Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-09 / 213. szám

fí»r Meeref r&frlap 1961. SZEPTEMBER 9. SZOMBAT Hruscsov : Mi komoly, érdemi tárgyalásokat kívánunk a német kérdésben Sauvjtti—intlitii btirtíistít/i (iMf/i/f/i/iií!*‘s te Jírvmlbpn Péntek délután a nagy Kreml-palotában szovjet—in­diai barátsági nagygyűlésre jöttek össze a szovjet főváros üzemeinek legkiválóbb dol­gozói, a kulturális és politikai élet kiválóságai. Nagy tap9 közepette emel­kedett szólásra Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök. A miniszterelnök hangoz­tatta, hogy az elmúlt évek folyamán jelentősen szélesedtek az Indiai—szovjet kapcsola­tok, és a Szovjetunió se­gítségével hatalmas üze­mek épültek és épülnek Indiában. A béke a népek legégetőbb szükséglete — hangsúlyozta Nehru. A Szovjetunióban — állapította meg — a béke megőrzésének fontossága ész­revehetőbb, mint bármely más országban. A Szovjetunió ál­lást foglal az általános és tel­jes leszerelés mellett, hogy egyszer és mindenkorra vé­get vessen a háború veszélyé­nek. — Mi, indiaiak — han­goztatta Nehru —, min­dig a béke hívei voltunk és ma is azok vagyunk. A háború kirobbanása ke­resztülhúzná reményeinket és terveinket. Felhívjuk azo­kat a nagyhatalmakat, ame­lyek kezükben tartják a béke kulcsait, tegyenek meg min­den tőlük telhetőt a háborús veszély elhárítására. Dzsavaharlal Nehru beje­lentette, hogy üzenetet hozott Hruscsovnak, a szovjet kor­mány vezetőjének az el nem kötelezett országok belgrádi értekezletének részvevődtől. Ebben az üzenetben — mon­dotta — a világ sorsáért ér­zett aggodalom jut kifejezés­re. Nehru azt is bejelentette, hogy az értekezlet részvevői üzenetet intéztek az Egyesült Államok elnökéhez is. Nehru rámutatott, hogy az üzenet tárgyalásokra szólítja fel Hruscsovot és Kennedyt. Bizonyos vagyok benne — mondotta —, hogy csak a I tárgyalások vezethetnek gyű- I mölcsöző eredményekhez. Az indiai miniszterelnök i hangsúly ozta, hogy a ma már [ feltétlenül szükségessé vált tárgyalások megtisztíthatják az , utat a teljes leszerelés prob- | lémájának megoldásához. — A Szovjetunió — han- ^ goztatta Nehru — a béke és ^ a leszerelés híve. Az önök or- $ szága hatalmas sikereket ért ^ el. Ezek a sikerek a jelenben ^ és a jövőben egyaránt az al- £ kotómunka sikerei. — Rendű- £ letlenül bízom benne, hogy'!; a Szovjetunió, amely hosszú ^ évek óta járja a béke útját, tovább halad előre ezen az úton. Ezután Nyikita Hruscsov mondott beszédet. Rámutatott arra, hogy az indiai miniszter- elnök szovjetunióbeli látoga­tása igen fontos a két ország barátságának további erősíté­se szempontjából. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a legagresszívebb impe­rialista erők, amelyek hajlandók egy nukleáris háború szakadekába so­dorni a világot, a hely­zet kiélezésének ürügyéül a német békeszerződés megkötésének kérdését választották. A béke szempontjából igen hasznos lenne, ha felvennék a két német köztársaságot az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe — mutatott rá Hruscsov. Kijelentette: mind a két né­met államot fel kell venni az ENSZ-be. Eljött ennek az ide­je. Nyugaton sokat beszélnek arról, hogy szükség van a tár­gyalásokra. Ebben a szellem­ben nyilatkozott augusztus 30-i sajtóértekezletén Ken­nedy elnök is — mondotta Hruscsov. — Ha ez a nyugati hatalmak valódi szándékait tükrözi, ha ők b y ton dók ér­demi tárgyalásokra, akkor a szovjet kormány1 ezt öröm­mel üdvözli. — Mi, komoly, érdemi tár­gyalásokat kívánunk, ame­lyeknek eredménye a né­met békeszerződés meg­kötése lesz mindazon államok részvételé­vel, amelyek tagjai "voltak a hitíerellenes koalíciónak. — Sajnálni fogjuk, ha a nyugati hatalmak nem írják alá velünk együtt a német békeszerződést — mondotta a, szovjet kormányfő. — Eb­ben az esetben a szerződést a Német Demokratikus Köz­társasággal „ kötik meg azok az országok, amelyek ene hajlandók. — A békeszerződés megkö­tését nem lehet tovább ha­logatni, a népek nem bocsá­tanak meg nekünk az újabb haladékot — hangsúlyozta Hruscsov. — A német békeszerződés megkötésével megoldódik Ny'ugat-Berlin kérdése is — mutatott rá a továbbiakban Hruscsov. — Magától értető­dik, hogy szó sincs Nyugat- Berlin blokád alá helyezésé­ről. Hruscsov az Egyesült Álla­mok és Anglia kormányának azt a javaslatát, hogy ne foly­tassanak nukleáris kísérle­teket a légkörben, a közvéle­mény becsapását szolgáló „propagandafogásnak” nevez­te. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok elnöke meg sem várva a Szovjetunió válaszát erre a javaslatra, ha­tározatot hozott a nukleáris fegyverkísérletek felújításá­ról. Hruscsov újra hangsúlyoz­ta: éppen a világbékéről, más országok és más népek életé­ről való gondoskodás készte­tett bennünket arra, hogy meghozzuk a szükséges intéz­kedéseket, amelyek maguk­hoz térítik az agresszív erő­ket, megértetik velük, hogy háború útján nem érhetik el céljaikat. A szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió javasolja az ál­talános és teljes lesze­relés legszigorúbb ellen­őrzéssel történő végrehaj­tását. Rámutatott, hogy ha a nyu­gati hatalmak elfogadják az általános és teljes leszerelés­ről szóló szovjet javaslatot, ha elfogadják a nemzetközi ellenőrzés vétójog nélkül, mindenre kiterjedő rendsze­rét. minden sarok és minden zug szabad ellenőrzésének biztosításával, hogy egyetlen ország se tudjon titokban fegyvereket gyártani és erőt gyűjteni a támadáshoz — ak­kor az általános és teljes le­szerelés problémája az ösz- szes népek érdekeinek meg­felelően megoldódik. — Az el nem kötelezett or­szágok vezetőinek néhány nappal ezelőtt befejeződött belgrádi értekezlete megmu­tatta. hogy a békéért folyta­tott aktív tevékenység szüksé­gessége mind szélesebb meg­értésre talál — mondotta Hruscsov —, e konferencia légkörében érezhető volt az emberiség jövőjéért érzett jó­szándékú aggodalom, s az a törekvés, hogy megmaradjon a béke és örökre vége legyen a gyarmati rendszernek. Hruscsov megállapította, hogy ha az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió kö­zött barátságos kapcsola­tok lennének, aligha sike­rülne bárkinek is meg­rontani a nemzetközi heljTtetet. Meg kell tisztítani az utat a szovjet—amerikai baráti kap­csolatok előtt — tette hozzá a szovjet kormányfő —, ehhez azonban el kell távolítani azo­kat a torlaszokat és akadá­lyokat, amelyek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok viszonyában keletkeztek, el kell érni az igazi békés egy­más mellett élést, meg kell teremteni a feltételeket a ke­reskedelem, a kulturális és egyéb kapcsolatok fejlődésé­hez. Hruscsov végül kijelentette, a szovjet kormány és a szov­jet nép mindent megtesz, hogy a Szovjetunió és India közötti gazdasági, tudományos, tech­nikai, kulturális és egyéb kap­csolatok a jövőben is erősöd­jenek és fejlődjenek. A lelkes hangulatú nagygyű­lést Nyikolaj Digaj a Moszk­vai Városi Tanács elnöke zár­ta be. Szovjet pártküldöttség utazott a Koreai Munkapárt IV. kogresszusára A Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására pénteken szovjet párt­küldöttség utazott Phenjanba, hogy részt vegyen a Koreai Munkapárt IV. kongresszusán. A tanácsi választások előtti napokban fokozódik a politikai aktivitás az NDK-ban A Német Demokratikus Köz­társaságban a nyugatnémet parlamenti választásokkal egy időben, vagyis szeptember 17- én, tartanak tanácsi választá­sokat. A választási előkészüle­A román párt- és kormányküldöttség visszaérkezett Bukarestbe A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Ro­mán Népköztársaság kormá­nyának Gheorghe Gheorghiu. Dej vezette küldöttsége pén­teken reggel visszaérkezett Bukarestbe a Magyar Nép- köztársaságban tett baráti lá­togatásáról. Prágába érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Pénteken V. Grisinnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa külügyi bizottsága tag­jának vezetésével Prágába érkezett a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának küldött­sége. A szovjet küldöttség 12 napig tartózkodik Csehszlo­vákiában. Az amerikai-francia katonai megállapodás Párizsban élénk visszhang­ja van a most nyilvánosságra került, de még július 27-én megkötött amerikai—francia katonai megállapodásnak, amelynek értelmében francia csapatokat is kiképeznek az amerikai atomfegyverek keze­lésére Politikai berkekben úgy ítélik meg, hogy De Gaul­le tábornok „jutalma” ez azért a magatartásért, amellyel mind jobban hozzáigazodik a Pentagon stratégiai elgon­dolásaihoz. Felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a majd­nem másfél hónapja titok­ban aláírt megegyezést Ken­nedy 'amerikai elnök azok után hozta nyilvánosságra, hogy a francia államfő leg­utóbbi sajtóértekezletén az Egyesült Államok vezető kö­reinek szája íze szerinti har­cias kijelentéseket tett, s hogy Gavin tábornok, pá­rizsi amerikai nagykövet Kcnnedynek személyesen is beszámolt a De Gaulle-lal a napokban folytatott négy- szemközti megbeszéléséről. A Humanité emlékeztet ar­ra. hogy a titkos megállapo­dás még július 27-én szüle­tett meg, s olvasóira bízza, döntsék el, ki kezdte a hábo­rús előkészületeket, megje­gyezve, hogy az NDK au­gusztus 13-án hozta meg azokat az intézkedéseit, ame­lyekre a nyugatiak — propa­gandájuk állítása szerint — a magúik döntéseivel csak „vá­laszolni” akartak. tek jegyében most a köztársa­ság' egész területén megélén­kült és egyre fokozódik a poli­tikai aktivitás. A demokratikus német köz­vélemény érdeklődésének hom­lokterében pénteken az állam­tanács csütörtöki üléséről ki­adott nyilatkozat állott. Ezen az ülésen az NDK különleges megbízatású nagykövetei tet­tek jelentést külföldi ütjük eredményeiről. A jelentések­ből megállapítható, hogy kül­földön egyre jobban felisme­rik a nyugatnémet militariz- musban rejlő halálos veszedel­met. Az NDK államtanácsa úgy látja, hogy a belgrádi kon­ferencia részvevőinek többsé­ge a döntő nemzetközi kérdé­sekben támogatja az NDK ja­vaslatait. Kijelölték Brazília miniszterelnökét Joao Goulart, Brazília elnö­ke pénteken Tancredo Nevest jelölte ki az új parlamentáris kormányrendszer első minisz­terelnökének. A kongresszus később dönt a kijelölt miniszterelnök sze­mélyének elfogadásáról. Köszöntjük a baráti koreai népet! Észak-Korea népe ma ünnepli a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kikiáltásának 13. évfordulóját. A szocialista építőmunka gazdasági és kulturális sikereinek jegyében ün­neplő baráti nép életéből közöljük az alábbi felvételt: Szor­gos munka folyik a phenjani vinylon gyár építkezésén. A néphadsereg katonái védnökséget vállaltak az építkezés fö­lött, hogy 1962. május elsejére átadhassák rendeltetésének a gyár első részlegét. V\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\XX\\^^^ ettentó (25) 3rta : JJorváth ^özief! ncjuez — És azután? — bukott ki a kérdés önkéntelenül Gézá­ból. — Azután is. mindaddig, amíg én, vagy a követség épü­letének, vagyonának, teljes állagának jogos tulajdonosa, a spanyol kormány máskép­pen nem rendelkezik. Nézze, ha mégis úgy alakulnának a dolgok, hogy nekem időköz­ben el kell hagynom Magyar- országot, a háború után fel­tétlenül sor kerül az ilyen jo­gi kérdések rendezésére is, va­lamelyik diplomáciai társ­misszió majd felhatalmazást kap a spanyol kormánytól, a követség felszámolására. Megígérem magának, Rodri­guez, hogv ebben az esetben gondoskodni fogok a maga telies kárpótlásáról. Géza előtt most már világo­san kibontakozott a követ el­képzelése. Torkában dobogott a szíve. Szinte meg kellett erőltetnie az agyát, hogy to­vábbra is a követre tudjon figyelni. Hiszen meglódult immár az ő képzelete: belát- hatat’anul nagyszerű perspek­tívák .. Gazdája lesz a spa­nyol háznak..; — Nos, Rodriguez? — nézett kérdőn a fiatalemberre a kö­vet. Géza határozottan válaszolt: — Kegyelmes uram, elválla­lom a megbízást. A követ ellágyult, szinte könnyekig meghatódott: — Számítottam magára, ked­ves barátom. Boldoggá tett készségével. Különben, először arról volt szó, hogy Francis­coi hagyom itt, és — magát viszem el Hévízre... — Engem? — kapta fel a fe­jét Rodriguez. — Igen, de később más dön­tés született. Az ám, néhány részletkérdést még meg kell beszélnünk. Én megfelelő pénzösszeget hagyok hátra ma­gának, s azzal éppúgv kell gaz­dálkodnia, mintha mi sem történt volna. A gazdasági ügyvitelbe Francisco már be­tanította, igaz? Helyes. — Kegyelmes uram — kér­dezte halkan Géza — időköz­ben sem számíthatok arra, hogy alkalmasint... felláto­gat Budapestre? — Nem hiszem, kedves ba­rátom. Ez baklövés lenne. De várjunk, maga megígérte, hogy nem fog kérdezősköd­ni! Kérem, most menjen, édes fiam. Holnap reggel még beszélgetünk. Adios. Rod­riguez! Géza kábultan haladt át a parkon. Ezernyi gondolat ká­szálódott össze az agyában. Hogyan is mondta a minap a követ? A magyar külügy­minisztériumban teljes őrség- vál tás folyik ; s; Micsoda lehe­tőségek! Eltökélte, hogy délután ma­gához vesz néhány okmányt a követségi titkárságon. Mit szól majd a kis Anna? Nem, nem szabad ajtóstul rontania a házba. Hiszen azt sem tudja, ki ez a lány. Most.. i most az üldözöt­tek, a meghurcoltak bosszú­álló ökle lehetek ... A nyi­lasok réme! A Rettentő Rod­riguez ...! Bekopogott Gulyás lakásá­ba. Az öreg is, Anna is, alig palástolható nyugtalan­sággal várakozott rá. Géza le­ült az asztalhoz, és két tenye­rébe szorította halántékát. Amazok lopva figyelték őt: látták, milyen különös, vad mosoly terül szét az arcán ..; De nem akarták beszédre nó­gatni. Vártak. — Hol is kezdjem? — állt fel végül Géza, s mintegy hangosan töprengett. — Any- nyi mindent kellene egyszer­re mondanom ... De legelő­ször is azt. hogy nincsen sem­mi baj. Sőt! Gulyás bácsi, Anna. mintha a mennybéli úristen csodát művelt volna! Kislány — fordult túláradó szeretettel a lányhoz — im­már teljes biztonságban érez­heti magát! Én pedig... Én esküszöm, hogy a gyilkosok ré­me leszek! — Rodriguez úr, mi tör­tént? — kérdezte gyanakodva Gulyás. De még mielőtt Gé­za válaszolhatott volna, valaki erősén kopogtatott az elő­szoba ajtaján. Géza megtorpant. — Menjen — intett az öreg­nek. Gulyás kinyitotta az ajtót. Juanita, a követ lánya való­sággal elsodorta Gulyást az ajtófélből, és betoppant a szobába. — Rodriguez! — szólította meg Gézát, de aztán hir­telen kettéharapta a monda­tot, amint megpillantotta az idegen leányt. Haja tövéig elvörösödött. Szemében külö­nös, gyűlölködő fény lobbant. Anna egyetlen pillanat alatt megérezte, hogy ez az isme­retlen, gyönyörű lány — ha­lálos ellensége. Géza Juanitához lépett, és megfogta a kezét: — Juanita, jöjjön, átme­gyünk az én lakásomra. — Várjon csak, Rodriguez! — sziszegte fojtott indulattal a spanyol lány. — Ki ez a személy, megmondaná? Anna egy szót sem értett a spanyol nyelvű szóváltásból, de biztos volt benne, hogy ró­la van szó. — Juan apónak egy kis rokona — felelte Géza köny- nyedén. — Nem, maga nem mond igazat, Rodriguez! — villant Juanita szeme. — Kérem, senorita — mond­ta erélyesen Géza — ez a hely alkalmatlan erre a vitá­ra! Őrizze meg méltóságát, senorita! Menjünk át, mon­dom, az én lakásomra. Juanitára hatott a határo­zott szó, sarkon fordult és elő­re ment. De nem Géza laká­sa felé vette lépteit, hanem a sétányra tért. Géza mellé­je szegődött. — Rodriguez — mondta Jua­nita — most tudtam meg, hogy bizonytalan időre el kell ménnem apámmal vidékre. Hévíz mellé utazunk, ott van egy kis villánk. Apám gyógy­kezeltetni fogja magát. Mond­ja, van kedve velünk jönni? Géza zavarba jött, nem tudta megítélni, jogában van- e közölni Juanitával, hogy apja már másképpen döntött. Senorita, én alkalmazott vagyok, és úgy fogok cse­lekedni, amint a miniszter úr rendelkezik. — Értse meg, magától függ a dolog! — nógatta a fiút szenvedélyesen Juanita. — Apám azt tervezi, hogy Fran­ciscoi viszi magával. Ö, az a tökfilkó! Persze, Francis- cónak ez nagyon is ínyére van! De én azt akarom, hogy Francisco maradjon itt, és maga jöjjön velünk. — Senorita — mondta hal­kan Géza — ez lehetetlen. Megmondom őszintén, édes­apja már másképpen döntött; — ügy? Tehát már minden­ről tud? És maga? — Én engedelmeskedem az édesapjának. — Nem, még nem késő! Tiltakozzék. Különben nem is kel] tiltakoznia, csak mondja meg az apámnak, hogy velünk akar jönni. Nincs az a kívánsága, amit az apám ne teljesítene. Hát nem látja, hogy mennyire sze-eti ma­gát? — Senorita, én alaposan meggondoltam a dolgot. Édes­apja válaszutat hagyott ne­kem, és magam is így tartot­tam jónak. Juanita magán kívül volt: — Úgy? — sziszegte. — Te­hát mégsem tévedtem! Persze, ez a lány, akivel rajtakaptam... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents