Pest Megyei Hirlap, 1961. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-03 / 260. szám

rí«* MEG '^Hírlap 1961. NOVEMBER 3, PÉNTEK Fedélköztől a turistaházig A MAHART közli Minden ember élete kész regény, csali éppen az egyiké kevésbé izgalmasabb, kalan­dosabb vagy szomorúbb, a másikénál. Ezt a régi igazsá­got pedig azóta forgatom a fe­jemben, amióta a múltkoriban azt olvastam az újságban, bogy Kisházi Ivánt, a Ságvári (Endre turistaház gondnokát i.évek óta végzett jó munká­jáért és a nemzetközi csere- tóraforgalom lebonyolításában r'eiért jó eredményeiért'’ a SNópköztársaság Elnöki Taná­csa a Sport Érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki. Mert fennek a most kitüntetett em­bernek ez élete valóban bő­velkedik. fordulatokban, ahogy a turistcház története is, hi­szen minden ház élete szin­tén kész regény. < Sok-sok évtizeddel ezelőtt már a világ számos országá­ban ismerték ezt a Pilis-hegy­ség erdejében fehérlő házat Szentendre felett. Soíc ország­ban, de akárhányban mégis íkevesen, csak azok néhányan ismerték, akiket a ház ura va- dászvendégü'l látott. Ez a ház egykor vadászkastélynak épült, Dreher sörgyáros emelte kedvtelésből és hogy szórako­zását senki... se zavarja, .drót­kerítést vonatott, az .ez^leje körül. Ä háború elpusztította a kerítést, nagyjából a kas­télyt is. Csupán mögötte a földszintes cseládházoin ma­radt födél. Ebben az épület­ben négy szoba volt, meg a gazdasági cselédek szűk, kö­zös konyhája és az erdő köz­tulajdonba vétele után ebből lett a Lajos-forrás melletti turistaház. Mialatt pedig nagy és gaz­dag urak űzték a vadat az erdőn egy, még csaknem gyerekember matrózinasko- dott balatoni hajókon, majd a Levente nevű magyar ten­gerjárón és nehéz napi mun­kája után a fedélközön húz­ta meg magát. Évek múltán lassan emelkedett a rangja,: a harmincas évek elejére már ; kormányossáigig vitte. Ké- ( sőbb újságíró lett, a Nép-: szavánál dolgozott. Azután; meg, hogy a Dreherék va~: dászkastélya és körülötte a: kerítés összeomlott, ahogy: ebben az országban minden: más korlát is ledőlt, pár éven : át a vöröskereszt igazgatója i volt. Élete regényének né-; hány ezután következő fe­jezetét most lapozzuk át. Elé? annyi, sok szenvedés és hányattatás után az egy­kori matrózinas 1955-ben a Lajos-forrási kezdetleges kis turistaházban kötött ki. gond­noka lett és így fonódik egybe az ember, meg a ház regénye. Feleségével ketten láttak el minden munkát a ház körül. Nemegyszer, ha váratlanul sok turista érkezett, legya­logolt Szentendrére élele­mért. Két kezében nehéz szatyrokban, hátán meg zsák­ban cipelte fel a hegyre az ennivalót. Oda—-vissza har­minc kilométert gyalogolt, hogy a turistáknak legyen mit adnia. Margó asszony, a felesége főzött. ízes kony­hája és a barátságos ven­déglátás híre egyre több turistát, kirándulót vonzott a Lajos-forráshoz. Egy év múl­va a sporttamács a romos egyemeletes vadászkastélyt rendbehozatta, a régi pad­lásból második emelet épült. Ekkor a megnagyobbodott turistaház gondnoka társa­dalmi munkát szervezett, most már a háznak rajta kí­vül is voltak alkalmazottai, azok, meg az erdészet dolgo­zói között, és velük együtt kiszélesítette, járhatóvá tet­te a vadászkastélyhoz vivő régi utat. Azóta már autó­busz közlekedik a közben Sáigivári Endréről elnevezett turistaházhoz. Kisházi Ist­vánt pedig, a sporttanács ezért az útépítésért a testnevelés és sport érdemes dolgozója éremmel tüntette ki. A korszerűen és szépein berendezett turistaházat any- nyian keresték fel, hogy szűk­nek bizonyult A régi cseléd- házra is emeletet húztak, ab­ba azután két éve központi fűtést szereltek. Ez lett az ország első turistaháza, ahol központi fűtés műkö­dük. De a két épület sem elég, múlt nyáron három vikend- házat állítottak fel az erdő szélén. Jövőre még hetet szándékoznak felállítani, a Szentendrei Kocsigyár jól be­vált vikendházaiból, hogy az egyre több igénylő közül mi­nél többet elhelyezhessenek. 1955-ben egy egész éven át 500 hálóvendég fordult meg a turistaházbam. Idén pedig már november elsejéig tizen­hétezer, sőt valamivel több. A gyalogosan, autón, vagy autóbuszon, motorkerékpáron kiránduló sok ezer meg tíz­ezer embert aki egy feketé­re, ebédre, vagy üdítőitalra betér a turistaház barátságos éttermébe, eszpresszójába, nem is lehet számontartani. Ma a Ságvári Endre turis­taház a Dunakanyar és me­gyénk, a mátraházi turista- ház mellett az egész ország legszebb és mert legjobban vezetett leglátogatottabb tu­ristaháza. Külföldi turisták is ezerszámra keresik fel. Töb­ben már ismételten vissza visszatértek^ pár napra vagy íréire- M* némztí&Öáf’ ■ ekéretú- ramózgalöüí ide kerülő kül­földi résztvevői, meg az időn­ként errefelé vadászó idege­nek nem gvőzifk dicsérni ké­nyelmét, szépségét, jó kony­háját az udvarias kiszolgá­lást. Nem túlzás, világhírű ez a turistaház. Emlékköny­vének lapjai is erről tanús­kodnak. Ennél Bábel tornyá­nak emlékkönyve, már ha lett volna, sem lehetne tar­kább. Latin betűk mellett ciril, arab. hindu, meg kí­nai írásjelek, legalább másfél tucatnyi nyelven bejegyzett sorok, csupa dicséret. A csodálatosan szép szent­endrei vidéken alig hét év alatt romokból, úgyszólván a semmiből épült fel ez a na­gyon szép türistaház és be­lőle a vendégek a jó pihe­nés, a barátságos vendéglá­tás emlékét viszik magukikaL Minden, ami ebbein a turista- házban szép és jó, persze nem egyetlen ember érde­me. de kétségkívül nagyon nagy része van benne a jó irányításnak és vezetésnek. Ezt ismerte el most az Elnöki Tanács, hogy Kisházi István turistaházi gondnokot kitün­tette. Szokoly Endre KÖNYVESPOLC hogy november 5-én, vasár­nap. Budapest—Ferencváros hajóállomásról 14 óra 30 perc­kor induló ha jó járatot csak lefelé menetben. Dö-msödig közlekedteti. Budapesti hajó­járat visszafelé már nem in­dul. Közli továbbá, hogy novem­ber 6-án, hétfőn és 7-én. ked­den, a Budapest Retgrád-rak- parti hajóállomásról 6 óra 30 perckor induló, és Budapest— Sztálinvárcs közötti hajójára­tot csak Dunaíüredi«- közle­kedteti, ahonnan a hajó 18 óra 25 perckor indul vissza Buda­pestre. Ezután ez a hajójárat is megszűnik. (MTI) Szövetkezeti gazdaságuk jövedelméből fedezik a zsebpénzt, a nyári országjárások költségeit a tápióbicskei iskola tanulói A tápióbicskei éltalán as is­kolások két évvel ezelőtt ala­kították meg iskolai termelő- szövetkezetüket. Négy hold földön kukoricatermelésre és házinyúitenyésztésre rendez­kedtek be. Vezető tanár-elnö­kük irányítása alatt a kis gazdaság nemcsak a gyainor- latt ismeretszerzés, munfcára- nevelés kitűnő eszköze, ha­nem az iskolai közösség ál­landó és egyre jobban jöve­delmező pénzforrása Is. Az iskolai szövetkezet ugyan­olyan elvek szerint működik, mint a nagyok társulása, az­zal a különbséggel, hogy a közös munkában való részvé­telhez és a tisztségviseléshez meghatározott tanulmányi színvonal szükséges. Közös vagyonuk jelenleg meghaladja a 25 000 forintot. Az éwégi zárszámadáskor néhány hét­re való zsebpénzzel is ellátják tagjaikat, emellett a nyári táborozások, országjárások költségeinek nagyobb részét is a közös jövedelemből fedezik. Övék a megye legnagyobb há- zinyúl-teriyészete:. egy év óta ők látják el törzskönyvezett tenyészállatokkal a megye több községét, s a földműves­szövetkezetnek is rendszeres nyúlfeús-szállítói. Az új tan­évben bővítik gazdálkodásu­kat: a kukoricatermesztés mellett egy holdon kertésze­tet létesítenek, ami jelentősen növeli bevételi forrásaikat. A gazdálkodást mindenben tá­mogatja a helybeli Damja­nich Termelőszövetkezet, amely gépekkel és más esz­közökkel segíti a fiatalokat. Az idén végzett 8. osztályos ta­nulóik közül többen a Dam­janich Tsz-be szerződtek me­zőgazdasági szakmunkás-ta­nulóknak. M egrázó. Ez az egyetlen szó jellemzi elsősorban ezt -a hátborzongatóan érdekes és megírásában erősen a weimá- ri idők Németországának iro­dalmi alkotásaira emlékeztető művet. Érdekes, hogy Nyugat- Németország modern íróinak írásaiban mennyire kísért a hitlerizanust megelőző ingatag köztársaság stílusemléke. Ta­lán nem is véletlen ez, hiszen az adenaueri látszat­parlamentarizmus kulisszái mögött is ott állnak ma már fenyegető árnyként a-zo-k a militarista, revansista erők, amelyek 1933-ban megbuktat­ták a weimári köztársaságot. Heinrich Böil, ez a katoli­kus misztikát haladó huma­nizmussal párosító kiváló te­hetségű író ebben az. új köny­vében isimét bebizonyítja, hogy kitűnő mestere az iro­dalomnak. Egy nap történeté­be zsúfolja kissé prousti visz­ESKÜVŐ Tabi László vígjátéka a Madách Színházban Lehet mai témát valóban jól színpadra vinni! Mégpedig úgy, hogy a közönség egy per­cig sem érzi. hogy „meg akar­ják agitálni” a szocializmus építésére, vezércikikszólamok- kal biztatni a többtermelésre, átlátszó jelszavakkal elhitet­ni vele, hogy amit lát, az élet, és nem brosúra. Úgy látszik, valóban el lehet kerülni eze­ket a hibákat, és n. színdarab — ebben az esetben vígjáték —. emberek egyszerű csele­kedetein keresztül érezteti mindazt, ami napjaink életé­ben jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. Úgy ahogy az az átlágerhb'er élűiében je­lentkezik. Tabi László vígjátékéval kapcsolatban kell és lehet ezt elmondanunk, mert az Esküvő napjainkat viszi színre, még­pedig — kitűnően. A Külön­leges világnap folytatásában — vagyis ebben a darabban — Zsenda Kati és Baranyay Bur­ger Tibor esküvőjének bonyo­dalmaival ismerkedünk meg. Az előkelő professzor fiának, meg a házmester lányának es­küvői komplikációja kitűnő lehetőséget ad a kiváló hu­moristának, hogy napjaink még meglevő társadalmi el­lentéteinek fonákságait re­mek, humoros dialógusok so­tón, jól megkomponált szín­padi jelenetek egymásutánjá­ban tárja a közönség elé. Sőt továbbmegy ! A bo­nyodalomba, amely akörül fo­rog, vajon legyen-e egyházi esküvő is. vagy sem. belekap­csolja a két esküvői tanú sze­mélyében az egész világpoli­tikát. Berde Gábor, a Fran­ciaországban élő világhírű filmrendező és békeharcos, mint egyik tanú, és Lilian Blnskó, az ugyancsak magyar származású, amerikai hadi- anyaggyárosnő, mint másik tanú, ragyogó humorral meg­írt-párbeszédekkel egészíti ki és teszi világméretűvé azt a vitát, amely Baranyay Burger professzor és Zsenda Gyula házmester között fejlődik ki, éppen az egyházi esküvő meg­tartása. vagy meg nem tartá­sa körül. Az esküvő bonyodalmai a világméretűvé növekedett Berde—Blaskó-vitával, lenyű­gözően szellemessé válik, és nem egy helyen, valóban Mol­nár Ferenc legjobb magyar vígjátéki hagyományainak színvonalán mozog. A közön­ség percenként nevet egy-egy újabb szellemességen, és az állandóan feltörő tapstól a A KERESZTREJTVÉNY Egy kis szókhúzogatás, hogy jobban egymás mellé kerüljenek, s máris összeha­jol a’ fekete meg a szőke fej, s csendben suttogva sillabi- zálják a kérdéseket: — A nátrium vegyjele ... — Folyó Egyiptomban vég nélkül... Szalad a fiú szeme a papí­ron, gyorsan surran a golyós­toll is, meg kell hagyni, bo­szorkányos ügyességgel oldja meg a kérdéseket pillanatok alatt, s telnek a kockák. A kislány tátott száján Mcsúszik az elismerés: — Tényleg tudsz nagyon ... A fiú, mint szíve hölgyét megtalált s megnyert lovag pillant a fruskára, s hogy nö­velje dicsőségét, azt mondja: — Ezeknél sokkal nehezeb­beket is megfejtettem már! — És tényleg nyertél köny­vet? — Ha mondom, elhiheted. Fejtenek tovább, ahány kér­dés, a fiú annyit nő a lány szemében. Azután mégis elakadnak. Nem tudom, mi lehet a kér­dés, suttogásukból csak any- nyit értek, hogy kölcsönösen letorkollják egymást: dehogy az ... nem az ... honnét ve­szed Elmegy a kedvük, abba­hagyj ált, a kislány ránéz a színészek néha alig tudjak' folytatni mondókájukat. Boih Béla rendezése és a szereplők játéka méltó a kitűnő vígjátékhoz. Elsősor­ban Mezei Mária és Uray Ti­vadar Lilian Blaskó, illetve Berde Gábor szerepében emel- kedik ki, de éppen ilyen jó a két örömapa, Gregvss Zoltán és Horváth Ferenc. Kiss Manyii a most már az esküvőre ele­gánsan felöltözködő Zsendáné szerepében, páratlan humorral alakítja a nemrégen még kö­tényben takarítani járó ház- mesternét. Simor Erzsi, Lo­vas Ágnes -és-Löte ■ Attila.- já­téka jói egészíti ki a pfcrrrpás együttest/ - Meg keil még em­lékeznünk Szénási Ernőről az epizódszereplők sorából, mert az öreg pincért kitűnően vi­szi színpadra. Máté Iván 180 vagon tölgymakk takarmányozásra Az ország kiterjedt tölgy­erdeiben az idén nemcsak az évi telepítéshez szükséges makkmennyiséget gyűjtik ösz- sze, hanem szinte az egész termést. Az őrölt makk ki­tűnő kiegészítő takarmány, amely keményítőben és fehér­jékben egyaránt gazdag. Mint az Országos Erdészeti Főigaz­gatóságon tájékoztatásul kö­zölték, eddig kereken 180 va- gonnyi tölgymakkot bocsátot­tak a mezőgazdaság rendelke­zésére. Az összegyűjtött mak­kot a megyei tanácsok osztják szét a sertéstenyésztő üzemek között. Az értékes abrakpótló gyűj­tésénél kitűntek a zalai, a vasi, a somogyi, továbbá a Heves, a Borsod, a Szabolcs- Szatmár és a Hajdú megyei erdőgazdaságok. Az erdészeti munkásokon kívül sok he­lyütt bevonták a gyűjtésbe az úttörő- és a KlSZ-szervezete- ket is. A makk átadását a legtöbb vidéken máris meg­kezdték, amellett — a jó makktermő erdőségekben — tovább folytatják a termés gyűjtését. ÚJ NOBEL-DÍJASOK Az 1961. évi kémiai Nobel- díjat Melvin Calvinnek, a ka­liforniai egyetem professzorá­nak ítélték oda, a széndioxid növényekben történő asszimi­lációjának vegyi folyamatáról folytatott kutatásaiért. A fizikai Nóbel-díjat meg­osztották az amerikai Hof- stadter és a nyugatnémet Mössbauer között. Hofstadter az atommagkutatás, Mössbau­er a gammasugárzás vizsgá­lata terén ért el kiváló ered­ményeket. fiúra, s nem állhatja meg, i hogy ki ne mondja, amit í gondol: — Azért az inged mégis i ronda... A fickó, most először, kicsit ; zavarba jön, s magyarázko- i dik: — Miért? Mert piros? At- í tói még nem huligán az em- • bér! — De lehetne jobb ízlésed \ is... • Nézik egymást, a sZCmek i játéka most mindennél beszé- j desebb, a fiú, értve belőle, j meg is kérdi: — Mindennap itt vágj'? i — Itt. — Én is. Megint hallgatnak egy sort. I A fiú, Mcsit zavartan, azt \ mondja: \ — Akkor holnap is találko- : zunk... — Igen ... mindig ilyenkor ; megyek haza ... A megafon szó] közbe, meg- i szakítva tétova, szégyenlős dis- ; kurzusukat, egyszerre ugranak ; fel az asztaltól, s loholnak j kifelé, nyilván egy irányba • visz az útjuk. t t Csak amikor elpöfög ve- j lük a szerelvény, s az ablak- ; bői a terembe tér vissza pil- ; lantásom, látom, a Füles, a; majdnem végig megfejtett < rejtvénnyel, ottmaradt az asz- j talon. ! Most már enélkül is együtt; zötyög velük a vonat... Mészáros Ottó ; újra a papír fölé hajol. A ka­masz, hogy érdeklődést kelt­sen, nagy sóhajjal arrább löki maga alatt a széket, de ami­kor semmi rezonancia, oda­súgja: — Segíthetek? — Pont terád van szükség — nyelvel vissza a lány, s úgy tesz, mintha nem is hozzá szóltak volna. A fiú nem hagyja magát: — De mérges vagy! Talán azt hiszed, neked találták ki egyedül a rejtvényt? Csak te értesz hozzá!? — Pont ilyenek — nyomja meg a szót a lány — mint te, fejtenek rejtvényt! — Milyenek? — Ilyenek! Piros inggel! — Mi bajod az ingemmel? — Semmi. Huligáning! És hagyjál békén. Lekókad a fiú, hiszen nem könnyű itt csatát nyerni, né­hány perc szünet után, újult erővel indul rohamra: — Hát ha nem is hiszed, nemegyszer nyertem már könyvet! Ez már kizökkenti a Ms- lányt rendíthetetlen nyugal­mából, mert csodálkozó pil­lantással néz a fiúra: — Tényleg? — Tényleg. Na mutasd — mondja a fiú kicsit nyeglén, s maga elé húzza a Fülest. ! Meg mindig jó óra t'an a í vonat indulásáig, s hogy 5 agyoncsapjam az időt, bá- ; mészkodom, azt latolgatom ; magamban, vajon a kultúr- í Váróterem szétszórt asztalai (mellett ülők kik, miféle em- ; berek lehetnek. Az a feketébe \ öltözött, kalapját semmi pén- \ zárt le nem vevő bácsi bizo- \ nyara a gyerekeihez utazik, 5 legalábbis a sok pakk erről \ tanúskodik. A harminc körüli, 5 szemüveges nő tanítónő lehet, 'tf aki ide jár tanítani, de nem j itt lakik. Dolgozatfüzeiteket J nézeget, itt-ott belejavít a 'nt tolla, holnap vagy holnapután £ már buksi nebulófej hajol a í füzet fölé, s izgatottan lesi: | vajon hányasra sikerült a dolgozat. < Itt mellettem, a szomszéd í asztalnál, semmi kétség, diák- lánj% bár nem leckét csinál, még tanulni sem tanul, de 2 kékkötéses könyvekkel de- ^ geszre tömött táskája azonnal ^ árukodik. Keresztrejtvényt ^ fejt, a Füles feleszik előtte, ^ beharapja a golyóstoll végét, ^ úgy morfondizál, vajon mi ^ lehet a helyes felelet? ^ Fölébe hajol a fekete-fehér ^ kockákkal teleszórt papírnak, ^ nem veszi észre, hogy nyakig- láb, pirosinges kamasz indul ^ feléje, s azzal a hanyag fö- ^ lénnyel, amely némely mai ^ ifjú sajátja, lehuppan az asz- ^ tál mellett álló üres székek í egyikére. ^ A kislány csak most pillant ^ fel, tekintete szórakozottan siMik végig a kamaszon, s sízaemiekezesek, valamint hosszú monológok formájában a vümcksi, hitleri és mai né­met problémát. Kiábrándító és megrázó az eredmény: A viimosi „rend” beletorkollott az 1914-es háborúba, a hitleri világ borzalmas „rendje’1 az őrület világába és a mai nyu­gatnémet világban ott kísér­tenek a múltból megmaradt figurák, mint „demokraták”. Azok pedig, akik nem értet­tek egyet a hitleri korral, ma kiégve, elfásuitan kénytelenek tudomásul venni, hogy a múlt nem (halt meg, továbbra is kísért, mégpedig egyre fe­nyegetőbben (kísért az ade­naueri „parlamentarizmus”* amerikanizá.t „civilizáció” leple alatt. Ennek a problémának meg- rázóan izgalmas és megírásá­ban felvillanyozó története ez a könyv. (Európa Könyvkiadó) (m. i.) Heinrich Böil: Biliárd fél tízkor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents