Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

PEST MECYEI

^/fiWíiP

T961. DECEMBER 24, VASÁRNAP

Amiről a napló mesél

Tavaly augusztus 20-án a Csepel Autógyár motorgyárának TMK-műhelyében új brigád alakult, Szocialista alkotmány-brigád néven. Elhatározták, hogy harcba indulnak a szocialista címért, amelyet 1961 augusztus 20-án el is nyertek. A közben eltelt esztendőben sok-sok jelentős és apró esemény, érdekesség történt velük, amit híven rögzít a brigád naplója.

Az első lap

nevüket őrzi, amelyet február

22-i brigádértekezletüköin Patrice Lumumba-brigádra változtattak, ezzel is bizonyítva együttérzésüket a szabadságukért és függetlenségükért küzdő gyarmati népekkel.

A brigádnak megalakulásakor nyolc tagja volt, közülük hét ma is itt dolgozik. Ko- moróczky Ferenc, aki időközben elvégezte a technikumot, a motorgyári technológiára került.

Potoczki Alfréd, a brigád vezetője számbaveszi a régieket: Deák Ferenc, Váradi Gábor, Lukács Ferenc, Kakas Márton, Hagymási András és Kiss Ferenc. De már nemcsak ennyien vannak. Kilenc taggal szaporodtak, akik három hónapig — a szocialista brigád szabályai értelmében — próbaidős tagokként dolgozták. Ezután lettek csak teljes jogú tagjai a brigádnak.

Az utolsó bejegyzés

Deák Ferenc bejelentéséről számol be, amelyben közölte a brigáddal; most már hivatalosan, hogy újítást adott be a 300-as áteresztő köszörű kőbehúzására. Az első nap és az utolsó bejegyzés között az élet, a munka, a tanulás emlékei szerepelnek pontosan, szépen, rajzokkal és fényképekkel illusztrálva. Ez a Lumumba-brigád története. Nem lehet számot adni mindenről, a több mint félszáz újításról, a jéllemformálódás- ról, a közösség erősödéséről. De az érdekesebb eseményeket próbáljuk megemlíteni.

ök is magukévá tették a hármas célkitűzést: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. A megvalósítás nem volt könnyű feladat. Le kellett győzniük elsősorban nem egy munkatársuk ellenszenvét. „Különcködni akarnak” — vélték és rossz szemmel nézték őket. De aztán látták, hogy az új brigád tagjai furcsa, szinte érthetetlen változáson esnek át. Megváltozik a magatartásuk, viselkedésük. Akik korábban már a munkaidő vége előtt a bélyegző- óránál ácsorogva várták a jelzést, most nyugodtan befejezik napi feladatukat.

Sok bajunk volt — meséli a brigád vezetője — a munkafegyelemmel, de amikor megértették, hogy a fegyelmezett munkával önmagukon segítenek, itt is megváltozott a helyzet.

Szikszai Béla gépészmérnök, a TMK-műhely üzemvezetője, úgy ismeri a brigádot, mintha ő lenne a vezetője. A megváltozott munkáról így beszél:

— A javítási időt, TMK- ról lévén szó, ez igen jelentős, csökkentette a brigád. Mivel a javítások száma évi hétnyolcezer, ez azt jelentette, hogy a motorgyár gépparkjának gépei mintegy ezer órával kevesebbet álltak ebben az évben javítás miatt.

^Ezenkívül a Lumumba-brigád két célgépet — Sziksza Béla újításait — épített ; motorgyár részére. Egy lendkerékfúró félautomatát és egy négy- és hathengeres főtengely visszasüllyesztőt.

Jelenleg ketten késrii’nek technikusnak, de

tanulnak

valamennyien.

Potoczki Alfréd és Lukác Ferenc a technikum harmadiä

évét végzik, míg a többiek a műszaki munkásakadémia hallgatói. De mivel munkájuk során sok speciális kérdéssel találkoznak, a brigádértekezleteken is elhangzanak előadások a hegesztésről, az edzésről, az anyagokról és más témákról.

Nemcsak a munka és a termelés frontján tettek eleget a Lumumba-brigád tagjai azoknak a követelményeknek, amelyeket önként vállaltak és tűztek maguk elé. Erre az időre a brigád vezetője jól emlékszik:

— Bizony, sok baj volt körülöttünk. Egyszerű legyek? Züllöttünk. A kocsmában voltunk otthon. De

megváltozott az életünk.

Mióta szocialista brigád vagyunk, más a tagok családi élete is. Nincs többé botrány, veszekedés. Inkább együtt járunk szórakozni, felkeressük otthon is egymást. így szebb is, jobb is.

A brigádnapló ezeket az emlékeket is őrzi. Először 1961. május 1-én vonultunk ki együtt, családostul. Ezt követte az esztergomi hajókirándulás, amelyen igazán ösz- szemelegedtek valamennyien.

Találkoztak

Molieie-iel

is a művelődési otthon színháztermében, ahol együtt nézték meg a Tartuffe-öt.

Kevés lenne a hely valamennyi alkalom felsorolására, s a tervekre. De érdemes felfigyelni arra, hogy a nagyobb programok költségeit a brigádpénztárból fedezik. A havi jutalompénzt nem veszik fel a brigád tagjai, hanem összegyűjtik. így könnyebb a programok szervezése. Persze sok fáradsággal járt az emberek nevelése. De bebizonyították, hogy jó a

szocialista brigád — elvonókúra helyett

sen, barátsággal. Ma már vele sincs baj.

Most a december 30-i „kis szilveszterére készülnek, amelyet a TMK másik brigádjával közösen rendeznek a pesterzsébeti vasas székházban, és amelyre meghívták nyugdíjasaikat is. Ez év augusztus 20-a óta a másik brigád is küzd a szocialista címért. Ök pedig igyekeznek mindenben segíteni, hogy megvalósuljon tervük és a TMK-ból szocialista műhely legyen.

Thurzó Tibor

„Csillagsebek“ a Föld arcán

Ausztrália bennszülöttei régóta ismernek egy különös képződményt, amely tölcsér- szerűen mélyed a sivatagba. A földtan kutatói csak néhány évvel ezelőtt tanulmányozták részletesebben ezt a krátert. Megállapították, hogy a nagyjából kör alakú mélyedés mintegy 853 méter átmérőjű és 52 méter mély. E krátert a közelében húzódó időszaki vízfolyás neve után Wolf Creek-nek nevezték eL

Rejtélyes kráterek

A kutatók számos hasonló, kisebb-nagyobb méretű kráis. Korábban a műhely egyik dolgozója bizony rendszeresen többet ivott a kelleténél. De a közösség mellé állt. Nem fordult el tóle, hanem segítette, ha kellett, szigorú szóval, de mindig emberségeAZ ABONYI ZENEISKOLÁBAN

(Gábor felv.)

A világ legkisebb villany írógépe

kénti sebessége 100 leütés. Méreteinél fogva a világ legkisebb villanygépei közé tartozik. Súlya mindössze

22,5 kilogramm.

tert ismernek. Leghíresebb köztük az arizonai Barringer kráter, amely közel 1,3 kilométer átmérőjű és nem egészen 200 méter mely. A tál alakú mélyedés egy homokkő fennsíkon helyezkedik el. Számos más ilyen kráter is ismert már a geológusok előtt, az újabb légifelvételek alapján egyedül Kanadában 20 efféle képződményt mutattak ki.

Egyes kráterekről kétségen kívül bebizonyosult, hogy nem földi eredetűek. Ezeket a Földre hulló hatalmas vas- és kődarabok, a meteoritek hozták létre. A Barringer és a Wolf Creek kráterben nagy számú vastörmeléket találtak: a lehullott és szétrobbant meteorok maradványait. Más kráterekben azonban meteor-maradványoknak még a nyomára sem bukkantak, így hát ezek keletkezése kétséges volt. Sok geológus úgy vélte, hogy az ilyen, meteoritek nélküli kráterek vulkanikus hatásra jöhettek létre. Elképzelésük szerint itt olyan fajta vulkanikus tevékenységről lehet szó, amely nem volt elegendően erős ahhoz, hogy kitörjön a Föld felszínére. A Föld belsejéből feltörő vulkáni gázok és a láva fel nyomta, felpúposította a talaj rétegeit. Idővel azonban a vulkáni 'működés csökkent, a gázok elillantak és a láva kihűlt. visszahúzódott fészkébe. A felnyomott talajrétegek pedig visszazökkentek, visszahullottak eredeti helyükre, nyomukban pedig kerek, tál alakú mélyedés maradt.

Mit mond a geofizika?

Az utóbbi évek során azután a tudomány legmodernebb eszközeivel vizsgálták meg ezeket a rejtélyes krátereket. Pontos műszerekkel lemérték, hogy milyen módon változik ezekben a földi mág- nesség. Más eszközökkel a vonzóerő —- az ún. gravitáció — kismértékű változásait sikerült megmérni. Hatalmas fúróberendezésekkel több száz méter mély kutató fúrásokat mélyítettek a kráterek talajába és megvizsgálták a mélyedések alatti kőzetek rétegződését.

Mindezek a geofizikai (Föld- fizikai) mérések egyaránt arra mutattak, hogy a kráterek semmi eseire sem lehetnek vulkanikus eredetűek. A kráterek alatt vulkáni lávának vagy egyéb vulkanikus maradványoknak nyoma sem mutatkozik. Ezzel szemben az ilyenféle mélyedések alatt

a kőzetek nagy része széttöredezett, repedésekkel saerte- szabdalt állapotban van.

Ezek alapján ma már nem kétséges, hogy a titokzatos krátereket nem a Föld belső erői hozták létre. Eredetűk kívül keresendő. A krátereket a világűrből érkező, sok ezer, vagy esetleg százezer tonnás szikladarabok becsapódása okozta. Voltaképpen hatalmas bombatölcsérek ezek. Keletkezésük módja után a krátereket „csillagsebeknek”, görög szóval asztroblémáknak nevezték el.

Az asztroblémák eredete

De hogyan hozhatnak létre a Földre zuhanó kő- vagy vastömegek nem ritkán 1—3 kilométer átmérőjű krátereket? Erre a választ a legújabb kutatások adják meg.

A Nap körül számtalan kő- és vasszikla kering. Ezek sebessége a Földhöz képest elérheti a másodpercenkénti 70 klométert is. Ha egy-egy ilyen meteordarab összeütközik a Földdel, úgy a levegőbe hatolva izzani kezd. A kisebb, néhány kilogrammos darabok hatalmas sebessége a súrlódás következtében rohamosan csökken, így mire elérik a Föld felszínét, nagy sebességük jó része elvész. Ezzel szemben a sok ezer, tízezer vagy százezer tonnás darabokat a levegő már nem tudja lefékezni. így az óriás meteoritek majdnem eredeti so- bességgel zuhannak a Földre.

A hatalmas sebességgel lezuhanó meteoritek az ütközés pillanatában valósággal szétrobbannak. Szovjet kutatók számításai szerint a legnagyobb darabok robbanási energiája tömegüknél 100— 1000-szerte nagyobb mennyiségű nitroglicerin robbanásával egyenértékű hatást okoz! Az óriási robbanás következtében a meteorit hatalmas tölcsért váj a földbe, miközben anyagának zöme teljesen elgőzölög. így érthető, hogy miért nem találtak a kráterek nagy részénél meteorit- maradványokat.

A maradványok hiányának másik oka az, hogy egyes „csillagsebek” nagyon régiek. A kanadai Brent kráter például a vizsgálatok szerint 500 millió esztendős! (Őslénytani vizsgálatok azt mutatják, hogy az ember egymillió éve jelent meg a Földön.) Ilyen hosszú idő alatt a meteorok maradványa szétmállott, elrozsdásodott. Ezért ma már csak a „bombatölcsér" mutatja az egykori robbanás helyét.

Ifj. Bartha Lajos

,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.v«

— Nem vagyunk mi olyan sértődések — mentegetőzik Gödöllei István, a fogatosok brigádvezetője, aki az édesapja szomszédos pincéjébe jött egy kis bort vinni a családnak karácsonyra.

— Hagyjuk csak a lencsét — pirosodik eL a termetes, idős Gödöllei, inkább arról dicsekednétek, hogyan álltok a szántással. Mi megtartottuk a szavunkat, idejében befedtük a szőlőt.

— A vetés is zöldül már, a mélyszántás is meglesz — vág vissza a fiú.

— Akkor ihatunk — dobja fel kucsmáját Bugyi József—, mi sem maradtunk le, nincs mit a szemünkre vetni.

Minthogy a munkaidő már lejárt, ezt az ünnep előtti alkonyt a szövetkezet vezetői a borkóstolásnak szentelték. Természetesen ki-ki a sajátjából, meg a komájáéból, hogy ösz- szehasonlftsa, kié a jobbik. Alighogy odébb állunk, újabb borosgazda csábítgat bennünket, egy nagyobb pincéből.

— Na, csak egy kortyot — nyújtja kezünkbe a poharat, egy újabb pincénél a fiatal Laczkó István. — Az én apám is tsz-tag, ráadásul brigádveü

zető. Kóstolják csak meg a borát, ő is csinál olyant, mint Vér István • bátyám, a tsz borosa.

S így megy ez pincéről pincére, a hófehérre meszelt présházak során. Odébb szalonnával, meg kolbásszal kínálnak bennünket. A zsíros falatokra csúszik a bor, s meg is feledkezünk a pince mélyén, hogy odafönn a dombokon szél hordja a havat. Jókedvűek a kutyahegyi szőlősgazdák, s ennek meg is van az oka. Igaz, tavaly ilyenkor még aggódva forgatták a pincekulcsot, valaki azt suttogta, elveszik a pincéket, csak a kocsmákban ihatnak ezután. Azóta a borúlátók is rájöttek: nem is olyan rossz a közösben. Hét és félezer holdat mondhat magáénak a nagy család, s nagy táblákban zöldell már a hulló hó alatt a jövő évi kenyérnek való. Ha nehéz volt is az első közös év, a karácsonyt, a békesség ünnepét, már a jól végzett munka örömével ünnepelhetik.

Koromsötét este borul a Kutyahegyre, amikor búcsút intünk a romantikus pincesornak, meg a téli álmát alvó kókai szőlőhegynek. Bujtár Pista bácsi meg utolsó koccintással így búcsúzik tőlünk: kellemes ünnepeket.

S. P.

század elejét idéző hangulatos kis présházba, máris dugja a lopót a szélső hordóba, hogy nála se csorbuljon, a kókaiak közismert vendégszeretete. Csak a második pohár után mutatja be a földbe vájt hosszú pincét. Lehet már vágy kétszáz éves, hiszen mint mondja is, a dédnagyapja sem tudta megmondani, mikor vájták a hegy oldalába. A prés is lehet már vagy százéves, amivel az őszöm a háztáji szőlőjét préselte.

— A szövetkezet már nem ilyennel dolgozik — magyarázza, amikor szemügyre vesszük az öreg jószágot —, ott már modernebb van, nagyüzemi...

Különben erről is meggyőződünk. Pár száz méternyire ide a tsz pincéje, s épp az ajtóban találjuk a pincemestert, Vér Istvánt. Kezében a slag, előtte kötény, amolyan boros ember módjára, ö mutatja a présház fölötti szőlőpászták- ról, honnét figyelte Kossuth Lajos 1849-ben a nagy tavaszi csatát az osztrákokkal. Erre különben minden kókai büszke, legalább olyan arányban, min^ mikor dühbe szokták hozni, a miatt a bizonyos lencse miatt.

a dem izsonokba az ünnepi italt. Közben meg, mivel hogy munka közben gyakorta megszomjazik az ember, hát meg is kóstolgatják. Mert sose lehet tudni, nem „savanyo- dott”-e meg, eléggé kiforrt-e már, és melyikből lenne jobb vinni az asszonynak. Odafönn aztán nyugodtan hordhatja a szél a hirtelen beköszöntött tél havát — a férfinépet melegíti a hegy leve. Mennyi vidám történet születik így borfejtés közben, hány jó vicc elhangzik, s kacagás tölti be a hosszú, agyagba vájt, gyertyafényes bolthajtásokat.

De miután a kókaiak Kutyahegyét elöljáróban így „lefestettük”, jöjjön velünk kedves olvasó egy kis sétára a vén pászták közé, s kukkantsunk be mi is itt-ott az ósdi pincékbe. Bujtár István bácsi, akit az imént már nagyjából bemutattunk, mint a Kossuth Tsz deresedő hajú szőlőtermesztője vállalkozott idegenvezetőnek.

— Legelőször is abba a présházba megyünk — invitál a kis öreg a saját pincéjébe. S alighogy belépünk a múlt

rt -»V\VXXVVV«XVXX\VV\XV\\\V\\\V\V\W

f Kutyahegy _ így emlegefy tik a kókai asszonyok még fy manapság is a falu szélén el- ff terpeszkedő hosszú dombhá- £ tat. Valamikor Margitról ke- ^ Tesztelték el az öregek ezt a ^ hegyecskét — igaz, akkoriban £ még nem termett se kadar- | kát, se tüzes rizlinget. Tulajdonképpen a szőlőnek köszön- ^ heti újabbkori elnevezését ^ Reggel ugyanis — mint Buj- í tár István bácsi bizonygatja ff — úgy búcsúznak a kókaiak í otthonról: megyek a Margit- ff hegyre. Este meg — amikor £ jókedvűen, nótázgatva, gyak- fy ran bizony dülöngélve haza- ff állítanak, mondják ám az ff asszonyok (néha egyéb jelzők f, kíséretében is), hogy hej, az a ff Kutyahegy!

^ Szó ami szó, azért dicséret £ is van ebben a megállapítás- ^ ban. Már ami a bor minősé- ff gét illeti. Csalóka az itt szü- f retelt murci, még hamisabb f, a kutyahegyi bor! Szelíd f, ivású, jó zamatú, szép színű.

1 f, Fszre sem veszi az ember,

' f, hogy fél litert — akár egy- fy szerre is — felhajtott. Csak ff akkor kezd az atyafival mo- fy zogni a világ, amikor a pin- ff céből felfelé igyekszik. f Ilyenkor, karácsony táján £ különösen megelevenedik az ff élet errefelé. Ha néptelenek ^ is odafönn az akáckarós tőke- ff sorok, bent, a pincék mélyén, 3 fy zajos élet folyik. Fejtik a v f bort, szűrik a seprőt, készítik

óLut ázőlőheauen

A brnoi Sverma-gyárban megszerkesztették a csehszlovák „Konsul” típusú villany írógépet. A 15 másolattal dolgozó írógép percen-