyugalma és becsülete van. Odaát a Special Warfere Centre (különleges alakulat) őrmestereként azt tanulta,

hogyan kell kioltani

a szocialista rendszerhez hű állampolgárok életét, súlyos anyagi kárt okozni a nép javaiban, itt meg azt tanulja: a munkásembert tisztelet illeti, jólétünk forrása, a társadalmi tulajdon, szent és sérthetetlen.

Erről folyik a szó köztünk immár hosszú órák óta a huszonhárom éves Zsofka Ferenc agronómussal a Törökbálinti Állami Gazdaság sóskúti üzemegységének irodaházában.

Kint kásás hótakaró keleszti a sarat, a fák és a póznák csúcsai ki sem látszanak a ködtengerből, idebent álmosítóan duruzsol a kályha. A magas, atlétatermetű szőke fiatalember kalandos életéről több riport jelent meg azóta, hogy december 22-én a parlamentben rendezett sajtófogadáson az ország nyilvánosságának is beszámolt múltjáról. Erre csak éppen utalok, kérdéseim közTALÁNY?

a motorkerékpár-oldalkocsi és a mentőcsónak gyártását. Ezzel jelentősen bővült a gyár kapacitása és számottevően lerövidült az anyagmozgatás útja.

Ezzel az intézkedéssel azt is sikerült megoldaniuk, hogy a vízibuszokat sem kell a szabadban szerelni. Erre a célra felszabadul az egyik csarnok, s

így rossz idő esetén is biztosítani tudják a technológiai előírások betartását és a megfelelő munkakörülményeket.

Ennyi előny ellenére sem értett mindenki egyet a gyárban ezekkel a szervezési intézkedésekkel. A mentőcsónakgyártó műhelyben például többen kifogásolták a hosz- szú idő óta megszokott körülmények megváltoztatását. Sajnos, az illetékes gyári szervek nem végeztek megfelelő felvilágosító munkát az átszervezéskor. Ezt rövid időn belül pótolni kell. Meggyőződésünk, ha elmondják ezeknek, az embereknek a fenti érveket és megmagyarázzák nekik, hogy a régi, megszokott keretek ma már nem felelnek meg a követelményeknek és a jövőben még kevésbé fognak megfelelni, megértik ezt és belátják, sőt, messzemenően támogatják is a helyes szervezési intézkedések végrehajtását.

Ezek a szervezési intézkedések jelentőségük ellenére sem biztosítják a megnövelt terv végrehajtását.

Nem hiányozhatnak mellőlük a termelést korszerűsítő műszaki intézkedések sem.

A szóbanforgó műszaki intézkedési terv kidolgozásával párhuzamosan az új módszerek bevezetésén is dolgoznak a .gyár - műszaki szakemberei.

A csónakokat például egy erre a célra készült kocsin szerelik majd össze, ami szalagszerű gyártást tesz lehetővé. A me n töcs ó n a k okát eddig a Dunán vagy másutt próbálták ki. Ilyenkor gyakran magas órabérű dolgozókat hosszabb időre kivontak a termelő munkából. A jövőben erre nem lesz szükség, mert a gyáron belül építenek j egy próbamedencét, ahol ! gyorsan elvégezhetik a próbá- I kát. A medence építéséhez 600 ezer forintos beruházást kaptak, ebből azonban csak 80 ezer forintot költenek el, mert egy eddig más célra használt betonépítményt alakítanak át erre a célra.

A másik műszaki újdonság, hogy

a motorkerékpár oldalkocsi gömbcsuklóját a jövőVajon melyik járási központban található ez a szép új ház, amelynek az előcsarnokát ábrázolja a kép — üresen, kihalton?

Az újságíró és a fotóriporter az elmúlt hét péntek délutánján 15.20-tól 15.48 percig sétálgatott a házban, nyitott be sorra az emeleti szobákba s csupán egy helyütt talált élőlényt. De annál több írógéphez és egyéb felszerelési tárgyhoz volt szerencséje. Szinte kísértésbe jött; ugyan ki, mikor, mit keresne, ha valami emlékkel távozna a házból, amelyre a téli alkonyaiban nem vigyázott a kerek égvilágon senki.

