Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
IMI. DECEMBER 24. VASÁRNAP PEST MEGY t^írfap 3 BÖLLÉREK TRÉFÁJA Felkapott böllér ma Öcsén Károly bácsi, az ófalusi részen. Bejáratos a szövetkezeti gazdák portájára, ahol telente gyakran ébrednek a népek sivalkodásra. Már kora hajnalban kivilágosodik az ablaka, nyílik a kiskert-ajtó' és a soron következő ház irányába lépeget. A fején báránykucsma, borjúbőr csizma a lábán és disznóölő kés a csizma szárában. Hivatalához illő öltözékben, kellő méltósággal állít be N-ékhez, ahol már türelmetlenül várják. A fiatalasszony rumos teával kínálja, a Jóska gyerek átnyalábolja a térdét és imigyen tisztelgett — De jó, hogy eljött. Káró bátyám! Nékem adja, ügye, a meleg gyűrűt? — Néked, meg a kis Juliskának. — Nem való lánynak a körme. ugye, apám? — lábatlan- kodik az apja előtt most már a kis telhetetlen. Aztán meg mást gondolva, a szalmakazalhoz iramodik. Segít a papának szálat nyűni, hogy ott is megkapja vágyához a kellő jóindulatot. Vele fut vígan feleselve, a szőke Juliska is. Közben egy fazékban kukorica csörren és nyílik az akólajtó. Kétmázsás göbe esetlenkedik ki az udvarra, ahol megköpött markok kerítik körül. — Na, János, kapd el a farkát! — szólít a böllér egy szabadságos katona legényt, ki buzgó szemmel várja az intést. Látszik az igyekezetén, örül a tornak, mert annak a kedvéért kapta az eltávozást. Két éve vonult be, és így már elszokott kissé az otthoni szótól. Most, hogy a böllér akkorát kiáltott, az őrmester vezényszavát vélte mfxxkanni hirteleniében. Efív veti meg a lábát, a nálánál háromszor nehezebb állat könnyedén vonszolja. Ekkor ér oda az ötvenéves böllér, aki egy rántással legyőzi a disznót. Eszi a méreg a legényt, hogy elvétette a módját: nem megállva, hátrafelé, hanem futtában, előre kell emelni a hízó farát. így téve, csakhamar földre teríték a kesét, mely harsány visítással felel a késre. Végül is aztán elcsendesedik, mert lábosba folyott a vére, amelyből a jóízű hurka készül majd, úgy ebédidő tájon. — Ki marad itt most őrködni? — kérdezi a böllér? — miközben a kese nyakszirtjébe töröli a kését. Mire kell itt most vigyázni addig, míg kortyolni mennek a házba? Tán a kutyák miatt? De nem lesznek távol addig, míg azok nekibátorodnának a kárnak. Talán azért, amiért a szomszédban? Rossz helyen szúrták, és elszaladt a hóttnák hitt koca. De hát a mostani szúrás nem kontárság... Mindenki biztos volt a dolgában. A katonalegény mindenkit befelé tuszkolt, csak ő maradt hátra egy kicsit, szalmát szórt a hasra fektetett gö- bére, majd ő is utánuk jött a házba. Éppen, hogy jókor érkezett, mert beállhatott a sorba. Na, nem a menetoszlop élére, mint a katonaságnál szokott, hanem a félde- cis pohár alá. Sógora úgy méltányolta a szerénységét, hogy a második kört már rajta kezdte. A kisüsti barack élesre köszörüli a torkot és meg- táncoltatja a nyelvet, , Jönnek az ősrégi anekdoták, köztük jó néhánynak a borsa elegendő. lenne a mai kolbászba. Ámbár Károly bácsi keményen tagadja a tények olyanféle beállítását, mely szerint ő lenne a ludas. Csupán bizonyos tréfakedvelők rovására hajlandó írni az esetet. Az történt ugyanis, hogy míg a szomszédok pálin- káztak a házban, az udvaron valakik kicserélték a hízójukat egy kubikos talicskára, a szalma alatt. Mikor aztán a szomszédok felfüggesztették az ivást, meggyújtották a szalmát. Elképzelhető a megrökönyödésük, amikor a disznó lábai helyett a talicska nyeleit fújta elő a szél a pörnye alól. Kacag-nevet a vendégsereg. Most már értik a háziak, hogy miért ragaszkodott Károly bácsi a disznóőrséghez. Kifelé tolongva az udvarra, emígyen ugratják őkéimét: — Merné-e meggyújtani a szalmát anélkül, hogy alája nézne? — Már minthogy én? — kérdezi elhűlő mosollyal. — Engem már nehezebb átejteni. Térül-fordul az öngyújtóval, megnyálazza az ujját és az alig lengető szellő irányát keresgeti. Végre megállapítja a tűzgyújtás helyét, de akkor meg az öngyújtó sajnálja a tüzet. A szemmel látható időhúzás láttán kitör a derű, belőle meg a könnyű gyanú: csak nem?!...