Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

1961. OKTÓRER 29. VASÄRNAP resr MEGYEI SZÍNHÁZI ESTÉK LIBIKÓKA Bemutató a Madách Színház Kamaraszínházában Képzelt beteg Moliere a Petőfi Színházban Gyárfás Endre: PÖRGÖTT EGY PERCIG A GÉP L ibikóka 'a címe annak a darabnak, amelyet a na­pokban mutatott be a Madách Színház Kamaraszínháza. A szó mérleg-hintát jelent, olyan eszközt, amelynek ha egyik oldala a magasba lendül, szükségszerűen a mélybe esik a másik. A darab eredeti an­gol címe: Ketten a hintán. A magyar cím, amely eléggé megközelíti a darab mondani­valóját, a férfi és a nő vi­szonyát akarja jelképezni; az erősebb akaratú egyén — férfi vagy nő — legyőzi a gyengébbet, aki jobban sze­ret, az a vesztes fél, s a leg­ritkább eset, hogy a mérleg­hinta, a libikóka egy nívón álljon meg, s egyenlő helyzet­ben találkozzon a férfi és a nő. Ez az alapgondolata en­nek a darabnak, amelynek írója amerikai, William Gib­son. Miről szól ez a kitűnő da­rab, amelynek mindössze egy nő meg egy férfi a szerep­lője? Egy ügyvéd és egy tán­cosnő találkoznak. A férfi mögött már egy félresikerült élet áll. Szerette, imádta fe­leségét, ragaszkodott hozzá, aki azonban gazdag volt, s a férfi úgy érezte, hogy felesége és családja azzal, hogy egzisz­tenciájában támogatják öt, gyámkodnak felette. Az asz- szony megcsalta, elhagyta őt. Egyedül, kifosztottam, keresi helyét, keresi párját, táma­szát, akitől szeretetet, meleg­séget, gyengédséget kaphat. Mert mi teszi szebbé az éle­tet? A szeretet. Együtt aka­runk maradni azokkal, akiket szeretünk. A családi élet me­legében erősödünk 'méff az élet napi küzdelmeire. Neki ez nem sikerült, s most fü- höz-fához kapkod. A nő táncosnő, aki túl van a hamvas fiatalságán, s már sokat nem vár az élettől. Is­mert néhány férfit, akik mind egyformán önzők voltak, s egyik se volt az igazi. Már óvatos, nem hisz a férfiaknak, de lelke mélyén, még nem mondott le arról, hogy talál valakit, aki majd kézenfogja öt, s vezeti. Előbb csak meg­szánja a férfit, majd őszin­tén, s mélyen megszereti őt. A hinta egyik oldala most szegényesen és fantáziátlanul. $ Ami pedig a befejezést illeti, $ vagyis azt, hogy . a molieri % szatíra az orvosavatásról át- % változik űrrakétás modern je- $ lenetté és mai orvosok an- $ daxint meg dorlotint ajánla- % nak, bizonyítékául, hogy ma % éppenúgy néhány csodaszer- £ rel szélhámoskodnak, mint ^ Moliere korában — ez egye- % nesen hamis és igaztalan. Mo- ^ Here korában ez valóban így % volt, ma azonban csak rossz í vicc. í í Ami a szereplőket illeti, ma- £ radéktalanul jót csak Agárdi ^ Gábor és Harkányi Endre $ nyújt az orvos és fiánalk sze- ? repében. Feleky Kamill jó, | de nem különösebben. A női % szereplők közül csak a szol- ^ gálát játszó Pásztor Erzsébetet % emelhetjük ki, kicsit Lórán % Lenkét utánzó ügyes alakító- í sóért. v ^ Mindent egybevetve, azt hi- $ szem, elhibázott megoldás % Moliere színművét így szín- £ padra vinni Máté Iván í Pörgött egy percig a gép, illant a hasító forgács, talán ez a perc sem volt más, mint annyi nehéz ezerév. Pörgött egy percig a gép, s tizedmilliméterekkel közelítette meg az ember a fémtárgy lényegét. Pörgött egy percig a gép; az anyag konokul kitartott, de az ember állta a harcot, s vezette a kés hegyét. Pörgött egy percig a gép, s ez a perc: ez a harc ezerévnyi koncért dúló, bősz férfi­csatánál többet is ért. Pörgött egy percig a gép; ó többet is ért ez a vívás, mint hajdan a lándzsás, dzsidás hadak ostroma Thébai-ért. (Pörgött egy percig a gép) Mert hol van az egykori Gárda, a rabolt gyönyör orgiája, és hol van a büszke babér? Pörgött egy percig a gép, s az eredmény: im, ez a tengely majd száguldó kerekekkel viszi sok nevető csemeténk. És pördül majd a kerék, s viszem én kipirulva közétek, miként Marathonba a hírnök, a harc győzelmi hírét. A VISSZAHÚZÓ ERŐ zé dugja, hogy ne is lássa. Úgy felel szárazon: — Nem járunk együtt! — Ne bomolj, Kovács! Mi történt? — Egy motoros megszédítet­te. Azt mondta, élni akar! Meg szórakozni! — És te mit feleltél? — Hogy éljen! Meg szóra­kozzon! — Csak így! Ilyen egysze­rűen? — így hát! Hiába mondtam volna neki, hogy munka köz­ben százszor is elgondoltam, hogy ő meg én úgy leszünk majd egymás mellett, mint azok a kövek, ott ni, amiket szorosan egymás mellé ra­kunk. Még szurkot is öntünk közéjük, hogy szét ne válja­nak. És se vihar, se orkán ne tudja szétverni őket. Ha ne­ki a motoros kell és nem én, hát akkor ... Pintér cigarettát kotor elő. Kovács szájába is dug egyet. Meg is gyújtja. Aztán fur­csán elkerekíti a mondanivaló­ját: — Hijnye, a nemjóját an­nak a ... Kovács felhorkan: — Hagyd abba! — Még véded? Aki évekig hitegetett, aztán faképnél ha­gyott? Tisztára bolond vagy, Kovács! Az ilyen nő mind... Kovács felugrik. Szeme vér­eres. Megragadja Pintér kar­ját. Feldúltan Pintér szeme közé néz. — Egy szót se! Téged sze­retnek, te ezt nem érted! De nekem itt belül minden csupa seb.— Kovács nagy, barna kezét a mellére teszi. EGYMÁS MELLETT állnak és egyszerre veszik észre, hogy a csoportjuk munkára in­dul. Van, aki heverő hely­zetből ugrik talpra és sze­gődik a csoport nyomába. Van, aki még mindig rágcsál va­lami falatot. Cigarettázva, be­szélgetve indul mind. ök is a második láda almát. így rendre végig az úton. Tudta pontosan, hogy az öreg hol áll meg s a boltosok minden­hol készséggel adták vissza a tele ládákat. Egyetlen szem • alma sem hiányzott. A fiatal Semetka a város alatt jobbra kanyarodott és egy kis kerülővel hajtott a f^Vás.á.rlő telepre. Az átvevők nevetve fogad­ták. Frissen lepakoltak a ko­csiról. Leszámolták a fiatal­ember kezébe az alma árát. így csinálta az öreg Semetka, amikor az első fuvarral meg­indult a szövetkezeti raktár felé. Az első esztendőben az elnök valamit sejtett, de el­hallgatta. A második eszten­dőben azonban maga éle állí­totta az öreget is meg a fiát is. — Mit csinálnak maguk, a kutya hétszázát! Az öreg lehajtott fejjél hallgatott. Csekély gondolko­dás után a fiatal szólalt meg. — Semmi különöset. A pa­pa ezt már így szokta meg. — Micsodát? — Hát még egyéni korában. Az első fuvar mindig az övé volt. Azt o megitta, ha fene fenét esett is. A mama hama­rosan rájött a nyitjára. A szomszéd kocsijával mentünk a papa után és összeszedtük az elherdált portékát. így csi­nálja ő ezt a tsz-ben is. Én pedig szokás szerint megyek utána és eligazítom a dolgot. Az elnök megcsóválta a fe­jét. —• Igaz ez, tata? Az öreg bólintott. — No, dehát, ember, elhi­szem, hogy magának egyéni korában nem állt a kamrájá­ban a bor meg a pálinka. De hiszen a tsz-ben tavaly is ka­pott több, mint hat hektó bort, meg negyven liter pá­linkát. Nincsen abból magá­nak már egy csepp se? — Van énnekem. Pálinkám vagy öt liter, borom meg egy százhúsz literes hordóval. — Hát akkor miért nem iszik otthon? Az öreg megcsóválta a fejét és csak nagy szünet után bök­te ki. — Tudja, elnök elvtárs, a múltkor azt hallottam a rá­dióban, hogy még mindig van­nak visszahúzó erők a pa­rasztság körében. Nohát én­nálam ennyi az a visszahú- lő erő. hogy a nehézség gyöj- jön rá. De majd csak leszo- sok róla. perc, már egy háromdecis üveggel lépett fel a kocsira. Hátra sem nézett, arra meg semmit se adott, hogy a főző utána kiabált. A lovak csendesen lépeget­tek az út közepén. A féderes kocsi puhán ringatta a rako­mányt. Semetka bácsi a szá­jára illesztette a pálinkás üve­get és két kurta pihentetés után elnyelte az italt. Még a hasát is megsimogatta gyö­nyörűségében s ahogyan a homlokát körüllengte az a fi­nom szédülés, úgy ingadozott az ülésen. Mély hangon dú­dolta a nótáját. A Kisasszony-dűlő sarkán a kocsma siltje mosolygott rá. Meghúzta a Sárga felől a haj­tószárat és a két okos állat odakanyarodott az épület elé. A kimérő éppen akkor vágta ki az ajtót s farkasszemet nézett az öreggel. — Bort vagy pálinkát? ■— Bort! — vetette oda kur­tán Semetka s már emelte is a gyümölcsös ládát s gyorsan benyomta a kocsmaajtón. A kocsmáros kihozta a literes üveget, az öreg a kabát alá vágta, s már fel is lépett a kocsira. A kistelki füszerboltban bu- tellás bort cserélt, a felső erdő­soron rumot, az ötfánál vod­kát s így végig az úton s mi­re a város alá ért; már csak két láda volt a kocsin, az is erre-arra vetődött, mert az öreg felvágva hajtotta a lo­vakat. Kalapját betyárosan félrecsapta, bal kezében az ostorral hadonászott és köz­ben torkaszakadtából énekelt. A járókelők megcsóválták a fejüket. Megvan ez a vén­ember tisztára bolondulva. A szövetkezeti raktár előtt toporzékolva álltak meg a lo­vak. Az öreg letámolygott a kocsiról. Alig tudott néhány szót kimakogni. Az átvevők szó nélkül odaoldalogtak a ko­csihoz, a két ládát leemelték és röhögve tették a mázsára. Semetka bácsi pedig, mint aki nagyon jól végezte a dol­gát, szó nélkül visszamászott a kocsira és szépen lépésben hazahajtott. A fiatal Semetka egy órá­val az édesapja után megin­dult egy másik táblás kocsi­val üresen a város felé. A pá­linkafőzőben kifizette a há­rom deci pálinka árát és fel­tette a kocsira az almát. A Kisasszony dűlő sarkán is megállította a kocsit. Fizette a bort és átvette a vezetőtől j Az öreg Semetka bizonyisten ! áldott jó ember. Szinte olyan, ! ahogyan mondani szokták, ! mint egy falat kenyér. A tsz- ; ben mindenki szerette, becsül­ete, a munkája ellen senkinek (nem volt panasza. A gondjá- jra hagyott két ló mindig (olyan volt, hogy az ember ; gyönyörűséggel nézett rájuk, j Hanem. No, ez a hanem az, j amit most szóvá kell tenni és < bízok abban, hogy ez a kis < pletyka nem jut él az öreg í füléhez. Szóval, egy esztendő- j ben egyszer viselkedett úgy j az öreg, mintha küllöhíjas \ lenne. Mégpedig akkor, ami- íkor elsőnek rakták meg a | táblás kocsit a gondosan el- \ készített gyümölcsösládákkal. | A gyönyörű jonathán almák pi- | rosan mosolyogtak szép sorjá­j ban s a felvásárlóban már | várták a külföldre szánt gyö- \ nyörű gyümölcsöket, i Semetka bácsi fellépett a ' kocsira. Bal kézzel meghúzta a hajtószárat, jobb kezében pe­dig az ostort sittyentette. A ködös, őszi reggelen, kényel­mesen indított a két szürke. Semetka bácsi vidáman fü­tyülte a nótáját. Jó tizenöt kilométerre volt a város és annak is a legkö- zepén a szövetkezeti raktár, ahol gondosan átvették és csi­nos kis ládákba selyempapír közé ágyazták a piros almá­kat. Szóval az út hosszú volt. Csendes trappban megtartott jó két órát, lépésben, komó­tosan, könnyen belefért a há­rom óra is. Semetka egyre idegesebb lett, ahogyan haladt a tett- helyről. Egyre gyakrabban te­kingetett jobbra-balra meg hátra. A kisteleki pálinkaház előtt aztán meghúzta a hajtó­szárat. — Hóha, Legyes! A lovacskák szép csendesen megálltak. Az öreg frissen le­lépett a kocsiról. Nem mulasz­totta el azt, hogy körülnézzen. Amikor látta, hogy csendes a környék, megkopogtatta a _pá- linkaíház ajtaját. A mester álmosan dugta ki a fejét. — Maga az? Az öreg rémülten csitította a pálinkafőzőt. — Ne kiabáljon, a mindenit neki! Meghallja valaki. — Ugyan, ki hallaná meg. Ilyenkor még hevernek a né­pek. Az öreg Semetka megnyu­godott erre. Fürgén a kocsi­hoz farolt. Gyors mozdulattal lekapott egy ládát a ^öcsiről s már tolatott is befelé a ház­ba. Nem telt bele egy-két méteres távolságban dolgoz­nak együtt. Egyszercsak a csoport ele­jén felhangzik: — Hahó!! — belekap a szél a szóba és mire hozzájuk ér, csak a hosszú, nyújtott ó hal­latszik. Aztán újra. Egyre közelebbről: — Hahó! Add tovább!... Pintéréknek ... kislányuk szü­letett! Most telefonáltak __ P intért befedi a szó és az érzés. Mintha puha selyem­be pólyázná valaki. Elmoso­lyodik. A közel álló társak ugratják. Tímár Karcsi jól hátba is csapja, csak úgy csattan a tenyere Pintér mez- \ télén hátán. Kovács kezet ráz Pintérrel. í ö is mosolyog. * Aztán megzendülnek a szűr- \ ke, kemény kövek a kalapá- j csők ütései alatt. Pintér féltérden állva dől-: gozni kezd. Kovács nézi őt.! Áll percekig, mint akinek i gyökeret ereszt a lába. Pintér: sorba rakja a köveket, szóró- ( san egymás mellé. Egy, kettő, ( három, négy ... aztán megáll; a munkában. Kovácsra pil- ( lant. Közben akaratlanul vé- j gigsimít két érdes tenyere a ; köveken. Kövács most ellép onnan. ( Veszi a hatalmas vas ha- í rapófogót. Dobálni kezdi ve- ( le a köveket. És a kövek tóm-; pán puffannak egymásra. A KÉSZ SIMA ÚTON szeptemberi! fény heverész, míg a fák kö- ! rül, zörgő levelet kerget a szél. í köveket átlépve, kerülgetve mennek közéjük. Harmincán, negyvenen lehetnek, ötszáz ( 1\/jár megbocsásson Fábry 5 1VI Zoltán Kossuth-díjas í rendező, de nem győzött meg. ( Nem győzött meg arról, hogy í a Képzelt beteg-et úgy kell \ előadni, ahogy a Petőfi Szin- \ házban színrevitte. Bármeny- \ nyíre is magyarázza a Pesti \ Műsor hasábjain, hogy ezt a \ farsangi mulatságul, királyi \ szórakoztatásra készített szín- \ darabot tulajdonképpen ba- \ lettnek írta Monere, ponto- | sabban balett-vígjátéknak, i mégsem hiszem, hogy szinte ; csa-csa-csát lejtő, köldökmu- \ tató cigánygörlökkel, űrraké- | tűszerű helikopterrel és an- í daxint, dorlotint emlegető : modemruhás orvosokkal kép­zelte el. Talán jó helyen kereske­dem, ha valahogy úgy látom a dolgot, hogy Moliere vígjá­téka tulajdonképpen komi­kummá fordított változaüa a nagy század jellemtragédiái­nak. Amíg azonban a tragé­diákban a jellemből fakadó akarat ütközik össze és győze­delmeskedik a szenvedélyen, vagy fordítva, de a hős ebben a küzdelemben mindig tragi­kusan bukik el, addig a víg- , játékban ugyancsak a jellem- \ bői következő elhatározás ke- \ rül összeütközésbe, de itt a i jellem fogyatékosságán van a \ hangsúly, o bukás éppen; ezért nem tragikus, hanem! komikus. Ebben a jellemből \ fakadó komikumban nagy \ Moliere és ez az, amiből jó-1 formán semmit sem láttunk \ a Petőfi Színházban. Egyetlen \ kivétel a második felvonás-; ban az a jelenet, amikor a ne- ! vetséges doktor és még nevet- \ ségesebb fia érkezik lányké- j rőbe. Itt hamisítatlan Moliere-t \ látunk. A kérők halálosan ka- \ molyán mondják el mondani- \ valójukat, ám egész lényük : cáfolja komolyságuk hitelét, \ itt érvényesül a jeUemkomi- ( kum, Moliere műveinek nagy \ erénye. Ami ezenkívül színpadra ! kerül, az sajnos nem több a \ közepes, szegényesen kiállított ( revünél. Elsikkad benne min- í den, ami Moliere szellemét j adná vissza. Nem is a XVI— í XVII. század vaskos vásári i komédiája — amiből Moliere ; kétségtelenül merített —, ha- ( nem „musical comedy”, de í lebillen. A férfi, aki a kaland első izgalmán már túl van, ismét elhagyott feleségére gondol. Első szerelme ellen­állhatatlanul közéjük tolako­dik. Becsületessége még a nő mellett tartja, becézi, ápolja őt — végre ő is segíthet va­lakit s nem őt segítik —, de hiába küzd felesége iránti első szerelme ellen, a válás már előreveti árnyékát. A darab telefonálással in­dul, s a, telefon marad ennek a színműnek a legjobb kel­léke. De vajon mindennapi életünknek nem egyik leg­fontosabb eszköze ma már a telefon? Magánéletünknek ez szinte mindennapos szerep­lője. Várjuk, várjuk a jól is­mert csengetést, vitatkozunk, szerelmet vallunk, reményke­dünk ennek segítségével. Vár­juk, várjuk, hogy csengjen. S néha nem cseng. Milyen ször­nyen hallgatag tud lenni ilyenkor a telefon. Jó ez a darab, mert ma­gunkra ismerünk benne, mert saját problémáinkat, gond­jainkat, gondolatainkat hall­juk elmondani a színpadon, egyszerűen, emberien. Lehe­tett volna a szerző bármilyen nemzetiségű, beszélhetett vol­na a világ bármely nyelvén, azok a problémák, azok a gondolatok, azok a jellemek, amelyek itt szerepelnek, az egész világon egyformán fog­lalkoztatnak mindenkit. A két főszereplő, Váradi Hédy és Gábor Miklós nagyszerű szí­nészi tudással formálják meg a férfi és a nő alakját, har­cát. Az eszközök egyszerűek és mérhetetlenül emberiek. A becsületes férfi fölényesen titkolni próbálja egyre inkább visszatérő érzéseit, a nő sze­ret, szeret fenntartás nélkül, vakon, végtelenül. A színmű kiváló rendezője Adóm Ottó. Ismeri az emberi lélek indítékait, rezdüléseit, s ebben a darabban ez kifeje­zésre is jut. A díszletek — Köpeczi-Bócz István műve — egyszerűek, megindítóak. A darab értelme — vigyáz­zunk életünk egyenes, tiszta útjára, s becsüljük meg a tiszta szerelmet — bizonyára sokak számára szolgál tanul­ságul. Herczeg György ROSSI KÁROLY:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents