Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-29 / 203. szám
2 1961. AUGUSZTUS 29. KEDD Hruscsov nyilatkozata Drew Pearson amerikai újságírónak (Folytátás áz 1. oldalról) amely hangsúlyozni ktu, nyomban kardcsörtető, re- vansra törő jelieget öltött —, Kelet-Németország lakossága létrehozta a másik német államot, a Német Demokratikus Köztársaságot, amely békeszerető, demokratikus jellegű állam. Európa közepén ily módon — akár tetszik nekünk, akár nem — ténylegesen két német állam létezik, és ebből a lényből kell kiindulnunk. Hozzá kell tennem, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem egy ízben igyekezett rábirni a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, üljenek tárgyaló- asztalhoz és dolgozzák ki a német nemzet újraegyesítésének útjait, de e kísérletek egyikél sem koronázta siker. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya mereven elutasított minden olyan javaslatot, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság az egységes német állam létrehozására terjesztett elő. Honnan eredt a nyugatnémet kormánynak ez a magatartása? Erre a kérdésre csak egy magyarázatot lehet adni: amikor a nyugatnémet kormány elutasítja a német nemzet békés egyesítését, a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos bekebelezését tervezgeti. De ki előtt ne volna világos, hogy nem marad büntetlen a Német Demokratikus Köztársaság elnyelésére irányuló kísérlet? Hiszen az a Köztársaság nincs egyedül, vannak hűséges szövetségesei, amelyek nem hagyják el a bajban. Ismeretes az is, hogy Nyu- gat-Németországnak szintén vannak szövetségesei, akikhez a támadó szellemű NATO keretébe kapcsolódik. Ilyen körülmények között a Német Demokratikus Köztársaság ellen intézett nyugatnémet támadás nem helyi összetűzés, hanem a történelemben páratlanul álló termonukleáris háború kezdete lenne, amelyben a két szemben álló tábor mindegyik állama részt venne. Nos, mi a teendőnk az előállott helyzetben? Megvárjuk, amíg Németország újra egyesül — ez pedig, amint látja, csak borzalmas háború útján történhet meg — vagy minden további halogatás nélkül írjuk alá a békeszerződést a ténylegesen létező mindkét német állammal? Véleményünk szerint további halogatásnak nincs helye. A békeszerződés aláírása, amely záróvonalat húz a második világháború alá és rögzíti mindkét német állam határait, megköti a revansra törők kezét és elveszi a kedvüket a kalandoktól. Másfelől viszont, a nyugatnémet revans-körök a további halogatást agresszióra, háború kirobbantására ösztönző buzdításnak vennék. Ebből kiindulva, elhatároztuk, hogy véget vetünk a huzavonának a német béke- szerződés ügyében. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya továbbra sem hajlandó aláírni ezt a szerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köztársasággal, amely már hozzájáru'ását adta. A szerződés rögzíti a potsdami megállapodásban megjelölt határokat és a Német Demokratikus Köztársaság a második világháború maradványaitól megszabadulva. teljes fennhatóságot fog gyakorolni saját területe fölött. Most pedig térjünk rá Nyu- gat-Berlin sorsára. Mint már mondottam, a nyugat-berlini kérdés a német békeszerződés megkötése átfogó kérdésének egy része. Ha létreiön a béke- szerződés a Német Demokratikus Köztársasággal. Nyugat- Berlin szabad város státust kap és sorsának teljes jogú irányítója lesz. | Lakossága olyan társadalmi politikai és szociális rendszerben fog élni, amilyent akar. Javasoljuk annak lerögzíté- sét, hogy senkinek sincs joga beavatkozni Nyugat-Berlin ügyeibe és nincs joga saját rendszerét rákényszeríteni Nyugat-Bellin lakosságára. Ügy tűnik, hogy az ilyen megoldásnak teljességgel ki kellene elégítenie a nyugati hatalmakat, amelyek több ízben kinyilatkoztatták, hogy Nyugat-Berlin lakosságának teljes szabadsággal és függetlenséggel kell rendelkeznie az életforma megválasztásában. A nyugati hatalmak vezetői mégis élesen fellépnek a mi javaslataink ellen, olyan hallatlan zajt verve a nyugat-berlini kérdés körül, amely közel áll a háborús hisztériához. Mivel nincsenek megelégedve ezek a hatalmak? Azzal, hogy a német békeszerződés megkötése és Nyugat-Berlin státusának biztosítása automatikuson véget vet a megszállási státusnak, amelynek alapján a nyugati csapatok ott-tartózkodnak. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának világos és határozott kijelentései ellenére, amelyek szerint készek megadni Nyugat-Berlin számára minden biztosítékot, a nyugati államok vezetői, és különösen Adenauer és Brandt azt állítják, hogy mi el akarjuk „foglalni" ezt a városrészt. Nem véletlen, mondják azonban, hogy hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. Szeretném tudni, mit válaszolnak a nyugati hatalmak egy ilyen konkrét javaslatra: az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió tegyenek közösen ünnepélyes ígéretet arra. hogy tiszteletben tartják és megvédik Nyugat-Berlin szabad város szabadságát, függetlenségét és jogait! Ügy gondolom, Ön egyetért ezekkel. Mi is egyetértünk! De hát akkor mi ok van arra, hogy felkorbácsolják a szenvedélyeket és szítsák a háborús pszichózist az úgynevezett berlini kérdés körül? Marad még a Nyugat-Ber- linbe való szabad bejutás kérdése. E kérdés körül, ahogy ön tudja, különös zajt vernek a német békeszerződés megkötésének ellenfelei. Ezért még inkább szükség van arra, hogy ezt a kérdést teljesen világossá tegyük. Mi azt mondjuk és megismételjük — senki sem követ el merényletet a Nyugat-Berlinbc való bejárás szabadsága ellen. Ellenkezőleg, amikor a német békeszerződés megkötését javasuljuk, mi azt hangsúlyozzuk, hogy biztosítani kell a Nyugat-Berlinnel való közlekedés szabadságát. Nyugat-Berlin kormányának, bármely más szuverén kormányhoz hasonlóan, jogának kell lennie arra, hogy bármely kontinens bármely- országával diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesítsen. Miben van akkor köztünk é'térés? A következőkben: mi teljesen véget akarunk vetni a második világháború maradványainak. A nyugati hatalmak — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — belekapaszkodnak ezekbe a maradványokba, csapataiknak Nyugat-Berlinbe való bejutását azon megszállási jogok alapján akarják biztosítani, amelyek a hitlerista Németország kapitulációjakor fennálló rendszerből adódnak. Ez a kettő azonban nem vág egybe! Kérdezzen meg ön bármely jogászt és az megmondja, ha aláírják a békeszerződést, akkor a háborús állapot megszűnik, ha pedig a hadiállapot megszűnik, akkor hogyan lehet megtartani Nyugat-Berlinben a megszállási rendszert? Ez lehetetlenség. A világ minden szuverén országq — a Nőmet Demokratikus Köztársaság pedig ezek közé tartozik — ahhoz az általánosan elfogadott szabályhoz tartja magát: ha a más országokba vezető közlekedési útjai egy harmadik állam területén mennek keresztül, akkor természetesen mindig szükség van arra, hogy e harmadik állam beleegyezzék e közlekedési utak felhasználásába, legyenek azok földi, légi, vagy vízi utak. Ezzel minden ország így van. bármilyen társadalmi rendszerhez is tartozzék. Az NDK kormányának nyilatkozata ellen felhozott ürügyek között egyes nyugati vezetők azt az érvet vetik fel, hogy ők nem fordulhatnak ehhez a kormányhoz, mivel az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak háborút folytattak Németország ellen. Ez az érvelés teljesen elfogadhatatlan. Mi ugyanis szintén harcoltunk, és mint ismeretes, a Németországgal