- Hirtelen indulattal belerúg a gyanúsan púposodó szalmába, amely alól kipenderül a kitömött télikabátja .;, N. I. A hegyek között korábban sötétedik, mint másutt QD 3 A szerencsétlenség híre megrázta az egész megyét. Sokan dolgoznak Szob környékéről a kőbányában, szinte minden családban akad egy-egy kőbányász. S az emberek összefogtak. A vállalat, a szakszervezet és a minisztérium gyorssegéllyel sietett az áldozatok hozzátartozóinak segítségére. A temetési költségeket a vállalat fedezte. Fóliák Imre igazgató és Orgonán Béla szakszervezeti titkár kezükbe vették az öt család sorsának irányítását. Lakásügyet segítettek megoldani, állást biztosítottak a rászorultaknak. Pirovszki Pál lőmester özvegye rossz körülmények között lakik gyermekével. Tavasszal akartak építkezni, új otthont a roskatag, régi házikó helyett. Az anyag nagy része már megvolt. Most a vállalat. vette át a családfő, a gondviselő szerepét: a terveket a mérnökök készítik el. társadalmi munkában. Szakmunkára. segédmunkára any- nyi a jelentkező, amennyi csak kell. Emberségből. Ingyen. Még néhány hónap, s ha kitavaszodik, Pirovszki Pál munkatársai megkezdik a házépítést. ! két, befejezetlen házát és 27\ j éves, befejezetlen életét... A fehérre meszelt konyhában fekete ruhás, nyugtalanítóan nyugodt tekintetű fiatalasszony csitítja az idegenektől megszeppent Annus- kát. Nyugalma szívbe markoló: látszik rajta, hogy szive, értelme képtelen elhinni a valót. Szénié néha az ajtóra rebben, mintha várna valakit. Sír a legkisebb — elringatja. Ö maga alig eszik. Takarít, rendezget, moi-t lea?o A malomvölgyi emberek megszokták a robbanások zaját. Évtizedek óta így keresik a. kenyerüket: robbantással, veszélyes munkával. Bányászok. Követ bányásznák. Életük folytonos harc a ko- mo/r-sziirke bazaltsziklákkal. A harc néha áldozatokat követel. Néha többet is egyszerre. Mint azon a szomorú novemberi szombaton, amikor öten lelték halálukat a Malomvölgyben. Kétszáz évvel ezelőtt így mondták volna: megölte őket a Hegyek Szelleme. Ma így mondják: megölte őket a felelőtlenség, az emberi gondatlanság. Aki a gondatlanságot elkövette — maga is halott. öt ember: apák, férjek, fiúk, testvérek. A legidősebb 48 éves volt közöttük, a legfiatalabb 17. A legidősebbet felesége, gyermeke gyászolja: a legfiatalabb még nem ismerte az emberi érzések legszebbikét: a szerelmet. És már nem is ismeri meg — soha. Mondják, hogy az anyja — maga is a Szobi Kőbánya Vállalat dolgozója — megérezte a veszélyt. A fizetéseket vitte ki a Malomvölgybe éppen, amikor megtörtént a végzetes robbanás. A dörrenésre kinézett az ablakon s felkiáltott: Jaj, a fiam! Pedig nem láthatott odáig — azt mondják. Lehet, hogy így van. De a fia csakugyan meghalt. A robbanás színhelyétől hatvan méterre találták, holtan. 3 fürge lépéssel a göbénél termett és elmarkolta a farkát, — Ejh, anyámasszony gyöngye, mit csinálsz? Hát úgy kell a farkára állni? Eridj innen hé! Adta-teremtette mafla huszár.;; Hát még egy disznót sem tud felemelni... Károly bácsi felháborodását pirulva fogadja a legény. Szégyentől tartva, még jobban megszégyenül, mert a disznó végighúzza az udvaron. Hiába Maga a böllér jár ebben is jó példával az élen, mert úgy érti ezt is, mint a mesterséget. Lehet, hogy több helyre hívják azért a borsért, amelyet a nyelvével hint, mint amennyi helyre a kolbászt borsozni hívják. Különösen azt a borsot köny- nyezik meg a kacagástól a vidám torkoskodók, amelyet felvégi böllértársa orra alá tört a minap. Gazdag és vidám karácsony Lengyelországban A lengyel külkereskedelmi szervek három világrészben vásároltak karácsonyi díszeket és finom falatokat, hogy a lengyel családok ünnepe minél gazdagabb, vidámabb legyen. Hajón é® vonaton érkeztek az egzotikus finomságok. Franciaországból, Görögországból, Olaszországból, Irakból, Madagaszkárból, Zan- zdbárból, Portugáliából és Marokkóból sok-sok tonna vaníliát, fügét, mandulát, datolyát, szerecsendiót, ..babérlevelet. földllhogyórót, szegfűszeget. , ka^iágl,,. kjílopféle fűszereket és más gyarmatárukat vásároltak, A belkereskedelem 72 000 tonna friss húst és 12 000 tonna húskonzervet készített karácsonyra. Bőven van sonka, oldalas, vesepecsenye. 3700 tonna friss és fagyasztott liba, kacsa, pulyka és íyúk kerül az ünnepi asztalokra. Bőségesen van hal és déligyümölcs is. Márianosztra. A falu szélén vakolatlan falú, takaros, új ház nyyjtóz- kodik a dombtetőn. Két nagy szoba, előszoba, fürdőszoba, konyha, kamra. Jó nagy, hogy elegendő helye legyen a télire valónak: burgonyának, füstölt sonkának, lisztnek, zsi- rozónak. Néhány hónapja itt lakik a Korcsok-család. Korcsok Zsuzsika három- f hónapős vóft azon a szombaton. Délben még apja ölében játszott. Bámész kék szemmel nézegette azt a valakit, aki erős kezével olyan gyöngéden csiklandozta az arcát: kuc-kuc, Zsuzsika. Zsuzsika nem tudja, hogy az á valaki az apja volt, s s most már nem is tudja meg, soha. Mert apa elment a délutáni műszakba, és többé nem jött vissza. Itthagyta a három gyermenem .szokta meg a tétlenséget. Négy és fél év alatt gyűjtötték össze a házra valót, egy fillér adósság nélkül. Hej. de sokat is dolgoztak! Férjével ketten termelték ki a fát, verték a vályogot. oltották a meszet, adogatták a téglát a mester keze alá. A fészekrakók türelmével, örömével. A konyhaszekrényen csokoládémikulások sorakoznak. A vállalat küldte a gyermekeknek. A szobában nótaszó nélkül. csendben dolgoznak a kőművesek. A vállalattól jöttek, befejezhi, amit Korcsok Ferenc abbahagyott. Társadalmi munkában, ingyen. A vállalat dolgozói fűrészelték fel a zsaluzáshoz szükséges fát, ők rakták fel a második szobában a stukatúrt, s tavassztal ők fogják kívülről is rendbe tenni néhai Korcsok Ferenc családjának otthonát. 13 A hegyek között korábban sötétedik, mint másutt. Délután ereszkedni kezd a köd, nyomában a sötétség. Vác felöl még a nap búcsúzó fénye csillan, Fóliák Imre szobájában azonbafi már villany világít. Kevesen vannak az irodában, mindössze hárman — négyen. Az értekezlet rövid. Napirendjén egyetlen kérdés szerepel: a november 11 -i szerencsétlenség áldozatai és sebesültjei hozzátartozóinak karácsonyi. megajándékozása. A főkönyvelő rövid tájékoztatást ad az igazgatói alapról, egykét javaslat, s megszületik a határozat: valamennyi hozzátartozó cipőt, ruhát vagy kabátot választhat magának a váci áruházban. A gyermekek édességet is kapnak. Határidő: azonnal, Felelős a szobi Kőbánya Vállalat kollektívája. Nyíri Éva vanhárom éves öregasszonynál. Egyik sem ül mellé, hogy felolvasson az újságból vagy regényből, pedig tudják, hogy a nagymama rájuk szorulna: olvasni, írni sem tud. Mikor is tanult volna meg szegényke?! Soha nem érezte a betű jó ízét. Talán egyszer Margitnak a leánya látogatta meg. Egyszer, egyetlenegyszer. Gyerekei közül pedig egy-kettő Anna-napkor kopogott be utoljára. Annak is már öt