Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

1961. SZEPTEMBER 24, VASÄRNAP s REFLEKTORFENYBEN Hídvégi Lajos A hány ember — annyi élet. S minden élet egy-egy megíratlan regény. Talán csak annyi a különbség kö­zöttük, hogy az egyik érde­A Szabad szélben kesebb, gazdagabb, fordula­tosabb, míg a másik esemény­telenebb. kevésbé változatos. Hogy melyik csoportba tar­tozik Hídvégi Lajos? — Jó hangja van a fiúnak! — mondták gyakran az isme­rősök apjának. — Tanítani kellene... Tanítani..: Csakhogy az pénzbe kerül. Sok pénzbe. S honnan vegye azt egy villany- szerelő? Válaszként azt mondogatta: — Szakma kell a fiúnak... Motorszerelőnek adta. De a fiú makacs volt. A szakma mellett beiratkozott a Zene- míh/észeti Főiskolára. Tanult és dolgozott egyszerre. Két esztendeig. Aztán bármeny­nyire is fájt, abba kellett hagyni a tanulást. Apja meg­halt — családfenntartóvá lép­tette elő az élet. Egy nap azonban.". Régi jóbarát toppant be a kis sas­halmi lakás ajtaján; Érte szerződtette, ahol a Szibériai rapszódia Balasov kapitányá­ban mutatkozott be a közön­ségnek. Talán még ma is ott játszana, ha az ódon épület sorsa be nem teljesedik. A színházat lebontották, és Híd­végi Lajos Szolnokon folytat­ta tovább színészi pályáját. Onnan került 1957-ben újra Budapestre, az Országos Ka­maraszínházhoz, majd két esztendővel később a Pest me­gyei Petőfi Színpadhoz. Két esztendő — hét szerep. Sorrendben: Érdekházasság, Bajusz marad. Vitézek és hő­sök. Bécsi kaland, Bekopog a szerelem, Zsuzsi kisasszony, s a jelenleg is játszott, Valaki csengetett című bűnügyi drá­ma. A kérdés ezek'után akarat­lan: operettszínész, mint drá­mai hős? Mosolyog: — Nem az első eset. hogy prózát játszom, s gondolom, ez nem is lesz az utolsó. Legked­vesebb szerepem is prózai műhöz fűz. A király nevében című drámához, amely a dél­KÉT ÉVFORDULÓ játékának bemutatójára ké­szülünk, amelyben egy idő­sebb operatőrt alakítok, aki j egy fiatal lánynak udvarol. \ Közben azonban kiderül, hogy jj< a lány az operatőr közeli ro- ^ kona... ^ H ídvégi Lajos nagyon sze-^ réti a mi színházunkat. ^ Bizonyítja ezt az is, hogy az j- idei nyáron hívták az egyik ^ fővárosi színházhoz — nem ^ ment. Hogy miért? í y — Itt vagyok otthon ... — ^ mondja egyszerűen, s ez sok ^ mindent megmagyaráz. — £ Meg aztán most hagyjam itt ^ a színpadot, amikor nagy vál - £ tozások elé nézünk? Ha meg- ^ kapjuk az új autóbuszt, ez ^ nemcsak azt jelenti majd, ^ hogy kulturáltabb körűimé- ^ nyék között, utazhatunk, de ^ jelentheti a zenekar bővítő-^ sét is. Ez pedig: végre nagy- ^ onerettet is játszhatunk majd. í; Kívánhat ennél többet egy operettszínész? Hogy köny- ^ nyebb kőszínházban játszani? ^ Ez iffaz, de egy kőépület nemi minden. Szív is kell hozzá. Az í pedig a Petőfi Színpadhoz | V IVAN VAZOV amerikai Bolivar-féle szabad­ságharcnak állít méltó emlé­ket. A közönséget bizonyára ér­dekli. hogy milyen szerepben láthatja viszont újra Hidvégi Lajost. — Felkai Ferenc—Várady Zsuzsa—Vécsey Ernő: Őszi napsütés című zenés víg­húz. Akkor is. ha fáradságo-fj sabb, akkor is. ha nagyobb^ hit kell hozzá... ^ Búcsúzunk. Már várják a ^ próbán. Néhány perc múlva ^ már mint filmoperatőr ját- ^ szik a színpadon. Néhány hét múlva pedig már a nézőké előtt., i Prukner Pál Bemutatjuk Tatjana Smigát Nemcsak a budapesti ope- rettszínház játszik estéről es- JÍ téré telt ház előtt, hasonló a % helyzet Moszkvában is. Nehéz $ jegyet kapni nemcsak a be- £ mutatókra, de még a száza- j dik előadásra is. Hogy miért? '/ A moszkvai emberek szeretik f a szép muzsikát, a táncot és £ nagyon szeretnek szívből ne- ^ vetni. % A moszkvai operettszín- % ház legkedvesebb primadon- % nája ma: Tatjána Smiga. Ked- ^ vés, derűs asszony a hétköz- % napi életben, aki valaha jo- ^ gásznak készült. Aztán pri- ^ madonna lett. 1953-ban szer- $ ződött a moszkvai operett- $ színházhoz s első szerepként Mint Tónya a Fehér akác j című operettben J; A Juanita csókja címszerepében A török iga alóli felszaba­dulás és a szociális igazság eszméje korán összeforrnak a XIX. századi bolgár iro­dalomban. A bolgár iroda­lom a hódoltság évszázadai alatt csak a népköltészetben, a népi életet festő lírai da­lokban és a bujdosó harcosok, a hajdukok tetteit megörökí­tő hősi énekekben élt. A múlt század forradalmi moz­gásának szele, az Európa ta­vasza nyomán kibomló nem­zeti gondolat Bulgáriába is elér s a hatására kialakuló irodalom témáinak, hangvé­telének is jellemzője marad a népköltészet e két fő irá­nya. Az újjáéledő bolgár irodalom első jelentős mű­velői — Rakovszki, Szlavej- kov, Kaxavelov és a mindösz- sze huszonkét versével is legjelentősebb költő és éle­tét áldozó szabadsághős Bo­tev — nyomába lép Ivan Vá­zon, az újjászületett és mo­dern bolgár irodalom leg­kiválóbb kritikai realistája, áld lírai és epikai versek, regények, útirajzok, novellák, cikkek, emlékiratok, drámák sokaságával nem is annyira gazdagítja, mint megteremti hazája új irodalmát. Nálunk Magyarországon Vazov mind­ennek ellenére, sajnos, még mindig csak „egy-könyvű” író, bár igaz, hogy a Rab­igában, melyet több kiadás­ból ismerünk, legjelentősebb és világhírű műve. Ivan Vazov 1850-ben szü­letett a thrákiai Szopotban. Családi és családja társadal­mi körülményei is döntően meghatározták életútját. Apja kereskedő s ahhoz a fiatal nemzeti burzsoáziához tarto­zik, amelyiknek természetes érdeke, hogy a török elnyo­más alól való felszabadítást, annak szláv testvérétől, Orosz­országtól várja. Nem csoda hát, hogy a fiatal ember szá­mára az orosz nép segítsé­gének minden reménye lel­kesítő volt. „Ezzel az esz­mével, ezzel a hittel kezdődött számomra az élet”. Élete vé­géig az orosz forradalmi de­mokraták a tanítói, mesterei. Irodalmi indítását édesanyjá­tól nyerte, akitől „... örököl­tem az irodalom szenvedé­lyes szeretetét és általa is­mertem meg a költészet el­ső öntudatlan gyönyörét”. Anyja és egyik tanítója ha­tására kedveli meg a nép­dalokat, melyek majd mind­végig gazdagítják lírai hang­ját. Ilyen gyermekkori hatások után nem csoda, ha nincs kedve az apa által kijelölt kereskedői pályára. Tizenöt­tizenhat éves korában egy évig segédtanító, majd gim­nazista. Innen apja hazahív­ja, de ő elhatározza, hogy hivatásos költő lesz. Húsz­éves korában, Romániában, a szervezkedő bolgár emigrán­sokhoz és Botevhez csatla­kozik. Visszatérése után az egyik titkos forradalmi bi­zottság tagjává választják. Ek­kor, és később is, az 1876-os felkelés idején s a meg­alakult bolgár fejedelemség évtizedeiben művészete szer­ves része a forradalmi moz­galomnak, s közvetve poli­tikai feladatot is teljesít. A berlini kongresszus után megosztott és kapitalizálódó Bulgária életében kiábrándu­lás keríti uralmába, éles szemmel látja, hogy a hősök­re már nincs szükség. Elbe­szélést ír Gredetin hőséről — Makedonszlkiról *— aki hivatalszolga lett, A Sztambulov-rezsim ura­lomra jutása idején Odesszába menekül, s ott írja meg a Rabigában-1. A nemzeti fel­szabadító harc nagy, roman­tikus színezésű, realista körké­pét. Mikor ismét hazatér, első­sorban csak szatirikus témá­kat lát a polgárosodó Bulgá­riában. Vazov reálisan látja hazája életét, de nem tudja helyesen értékelni az új kö­rülményeket, nem ismeri fel az új, szocialista forradalmi- ság erőit, bár a szocialisták őt bírálva is becsülik, és nép­szerűsítik alkotásait. Negyven éve, mi-ben be­következett haláláig, a bolgár irodalom vezéralakja marad. A század elején irodalmi har­cot vív a dekadens polgári irányzatok képviselőivel, akik őt megkísérlik maradinak bé­lyegezni, de életműve bele­épül a bolgár irodalom pro­letárforradalmi törekvéseibe s ma is eleven hatóerő. Nyelve, stílusa a népkölté­szet gazdagságát emelte mo­dern irodalmi szintre. Élet­műve tükrözi hazája, népe sorsát, küzdelmét s joggal mondhatta egyik utolsó ver­sében: „...én minden balkáni földrengésnek Elő történelme vagyok.” L U HSZIN Nyolcvan éve szüietett és rövidesen huszonöt éve lesz, hogy meghalt a modem kínai prózairodalom megteremtője: Lu Hszin. Halálakor „a, nem­zet lelké”-nek nevezték. Jó tizenöt kötetnyi életművéből nem több mint három kötet a szorosan vett szépirodalmi al­kotás, s ezek magyar nyel­ven is megjelentek. (A—Q hi­teles története, Régi meséik mai szemmel, Vadfüvek), még­is ez a három kötet döntően megváltoztatta a kínai iroda­lom képét. Lu Hszin irodalmi működé­se és törekvése szorosan ösz- szefügg a paj-hua (a beszélt nyelv) diadalra juttatásáért folytatott mozgalommal. A mozgalom, melynek orgánu­ma az Űj Ifjúság című lap lett, helyesen ismerte fel, hogy a kultúra demokratizálása, te­hát az ősi klasszikus, és már csak a legmagasabb művelt­séggel rendelkezőik számára érthető nyelv helyett, a be­szélt nyelv irodalmi alkal­mazása a feltétele a demokra­tikus, modern gondolatok el­terjedésének is. Saját sorsa és élmé­nyei, a Japánban végzett or­vosi tanulmányok, melyeket felcserél az irodalomra, mert az a meggyőződés alakul ki benne, hogy odahaza a lélek orvosaira is szükség van, és a japán hódító imperializmus igazi arcának felismerése ala­kítják ki forradalmian demok­ratikus gondolatvilágát. Azért fordul szembe ő, aki kitűnően otthonos a régi kínai kultúrá­ban, a klasszikus műveltség­gel, mert felismeri, hogy az szolgál takaróul a visszahúzó erők számára. Igaz, hogy a lelkesedéssel köszöntött 1911- es polgári forradalomból ki­ábrándul, hosszú évekre elbi­zonytalanodik és tévelyeg, de nem kevésbé forradalmi az, amikor 1918-ban megjelenik a paj-hua első irodalmi ran­gú alkotása, Lu Hszin elbe­szélése. Az őrült naplója. Et­től kezdve az irodalomnak él, lapokat szerkeszt és szervezi a kínai irodalmi életet, s bár írásainak zöme tanulmány és vitacikk, prózájával mégis megteremti a kínai kritikai realizmust. A nemrég magyar nyelven is megjelent gyűjteménye, a Vadfüvek, ezt a realista írót meglepő szimbolikus próza­versekben állítja elénk. Az apró írások szimbolizmusa azonban Adyéval rokon for­radalmi szimbolika, mely az 1924—26-os években az újjá­éledő forradalmi megmozdu­lások hatására ismét önmagá­ra találó író új aktivitását tükrözi. Számos fordítása közben, ebben az időben for­dítja le Petőfi hat versét is kínai nyelvre, s készíti elő a János vitéz kiadását is. Kíméletlenül leleplező, gúnnyal ostorozó prózájának egyik . legjellemzőbb darabja az A—Q hiteles története, nyíl­tan vall arról, hogy célja a bajok ellen illúziókba mene­külő magatartásból fölrázm honfitársait. Élete vége felé egyre jobban közeledik a marxizmushoz, a kommunis­tákkal való kavcsolata egyre szorosabbá válik. Tömör, kevés leírásból ál­ló. szűkszavúan tárgyilagos stílusa, melyet ő maga a kí­nai operák díszlet nélküli, csak jelzésekkel dolgozó szín­padához hasonlít, utat nyi­tott egy sallangmentes, új kí­nai irodalmi stílus számára. Egész élete jelentős küzde­lem volt a népi erők érvény­re jutásáért, szenvedélyes harc a visszahúzó múlt ellen, amit úgy fejezett ki, „a kelés is a nyakamon van. mégsem ragaszkodom hozzá”, és a kul­túra területén elvégzett nagy feladatok sora. Csertői Oszkár Az utolsó forduló . (Dániel Kornél rajza) Bilicsi Tivadarral az Iglói diákokban A bekopog a szerelemben ; „ ! jött. Színházat szerveznek; Hatvanban. Igaz, nem nagy: együttes lesz, csak aféle vi-; déki vándortársulat — de ta-i nulni ott,lehet igazán. : Kerek húsz esztendeje tör-; tént. 1941 szeptemberében. ; Már a második szerep — fő- \ szerep. S milyen körűimé- ] nyék között! Az együttes tag-j jai — öreg. rutinos színészek; — valamennyien játszottákj már a Marica grófnő címűj Kálmán-operettet. Hétfő es-; téré (űzték ki a bemutatót, s; ki tudja, hogyan történhetett:; csak vasárnap este érkezett; meg a szövegkönyv. Mind-; össze huszonnégy óra állt ren-; delkezésre. Egész éjszaka tanult. Más­nap reggel aludt csak efíy keveset, aztán próba, próba...; S este bemutató. A bemuta-; tón pedig — siker. V alahogy így kezdődött. S a folytatás; szinte város­ról városra úi szerepek — Csárdáskirálynő, Cirkuszher­cegnő. Luxemburg grófja, Mo­soly országa, Elvált asszony... és ki tudná felsorolni vala­mennyit. Ezek az évek je­lentették számára a színésszé érés esztendeit. 1954-ben került Budapest­re, a Fővárosi Vígszínház Berta figuráját játszotta Du- l najevszkij: Szabad szél című: operettjében. Közel nyolc esz-; tendő telt el azóta, s a nyolc; év húsz szerepet hozott. Ját-l szotta többek között Milju-; tyin: Juanita csókja című ope-; rétijének címszerepét, Duna- \ jevszkij: Fehér akác című j operettjében Tónyát és ját- \ szott Sosztakovics: Moszkva—j Cserjomuski, valamint Milju- \ tyin: Kigyúlnak a cirkusz fé- \ nyei című operettjében is. Je- \ lenleg Hrennyikov új operett-: jenek, a Száz ördög, egy kis-', lány-nak női főszerepét pró-: bálja, amelyet a napokban; mutatnak be Moszkvában. Re-: méljük, hogy amint a Fővá- j rosi Operettszínház már ven- \ dégszerepelt Moszkvában, úgy\ rövidesen a moszkvai operett-; színháp is ellátogat hazánk- \ ba, s akkor a magyar közön-; ség személyesen is megismer- j kedhet majd a népszerű pri-\ madonnával, Tatjána Smigá- j vaL

Next

/
Thumbnails
Contents