Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

4 "7*J£íritm 1961. OKTOBER 89, VASÄRNAP MEGYEI TÜKÖR ' EGY FALU EREJE Tiszta égbolt H osszú az út a maglódi ál­lomástól a tanácsházáig. Jut ideje az embernek, hogy meghányja-vesse gondolatait. Különösen akkor, ha csak úgy találomra érkezett a fa­luba: majdcsak rábukkan va­lami érdekességre, ami toll­hegyre kívánkozik, amit érde­mes megírni az újságban is. Ámbár az őszi hangulatot árasztó kanyargó utca nem a legihletőbb Múzsa. Az eget szürke felhők bo­rítják, a letarolt rónák felől hűvös szél' fúj, a szembefutó fákról vörös és sárga levele­ket sodor tova. Az eső is meg­ered, szemerkél egyhangúan. Az utcán egy-két siető ember csupán. Mennek behúzott nyakkal, nagykendőbe, felhaj­tott gallérú ballonba burko- lódzva. Akaratlan a gondolat: itt ugyan aligha születik ma ri­port. Vagy talán mégis? Kiss László tanácstitkár ugyanis felvillanyozódva újságolja a tanácsházán: — November közepéig el­készül az új iskola; — Vára­kozón hallgat néhány pilla­natig, aztán még hozzáteszi: —■. A falu erejéből! Iratokat vesz elő, azzal bi­zonyít. — Közel egymillió forintba kerül — mutatja a tervdoku­mentációkat — s ebből mind­össze háromszázezer forint az állami támogatás. A többi községfejlesztési alap, bank­hitel és társadalmi munka. Ez utóbbi már eddig meghaladta a száznegyvenezer forintot. K özben nyílik az ajtó, idős, markánsarcú férfi lép be az irodába, ránkköszön, ke- zetnyújt, bemutatkozik: — Romhányi Ferenc ... A tanácstitkár még kiegé­szíti: — A helyi pártszervezet szervezőtitkára. — Aztán fe­léfordul, s már neki mondja. — Az újságtól jött az elvtárs. Éppen az épülő iskoláról be­szélgetünk. — Az jó ... — állapítja meg Romhányi Ferenc. — Ugyanis ez már a második, amely a falu összefogásából születik. Az elsőt ötvennégyben kezd­tük és ötvenhat szeptemberé­ben fejeztük be. A tanácstitkár veszi át a szót: — Tudja, Maglód kinőtte magát. Legalábbis az öregfa­lu. Üj házak ma már csak Maglód-nyaralón épülnek. De az elmúlt évek alatt egész ut­casorok. Szükség volt hát ott is iskolára. Az ott lakó gyere­kek másfél-két kilométert is gyalogoltak naponta. A na­gyok még csak bírták, de az elsősök... Sárban, hóban ... így fogott össze először ötven­négyben a falu. A község nyáznyolcvanezer forintot adott, az emberek száztízezer. forint értékű társadalmi mun­kát. Így épült fel a két tan­terem és a két szobás szolgá­lati lakás. Az alsósok prob- . lémája ezzel megoldódott. Délelőtt az első és a harma­dik, délután pedig a második és a negyedik osztály vette birtokába az új iskolát. Romhányi Ferenc belevág a szóba: — Csakhogy múltak az évek és ismét kinőttük az új ru­hát. Másik iskola kellett az új mellé: nagyobb, tágabb. Így határoztuk el tavaly ősz­szel, hogy megint csak bele­kezdünk, ha a falu segít. — És a falu ismét segített! ] — bizonyít a tanácstitkár. — Amikor kikerült a híre, hogy új iskolát építenénk, egy­más után jelentkeztek az em­berek. Ki pénzt, ki két keze munkáját, ki fuvart ajánlott fel, csak kezdjük el minél előbb. A szervezőtitkár feláll: — Talán megnéznénk ... Ügy az igazi. Építkeznek most is. Mindennap. J