hónapja. István arra hivatkozik: azért nem megy, mert el van tiltva. A mama sem jöhet hozzájuk. László nem engedi. O pedig belenyugszik. Belenyugszik a „lehetetlenbe”. István azt emlegeti: — A mama nem járt rosz- szul, amikor eljött hozzánk. Ha hiszik, ha nem, megven- dégelése mindig többe került ötven forintnál. Nem sajnáltuk! Miért nem jön ma is? De ha nem sajnálták, miért számolják még ma is és miért túlozzák a mama étvágyát? És miért múlt el valamennyi testvér nagylelkűsége az idő múlásával? Miért követelte vissza István a felajánlott ezerkilencszáz forintos házrész-járandóságot Lászlótól? Annán, , Erzsin, Katón kívül egyik testvér sem akart emlékezni régi ígéretére. Addig- addig mentek a torzsalkodással, hogy a mama a bírósághoz fordult: elhagyták a gyermekei. Aki havonta ötvenötven forinttal támogatta, az is megfeledkezett szokásáról. Ma már csak Kati, Erzsi és Laci jók hozzá. Kati és Erzsi ma is látogatják, néha ajándékot is hoznak, olykor-olykor Lászlónak is adnak hozzájárulást a tartásához, hiszen a házból járó pénzt felélte a mama. A többi gyerek számára azonban már akár meg is halhatott volna. Nem pénzük, még jó szavuk sincs számára. a , . a bíróság A testverek előtt és maguk között, de a szomszédok elptt sem átallják hajtogatni a magukét: — A mama nem volt olyan jó hozzánk, hogy most Viseljük a gondját. — Mindannyiunknak korán el kellett hagyni a szülői házat. Ezt főképpen Anna panaszolja, aki negyven évvel ezelőtt, huszonegy esztendős korában ment el szüleitől. Addig otthon élt. Igaz, akkor már több éve dolgozott. Ezért hibáztatja ma az anyját, pedig ki tudná jobban, hogy akkor nagyon kellett a támogatás, minden fillérre szüksége volt a nagy családnak. István sem nyugszik- Kijelenti: bármit ítélt a bíróság, őt nem érdekli. Ö nem fizet a mamának, főleg nem Lászlónak. — Az a disznó nem csal ki tőlem egy fillért sem. Azon nem vásárol magának semmit. As sem számít nekik, hogy a házjusson László nem magának vásárolt. Ami új bútoruk van, sok év óta gyűjtötték a rávalót a takarékban. Az sem érdekli őket, hogy a tartáshoz nem elég a pénz. Főznek, mosnak, takarítanak reá. Gondozzák is a mamát. A többiek semmit jem mérlegelnék, csak a ház-pénzt, a rájúk jutó nem is egészen két mázsa fát. Számukra csak az van és a hasznavehetetlen bútor a padláson. A mama eszükbe sem jut. Ha csak azért nem, mert mostanában megbolydította a nyugalmukat. Rossz emlékeket, gyermekkori verekedéseket, veszekedéseket idéznek fel, olyan emlékeket, amelyeket úgy kell előráneigálni a feledés homályából, csakhogy a maguk igazát bizonygathassák. Azzal egyik sem dicsekszik, hogy minden lánynak összekaparták a lagzira valót, mind kapott otthonról valamit, amikor útra kelt. Az anyjuknak — úgy érzik —, semmivel sem adósak. Sem szeretettel, sem mással. Anna még az új, majd kétszázezer forintos házukat sem mutatta meg az édesanyjának! Mindegyik magával van elfoglalva: hány gönccel tudnának többet venni maguknak, hogyan rendezzék be az új otthont, mit vegyenek karácsonyra? Bármiről volt szó, ők csak a magukét fújták. Összevissza beszéltek. A pénzről, a fuvarozásról, a fukarságról, a civódásról, csak épp arra nem akartak sehogy vá'a- szolni, csak épp arra voltak süketek, amit mindenki kérdez tőlük: — Mikor látták utoljára a mamát? — Segítik-e? — Válogatnak-e neki is az üzletekben valamit karácsonyra? — Az unokák miért nem nyitják rá néha az ajtót? Csak Erzsi és Kati ajánlottak fel maguktól havi százszáz forintot az eltartásához. Ök emlékeznek a szép, a jó napokra is. Nem felejtik el a mama gyengédségét, a betegágyuk felett virrasztóit éjszakákat, simogató kezét, becéző szavát. Vagy ha igen, az sem érdekes. Ök nem az emlékekben élnek. Ök a töpörödött öregasszonyt tekintik, akinek hátralevő rövid életébe szeretnének kis szeretetet, melegséget lopni, hadd örüljön a mama. Ök karácsonyra szép fekete kendővel, párnahuzattal, nyalánksággal lepik meg öreg anyjukat. Milyen karácsony is lenne, ha nem adhatnának éppen neki? E . . - Milyen lehet S Laci. Laci? Meglátogattuk a kapzsi, a rossz, a számító, a köpönyegforgató testvért! Megnéztük, milyen lehet egy fiú. aki csak ravaszságból csalja házába tulajdon édesanyját ? Éppen éjszakás volt, és így nappal ágyban találtuk. A félhomályos Szobában szinte vakított a tisztára mosott dunyha. Nem vártak vendéget. A mama nem v'olt otthon, de szobája nélküle is árukodott: még a nagy Mária-képet is alaposan letörölték a portól. Ágyát szépen, gondosan vetették be. Mindenütt rend, tisztaság. László rekamiéja fölött könyvek sorakoznak: az Aranyborjú, az Aranykoporsó, Spartacus, Jókai. Mikszáth __ Lászl ó különben a váci Fortegyárban dolgozik; fizikai munkás. Iskolába jár. Hetedik osztályos. Technikumba készül. A mamáról, nos a mamáról így beszél: — Szerelném annak a bírónak, dr. Böszörményi Nagy Emilney a kezét megszorongatni, aki az ügyünkben ítélkezett. Nagyon derék ember az, ha minden édesanya sorsát így átérzi. A mamát a szomszédban találtuk. Két öreg barátnőjével diót belezgetett. Abból süti a szomszéd a beiglit karácsonyra. A konyhában a hálóm öregen kívül egy fiatalasszony és négy kicsiny poronty. Mozdulni sem lehetett a felfordulástól. ök azért megférték. A mama amikor kérdeztük, sírni kezdett. Nem szidta, nem átkozta gyermekeit, csak sírt. 83 év minden fájdalmát sírta könnyeibe. Sem a háborúk borzalmait, sem a pénznélküli, nyomorgós éveket nem emlegette. Csak a gyerekeit. Azt, hogy ö az anya; fel tudott nevelni kilenc gyérékét, és most nyolc élő gyerek nem akarja eltartani az egy anyát. A szomszédasszony és az öregek is simogatják: ne sírjon. A fiatalasszony pedig bizonyítja: — Laci nagyon jó fiú. A menyet is rendes a nénihez. A testvérek, a többi gyerek, hazudik. Csay azért, hogy adni ne kelljen. Bár mindegyik úgy bánna az anyjával, mint László! A mama meg azzal jön elő: — Még az uram is sokszor ment el ötthonról köszönés nélkül. Ritkán kaptam én attól is jó szót. De Laci el nem indulna a gyárba addig, amíg meg nem simogatja a hajam és le nem hajol, hogy megcsókoljon. A többi soha, soha nem szeret így. A , kimondta a bíróság szigorú Ítéletet: mindegyik testvért kötelezik ■ a fizetésre. Egyiknek negyven, a másiknak hatvan, száz forintot kell adni. összesen ötszáz forintot. Ennyi az ítélet. Éppen csak arravaló, hogy. figyelmeztesse a testvéreket: mindnek kötelessége gondolni a mamára. Az igazi ítéletet azonban a testvérek maguk mondták ki magukról. Hiszen egész környezetük megveti őket. összesúgnak, ha az utcán elmennek előttük, A bíróságon sorra jár a perirat: ha valaki nem olvasott ilyet hadd olvasson... özvegy V. J.-né gyermekei megbántották az édesanyjukat. A legnagyobbat vétették ellene. A mama nyolcvanhárom éves elmúlt. Minden év, minden hónap. óra. ajándék számára. Ne szégyelljék hát a testvérek egymás előtt sem bevallani: így nem szabad tovább élni. Használják ki az ajándékperceket, órákat és derítsék mosolyra szegény, meq- szomoritott édesanyjukat. Ne leaven már nagyon késő mire felébred gyermeki lelkiismeretük. Mire már nem tizenöt mázsa fával, bútorral. 1900 forintos ahai jussal mérnék, szabnák, kurtítanák szerete- tüket, hanem mindent, tán egész életüket adnák egy íaazi, egy meghitt édesanyái szóért. Sági Ágnes Februárban szabadult volna a villanyszerelő szakmában.
