Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

KST

MECVrt

1961. OKTÓBER 15, VASÁRNAP

MEGYEI TÜKÖR

Tanyai iskola —1961

Képes filmvilág

Falu Tamás:

Fasor

Mentünk az árnyas fák alatt. Átlépdeltük az árnyakat.

Nem éreztük csupán a fényt. Mikor a vállunk összeért.

A boldogság órája volt,

Két élet egymáshoz hajolt.

Hogy lomb lombhoz hajoljon át, Tőlünk tanulták el a fák.

hogy eljussanak időnként mo- f * ziba, s kicsit ritkábban szín- ? i há?jba is. Szvitekéknek televí- j j ziójuk van, Kisseknek egyelőre ^ i csupán rádiójuk. Mindkettő- £ j jük lakásában sok jó könyv ^ • sorakozik a szekrény r^lcain, ^ s szeretnek olvasni, ha a há- £ ziasszonyi teendőktől kevés ^ _ idő jut is rá. Napilapokat, fo- £ I lyóiratokat járatnak, tájéko-; zottak a világ dolgaiban, leg- £ i alább annyira, mint nagyvá- ^ rosi kollégáik, legfeljebb a £ j kávéházi pletykákat nem is- ^ • merik, de ezzel nem vesztet- ^ j tek semmit.; j

Egy kérdés, amely talán ^ \ szokatlannak tűnik:

— Hol vásárolják ruháikat? ^

Csodálkozva néznek egy- ^ ‘ másra, még csodálkozóbban y ] rám, majd nevetve bevallják, ^ „ hogy Budapesten. Hetenként, ^ ' vagy kéthetenként feljutnak £ a fővárosba, s eszerint öltöz- ^ j ködnek is. De készruhát riit- ^ kábban vesznek, inkább mé- ^ | rét után rendelik.

Ez a „kényelmesebb’’ élet ^ azonban nem jellemző min- ^ den tanyai pedagógusra, a ta- á | nyai pedagógusokra általában. ^ ; Mert kevés tanyai iskola fék- ^ ! szik ilyen jó közlekedési utak ^ mellett, de ők, ha már ilyen i kedvezőek a körülmények, ki ^ | is használják. És az sem jel- ^ 1 lemző a tanyai iskoláikra, hogy ^ mellettük fürdőszobás peda-1 góguslakás legyen, s papucs- ^ ban lépjenek be a gyerekek a ^ parkettás tanterembe. Nem ^ jellemző, mégis ezt választót- £ tam ki, s nem egy zsúpfedeles, ^ a ferencjózSefi időikből örök- ^ behagyott tanyai iskolát. Mert ^ az csak ránk maradt, de ezt ^ mi építettük!.:. Mi építettük, ^ s az út porában gyalogló, s a ^ buszra rá sem néző öregek ^ unokái, a ma gyerekei, 1961- ^ ben ezt tekintik tanyai isko- ^ Iának... Tenliely Miklós

Fekete Lajos:

Öklöt rázó

Kinek adsz majd számot róla: tétlen ünnep-délutánon meddő csenddel takaródzva hemperegtél a magányon.

Jött pár, méltán lázadó, nagy gondolatod: énekelj meg! tudván hazudtad: majd holnap! s könnyelműen elhessegetted.

És most itt állsz... Csurom szégyen ahogy karján tart a Semmi, s gondolatokban szegényen tűnődsz, mikor rád seregli

a vád: — hányszor megszaladtál öklöt rázó gondolatok rohamától, mert náladnál mind harcosabb volt és nagyobb!

Gyárfás Endre:

Ha nincsen ábránd

Ha nincsen ábránd, semmi sincs, Kiszikkad a valóság,

A tettnek akkor sodra nincs,

Megáll, akár a holtág.

Tanítsd álmodni gyermeked,

S ha költő vagy, ne szégyeld!

Költő legyen, ne szerkezet Jövendő nemzedéked!

Bodros felhőn merengjen ö,

— A felhő is csak ábránd,

De végül termékenyítő,

Szülő esőt bocsát ránk.

^ Claudia Cardinale a Kartauzi ^ /( című új filmjében.

Rövidesen bemutatják filmszínházaink az Adua és társnői című olasz filmet

Ha nincsen ábránd, semmi sincs, Kiszikkad a valóság,

A tettnek akkor sodra nincs, Megáll, akár a holtág.

Németh Emil:

Vicinális indulása

Kis vicinális indul nagyhírű állomásról Zeng a nevétől a csarnok Néznivalóbb nincs máshol.

Gyors sziszeg itt is, amott is, senki figyelme se rajta.

Indul a kis vicinális, lendül a hajtókarja.

Lobban az ünnepi füstje, bámul a sok szem utána, mély üreget hagy a csarnok boltjai közt a hiánya.

PRUKNER PÁL:

SOHAMAR?

te, testét hangtalan zokogás rázta.

Anyja egyre követelőbben sürgette.

A takarót is a fejére húzta. Hiába. Hogy ne hallja a sürgető szót, félhangosan belekezdett kedvenc versébe. Még a tavaszon tanulta a főiskolán. Ezt kérte tőle este Laci is.

Egyszer egy bús éjféltájon,

míg borongtam zsongva

fájón.. .•

A parancsoló hang lassan szelídült:

— Engedj be, kislányom... Csak a lába mozdult. De

nem kelt fel, csupán lerúgta a kegyetlenül szorító körömcipőket.

— Katikám... kicsi lá• Edgar Allan Poe: A holló.

nyom... — már könyörgött az anyja.

Ment volna, ha a szívére hallgat, aztán mégis makacsul visszadőlt. Nem és nem. Ha az anyja ezt tette vele, 6 sem lesz különb... Hangosan idézte tovább a verset:

Csitt, szivem, még csak

egy percig, most a nagy titok lejár...

Halkan csosszanó lépések jelezték, hogy az asszony távozott.

Lassan feltápászkodott. Az ablakhoz lépett és kibámult az alvó utcára. A hold még magasan járt az égen és vajsárga fénye különös árnyékokat rajzolt az utca porába. A vastag törzsű, göcsör- tös platánból mintha anyja alakját formálta volna ki. Túloldalt, az a magas, sudár nyárfa, Lacira emlékeztette. A mellette álló, amelyet néhány nappal ezelőtt villám tört derékba...

Megborzongott. A gondo- latra vagy csak a fel-feltá- madó szél hús leheletétől? Becsukta az ablakot és elfordult a néptelen utcától. Visszalépett az ágyhoz, felkattintotta az olvasólámpa kapcsolóját. A hirtelen támadt fényben mintha a me’.eg is tanyát ütött volna a szobában. Megoldotta a taft kisestélyi bársonyszalagj át és ma- ga tehetetlenül lehuppant az ágy sarkára.

MIKOR IS KEZDŐDÖTT? ^ve,------------------------------Tíz eve?

A

z anyja úgy félti... A mama jó... De a mama megkopott. Elavult, vallásos erényeket követelt, amelyek olyanok voltak, mint az ódivatú ruha. A régi világbeli erényesség, szemérmesség és tartózkodás, a megcsontosodott elvek pedig olyan nevetségesek már az ő világában.

Második hónapja, hogy maga keresi a kenyerét. Nem a saját akaratából. Ez is az anyja műve volt. A nyár elején történt, amikor hazajött a pedagógiai főiskoláról.

Jeles eredménnyel végezte az első évfolyamot. Csodálatosan szép esztendő volt. Az emberré érlel ődés esztendeje. A történelmi levegőt árasztó, patinás város s a szabadság, hogy végre egyedül van — terhes anyai felügyelet nélkül. Szabad volt, akár a madár, a tűz, a szél vagy a víz. Azt tehette magával, amit akart. Éppen ezért nem tobzódott könnyű és csábító kalandokban, mint nem egy barátnője, akik azért tettek így, hogy csak azért is átlépjék a tilalmak és parancsok határát. Színházba, hangversenyekre, moziba járt. Délután vagy este, tetszése szerint. Tanult és szórakozott. Szeretett és őt is szerették. Csókolt és csókolták, de mindvégig megmaradt annak, aki volt. ösztönösen felelősséget érzett önmagáért, tiszteletet saját személye iránt. Senki sem vonta felelősségre, ezért követelt felelősséget önmagától.

Amikor a nyári vakációra hazautazott, anyja kimondta a szentenciát:

— Ősszel nem engedlek

vissza a főiskolára.

Csak tátogott, mintha a szobából kiszippantották volna a levegőt. Vége a nagyszerű álomnak, hogy tanár lesz? Vége a csodálatos egyetemi éveknek? Miért? Mi bűnt követett el?

Hetekkel később kiderült: anyja kémkedett utána. Megtudta, hogy nemegyszer későn jár haza, pedig csak színházban, hangversenyen, esetleg táncolni volt. Valaki azt is elárulta, hogy olykor karonfogva sétált fiúkkal, sőt, csókolózni is látták a parkban.

Bűn a szerelem? Lehet-e bűnös és szennyes a tiszta szív vágya? Akkor bűn az ifjúság is...

Sírt. fenyegetődzött, éhségsztrájkba kezdett — hasztalan. Anyja kitartót makacs elhatározása mellett, ő pedig gyenge volt még ahhoz, hogy a maga lábán álljon — támasz nélkül, otthon nélkül. Anyja még azt is kijárta, hogy ősztől mint levelező hallgató folytathassa tanulmányait És — ma sem tudja még pontosan, hogyan történt, de biztos, hogy az anyja keze volt a dologban — augusztus végén behívták a kisvárosi isHatvankilenc környékbeli gyerek jár ide. Pusztaszent- istván lakóinak, a környékbeli tanyai parasztoknak és a vonal menti vasúti őrházak vasutasainak gyerekei. Amíg az iskola helyén kukoricaföld volt, addig a mendei iskolába gyalogoltak innen a fiúk és lányok, ma pedig helyükben van az iskola, s helyükbe jön a pedagógus. Szvitekné ugyanis bent lakik a faluban, s naponta kerékpárral jár. önként vállalta a tanyai tanítást, pedig édesanyja a mendei iskola igazgatónője... Vagy éppen ezért?,..

Kissók már néhány éve Budapestről jártak ki Mendére. Bár mindketten pestiek, s lakásuk is volt a fővárosban, kiköltöztek Szent István telepre, vagy ahogy a vasúti megálló táblája jelzi: Puszta- szentistvánra. A férj bent tanít a községben, a feleség pedig a tanyán. Lakásukkal elégedettek. Két hold illetmény- földjük az út túloldalán emelkedő dombon van, lakásukból éppen oda látnak a kis „birtok”-ra.

Az iskola dolgairól egyre inkább a magánember életére, a két „tanyai” pedagógus életére főidül a beszélgetés. A „tanyai”-t idézőjelbe tettem, hiszen itt a szó igazi értelmében nem lehet tanyai életről beszélni. S nemcsak itt, de már máshol is egyre inkább veszít régi jellegéből a tanyai életforma. Sőt. az elmúlt évtizedben száz és száz tanyai család, az újra fogékonyabbak, a könnyebben mozdul óbbak, lebontoták az ősi hajlékot, s valamelyik közeli község új utcasorait gyarapították, az élet perifériájáról embere1!: közé, emberi közösségbe mentek;

A tanyák ellen Bénidnek, > aki „hivatalos” ember, kiío-$ gása nincs. De van a tanyai \ lakosnak. És ami tanya ma- \ radt, hogy meddig marad, \ csak idő kérdése. S vagy köz- J séggé fejlődik, vagy lakói be-1 húzódnak a városba, a faluba. |

Pusztaszentistván sem ta- í nya már. Az utolsó évtizedek \ erős iramú fejlődése után, \ rövidesen válaszút elé ér aj telep: Mendéhez csatlakozik' új falurészként,';vagy önálló? községként ker.űl be a hely- { ségnévtárba. Ezért nem tanyai í pedagógusok ezek az asszo- \ nyok sem, s ezért nem is él-; nek úgy, ahogy régi kollega- j ük.

Mindkettő jükrjbk kicsi gye- j rekiük van, mégis szerét ejtik, <

„Üj iskola épült az idén a Mende községbeli Szent István telepen, ahol eddig nem volt iskola. A telepen élő gyerekek hosszú kilométereket gyalogoltak, hogy eljussanak a község központ- lába. .Most megszabadultak ettől a mindennapos, terhes gyaloglástól. Az új iskolában, amelyhez pedagóguslakás is épült, már folyik a tanítás.”- (Újsághír)

A mendei temető előtt idős parasztasszony gyalogol. Hátán jókora kosár, amelyet háromszögre hajtott abrosz— szál erősített vállához.

— A néni mendei?

— Nem mendei vagyok lelkem, hanem sülyi.

— Meg tudná mondani, hogy hol van az István-telepi iskola?

— Oft van a dombon!.:. — mutat a vasúti töltés túloldalán magasodó jókora emelkedésre. Fent a tetőn áll az új iskola. — Most épült az idén..; Tavaly ősszel ott még kukoricát törtek ... — mondja, s már indul is tovább az útszé- li homokban.

Tápiósíily felől busz előzi meg. tele utasokkal, főleg fiatalokkal Az öregasszony oda se figyel a nagy motoraúgás- eal elsuhanó társaskocsira, csak megy, tempós, gyakorlott léptekkel, s viszi hátán az abroszba kötött kosarat, mint ahogy vitte anyja, nagyanyja, és minden asszonyőse, hosz- szú évszázadok alatt..:

Fönt a dombtetőn csend fogad. Olyan nagy csend, hogy már kétlem, jókor jöttem-e? Délután két óra múlt néhány perccel.

Az egyik tanterem ajtaja nyitva áll. Jól belátni a folyosóról. A katedrán fiatal, barna tanítónő ül, a padokban pedig öt-hat gyerek, fiúk, lányok, vegyesen. A fiatal tanítónő — Szintek Istvánná — hazaengedi a gyerekeket a váratlan látogatás alkalmából. A nebulóknak nem kell kétszer szólni, pillanatok alatt összeszedik könyveiket, irkáikat, s perc sem telik bele. már poraik az út a futó lábak nyomán .;. Mert nem rendes tanítás volt már, hanem korrepetálás Ezt a mj időnkben úgy hívták, hogy „papírgaluska”. A fogalom már a múlté. AM marad, nem papírgaluskára marad „tintaleves”-sel, hanem komoly munkára, tanulásra. s ha valamit nem ért, a tanítónő tízszer is elmagyarázza, de meg kell értenie.^ Nincs kibúvó, tanulni kell. Aj bizonyítványt nem adják in-j gyen. S szó sem érheti a ház; elejét, hogy féltudással ke-; rülnek innen tovább a tanyai! iskolások. Mert az iskola — í tanyán is iskola!.: •,

Kiss Józsefné, az iskola ve-; zető tanítónője, a pedagógus- j lakás konyhájában serényke-; dik. A kicsit megkésett ebéd- : főzést zavarjuk meg. Hár-: masban nézzük meg aztán a: Ceglédi Építőipar,- Vállalat j alkotását. Ide csak az alsó: négy osztály gyerekei járnak.: Két tanteremben tanúinak,: két-két osztály egyszerre, i Kiesné tanítja az első és a: harmadik osztályt, Szvitekné: pedig a második és a negye-: dik osztályt. A két tanteremhez széles folyosó tartozik, ahol télen tornázni lehet. A folyosó véeén nevelői szoba, egyelőre üresen. Az épület túlsó végében kapott helyet a pedagóguslakás, tágas, parkettás szobákkal, napfényes konyhával, jól felszerelt fürdőszobával;

A parkettás tantermekbe csak papucsban lépnek be a gyerekek. A cipőt kint hagyják a folyosón. A beépített szekrényekben mindenkinek jut hely, hogy szappant és törölközőt tartson az iskolában. A tantermekben terjedelmes cserépkálvhák állnak. Az ablakon a tűző napfény ellen roló, a tantermek köröskörül tele virággal. A felszerelés űl, a padokon mé» sértetlenül ott a fénvezés, ahogy a gyárból kikerült

OLYAN ERŐVEL csapta be ma--------------- - ga mögött a

s

zoba ajtaját, hogy az egész ház érezhetően belerezdült; Ideges kézzel kapott a kulcs után; Kattant a zár, ettől valamelyest megnyugodott. A villanykapcsolót kereste, aztán mégis meggondolta; A félig behajtott zsalugáteren átszűrődött az éjszakai utca sápadt fénye, és homályos körvonalakban kirajzolta előtte a szoba bútorzatát.

A magasra vetett ágy előtt megállt néhány pillanatra; moccanatlanul, gondolatok nélkül. Arca égett a szégyentől, a visszafojtott indulattól. Odakapott, mintha hűs tenyere csillapítaná arca forróságát. Nem használt. Tovább emelte két kezefejét, egészen a szeméig. Torkát a visszafojtott sírás karcolta.

Végigdobta magát az ágyon. Némán bámult a sötétbe, míg szemét elfutotta a könny. A forróság, amely : eddig csak arcát égette, át- i terjedt egész testére, de a i következő pillanatban már a i hideg rázta, hogy foga ösz- ; szekoccant.

i Odakinn kopogtak az ajtón. ! — Nyisd ki azonnal! —

! hallotta anyja haragtól át- ’> fűtött hangját.

'• Arcát puha párnába temet-