Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

I A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS RÉSZ ÉRÉ Emlékezés Lukácsi Jánosra em is tudom megmonda­ni, mit szerettem benne jobban; — az embert, vagy a művészt. De szerettem. Sokszor elmentem hozzá. Mindig a festővászon előtt ta­láltam, mindig dolgozott Le­ültem a háta mögé és néztem, hogy fest. Csodáltam, milyen nyugalommal kevergeti a pi­pacs piros színét, a búzavirág kékjét, az ősz sárga hervadá- sát és a nyár ezer virágának tarkaságát. Százszor, ezerszer lefestette a Férjé patak vizét, a nyárfákat, a szénaboglyá­kat, búzakereszteket, akácos csendes kis tanyákat. Megis­mertem nála az egész határt, ismerősök voltak a virágok, fák, tanyák, mégis szerettem nézni, mert mindig találtam bennük valami újat. valami szépet. Mindig volt valami, amit megcsodáltam, ami meg­hatott — a művészetét. Szótlan, csendes ember volt. Egyszerű, ceglédi. Én sem va­gyok valami nagy társalgó, de ő még annyit sem beszélt, így nagyszerűen megértettük egymást, ő festett, cigarettáz- gatott, én néztem, néztem. Órákig elvoltunk így együtt, s amilcor eljöttem tőle, min­dig maradt bennem valami meleg érzés, az ő egyszerű egyéniségének és művészeté­nek csodálata. gy párszor kimentem vele a határba is. Nagyon szeretett ott. Kiválasztott egy- egy csendes helyet és festett, festegetett. Én pedig, hogy ne zavarjam, hanyatt feküdtem a fűben. Néztem az eget. Én megcsodáltam az égbolt titok­zatos szépségét, ő könnyedén lefestette azt. Amikor kis idő múltán vásznára tekintettem, már rajta láttam a szelíd bá­rányfelhős eget minden szép­ségében, pompájában. Egyszerű, szegény embernek születet és az egyszerű, sze­gény emberek festője lett. Rengeteg képet alkotott. Nincs még egy olyan művész, akt annyi alföldi tájat, vadvirá­got, búzakeresztet, arató pa­rasztot festett volna, mint ő. Igaz, hogy ebben az egyolda­lúságban és bőségben össze is zsugorodott a művészete. Pedig valamikor, fiatal ko­rában, neki is voltak nagyra- törő álmai, tanult, küzdött, nélkülözött, s a végén letört, itt ragadt a ceglédi közöny­ben, tehetétlenségben. Itt ma­radt ceglédinek. Festegette az egyszerű ceglédi tanyákat, gyümölcsöket, mezei virágo­kat. Többre, nagyobbra nem tel­lett idejéből. De nekünk ez is elég. Ké­peiben magunkat szeretjük, alkotásaiban művészetét be­csüljük. T írlatát nem érhette meg, de képei hélyette is be­szélnek — és emléke felme­legít. Szegedi Pál A kiállítási helyiségben tárolókban elhelyezett Lukácsi emléktárgyakat láthatnak a kiállítás látogatói. (Foto: Opauszky) V. ÉVFOLYAM, 303. SZÄM 1961. DECEMBER 24, VASÁRNAP A ceglédi utca télen (Barotai Barna tulajdona) + + Kacsaetetés (Kiss Gyula tulajdona) + + REST MCGUl HÍRLAP ) KÜLÖN / KIADÁSA / Félmillió helyett 628 ezer naposcsibe Látogatás a ceglédi baromfikeltető állomáson Munkatársunk meglátogatta a ceglédi baromfikeltető állo­mást. Érdeklődésére Horváth István vezető a következők­ben tájékoztatta munkájukról: 1961. évi tervük 560 ezer na­poscsibe volt, ezzel szemben teljesítettek 628 ezer darabot. Kikeltettek 25 ezer pulykát, 13 ezer kacsát és 1000 darab gyöngyöst. Éves tervüket 112 százalékra teljesítették. A terv szerint a kikelési százalék csirkénél 66, elértek 71 százalékot, pulykánál 60, elértek 74 százalékot. Ebben már benne van a tojások szál­lítás alatti törése, szétfolyása stb. Ha a gépbe betett tojások után számítjuk a kelési száza­lékot, még sokkal jobb ered­ményt kapunk. Jövedelmi tervük 120 ezer forint volt, eredményük 300 ezer forint felett van. A keltetési tervet 112 szá­zalékra teljesítették. A dolgo­zók jó munkájukért 1 havi fi­zetésüknek megfelelő összeget kaptak jutalmul. Gépeik a legkorszerűbbek. 10 darab 10 ezer férőhelyes villanyfűtésű gépük van. Egy­szerre 100 ezer darab tojást tudnak keltetni. Január elseji kezdettel ki­próbálnak egy nagy jelentősé­gű újítást. Ennek felhasználá­sa a gépek keltetési eredmé­nyét nagyban fokozza. Külö­nösen a liba- és kacsatojások nagyüzemi keltetése tökéletes megoldást nyer általa, orszá­gos viszonylatban 50 milliós megtakarítást eredményez. A baromfikeltető állomásról kikerülő naposcsibék egészség- védelme szempontjából min­dent megtettek eddig is. Csak ellenőrzött telepekről, vérvizs­gált, tífuszmentes állatok to­jásait használtak fel keltetés­re. A kikelt naposcsibét azon­nal beoltják, vaikcinázzák,- így 6 heti védettséget nyernek pestis ellen. A gépeket és eszközöket minden keltetés után fertőtlenítik. Egyébként is az Országos Egészségügyi Intézet hetenként ellenőrzést tart. A naposcsibéket átvevő tsz-eket és háztáji gazdaságo­kat szakemberük rendszeresen látogatja, szaktanácsokkal lát­ja eL A felnevelési Veszteség 9 százalék alatt van. Igyekez­nek a tsz-ek baromfitelepén felmerülő problémák megol­dásában segíteni. Az állatnevelésben a barom- finevelés a legkényesebb, leg­igényesebb, de legjobban kifi­zetődő ágazat. Ahol egészsé­ges elhelyezést, tisztaságot, gondos ápolást és megfelelő táplálékot kapnak, ott a ba­romfi nevelése és tartása nagy hasznot hoz. Nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy a mai magas nívójú tudományos állatnevelés mellett a szaksze­rűen összeállított csirketáp használata milyen fontos. Eb­ben megtalálják a csibék mindazt, amire a csontozat és hús gyors fejlődéséhez szüksé­gük van. A csibetápon nevelt csibe 8 hetes korában már szállításra kési A rosszul el­helyezett és rosszul táplált csibék még 4—5 hónapos ko­rukban sem piacképesek. Legtöbb naposcsibét nevel­nek a Vörös Csillag (100 szá­zalékig csibetáppal), a Lenin, a Petőfi és a Kossuth tsz-ek. Az 1962. évi tervüket 3 hét­tel korábban kezdik, mint az elmúlt évit. Már január 10-én kelnek az első csirkék. Az éves tervük 570 ezer csibe kel­tetése ezen belül 50 ezer ka csát és 25 ezer pulykát tervez­nek. A tyúktojásokat tsz barom­fitelepekről, a kacsatojást, kb. százezer darabot, a nagykő­rösi Petőfi és tápiósági Petőfi Tsz-ből szerzik be. Az első kelésű csibékre ed­dig 80 ezer darabos rendelést kaptak a tsz-ekből; az egyéni baromfinevelőle a helyi föld­művesszövetkezetnél adják le megrendelésüket, s a csibéket is ott kapják meg. Az üzemet több millió fo­rint beruházással bővítik, köz- művesíti'k. A gépek és az üzem fűtésé­re be akarják vezetni a ter­málvizet. A termálvízben rej­lő nagy hőenergia felhaszná­lása nagyban elősegíti üze­mük kapacitásának olcsóbb és jobb kihasználását: M. A. Ahol túlteljesítik az éves tervet Törtei község közepén, mo­dern kerítés mögött áll a gőz­malom. Máskor is mindig, de most, az ünnepek előtti idő­ben főként sok kocsi sorako­zik előtte, hogy a hozott búza helyett elvigye a foszlós ka­lácsnak való lisztet. A kocsi­sorban nemcsak ceglédiek, törteüek, jászkaraj enőiek, de sokszor kocsériak, kecskemé­tiek, sőt lászlófalviak is áll­nak, hogy az ötvenéves gépek által őrölt minőségi lisztet vi­gyék haza a hozott kenyér- gabona helyett. Az sem ritka, hegy Űjkécske, Tiszavárkony, Tiszajenő községből is felke­resik a malmot, mert híre van ám messze a környékben a törteli malom jó munkájá­nak. A tervteljesítés után érdek­lődve, megtudjuk, hogy eddig már hat vagonnal teljesítették túl az idei tervet, de ez a mennyiség mindennap emel­kedik, hiszen műszakomként száz mázsa gabonát őrölnek meg. — Hogy bírják ezt a mun­kát? — érdeklődünk Kocsis Jánostól, a malom új igazga­tójától. — Általában egyműszakos a malom — tájékoztat Kocsis elvtárs —, de amikor szüksé­ges, átállunk két műszakra is. így van ez most is, tekintet­tel az évvég i forgalomra. A minőségi munkában nagy ré­sze van a malomban kiala­kult törzsgárdának, akik kö­zül nem egy évtizedek óta végzi a malomban lelkiisme­retes munkáját. így például Angyal László gépész 1927 óta, Homlok Mihály fűtő, aki jelenleg éjjeláőri munkakört tölt be. 1938 óta, Urbán Kál­mán 1950 óta dolgozik mun­kahelyén. Búcsúzóul még elmondja Kocsis eivtárs, hogy a malöm szép kerítése az idén készült 84 000 forint értékben, a gép­ház, illetve a malom korsze­rűsítésére, felújítási munkáira az idén 49000 forintot fordí­tottak. Régi vágyuk a malom villamosítása, ehhez a mun­kához el is készült a terv­dokumentáció. (Peresztegi) Didergők között... Az elmúlt szombaton este­felé betértem a totózóba a szokásos szelvényeimet kitöl­teni, mivel nem adom fel a reményt, hogy egyszer mégis csak elér a szerencse. Ekkor este a „szokáson” kí­vül még a csípős hideg is be­menetelre invitált. Sajnos, a benti meleg nem sokkal volt nagyobb, mint a kinti. A meg­szokott, vidám totózók arcán megfagyott a mosoly és in­kább bosszúsan, mint jókedv­vel töltötték ki szelvényeiket. Nem értjük a totózó dolgo­zóit, miért nem törődnek a totózók otthonos fogadtatásá­val, vagy ha azokkal nem is, legalább saját egészségükkel. — már CSILLAGSZORO Barátságos meleg szorult a szobába. Az ünnepi fa roska- dásig telt, mintha villogó tarka cukorköpeny borítaná karcsú alakját. Valaki lekat- tintja a villanyt, s a követ­kező pillanatban fényes csil- lagocskák lobbannak. A szi­porkázó csóva zizzenve hull alá Fénye megvilágítja az ar­cok néma tekintetét. Csillag- szóró. Milyen szép! S hopp, figyeljünk csak! A szétröp­penő csillagok valamit mon­danak. Hangjuk, mint a meg- pendülő selyemszál, olyan könnyű, olyan finom. Karácsony volt akkor is, 1944 telén. A hazánk terüle­tére érkező szovjet csapatok elérték Budapestet. Nem ün­nepelhettek otthon, értünk ál­dozták a családi együttlét bol­dogságát. Fővárosunk felsza­badulására készültek. S a ke­gyetlen, utolsó napjaiban ver­gődő náci hatalom kiontotta vérét a fehérzászlós parla­mentereknek. Meghaltak. Ezen a szép napon hálán­kat rójuk le emlékeik előtt. A vérükkel kiharcolt szabad országban. ■k Ünnepre készült egy boldog család. A széles vállú fiatal­ember könnyekbe fúló han­gon mesélt elmerengő szülei­nek. — Engem is megtévesztet­tek a zagyva kalandorok, megszedi tett a „mesés Nyu­gat” csábítása. Elmentem. So­kat szenvedtem, csalódtam, mert semmi sem volt igaz. Aztán gyötört a vágy is, a haza, a család után. S most itt vagyok, hazajöttem. Együtt fogunk ünnepelni. Mindig, amíg élek. Mert megtanultam becsülni ja magyar szót. Amikor együtt van a csa­lád, kedves emlékek fakadnak ajkainkon, gondoljunk azokra, akiket ilyenkor is hív a szol­gálat, a munka. Vasutasruhás ember kezében nagy táskával lép ki az utcára. A kapuban dideregve bújik össze felesége és csevegő fiacskája. Integet­nek. Az ap^i még egyszer visz- szafordul. — Este kilenckor megyek erre a „paripával”. Figyelje­tek jól, a hosszú fütty titeket köszönt majd. Kohlmayer Ádám Bemutatjuk Lengyel Zoltánt, a Mészáros Lőrinc iskola tanulóját, aki egyike a legtakarékosabb gye­rekeknek Kovács György asztalost, a Ceglédi Faipari Ktsz kiváló dolgozóját, aki a szövetkezet tízéves fennállásának ünnepén jutalmat kapott — A CEGLÉD-CSEMÖI Ál­lami Gazdaság a második öt­éves terv keretében 500 hold nagyüzemi szőlőt telepít. Már az első esztendőben megindul a munka, amelyhez a gyöke­res vessző anyagot már be is szerezték. A tavasz folyamán a gazdaság tízholdas szőlőis­kolát létesít, amelynek anyag- szükségletét a szőlőtelep biz­tosítja: — A CEGLÉDI kiskörzeti mozi a város külterületi is­koláiban és a termelőszövet­kezetek művelődési házaiban Budapesttel egyidőben mu­tatja be a karácsonyi ünne­pek alatt a Nem ér a nevem című színes új magyar fil­met és egy nagysikerű szov­jet filmet, melynek címe Fo­ma Gorgyejev. — A CEGLÉDI Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet a múlt héten 130 darab hízott ser­tést adott át az állami felvá­sárlásnak. Ezen a héten újabb 200 darab hízott sertést érté­kesítenek a jövő évi szállí­tásra kötött szerződés kereté­ben; — A KARÁCSONYI és szil­veszteri nagyobb érdeklődés­re való tekintettel a ceglédi Orion-szervíz nagy erőfeszí­téssel igyekezett a lakosság igényeit kielégíteni. Még a szerviz vezetője. Katona Sán­dor is részt vett a külső mun­kákban és több esetben es­te 10—11 óráig dolgoztak a szakemberek. Ezzel elérték azt, hogy az utóbbi egy hó­nap alatt 200 darab TV-t és 150 darab rádiókészüléket ja­vítottak. Ilyenformán Ceglé­den az ünnepek előtt javí­tásra váró készülék nincs. — A TÖRTELI Rákóczi Ter­melőszövetkezeit még az idén 900 hízott liba és 150 csirke leadását tervezi: — A FODRÁSZ KTSZ rész­legei a karácsonyi nagyobb forgalomra való tekintettel, 30-án, szombaton este fél 10- ig fogadnak vendégeket. De­cember 24-én, 31-én a férfi fodrász részlegek délelőtt 12 óráig tartanak nyitva. 1

Next

/
Thumbnails
Contents