Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-21 / 300. szám

1961. DECEMBER 21, CSÜTÖRTÖK irrcrEi 'i'Jfiflnn 3 Ráckevén marad a műemlék hajómalom A műemléki felügyelőség 270 ezer forintot fordít helyreállítására Örvendetes jelenség min­denképpen, hogy a közönség egyre jobban érdeklődik mű­emlékeink iránt, figyelemmel kíséri sorsukat, ha kell, har­cot indít megmentésükért, restaurálásukért. Kétségtelen, hogy a korábbi közöny meg­törésében fontos szerepük van azoknak, akik az utóbbi évek­ben külföldön, a baráti álla­mokban jártak és ott lépten- nyomon tapasztalhatták, hogy nemcsak a hatóságok, hanem a lakosság is milyen féltő sze­retettel óvja a letűnt korsza­kok értékes emlékeit. Ezek­nek az emlékeknek nemcsak történeti vagy mű történ éti je­lentőségük van, hanem fon­tos tényezői az idegenforga­lomnak, és igy népgazdasági szempontból is tekintélyes ér­téket jelentenek. Az érdeklődés fokozódásá­nak egyik megnyugtató bizo­nyítéka az a visszhang is, amely a ráckevei vízimalom­mal kapcsolatos legutóbbi ter­vek nyomán keletkezett. A hír úgy szólt, hogy a nevezetes malmot helyre- állítása után Visegrádra szállítják és mint becses műemléket a visegrádi Duna-parton horgonyozzák le. Ráckevén nagy megütközést keltett a terv, mert a ritka műemléknek Savoyai Jenő herceg egykori városkája szánt tervezgetései során fon­tos szerepet idegenforgalma megalapozásában. Ügy látszik, az elgondolás ellen nemcsak a lokálpatriotizmus száll sík­ra, tiltakozásra készteti azokat is, akik szélesebb látókörrel figyelik ezeket a kérdéseket. Ez a tiltakozás kapott hangot például abban a levélben, amelyet Horváth László, a Pest megyei Természet- és Tájvédelmi Bizottság titkára juttatott el a Pest megyei Hírlap szerkesztőségéhez. „A Pest megyei Hírlapból értesüité'm — írja levélében —, hogy a ráckevei hajómal­mot, amely közép-európai vi­szonylatban is ritka műem­léknek , számít, a helyreállító munka befejezése után Viseg- rádra vontatják és ott helye­zik el véglegesen. Nem tudok egyetérteni ezzel az elhatáro­zással, de nem értenek vele egyet a környék dolgozói sem. A malom a soroksári Duna- ághoz, Ráckeve ősi hangulatá­hoz tartozik éppen úgy, mint a ráctemplom vagy a Savoyai- kastély”. Ráckevének, amint arról annak idején be is számol­tunk — az volt a vágya, terve, hogy a műemlék malomban, mint múzeumban össze­gyűjti a vízimolnárság, a halászat és általában a víziélet még föllelhető eszközeit, és azokból ál­landó kiállítást rendez. Arról is szó volt, hogy a res­taurált malom egy részében valami beleülő vendéglátó­ipari üzemegység számára is helyet biztosít és így állítja idegenforgalma szolgálatába. Az elgondoláshoz hathatós tá­mogatást biztosított volna a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal is. A Természet és Tájvédelmi Bizottság titkárának vélemé­nyét mindenben helyeseljük, és azzal egészítjük ki, hogy Visegrédon a monumentális műemlékek környezetében valósággal eltűnne, jelenték­telenné zsugorodna ez a kis műemlék malom, bele sem illene a fenséges környezetbe, viszont Ráckeve szelíd vizén és szerény partjain mindig nevezetes és figyelmet keltő látványosság maradna. Mivel lehetetlennek tar­tottuk, hogy a döntésre hiva­tott szervek ne vették volna figyelembe ezeket a szempon­tokat, az Országos Műem­léki Felügyelőségnél érdeklőd­tünk. ahol Mendele Ferenc építészmérnök, a gép- és ipari műemlékek ügyének I előadója a következőket mon- ; dotta: — A ráckevei hajómalom elhelyezése ügyében eddig még semmiféle döntés nem történt, nem is tudjuk, mi volt az alapja a lapokban megjelent híradásnak. Igaz. hogy a visegrádi komb'ná- •ió felbukkant, de azt a Mű­emléki Felügyelőség vezető­sége sem tartja megfelelő­nek. Én magam ugyancsak ellenezném, mert igazat kell adnom minden tekintetben a ráckeveieknek. A hajómal­mot a Műemléki Felügyelő­ség vásárolta meg néhány évvel ezelőtt negyvenezer fo­rintért, hogy mint becses műemléket, megóvja a pusz­tulástól. Helyreállítására két­százhetvenezer forintot for­dítunk. Jogszabályaink szerint a Műemléki Felügyelőség által megvásárolt és hely­reállított műemléket hasz­nálatra és kezelésre csak­is valamelyik múzeum­nak adhatjuk át. A visegrádi múzeum való­ban bejelentette igényét a malomra. Valószínűleg ebből származott a visegrádi el­helyezésről szóló hír is. Ha a Műemléki Felügyelőség megtalálja a szükséges jogi formát ahhoz, hogy a malom Ráckevén maradjon, akkor a ráckevei megoldásnak nem lesz akadálya. Tudomásunk szerint Rácke­vén már van múzeum. A helyreállítás alatt álló Savo- yai-kastély néhány helyisé­gét már tavaly átadták erre a célra és itt gyűjtik össze Ráckeve és a Csepel-sziget muzeális értékű emlékeit. Már eddig is tekintélyes anyag gyűlt össze, és a gyűjtés állandóan folyik. A Csepel Múzeum nyilvánvaló jó gazdája lenne a műem­lék malomnak, mint egyik fontos és nevezetes osztályá­nak. Döntés tehát még nem tör­tént ebben az ügyben és in­formációink szerint a rácke­veiek jogosan bízhatnak ab­ban, hogy az öreg hajómal­mot, amelynek Visegrádra szállítása igen sokba kerülne, saját partjaikon őrizhetik meg továbbra is. Magyar László HÉV-vei a munkába, HÉV-vei a szabadba Az elővárosi vasutak programjáról HÉV-vel a szabadba — is­merős a mondás. Ám nemcsak a hétvégi üdülés, hanem min­denekelőtt a munkába járó, vagy onnan hazautazó embe­rek elszállítása okoz gondot naponta a fővárosból kifelé induló helyi érdekű vasúinak. Mennyi ember utazik na­ponta? 1949-ben 153 ezer emberről szól a statisztika. Tíz évvel később már 347 ezer utast szállítottak. A mostani szá­mok természetesen még ma­gasabbak. Sajnos azonban, ennek arányában nem növe­kedett, fejlődött a már amúgy is korszerűtlen vasút. Átala­kítására, a régi kocsipark ki­cserélésére több százmillió fo­rint kellene. De honnan ve­gyük rá a pénzt, amikor ezer- egy más gondunk, s építeni valónk van. Az elkövetkező években tehát mindenekelőtt saját erejére kell támaszkod­nia a HÉV szakembereinek. Érdemes megnézni — mi­Hetvenhárom tsz 6400 holdon öntözéses gazdálkodást kíván folytatni a jövő esztendőben A VÍZGAZDÁLKODÁSI OPERATÍV BIZOTTSÁG ÜLÉSE A Pest megyei Mezőgazda- sági Vízgazdálkodási Opera­tív Bizottság szerdán dél­előtt érdekes és fontos na­pirenddel tartott ülést a me­gyei tanácsháza végrehajtó bizottságának üléstermében. Meghallgatta az elnökség be­számolóját a legutóbbi ülé­sen hozott határozatok vég­rehajtásáról, a termelőszövet­kezeti öntözés jelenlegi hely­zetéről és a jövő évi öntözé­ses gazdálkodás előkészítésé­re tett vagy tervezett intéz­kedésekről. Az ülést, amelyen részt vet­tek a megyei tanács, a járási tanácsok, a vízügyi főigaz­gatóság és a gépállomások irányító szerveinek képvise­lői, kilenc órakor nyitotta meg Keleti Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke. A korábbi ha­tározatok végrehajtásáról szó­ló beszámolót tudomásul vet­te az operatív bizottság, meg­állapítva, hogy a múlt évben kitűzött fel­adatok megoldása a terv szerint sikerült, az öntö­zéses területek az előírt arányban növekedtek a megyében. Hátráltatta a munkát az, hogy az öntözőművek gépeihez: gyenge minőségű alkatrésze- i két szállítottak a vállalatok, : a bizottság ezért a földmű- : velésügyi minisztertől kér i megfelelő intézkedéseket. Mi- i vei a jövő évben mind az; állami gazdaságok, mind a i termelőszövetkezetek nagyobb: területeket kívánnak bevon- ni az öntözéses gazdálkodás- ; ba, a bizottság kívánatosnak j tartja a szükséges tennivalók ; összehangolását a tanácsi; szervek, a vízügyi igazgató-; ság és a termelőszövetkeze- j tek, illetve az állami gazda- \ sások között. i A bizottság ezután áttért a j jövő évi tennivalók előkészí- < téséről szóló jelentés tárgya- ; lására. A megye területéről j hetvenhárom termelőszövet-; kezet jelentette be igényét; az öntözésre és mintegy hat- ; ezernégyszáz katasztrális hol- ; dón kíván öntözéses gazdái- j kodást bevezetni, örvende- $ tes jelenség, hogy / az öntözéses gazdálko- / dást a zöldságkertészete- ! ken kívül már egyre na- 5 gyobb mértékben ki í akarják terjeszteni a ta- í karmánytermesztésrc is. j Az öntözésre kijelölt terüle- ; teknek 76 százalékán takar- $ mányféléket kívánnak tér-; meszteni a termelőszövetke-} zetek. Az igények lényege- \ sen meghaladják a műszaki; lehetőségeket, ezért az igé- j nyék elbírálása során azo- $ Irat helyezték előtérbe, ame- $ lyeknek kielégítéséhez a leg- j kedvezőbbek a feltételek. Több figyelemre méltó fel- \ szólalás és az elhangzott ja- '• vasiatok alapján az operatív bizottság Keleti Ferenc el­nök javaslatára több fontos határozatot hozott. Elhatároz­ta a többi közt, hogy a föld­művelésügyi minisztertől a tervezeten felül további 1000 —1200 kataszteri hold öntö­zéséhez szükséges műszaki felszerelés biztosítását kéri, és kimondotta, hogy segítsé­get nyújt azoknak a termelő- szövetkezeteknek, amelyek saját erejükből, házi kezelés­ben akarnak kisebb arányú öntöző berendezéseket létesí­teni. zöldségkertészetük. fej» íesztésére. Megállapította az operatív bizottság, hogy egyes me­gyei gépállomásokon száznál több öntöző motor és na­gyobb mennyiségű csőanyag hever kihasználatlanul. Ezek­re az értékes anyagokra és gépekre a gépállomásoknak szükségük nincs, karbantar­tásukról senki sem gondosko­dik, és így lassan teljesen tönkremennek. A másik beje­lentés arra hívta föl a bizott­ság figyelmét, hogy a Bugyi Gépállomáson volt egy nagy­értékű szovjet árokásó gép, használaton kívül. Erre a gépre a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya be is je­lentette igényét, miután an­nak igen nagy hasznát vehet­te volna az öntöző csatornák építésénél. Meg is állapodott a gépállomás vezetőségével, mikor azonban jelentkezett a gép átvételére, kiderült, hogy a gépet időközben szét­szedték és így haszna­vehetetlenné tették. Az operatív bizottság meg­bízta a megyei tanács mező- gazdasági osztályát, hogy a gépállomáson heverő szivaty- tyúmótorokrá és csőanyagra : hívja tét a termelőszövetke­zetek figyelmét, és biztosítsa, hogy ezt az anyagot a tsz-ek megvásárolhassák, az árokásó­gép tönkretétele ügyében pe­dig rendelje el a fegyelmi vizsgálatot. A bizottság napirendjén sze­repelt még a dabasi járás ön­tözési problémáiról szóló je­lentés, de a bizottság úgy ha­tározott, hogy azt legköze­lebbi ülésén együtt tárgyalja a ráckevei járásra vonatkozó jelentéssel. A bizottság vé­gül új titkárul egyhangúlag megválasztotta Benesovszky Józsefnót, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vízgazdálkodási mérnökét. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV előtt rátérnénk a fenti témá­ra —, hogy az elmúlt évtized alatt hogyan növekedett a helyiérdekű vasútak forgal­ma. 1958-ban naponta 1400 vonat közlekedésével számol­tak. Tavaly ez a szám 1700-ra. s legutóbb napi kétezerre emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az elővárosi vasútakat igénybevevő lakosságnak rö- videbb ideig kell várakoznia két vonat indítása között, te­hát hamarabb céljához ér. En­nek érdekében csökkentik a menetidőt is, részben gyors­járatok, illetve sebesvonatok beállításával, korszerűsítéssel, részben az egyes megállóhe­lyek eltörlésével. Űjból a statisztika számait idézzük, s ebből kiderül, hogy amíg 1949-ben 31 ezer körül járt a motor- és pótkocsik sze­mélyszállító lehetősége, addig ez tíz esztendő alatt csupán 38 ezerre nőtt — szemben a megduplázódott utazó közön­séggel. Megnőtt a forgalom, növe­kedtek az utazási követelmé­nyek. Mit leli a HÉV? Ez év október végén új me­netrend lépett életbe a Vágó- hídtól, illetve a szentendrei vonalon közlekedő vonatoknál. Hat perccel csökkent a menet­idő, ami oda-vissza utazásnál már negyed óra nyereséget jelent. Hasonló programot akarnak végrehajtani rövide­sen a gödöllői vonalon is. Űj kocsik nem álltak rendelke­zésre, tehát a régi eszközök korszerűsítésével kellett javí­tani a helyzeten. Évek óta, s egyre nagyobb mértékben ala­kítják át a régi favázas jár­műveket vasvázas kocsikká, így gyorsabban közlekedhet­nek. Ebben az évben meg­kezdték hetven motorkocsi felszerelését nagyobb teljesít­ményű hajtómotorokkal. Öl év, 75 kilométer A nagyobb sebességhez jó pálya kell. Ennek érdekében eddig hatvan kilométer, jövő­re további tizenöt kilométer hosszúságú vágányt építenek át nagyobb teherbírású, gyor­sabb közlekedésre alkalmas alépítménnyé. Az ötéves terv tartama alatt összesen hetven­öt kilométer pálya moderni­zálását végzik el a munkások és szakemberek. Növelni kell a forgalom biztonságát is. Ezzel egyidő- ben megfelelő berendezések felállításával az egyes állomá­sok gyorsabb átbocsátó képes­ségét is növelni keü. Ezért a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár mérnökeivel karöltve egy olcsó, s amellett a kor­szerű igényeknek minden te­kintetben megfelelő jelző-biz­tosító szerkezetet terveznek, s azt a jövő esztendőben a cse­peli gyorsvasúton ki is pró­bálják. Nehezebb a HÉV forgalmis­táinak, a csúcsforgalmi idők­ben. Lényeges javulást nem sikerült elérni a zsúfolt mun­kakezdési és végzési idősza­kokban. A sebesség növelése, tehát a gyorsabb kocsiforduló, a közlekedési eszközök na­gyobb teherbíró képessége azonban feltétlenül javítja a helyzetet az elkövetkező esz­tendőkben. A késésekkel már jóval kevesebb a baj, 1958- ban nyolcvan vonat késett naponta, a tavalyi évre ez a szám tizenkettőre, az idei ta­pasztalatok szerint pedig ki­lencre csökkent. Jön az új motorkocsi Megfelelő anyagi fedezet hiányában gondot jelent új, modern motoros járművek be­szerzése. Ilyeneket a magyar ipar sem gyárt ma még. A HÉV műszaki munkatársai most készítették el egy iker motorkocsi terveit, s azt a jövő esztendőben saját műhe­lyükben szeretnék összeállí­tani. A prototípus alkalmas lesz megfelelő próbák után a sorozatgyártás mintájának. Az ikerkocsi mindkét oldalon nyolc-nyolc ajtóval rendelke­zik, s négyszáz személy szál­lítására alkalmas. A nagy test magában is közlekedhet gyors motorkocsiként, de to­vábbíthat szerelvényeket is; Végül — meg kell emlé­kezni a HÉV valamennyi munkatársáról, legyen az mérnök, technikus, vagy ka­lauz. A fennálló igen nehéz körülmények között mindent megtesznek annak érdekében* hogy biztosítsák a napi közle­kedést, a felsővezetékek, vá­gányok és kocsik kifogástalan működését. Emellett nagy erő­feszítéseket tesznek a saját erőből végrehajtható korsze­rűsítésekért Egy-egy zsúfolt, nem éppen kellemes utazás közben jusson eszébe ez min­den utasnak. Naponta ezrek és ezrek gondolkoznak és dol­goznak azon, hogy az anyagi adottságokhoz mérten emeljék az utazás színvonalát, addig is, míg a jövőben nem nyíl­nak gazdagabb források és le­hetőségek a HÉV nagyarányú korszerűsítésére. (tgy) Nagykőrös — Arany János gimnázium. A csengetés az óra végét jelzi. Az iménti mély csen­det a tízperc hagyományos lármája váltja fel. Az egyik ablakmélyedésnél kisebb csoportosulás támad. A kör közepén két fiú kakasko- dik. Már-már úgy látszik, box- meccs lesz a dologból, aztán egy piroskarszalagos lány né­hány szóval véget vet az iz­galmasnak ígérkező esemény­nek. Kívülálló számára kicsit kü­lönösnek tűnik, hogy egy lány ekkora tekintélyre tegyen szert a kamaszfiúk között. Később kiderült, hogy a rakoncátlan- kodók nem is annyira a „lány­nak”, mint inkább a karszalag viselőjének engedelmeskedtek. A karszalag ugyanis azt jelzi, hogy az illető az iskola önkén­tes rendezőgárdájának tagja. A rendezőgárda pedig azért alakult, hogy a diákok maga­tartására ügyeljen. Nemcsak délelőtt, tanítási idő alatt, ha­nem délután és este a városban is. Ezt a széleskörű, s eredmé­nyes munkát végző csoportot a KISZ-bizottság szervezte és irányítja. Ezt is — mint annyi mást. A nagykőrösi gimnázium­ban ugyanis a KISZ-nek jó­formán mindenh~z ..köze van”. Az iskola élete és az ifjúsági szövetség tevékenysége szinte elválaszthatatlan egymástól. Tények egész sora bizonyít­ja ezt. A tanítást az ..Arany János” rádió műsora előzi meg. Ne­gyed órán át tájékoztatja a diá­kokat. A műsort a KlSZ-szer- vezet hattagú szerkesztő bi­zottsága állítja össze, jórészt iskolai eseményekből. A „stú­dió” az igazgatói szobában van, az osztályokban pedig hang­szórókat szereltek fel. KISZ-fiatalok vezetik az is­kola tíz különböző szakkörét is. A bizottság javaslatára