Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

Í961. DECEMBER 31, VASÄRNAP PEST MEGY Szilveszteri szimfónia A Duna menti nagy lapályon, az erőmű építkezésén végignyargal a szél. Korlátlan úr és gazda a síkon, fü­tyül az épületvázak között. Sehol egy hang. A szürkületben árva romként dide­regnek a nagyra hivatott betontömbök, oszlopok, s alig hihető furcsa formák. Földhöz lapulnak a kicsi barakk- épületek, mintha a szél elől menekülnének a földbe igyekeznének. Járok a keményre fagyott földön, s próbálok szót ér­teni a fütyülő széllel. De folyvást csak a magáét fújja, dühösen. S mégis, ahogy metsző éle belevág az arcom­ba és a nagy kabát szövetén át a bőrömig fújja a hide­get, egyszeresük megértem. Néhány napos emléket ébreszt. Az irodában aiig találok embert, de kinn, ott igen. Megállás nélküli sürgés-for­gás mindenütt. Kellemetlen hideg van. Mennyi lehet? Tíz fok? Ti­zenöt? Mindegy. Nagyobb baj a szél. Mint a beretva, úgy vág. Fiatal mérnök kérdezi: — Kijön? Az építkezéshez hív. Baktatunk, de még jobb. ha szaporán szedjük a lábunkat. Mellettünk postások csáká- nyolnak árkot a máskor laza földbe. Ez már a telefonháló­zat lesz! — Hová is megyünk? — ezt kérdezném, de a hideg összefagyasztja a számat. Ám a köpenyes mérnök gondolat­olvasóként megszólal. — Ez itt előttünk a nagy épület, s a túloldalon dolgoz­nak. Mit, hogyan, majd meglát­juk. _ Felmegyünk? — kérdi, s v álaszként már kapaszkodunk az épületváz emeleteire a me­redek falépcsőkön. És odafönn — a pokol. Nem fűzből — jégből. Éget és dermeszt egyszerre. Itt semmi sem szab gátat a jeges szélnek. Amit nem mutat a hőmérő, jelzi az élő test. Nem lehet szembeállni a maró le­vegővel: csontig metsz. De a kép innen fenntről gyönyörű. Az egyik oldalon az apró barakkházak, vékony­füstű kéményekkel Az óriás- kéíriény szűkké betonalapja, mintegy mesebeli hatalmas kockajáték földre ejtett kúp­ja. Elől a bevezető országút felől kettős betor.alagút — a hideg, meleg csatorna — le­endő kilométereinek egy kis szakasza. Mellette a magas szivattyúépület, amit elké­szülte után föld aló süly- lyesztenek. S itt a túlsó olda­lon nem sokkal lejjebb a mi mindent látó pontunktól, — betonoznak! Ez hát itt a nagy munka. Lilára, vörösre fagyott ar­cú emberek, kheki pufajká- ban. Gőzöl a beton. Most me­legít, jó hozzá érni. Csak egy pillanatig, mert sietni kell. A mi mérnökünk átfciabál; — Hej! Mi van ott?! Jön az anyag?! Senki sem hallja — a vib­rátorok zúgnak, daru emel, lapátolnak. Ám aki idevaló, szavak nélkül is tudja, amit az imént kiabálva kérdezett. S már el is kanyarítja. Nem törődik semmivel, még a kí­sért vendéget is felejti. Itt nagyobb a tét! — Hol késik az az átkozott öt? Mindegy. Az ember ne­kiveti a hátát a jeges szél­nek ... Hány fok lehet? — kérde­zem önmagámtól dideregve, de hirtelen elszégyellem ma­gam. Végignézek a sötétben ormótlan testeken, hallgatom a csöndet, a széllel. Min­den halott itt most. S az emberek? A kérges, kifútt kezek most korsót, poharat szorongatnak. Egyikük, másikuk talán már túlontúl is íelköszöntötte az éjfélre érkező új esztendőt. De otthon vannak. Szívükhöz melegít a család, s valami, Egy romantikus illúzióval kevesebb? Van-e alagút Tápiósüly és Úri között? Kriptát találtak a tápiósiilyi Árpád-kori templom alatt Az egyes számú turbina oszlopokra betonozott alapja, amit szélben-fagyban húztak fel az építők (Tudósítónktól) Az ember természete olyan, hogy különös kedvvel hallgat­ja a régmúlt történetünkhöz kapcsolódó meséket mende­mondákat, találgatást. Egy-egy alagút, vagy rejtett épületma­radvány, barlang, búvóhely, felvillanyozza a fantáziát. Tá­piósüly lakosait is foglalkoz­tatja egy ilyen romantikus fel- tételezés. A régi öregek sze­rint a plébánia pincéjéből ki­indulva alagút vezet a temp­lom mögött levő homokdomb alatt Urj község felé. s vala­mikor, a régi időkben, veszély esetén használták ezt a rejtett kijárást a temp­lomba menekült emberek. A hit olyan erős, hogy né­hány idős ember fiatal korá­ban látni vélte legeltetés köz­ben az alagút egyes beomlott részeit, járatait. Erősíti a fel- tételezést az is, hogy a nép nyelve ezt a dombot és a kö­rülötte elterülő részt „papszö- kellő”, „papszököllő” névvel nevezi. Ma már nehezen le­hetne megállapítani, volt-e egyáltalán ezen a vidéken alagút, vagy csak a képzelet szülte a feltételezést? A száj- hagyományok. mende-mondák nem egyszer szolgáltattak már alapot tudományos kutatáshoz, amelyet siker koronázott. Ez á gondolat foglalkoztatta Né­meth László tápiósülyi plébá­nost is, amikor a közelmúlt­ban kísérletet tett az esetleges alagút felkutatására. Ö maga is kedveli a régiségeket, s hi­vatásával együtt jár a hagyo­mányok felkutatása, s mint I amatőr régészt is izga- | lomban tartotta a néphit. így aztán, amikor sor került a plé­bánia vízvezetékének építésé­re. a pincében folyó munkála­tokkal egy időben alapos kuta­tást kezdett, de legnagyobb sajnálatára, nem sikerült nyo­mára bukkannia sem elfala­zásnak, sem más: esetleges el- tömődött kijárásnak. Ennek ellenére, lehetőnek tart ja, 'hogy mégis a néphitnek van igaza, csak nem innen, hanem eset­leg a környék más pontjáról indulhat el a titkos föld alatti járat. Egy nagyon alapos ku­tatás, véglegesen eldönthetné a kérdést, bár semmi biztosíték nincs rá, hogy megérné a munkát és az anyagi áldoza­tot. Az alagút keresésénél érde­kesebb és kézzelfoghatóbb eredmény, hogy a templom tatarozása ide­jén a munkások véletlenül egy eddig Ismeretiem krip­tára bukkantak a templom padlózata alatt. Nemrég került nyilvánosságra a kripta felfedezése, de sajnos, ez a lelet sem szolgál nagy ér­tékű régiségekkel, történelmi emlékkel. Néhány koporsót ta­láltak lent az 1700-as évekből. Megható az egyik koporsón ta­lált felírás, amely egy család mélységes gyászáról tudósítja az utókort. A latin nyelvű fel­írás szabad fordításban tehát így hangzik: nemes és nemze- tes gyermekecske. Tarkó Ist­ván, a keresztsén után élt há­rom évet és öt hónapot. Szülei reménysége volt, elhagyta őket az úrnak 1762-ik esztendejének december 24-ik napján. A gye­rek tehát karácsony estén halt meg. A felírás nemesi címerrel dí­szített táblán áll. A címeren még jól kivehető egy kardot tartó gém. vagy gólya, Csőré­ben virág látható. Ez a kis ko­porsó a feltárt kripta legré­gibb lelete. Isv bár maga a templom Árpád-kori, s műem­lék. a kripta különösebb és jabb ismeretet nem ad. Nehéz a nemzedékről nem­zedékre maradó romantikus il­lúziót elveszteni, ezért atápió- sülyieket továbbra is foglal­koztatja a gondolat, mégis le­hetnek még régi érdekességek községük földjében, hiszen az írások és emlékek szerint na­gyon régi a település, bár a tö­rök időkben alig-alig volt itt adóköteles ház, s kicsi lehetett a falu még akkor is. Táplálja azonban az illúziót a nagy esők után bekövetkező kisebb-na- gyobb földcsúszás is, amelyre a templom körül már többször is volt példa. Egyes vélemé­nyek szerint azonban ennek oka nem lehet más, mint az, hogy ebben a domboldalban va­lamikor élelmiszertároló­pincék voltak, amelyek később beomlottak. Bár Németh László kutatása némileg kétségessé teszi az alagút létezését, s a kripta sem szolgált nagyértókű régiségek­kel, a néphit bizonyára tovább­ra is ragaszkodik a romantikus illúziókhoz. S végeredmény­ben így is van ez rendjén. Egyrészt azért, mert hazánk­ban bárhol nyomjuk le az ásót, mindenütt nyomát talál­juk elődeink mozgalmas, sok vihart ért életének, másrészt pedig hozzá tartozik a község, a szülőföld, a szűkebb haza szeretetéhez, hogy képzele­tünkben nagy idők tanúiénak hisszük. (t*n) A kemény tél kifogott a cipőkereskedelmen, kevésnek bizonyult a bundacipő Az előző években az eny- 1 he telek miatt a meleg bun­dacipők jó része a kereskede­lem raktáraiban maradt, s ott várta meg a következő telet, míg' ismét az üzletekbe ke­rülhetett, A mostani szabá­lyos. kemény tél azonban hosszú idő után első alka­lommal kifogott a kereske­delmen, kevésnek bizonyult minden raktárkészletük, pedig a tavalyinál 80 0000-rel töb­bet, összesen 260 000 párat hoztak forgalomba. Egy-két napon belül még 10 000 párat küldenek az üzletekbe. Ha kis­sé késve is, de egy újabb üzémet, a Hódmezőv'ásárhe-: lyi Cipőgyárat is átállították olcsó, divatos, hosszú orrú, vágott szárú, bélelt cipők gyártására. (MTI) Amíg egy álom valóra válik A DCM építésének rövid krónikája Júniusban készül el a kor­szerű konyha, amely 2500 személy ellátását tudja biz­tosítani. A hozzá tartozó ét­kezdében egyszerre 1000 dolgo­zó foglalhat helyet. Különös jelentősége van a DCM építke­zésén a szociális létesítmé­nyek gyors elkészítésének. A más tájakról érkezett építők­nek nem kell olyan áldozatot vállalniok, mint a korábbi években egy hasonló méretű építkezés úttörőinek. Jelentős dátum a Dunai Cement- és Mészmű építé­sének történetében: 1960. szeptember 1. Ekkor hang­zott el az azóta is érvényes felhívás: „zöld utat a DCM- nek”. És valóban zöld utat kaptak az építőik. Minden le­hetőség, az anyagtól a szállí­tásig rendelkezésükre állt és ezért az 1960-as év utolsó hó­napjaiban megnövekedett len­dülettel végezték munkáju­kat. Alighogy elhangzik a fel­szólítás a zöld útra, a nagy gyárépítő tapasztalatokkal rendelkező 31. Állami Épí­tőipari Vállalat kap megbí­zást az építkezésre. A 31- esek azonnal megkezdik a felvonulást. Vállalatuk törté­netében példátlan az a gyorsa­ság, amellyel a munkát meg­kezdik. A szokásos egy hó­nap helyett egy hét alatt tel­jes egészében befejezik a fel­vonulással járó munkát. Ezt követően megkezdik a ce­mentmalom, a klinker-tároló csarnokok, s a készletsilók építését.. Megindul a hatal­mas gyár valamennyi üzem­részének összes üzemegysé­gén az építőmunkai 1960 október közepén — két hónappal a határidő előtt — »megérkezik az NDK-ból az első, november 1-re pedig a második forgókemence. A következő év, 1961. ele­jén, bár a munka ütemének fokozásához megvannak a fel­tételek, a felszerelés, a meg­felelő technológia és kellő számú munkaerő, mégis csök­ken a lendület. Gyakoriak a tervmódosítások és sokszor igen lassan érkeznek meg a szükséges döntések. Ennek el­lenére a gyakorlati munka műszaki vezetői mindent megtesznek a helyszínen, hogy az iram ne csökkenjen na­gyobb mértékben. Ennek kö­szönhető. hogy egész évben a gyorsulás jellemzi az épít- . kezést. Jelentős esemény 1961. március 15-én az építők szakszervezete elnökségének helyszíni ülése a DCM-ben. őszintén beszélnek itt a hi­bákról. így a külföldi beton­szívó berendezések kihaszná­latlanságáról. amelyeknél az építők arra hivatkoznak, hogy nem értenek kezelésükhöz. A nagy kapacitású betonkeverő- telepeken pedig nem tartják be a mérési szabályokat. Eze­ket a hibákat meg kell szün­tetni! A helyszíni ülés arról is megemlékezett, hogy nem méltóak az ilyen focrvatékos- 'ágok ahhoz az üzemhez, amely nemsokára 1 062 000 tonna cementet termel. Az év május 1-i ünnepsé­geinek során osztják ki elő­ször a ,,DCM építéséért'' emlékérmet és június 12-én elkészül az első lakóház a deák vár* lakótelepen, amely­nek modern lakásait már az üz*n dolgozói foglalják el. wXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN Június 12-én megkezdik a. darupálya pilléreinek beeme­lését. A csarnokok és a silók táblás és csúszózsaluzással ma­gasodnak már ezekben a he­tekben. Néhány nappal később. 22- én, Kádár János elvtárs lá­togat az építkezésre, majd, miután ezt megtekinti, az Egyesült Izzó váci telepének nagycsarnokában találkozik az építőkkel és a váci dolgozók­kal. Júliusban már látszik a jobb szervezettség nyomán kialakult állandó munkaütem; Uj módszerrel gyűrűzik a cementsilókat, amellyel már a jövőre gondolnak, mivel a gyűrűk feszítő ereje egyenlíti ki majd a silókba kerülő ce­ment nyomását. A nyomáski­egyenlítést szolgáló új konst­rukciójú gyűrűzést Mokk László, dr. Tassi Géza és Lányi Jenő a 31. Állami Építőipari Vállalat mérnökei tervezték. Ősszel már javában dolgoz­nak az ipartelep gépészeti berendezéseinek szerelésén. November elején megkezdik a nyersmalom-csarnokokban a szerelőmunkát, és a hónap vé­gére elérik a végleges. 100 méteres magasságukat a ha­talmas kémények. Az 1961 -es év végére, egy kivételével. tető alatt van a Dunai Cement- és Mészmű valamennyi épülete és a sze­relés teljes erővel folyik. A KISZ-védnökség ebben az esztendőben is éreztette hatását. A nyáron ugyancsak nagyszámú fiatal kereste fel kéthetes turnusokban az épí­tőtábort és szombat-vasárna­ponként ötvenöt alkalommal járultak hozzá a kiszisták tár­sadalmi munkájukkal az építkezés sikeréhez. Sok ezer ember szellemi és fizikai munkájával, a közös­ség erejének segítségével egy álom valóra válik. Felépül hatalmas üzemünk: a Dunai Cement- és Mészmű. Thurzó Tibor t kocsi ? "' 'Miért . nem jön az ! anyag?! Közben odagőzölög a friss betonnal a várt teherautó. A kedélyek egycsapásra meg­nyugszanak, s már ismét mo­zog'. zúg, dolgozik minden. Ez az! Ez a muzsika kell a füleknek. Ez a beton, á fagy, s a kicsire nőtt emberóriás szimfóniája. A legtöbben kezüket sem érzik, mégis járnak, mint a gép — csakhogy ezerszer töb­bek annál. Ugyan ki tart itt előadást a munka fontossá­gáról, s hogy mi veszne kár­ba .. Szégyellne azt egy építő- munkás, ha nem tudná. Épí­tő az egyáltálán? S a hideg miatt panaszkodik? Ki alázná magát ennyire? Itt-ott, egy-egy kiáltás puk­kan, mint a szilveszteri pe­tárda, de a többiek hallgat­nak. Ősszeszorítják a száju­kat, — s ömlik, ömlik a pá-: rolgó beton. Hány fok van? Tíz? Tizen­] ami a széljárta Duna-parliá- ról maradt a lelkűkben. Megeredt a hó. A szél vé­gig söpör a százhalombattai lapályon. Szilveszter este van. Tóth György ^ Évekkel ezelőtt merült fel ? a gondolat: szükség lenne £ egy, a meglevőknél nagyobb *í kapacitású cementgyárra. Az egyre nagyobb ütemben és <; fejlettebb technológiával dol- ^ gozó építőipar igényeit csak ^ így lehet a jövőben kielégí- ^ teni. A tervezés és helykije- £ lölés után megkezdődött a í munka: a Dunai Cement- és ^ Mészmű építése. ^ I960 júniusára befejezik az J előkészítő munkákat. A te- £ reprendezéskor korszerű gé- £ pekkel és módszerekkel, 650 <; ezer köbméter földet mozgat- ^ nak meg. Erre az időpont- ^ ra elkészül az úthálózat, a '/ 2000 személyes munkásszálló, az orvosi rendelő és egyéb ^ szociális létesítmények, va- 2 lamint az építkezés dolgozói- nak mozihelyisége is. Az előkészítés idején nemcsak a leendő gyár terü- létén, hanem a deákvári la- \ kótelepen is megkezdik a \ munkát. Már kezdetben is \ gondot fordítanak arra, hogy j a gyárépítéssel azonos ütem- \ ben készüljön a lakótelep is. í Ezen a nyáron népesül be ; először a KISZ sátortábora. Több mint másfélezer egye- í temista, középiskolás és ipari tanuló dolgozik az építkezé- sen. Számuk azonban a kö- ; vetkező hetekben meghaladja \ a háromezret. ! A KISZ feladata a DCM \ fölött vállalt védnökség el- j látása is. Valamennyi üzem j és vállalat, amely a készülő £ gyár építkezésén dolgozik, j vagy részükre termel, saját ; KISZ-szervezete jó munkájá- ^ nak eredményeként magáénak tekinti í a monumentális mű építke- zését* \ hatalmas betonkúp a 200 méteres kémény alapja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents