Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
n PEST MEGYEI zJCwhm 1961. DECEMBER 24. VASÄRNAP Baranvi Ferenc: Zúgjatok tájak... Hahó! Néma a táj és zeng körülöttem, harsány-fehéren harsog a csöndben a hó! Be szép e sír-süket éjben hangtalan ömlő szemre-ható szó, szívet elöntő beszéd! Zúgjatok tájak néma-rivalgón tavasz sima lánya felmelegített, áprilisi sárra olvasztotta hangom, jaj, színüveg-tó-szívemmel is így tett! Érted .jövök most. acél-jégkeménység, érted ezerszer kell hazajönnöm, itt, nekem itt terem csak a vas-egészség, kemény, de hótiszta pusztai földön. Hűségre merevít fagy-szigorával, karácsonyi meleget is jéggel ád, halálba ernyednék a tavasz-csókú lánnyal, vértezz fel, falu tele, védj meg hát! Be szép e sír-süket éjben hangtalan ömlő szemre-ható szó, szívet elöntő beszéd!! A hó házakat villant messze előttem, süvöltve zúgok: ím, hazajöttem! Hahó! HOLTEREM AZ ARANY? rigy bádogosműhely csen- ■t-j des kápolnának tűnt volna a játszótér mellett, akkora volt a lárma. Seregnyi gyerek hancúrozott az őszi napfényben. Lármájuk tízszeres erővel verődött vissza a környező házak sokemeletes faláról. Vasárnap délelőtt volt. Régi ismerősömmel akadtam össze, s míg gyerekeink a népes seregbe vegyülve kitombolták fölös energiájukat, beszélgettünk. Egyszer szőke, kövér ember vonult el mellettünk, két kislányt vonszolva. Az apróságok játszani vágytak, de zordon apjuk tovább húzta őket. Közben mosolyogva köszönt beszélgető partneremnek, de ő csak hidegen biccentett. — Ki volt ez? — kérdeztem. — A szomszédunkban lakik ... Ki nem állhatom. Láttad az aranyfogat a szájában, amikor vigyorgott? — Nem, de miért érdekes ez? — Nem bírom az arany fogú, * kövér embereket. Csodálkozva néztem rá: mi baja ennek? Nevetett: — Ne ijedj meg, nem vagyok bolond, csak nem szeretem. Kellemetlen emlékem fűződik egy ilyen aranyfogú, kövér úriemberhez... Mire a második cigaretta végéhez értünk, már megértettem ösztönös ellenszenvét, ha teljesen nem is helyeseltem, íme a történet: Gyermekkoromban mindig titkos kincsek, elrejtett értékek, aranylelőhely és hasonló gazdagodást alkalmak izgattak, mert apám halála után édesanyámmal olyan szegények voltunk, mint a templom egere. Ezenkívül bizonyára hatással volt rám a sok ponyvaregény is, amelyet összeszedtem, olvastam. csereberéltem ... Egyszer úgy tűnt, elérkezett az 'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXÍ í Decemberben ünnepli negyvenéves színészi jubileumát Tarnay József, a Pest megyei Petőfi Színpad alapító tagja. Hatvanéves, s ebből a hatvan évből negyvenet színpadon töltött el. Köszöntsék őt ezek a sorok a négy évtizedes jubileum alkalmából, őt, az embert, a színészt, akinek alkata sokféle életanyagban, fényben, hangulatban gazdagon uralkodott szerepek százain. Vígjátékok, drámák, operettek, bohózatok váltogatják egymást. Megsárgult plakátok, újságkritikák őrzik a sokszor göröngyös négy évtized munkásságát. Sokszor elnéztem a színpadon a rázúduló reflektorok fényében szép, magas termetét, ezüstös haját. Hangja erejéből, nyugodt. kidolgozott mozdulataiból mindig a bölcsesség egyszerűsége áradt, s az volt az érzésem, ez az egyszerűség Tarnaynál mindig az erőteljességből származik. Erőteljes színészi egyéniség, izgalmas, érdekes színészi alkat. Nagyon szépen — talán úgy lehetne megfogalmazni — teli szívvel beszél a színpadon. Mondatainak nemcsak tisztán ható értelme, hanem zenéje is megmarad a néző emlékezetében — Tarnay nemcsak szerepet játszik, hanem költészetet is tolmácsol. Azt hiszem, a negyven év alatt nála soha nem voltak hétköznapok, nem voltak soce Bence, Galagonya, a súgó, Tercsi mama az öltöztetőnő, Édlmaier Erzsiké és a többiek ott álltaik előtte szótlanul, lehajtott fejjel. Feszült csend volt a nézőtéren. Ez az a nagy pillanat, színházait. 1945 emlékezetes dátum. A színészszakszervezet országos vezetőségi tagjának választja a közgyűlés, s öt évig a szakszerve- zet osztályvezetőjeként vesz részt a demokratikus magyar színjátszás szervezeti átalakításában. 1950-ben új színház nyitja meg kapuit Budapesten. A Néphadsereg Színháza. A megnyitás napján már ismét színpadon látjuk, s a közönség régi ismerősként tapsolja az előadás végén. Innen a Madách Színházba vezet; az út. Pest megye színházait akar szervezni. Színházat, hogy Kartal, Tápió^\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Falu Tamás: Joó Ferenc festőművész a Dankó Pistában Menetrend Lapozok a menetrendben. Így utazik most a lelkem. Állomásról állomásra. Mindig messzebb, messzebb vágyva. györgye, Diósd és Dány, s j a megye száznyolcvanhárom fj községének munkásai, paraszt- fj jai rendszeres színházi elő- ^ adásokat kapjanak. Ö eljön ^ a Madách Színháztól, s a ^ megalakított kis társulattal ^ elindul Thália Ikaruszán Pest megye éjszakai országútjain. ^ Ahogy ezeket a sorokat írom a Rátkai Klub márványaszta- fj Ián, egy csepp égszínkék tin- ^ ta kicsöppen a toliból, s a ^ kristály csillár fényében meg- ^ törik. Hogy megyénk közsé-1 geiben ma már szép eredmé- j nyékről beszélhetünk kultu- ^ rális területen is, úgy tű- 'j nik, mintha egy kicsit neki, 'j a hatvanéves Tarnaynak is ré- ^ sze lenne benne. á í Ladányi István j — "V. yx Jönnek régi állomások. Emlékezem, ki-kiszállok. S hol rám senki nem tekinthet, Megcsókolok egy kilincset. Ha a földet beutaztam. Haza térek elfáradtam Az életen elmerengek. S becsukom a menetrendet.. alkalmas pillanat, meggazdagszom, vége a gondoknak... T él volt. Ha jól emlékszem, ezerkilencszáznegyven tele. Hideg, csikorgó, kemény tél. Szomszédunk, egy Majláth nevű, gőgös, kövér, szőke kereskedő volt. Időként, főleg ünnepek előtt kifutóskodtam ff nála. Egy délután szeneskocsik ff álltak be az udvarra. Renge- ff teg tüzelőt hoztak. Nekem naff gyón érdekes volt a sürgés- 4 forgás, meg a szén is, mert ad- ff dig ritkán láttam szenet, mi ff kukoricacsutkával, meg galy- f, lyal tüzeltünk, ff — Hozzá ne nyúlj a szénig hez!... — ripakodott rám ff Majláth úr. — A szén érték... ‘ Hát még ami benne lehet?... — vált titokzatossá a hangja. Felcsillant a szemem: mi lehet a szénben? — Azt mondják, hogy a nagyobb darabokban aranyrög is szokott lenni!... Arany! — suttogta, s ráncos szemét furcsán összecsippentette. Arany? — ámuldoztam. — Hiszen egy csapásra gazdagok lehetnénk?... Majláth úr ekkor már az ajtó előtt toporgott, fázósan húzta össze bekecse szárnyait. Onnan szólt vissza: — He becsületesen ideadod felét, akkor kereshetsz a szénben aranyat... de szét ne szórd az udvaron a szenet... Boldogan rohantam haza kisbaltát kérni. A házigazdánk ide is adta. de előbb egy vödör vizet vitetett velem a csapos kútról... Estig törtem a szenet.. 1 A nagy darabokat becipeltem az üres disznóólba, amelyben a tüzelőt tárolták. Ott törtem ősz- sze a betonpadozaton, vigyázva. figyelve. De aranyat, azt nem találtam ... Szenes arccal. sírva, összefagyott kézzel álltam a kerítés mellett... Nem volt szerencsém ... Pedig most gazdagok lehettünk volna ... Amikor felnéztem. Majláth úr szemével találkozott pillantásom. Sent állt a konyhaajtó mögött, s az üvegen keresztül vigyorgott rám. Arany szemfoga messzire virított... Akkor döbbentem rá, hogy becsapott, összetörette velem a szenet, hogy jobban égjen ... Addig még engem senki nem csapott be. tiszteltem a felnőtteket és féltem tőlük. Agyamba tódult a vér, nem tudtam, mit teszek. Felkaptam egy ökölnyi széndarabot, s belevágtam az ajtóüvegbe. Csörömpölés, sikoltás, harsogó káromkodás volt a válasz... Majláth úr megfogatott az inasokkal és megbotoztatott... Hát azóta nem szeretem az arany fogú embereket... Nem ' tehetek róla': .T így van és kész..’. osolyogva nézett rám a cigarettafüst mögül, ahogy befejezte a történetet. De láttam, hogy szeme furcsán csillog ... Aztán elbúcsúzott. Kihalászta gyerekeit a futkározó sokadalomból, s elindultak hazafelé. Várta őket otthon a vasárnapi ebéd. amelyről nem lehet elkésni, mert akkor porol az asszony, hogy hiába dolgozott ... Tenkely Miklós M KARÁCSONYI ELEGIA Szentirmay a Kárpáthy Zoltánban ha szürke, színházi esték. Ő mindig ihletetten, a nézőtér' és a színpad iránti tisztelettel viselte magán a szerepek színes öltözetét. A napokban kint jártam Tá- piógyörgyén. A Színpad a Dérynét mutatta be. A parányi öltözőben színészek várakoztak jelenésükre. Tarnay kabátja, kalapja ott függött a fogason. Igen, a ma itt maradt az öltöző fogasán. Odabent a színpadon, kezében a hajdú által kikézbesített pecsétes papírt olvasta: „A Rondellát be kell zárni, mert tűzveszélyes ... Tehát a magyar színészet hajlék nélkül marad ...” Megállt egy pillanatra a mondat után. összehajtotta a kétfejű sas pecsétjével ellátót papírt, s végignézett az előtte álló „vándorkomédiásokon”. Déryné, Katona Józsi, Bacsó Bálint, a patikus, Déry Pista, KemenIámról, a zsebébe túrt, cigarettát kotort elő. Megnyomkodta, végét odakoppintotta a szélvédő üvegéhez. A gyufával már néhezebben boldogult. Az első szál eltört, a második ellobbant, mielőtt még rágyújthatott volna. A harmadik kísérletre végre sikerült. Mélyet szívott a cigarettából. Még jó, hogy napokkal előbb mindent bevásárolt. Ma aligha került volna rá ideje. Az öreg Tóth ügye sokáig elhúzódott. Nehezen jutottak közös nevezőre. Mindjárt kilenc óra. Otthon biztosan szorongva várja a család. Tudják, hogy nála nehéz kiszámítani az érkezés idejét. Még egy ügy, egy panasz, kérelem, intézkedés s úgy röppennek az órák ..: Ha siet, rövidesen megérkezik. Erősebben taposott a gázra, de le is vette nyomban, s a fékre lépett. Veszélyes a kanyar a síkos úton. A reggeli hó megült, odafagyott. Inkább öt perccel később, mint... Az erdészházon kívül jó fél óra járásra egyetlen kémény sem füstöl. Fölért a dombtetőre, s a kanyar után előtűnt a ház is. Lassított. Be kéne pillantaná egy percre. A falu erdésze tegnap a lábát törte, lehet, hogy még haza sem engedték a kórházból. A fiatalasszony pedig gyereket vár. Most a kis Misi a gazda a házban, az erdész tízéves fia. Igaz, reggel intézkedett, a tanácstól valaki keresse fel az asszonyt, hátha szüksége van valamire, de azért az ünnep estéjén két percre felvidítani ... A HÁZAT KÉMLELTE. Világosság---------------------- volt odabenn. A ház előtt autó állt. Ugyan, mi történhetett? Belelépett a fékbe, de így is csak néhány méterrel a kapu után sikerült megállnia. A motort nem kapcsolta ki, jön úgyis vissza, mindjárt, Be zörgött az ajtón. Senki sem válaszolt. Kopogtatott újra. Semmi. Megnyomta a kilincset, Engedett. Az előszobában senki, de odabentről nyöszörgést hallott. Valami baj van talán? — feíhősödött homloka, s előre lépett. Éles sikoly torpantotta meg. Már. lódult volna a szobába, amikor "Valahonnan — talán a konyhából — előbukkant a gyerek. A szeme vörösre sírva, az arca maszatos a könnytől. Riadtan pillantott Benedekre, csak amikor felismerte, futott oda hozzá: — András bácsi! — s bújt a mellére, mert újra megeredt a könnye. — Mi történt, Misi? — ragadt rá a fiú idegessége. — Csak nincs valami baj? Odabenn az asszony újra felsikoltott. — A mama ... — nyögte a gyerek. — Rosszul van? Válaszul vékony gyermeksírás érkezett az ajtón túlról. Egyszeriben mindent megértett. — Orvos? — Már hoztam. Odabent van ... Mázsányi súly hullott le szívéről. A torkát fojtogató szorítás felengedett és sikerült még egy halovány mosolyt is erőltetnie arcára. — Már nincs semmi baj, Misi... — simogatta a gyerek könnyázott arcát. — Kistestvéred született. — Fiú? — csillant a gyerek szeme. — Azt vártál? — Igen. — Akkor jól van. Menj szépen vissza a konyhába — küldte a gyereket, maga pedig a szobaajtóhoz lépett s halkan megkocogtatta frissen festett fáját. í AZ ÖREG SKODA szuszogva kaj ----------------- peszkodott £ egyre feljebb a domboldalon. ^ Főj tóttá n köhögött a motor, j s Benedek azon tűnődött: j nem ártana már egy alapos j generál ozás. De el is vetette ^ nyomban a gondolatot. Az fj ünnepek alaposan lesoványí- fj tották a pénztárcáját. Aka- ^ ratlanul is hátra sandított, ^ az ülésre, ahol jókora cso- j magok sorakoztak egymás ^ mellett. Ott, a legszélsőben, gyapjú í berliner-kendő. Régóta vágyik már újra az anyja, pedig a ^ régi sem rossz még, csak- ^ hogy... Mennyire megválto- fj zott a kisöreg! Azelőtt évti- ^ zedig jó volt az egy. Most ^ meg háromévenként kell már sik, pedig fele annyit nem hordja. Mosoly suhant át ar- j cán: változnak az idők, vál- 'j toznak az öregek ... A, ruha- ^ anyagot a feleségének vette. fj Talán megnyeri tetszését, ám- fj bár ... Magdánál soha nem ^ tudja az ember. Szeszélyes és £ kiszámíthatatlan ... A hinta- ^ ló a kis Zoltié. Biztosan na- ^ gyón boldog lesz, ha megpil- ^ lantja a fenyőfa alatt. Péter j csomagjában meg társasjá- j ték és elemes traktor lapul. 'j Ez utóbbiért már álló esz»- ^ tendeje nyúzza. fj Szép este ígérkezik. Csön- ^ des, örömteli. Éppen ideje ^ már. Hosszú volt az év s ^ nehéz. '■ Jobb kezét lecsúsztatta a voaimely sokáig megmarad a ne- ■ ző emlékezetében, úgy, mint! a szétszakított könyvekben az; értelem. És Láng Boldizsár: színiigazgatónák szelíd kék \ szeméből ekkor kibuggyant í egy könnycsepp. A színfalak! mögül figyeltem a történést.! Ez nem volt rendezői uta- \ sítás, sem írói instrukció. í Mindössze annyi történt, hogyí a Láng Boldizsárt alakító Tar-Í nay valahonnan a szív mé-, lyéfől hozta föl a színpad- \ ra a magyar színjátszást, a; magyar nyelvet féltő „ván-j dorkomédiások” színigazgató; figuráját. Figyeltem, amint felvonás: után kilépett a függöny elé: a közönség tapsait fogadni. Zsinóros ruhájában megállít, egyszerűen, lehajtotta ezüstös fejét, talán úgy, mint negyven évvel ezelőtt, amikor először szólította függöny elé a nézőtér tapsa Nagyváradon. A partnerek és tanító- mesterek, akik először fogták a kezét, az erdélyi színészet ma már klasszikussá vált nagyságai. Szentgyörgyi István, Pór Lili, Tárai Ferenc, Gróf László, Tóth Elek, Jankovics Jenő. Ök voltak azok, akiktől áhítattal szívta magába a színpad iránti tiszteletet. És a fiatal szerelmes színész, a húszéves bonviván elindult, hogy Nagyvárad után Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Szatmár, Temesvár közönségét is meghódítsa. Aztán múltak az évek. Megtanulta a rendezés mesterségét és a bonviván színész drámai szerepekre készül. Nézegetem a megsár- gutt plakátokat. Ádám, Lucifer, Bánk, Petur, Tiborc, majd a Tartuffe, és a legkedvesebb emlék IV. Henrik Pirandello drámájában. Szinte hihetetlennek tűnik, de volt olyan két-három évad nyári szünetek nélkül, amikor negyven-ötven főszerepet is megtanult. A harmincas években már Budapesten találjuk, s aztán egy-két évad után mint rendező járja az ország vidéki PRUKNER PÁL:
