Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

»If

jfEcrci

Z'/fíHtm

1961. OKTÓBER 15. VASÁRNAP

A SAJTÓ ÖNKÉNTESEI

Több színes írást várunk — Csók az állomáson — Tetszett: ez a fizetség

. Szombat délelőtt kedves, meghitt hangú értekezlet zajlott le szerkesztőség ü n k ben. Nem is értekezlet, inkább baráti beszélgetés, amelyre lapunk, a Pest megyei Hírlap legjobb, legszorgalmasabb tudósítóit, mondhatnánk úgy is: a sajtó önkénteseit hívtuk meg.

A szerkesztőség nevében Bácskai László felelős szerkesztő üdvözölte a megjelenteket, Arról beszélt: menynyire fontos, hogy egy újság érdekes, színes legyen, s az olvasók a sajátjukénak érezzék a lapot. Ebben nagy szerepet játszanak azok a tudósítók, akiket majdnem mindenki ismer szőkébb hazájukban. s akik e szőkébb haza, a varos vagy község mindennapi problémáit, eredményeit,

ban tolmácsolta a község véleményét, most azt a kívánságot fejezte ki: jó volna több novella, több színes írás a Pest megyei Hírlapban.

Fazekas Mátyás Veresegyház két nagy problémájáról — mondhatni: a saját állandó cikktémáiról — szólt. S habár máról holnapra egyik sem oldható meg, úgy érezte, nem volt kár a fáradságért, amellyel a cikkekhez szükséges anyagot gyűjtötte, a cikkeket írta. Dúsa Piroska a péceli KISZ-iskoláról beszélt.

— Egyszer beléptem a borbélyhoz — mondta Biró Gábor. — Egy bepamacsolt illető hirtelen elhallgatott, s fejével felém intve így szólt: „Nem mondom tovább, mert holnap megjelenik az újságban.” — Tréfált csupán, de

meg erre a beszélgetésre, az alkalmi tudósítók; ők mindannyian, nagyrészt családos emberek, munkások, tisztviselők, tanárok, parasztok, háziasszonyok — ők mindent megtesznek azért, hogy az embereken segítsenek.

Az értekezleten Marosi Jenő elvtárs, a megyei pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője is megjelent. Meleg hangon beszélt a levelezőkről, tudósítókról, méltatta szerepüket, lelkes, tehetséges munkájukat. A továbbiakban arról szólott, a megyei pártbizottság milyen fontosnak tartja, hogy a „lapcsinálásba” sokan, minél többen bekapcsolódjanak. Hiszen a lenini elv szerint — mint mondotta —: úgy jó igazán egy újság, ha sokan, nagyon sokan írják és sokan olvassák, terjesztik.

Tudósítóink — akiknek fizetsége, hogy a falujukban tetszett a lapban megjelent írásuk— ilyen író, szerkesztő, terjesztő munkatársaink.

Egyszerű önkéntesek. De nélkülük nincs erős, igazi hadsereg.

Lenin-szobrot készített j id. Szabó István, Kossuth-díjas

Id. Szabó István Kossuth- díjas népművész közel negyven éve faragja figuráit, jellegzetes faszobrait az északmagyarországi hegységek: a Mátra és a Cserhát erdeinek fáiból. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusára és a kongresz- szus tiszteletére a nógrádi képzőművészek által rendezendő őszi kiállításra újabb alkotásokkal készül az idős művész.

A bányásztörténelem anyagának kiegészítéseként hatalmas domborművön örökíti meg a századeleji bányászsors emlékét.

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa köszöntésére elkészítette Leninnek fekete-szürke bazaltba vágott szobrát is. A nagy sikerű müvet már a zsűri is elfogadta, s a kiállításon való részvétel után az egyik Veszprém megyei bányászíközségben állítják fel. (MTI)

— NAGY GONDOT fordít a szakmunkás-képzésre a tízéves monori vasas ktsz. Jelenleg 18 fiatal ismerkedik Itt a különböző szakmákkal.

mai nap

A.

z ismere

t fen L I

öózönteóe

Tudósítóink tanácskozása

gondjait és érdekes eseményeit megírják a lapnak.

