Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-15 / 244. szám
1961. OKTÓBER 15, VASÄRNAP ßlEClBI mika, színhasználata pedig ^ meghökkentő és zavaró. Ezt az ^ érzést elsősorban a kis mély- ^ ségfoen mindent lezáró mély- 4 kék „fal” kelti. A kísérleti azonban érdekes, érdemes len- í ne vele újra próbálkozni. ÖSSZESSÉGÉBEN: a két festő | munkája mindenki számára ^ érthető anélkül, hogy a művé- ^ szí színvonalat leszállítanák. ff Munkájuk magán viseli a ma- ff gasfoku művészi igényt, az al- ff kötő gondosságot. Bár kifeje-^ zésmódban, mondanivalóban ff mindkét művész a ma embere ff és a mához kíván szólni, te- ff maiikéban keveselljük a je- 4f lent, amelyet mindössze há- 4, rom Iglay olajfestmény és egy- ^ két Gebora-akvarell képvisel. í y Mindkét festő egyetért azzal, 4, hogy a mai élet egyik fő jel- 4, legzetessége a felfokozott tern- 4, pó, a mai érdeklődés közép- í pontjában az alkotó ember áll. 4 Ez előadásmódban ugyan tűk-1 röződik, de témában annál ke- 1 vésbé. Mindent összevetve: a kiál-1 lítás igényességéhez és művé-! szí színvonalához semmi két- í ség nem fér. Megrendezése: jelentős esemény a megye \ képzőművészeti életében, de í különösen a sződligeti művelő- : dési otthon életében. Vélemé- : nyühk szerint érdemes lenne ; egy vándorkiállítás és esetleg i egy budapesti kiállítás gondo- i latával foglalkozni. A bemuta-| tott anyagot egy-két kép kivé- i telével bátran állíthatja a két festő nagyobb közönség elé is, mert növeli alkotóinak, s a megye képzőművészeti munka- közösségének hírnevét is. SZŐDLIGETEN új művelődési otthon épült. Szép, tágas, napfényes, emeletes épület. A hivatalos avatóünnepségre ugyan még nem került sor, a közönség máris birtokba vette. Október elején ugyanis képzőművészeti kiállítással nyitott ez az új művelődési otthon. Iglay József és Gebora Ldszló festőművészek, a megyei képzőművész munkacsoport tagjai állították ki alkotásaikat. Az érdeklődés — várakozáson felüli! A kis Sződliget lakói között alig van néhány, aki ne fordult volna meg azóta a művelődési házban. A megnyitón is telt ház volt. Jöttek kollégák a megye más részéből is, de különösen Vácról. Rajtuk kívül ott voltak a helybeliek és sokan a szomszédos községekből. Iglay József több, mint 20 olajfestményt és 11 aikvarellt; Gebora László pedig 4 olaj- festményt, 17 aikvarellt és 7 grafikát állított ki. A Képző- művészeti Alap, a Magyar Képzőművészek Szövetsége, a megyei képzőművész munkacsoport és a megyei tanács képviselőiből álló zsűri által megválogatott képek — bár a kiállítási helyiség lehetőségei korlátozottak — jó elhelyezésükkel emelik az összhatást, az élmény teljességét. IGLAY JÓZSEF az olajfestmények kedvelője. Munkái között ezek vannak túlsúlyban. Képei általában nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Ecsetkezelése magabiztos, a szó jó értelmében: rutinos. Kompozícióiban a biztos járt utat követi. A fő figyelmet nem annyira alakjai gondos megformálására, mini inkább a színhatásra fordítja, s ez szinte minden esetben sikerrel jár. Képeiből árad s derű, az életkedv. Megkapóak tájképei, utcarészletei. Ezek í közül külön figyelmet érdemel ff a Vízhordó, a Mezöcsáti utca ff és a Sárga ház. A Vízhordó $ szerkesztését azonban kissé ki- ff számítottnak érzi a néző. -|Hangulatképei közül jó a ff November, de kevésbé mond- ff hatjuk sikerültnek a Behor- ff dást. A téma több derűt, több 4f világos színt kívánna, ezzel £ szemben a borús ég, a sötétbe ^ hajló háttér komor, félelmes ^ őszi hangulat hatását kelti, ^ ami nem illeszkedik a gazdag | termés betakarítása idején je-1 lentkező természetes, derűs 4 nyugalommal. Az eredeti cé- ^ lul tűzött őszi hangulattal pe- ff dig logikailag szemben áll az? aljnövényzet és a fák „rozs- ff damentes” tavaszi zöldje. AZ technikailag szinte kifogósta-g lan kép hatását ezek a benyo- 2 mások zavarják. g AZ IGERET FÖLDJE — Lóri, Lóri, megint visz- szahozták! -— hallatszott mindenfelől. — Ha nem tévedek — sziszegte kéjesen tekeregve az aranykoronád kígyó —, immár harmadszor van hozzá szerencsénk. — Na és!? — rikácsolta élesen Lóri. — Van vajakinek kifogása ellene? Lóri kissé meglibbentette szárnyait, majd hátraszegte fejét, mint aki biztos benne, hogy most ő a központ. A nap hőse. Gőgösen nézett végig a társaságon, aztán várt néhány pillanatig, majd mesélni kezdett. — Igaz. Háromszor vitték el és hoztak vissza, de — hangsúlyozni kívánom —, hogy ez kifejezetten az én kívánságomra történt. Profán helyekre kerültem, olyan emberekhez, akiknek semmi, de semmi érzékük nincs a művészi szépség iránt. Egy pillanatig sem éreztem jól magamat közöttük. Először, talán emlékeznek rá, vagy három héttel ezelőtt, egy sápadt arcú hölgy vásárolt meg. Hosszas töprengés után esett a választása rám. Szomorú szemében igazi művésziélek izzott. Boldog voltam, mert azt hittem, hazavisz, kedves, finom otthonába. Képzeletemben már láttam is a barátságos hajlékot, a meghitt hangulatú szobákat. De csalódtam. Innen, az üzletből egyenesen a kórházba ment és hálálkodva adott át az igazgatónak. Ott tudtam meg, hogy hetekig betege volt a kórháznak, maga az igazgató operálta. Visszanyert egészségét akarta meghálálni velem, ami csakugyan jó létekre és kifinomult, ízlésre vall. Az igazgató nem akart elfogadni, de volt páciense olyan meghatóan erősködött, hogy végül átvett és az íróasztalára helyezett. Őszintén szólva kicsit sértve is éreztem magamat, mert két napig fel sem bontott és csak harmadnap vitt haza a lakására. Burkolatomat a felesébe, egy kaján szemű idősebb nő szedte le rólam és amiicor teljes szépségemben ott álltam előtte, az asztalon, élesen Icacagni kezdett.' Olyasfélét sziszegett, hogy ezt a vacakot, már mint engem, egy pillanatig sem tűri meg lakásában, nem teszi nevetségessé magát velem barátnői előtt. — Bánom is én — vont vállat az igazgató —, csinálj vele, amit akarsz. Az asszony becsomagolt és másnap visszahozott ide. Először azt akarta, hogy adják oda az áramat neki, de amikor közölték vele, hogy pénzt nem adnak vissza, ellenben ha akarja, levásárolhatja, hát ebbe is belement. Hosszas válogatás után egy manikűrkészletet, egy hamutálat és egy virágvázát vitt el. Engem pedig Ria visszaállított a helyemre. Nem sokáig hagytak nyugton. Már másnap újból akadt vevőm. Egy rendkívül rokonszenves fiatal hölgy, akinek a tetszését már a kirakatban megnyertem. Sajnos, ő sem magának vásárolt, hanem egy fiatal orvosnak szánt, aki ugyanabban a kórházban valami könnyelmű lépésének kellemetlen következményeitől mentesítette. De ezt csak akkor tudtam meg, amikor ott álltam már a fiatal orvos kis kórházi szobájának asztalán, ügy látszik, az ízléstelenség epidémia- szerűen terjed az emberi társadalomban, különösen a férjes asszonyok között, mert szinte szóról szóra megismétlődött minden a fiatal orvos otthonában. Félesége sikoltozni kezdett, amikor a doktor boldogan nyújtott át neki. Azt kiabálta megrettent férjének, hogy vigyen rögtön vissza és vágjon kificamodott ízlésű betegének fejéhez, össze is vesztek. Még éjszaka sem békültelc ki, pedig egészen fiatal házasok. Reggel azután, amikor a doktor sértődötten elfutott hazulról, a menyecske gyorsan begyömöszölt pici táskájába és futott velem ide, az üzletbe. Levásárolt ő is. A férjének vett vigasztalásul egy új divatú aktatáskát értem, néhány hitvány kávéscsészét, egy ócska övcsatot, meg még néhány encsem-bencsemet. L óri elhallgatott és bla- zírtan bámult ki , az éjszakába. — Folytasd cimbora, mert fültövön váglak — dördült feléje a búsuló juhász. — Ami aztgn történt — mentegetődzött Lóri —, az már a vakvéletlen szemérmetlen komiszkodása volt. Ismét egy hálás beteg vett meg és vitt a kórházba, az igazgatónak, aki majd hanyatt esett, amikor egyedül maradva szobájában, kihámozott burkolatomból és megpillantott. Percekig úgy bámult rám, mint aki kísérteiét lát. Azt sem hallotta, hogy kopogtatnak az ajtaján és kezében a vadonatúj dk- | tatáskával a fiatal orvos lép 4 a szobába, akinek, amint meg- '4 látott főnölre előtt, valóság- 4 (Jal földbe gyökeredzett a lá- ff ba. á —Egyszer már levásárolta ff a feleségem — mondta az ^ igazgató szégyenkezve — ff most megint megkaptam, egy jí másik betegtől. Pólükratesz ff papagája. Úgy látszik, nem le- ^ hét megszabadulni tőle. ff — A múlt héten én kap- ff tam meg. A feleségem ki f, akart dobni vele együtt. Ko- ff molyán összezördültünk. Az- ff tán ő is levásárolta. Ezzel a ff táskával békített meg. Tud- % ta, hogy régen vésik már ^ rá a fogam. ^ — Most mit'csináljak vele? jj Nem is merem hazavinni. Sokáig tanakodtak, végül ff abban állapodtak meg, hogy ff az igazgató maga hoz vissza fféső vásárol le. Ez ma délben £ meg is történt. Nem tudom ff miért, de restelkedve tett ff a pultra és rögtön azzal kezdete, hogy szeretne becserélni ff valami hasznosabb holmira, ff Hogy mit kapott értem, nem íj tudom, nem is érdekel, de 4 megvan a véleményem róluk. ^ Az emberekről. Egyetlen szó 4 ütötte csak meg a fülemet, 4 amíg alkudoztak fölöttem: 4 „Giccs”. Véletlenül nem tudná ff megmondani valaki a társa- á Ságból, hogy mit jelent ez a f, szó? '4 Mélységes csend volt a vá- % lasz. A figurák gyanakodva ff nézegették egymást, aztán % mozdulatlanná merevedtek, ff mert odakinn lassan hajnali lodott. Rövidesen bemutatják filmszínházaink Az ígéret földje című új magyar filmet kólába: vállalná el a magyar nyelv oktatását. Először tiltakozott. de anyjával szemben, mint már annyiszor, ismét gyengének bizonyult. Most otthon van. Mi az otthon? Talán az utcák és az emberek, a házak és a kertek, s a kis patak? Ha csak ennyi — kevés. Mérhetetlenül gyötörte a félelem az ürességtől. Lázongott anyja értetlensége ellen, s közben tagadta és megtagadta istent, akit anyja minden és mindenki fölé helyezett. S a napok múlásával megkönnyebbülten állapította meg, hogy nem történt semmi, nem szakadt rá ezért semmiféle büntetés, semmiféle kénköves pokol. Megszabadult az istentől, aki fenyegette és gyötörte. Szabad volt lélekben, de teste fölött még anyja volt az úr... FF! Ál LT a tükör elé lépett. Belebámult, könnytől ázott arcát nézte, amelynek mindkét oldalán vörös rózsák égtek. — Szép vagyok? — kérdezte suttogva tükörképétől, s mindjárt felelt is rá: — Nem fontos. Laci azt mondta: úgy szeret, amilyen vagyok. 4 Laci... Vége ennek is. Pe- dig néhány órával ezelőtt még milyen boldogan várta ezt az estét. Ugyanígy állt a tükör előtt, amikor anyja beszólt: — Te csak menj előre, nemsokára én is jövök Erzsivel ... Erzsi anyja nővére volt. Szikár, kellemetlen, istenes vénkisasszony. Nem fordult hátra, csak úgy válaszolt: — Rendben van, mama... Pedig a legszívesebben mást mondott volna. Talán azt, hogy nagylány már, dolgozó nő, nem szükséges, hogy mindenütt a sarkában legyenek. Különösen ma este nem. Laci is ott lesz az iskolaavatáson, anyja pedig nem szívleli. Csak tudná miért! Igaz, nem diplomás ember — ahogy anyja szeretné —, de vajon a diploma jelenti ma a boldogságot? Ha jönnék, hát csak jöjjenek. Megnézik a műsort, aztán hazamennek. Ö még marad Lacival. Majd hazakíséri a tánc után. így gondolta Az előadás után anyja odahívta: — Köszönj el, megyünk. Meghökkent. — Ezt nem gondolod komolyan! — Mondtam, amit mondtam. Tizenegy óra elmúlt — mordult rá ellentmondást nem tűrő hangon, akár egy bakfislányra. Dacosan felkapta fejét: — Elmehettek. Én még maradok! Anyja belesápadt a szóba. Néhány pillanatig szóhoz sem jutott, s mire megindult volna ajkáról a pörlekedés, lánya már nem volt sehol. Azaz, odabenn, ült, az egyik társalgóvá átalakított osztályteremben, Laci mellett. Nevetni próbált a fiú tréfálkozásán, de sehogysem sikerült. Legszívesebben odaborulna a fiú széles mellére és elsírná bánatát Ha nem szé- gyelné... Ha nem lennének mások is a teremben... ösz- szeszorítóttá fogát és kesernyés mosolyra húzódott szája. — Táncolnánk talán — mondta, hogy valamivel elterelje gondolatait. A harmadik táncig nem volt semmi baj. Akkor Erzsi odajött hozzájulc. — Ha befejeztétek, indulunk ... Belepirult, nem mert a fiú szemébe nézni. Az észrevette, de nem szólt, csak a táncolok sűrűjébe vezette. — Valami baj van? — kérdezte, mikor eltűntek a szikár vénkisasszony szeme elől. Merészet gondolt. . — Gyere... majd odakinn mindent megmagyarázok... — húzta maga után a fiút. A hátsó kijáraton osontak ki az épületbőL Percekig szótlanul haladta^ egymás mellett. A kezdődő éjszaka már eltakarta előlük a kivilágított iskolát. Váratlanul megkérdezte: — Akarod, hogy elmondjam A holló-t? Tegnap te kérted... Látod, ilyen vagyok. Most magamtól mondom, ha akarod. Látta a fiún, hogy nem érti, mit akar most a verssel. — Azt mondtad, legkedvesebb verseid egyike. ■— Igen ... — bólintott az elgondolkozva. — Kérlek... Mondta. Először angolul, ahogy tanulta: Once upon midnight dreary, while I pondered weak and • weary.., A fiú nem értette az angol szöveget, csak a vers zenéjét, a sorokból kicsengő bánatos muzsikát — s értette a lányt. Hosszan hallgattak utána. Egészen addig... — Szeretsz? — tette fel a kérdést a fiúnak minden átmehet nélkül. — Szeretlek.. s — Mindent megtennél értem? — Amit csak kívánsz... A fiúhoz igazította lépteit. Szorosan hozzábújt, aztán egy hirtelen mozdulattal magához húzta fejét és megcsókolta. — Vigyél fel magadhoz! — súgta. Laci egy pillanatig gyanakodva nézte. A szemében különös fény gyúlt, mely lassan hideg gyémánttá változott. El- : tolta magától. — Sokat ittál:.. hazakisér- ; lek... VISSZAUTASÍTOTTÁK... uPeTdis------------------------------- ha Laci tudta volna... ő még soha... Kábultan meredt a tükörbe. Idegen arc tekintett vissza rá. Új vonásokat fedezett fel a szája szögletében, a szeme sarkában. Talán éppen ezen az estén érett asz- szonnyá Különös módon. És máris vége. Nem állhat többé a fiú elé. Felkínálkozott, akár... Akaratlanul végigtekintett tükörképén. Fiatal teste erőtől duzzadón feszült. Az ajkába harapott, s megrázta fejét. Még a gondolattól is visz- szarettent.:. Mindennek az anyja az oka. Vagy ő hibázta el valahol? Amikor először gyengének bizonyult? Vagy... Nem... nem tett semmi rosszat. Nem rosz- szabb, mint a többi lány. Akkor a többiek mégis miért boldogok? Mindenki boldog, csak ő nem. Elrontotta az életét. Vagy elrontották. Könnyű borzongás futott végig testén. Nem lehet boldog soha már? Félálmában még ott kísértett benne a vers utolsó szava: Nevermore... Valóban Sohamár? Szeme lezárult, fiatal teste egészséges, pihentető álomba merült. Magyar László: Pólükratesz papagája ■Qia utoljára gyorsan még egyszer a tükörbe pillantott, gyors mozdulattal eligazított egy makrancos, szőke fürtöt a homlokán, aztán a ragyogó kirakathoz sietett. A vastag üveglapon kérészül látta, hogy Zo i hűségesen várja -már a tarka oszlop mellett. Lekattintotta a villanyt. A kirakat hirtelen sötétségbe borult, már csak az utcai fények vibráltak tompán a porcelán- és üvegcsodáikon, az ólomkris- tá.yokon és Lóri méregzöld szárnyain. A hideg félhomály mozdulatlanná dermesztett mindent ebben az üvegbörtönben. A zár csikorgása hallatszott a hátsó ajtó felől, amint Ria megfordította benne a kulcsot, hogy aztán szinte | futás közben átadja a méltő- i ságteljes házmesternek. Már \ ott ál,t az oszlop mellett és i hátulról beleikarolt a fiúba. A | kavargó sokadalom gyorsan \ fölszívta őket. j A kirakatban csend volt és \ semmi sem mozdult, csak j olyankor kergetőztek kicsit \ a fények és izzott fel rubin- ! vörösen Lóri üvegszeme, ami- 1, kor egy-egy autó fordult be 1 a sarkon, és reflektorának f fehér fénycsóvája végigsu- 1, hant a kirakaton is. De ké- 1j sőbb, már éjfél felé, az au- 1 tők is eltűnteik a néptelen 4f utcáról és a ritkuló lombok 1, mögött már csak a fénycsö- % vek rideg fénye birkózott az 4 éjszakával. 1 1 T eonóra grófné halkan 4f ÍJ félsóhajtott, vagy talán £ csak sóhajtással leplezte ásí- 4, tását. Porcelán legyezőjét 1,1 előkelő mozdulattal emelte ff szépmetszésű szája elé, hosz- 4/ szúpillás szeme kerélcre 4, nyílt és csodálkozva fordult £ Lóri felé. 4. — Ah! — szólt halkan — ön jitl? | Valamennyien kíváncsian 4 néztek a nyloncsipkével bo- | rított üvegállványra, ame- | lyen mozdulatlanul gubbasz4 tott Lóri, a Zöld por cél án- | papagáj. Úgy tett, mintha 4 szundikálna és ügyet sem 4 vetne a kirakat ébredező né- 4 pere. 4/ — Már délben visszahoz4 ták — csacsogta a piros, 4 szoknyás pásztorlányka, mi- á közben kedvesen megfenye- | gette a szoknyája felé kap- 4 kodó gúnárt. — Egy pilla- $ natra felébredtem, amikor a | helyére tették és meg'toc1 cant alatta az üveglap. * — Itt van Lóri — dörmög2 te álmosan Mackó a sarok? bőt. Portréi közül megkapóan szép a szimbolikus Csősz és a melankolikus hangulatú Kukoricaevő’’. Mindkét kép a legsikerültebbek közé tartozik, s maradandó élményt nyújt, akárcsak a már említett Víz- hordó és a nagyméretű kompozíció, a hangulati», meleg színekben pompázó Vizsga előtt. Akvarelljei közül az Erdei út, és a Park a legsikerültebb, s velük egy sorban foglal helyet a kellemes színhatású Falusi házak. GEBORA LÁSZLÓ kevesebb anyaggal jelentkezik. A fiatal művész — saját bevallása szerint — 1956-ban festette első képét, s ez a mostani kiállítása az első állomás művészi pályafutásiáiban. Legfőbb erőssége a rajztudás. Szerkesztésben és kifejezésmódban sok nála a kísérletezés, az önmagakeresés, fiatalos lendület. Olajfestményei közül figyelmet érdemel a Napraforgó című csendélet, amely jóval többet nyújt a szokásos csendéleteknél. A napraforgóvirággal telt vázát nyitott ablak köze- ’ lében helyezi el, s a váza mellett szabad kilátás nyílik a levegős tájra. Másik szembetűnője ennek a csendéletnek a színekkel — a sárga-kék párharca — való kísérletezés, játék. Akvarelljei közül kiemelkedik a Zagyvaparton, az Erdő- részlet, a Tiszai hajókikötő, de leginkább a Gellért tér és a Cséplés II. A Cséplés l. ezzel szemben zavaróan hat szimbolizáló kísérletével, amely nem sikerült. Itt megmerevednek a I mozdulatok, hiányzik a dinaíKWWWWVWWXwwwwwwwwwvwwwwwv .Fény, s^ín, derű Iglay József és Gebora László gyűjteményes kiállítása Szódligeten
