Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-09 / 290. szám

FEST »iff;v£i '^Mivlap 1961. DECEMBER 9, SZOMBAT Egy fiatal lengyel tudós könyvet ír József Attiláról A szegedi tudományegyetem irodalomtörténeti intézetében dolgozik már hosszabb ideje Jan Sobolewski, a varsói tu­dományegyetem magyar tan­székének adjunktusa. Doktori disszertációjához gyűjti nagy szorgalommal az anyagot. Té­mája: József Attila. Nem elégszik meg azokkal az ada­tokkal. amelyek már nyilvá­nosságra kerültek a költő éle­téről és költészetéről, új, is­meretlen részletek után is ku­tat, sorra látogatja azokat a helyeket, ahol József Attila is megfordult, gondosan átta­nulmányozza a régi újságokat és folyóiratokat, kivallatja József Attila kortársait, ba­rátait és így gyakran bukkan érdekes momentumokra. Leg­utóbb például egy kis szín­házi hetilap 1924-ben és 1925- ben megjelent számainak sár­guló lapjain három olyan Jó­zsef Attila verset talált, amely nem tekinthető ugyan isme­retlennek, mert mind a három megjelent a kritikai kiadásban, de szövegük elfér a kritikai kiadásban közölt szövegtől. Erről a szövegvál­tozatról eddig nem volt tudo­mása az irodalomtörténetnek, sőt, magát a Színházi Újság című szegedi lapot sem em­líti meg a bibliográfia. Jól, csaknem tökéletesen be­szél magyarul. Disszertációját is magyarul írja. írása még ke­vésbé sejteti, hogy nem ma­gyar az anyanyelve, mert szö­vegében nyelvtani hibát ke­resve sem lehet találni. — Már régen tudok magya­rul — mondja —, hiszen a bu­dapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem bölcsészkarán szereztem meg rendes hallga­tóként magyar irodalom sza­kos tanári diplomámat és azt nosztrafikálta azután szülővá­rosom. Varsó tudományegye­teme. De már akkor is elég jól beszéltem magyarul, amikor beiratkoztam a budapesti egyetemre. A háború alatt tanultam meg, mert évekig éltem, bujkáltam menekültként Magyarorszá­gon. Akkor szerettem meg ezt az országot, amelyet máso­dik hazámnak érzek. És ak­kor fedeztem fel a magam szá­mára a magyar költészetet, a magyar lírikusokat, Balassi Bálintot, Csokonai Vitéz Mi­hályt, Petőfi Sándort, Arany Jánost, majd Ady Endrét és Juhász Gyulát. Először az egyetemen főleg Ady költésze­tével foglalkoztam, de az­után megismerkedtem József Attila költészetével, amely a legerősebben hatott rám. Mint lengyel, büszke vagyok arra, hogy a magyar forradalmi köl­tő verseire külföldön legelő­ször honfitársaim figyeltek fel, hiszen Tadeusz Fangrat mű­vészi fordításában József At­tila legszebb versei már 1942- ben a lengyel közönség elé ke­rültek, megelőzve minden más idegen fordítást. Mosolyogva, ragyogó szem­mel mesél a fiatal lengyel tu­dós arról a nagy lelki élmény­ről, amelyet számára jelenített ez a lengyel nyelvű József At- tila-fsötet. — A magyar proletariátus költőjében a mi két hagy fcöl­tőforrad almárunk, a németek által meggyilkolt Bruno Jasi- naki és Wladyslaw Broniewski lelki testvérét fedeztem fel. Tanári oklevelem elnyerése után hazautaztam, és büszkén mondhatom, a varsói egyete­men az én kezdeményezésemre alakult meg a magyar tanszék. Itt adtam elő a magyar irodal­mat 1953-tól 1959-ig, mikor ál­lami ösztöndíjjal visszatértem Magyarországra, hogy a XX. század magyar irodalmát ta­nulmányozzam. Közben ad­junktusa lettem a varsói ma­gyar tanszéknek. Érdekes részleteket is el­árul kutatása eddigi eredmé­nyeiről. gyakran megfordult és Bala­tonszárszón is, ahol beteljese­dett tragédiája. Elmondta még Jan Sobo- lewskí, hogy disszertációjával most már hamarosan elkészül, valószínűiéi? márciusban vég­leg hazatér Varsóba és az egyetem magyar tanszékén folytatja tudományos munká­ját. Az a terve, hogy kutatá­sainak eredményét hosszabb lélegzetű kötetben bocsátja közre, természetesen lengye1 lül. Elhatározott szándéka az is, hogy munkája megjelenése után Juhász Gyulával, Tömör­kény Istvánnal és Kassák La­jossal foglalkozik behatóan. Szeretné a magyar irodalom­nak . ezt a három kimagasló alakját is megismertetni hon­fitársaival. — Magyar László Kedves vendége van a Pest megyei Hírlapnak, Werner Feja újságíró, keletnémet testvérlapunk, a Sächsische Zeitung mezőgazdasági rova­tának vezetője. Azért jött, hogy a helyszínen tanulmá­nyozza a szerkesztőség mun­káját, a megye mezőgazda­sági és kulturális berendez­kedését, általában a magyar életet. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Megkezdődő tt a karácsonyi forgalom a postánál A tavalyinál nyolc-tíz százalékkal több csomagra számítanak •— Nagy meglepetéssel kel-' lett megállapítanom, mondja például — hogy József Jolán­nak Attiláról írt könyvében elég sok a téves, a helytelen adat. Ezekre természetesen rá­mutatok készülő disszertáci­ómban. Jártam különben Makón, ahol diákoskqdott József Atti­la, Hódmezővásárhelyen, ahol Hetek óta készülődtek a .postások idei legnagyobb fel­adatukra, áz év végi csúcsfor­galom zavartalan lebonyolítá­sára. Karácsonyig még elég hosszú idő van hátra, az ün­nep azonban a csomagforga­lomban már érezteti hatását. A külföldi csomagkezelés­nél már csaknem teljes erővel dolgoznak. A hazai csomagforgalomban igen érdekesen az idén a pos­tások nem annyira a csoma­gok mennyiségéből, hanem a tartalmából következtetnek a karácsonyi forgalom kezdeté­re. Ebben az évben ugyanis már októberben és november­ben is a szokásos 5000—6000 Esőben, szélben épül a távvezeték Az ég beborult, a szél hide­gen vág, és esik az eső. Még lenn a földön is kellemetlen az ilyen idő, de odafenn, ahol már csöppnek látszik az ember — az óriás távvezeték tete­jén — majd' lefagynak a sze­relők. Ám a munka nem vá­rathat magára. Sajó,szögedtől Budapestig készül a távveze­ték, amelyen keresztül szovjet erőművek energiáját juttatják el Magyarországra, Egy erő­mű teljesítményével ér (el az az energia, amelyet tavasztól rendelkezésünkre bocsátanak. Most dolgoznak a szerelők hogy hidegben, hóban, fagy-^ ban. de időre elkészüljenek aij berendezések. A vezeték E« - dapsst határánál, a zuglói £ elektromos aláltomásnál kap-^ csalódik a budapesti ás az^ országos hálózathoz. A 220 g ezer voltos feszültséget itt re-'’ dukálják le 120 ezerre, hogy aztán továbbíthassák a fo­gyasztókhoz. Huszonhat holdon fekszik a vezetékekkel átszőtt hatal­mas elektromos alállomás, amelyben százával sorakoznak az óriás porcelán szigetelő- testek, és a kisebb, nagyobb óla ihűtésű transzformátorok A VERTESZ szerelői itt építik most a Szovjetunióból érke­ző áram befogadásához a csat­lakozóművet, a nagyfeszültsé­gű készülékeket és tartozékait. Ha elkészül és bekapcsolják a sokszáz kilométerről érkező energiát, az egész ország terü­letén csökkenti a még meglévő ipari áramkorlátozásokat és csökkenti a ma még eléggé szélsőséges feszültség ingado­zásokat, amelyek egyaránt karóikat tehetnek a gépi be­rendezésben és a televíziós Készülékekben. helyett 10 000—11 000 csomag érkezett a fővárosba. Ez a mennyiség most valamivel nö­vekedett is és a csomagok tartalma már ümtepi jelleget mutat: hízott baromfi, kacsa, liba, gyümölcs, bor, sőt jelent­kezett a karácsony igazi hírnöke, az első fenyőfa is. A 7(/-es postahivatal létszámát már most harminc fővel meg­erősítették, s 90 kocsival hordják a csomagokat. Karácsony hetére újabb 8—10 százalékos forgalomnöve­kedést várnak. A legforgal­masabb postahivatalokban azonban erre is felkészültek. A Budapest 70-es, a 72-es és a 78-as postahivatal személy­zetét akkorra több száz fővel megerősítik, a tapasztalt le- vélhordókat is csomagkézbe­sítésre állítják be. igénybe­veszik a nyugdíjasokat és a hivatalok adminisztratív dol­gozóit. Biztosították, hogy szükség esetén 180—200 kocsi­val hordhassák szét a külde­ményeket. A posta számít a közönség segítségére is. Kéri. hogy a karácsonyra szánt ajándék- csomagokat, különösen a nem romló tartalmúakat — már most, legkésőbb azonban de­Qjqlédijffiríap'f? TŰZ A TANYÁN Gál Károly dánszentmiklósi traktoros munkájából haza­térve, bizonyára még nem gondolta, micsoda éjszaka köszönt rá és sok más szom­szédjára. Motorkerékpárját az istállótól közfallal elválasz­tott kamrában tartja. A kam­rában a többi között petróleu- mos kanna is volt, amikor a sötétben tapogatózva, egy szerszámot keresett. Véletle­nül megbotlott a kannában, amely felborult és a petró­leum kifolyt. Megbotlása közben elejtette az égő vi­harlámpát és pillanatokon belül hatalmas tűz támadt. Bár a lakóépületet sikerült megmenteni, a kamra és egy másik épület leégett Sajnos, a kár nem térül meg, mert az épületet Gálék nem biztosí­tották. Drága verekedés A hetvenhárom éves özvegy Fodor Józsefné egy szép nyári napon elsétált Tóth Já­nosáé földje mellett, és egy szilváiéról néhány szem gyü­mölcsöt szakított le. Tóthiié embertelenül rá támadt az ^öregasszonyra, és egy szőlő­kar óval alaposan helybenhagy­ta. A járásbíróság Tóth Ja­nómét súlyos testi sértés bűn­tette miatt háromhónapi bör­tönbüntetésre ítélte. A sportolók mikulása Aligha várták az abonyi ké­zilabdázók, hogy a mikulás hozzájuk is ellátogat. Pedig az idén így történt. És nem­csak hosszasan elbeszélgetett a j fiúkkal, lelkűkre kötve, hogy ! a sportban is álljanak becsü- | lettel helyt, hanem két jókora ] csomagot is hagyott • maga | után. Nagy volt a meglepem I lés, amikor a kézilabdázók j örömére a ,két dobozból va- j donatúj tornacipőket csorr.a- 1 goltak ki. A gépállomás a ; csapat valamennyi tagját l megajándékozta új tornaci­pőkikel, mégpedig mindenki- j nek a mérete szerint válogatta I össze a „Mikulás bácsi”, a i meglepetést. Ti"! Makói vendégszereplés A nagykőrösi KIOSZ ének­kar a minap Makón vendég- szerepeit, ahol a zsúfolásig megtelt kultúrházban lépett fel. A dalos ünnepséget a Pe­tőfi munkáskófrus negy­venéves fennállásának ju­bileumára rendezték. Részt vettek a találkozón Szegedről, Békéscsabáról, Hódmezővásár­helyről és Orosházáról is da­losok. LOTTÓ-BÁL Nagyszerűen sikerült az OTP nagykőrösi kirendeltsé­gének lottó-bálja: a kultűrház nagy táncterme zsúfolásig megtelt. Az ötletes rendezők tíz forintért nemcsak belépti díjjal látták el a vendégeket, hanem mindenkinek egy lot­tószelvényt és egy tombolaje­gyet is adtak. Akinek a sze­rencse kedvezett, nemcsak a lottón, hanem az éjfélkor meg­tartott tombolán. is nyerhetett könyvet, lottószelvényt, vagy más ajándékot Patyolat-fiók nyílik A nagykőrösi háziasszonyok régi kívánsága teljesül a jö­vő év elején. A Szolnok me­gyei Patyolat Vállalat ki- rendeltséget állít fel a város­ban, hogy a háziasszonyoknak megkönnyítse a mosást, a la­kosság növekvő igényeit ezzel is kielégítse. Háromezer vad került eddig puskavégre Két vadásztársaság működik Nagykőrösön, az egyikben az erdeiek, a másikban a síki va­dászok űzik ezt a szép sportot, összesen több mint hatvanam veszik vállukra a hét végén, puskájukat és a hatalmas va­dászterület jóval túlterjed a város határán, úgy, hogy akad mire lesben állni. Az egyetlen probléma: az ötvenezer hol­das vadászterületen mintegy 1600 tanya található, a tanyá­kon pedig három-négyezer bá­nya és macska keseríti meg a békés vadak életét. Egyes si­keres körvadászat után öt-hat mázsa vadhús kerül a piacra, és az elmúlt esztendőben a két vadásztársaság együttesen kö­rülbelül háromezer dúvadat lőtt. Négy nő’ két történet I. A barátnők — Semmi de! Ami nekem vem kell, azt eladhatod más­nak. És már bontotta is a cso­magot. Kivett egy használt kardigánt, egy nyári kosz­tümöt, egy sínadrágot és két blúzt. Jól megnézte a többi ruhadarabot is, ezután kije­lentette: — Más nem kell. Ezeket megveszem. Ilyen kardigánra vágytam. A sínadrágon is látni, hogy külföldi. .4 kosz­tüm egy kicsit lestrapált, de majd kifordíttatom. Mit kérsz ezekért? Ne add drá­gán, mert nincsenek valami jó állapotban. De nekem tet­szenek a színek. Nna? — Figyelj ide — próbálko­zott Aligainé — én a bizomá­nyiba akartam ezeket vinni és nem is amerikai holmik. Bogláriné ravaszul mosoly­gott. — Látom, nem akarod ne­kem eladni. De érts meg, én többet adok. mint a bizo­mányi. Azok még ötszázat sem. adnak. Itt van nyolc­száz forint. Egy krajcárral sem adok többet. A csoma­golópapírt is elviszem. Te vegyél a trafikban egy má­sikat a megmaradt holmik­nak. Fellcapta zsákmányát, be­csomagolta és kisietett az eszoresszóból. Az ajtóban ta­lálkozott egy másik barátnő­jével. Aligainé hallotta, mint dicsekedett az illetőnek: — Remek. hohnilcat vásá­roltam csomagból... Palásti László kalkulálni. Tudhatnád, hogy itt mindig várni kell. — Dehogy fogok válni! Azért, mert a marna miatt összevesztünk? Vnokahugom elmondta még, hogy sokáig beszélget­tek. A kérdések és felele­tek között továbbra sem volt semmi összefüggés. Másfél óra alatt száz téma került szóba, de úgy beszél­tek egymással, mintha egy idegklinikára zárt osztályá­nak lakói lettek volna Edit így fejezte be a törté­netet: — Azután Józsi és Feri sietett hozzájuk. Leemelték a fejükről a burát és hozzálát­tak a két frizura rendbehoza­talához. gból vette kor régi barátnője, Boglári­né érkezeti az eszpresszóba. — Szervusz, szervusz —, üd­vözölte Aligainét. Aztán a le­vélre, majd a csomagra né­zett. Megkérdezte: — Amerikai, amerikai? — Igen. — válaszolta Ali. gainé, aki azt hitte, hogy Bog­láriné a levélbélyegekre- vo­natkoztatja kérdését: A következő pillanatban Bogláriné a csomaghoz nyúlt és erélyesen kijelentette: — Addig pedig nem adsz el senkinek semmit, amíg én meg nem nézem a csomag tartalmát. Már régóta sze­retnék csomagból vásárolni. De édesem ... — Képzeld, az Edit tizen­kétezer forintot nyert tegnap a lottón. — Még, hogy én tegnap nem voltam otthon? Egész nap ki se mozdultam. — Dehogy irigylem tőle. Amikor megtudtam, telefo­non gratuláltam. — Telefonon inháláltál ? Hát azt hogy csinálják? Egyébként hallom, sok a hü- íés. Hiába, ez az szeszélyes időjárás! — A várást mindig be kell II. Csomaj Aligainénak volt egy ame­rikai nagynénije, akivel szor­galmasan levelezett. Azon a napon, amikor AUgainé régi, megunt ruhadarabjait a bi­zományi felvevőhelyére vitte, a. lépcsőházban találkozott a postással.' — Tessék egy pillanatig várni — mondta a postás —, levél jött Amerikából. AUgainé átvette a levelet. Abban deménykedve, hogy a csomag tartalmát öt-halszáz forintért átveszik, elindult a bizományi felé. Útközben be­tért egy eszpresszóba. A le­velet az asztalra tette, a cso­magot egy székre. Éppen fel akarta tépni a borítékot, ami­A történetben szereplő két nő beszélgetését Edit unoka- hugom végighall gáttá. Edit abban, az üzletben dolgozik, ahová a két nő betért. Elő­ször az egyik, azután öt perc múlva a másik. Amikor a ké­sőbb érkező megpillantotta a másilzat, örömteli mosollyal közeledett hozzá, leült mellé­je, majd szeretettel üdvözöl­ték egymást. Pár perc múlva elkezdődött a beszélgetésük, amelyet Unokahugom így is­mertetett: — Látom, te is csúsztatsz. Egyébként ma Piri sem megy be. Az áfükönyvelés ma nél­külözni fogja. A lányának ugyanis tegnap kisfia szüle­tett. — Nem tudod, mikor lesz a Máté Piri iánya kismama? Ügy gondolom, hogy már ese­dékes is talán. — Nem lány. kisfiú. Három és fél kiló volt. Már kéthe­tes. — Azt hittem, tudsz vala­mit Piriékről. Te. találtam egy bejárónőt. Gyöngyszem! A csodák csodája! Tiszta, szorgalmas, kedves, pontos. — Pont így. vagyok én is. Mióta az én Magdám, aki hat évig járt hozzám, elment a ’írjével vidékre, képtelen va­gyok megfelelő bejárónőt kapni. — Melyik részéből ancsolja a sültet?

Next

/
Thumbnails
Contents