Örökre nincs szükség ez igaz. De egyetlen portás talán mégsem lenne minden haszon nélkül való? Még Monoron sem ...

(k. m.)

ben. Zsofka, 1961. májusában tért vissza Magyarországra, augusztus 17-e óta itt dolgozik a gazdaságban. Egészen bizonyos, hogy azóta számtalanszor kellett elismételnie a válaszokat, ő azonban nem türelmetlen.

— Szüleimmel, húgommal, öcsémmel és bátyámmal együtt disszidáltunk 1956 novemberében.

Valamennyien beszéltük az angolt,

kint rokonunk is él, ez megkönnyítette, hogy befogadjanak Amerikába.

Aztán elmondja: Fertődön végezte a mezőgazdasági középiskolát, odakint pedig két évet járt az agráregyetem gépészmérnöki karára. Ösztöndíjat nem kapott, s hogy pénze legyen, beállt a hadseregbe.

— Miért jött haza? — kérdezem.

Zsofka Ferenc nem válaszol ! mindjárt. Nagyokat szív immár huszadik cigarettájából, én meg várom a leckét, amelyet fel fog mondani. Ám csa- , lódnom kell.

— Mindenképpen haza kellett jönnöm, Ha diverzióra jövök, előbb-utóbb elfognak. Nem szerettem volna huszonhárom éves fejjel bevégezni az életet... Meg aztán másért sem. Ha átdobnak, meg kell ölnöm valakit. Esetleg éppen egy jóbarátomat, vagy funkcióban levő ismerősömet, hogy amíg a hatóság figyelmét ezzel lekötöm, valaki más egy fontos kémfeladatot hajtson végre ezalatt. Ha lebukom, dollárért megvásárolt áldozat vagyok, nincs követelni valóm, kifizettek. Én azonban nem vagyok bűnöző. Nem tudnak embert ölni...

Jólesik őszintesége, s mert egy szóval sem mondja, hogy mélyen megbánta tettét, elhiszem róla: valóban megbánta. Mégis, egy ideig úgy érzem s s áráais ?voí na - -jmegkéív dezni, hogy megtalálta-e idehaza önmagát, a nagy világvárosok után nem érez-e űrt itt. a sóskúti csöndességben?

A választ közvetve kapom meg kimondatlan kételyeimre. Ahogyan halad az idő, sorra berreg fel a telefon, újabb és újabb gazdasági dolgozók toppannak be az irodába, hogy kérdezzenek vagy jelentsenek valamit az agronómusnak. Zsofka néhány határozott mondattal intézi el a telefonügyet, a betérőkkel pedig épp ily

katonás rövidséggel

végez. Hangja kissé harsány, de meleg, és ha idősebb emberekkel beszél, a megszólításból nem hiányzik a tiszte- i letadó néni vagy bácsi szó.

! Zsofka mindenkit keresztne- j vén illet, amint hogy ő is I leginkább Ferenc, Ferikém,-XXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'

— Szemjonov százados egyszer s mindenkorra ott maradt a szerelvényen — vallott önmagáról az igazgató. — Nemcsak a zubbonyt, egykori énemet is a kiegészítőparancsnokságon hagytam. Megértettem: más a stratégia a harctéren és más idehaza. Pedig ez sem bizonyult könnyebbnek. Az igazgató számolt és tárgyalt, éjjeliőr volt és a település bírája. Előfordult, hogy mint orvosnak kellett hirtelen döntenie. máskor meg agitátorként szerepelt Ma már: nyu- i galom és békesség az ősz- : tályrészem. És szerencsére, a j statisztika is kevesebb!

Illost mosolyodott el először, j

Összecsípte huncut kék sze- j mét. aztán belémkarolt és! már invitált is befelé a szov- j hoz éttermébe. Vodkát it- i

I

tunk. Keveset. mértékkel. ! mert tüzes vad ital — Mondja — kérdezte. í miközben fürkészőn a sze- ; membe nézett —. maga sze- ■ rint. hol könnyebb a kapi- ( tány sora: a fronton vagy ; idehaza? í

Nem tudtam rá válaszolni < Gyapay Dénes

a fiatalok számára pedig Feri bácsi.

Jól érzi magát a gazdaságban, ahol közvetlen munkatársai alig egy-két évvel idősebbek nála. Főnöke, Kiss Sándor is mindössze 26 esztendős. Ö maga is agronómus képesítésű.

— Ferit mindenki szereti itt — mondja Kiss Sándor, amíg Zsofka telefonbeszélgetést folytat valakivel. — Jól feltalálja magát nálunk — teszi hozzá. — Ö a mi gépfelelősünk. Tizenhárom erőgép van gondjaira bízva. Jól érti a munkáját...

Ekkor már az újabban érkezettek is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Helyeslőén rábólintanak a vezető szavaira;

Az agronómust valóban családias légkör veszi körük Csupa olyan társ, aki örül a fiatal ember őszinte beilleszkedésének.

Zsofka Ferenc ismét elfoglalja helyét asztalánál, folytathatjuk a megszakadt interjút. Ifjú feleségéről beszél (két hónapja sincs, hogy házasságot kötöttek), aki

„nagyon rendes kislány"

— Gyerekkorom óta ismerem,. Hazatérésem után fel- köreslen-T és‘mégRSi'1««’ á kezét. Igazi amerikai tempóban — mondja nevetve — ugyanis mindössze két napig voltam vőlegény.

Mutatja is esküvői képüket. Zsofka Ferencné nemcsak „nagyon rendes”, hanem nagyon csinos is. Most itt élnek a gazdaságban egyelőre, szerényen. De az ifjú férj tudja, hogy minden kezdet nehéz. Nem titkolja, családja azelőtt sem dúskált a jólétben, felesége is nagyon szerényen élt.

— Mind a ketten dolgozunk, majd rendbejövünk — mondja bizakodóan. — Feleségem árva lány. Amikor elvettem, annyija volt csak, amennyit

: magán hordott... Kisfizetésű ! adminisztrátor egy fővárosi ! üzemben. Amit magára költhetett volna, albérletbe fizette.

1 Terveiről, búcsúzóul, ezt ; mondja:

í — Jövőre folytatom tanul- ! mányaimat az egyetemen. Me- ízőgazdasági gépészmérnök le- ! szék.

f

! Hangja természetes, ahogy !ezt kijelenti. Természetes. Mi- : ként az is, hogy a megélhetés : miatt nálunk nem kell bandi- : tává képeztetnie magát.

András Endre

100 millió forint értékű építőanyaggal több

A családi házak építőinek tavaly már sokkal kevesebb gondot okozott az anyagok beszerzése, mint az előző években. A legfontosabb anyagokból a kereslet növekedése ellenére, az idén sem lesz hiány. Az Építésügyi Minisztérium anyagipari üzemei a múlt évi előirányzatnál mintegy százmillió forint értékű anyaggal gyártanak többet a családi házak építőinek.

— A DUNAKESZI MÁV

Járműjavítóban az első osztályú személyszállító kocsikat fénycső világítással látták el. A fénycső világítást — akárcsak a lapunkban már ismertetett elektromos fűtést — teljes egészében hazai anyagokból készítették.

nekigyürkőzött. Lábra próbálnak állni, de kevés a szakember. Ügy véljük, a kipeli négy kolhozból idővel nagyszerű szovhoz lenne. Vállalja?

— Miikor induljak? — hangzott a válasz.

— Akár holnap.

ÍS másnap, 1949. júliusában magas, bozontos szemöldökű férfi kopogtatott be a kipeli szovjet ajtaján.

— Gyalog jöttem, szomjas vagyak. Iható a vizük?

Azzal már nyúlt is a pohár után és csak később mutatkozott be: „Pavel Szemjonov vagyok, leszerelt százados és agronómus. Remélem, megértjük majd egymást?!”

.;. így került Kipelbe Szemjonov elvtárs, a Bolsevik szovhoz igazgatója. A minap találkoztam vele, akkor ismertem meg őt is, történetét is. Aprócska szobában fogadott:

— Ne csodálkozzék, ez a tanácsterem, az igazgatóság, a titkárság és a dolgozószobám. Ugye, mást várt?!

Mi tagadás, a Bolsevik szovhozról hallottam már Le- ningrádban. Ajánlották: ne mulasszam el meglátogatni, nagyszerű gazdaság! Valóságos baromfigyár, száznyolcvanezer tyúkot, kakast és csirkét nevelnek, saját húsfeldolgozójuk messzi földön híres, a hűtőházuk pedig nemrég épült, látványosság számba megy.

— Mire kíváncsi? — kérdezte, miután elhelyezkedtünk az íróasztal két végén.

— Mindenre — feleltem meggondolatlanul, vaktában.

Hunyorított,

mint akinek nincs Ínyére a válasz.

— Akkor lesz mit írnia, ha nem sajnálja rá az időt — jegyezte meg némi iróniával.

— Szóval, ez itt Leningrad egyik éléskamrája — mutatott széles mozdulattal az ablakon túlra, ahol karcsú nyírfák hajlongtak a nekivadult szélben. — Hétmillió tojást adunk évente a városnak. Keltetőállomásunk ellátja a környéket is naposcsibékkel, szám szerint 500 ezerrel évente. Tudományos munkát is végzünk, íme az eredmény.

Egy iratszekrényről jókora, kitömött tyúkot emelt le.

— Látott már ilyet? Ez a „leningrádi fehér” fajta, Szo- pikov professzor büszkesége. Neki és munkatársainak köszönhető, hogy ezt a kiváló tulajdonsággal rendelkező ba- romfifaitát sikerült kitenyészteni. Élő súlyuk négy kilogramm. Évi tojáshozamuk meghaladja a kétszázhúszatj

És ami a legfontosabb: nem berzenkednek a hidegtől. Kíváncsi rájuk?

— De mennyire!

Indultunk is nyomban tyúknézőbe, a példás rendben egymás mellett sorakozó szállások felé. Előbb azonban egy kis kitérőt javasolt az igazgató: rövid sétát a lakótelepen.

— Tudom, Leningrádban nagyobb házak épülnél; — tréfálkozott. —, Nálunk viszont nincs lakáshiány. Több mint félezer dolgozónk ötvenegy lakóházban lakik. Van itt üzlet, napközi otthon, jól felszerelt orvosi rendelő, még iskola is. Tudja, mi maradt itt a hitleristák után?

\bI1I mondta, csak a kezével mutatta: a földdel egyenlővé tettek mindent.

— Milliók kellettek az induláshoz. És ami a rubelnél is többet jelentett: felrázni az embereket Higgye el, eleinte nem is a gazdálkodás, hanem az agitáció foglalta el minden percemet. Megmagyarázni: miért fontos a lelkiismeretes munka. Az emberek — akárcsak én — a háborúból tértek haza. Sokan nehezen szokták meg. hogy a békének mások a törvényei. Ma már mindez nem probléma;

Csak azért mondtam el, hogy megértse: nálunk nemcsak új házakat kellett építeni ...

... Megértettem, hogyne értettem volna, Szemjonov elvtárs. Tudom, nem ment egyik napról a másikra a gondolkodásmód jó irányba terelése Könnyebb volt tán szabályozni a kedvükre csa- lingázó patakokat, hogy legyen mivel locsolni a káposztát. ..Nem mindenki születik nyírfa-embernek” _ jegyezt

e meg egyszer szovjet kísérőnk. Milyen igaza volt! A végnélküli erdőségek vakító fehér fái egyenes derékkal dacolnak a legvadabb viharban. Az emberek mások: némelyiknek támaszték kell, mert a legkisebb szellő is derékba töri.

Mondják: a Bolsevik szov- hozban sem dolgoztak mindig szentek és a háború különben is lelkiismereteket zúzott szét. jellemeket döntött romba, új erkölcsöt: fronterkölcsöt szült. Nos. ebben a helyzetben az igazgatónak kétszeresen nehéz volt a dolga. Ö maga is ízzig-vérig frontember volt. Árnyalattal érdesebb a hangja, keményebb a keze. mint annak, aki nem markolt soha géppisztolyt, aki nem látta bajtársát temetni.