folytatott háború fő terhét viseltük, a többi között Németország olyan területei ellen is, amelyek jelenleg a Német Szövetségi Köztársasághoz tartoznak. Ennek ellenére mi kapcsolatokat tartunk fenn az NSZK kormányával és tárgyalunk vele. amikor erre szükség van. Felhozok önnek egy példát, amelyről már szóltam íz egyik beszédemben. Net ink most közvetlen vasúti forgalmunk van Moszkva és Párizs között. Ez a vonat a Német Szövetségi Köztársaság területén megy keresztül. Mielőtt aláírtuk volna Franciaországgal az erre vonatkozó egyezményt, természetszerűleg az NSZK kormányához fordultunk, engedje át területén ezeket a vonatokat. Csak az NSZK beleegyezése és a megfelelő egyezmények megkötése után indult meg a vasúti forgalom. Ezrével lehetne felsorolni hasonló példákat. A béke- szerződés megkötése után ilyen rendszernek kell lenni a Nyugat-Berlinbe menő forgalommal kapcsolatban is; Minden ország, köztük a Német Demokratikus Köztársaság, szuverenitását is tiszteletben kell tartani. Ha egyes állami és politikai személyiségek azt mondják, hogy a Szovjetunió és más országok írják csak alá a békeszerződést, de hagyják meg a nyugati hatalmak Nyu- gaf-Berlinnel való kapcsolatának azt a jogát, amely a megszállási státusból ered, akkor lehetetlenséget kívánnak. A békeszerződés megkötésével természetesen megszűnnek a győztes hatalmaknak azok a jogai, amelyek a legyőzött ország kapitulációjából eredtek. Ezzel összefüggésben helyénvaló megemlíteni, hogyan is állt a dolog a japán béke- szerződés megkötésekor. Mi az Amerikai Egyesült Államokkal együtt harcoltunk Japán ellen. A szovjet hadsereg szétverte a japán csapatok legfontosabb erőit — a mandzsuriai Kvantung hadsereget. Japán kapitulációja után a Szovjetunió az Egyesült Államokkal és a többi szövetségessel együtt ellenőrzési intézkedéseket dolgozott ki Japán háború utáni fejlődésére vonatkozóan. A Szovjetunió képviselői Tokióban a legtevékenyebben részt vettek a Japáni Szövetséges Tanács munkájában. Amikor a dolog eljutott a békeszerződés megkötéséig, az Egyesült Államok, mellőzve a Szovjetuniót, külön béke- szerződést kötött Japánnal. Egyoldalúan felszámolták a Japánj Szövetséges Tanácsot és kezdték kiüldözni a Szovjetunió képviselőit Tokióból. S bár nekünk meghatározott jogaink és kötelezettségeink voltak, amelyek Japán kapitulációjának tényéből fakadtak. s amelyek megfelelő egyezményekben visszatükröződtek, szövetségeseink ezt nem vették figyelembe. De hát akkor az Egyesült Államok ős «zövet=éeesei miért próbálják törvénytelennek feltüntetni azt a szándékunkat, hogy békeszerződést kössünk a Német Demokratikus Köztársasággal abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók aláírni a békeszerződést a két német állammal? Azt, amit az Egyesült Államok tesz, e hatalmak törvényesnek nyilvánítják, azt viszont, ami véleményük szerint nem kedvez nekik, törvénytelennek minősítik. Hol itt a logika? így hát teljesen világos, hogy a nyugati hatalmak mesterségesen szítják a vitát a berlini kérdés körül s a dologba a háborús hisztéria szellemét viszik bele azért, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget és ürügyet teremtsenek a Szovjetunió és a szocialista tábor elleni háború kirobbantásá- hoz. Azok a szólamok, amelyek szerint a nyugati hatalmak állítólag a nyugat-berlini lakosság szabadságának és függetlenségének megőrzéséért harcolnak, a velejükig hamisak, mert senki sem veszélyezteti ezt a szabadságot és függetlenséget. Mi továbbra is azt mondjuk: tessék, írjuk alá a béke- szerződést, biztosítsuk Nyu- gat-Berlinnek a szabad város státusát, adjunk meg neki minden szükséges garanciát. Mi több, mi magunk is készek vagyunk részt venni e garanciák megvalósításában. Készek vagyunk arra, hogy Nyugat-Berlinben e biztosítékok alátámasztásaként ott tartózkodjanak az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió szimbolikus csapatai. E csapatoknak kis létszá- múaknak, pontosan szlm- bolikusaknak kell lenniük, mert nem kell nagyobb fegyveres erő ahhoz, hogy biztosítva legyen a szabad város státusa. Ebben az esetben meg lehetne egyezni a Német Demokratikus Köztársaság kormányával e csapategységek szabad közlekedéséről. Ez a mi álláspontunk a német kérdésben, ezért harcolunk. Újra meg újra hangsúlyozni szeretnénk, hogy a második világháború maradványainak elhárítására törekszünk, azt akarjuk, hogy a légkör Európában, s következésképpen az egész világon, megtisztuljon, hogy a világ minden népe fellélegezhessen, az országok jó szomszédokként éljenek, békés kapcsolatokat építsenek ki egymás között, s hogy az emberek megszabaduljanak a háború rémétől. Éppen ezért a Szovjetunió kormánya és azoknak a szocialista országoknak a kormányai, amelyek egykor részt vettek a hitlerista Németország elleni háborúban, szilárdan elhatározták: nem halogatják tovább a német békeszerződés aláírását. Sajnálni fogjuk, ha a nyugati hatalmak nem akarják aláírni e békeszerződést. Ebben az esetben kénytelenek leszünk azt aláírni a Német Demokratikus Köztársasággal. önt azt kérdezi, mikor lenne kívánatos lefolytatni a tárgyalásokat? Mit mondhatok erre? ön megérti, hogy Dr. Münnioh Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, felesége és néhány magyar állami vezető személyiség kíséretében az indiai kormány meghívására 1961. augusztus 24—27 között látogatást tett Indiában. E rövid látogatás alatt a magyar kormány elnöke és India miniszterelnöke baráti véleménycserét folytatott az országaikat érintő kérdésekről és a jelenlegi nemzetközi helyzetről, többek között a német béke- szerződés kérdéséről, vala- | mennyi nukleáris fegyver eltiltásáról, valamint az általános és teljes leszerelésről hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt. A két kormányfő egyetértett abban, hogy határozott lépéseket kell tenni a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés megszüntetése érdekében és segíteni kell a gazdaságilag gyengén fejlett országokat abban, hogy szabadságban és Az ENSZ-közgyúlés rendkívüli ülésszakának eredményeit kommentálva a Petit Matin a következőket írja: „Tunézia győzelme az ENSZ-ben — az igazság és a szabadság hatalmas diadala. Természetesen az afro-ázsiai javaslat felett megtartott szavazás eredménye magában nem oldhatja meg a probléa német békeszerződés kérdésének megoldása nem tűr halogatást. Éppen ezért mi bármely pillanatban készek vagyunk érintkezésbe lépni e kérdésről a nyugati hatalmak vezetőivel, ha ők őszintén óhajtják a német probléma kölcsönösen elfogadható alapon történő reális rendezését. Ehhez még szeretném hozzátenni. hogy a nyugati hatalmak legalább úgy, mint mi, vagy talán még jobban érdekeltek e probléma békés rendezésében. És ha a nyugati hatalmak vezetői —, közöttük Kennedy elnök — ilyenfajta rendezést kívánnak, akkor emlékeztetnem kell rá, hogy mi régóta mondjuk: készek vagyunk a kerékasztalhoz ülni békés tárgyalásokra. függetlenségben haladhassanak előre a gazdasági és társadalmi fejlődés útján. A két kormányfő megelégedéssel állapította meg, hogy országaik gazdasági és kulturális együttműködése erősödik. Leszögezték, hogy a két ország a közeljövőben kulturális egyezményt köt. A két kormányfő megelégedését fejezte ki, hogy a magyar kormány elnökének indiai látogatása alkalmat nyújtott baráti eszmecserére a mindkét országot érintő kérdésekről. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy ez a látogatás hozzájárul a két ország között meglevő baráti kapcsolatok további erősödéséhez. A magyar kormány elnöke meghívta India miniszterelnökét, hogy számára megfelelő időpontban tegyen látogatást Magyarországon. India miniszterelnöke a meghívást örömmel elfogadta. mát. Ez azonban jelentős dolog, hogy az ENSZ egyetlen tagja sem mert szót emelni a határozat ellen.’’ „A dolog természetesen ezzel még nincs befejezve" — írja a lap. „Tunézia nem habozik újból felvenni a harcot, ha kiderül, hogy Francia- ország nem akarja kivonni csapatait országunk területéről.’’ A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének és az Indiai Köztársaság miniszter- elnökének közös sajtóközleménye „A dolog még nincs befejezve" Tunéziai lapok az ENSZ közgyűléséről Továbbra is zavaros a helyzet Brazíliában A Mazzili-kormány rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe A Brazíliából érkező hír- ügynökségi jelentések továbbra sem adnak teljes képet azokról az eseményekről, amelyek Quadros elnök lemondását követik. Az AFP jelentése szerint Dantas, az új kormány külügyminisztere vasárnap este távbeszélőn érintkezésbe lépett a kínai látogatásáról hazatérőben levő Goulart brazíliai alelnökkel, aki jelenleg Párizsban tartózkodik. Dantas kijelentette, technikai okok miatt a beszélgetés nagyon rövid volt. Goulart közölte vele, „számítok rá, hogy a lehető leghamarabb visszaérkezem Brazíliába, hogy teljesítsem az alkotmányból rám háruló kö- t lezettségeket’. Ranieri Mazzili, aki mint a brazíliai képviselőház elnöke ideiglenesen betölti a köztársasági elnök tisztségét, vasárnap este rövid beszédet mondott a rádióban Hangoztatta: „fölébe kerekedtünk a válságnak és a2 élet hamarosan visszatér megszokott kerékvágásába”. Megjegyezte még: „a hadsereg támogat engem’’. Reuter-jelentés szerint a brazíliai kongresszus vasárnap rendkívüli ülést tartott. A kongresszus rendkívüli felhatalmazást adott Mazzili- nak és jóváhagyta a rendkívüli állapot kihirdetését. Az ülésen Almino Alfonso, a Brazil Munkáspárt nevében javaslatot terjesztett elő, hogy a válságot valamennyi párt bevonásával oldják meg. Az elnökségek egybehangzó .jelentése szerint Brazíliában már életbe. léptették a cenzúrát. Brasiliában, az ország fővárosában katonaság őrzi a diplomáciai képviseleteket, a napilapok központjait, a közüzemeket. A hadsereg vasárnap megszállta az Országos Diákszövetség székházát, de a diákok ennek ellenére hétfőn este tüntetni akarnak Goulart alelnök mellett. Vasárnap Rio Grande Do Sul tartomány több városában nagy tömegek tüntettek Goulart mellett, az alkotmány megváltoz- ' tatása ellen. Santosban a tüntető doikk- munkások elhatározták, hogy sztrájkba lépnek, ha Goulart — az alkotmány kijátszásával nem veheti át az elnöki teendőket. Ugyanakkor a hírek szerint az ebben az ál- lamhan hétfőre tervezett általános sztrájk elmarad Odilio Denys, az új brazil kormány hadügyminisztere, a Radio Nációnál adásában vasárnap kijelentette, „elérkezett az óra, amikor Brazíliának választania kell a demokrácia és a kommunizmus között’’. Hangoztatta, nem Goulart személye ellen van kifogása, hanem kormányzási módszere ellen. Montevideo! jelentés szerint a brazíliai rádió közölte, hogy Laeerda, Guanabara állam kormányzója, lefoglalta a rádió- és hírközlő hálózat, valamint a tájékoztatási szervek valamennyi épületét. Szintén Montevídeón keresztül érkezett, meg nem erősített hírek úgy tudják, hogy vasárnap letartóztatták Lio- nal Brizzolát, Rio Grande Do Sul állam kormányzóját. A Santosból érkezett UPI- hír szerint Quadros, aki — jól értesült körök szerint — augusztus 29-én az „Arlan- za” óceánjárón Európába utazik. pénteken egyik hívének san- tosi otthonában hosszabb bizalmas tanácskozást folytatott volt kormánvának több tag-