ve­zették be a jó tanulók „foga­dóóráit”. s az osztálytitkárok segítségével veszi fel a tanári kar a harcot a puskázás és az óra előtti másolás ellen. A IV. d. osztály közössége közismerten a legrosszabbak közé tartozott. Szinte vala­mennyi tanár panaszkodott rá­juk. Ügy látszott, hogy ebben az osztályban tömörültek az is­kola legrosszabb, legközömbö- sebb és leghangoskodóbb ta­nulói. Az osztályfőnöki órá­kon szinte ez az egyetlen té­ma szerepelt napirendként, hónapról hónapra. Végül egy alkalommal a titkár a lakásán hívott össze taggyűlést. Ügy vélte — s nem csalódott —, hogy ebben a környezetben, ..tanári ellenőrzés” nélkül, ala­posan. s minden feszélyezett- ség nélkül kibeszélgethetik magukat. így is történt. Ki-ki elmondta apró-cseprő gondját, panaszát, végül egyöntetűen elhatározták: a IV. d. megmu­tatja, mire képes. A tanárok véleménye szerint, az osztály o nevezetes taggyűlés óta szemmellátható változáson ment át. Az Arany János gimnázium KISZ-bizottságának legfőbb erénye abban rejlik, hogy a tanulási színvonal és a maga­viselet megjavítását tekinti fő feladatának. Gönczöl Kati. a bizottság igen rokonszenves és agilis titkára, még az osztályo- zó-konferenciákon is részt vesz. A KISZ-taggyűléseken rendszeresen megbeszélik, ho­gyan lehet segíteni egyik-má­sik gyengébb tanulónak. A tanári kar és a KISZ kö­zös elhatározásából született az a kezdeményezés, hogy védnökséget vállaljanak a pe­dagógus pálya felett. Az el­múlt esztendőben tíz negye­dik osztályos tanuló jelentke­zett KISZ megbízólevélle] az egyetemre, akadt viszont olyan diák is. akit a bizott­ság eltanácsolt ettől a pályá­tól, tanulmányi eredménye és magatartása miatt. Azóta is rendszeresen foglalkoznak a pedagógus pályára készü­lőkkel. s különös figyelem­mel kísérik iskolai tevékeny­ségüket. A munkán kívül természe­tesen a KISZ-élet szmes’té11'5- re. a szórakozásra, művelő­désre is futja a fiatalok ere­»XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>Í jéből. A tanév kezdetén bér­letszerző kampány indult, melynek eredménye: száz új színház- és opera bérlet tulaj­donos. Emellett maguk is rendeznek színházelőadáso­kat. Legutóbb a „Tartuffe”-ot, azelőtt a „Felnőnek a gyere­kek” című vígjátékot, s még előbb a Bánk bánt mutatta be a színjátszó csoport. Rend­szeresen tartanak klubdélutá- noikat. „szolid” zárórával, s gyakran rendeznek közös mo­zilátogatást. A KlSZ-élet szí­nesítését szolgálják a nagy sikerű szellemi vetélkedők, kulturális seregszemlék, amelyben az iskola többsége örömmel vesz részt. Az iskolaigazgató és Ró­zsás László patronáló tanár véleménye szerint jó munkát végeznek a kiszesek. Talán ezért is támogatja az egész tanári kar a KISZ tevékeny­ségét. Az osztályfőnökök például részt vállaltak az .Ifjúság a szocializmusért" mozgalom szervezéséből. Az iskola tanulóinak 88 százaléka tagja az ifjúsági ’ szövetségnek, s valamennyi ciszista részt vesz az Ifjú­ság a szocializmusért mozga- omban. Közülük kétszázötve- íen már jelvényt is kaptak. Ez az eredménye annak, ha i tanárok nemcsak igénylik i KISZ munkáját, nemcsak iicsérik szorgalmukat de spyütt is oldják meg a fel- idatokat. Bende Ibolya EGYÜTT A TANÁRI KARRAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents