Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-31 / 257. szám

1961. OKTÓBER 31, KEDD mrr.v Az MSZMP Pest megyei bizottságának kibővített ülése (Folytatás a 2. oldalról) falókkal foglalkozni, mert mi ismerjük a célt, azt, hová ju­tunk öt esztendő múlva. Megyénk KISZ-fiataljai egy esztendőre 450 ezer munkaórát vállallak tár­sadalmi munkában. Már az első íé! esztendőben ebből 349 ezer munkaórát le is dolgoztait. A termelőszö­vetkezetekben 107 ezer társa­dalmi munkaórát végeztek. Megálltak a helyüket a fia-a- lok a dunai cementmű építke­zésénél. a taksonyi, a nagykő­rösi leánytáborban. A követ­kező nyáron a fiatalok a Száz­halombattai Erőmű építését patronálják, hogy így lehető­vé tegyék az erőmű határidő előtti felépítését. Eddie a gyárigazgatók is tá­mogatták a fiatalok lelkes te­vékenységét. Mostanában azonban gyakran kijelentik, hogy nem tudnak fizetni a fia­talok munkájáért. A KISZ csak azt kéri: olyan munkát bízzanak a fiatalokra, ami hasznot, hoz a gyárnak, és csak akkor fizessenek, ha a fiata­lok megdolgoztak a pénzért. De bízzanak a fiatalokban, és támogassák azok kezdeménye­zéseit. ötéves tervünk a tanulás terve is legyen. Sok szám bizonyítja — mon­dotta Somod.i elvtérs, hogy rengeteg a tennivalónk. Ipari üzemeinkben például az ifjú­munkások mintegy 48 száza­lékának nincs szakképzettsé­ge. Nekünk nem szabad csak a törekvőkkel törődnünk, azokkal, akik nem sainálják a fáradságot és továbbtanul­nak. Sokat kell foglalkoznunk a közönyösökkel, az igény, telesekkel. akik úgy hi­szik, így is megfelelnek a társa dalomnak. 'Sómódi elviére bírálja a Földművelésügyi: Minisztériu­mot, amiért nem vette figye­lembe a gének elosztásánál a megye sajátos helyzetét. A minisztérium nem törődött azzal, hogy megyénkben a fejlődő ipar, valamint a fővá­ros vonzza, felszívja a dolgo­zókat és így természetsze­rűleg több gépre van szük­ség a mezőgazdaságban, mint oly megyében, ahol az ip3r nem von el annyi munkaerőt a mezőgazdaságtól Az ötéves terv számai reálisak Ezek után Csörgő János elv­társ, kohó- és gépipari mi­niszter szólalt fel. Beszédé­ben az ötéves tervnek azok­kal a problémáival kívánt foglalkozni, amelyek minden gyárigazgatónak, tsz elnöké­nek és párttitkárának gond­jai. Hangsúlyozta, hogv az ötéves terv céljai reálisak, végrehajthatók. Uj azonban az, hogy már nem a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése a cél, mint a régi tervben, hanem a nagyüzemi gazdaságok megszilárdítása. Természetesen feladataink jelenleg is nagyok: véget kell vetnünk a kisüzemi gondolkodásmódnak. Tudo­mányos alapon, az agrotech­nikának megfelelően kell megszerveznünk a mezőgaz­dasági termékek művelését, ügy kell a termelés össze­tételét irányítanunk, hogy ne legyenek többé hús-, kenyér- és takarmánygondjaink. Nem szabad az ötéves terv során sem megfeledkez­nünk az éghajlati, a talaj- viszonyokról. Ne akarjunk homokos talajba kukoricát vetni, zsíros földe­ken gyümölcsöst telepíteni. A munkásosztály ezután is se­gít majd a falunak. Az ipar igyekszik majd jobban kielé­gíteni a mezőgazdaságot. Ügyelnünk kell azonban ar­ra, hogy ne kísérletezzünk itthon olyan gépekkel, ame­lyeket már külföldön gyárta­nak és jól beváltak. Ezután Csergő elvtárs hang­súlyozta: egyetlen kapitalista ország kisparasztsága sem bírta volna ki tönkremenés nélkül az idei aszálykárokat. Nálunk azonban még ilyen súlyos aszály után sem törté­nik meg, hogy kivágjuk fia- j tál, növendék állatainkat, vagy j nagyobb élelemhiánnyai köz- j der.énk. Csergő elvtárs a továbbiak- ! ban a háború elkerülhetősé- j gérő] és annak feltételeiről j beszélt. AitóI, hogy hazánk- | nafc is tovább kell erősödnie gazdaságilag és mindent meg­teszünk: növeljük a béke erőit. Az a feladatunk, hogy a kiadott terveket mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban teljesítsük. Az eddigi­nél jobb minőségű gyártmá­nyokat gyártsunk. Ötéves ter­vünk számai magasabbak az eddiginél, de több anyag nem áll rendelkezésünkre. Ez azt. jelenti, hogy ugyanannyi anyagból jobb. kifizetődőbb, értékesebb árut kell gyárta­nunk'. Olyat, ami versenyké­pes a külföldi piacon is. Miért kívánjuk növelni exportunkat ? Elsősorban azért, mert még sok nyersanyagot, alkatrészt, szerszámot vásárolunk kül­földről, sokszor kapitalista or­szágból. Egyensúlyt kívánunk teremteni az import és export között. Ezentúl például nem akarjuk fenntartani a kicsiny termelőképességű műszeripari üzemeket, hanem nagyobb m űszerkomhi nátokat hozunk létre. Erre megvannak a le­hetőségeink. Híradástechnikai iparunk például kétszeresére, vákuumtechnikánk 1963-ra már szántán kétszeresére emelkedik. Kohászatunkban súlyos örök­séget vettünk át a kapitalis­táktól. A gépek nagy része ötven-hatvan esztendős. Most rekonstrukciókat hajtunk végre, olyanokat, amelyek követik a mennyiségi és minőségi igényeket. Ma már nem a durva, vastag­lemez-gyártás a fontos szá­munkra, hanem' a" hidegem hengerelt,' vékony' lemez. Nem vastag csöveket, hanem vé­kony, hidegen húzott csöveket kívánunk gyártani. A vezetés színvonala A vezetők ma már nem be­szélhetnek „általában” a ter­melés, a termelékenység emel­kedéséről, a műszaki fejlesz­tésről. Az ország helyzete, az ötéves terv megkívánja a ve­zetőktől, hogy ők maguk is képesek legyenek javaslatot, tervet adni főmérnökeik elé és képesek legyenek felülbí­rálni azok javaslatát, vélemé­nyét. Minden üzemben, termelő- 1 szövetkezetben keressék meg a vezetők hol tartanak mun­kahelyükön, mi az, amit ne­kik meg kell oldaniok? Cser­gő elvtárs egy példával il­lusztrálta is: mit jelentene, ha gyártmányonként egy ki­logrammal csökkenne a gyárt­mányok súlya. Csupán egy ki­logramm csökkentése 0,7 szá­zalékos termelés növekedést idézne elő, ami országosan több milliárd forintot tenne ki. Minden üzemben, mező- gazdasági egységben a terme­lés „hogyanját” keressék a ve­zetők. Mindenki csak kicsit tegyen többet az eddiginél, mindenki csak kicsit gondol­kodjon ésszerűsítésen, min­denki csak kicsit érezzen na­gyobb felelősséget, máris óriási összegeket takarítunk meg! Műszaki fejlesztés = szakmunkásképzéssel Az oktatási rendszerünket is úgy kell alakítanunk, hogy a lehetőségeken belül mégis több embert képezhessünk to­vább. A Ganz-MÁVAG-ban például a műszaki egyetem­nek egy tanszéket állítottunk j fel, ahol munka után a dol- ! gozók helyben tanulhatnak. | Ez a megoldás másutt is: le­hetőséget teremteni a tovább­képzésre. A műszaki fejlesztés el­képzelhetetlen szakmun­kásképzés nélkül. Csergő János elvtárs, ez­után az SZKP XXII. kong­resszus jelentőségét méltatta, azt. hogy mindannyiunkat lel­kesít a kongresszus, mert ed- dis elkénzelhetetlen színvo­nalra emeli az ipar, a mező- gazdaság, a tudomány színvo­nalát. Kicsit megmutatja a mi jövőnket is, azt a távla­tot, ahová mi is el kívánunk jutni. A kohó- és gépipari mi­niszter felszólalása után Pá­pista László elviére, az Ikladi Műszergyár igazgatója az ipar és a kereskedelem kap­csolatáról beszélt, s példa­képpen elmondotta egy új lemezjátszó készülék proto­típusa bemutatása után ki­alakult helyzetet. Az új le­mezjátszó készítését még nem kezdték el, a felszerszá- J mozás hosszú időt vesz I igénybe, ennek ellenére a ke- j reskedelem már .nem a régi, j hanem az új lemezjátszó szál­lítását kérte, bár a régi el- [ len eddig sem a keres ke- | delemnek, sem a fogyasztók­nak nem volt kifogása. A kereskedelem túlzott igénye komoly nehézségeket okozott. Ezután a vidékre telepí­tendő gyárak cs gyáregy­ségek kérdésével kapcso­latosan elmondotta, hogy általában mindenki he­lyesli a határozatot mindad­dig, amíg nem saját üzemé­ről van szó. Amennyiben a határozat személyesen is érint egyes embereket, azon­nal kifogásokat találnak, az üzem rendkívüli fontossá­gára hivatkoznak, s a határo­zat végrehajtását elodázzák. Példaképpen megemlítette az Ikladra telepítendő Villa­mos- és Kismotorgyár kö­rüli huza-vonát. A szubjek­tív akadályok leküzdése rendkívül fontos — hangsú­lyozta' —, mert csak így hajt­ható végre gyakorlatban is a fontos és helyes határozat, csak így lehet tehermentesí­teni a fővárost, s megterem­teni a vidéki ipari telepeket. Ezután Király László elv­társ. a megyei pártbizottság .titkára szólalt fel, aki többek között a mezőgazdasági beruházások helyzetéről beszélt. Hangsú­lyozta, hogy a hároméves terv során csupán Pest megyében 270 millió forintot ruháztak be a termelőszövetkezetek és sok millió forintot ruháztak be ezenkívül az állami gazda­ságok és gépállomások is. A hároméves terv során a beru­házás fő irányát a mezőgaz­daságban az építkezés jelen­tette, mert az új termelőszö­vetkezetek indulásánál leg­égetőbb probléma az álla (fé­rőhelyek és a szükséges tároló helyek biztosítása volt. A gé­pekre fordított beruházás aránya mindössze 6—7 száza­lék volt ebben az időben. 1961-ben már javult az arány. Az összes mezőgazdasági be­ruházásból a termelőszövet­kezetek 20 százalékot fordítot­tak gépek és gépi felszerelé­sek vásárlására. Ez az összeg nem csekély, de az a feladat, hogy a gépvásárlások, a gépi beruházás arányát az elkövet­kező években megjavítsuk, mert még mindig aránytala­nul nagy összeg megy az épít­kezésekre. Állatférőhelyek építésére az ötéves terv során is szükség lesz, de ezt a mun­kát a jövőben ésszerűbben kell végeznünk. Az a tapasztalat, hogy a me­zőgazdasági beruházásra for­dított összeg meglehetősen szébforgácsolódott. Például eb­ben az esztendőben is ezer épület készült el, illetve ké­szül el, s szinte valamennyi termelőszövetkezet érintve van. Az ötéves terv során a beruházás hatékonysága érdekében koncentráltabb beruházás szükséges a mezőgazdaságban is. Ezárt feltétlen helyeseljük és támogatjuk a termelőszövet­kezetek közötti beruházást, ahol nagyobb egységek ^ jön­nek létre, s elsősorban állat- tenyésztő egységek. Király László elvtárs után Boros Gyulámé elvtársnő, a Pest megyei KISZÖV elnöke a szövetkezeti ipar feladatai­ról és terveiről beszélt, majd Miliő Balázs, a DCM Beruhá- | zási Vállalat igazgatója ele- \ mezte a tervdokumentáció j nélkül kezdett nagyösszegű j beruházás indulásának, ne- j kézségeit. Elmondotta, hogy ma már tervszerűen halad a.J DCM építése és szerelése, a ! kitűzött határidőket nemcsak | teljesítik, hanem sok esetben j megelőzik a határidőket. A gyár első egységei a kitűzött időben megkez­dik majd termelésüket. Meleg szavakéin 1 számolt be a KlSZ-fiatalok áldozatos és ; fontos munkájáról, a KISZ- : védnökség előnyeiről. Aján­lotta más üzemek és építke- j zések igazgatóinak, vezetői- j nek, támaszkodjanak bátran : a fiatalok munkalendületére, ‘ alkotókészségére, ötletességére. j Befejezésül elmondotta a párt- ; bizottsági ülés részvevőinek, hogy a műszakiak felülvizsgálták a rendelkezésre álló erőforrá- j sokat, összegeket, a rájuk j váró feladatokat, s felajánlották, hogy két­százmillió forintot megta­karítanak a DCM építésé­nél! Ezt a példátlan felajánlást jobb munkaszervezéssel, a : tartalékok ésszerű kihaszná- f lásával és a fiatalok áldozat- készségével kívánják teljesí- I leni. Gaál Géza elvtárs, az Aszó- i dl Járási Pártbizottság titkára i bejelentette, hogy a járás ter- | melőszövetkezetei befejezték a ! vetcszántást és a vetést. Ezt : a munkát hónapokig tartó szárazság után, sokszor a leg­nehezebb körülmények között kellett végezni, s a traktoro­sok emberfeletti erőfeszítésé­nek, munkaakaratának, vala­mint a termelőszövetkezeti vezetők önfeláldozó, ünnepet és pihenést nem ismerő igye­kezetének köszönhető a siker. A nagy tapssal fogadott fel­szólalását azzal fejezte be, j hogy az ötéves terv végrehaj- j tásának valamennyi szövetke­zeti tag személyes ügyévé ’ kell válnia, de ehhez az szűk- I séges, hogy az egyes emberig | eljutó részletességgel szabják j meg mindenkinek a rá váró j feladatot. Keleti Ferenc elvtáre, a megyei tanács elnöke, a nem­zetközi helyzet és az ötéves terv végrehajtásának össze­függéseit elemezte felszólalá­sának elején, majd arról be­szélt, mit jelent ez a terv Pest megye lakosságának, munká­sainak és parasztjainak. El­mondotta. hogy azok a nagy­szabású beruházások, amelyek a megyében megvalósulnak, már nemcsak nekünk és nem­csak a mának szólnak, hanem a jövő nemzedékének segíte­nek a kommunizmust építeni. Felhívta a tanácsszerveknél dolgozó kommunisták és pártonkívüli- ek figyelmét az ötéves terv célkitűzéséinél; támogatáséra, majd befejezésül elismerését és köszönetét fejezte ki az , aszódi járás traktorosainak, j termelőszövetkezeti dolgozói­nál;, valamint a megye vala­mennyi traktorosának és ter­melőszövetkezeti dolgozójá­nak. akik a szárazsággal küzd­ve. jövő évi kenyerünkről gon­doskodnak ezekben a napok­ban. Palotás Károly elvtárs. a szakszervezetek megyei taná­csának elnöke, felszólalásában a termelékenység növelésének kiaknázatlan lehetőségeiről be­szélt, maid a bejáró munká­sok problémáival foglalkozott. Felhívta a figyelmet, mennyire fontos az ötéves terv végrehajtása során a dolgozók javaslaía'nilc. észrevételeinek figyelmes kezelése és hasznosítása« Ezután elmondotta, hogy az előttünk álló feladatok végre­hajtásában nagy szerepet ját­szik a munlkaverseny, ezért a szocialista brigád-mozgalmat tömegmozgalommá kell tenni. Megyénkben már közel há­romszáz brigád elnyerte a szo­cialista címet, s több. mint 700 brigád küzd most ezért a cí­mért. Ezután a megye üzemei­nek, gyárainak, művelődési helyzetével foglalkozott, is­mertetve a különböző tanulási formákban továbbtanulók szá­mát. hangsúlyozva a tovább­tanulás kiterjesztésének szük­ségességét. Befejezésül a fo­kozott balesetvédelemről be­szélt. Ezután Horváth András elv­társ válaszolt a hozzászólások­ra. hah gsúlyozva, hogy a fel­szólalók valamennyien az életből merített, konkrét pél­dákkal bizonyították az ötéves ten' célkitűzéseinek realitá­sát, s rámutattak a meglévő hibákra, azok kijavításának médiára. s helyesen, látják a rájuk váró feladatokat, Horváth András elvtárs ösz- szefoglalóia után az elnöklő Szakai; József elvtárs szava­zásra bocsátotta a beszámoló­val kapcsolatos határozati ja­vaslatot és a felhívást (ennek szövegét szerdai számunkban közöljük), amelvet a pártbi- zottsg<?i ülés résztvevői egy­hangúlag elfogadtak, majd is­mertette a oártbizottsági ülés által szintén elfogadott táv­irat szövegét, amelyet az SZKP XXII. kongresszusának címeztek. A távirat szövegét az aláb­biakban közöljük: „Pártbizottságunk üléséről küldünk szívélyes, elvtársi üd­vözletét a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszu­sa küldötteinek. Második ötéves népgazdasági tervünk végrehajtásán dol­gozunk, hogy sikeresen lerakjuk Magyarországon a szocializ­mus alapjait. Ehhez a nagy, országépítő munkához ad felmér­hetetlen erőt. lendületet az SZKP XXII. kongresszusa, amely­nek határozatai már a mi kommunista holnapunkat mutat­ják. ' " ' Éljen a magyar és a szovjet nép örök és testvéri barátsága! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA” Hévíz közelebb került Tárnokhoz Nem légvonalban természe­tesen. Hozzávetőleg 140 kilo­méternél a két helység kö­zött ma sem kisebb a föld­rajz! távolság. Csakhogy a hé­vízi fürdő mégis sokkal idébb került, mert ami elérhető, az semmiképpen nincsen messze. Márpedig Hévíz immár elér­hető Tárnokról még a valaha közrendűnek mondott ember számára Is. Lámcsafc, Esku- lich Imre szintén a napokban érkezett haza onnan. Hat év­tizednél is hosszabb ideje él ezen a földön, de soha még gondolatában siem fordult meg ezalatt, hogy egyszer majd fürdővendég lesz belőle. Míg most mégis az volt, valóság­gal, tíz napon át. A Napsu­gár Szállóban lakott, a Pan­nónia Szálló éttermében étke­zett és használta a tó meleg vizét. Azaz, a tó vize hasz­nált neki. Mert nagyon rá­szorult ám a gyógyító hévíz­re, hiszen a beteg lába miatt esett rá a választás, amikor a tárnoki Lenin Tsz-ből a tsz-tagok önsegélyző csoportja két ember kijelölését kérte az ingyenes üdültetésre. Eskulich Imre a tsz-ben ál­lattenyésztési brigádvezető — volt. Bizony nem a rossz munkája miatt kellett ott­hagynia a jószágot. Nagyoh is jól végezte a dolgát ez év ele­jéig. De a baj tulajdonképpen még múlt • -decemberben történt. Hogy hogyan ? Mondja csal; el maga Eskulich Imre a dolgot. — December 6-án, ahogy mindig, ott voltam az esti fe­jesnél. Vaksötét este volt. Furcsa motorbúgásra lettem figyelmes. Dohogott, lihegett valahol egy motor. Mindjárt gondoltam, a mi teherautónk erőlködik valami miatt. Elin­dultam a hang irányába, való­ban a tsz teherautója ragadt be a kátyúba. Hej, akkoriban még láttunk esőket! Hívtam a tehenészeket, meg a kanászo­kat, jöjjenek, segítsék ki­emelni a kocsit a sárból. Ügy kellett kiásni a kerekét, meg nekifeszül tünk, toltuk, húztuk. Magam a hátulját emeltem. Közben vissza-visszacsúszott a kocsi és egy ilyen visszacsú- szásnál valami ütést éreztem a bokámon. Mintha bottal ütöttek volna rá. Fájt, de nem is olyan nagyon. Azért csak kiemeltük a teherautónkat. Attól fogva fájdítottam a lá­bam, de egész nap csak bi­cegtem azért az istállók, ólai; körül. Meg bicikliztem is. Az­tán jött a leltári munka, nem értem rá orvoshoz szaladgál­ni, alaposan elhanyagoltam a lábamat. Fájt is egyre jobban. Mikor pedig január derekán végre orvoshoz mentem, ad­digra csonthártyagyulladásom lett már. Februárban meg is operáltak a megyei kórház­ban. Két bottal vánszorog­tam, nem reméltem, hogy még ember lesz belőlem. Ha csak pár éve esik meg velem a dolog, örökre nyomorék koldus maradok, vagy rámegy a pár holdam a gyógykeze­lésre. Ahogy én ismerem ma­gamat, amilyen földéhes, ku- porgató ember voltam még akkor, úgy gondolom, a nyo­morék® ágot választottam vol­na. Most meg... Mutatja, bot nélkül jár már, fájdalmat sem érez, csak ép­pen biceg még egy keveset. Gyenge a lába. De amikor elindult Hévízre, akár a cso­magot, úgy rakták fel a vo­natra. a maga erejéből nem tudott volna felszállni. — Csütörtöki napon érkez­tem oda. szombaton már érez­tem, hogy javul az állapo­tom. Egy hét múlva pedig félretettem a két botot, nem volt rájuk többé szükségem. — Hogyan élt Hévízen? — Akár a mesebeli kiskirály. Gondolja csak el. a Délibáb­ban, szép, világos, tágas szobában laktam. Igaz, har- madmsgammal. de kényel­mesen. Bemeik, ruganyos ágyban aludtam. Reggelen­ként a Pannóniában a reg­geli: vaj, sajt az egyik na­pon, két szelet prágai son­ka a másikon és kávé, amennyit az ember csak akart. Délben kitűnő leves, aztán sülthús, meg tészta. Sőt, torta, de micsoda fi­nom torta! Minden este más hirteJerasiilt, rántotthús egy­szer, rostélyos másszor, min­dig más. És mindenből bő­séges adag. Meg is híztam a tíz nap alatt. Aztán a príma kiszolgálás!... És Hévíz szépsége... Hévíz valósággal a paradicsom. 1 — Újra dolgozik már? — Nem, sajnos, annyira azért nem vagyok. Állatte­nyésztési brigádvezető többé nem lehetek, nem bírná a Iá­ban a nagy strapát. De majd csak akad számomra valami más munka, minden kézre szükség van a tsz-ben. A ke­zem pedig még mindig jó. Kiss doktor különben azt tanácsolja, még vagy tíz­napos kúrára menjek vissza Hévízre. Persze, most már a magam költségén kell men­nem. — És elmegy? — Holnapután elindulok. A tavasszal pedig, addigra már biztosan megint dolgozom, lesz rá pénzem, elküldöm a feleségemet, neki is jót tesz majd a für­dőzés, meg éljen jól ő is pár gondtalan napot. Pihen­jen. Bizony, hogy elküldöm az asszonyt. Hát Hévíz most már ilyen közel került Tárnokhoz. Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents