Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

1961. SZEPTEMBER 10. VASÁRNAP MSI MEZVEI Mírlap 9 Brazília nehéz órái Biazilia a világ ötödik legna­gyobb országa: Dél-Amerika területének csaknem felét fog­lalja el és a kontinens 140 milliós lakosságának 50 száza­léka él határai között. Ez a hatalmas ország mégis — egé­szen az 1961-es év elejéig, amikor hivatalába iktatták Ja- nio Quadros elnököt, Sao Paolo korábbi kormányzóját — sem­miféle politikai vagy gazdasá­gi szerepet nem játszott, egyi­ke volt az Egyesült Államok bólogatójánosainak. Évtizedes mameluk-politika Elég néhány adatot felsorol­ni ahhoz, hogy tisztán álljon előttünk, hová vezetett a bra­zil kormányférfiak évtizedes mameluk-politikája. Joggal nevezte az O Semi- nario című brazil hetilap a külföldi társaságokat „a nem­zeti erőforrásokat tkimerítő szi­vattyúknak”, mert az a 400, főleg észak-amerikai vállalko­zás, amely kezében tartotta az ország iparának, bányászatá­nak és mezőgazdaságának túl­nyomó részét, sok százmillió dollárt szippantott ki az or­szágból. De Brazília hatalmas összegeket veszített az Egye­sült Államokkal folytatott ke­reskedelme miatt is. 1957-ben például 7,7 millió tonna ter­mékéért mindössze 1,4 milliárd dollárt kapott, amíg három évvel korábban 4,4 millió tonna termékéért még 1,5 milliárd dollárt fizettek. Mivel az ország vezetői szin­te kizárólagosan az Egyesült Államokkal építettek ki keres­kedelmi kapcsolatokat, még a leghátrányosabb ajánlatokat is kénytelenek voltak minden esetben elfogadni. Ezzel ma­gyarázható aztán az, hogy 1959 elején az állami költségvetés deficitje több mint 300 millió dollárra rúgott és csillagászati számokat ért el az államadós­ság is. A már ismertetett gazdasági kizsákmányolás, másrészt a nagymértékben • elharapózó belső , korrupció, miatt, a lakosr ság leírhatatlan nyomorban élt. A Novoje Vremja adatai szerint az ország legelmara­dottabb északi vidékein az egy lakosra jutó évi jövedelem alig haladta meg az ötven dollárt. Recifeben, a terület központjá­ban minden második felnőtt munkanélküli volt és a lako­sok ötven százaléka meghalt, mielőtt elérte volna a 30. élet­évét. Az elviselhetetlen nyo­mor ellen 1960-ban sztrájkol­tak a fémmunkások, a nyom­dászok, a tanítók, a tengeré­szek, a kikötómunkások és a vasutasok. Jelszó: tiszta seprő Ilyen helyzetet talált Brazí­liában az 1961. január 31-én hivatalba lépő új elnök. Quad­ros ígéretéhez híven kemény kézzel látott hozzá a gazdasági élet megreformálásáh-oz, intéz­kedései erélyes kézzel söpörték tisztára a brazil adminisztrá­ció Augias istállóját is. Mind­ez — ha nem is találkozott minden esetben az amerikai monopolisták érdekeivel — mégsem adott volna okot Quadros megbuktatására. De az új. elnök, nemcsak új bel­politikai irányvonalat dolgo­zott ki. hanem Brazília hagyo­mányosan az Egyesült Álla­mokhoz kapcsolódó külpoliti­káját is igyekezett új utakon elindítani. Csak emlékeztetőül érde­mes egy-Uét tényt felsorakoz­tatni. Röviddel hivatalba lé­pése után utasította külügy­miniszterét a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok fel­újítására hazánkkal, Romániá­val és Bulgáriával. Majd be­jelentette, hogy elismeri a népi Kínát és támogatni fog­ja felvételi kérelmét az ENSZ- ben. Nagy meglepetést kel­tett az Egyesült Államok vezető köreiben az a lépése is, amikor nyíltan megtagad­ta Kuba elítélését, sőt, bará- tian nyilatkozott Castro poli­tikájáról. Minden jel arra mutatott, hogy Quadros a Nehru—Nkrumah-féle sem!e- gességi vonalhoz igyekszik csatlakozni. Ez a felismerés arra késztet­te az Egyesült Államok ve­zetőit. hogy fokozottabb fi­gyelmet szenteljenek Brazíliá­ra és főként annak ..nyug­talan és hevesvérű’- elnökére. Mézesmadzagnak szánták azt az 500 millió dolláros köl­csönt, amit „jószívűen” fel­ajánlottak. Világosan látták ugyanis, Brazília elszakadá­sa végzetes következmények­kel járhat: Latin-Amerika országai előbb vagy utóbb, de bizonyosan követni fogják, vagyis Brazília esetleges sem­legessége nemcsak Brazília elvesztésével fenyeget. Kialakul az ellenzék A mézesmadzag-politika azonban nem vált be. Quad­ros következetesen haladt elő­re azon az úton, amit válasz­tási hadjárata során, majd ké­sőbbi nyilatkozataiban kitű­zött. A makacsnak mondott következetesség természetesen kihívta maga ellen a jobb­oldali reakció, az adott esetben az amerikai monopó­liumokkal kapcsolatban álló burzsoá körök és a táborno­ki kar tagjainak nemtetszését. Ez utóbbiak azért nem támo­gatták Quadrost, mert a ko­rábbi kormányzat rendkívüli módon elkényeztette őket az Amerika diktálta háborús hisztéria miatt, az új elnök pe­dig csökkentette a hadikölt­ségvetést. Az Egyesült Államok veze­tőinek tehát nem volt ne­héz helyzete akkor, amikor szövetségeseket keresett ma­gának Quadros megbuktatásá­ra. Amint az ma már isme­retes, a CIA-ügynökök egész csoportja utazott a brazil fő­városba, hogy Cabot ameri­kai nagykövet vezetésével elő­készítsék a „kellemetlen” el­nök leváltását. Ebben leg­főbb támogatóik Denys had­ügyminiszter és Carlos La- cerda, Guanabara állam kor­mányzója lettek. Ki állt a háttérben ? Az eseményele ma már is­mertek, Roberti Alves, Var­gas volt kfjztársasági elnök magántitkára, az Ultima Hó­ra és a Prensa Latina tudó­sítóinak adott nyilátközatá- b'an rendkívül kömoly té­nyeket leplezett le ázokról a közvetlen körülményekről, melyek lemondásra kénysze­rítették Quadros köztársasá­gi elnököt, Alves hangoztatta, hogy Quadros lemondása az amerikai kormány nyílt fe­nyegetésének következménye volt. Az USA kormánya a reakciós tábornoki csoport puccsista megmozdulásával hangolta egybe akcióit. Quadros lemondása előes­téjén — Alves szerint — meg­kapta az USA kormányának bizalmas üzenetét, melyben értesítették, hogy az Egye­sült Államok felmondja a bra­zil kormánynak folyósított összes hiteleket. Az ameri­kai kormány e drasztikus in­tézkedéssel akarta en­gedelmességre kényszeríteni Quadrost. A brazil elnök azon­ban nem volt hajlandó ka­pitulálni. Ebben a pillanat­ban tűntek fel a színen a reakciós tábornokok, akik be­hatoltak az elnöki reziden­ciába és lemondásra kény- szeritették. Coulart alelnök ez idő tájt nem tartózkodott Brazíliában. A püccsisták te­hát bizonyos interregnumra számítottak, hogy ez alatt ide­jük marad amer ika barát dik­tatúrát juttatni hatalomra. Zavercs hírek Ezt követően napokig za­varos jelentések érkeztek a brazil fővárosból. Az azon­ban világos és egyértelmű volt, mint a TASZSZ kom­mentárja is kiemelte, hogy a puccs nem véletlenül kö­vetkezett be közvetlenül az­után, hogy Quadros Guevara kubai iparügyi minisztert ma­gas állami érdemrenddel tüntette ki Az alkotmány értelmében ezután Goulart alelnöknek kellett elfoglalni a köztársa­sági elnöki széket. A jobbol­dali reakciósok, hogy kor­látozzák Goulart lehetősé­geit, alkotmánymódosítást hajszoltak keresztül a parla­mentben. Eszerint olyan ideiglenes parlamenti rend­szert vezetnek be, amelyben a miniszterelnök lesz a vég­rehajtó hatalom felelős ve­zetője, nem pedig a köztár­sasági elnök. Goulart a kong­resszus határozatáról érte­sülve üzenetet intézett az ország népéhez. Hangoztatta: ő Brazília népétől kapott megbízást az elnökválasztá­sokon és kötelességének te­kinti e megbízatás teljesí­tését, majd kijelentette: „Alá_ vetem magam az alkotmány- módosításnak, hogy hazám népét ne vethesse önkényura­lom rabszolgasorba”. Sztrájkok, gyűlések A katonai vezetők még ez­után is igyekeztek megakadá­lyozni az új elnök hazatérését. A légierők egyes vezetői le­hetetlenné tették, hogy Gou­lart gépe leszálljon a brasi- liai repülőtéren. Az ország lakóinak viharos tiltakozásá­val találkozott ez a lépés. Sztrájkok és tiltakozó gyű­lések százai követték egymást. Ennek hatására a három re­akciós katonai miniszter le­mondott. ■ ■■' ..... ..........'• G oulart elhök csütörtök délután tétté le a hivatali esküt. Beiktatásakor a Bra­zil Munkáspárt elnöke nem tért ki részletesen elkövet­kezendő politikájára, de hang­súlyozta, hogy megtartja és védelmezi a köztársaság al­kotmányát, előmozdítja az ország jólétét és mindent megtesz az ország egysége, in­tegritása és függetlensége ér­dekében. A brpzil válság a végéhez lát­szik közeledni. Kapituláltak a puccs vezetői, s a hírek szerint a három fegyvernem volt minisztere közül egyik sem szerepel az új kormány- listán. De valójában csak most kezdődik a politikai harc. És nehéz ma még eldönteni, hogy ki kerül ki ebből győzte­sen, Quadros hívei — vagy Quadros ellenségei. De az események megítélésénél nem szabad megfeledkezni a Fran­cisco Juliao szocialista képvi­selő vezette parasztligáról sem. amelynek Castro Kubá­ja adott ösztönzést, melynek taglétszáma szinte egyik nap­ról a másikra 20 ezerre szö­kött fel, s amely egyre na­gyobb tekintélyre tesz szert Latin-Amerika legnagyobb országában. Ónody György Hruscsov Kennedyhez és Macmülanhez intézett váiasznyiiatkozata Nehru elutazott Moszkvából Nehru indiai miniszterel­nök szombaton kíséretével együtt Moszkvából Taskentbe utazott. A vnukovói repülőtéren Hruscsov, a szovjet minisz­tertanács elnöke, a szovjet ál­lam vezető személyiségei, mi­niszterek és más hivatalos személyek búcsúztatták az in­diai vendégeket. Hruscsov beszédet mondott, amelyre Nehru válaszolt. Hruscsov rámutatott arra, Nehru miniszterelnök meg­győződhetett arról, hogy a szovjet nép a legőszintébb barátságot érzi India népe iránt. A közte és Nehru kö­zött lefolyt őszinte eszme­csere megmutatta, hogy ko­runk számos kérdésében közö­sek a nézeteink és mindkét fél hő törekvése az atomraké­ta-háború kitörésének meg­akadályozása. Nehru válaszában hangsú­lyozta, hogy mély barátságot és rokonszenvet tapasztalt a Szovjetunióban. (Folytatás az első oldalról) ségben végzendő kísérleteket, köztük az úgynevezett békés célú kísérleteket. A népek teljes joggal nevez­nék ezt az egyezményt becs­telen alkunak. Magától érte­tődik, hogy a szovjet kormány nem mehet és nem is megy bele ilyen alkuba — jelenti ki Hruscsov. — A Szovjetunió azt akarja, hogy egyszerre és örök időkre a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek, minden fajtáját kivétel nélkül szüntessék meg — hangsúlyozza a szovjet kor­mányfő. A továbbiakban emlékeztet arra, hogy éppen a Szovjet­unió erőfeszítéseinek ered­ményeképp kezdődtek meg három esztendővel ezelőtt a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Anglia képviselői­nek tárgyalásai a nukleáris fegyverkísérletek megszünte­téséről. E tárgyalások során a Szovjetunió egész sor lépést tett, hogy közeledjék az Egye­sült Államok és Anglia ál­láspontjához. Ezután rámutat: bármilyen keserű is beismer­ni, de reálisan nézve a dol­gokat, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a genfi tárgyalások ma épp olyan messze vannak céljuktól, mint három esztendővel ezelőtt. A francia kormány — mutat rá Hruscsov — egész sor nukleáris robbantást végzett és világosan értésül adta, a nukleárisfegyver-kísérletek megszüntetésére vonatkozó semmilyen kötelezettséget sem tart magára nézve érvényes­nek. Hruscsov kijelenti: az Egyesült Államok és Anglia tárgyalásokat folytat a Szov­jetunióval a kísérletek meg­szüntetéséről, ezzel gátolja a szovjet nukleáris fegyverek tö­kéletesítését, Franciaország pe­dig ugyanakkor egymás után hajt végre nukleáris robbantá­sokat. . . A szovjet miniszterelnök rámutat arra, hogy az Egye­sült Államok és Franciaor­szág között az atomerő hábo­rús célú felhasználására vo­natkozólag létrejött és az Egyesült Államok elnöke ál­tal jóváhagyott együttműködé­si egyezmény eloszlatott min­den illúziót, hogy Franciaor­szág csak a saját céljaira vé­gez nukleáris kísérleteket. Világos, hogy a NATO bármelyik tagországa ál­tal végzett nukleáris kí­sérletek eredményei a NA­TO közös imperialista céljait szolgálják — jegyzi meg Hruscsov. A nyilatkozat tényeket so­rol fel az Egyesült Államok­ban folyó katonai készülődé­sekről. Rámutat arra, hogy ugyanilyen készülődések foly­nak az Egyesült Államokkal szövetséges országokban is, el­sősorban Nyugat-Németország- ban. A leginkább figyelemre méltó — hangsúlyozza Hrus­csov —, hogy a nyugati ha­talmak kormányai „o kato­nai intézkedések egész lavi­náját indították el” válaszul arra a felhívásra, hogy hoz­zunk határozatot a német kér­dés békés rendezésére és a nyugat-berlini helyzetnek ezen az alapon történő megoldásá­ra. Mindez arra késztette a Szovjetuniót — mint ahogy a szovjet kormány már kijelen­tette —, hogy gondoskodjék véderejének további erősíté­séről — jelenti ki Hruscsov. Hruscsov rámutat, hogy a Szovjetunió másképpen nem járhat el. A szovjet kormány, miután mérlegre tett min­dent, ami mellette és ellene szól, szorongó érzéssel és szív- fájdalommal kénytelen volt a kísérleti robbantások felújítá­sa mellett dönteni. Nem kételkedünk abban — jelenti lei Hruscsov —, hogy az emberiség döntő többsé­ge helyesen fogja fel a szov­jet kormány intézkedéseit. A Szovjetunió véderejének erő­sítése egyben a béke erődnek megszilárdítása is az egész világon. A nyilatkozat hangsúlyoz­za: a Szovjetunió minden in­tézkedést megtesz, hogy a minimumra szorítsa le az atomfegyver-kísérleteknek az élő szervezetre gyako­rolt káros következmé­nyeit. A NATO-hatalmak jelen­legi politikája ahhoz vezet — mutat rá Hruscsov nyilatko­zata —, hogy már nem a ra­dioaktív csapadéktól kell fél­ni, hanem attól, hogy maga az atomfegyver hull majd az ember fejére. A Szovjetunió nem engedheti meg, hogy kockára tegyék millió és mil­lió ember életét. A szovjet kormány nem teljesítené kö­telességét, ha nem gondos­kodna megfelelő módon a szovjet nép biztonságáról. Ezt azért teszi, hogy a szovjet nép, sőt, az egész emberiség ne élje át azt, ami Hirosima és Nagaszaki japán városok­kal történt, ne élje át az atomtámadásokat. Hruscsov emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió összeha­sonlíthatatlanul kevesebb atomfegyver-robbantást haj­tott végre, mint az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország. Mind erkölcsi szem­pontból, mind államérdekeink biztosításának szempontjából igényt tarthatunk arra, hogy ugyanannyi kísérleti robban­tást hajtsunk végre, mint a nyugati hatalmak. Ahhoz, hogy elkergessük a háború viharfelhőit és nor- malizáljuk az államközi kap­csolatokat — hangsúlyozza Hruscsov —, meg kell olda­nunk korunk legfontosabb problémáját: az általános és teljes leszerelés kérdését. Most csak az általános és teljes leszerelés alapján le­het egyszer és mindenkor­ra és mindenütt véget vet­ni az aíomfegyver-kiscr- . leteknek — jelenti ki a szovjet kor­mányfő. Hruscsov nyilatkozatában sajnálkozását fejezi ki ami­att, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya mégcsak hoz­zá sem akar kezdeni a szigo­rú nemzetközi ellenőrzés megteremtése mellett végre­hajtandó általános és teljes leszereléshez. A jelekből ítél­ve Anglia kormánya ugyan­ilyen álláspontot képvisel — mutat rá Hruscsov. ★ N. Sz. Hruscsovnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének nyilatkozatát szep­tember 9-én a Szovjetunió külügyminisztériuma átnyúj­totta az Egyesült Államok és Anglia moszkvai nagyköveté­nek. Közlemény a varsói szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek értekezletéről A varsói szerződés tagálla­mainak honvédelmi minisz­terei 1961. szeptember 8-án és 9-én Varsóban ülést tar­tottak. Az értekezlet munká­jában a tagállamok vezérka­ri főnökei is részt vettek. Az értekezleten A. A. Grecsko marsall, a varsói szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka elnö­költ. Az értekezlet megállapítot­ta, hogy az agresszív Észak- Atlanti Szövetség (NATO) or­szágai. az utóbbi időben je­lentős mértékben meggyorsí­tották háborús készülődései­ket. szítják a fegyverkezési hajszát, növelik hadseregeik létszámát, és válaszul a szo­cialista országok azon javasa latára, hogy kössék meg a né­met békeszerződést, még egy új háború kirobbantásával is fenyegetőznek. A honvédelmi miniszterek és a vezérkari főnökök a je­len helyzetben — kormányaik utasításait követve — értekez­letükön megvizsgálták a var­sói szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erői állomá­nyába tartozó csapatok harc­készültsége emelésének konk­rét kérdéseit. Az értekezlet megbízta a ve­zérkari főnököket, hogy az ér­tekezleten történt megálla­podások alapján, dolgozzák ki a varsói szerződés tagálla­mai védelmi képessége nö­velésének gyakorlati intézke­déseit. Nem sikerült mellékvágányra terelni A Pravda szemleírója a belgrádi értekezletről. Majevszkij, a Pravda kül­politikai szemleírója a lap szombati számában rámutat: a békeszerető államok köz­véleménye örömmel fogadja azt. amit az el nem kötelezett országok belgrádi értekezle­te a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a világbéke megerősítéséért tett. A belgrádi értekezlet egész menete megmutatta, hogy Washington és Bonn nyomása ellenére az érte­kezletet nem sikerült mel­lékvágányra terelni. Ezért fogadták kiábrándultán az értekezlet határozatait egyes nyugati fővárosokban — írja a Pravda, majd ezzel ösz- szefüggésben emlékeztet, amit erről a New York Times írt. Ez a lap félreérthetetlenül megfenyegetett néhány el nem kötelezett országot, arra figyelmeztetve őket, hogy a belgrádi értekezleten tanúsí­tott magatartásukért szigo­rúan meg lesznek büntetve. Neves és kormánya bizalmat kapott a brazíliai kongresszustól A brazíliai kongresszus pén­tek délután folytatta az or­szág új elnökének és kor­mányának beiktatásával fog­lalkozó üléssorozatát. Hírügy­nökségi jelentések szerint, a majdnem hat óráig tartó ülé­sen. a kongresszus több tagja hangoztatta felszólalásában, hogy a kongresszus a katonai vezetés közvetlen nyomására kényszerült az alkotmány mó­dosítására. mert csak így volt elkerülhető a polgárháború. A vita után a kongresszus, 259 szavazatta] 22 ellenében, jóváhagyta Tancredo Neves miniszterelnöki mpphizatását. majd tudomásul vette az új kormány összetételét is. Merényletet kíséreltek meg De Gaulle ellen — jelentik hivatalosan A párizsi elnöki palota hi­vatalos közleményben jelen­tette be hogy péntek este si­kertelen bombamerényletet követtek el De Gaulle köztár­sasági elnök ellen. A közlemény szerint a Co­lom bey-les-Déux-Eglisen (De Gaulle vidéki szállása) felé vezető úton gyúlékony anya­got és ehhez csatlakozó rob­banótöltetet helyeztek el. De Gaulle kocsija 22 óra körül érkezett a helyszínre, a gyú­lékony anyag tüzet fogott, robbanás azonban nem tör­tént. Sem az elnök sem pedig kísérete nem sérült meg. A helyszínre kivezényelt csend­őrség négy kilogramm rob­banóanyagot talált.

Next

/
Thumbnails
Contents