Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
1961. SZEPTEMBER 24. VASÄRNAP MÓRICZ ZSIGMOND NYOMÁN *l/Yjihor volt itt ct Liráiu ? y Képes filmvilág | Falu Tamás: H a ma tennék fel ezt a kérdést Gödöllőn az utca emberének — nem tudna rá válaszolni. Hol van már a király és a királyok kora? Ki törődik itt a régmúlttal? Móricz Zsigmondnak is csak hozzávetőlegesen tudták megmondani. amikor 1913. január végén, egy vasárnap délelőtt gödöllői sétára indult. Mert mit jelentett az ezernyi gonddal, bajjal, szegénységgel küzdő gödöllői parasztnak a király? Semmit. Futó vendég volt csupán ... „Ritka vendég — írta Móricz Az est 1913. január 28-i számában. — Akit kissé megbámulnak, mikor szűk kis napi életük ablakán, a kapa, vagy a villa mellől, felnéznek, meglátják, hogy lovagolnak karcsú láj>ú nemes paripákon, aztán tovább végzik a munkájukat, mert az életük komoly és szakadatlan, de a vendég csak pillanatnyi .. Igen. A király jött. vadászott, szórakozott, s ment. De a kastély és a koronauradalom maradt, örökösnek látszó figyelmeztetésként, a hatalom jelképeként... Ez a birtok vonzotta hét év múlva, 1919. februárjában, másodszor is Gödöllőre Móricz Zsigmon- dot. A forradalom nagy kérdése volt: mi legyen Gödöllővel, a koronauradalommal, az ezerötszáz hold jó szántóval és a hatalmas erdőkkel? „Most a Földművelésügyi Minisztériumban az a kitűnő idea van, hogy ezt az uradalmat ... ki kell képezni a magyar földművesképzés igazi központjává. Ide kell helyezni a legfőbb gazdasági akadémiát, ide kell hozni Budáról a kertészeti tanintézetet, amelynek a Gellérthegy oldalában kevés és rossz földje van, s amellett nem is való a fejlődő város közepébe. Már itt van a méhészeti tanintézet. Lehet itt felállítani burgonyakísérleti telepet, barom fitenyésztési intézetet: szóval a gödöllői uradalomból, amely eddig semmi nemzeti célt nem szolgált, egy- csapásra meg lehetne teremteni a jövendő magyar gazdasági kultúra ideális gócpontját .. Amikor Móricz Zsigmond \ ezeket a soroltat írta, a ki- \ rályi birtok volt Gödöllő ne- i vezetessége. Meg a szegény- í ség. S ez is maradt még í negyedszázadon át. A Horthy-korszak közgaz- ; dászainak kedvenc ideája : volt, hogy Magyarország — \ agráronszág. De agréregye- < temnek nem látták szüksé- ; gét M a a hajdani vadászterület- \ bői 400 hold a tudomány \ célját szolgálja. Az egyetemi ! városon végigsétálni lélek- i emelő élmény. Hetvenhat i holdas erdő öblében, sok ! holdas gyönyörű, mintasze- i rűen kezelt park , közepén i emelkedik az egyetem — a ; hajdani premontrei gimná- ; zium — a környék fölé. Bár i az ideiglenes nemzeti kormány 1945-ös döntése hívta életre az Agrártudományi Egyetemet, az igazi fejlődés 1950-ben kezdődött, amikor Gödöllőn jelölték ki a felsőfokú mezőgazdasági oktatás központját. Addig Budapesten működött. Rövidesen hatalmas építkezések kezdődtek. Hétmillió forintos költséggel diákotthonok, 16 millió forintos költséggel pedig lakótelep épült. Két évvel ezelőtt újabb hétmillióért laboratóriumokat, előadótermeket építettek, átalakítottak és korszerűsítettek. Köteteket, vagy legalább is riportsorozatokat lehetne írni az elmúlt tíz év egyetemi történetéről. Ezer és ezer jól képzett agrárszakember került ki a mezőgazdasági tudomány fellegvárából. Magasszintű kutatómunka és kísérletezés indult, amely ma már európai, sőt világhírt ad az egyetemnek. A tangazdaságok és kísérleti gazdaságok egész hálózata alakult ki. Megkezdődött a mezőgazdaságban is a szskmérnökkép- zés. A tudomány embere mindennapi munkával bekapcsolódtak a magyar mező- gazdaság új arculatának kialakításába. Az egyetem keretében közel kétszáz oktatóval két kar működik. A mezőgazdaságtudományi kar Gödöllőn 23 tanszékkel és a mezőgazda- sági gépészmérnöki kar — jelenleg még Budapesten — 11 tanszékkel. Az egyetemhez 15 ezer hold összterületű kísérleti gazdaság tartozik. többek között a már országos hírű szoboszlói, gödöllői, hosszúháti és nagygombosi. Nekem különösen jelentősnek tűnik az egyetem szoros közössége a hétköznapi élettel. Ez szokatlan, új és jó az egyetemek történetében. Több, mint kétszáz termelő- szövetkezettel és 170 állami gazdasággal tartanak állandó kapcsolatot. S nemcsak papíron. Egyetemi oktatók mennek ki évről évre több hónapos munkára a termelőszövetkezetekbe, hogy ott a széleskörű gyakorlatnak adják át a tudomány újabb vívmányait. És az ankétok. tanácskozások! Gyakran nyílnak meg az egyetem kapui, hogy százával lássák vendégül a gyakorló szövetkezeti gazdákat, vezetőket. Ez év tavaszán tartott kukoricatermelő tanácskozás, amelyen részt vettem, örökké emlékezetes marad. Mert ami tegnap még csak a tudományos kutatás programja volt, azt ma mint járható utat, már a hallgatók elé tárták, hogy holnap széleskörű nagyüzemi gyakorlattá váljék, s több legyen a termés, több a takarmány, a hús, gazdagabb a paraszt, és az egész ország. Nem várták meg, amíg a végzett hallgatók falura kerülve, az élet mindennapos teendői között vezetik be az új módszereket. A mi élettempónk gyorsabb ütemet követel. És négyszáz ember azonnal és egyszerre tudta meg, hogy nem kell örökké a kapa fölé görnyedni, mert elvégzi a Női centercsatár? Nem, új filmfőszerep. Játssza: Gaubert. Daniele 2 JÖHETTÉL VOLNA Jöhettél volna örömben, gyönyörben. Mint a virradat, Sokszínű boldogság ernyője alatt. Jöhettél volna kacagó csengőkkel, Kendőkkel, lengőkkel, Könnyedén repülve fehér utakat, S már elmúltál volna, mint a virradat. De könnyekkel jöttél, szomorú dalokkal, Mint a szürkület, Mint felhők, úgy jöttél, kik a hóra hintik Bús sötétjüket. Botorkálva jöttél szíved lámpásával, Ezer seben átal. ezer jajon átal, Atal ezer seben és ezer jajon és örök maradtál, mint a fájdalom. B ara nyi Ferenc: GAZELLA-TÁNC Mint szellő-léptű gazella szökken lomha erdő*-csöndbe — az a lány is villanás volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsú táncdal ütemére érintett meg és hagyott el, fordult-perdült játszi könnyen, hozzám-tőlem, úgy, ahogy kell. jaj, csupán gazella-tánc volt ölelése is, a forró, hosszasan hozzámtapadni sosem hagyta a csapongó rumba-ritmus: néha-néha hozzám-csapta bőkezűen, s már a másik pillanatban irigyen ellökte tőlem, s jaj, csupán gazella röpke lépte volt a csókja, csókom, nem engedte a szökellő dal, hogy ajkunk összeforrjon, ha egy ritka pillanatban megtaláltam végre száját: máris, máris odahagytam, követve tánc-fordulását... Jaj, miért nem tudtam megállni legalább két hosszú percre, ügyet sem vetvén a nyüzsgő emberekre, bálteremre, hozzám kötni erős karral s hosszan megcsókolni egyben ezt akarta, ezt akartam, jaj, akartuk mind a ketten! ... Fordult-perdült játszi könnyen, hozzám-tőlem, úgy, ahogy kell karcsú táncdal ütemére érintett meg és hagyott el, mint szellő-léptű gazella szökken lomha erdő-csöndbe — az a lány is villanás volt: felvillant s eltűnt. Örökre? Éppen a gyárkaput nyitottam, amikor gyors lépések közeledtek a hátam mögött. Valaki hangosan kiabált: — Elvtárs! Megfordultam. Szikár, vékony vállú ember állt előttem. Zavartan, cipője orrával kis kavicsot pöckölt. Nehezen kezdte: — Ügyész elvtárs ... Mondanék valamit. Ha titkot tart. — Mondja csak — biztattam és kíváncsiságomat legyűrve, mosolygást erőltettem. Keményen nézett. — Azért jöttem, hogy megtudja ... Földes Júlia a főművezető szeretője! De ne mondja senkinek, mert nem lesz maradásom — és könyörgő tekintettel nézett rám. Aztán köszönésképpen ujját sapkájához pöccintette és elment. A lányt már nem találtam a helyén. Véget ért a műszak. Az öltöző előtt bukkantam rá... Húszéves. Az Alföldről jött egy éve. Még arcán hordta a vidékiek pirosságát, de testén már szűk szoknya feszült. Alig tudott lépni benne... Behívtam egy irodába. Faggattam. Elmondott mindent. Albérletben lakik. Pesten senkije. Megtetszett neki a főművezető kedves beszéde. Jólesett, hogy talált egy embert, aki barátilag szól hozzá. Megkedvelte. A többi már magától jött... A főművezető többször elhívta sörözni. Egyik este többet ivott... Az övé lett... Aztán többször egymás után. Ma már tudja, amikor megszédült, állapotos volt... Akkor nem sejtette __ M entem a férfihez, ötvenéves. Arca gödrös. Tekintete fáradt ... Tagadott. Kikérte magának a rágalmazást. — Ez magánügy! — hangoskodott. — Különben is, ilyet még senki sem tételezett fel rólam. Harminc éve vagyok nős. Felelős beosztásban dolgozom... Pályáznak a posztomra. Azok beszélik ezt. Szembesítsenek! Éreztem, hogy hazudik. Gyakorlatból tudom, azok sorakoztatnak égig érő érveket, akik nem biztosak igazukban ... A mérnök izgatottan közbeszólt: — És a szembesítés? — Nem történt — felelte az ügyész. — Előtte eltagadná a lány. Olyan természet. Ismerem az embereket. A mérnököt ingerelte a nyugtalanság: — Akkor? ... Az ügyész rágyújtott. Kapkodva háromszor megszívta a dohányt. CSEPELRE MENTEM, ott lakik a — ----------- felesege. B arna falú házban. Csöngettem a lakásnál. Hajlott hátú asszony nyitott ajtót. — Kovács Istvánnét keresem — mondtam és vártam, hogy szóljon: „A szomszédban, aranyom". De nem ... Betessékelt a szobába. Hideg szaladt végig a hátamon ... A falon hat oklevél. Elismerések a férj jó munlcájáért. Középen gömbölyű, kopott asztal. A sarokban két régi mintájú, szalmazsákos ágy. Mellette ferdén álló, berakás szekrény. A kendős fejű asszony köténye szélével lesöpörte az egyik széket ás ráültetett. Hallgattunk. Széles aktatáskám nézte. Aztán félszemmel rám pillantott. — Mi ügyben van az elvtárs? Most kaptam gondolataimhoz. Hirtelen feleltem: — A férjével szeretnék beszélni. — Ó... — nyújtotta a betűt. — Majd csak kapuzáráskor jön. — És megrándult száraz szájaszéle. — Addig dolgozik? — Dehogy — mondta és leült. Kartonruhája megfeszült csontos vállán. XJjabb kérdést forgattam: — Hát?... Könnyes lett szürke szeme. — Nője van. Megszorult a torkom. Nem tudtam szót ejteni. Nem is kellett. A szépnek tűnő öregasszony lassan, akadozva elmondta életét. Egy angyalföldi lakatos lánya. Harminc éve ment férjhez. Az ura nagyon jó ember volt. Mókázva, kinevetve a nyomorúságot, ették esténként a sárgaborsót. Gyereket nem mert szülni. Félt. Szájába nem tud tejet adni... Harmincháromban megbélyegezték a férjét. Sztrájk miatt. Sehol nem volt maradása. Alkalmi szállító lett. A fiatal, erős asszony meg elment a Horthy-térre cselédnek. Ebből éltek. De boldogan. Szeretve __ A férfi azó ta élmunkás ... Művezető, főművezető. Pénz csörög a zsebében__ Háromezret ker es. Haza alig ad. Az asz- szony csak kétszer eszik naponta. Délelőtt tizenegykor és délután ötkor. Egy étkezést mindig kihagy, hogy a kis pénzt félre tegye. Gyűjt. Uj bútort tervez. A2 urának, hogy egyszer visszajön végleg. örökre... Míg beszélt, telehullt a ruhája könnyel. Búcsúzásnál szétdörgölte a sós vizet és mosolyogni próbált. Keserű fintor ugrott gyűrött arcára. AZ ÜGYÉSZ elhallgatott. A hamutálcán füstölgő csikkre bámult. Felkapta, szippantott, és hangosan mondta: — Holnap tárgyalás lesz, de Ítélet nem!... Nincs a bűnre törvény!... Nincs paragrafus! Az asztalra ejtette kezét. A papírtömeg nagyot puffant. H. Barta Lajos: „ KIÁLTÁS — Elmondok mindent. Ítéld meg. A mérnök bólint. AZ ÉV ELEJÉN \ört^: Csü'----------------tortoki napon. F öldes Júlia munkáslány megszédült a mozgó darun. O volt a kezelő. A gép továbbjutott. A láncon lógó kétmázsás vas a falnak verődött. Megbillent. Leesett. Agyonütött egy munkást ... Hozzám került az ügy. Helyszíni vizsgára mentem. Jegyzőkönyv szerint minden egyezett. Orvosi véleményt kértem. A doktor igazolta, hogy Földes Júlia a baleset pillanatában és még jóval utána majdnem eszméletlen volt. — Szédülésének oka? — kérdeztem az idős főorvost. Széttárta karját: ismeretlen. Az majdnem mindig ismeretlen. Véletlen baleset, bűnös nincs, állapítottam meg és mint aki jól végezte dolgát, hazaindultam... \ A KÉKKABÁTOS PINCÉR ™2SOS ;---------- pohara\ kát egyensúlyoz. Billegve \ megy. A négyszögletes asz- % tálnál visszafogja lépteit. $ Kíváncsi szemével kapkodva í olvassa az iratmappán gör- f bülő tintabetűket: HALÁLOS í BALESET. TÁRGYALÁS: '( ÁPRILIS 23. í Megbotlik a széklábnál. Mo- sollyal kér bocsánatot. Az asztalnál két ember ül. % A keskeny arcú államügyész $ és barátja, a fiatal mérnök. % Az ügyész mozdulatlan. Kö- ^ nyököl és az üveglapon a £ csillár fényét nézi. A mérnök £ unatkozva játszik. Kanállal a £ forró feketét kevergeti. Vé- í kony hangon többször koccan , a pohár. Az ügyész marokba szorítja % ujjait. Nem néz fel. Mordul. — Mit zörögsz! ^ A másik értetlenül pillant: $ — Ideges vagy. $ — Lehet! — ingerülten Csapija a szót, aztán halkabban, lá- $ gyan mondja: — Különös £ eset... Holnap tárgyalás. $ A mérnök tovább csilingel. ^ Az ügyész belenéz az arcába: £ — Az egyik gyárban halálos f baleset történt. Hallgatnak. Az ügyész kör- $ mével ritmusra kopog az asz- talon. A mérnök cigarettát húz % elő. Gyorsan sercinti a gyufát. % Lángját megöli a huzat. Zörög % a dobozzal és elkésve annyit % mond: % — Érdekes. ^ A keskeny arcú férfi felkap- í ja fekete tekintetét. ^ — Több! Több, mint érdéí kés... — és nézi a szürke pa- '/ píron a kék betűket. '/ Csend. Csak a cukrászda •5 zümmög Az ügyész bekap egy i kockacukrot. Sercegve rágja. gép, s a gyomnak se a kapa már a legfőbb ellensége. 4 Gödöllői Agrártudomá- zi nyi Egyetem valóban a mezőgazdasági tudomány fellegvára lett. A fiatal egyetem immáron másodszor nőtte ki kereteit, j A termelőszövetkezetek és ál_ | lami gazdaságok a mezőgaz- j dasági mérnökök újabb ez- j reinek munkábaállását igény- j lik. 1975-ig 18 400 mező- \ gazdasági mérnökre és 2400 \ mezőgazdasági gépészmérnök- \ re van szüksége az országnak. ] Gödöllőre költözik a gépész- j mérnöki kar is, s a két karon j ezer fővel növelik a hallgatók \ létszámát az ötéves terv so- j rán. Előbb azonban több, j mint 130 millió forintos Imit- \ seggel egyetemi „nagyváros. : sá’’ bővítik az egyetemi vá- \ rost. A tervek vaskos köte- i tét alkotnak és szerteága- i zóak, nagyszabásúak, ötven- i két új szolgálati lakás épül a meglevő 109 mellé. Harminc szemináriumi helyiséget létesítenek 20—25 fős csoportok, részére. Építenek három új hatalmas előadótermet. Üvegházakat, magtárolólkat, laboratóriumokat, gépszíneket, konyhát, sportpályákat, kulturális létesítményeket. A felsorolt számok, adatok és tények mögött lüktető élet és a magyar mezőgazdaság forradalmi fejlődése húzódik. Az egyetemen rajta az ország szeme. Az évvégi vizsgák alkalmával ünneplőbe öltözött szövetkezeti vezetők várják az új szakembereket, hogy magukkal vigyék őket. S kevés, még mindig kevés az agrárszakember... Pedig Magyarország ma már — nemcsak agrárország!... Móricz Zsigmond 1919-ben a gödöllői királyi birtokot koronagyémántnak nevezte. Nos, így lett a koronagyémántból az egész ország kincse. Hasznos kincse... A magyar mezőgazdaság jövőjét nézve pedig többet ér ma a hajdani felséges urak vadászterülete, mint a korona valamennyi gyémántja, keresztestől, királyostól... Tenkely Miklós Brigitte Bardot újságírók előtt kijelentette, hogy Magánélet című filmjének forgatása után — amelyben önmagát alakítja — visszavonul a filmezéstől.