Aztán a tudósítók beszéltek. A ceglédi Gulicska Imre a sportrovatot dicsérte, s közölte, hogy részben az ő levelei hatására megoldódott egy probléma. A közös kívánságnak megfelelően nem a levelező tagozaton, hanem a dolgozók gimnáziumában tanulhat tovább a tavaly végzett felnőtt elsősök egy csoportja. A tököld Bundies Péter szakmai tanácsokat kért. Munkahelyén, a Pestvidéki Gépgyárban szerkesztenek egy faliújságot. Jó volna, ha egy újságíró is megnézné. Téri András, aki legutóbb az érdi mozi bezárásával kapcsolattalán ez is jellemző arra, mennyire ismernek a ráckevei járásban, s általában menynyire ismerik a többi tudósító „kollégámat".

Csiba József, Gödöllő krónikása egy csók történetét idézte. Egy idős parasztasz- szonytól kapta a gödöllői állomáson azzal a megokolás- sal:

— Lelkem, nagyon szépen írt a bagi sportolókról.

Igen, a tudósítók, a sajtó önkéntesei, népszerű, tevékeny emberek. Sokan fordulnak hozzájuk, ha segítséget kell kémiök valamilyen nehéz vagy nehéznek látszó ügyben. S ők — ők, akik itt voltak, s akiket nem hívtunk

Vidéki utamról hazatérve otthon riasztó hír fogadott: feleségem görcsöket kapott, rosszul lett és a mentők a váci kórházba vitték. Rohantam utána Vácra, páromat féltő aggodalommal.

Megmentették. Pedig — ahogy mondoni szokták — az utolsó pillanatban érkezett. Mint összekavart filmkockák, úgy villannak elém a rokonok és barátok aggódó szavaiból az események.

Meghozták a mentők, s letették a kórházépület egyik folyosóján, s ott maradt aggódó, idős tlénjével, aki súlyosbodó állapota láttán orvosokért rohant. Jött is az osztálynak város- és járásszerte szeretett főorvosa, dr. Ackermann János segédletével, s a szókimondó, de aranyszívű dr. Schéda Alajos sebész átengedte a műtőjét (kicsi ez a váci kórház), s elvégezték a műtétet.

És hogy a nagy vérveszteség bajt ne okozzon, vért adtak neki, sok vért, az elvesztett sok vér helyébe. Megtorpan a gondolat: hogy itt ülök párom ágya mellett, fogom lázas kezét, s ő bágyadtan, de mosolyogva néz rám, azt én egy ismeretlen véradónak köszönhetem. Egy ismeretlen férfinek vagy nőnek, aki vért adott, hogy majd visszaadjon az életnek egy ismeretlen gyereket, férfit, asszonyt, anyát.

Köszönöm neked, Ismeretlen Jótevőm. Ha ismernélek, átölelnélek és megcsókolnám az arcod, gyermekeim pedig, akiknek az anyját adtad vissza az életnek, átadnák vörös szegfűcsokraikat. Nem tudom, ki lehetsz, a Ganzban esztergálsz-e, vagy az ápol&nőképzöben tanulsz.

De bárki is vagy — nagyon köszönöm.

F. M.

1961. október 15, vasárnap, Teréz napja.

A nap kél 6.03, nyugszik

16.56 órakor.

A hold kél 11.38, nyugszik

20.56 órakor.

1961. oJctóber 16, héttő, Gál napja.

A nap kél 6.04, nyugszik 16.55 órakor.

A hold kél 12.35, nyugszik 21.54 órakor.

Várható időjárás vasárnap estig: keleten felhős idő, néhány helyen leevés esővel. Nyugaton változó felhőzet eső nélkül. A nappali hőmérséklet 10—15 fok között.

— TIZENHAT LAKÁSOS új épületet vettek birtokukba Gödöllőn a Munkácsy utcai lakótelepen a Gödöllői Gépgyár dolgozói. Még az idén két új lakóház kerül átadásra.

— MUNKAVERSENNYEL készültek a Csepel Autógyár dolgozói a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusára. Többek között tíz nagy telje- sítfnényű cementszállító pótkocsit készítettek el szovjet megrendelésre, határidő előtt.

— FOGADÓÓRÁT tart holnap délután 19 órai kezdettel Bcrnecebarátin Bada Gyula megyei tanácstag. Ok. tóber 17-én Blaskó Istvánná, a Dunakeszi II. számú iskolában tart tanácstagi beszámolót.

— TIZENHATEZER baromfit nevel az idén a döm- södi Dózsa Termelőszövetkezet. Jelenleg nyolcezer darab baromfi hízik a gazdaságban. Jövőre még jobban fejlesztik a baromfitenyésztést.

— HARMADIK évfolyamába lépett az alap-, közép- és felsőfokú szakmai továbbképző tanfolyam az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatóságánál. A dolgozók több mint 80 százaléka vesz részt szakmai oktatásban.

— ÜJ KÖNTÖSBE öltözik a több mint kétszáz éves máriabesnyői templom. A műemlék számba menő egyházi épület külső tatarozást kap.

Hivatalos nyereményjegyzek a lottó 41. játékhetéről

A lottó 41. játékhetére beérkezett 4132 068 darab szelvény. öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot húsz fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 154 952 (százötvenné gyezer-kilencszázötvenkettő) forint 50 fillér. A háromtalála- tos szelvények száma 2435 darab, ezekre egyenként 636 forint 25 fillért fizetnek. Két találatot 83 248 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 18 forint 60 fillér. (MTI)

— RÁCKEVE nemcsak a kirándulók, hanem a horgászok paradicsoma is. Több száz pesti dolgozó jár ki hét végén a feste« Duna-partra, a Kerekzátony- és az Angyali szigeteikre. Legutóbb Ágoston Lajos horgász rekord teljesítményt ért el: tíz és félkilós pontyot fogott

— A KAIRÓI EGYETEM katedrájára indult el Ceglédről Horváth Tibor, a Kossuth Gimnázium tanára. A magyar pedagógus az orosz és a magyar nyelvnek lesz rektora a híres kairói egyetemen, Horváth Tibor egyébként magával vitte családját és az a terve, hogy kisfiát arab iskolába íratja be, hogy elsajátíthassa az arab nyelvet.

— A CEGLÉD-CSEMÖI Szabad Föld Tsz 98 ezer, a Rákóczi Termelőszövetkezet 77 ezer, a nyársapáti Kossuth Tsz 72 ezer, a hernádi Március 15 Tsz 86 ezer. a váci Kossuth Tsz 60 ezer, a íápiósülyi Virágzó Tsz pedig 53 ezer forint jégkártérítést kapott az Állami Biztosítótól.

VIGYÁZAT!

MAGASFESZÜLTSÉG!

A váci Forte felhívja az érintett lakosságot, hogy a Forte- és a Dunai Hajógyár között épülő harmincöt kilo- wattos ipari körvezetéket 1961. október 15-én feszültség alá helyezi. A vezeték a Derecskéi dűlőben a földeken fekszik. Hasonló próbára kerül sor az Egyesült Izzó— Forte közötti, ugyancsak harmincöt kilowattos körvezetéknél. amely a vasút mentén halad. A kábel érintése életveszélyes és tilos!

N\\V\k\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ ^\V\\>\\\V\\\\\\Vv\V>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\V»VCv\\\\\V\^^^

(JQettentó

(32)

J9éta t JJorvátli József

rig-uez

Báró Kemény tűzbe jött: óriási koncepciókat fejtett ki Rodrigueznek. amelyekből a „spanyol ügyvivő” persze egy kukkot sem értett. Ám nem azért, mert Kemény egy arisztokratikus diplomáciai nyelvet használt, mitsem törődve partnerének „gyenge nyelvtudásával”. Hanem egyszerűen azért, mert ezek a fogalmak

— Európai Uj Rend. európai nagytér, élettér, aztán Kárpát- Duna Nagyhaza, magyar gyepű, meg a többi sületlenség

— nem fértek a fejébe ...

De azért szorgalmasan bólogatott, s közben kigondolta, hogy ha a báró abbahagyja ezt a szóáradatot, miképpen térhetne rá a gyakorlatibb kérdésekre.

Az alkalom már nem sokáig váratott magára. Géza el is kezdte:

— Akarom biztosítani miniszter testvér, hogy budapesti spanyol kolónia egy szív- vel-lélekkel érzi együtt magyar hungarista testvérekkel.

— Ön ismét örömet okozott nekem — mondta a báró. — Tulajdonképp milyen létszámú ez a spanyol kolónia?

— Ha számolja az ember diplomáciai személyzet, kereskedelmi személyzet, meg Budapesten élő sok más spanyol állampolgárt, kétszáz fő van a kolónia.

— Kétszáz fő? Hiszen ez jelentős létszám!

— Igen. jelentős, és mi érezzük ezt nagyon, mert mostan természetesen van igen nehéz idők.

— Dehát hogyan lehetnénk az önök segítségére? — kérdezte tettrekészen a báró.

— Lehetne erről szó? — kérdezte Rodriguez.

— Ez csak természetes, testvér; Minden módon készek vagyunk támogatni a spanyol kolóniát!

— Hát ezt nagyon, nagyon megköszönöm, és bizonyos, hogy spanyol kormány nagyon értékelni fogja!

— Kérem, testvér, csak tárja elő, miben segíthetek.

— Kezdeném élelmiszer nehézségekkel. Ha meg lehetne, akkor jó volna, kapna a spanyol kolónia elegendő élelem kiutalás.' a követség vételezne. .és elosztana kolónia tagjainak.

— Ez természetes, ez igazán semmiség! — jelentette ki a báró. és jegyzettömbje után nyúlt. Néhány szavas feljegyzést készített Rodriguez előterjesztése ügyében. — Kérem önt, legyen nyugodt, talán már holnap értesülni fogaz elintézés módjáról.

Rodriguez ismét mélyen meghajolt, jelezve a spanyol kormány őszinte háláját.

— Aztán van másik probléma — folytatta Rodriguez. — Magyar fővárosban van sok kommunista gerrilla, aknamunka, terrorizmus. Spanyol kormány úgy látja, kellene nagyobb biztonság kolónia tagjainak.

A báró szörnyen buta képet vágott, és Rodriguez már-már megijedt, hogy elvetette a sulykot. Pedig alkalmasint a báró csak arra gondolt, hogy valamelyest nagyobb biztonság nekik, a hungarista állam vezetőinek is nagyon elkelne ... Nem értette pontosan, mit ért ezen a kérésen Rodriguez. Am ő sietett megmagyarázni:

— Kolónia tagjai ki van téve terrorizmus támadásának. Kellene fegyver spanyol alattvalóknak. maguk megvédelmé- re. És kellene lőszer is melléje. Meg kellene a spanyol követségre is, hogy ha terrorizmus van, úgy tudjuk megvédelmezni, mint egy bunker!

Báró Kemény gondterheltnek látszott. Géza, miután kijátszotta az adu ászt, most heves izgalommal várta, milyen lapot terít szét az ellenfél.

— Értem, testvér, teljes egészében értem, és méltányolom is a kívánságot. Hát igen. nehéz idők járnak most a hungarista állam felett, és megértem, hogy a spanyol kolónia tagjai is ki vannak téve baloldali atrocitásoknak. Csak azon gondolkodom, milyen intézkedések mutatkoznának legmegfelelőbbnek a kolónia, a követség, spanyol testvéreink biztonságának garantálására. Nos, azt hiszem, többféle intézkedést kell tennünk. A legelső: valóban ellátjuk a spanyol testvéreket önvédelmi fegyverrel, és kellő meny- nyiségű lőszerrel. Ezt én elintézem.

A báró megint feljegyzett valamit a blokkra, s közben tovább morfondírozott:

— Kétszáz tagja van, ugye. a kolóniának... Nos, adunk kétszázötven parabel’.umot. Ismeri bizonyára, testvérem, a legkitűnőbb német pisztoly. Adunk mindegyikhez száz, nem, kétszáz töltényt. Ez elég lesz?

— Okvetlenül! — egyezett bele Rodriguez.

— Jó. Ezenkívül adunk néhány géppuskát és golyószórót is. lőszerrel együtt, meg kézigránátot, mondjuk, tíz ládával. Esetleg később, ha a szükség úgy kívánja, adunk még több kézigránátot. Ezt a fegyverkészletet a követség önvédelmi berendezésére szánom. Tudják-e kezelni ezeket a fegyvereket?

— Tudjuk! — jelentette ki nyugodtan Rodriguez. — Spanyol kolóniának minden tagja viselte katonasor Franco tábornok dicső seregében!

— Persze, persze. Végezetül, mit gondol, testvérem, nem lenne célszerű, ha a kormány

egy pártszolgálatos őrséget tartana fenn a spanyol követségen?

Rodriguez erre igazán kapásból is válaszolhatott volna, de jobbnak látta nem elsietni a dolgot. Mélyen elgondolkozni látszott, majd a fejét ingatta:

— Ez lenne nagyon jó, de nagy áldozat. Hungarista testvéreinknek mostan kell minden ember, minden bízható kéz! És spanyol kormány neheztelné, ha spanyol kolónia nem védelmezne meg saját maga, amikor a nagy ügyet, a mienket is, ekkora veszedelem éri!

Báró Kemény meghatottan méltányolta ezt a magasröptű eszmeiséggel impregnált érvelést, és elállt ötletétől.

— De mondom inkább valamit, miniszter testvér! Ha adna egy utasítás a kerületi nyilaskeresztes párt vezetősége, hogy ha valami szükség van, legyenek a mi támogatásunkra, nagyon jó volna.

— Semmi akadálya! —- jelentette ki azonnal a báró. — Még ma megkapja az utasítást a‘ kerületvezető, hogy mindenkor és mindenben álljanak személyesen az ön rendelkezésére. Jó lesz így?

— Kedves testvérem, több van ez. mint amit kérni bátor voltam. Spanyol kormány fogja háláját kifejezni a nagylelkűségért .:.

A miniszter még egyszer átfutotta jegyzeteit, és összegezte a megállapodári:

(Folytatjuk)

— A PILISI Erdőgazdaság „leltározta” a pilisi hegyek forrásait. A kimutatás szerint jelenleg mintegy hatvan fonás működik a pilisi hegyekben.

— SZÁZ KILOMÉTERREL bővült az úthálózat az elmúlt évek során a pilisi hegyekben. Harminc erdészlakásba vezettek be a villanyt és a vizet.

— TAPASZTALATCSERÉVEL összekapcsolt tsz-lá- togatást szervez a Hazafias Népfront váci járási bizottsága és a járási tanács mezőgazdasági osztálya az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezetbe október 18-án.

— MEGKEZDŐDÖTT a politikai oktatás a KPVDSZ Pest megyei bizottsága területén. A vezető propagandisták e'ső konferenciáját október 20-án, délelőtt fél'10 órakor tartják a szakszervezet Budapest, VIII. kér. Mező Imre u. 19/b. alatti helyiségében.

— PEST MEGYEI vadászok is részt vesznek a tegnap elkezdődött kétnapos veszprémi országos vadiVz- taiálkozón. A szakelőadások előtt dr. Ortufay Gyula, a Hazafias Népfront, országos tanácsának főtitkára mond beszámolót az időszerű kül. és belpolitikai kérdésekről.

— MAGYAR—NEMET barátsági estet rendez október 20-án a sződi Hazafias Népfront bizottsága. Ebből az alkalomból kiállítást is rendeznek. és filmvetítéssel tarkítják az est program iát.

— ÜLÉST TART MA a Hazafias Népfront sződi községi elnöksége.

1