Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

1962. JANUÁR 21, VASÁRNAP PEST MEG 'kMMup 7 Szabad föld Amerikában Tavaly már a kelleténél is kzelidebb volt a Duna, s any- nyira leapadt, hogy a hajósok és a vízművek jogosan illet­hetik a szűkmarkúság vád­jával. Ha azonban a történe­lem kerekét csak egy kicsit is visszaforgatnánk, sok védő tanúskodna a vén Duna jó szándékáról, sőt néha bőke­zűségéről. A hajdani arany­mosók lennéngjc talán a leg­hangosabb pártfogók, akikkel jót tett a Duna akkor, ami­kor összehúzta magát és utat ARANY - ÁVT7REN-L *- -A «- XjL -L l -B- -L * ▼ A mLa -B—” -B—* -L 1 A mondat már az egész világon ismert. A szabad föld — ^ a Kubai Köztársaság földje, s védelmezői a szabad ország ^ urai, a hős kubai hazafiak. A közelmúltban a Magyar Távirati döntötte el, hogy a kutató^ Iroda fotoriportere, Papp Jenő Kubában járt. Ott készítette jól választott-e. Ka a homo-í többek között az alább közölt négy képet is. kos kavics ——----­É vente mintegy tíz kiló aranyat rejt el a Duna a szigetközi tájakon engedett parti fövénybe rej­tett »kincséhez. Aranypénz — bánya nélkül Ősidők óta gyűjtögeti a fo­lyó az aranyat. A Keleti Al­pokban eredő néhány mellék­folyója, a sebes sodrású Sal­zach és az Enns vájja ki a Magas Tauern hegyvonulat kristályos kőzeteiből. Az oszt­rák Duna sietve viszi terhét és manapság is mintegy tíz kiló aranyat hoz át évente a határon anélkül, hogy meg­vámolnák. Pedig megpróbál­A DCM ad vizet Nógrádverőcének és Vác vízellátásában is segít A Dunai Cement- és Mész- mű tudvalevőleg saját vízmü­vével biztosítja vízellátását. Tekintettel nagyan nagy víz- szükségletére, már 1960-ban megvizsgálták, megfelelő víz­mű létesítésének lehetőségét es Nógrádverőce határában próbafúrások segítségével az országút mellett alkalmas he­lyet találtak. Azóta megindult és éjjel-nappal folyik a víz­mű építése. A munka nagy része még ebben az évben be­fejeződik. Nógrádverőce, tekintettel arra, hogy határában nyer vi­zet a DMC, azt kérte, ha elké­szül, lássa el az új vízmű a községet is ivóvízzel. Kérése elől nem zárkóztak el. Nem­rég azután a cementmű és Nógrádverőce között létrejött a megállapodás is. A Duna partján épülő, bőséges víz- mennyiséggel rendelkező víz­mű, a hatalmas ipartelep mel­lett még a községet is elláthat­ja vízzel. Ezekután Nógrádve- röce tanácsa sürgősen el sze­rette volna készíttetni létesí- teriső vízvezetéke tanulmányi tervét, de erre a múlt év fo­lyamán anyagi fedezetet már nem tudott, előteremteni. Se­gítségére .sietett azonban a község egyik lakója, Czillér Antal, egy fővárosi tervezőin­tézet nyugalmazott építésze, aki csak rövid ideje települt Nógrádverőcére. Felkérésére, volt kollegái is segítettek neki társadalmi munkában elkészí­teni a tanulmányi tervet, amely alapján most a községi tanács százezer forint érték­ben megrendelte a vízvezeték •kivitelezési tervét. Mire a tervrajzok ez év folyamán el­készülnek, a község a csőhá­lózat lefektetésének megkez­déséhez szükséges pénzről is gondoskodik. Egyelőre a Du­na mentén húzódó Árpád utat, sőt, ha lesz elegendő fedezet, a község más utcáit is ellátják vízvezetékkel, végül folyama­tosan, lehetőleg rövid időn be­lül, az egész községet. A ké­sőbbi évek során szennyvíz­levezető csatorna és derítő megépítését is tervbevették. A DCM vízműve különben előreláthatólag Vác városának vízellátásához is hozzájárul. Bővítették ugyan legutóbb is a váci vízmüvet, de a roha­mosan fejlődő város újabban épült és még megépülő részei­nek ellátására ez nem elég. Felmerült most az az elgondo­lás, hogy további bővítés he­lyett inkább a DCM vízmüvé­től kémek segítséget, s bekap­csolják Vác vízellátásába is. Ez az elgondolás előrelátha­tólag megvalósul és bosszú időre biztosítaná a város leg­újabb lakótelepeinek vízzel való ellátását is. ták, de meddő volt minden kí­sérlet, mert a Duna csak a Dévény utáni magyar szaka­szon, a kényelmesebb lejtésű Kis-Alföld táján enged hoz­zányúlni zsákmányához. Hi­teles okiratok utalnak arra, hogy a római időkben, tehát már több mint másfél ezer éve, pénzverő helyek voltak Pannóniában. A dunántúli dombok méhe azonban ne­mesfémet nem rejteget, s így minden jel arra mutat, hogy aranymosók • adtak nyers­anyagot a római császárok képét hordozó pénzérme, a sestertius elkészítéséhez. \ Ha az uraságnak nem kellett napszámos De nem kell a régi korok emlékeit idézni. Még ma is élnek Szigetközben az egy­kori aranyász-dinasztiák le­származottjai. Az osztrák mo­narchia idejében évente két- három kiló aranyat vittek a kincskeresők a hivatalos győri beváltóhelyre. Minden alapja meglehet azonban an­nak a gyanúnak, hogy leg­alább ennyit, vagy még töb­bet a hajósok segítségével külföldre csempésztek, ahol jobban megfizették fárad­ságos munkájuk csekély eredményét. Jobbára kétlaki zsellérek voltak a szigetközi aranyászok, akik csak akkor kutatták a parti fövenyt, ha nem hívta őket napszámba az uraság. A legnehezebb do­log volt kiválasztani azt a partkanyarulatot, ahol a le­rakodott hordalék a legdü- sabb aranyban. Lapátpróba próbaadagjából a^ mosás után 40—50 aranyszem­cse maradt a falapát feketére pörkölt felületén, akkor az jó jel volt, s felállíthatták a mosóasztalt is. Sokat kellett azonban még dolgozni, ámig az egy grammra való 80 000 \ —100 000 aranyszemcse ösz- szegyűlt, s jó fogásnak szá­mított, ha hetenként 4—5 gramm nemesfémhez jutottak. A ..hivatalos“ aranyláz Az első világháború után, a válságos harmincas évek elején, az üresen kongó Ma­gyar Nemzeti Bank kamrái­nak megtöltése reményében zajlott le az utolsó nagy aranykutatási vállalkozás. A bank megbízására Mosonma­gyaróvártól Gönyüig mintegy ezer kutató fúrással vizsgál­ták meg a geológusok a Duna- part törmelékanyagát. A kavi­csos, homokos hordalékban azonban köbméterenként átla­gosan 0,02 gramm aranyat ta­láltak, holott az ilyen kincset csak akkor lehetne gazdaságo­san kiaknázni, ha a törmelék­ben legalább tízszer annyi len­ne a nemesfém. Az állandóan lerakódó hordaléktömeg fel­dolgozására több ezer arany- mosót kellene foglalkoztatni, de még a hagyományosnál sokkal korszerűbb, szitás rend­szerű kaliforniai berendezés­sel sem találnának annyi ara­nyat, amennyivel naponta leg­alább egy kiló kenyeret vásá­rolhatnának maguknak az em­berek. Miért buta a „ liba“? Ha valakinek a szellemi ké­pességeit nem tártjaik valami sokra, azt mondják rá: „tyúk- eszű”, vagy „buta liba”. Va­jon. tényleg ezek-e a legosto­bább állatok? — erre ke­rekünk . vadászt az., állat- kertben. Az állatok „butaságát”, „értei mességét”, vagyis szel­lemi képességeit idegrend­szerük fejlettsége határozza meg, ez pedig az egyes állat­fajok rendszertani helyével, alacsonyabb- vagy maga- sabbrendűségével függ össze. Ezek szerint az idézett népi szokások pontos megfigyelé­sen alapuló népi bölcsességet fejeznek ki. Az ember közvetlen köze­lében.. házi- vagy haszonál­latként az állatok négy családja él: rovarok, halak, madarak, emlősök. Rendszertanilag a két első áll alacsonyabb fo­kon, tehát ezek a kevésbé értelmesek. (Nem mond en­nek ellent a hangyák vagy a méhek „szervezett társa­dalma", mert ez nem értel­mes, hanem csak ösztönös te­vékenység eredménye. Kísér­leték bizonyítják, hogy a méhek akkor is szorgalma­san hordják a mézet, -ha a sejt alját az ember kilyu­kasztja.) Tehát: ezek a kevésbé ér­telmesek, de az embereknek erről nincs közvetlen tapasz­talatuk, hiszen a méhek, ha­lak életét, viselkedését nem tudják pontosan megfigyel­ni. A ház körül élő kutya, tehén, tyúk, liba viszont „személyes ismerős”, értelmi képességüket az ember saját tapasztalataiból ismeri. S jól látja, hogy a baromfi a bu­tább, hiszen a madarak csa­ládja kevésbé fejlett, mint az emlősöké, az agy szellemi tevékenységgel kapcsolt ré­sze, az agykéreg náluk csak egészen vékony réteg az ösz­tönös cselekvések, reflexek székhelyén, a fehérállomá­nyon. Persze, a baromfiak, ma­darak butasága is csak vl­&V\\Ä\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VS\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^ A LEGMODERNEBB A France nevű hatvanhatezer tonnás francia luxus-óceánjáró — amely a világ legmoder­nebb ilyen járműve — elindult a Le Havre-i kikötőből első külföldi útjára. A képen: az óceán járó elindult a kikötőből (MTI Külföldi képszolgálat) 6-zonvlagos, hiszen nekik már j eléggé fejlett központi ideg- rendszerük van. Melyik hát \ akkor „abszolút értelembeni( a legbutább állat? A tudo­mány által ma ismert, más­félmilliónál több állatfaj kö­zül nyilvánvalóan az egy­sejtűek a „.legbutábbak”, amennyiben ennek a kifeje­zésnek itt egyáltalán értel­me van. De vonjuk szűkebb- re a kört. A fővárosi állat­kertben élő több száz állat­faj közül a feltűnően szép tengeri csillagok ég tengeri rózsák tartoznak a legalacso­nyabb rendűek közé., tehát ezek a „legbutábbak“, bár szellemi tevékenységüket még senki sem hasonlította ösz- sze a szintén nem éppen eleven elméjű kígyókéval vagy halakéval. Az emlősöket viszont mór alaposan ismerik. A kiindu­lás itt is a rendszertan (leg­primitívebbek a rágcsálók és a kérődzők) és a tudomány megállapította azt is, hogy a szellemi képesség szorosan összefügg a táplálékkal (leg­fejlettebbek a vegyes takar­mányt fogyasztók, legelma­radottabbak a növényevők), — de ezeket a tételéket már számos megfigyelés, tapasz­talat is alátámasztja. (Néha ugyan meg is cáfolja, mert a növényevő elefánt mégis csak értelmesebb a minden­evő sertésnél.) Az ostobaság pálmája minden valószínűség szerint a tűző napon is órákig seny­vedő, önállóan meg se moc­canó „türelmes" birkáé. Nem is lehet másképpen, hiszen a legmagasabb szellemi tevé­kenység mezője, az úgyne­vezett Flechsig-féle asszo­ciációs centrum, amely az embernél 29, az emberszabá­sú majomnál pedig 17 száza­lékot foglal el az agyfélte­kéből, a birkánál még tel­jesen hiányzik. Az állatkerti birkák ostobaságát mutatja az is, hogy bár megesznek mindent, amit bedobnak ne­kik. mégsem „kérnek” soha a látogatóktól. Igaz, hogy a macskaféle ragadozók sem kémek. Náluk viszont ez ép­pen a büszkeség és az érte­lem jele, hiszen tudják, hogy egyetlen látogató se hajít be nekik véres húst. 'j Hiába, nehéz igazságot ten- i ni az állati értelmetlenség dől- ' gában. Havannai látkép Az ő életük már nem olyan lesz mint apáiké-f- -J­Maceo, kubai szabadságbős szobra Havannában Dr. Witola Kapusinszki, lengyel professzor konzultációi tart kubai kollégáival

Next

/
Thumbnails
Contents