ó negyedóra az út a ta­nácsháztól az épülő is­koláig. Igaz. nem is haladha­tunk túlságosan gyorsan. Az egyik lábával nehezen lép Romhányi Ferenc. Sok pró­bára tette már az élet. míg idáig eljutott: a vöröskatonák egyenruhájától a szervező tit­Csuka Zoltán: A LEVÉLHULLÁS EREJE Ősz, november, a reggelt dér ütötte s ahogy ballagsz a záporozó fasorban, úgy érzed, nem a levelek hullanak, hanem a föld emelkedik, kelet felől fény fakasztotta fel az eget s most hujjázik elő, iskolából szabadult, friss gyereksereg. És hallod, ahogy ezernyi dérütött levél finom pengéssel szakad le az ágról, csillogó énekkel hull lefelé s dalolva elterül. Nem vízió ez, őszi szimfónia felhőzik tízezer levélben a fák alatt: Beethovent érzed s látod a tovadübörgő élet irtózatos nagyságú küllőit szemed előtt tovarohanni s most érzed igazán döbbentő erejét őszi levélhullásnak, s látod: millió napba és légbetapogató finom ujj, hogy omlik vissza, honnan életet kapott, a földre s ezüst, finom dalát énekelve hogy terül el jövőben csírázó életek tentető párnájának magasság és mélység élet és halál között átváltozottan is szüntelen munkáló erőnek maradni. A műhelyben is szól a rádió... Egy Gödöllőn lakó pesti munkás vallomása foglalkozom, ha jut rá idő olvasok, s ilyen alkalommal szoktunk hetenként egy es­tét mozira szánni, s ugyan­csak ilyenkor tudunk el­menni nagyobb rendezvény­re, ha az a rendezvény al- .kalmas időben van. A tájé­koztatás és az olvasmányok java részét az újságokból és a rádióból kapom. Más mód nincs!... A Népszabadságot és az Esti Hírlapot rendsze­resen olvasom, megveszem. Egyik munkatársam a Pest megyei Hírlapra fizet elő, vele cserélek a vonatban. Édesanyám a Szabad Földet járatja, nagylányom a Nők Lapját... Sajnos,' az újságok nem mindig veszik figyelem­be, hogy a munkások és a parasztok jó része a lapok­ból szerzi politikai, gazdasá­gi és irodalmi ismereteinek javát. A bejáró munkások­nál és a parasztoknál a nagy munkaidőben egyszerűen nem futja többre az időből és az erőből. Ezért rövidébben kellene az újságoknak írni. A hosszú cikket ritkábban olvassuk el. De több dolog­ról kellene tájékoztatást ad­ni. Sok kisebb, rövidebb, ve­kári megtiszteltetéshez. Út­közben itt is, ott is ráköszön­nek az emberek. A köszöntő szóban tisztelet, megbecsü­lés, akár parasztember mond­ja, akár a gépgyár valamelyik munkása. A gépgyár utáni kanyartól egyébként már látszik az épü­lő iskola. Innen már kopácso- lás, szegecselés zaja kíséri vé­gig az utat. A munka muzsi­kája. A „régi” új iskola kapujá­ban az igazgató, Sereg Gyula fogad. Még nem szól sem­mit, de az arca beszédes így is. Belső büszkeség, megelé­gedettség ütött tanyát rajta. — Eljöttünk volna ... kö­rülnézni kicsit... — töri meg a hallgatást Romhányi Fe­renc. — Jól tették, Feri bácsi... Hadd tudja meg más is, mi­lyen ereje van egy falunak, ha összefog! — így az igaz­gató. Később, amikor már végig­jártuk az épülő iskola parket-, tázásra váró termeit, s benn 5 ülünk a szolgálati lakás egyik! kényelmes szobájában, akkor! jön csak tűzbe az igazgató. ! — Négy tanterem, egy poli-j technikai műhely és egy két-! szobás" szolgálati lakás —! summázza Sereg Gyula a Iá- \ tottakat. — A szolgálati lakást! Pálvölgyi Jánosné tanítónő! kapja. Ugyanis a tíztagú ne-! velőtestületből egyedül már < csak az ő lakásproblémája! várt megoldásra. Hogy mit! jelent nekünk ez az új iskola? ; A felső négy osztály ezentúl; csak délelőtt tanul. Délután-j ra felszabadulnak a tantér- j mek, s így megindíthatjuk aj tanulószobát, , végre helyet; kapnak a szakkörök és az út- j törőink is rendszeresen élhe-í tik már a maguk szervezeti; életét. És sorolná még hosszan,! mennyi nagyszerű, új váltó-; zást hoz számukra — pedagó-; gusok és diákok számára —; az új iskola, de Romhányi Fe-; renc közbevág: — Arról is beszélhetnél, • hogy kik segédkeztek a leg-í többet az építkezéseknél! ; — Hogy kik? — kérdez visz-! sza az igazgató. — Háromszáz-! három tanulónk van, s ebből! 280 család képviseltette ed-! dig magát valamilyen forrná-; ban az építkezésnél. A hátra-! levő 23 család leginkább csak; pénzbeli segítséget nyújtott,; mert olyan az elfoglaltságuk, ^ vagy betegség és más problé-; ma következtében a munká-; jukkái nem tudtak segíteni. 2 De azt hiszem, ez is nagyon!; szép eredmény. Különösen, ha; bepillantunk a számok mögé.; Például itt van mindjárt Var-; gha István vasutas édesapa.; Eddig negyvenkét napot dől-; gozott az építkezésnél! De a; legtöbbször úgy. hogy a reg-; geli hétórás vonattal érkezett; haza szolgálatból, s az állo-j másról egyenesen az építke-; zéshez jött, oda hozták szúrná-; ra a regglit is. / — És Gábor bácsi? — szól* közbe Romhányi Ferenc. ; 4 — No, persze —, mosolyog! az igazgató —, ő sem sokkal! maradt el Vargha István mö-! gött. Eddig 38 napot dolgo-' zott. S ha hozzászámítjuk,! hogy Gábor bácsi már az első! építkezésnél is derekasan ki-; vette a részét... ! \ Petőfi Színpad új bemutatója: Déryné virágokkal pompáznak három­szögalakú ágyások. Sárga és lila arcú kert néz az őszi égre. A nyarat akarja idézni még. Olyan, mint egy hervadó szépasszony, akinek nincs más vágya már, csak fiatalnak látszani, ameddig csak le­het. A gyepszőnyeg közepén pa­dok. Az egyes ágyások között az utat vörös salak fedi. Gye­rekek hancúroznak, nevetgél­nek jókedvűen. Egyik pádon fiatal anya ül. ölében bé­késen alszik fiacskája. Pintérnek eszébe jut a fele­sége. Szegénynek nem sok ideje van még hátra, aztán eljön a nehéz órája. Csak legalább kislány lenne a jö­vevény. A nagyobbik, a há­roméves, az fiú. Úgy volna szép, ha ez meg kislány len­ne. De ha fiú lesz, az se baj. Két erős legényke ugrálja kö­rül esténként, ha hazamegy. — Hohó! — megy tovább a gon­dolat — a nagyobbiknak cipő kell. A picikére sokáig nem lesz gond, akár fiú lesz. akár lány, mert maid elhordja a kinőtt holmikat. Pintér most hirtelen Ko­vács felé kapja tekintetét: — Az ám! Mikor tartjátok a lagzit? Azt mondtad, majd az őszön. — Annak ugyan befellegzett! — Befellegzett? — ismétli Pintér és rácsodálkozik Ko­vácsra. Kovács most a kövön felej­tett zsíros papírért nyúl és keményen kezdi gyúrni, gyö­möszölni jobb markában. Mintha semmi sem lenne fon­tosabb, minthogy az a papír minél kisebb gombócba tö- mörödjön. Aztán a kövek kö­lősebb cikk kellene körítés % nélkül... Az ember ezt vár- $ ná az újságoktól. Engem el- sősorban a hírek érdekel- $ nek. Ha egy újság a kezem- $ be kerül, legelőször a híre- % két keresem, majd az esemé- % nyékét, hol mi történik? Ná- $ lünk és a nagyvilágban. De $ főleg nálunk!... Bent a mű- | helyben hatan vagyunk egy j, brigádban. összeadtuk a ^ pénzt, vettünk egy kis nép- £ rádiót. Munka közben is hall- $ gátjuk rendszeresen. Szűk- y ségünk van rá. Az újság j mellett ez nekünk a legfon- J tosabb hírforrásunk. Szíve- y sen hallgatjuk a színdarabo- kát, verseket, és a zenét is... % ' í így von ez. Elmondtam í őszintén, maguknak, újság- ^ íróknak és a rádió szerkesz- tőinek jó ezt tudni... A mi helyzetűéit sajnos nem azo- % nos a helyben lakó munká- t, sokéval. Nekünk kevesebb f. jutott a kultúrforradalomból, % de amihez hozzáférünk kevés /, maradék időnkben, azzal % élünk is. Az újság és a rá- ^ dió segíthetne, hogy több jus- \ son nekünk is ... <t) I Baja kultúrájáért ; - gödöllői módszerekkel * : Hídvégi Nándort, a gödöl- ! lői járási könyvtár vezető- ! jét, aki egyik megalapítója ! volt a gödöllői Juhász Gyula ! Irodalmi Színpadnak és mű- í ködösével igen nagy érde- ; meket szerzett Gödöllő kul- ; turális életének föllendítése ! terén, a művelődésügyi mi- ! niszter a bajai felsőfokú ta- ! nítóképző intézet tanárává ! nevezte ki. Az új tanév ele- i jén már el is foglalta új mun- ; kahelyét és megvált a gödöl- ; lői könyvtár vezetésétől. A I járás lakossága őszinte saj- ; nálattal vette tudomásul tá- I vozását, Baja viszont annál ; nagyobb örömmel fogadta a ; lelkes kultúremfoert, aki új ; állomáshelyén — mint ér- i tesülünk — máris bekap- ! csolódott a város kulturális j életébe. Kezdeményezésére ; valószínűleg a közeljövőben ; ott is megalakul az Irodalmi • Színpad, hogy a Gödöllőn j annyira bevált eszközökkel ; terjesztője . legyen az iro- j dalmi műveltségnek. Hid- \ végi Nándor azt tervezi, ; hogy az első irodalmi dél- ; utánt Juhász Gyula emlé- ■ kének szenteli. Dutka Ákost, ; az utolsó váradi Holnapost, ; Ady Endre és Juhász Gyula ; egykori küzdőtáxsát kérte ; föl, hogy tartson Baján elő­adást Juhász Gyuláról. ; ÜLNEK a szürke kőkockákon. \ Esznek. Előttük a felbontott ; úttest. Szétdobált kövek, kő- ; halmaz mindenütt. Ahonnan ; kicsákányozták az utat bur- ; kóló kockákat, ott nyirkos, ! sárga a homok és a merev, ! lepréselt homokban apró ka- í vicsok fényesednek. ! Pintér töpörtyűt eszik és ; zöldpaprikát. Harsog a szá- ; jában a friss, sárga húsú pap- ; rika. Kovács főtt kolbászt ; szel lapos nyelű bicskával. ! Barna kezében kövér cipó. ! Nagyokat harap belőle a ! kolbász mellé. ; Nemigen beszélnek. Rakják ; a falatot egymásután. Egy-egy ; kőkockaasztalon, papíron kol- ; bász, töpörtyű. Szemlátomást ; fogy ez is, az is. Aztán egy- ! szercsak'a zsírtérképes papír ! marad ott, paprikacsutkával, ; meg kolbászhéjjal, í A közeli fáról oda kariká- í zik a szél egy száraz levél- í lel. Egyet-kettőt bukfencezik ; és Pintér lábánál megáll. ; — Hiába no, jön már az ; ősz! — mondja Pintér, hogy < megszólaljon. í — Jön, jön — bólogat Ko- 5 vács és elnéz messzire. É ' ' } AZ UJ HAZAK tövét Őszi nap ; melégíti. A sárga, tiszta ház- \ falon úgy tobzódik a fény, ; hogy belekönnyezik a szem a í ragyogásba. A házak körül frissen «vágott zöld gyep. Két helyen is szökőkútnak be­állított gumicső szórja a vi­zet. Oldalt lila és sárga őszi LANG ETELKA: KÖVEZŐK ; Napok Óta foglalkoztat a ! gondolat: kulturális forra- ! dalműnk vívmányaiból meny- ! nyi jut el a bit járó munká- ! sokhoz? Azokhoz, akik 30— ; 40—50 kilométeres távról I utaznak be naponta a fővá- ; rosba, tolonganak este és reg- ; gel’+a zsúfolt vonatokon, au- ! tóbuszokon, s alig várják a ! munka végét, rohannak haza, í feléje sem nézve az üzemi ! művelődési otthonnak, oda- ! haza pedig nincs más vágyuk, ! mint gyorsan ágyba kerülni, ! hogy hajnalban újra talpon ! lehessenek... Mit mond erről Katona l Sándor, a Déli-pályaudvar ! dieselmotoros szerelőműhe- l lyének régi szakmunkása, aki \ naponta jár be Gödöllőről? • Tizenkét órai munka után \ huszonnégy órás pihenőt ka- ! pok. Erre az időbeosztásra ! kell felépítenem életemet. ! Negyvennégy éves vagyok, ! négy gyermekem van. Fele- \ ségem is dolgozik. Érdekel a 1 politika, a gazdasági élet, az \ irodalom, a képzőművészet, ! a film és a színház. Szeretek ] gyorsan tudomást szerezni a ; világ dolgairól. Tíz éve párt- ! tag vagyok, már ezért sem \ szabad tájékozatlannak len-; ; nem... Amikor reggel ál- ; | lók munkába, hajnali fél öt- í : kor kelek, az öt óra 10 perc- ! \ kor induló HÉV-vel megyek ; ! Pestre. Ilyenkor este fél \ * kilencre éreti haza. A HÉV- \ j en nagy a tolongás. Legfel- \ j jebb újságot lehet olvasni. í ; Huzamosabb elmélyülésre,! ; figyelésre nincs mód. Este,; ; ha megjövök, foglalkoznom \ ! kell a gyerekekkel, majd va- \ ! csorázom és lefekvés közben ; ; meghallgatom a tíz órai hí- ; ! reket. Ágyban olvasok egy í ! keveset. Vásárolok is köny- \ ! vet, de főleg a fűtőház \ S könyvtárából kölcsönzők... \ ! Amikor éjszakás vagyok, dél- ! ; előtt fél tízre érek haza. \ \ Reggelizem, majd délig al-! ! szom délután a gyerekekkel \ 4 November 2-án • kezdődik j megyénkben a szovjet film \ ünnepi hete, amelynek egyik í kiemelkedő eseménye lesz ] az idei moszkvai nem-1 zetközi filmfesztivál díj- i nyertes filmjének, a Tisz-1 ta égboltnak bemutatója, i A színes, magyarul beszélő: szovjet filmet Csuhraj ren- i dezte. Két főszereplője Dro- | biseva és Urbanszkij. — A többiek? — kérdez most már az újságíró is. — A tervben húszezer fo­rint összegű villanyszerelő­munka szerepelt A villanysze­relési munkák elkészültek. Hárman csinálták: Gráf Re­zső, K. Nagy Antal és Balázs Ferenc — teljesen ingyen. Vagy például a kutat négyen fúrták: Miklós János. Dósa Pál, Matyó Lajos és Vargha József. És sorolhatnám még hosszan a nevekét. Azután a diákjaink! A tavalyi nyolca­dik osztály például hatvan­ezer tégla rakodását vállalta magára! U gy ember is erő, de ha egy falu összefog, áhogy azt a maglódiak példája bizonyít­ja, csodákra képes az ember. Vagy ha nem is csodákra, de két iskola felépítésére. S ez talán többet ér a legszebb bib­liai csodánál is! Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents