Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-27 / 202. szám
IMI. AUGUSZTUS 37. VASÁRNAP HIT Mítiftl ''■z-MMms MÓRICZ ZSIGMOND NYOMÁBAN íia^íj-Ldtai Cjazclag utca Szép, széles ulca, két oldalt fasor szegélyezi az aszfaltot, és villanypóznák, amelyek szabályos közönként merednek fölfelé s vállukra feszítik oszloptól oszlopig a fény és a kultúra függőhíd- ját. Szeptemberben huszonegy éve lesz, hogy Móricz Zsig- mond itt járt a Gazdag utcában, a paraszti akarás szalmalángján keseregve. Szegény volt akkor az utca, nevével ellentétben nagyon szegény ... Több, mint kétszáz ház dőlt össze. így ír róla Móricz Zzigmond a Kelet Népében: „Kis sikátoron megyünk a, Gazdag utca felé. Kérdjük az úton, merre van már a Gazdag utca? Két lány jön, falusi lányok, gazdalányok, városi viseletben, rövid hajjal. — No, lányok, merre van itt az árvíz? — Árvíz? Nem volt itt árvíz. — Dehogynem. Hány ház dőlt össze a Gazdag utcában? — A Gazdag utcában? Egy se! — Dehogynem, nagyon sok. — Nem hallottuk. S gőgösen mennek tovább. Ezek a lányok szülőföldjük hív gyermeltei, nem engedik, hogy mindenféle jöttment idegenek rossz hírét vigyék az ő városuknak. A Gazdag utca sarkán öreg bácsi éppen a kaput nyitja, megállunk vele diskurálni. Hol volt az árvíz? — Nincs itt árvíz, uram. Nincs itt semmiféle folyó. — Hát mitől dőltek össze a házak? — Az csak olyan talajvíz volt.. A régi idők nyomán járok Nagykátán. Keresem a község vezetőit. A tanácstitkárhoz nyitok be... Fiatal, intelligens .'arcú 'ember, ingujjra vetkőzve fulladozik a kánikulai hőségben. Készségesen adna felvilágosítást. Helybeli. A házakról tud, de hogy Móricz Nagykátán járt, tőlem hallja először. Az elnökkel a földszinten találkozunk össze. Nehezen zökken bele a témába, szokatlan a kérdés. Ritkán tudakozódnak az emberek a napi munka versenyfutásában ilyen régi dolgok után. Nem idevalósi, de mai szemmel nézve már honosnak számít. Nyolc éve kátai. A régebbi dolgokat nem ismeri. Az Idősebbek? Beszélek Bankó Ferenc és lengyel; András hivatalsegédekkel. í Öreg bútordarabok itt. Len- ! gyei András huszonöt éve ! van a község szolgálatában. : Móriczról nem tudnak, a í vízről beszélnek. Azt mondja g András bácsi: ; — Tizennégyben is nagyon ; vizes év volt. A Gazdag ut- j cában, az Üveg utcában, ; meg a Gatyaszár utcában a ; házak fele összedőlt, megron- j gálódott. Harminckilenc j őszén, telén, meg negyven ta- ; vaszán újra ... — Mitől dőltek össze? Mit! tud? — Akkor, kérem, még a : módosabbak is sárfalat húz- : tak, nem úgy, mint most. : Alapot nem raktak, mert í drága volt a tégla, meg a fu- í varköltség. Aztán amikor fel- j jött a talajvíz, dőltek a há- ; zak. í — Árkok nem voltak? — De voltak, csak a víz í nem tudott lefolyni Mélyé- í ben vagyunk ám itt a vidék- ! nek, csatornákat pedig nem- í igen. építettek akkor. Nem \ törődött azzal senki. Most ! már inkább vannak, főleg i lesznek! Menjen csak el a ! vízügyi irodába!... Járkálok a környéken. A ; Gazdag utca most Kossuth \ Lajos nevét viseli. Országos : főútvonal halad rajta végig. : Éppen a tanácsháza előtti \ térbe torkollik. Csak né- : hány régi, alapozatlan ház í őrzi a múltat. Kőkerítést is : látok. Most már erre is jut, ! húsz évvel ezelőtt alapnak i se! A Berzsenyi utcában, a Vörösmarty utcában, meg az Epres-részen még sok a régi ház. A hajdani Gazdag utca és az Irányi Dániel utca sarkénál aztán találkozom az igazi tömény múlttal! ... Lélekbemarkoló. A sok rendbentartoít, színesre meszelt, virágoskerttel pompázó ház között egy darab nyomorúság. A régi idők emléke. A világnak meg kellett változnia, míg összefogtak, közelebb kerültek egymáshoz az emberek. És ezt az ösz- s.zefogást ebben a vonatkozásiban a roncstól négy házzal arrébb egy bordóra mázolt tábla jelképezi: „Tápió- Hajta Vízgazdálkodási Társulat” — hirdeti az írás. Ez év júniusának közepén ott voltam a járási művelődési házban, amikor ez a társulat újjászületett. A nagy dologidő miatt éppen csak határozatképes lett a gyűlés. Mindössze negyven ember jelent meg, de több, mint 90 ezer hold földet képviseltek ! ! ! Szövetkezeti vezetők, állami gazdaságok felelős emberei, a gödöllői, a monori, a nagykátai, meg a szomszédos jászberényi és szolnoki járásból. Az idős Szarvas Pál, a régi, 2300 hold föld érdekeltségű területtel rendelkező társulat elnöke beszélt. Évtizedek óta áldozza nyugalmát a vidék vízfolyásainak rendezésére, új árltok, vízfolyások ásására. De sok értetlenséggel találkozhatott a hosz- szú évek alatt !... Kijelentette, hogy a kisparasztok tízezreit nem lehetett egy akaratra szervezni. A régi kis társulat is végzett munkát, de csak erejüknek megfelelőt Az pedig csak foltozga- tás volt a tengernyi tennivalóhoz képest. Az állam sokat segített'" és sietett befektetni már jó néhány milliót a nagyobb levezető-csatornák tisztításába. Évek óta folyik ez a munka. De folytatni kell összefogva, százezer holdakon. Most jött el az igazi ideje az általános vízrendezésnek. Most egy ember, aki egy szövetkezetét képvisel, ha szól, ezer holdak dolgában- szól. Persze, mindig okosan és reálisan — ez igen fontos! Kiderült, nem a nagykátai talajvíz a fő veszély, bár az is sok kárt okozott az idők folyamán. De soha nem ez volt a fő. És egymagában nem is intézhető el. Mert ez csupán mellékes követkéz, menye egy nagyobb bajnak. A Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság jelenlevő képviselője olyan számokat sorakoztatott fel, amelyek nemcsak az érdekelteket, de az idegent is mellbevágják. Százhatvanezer hold föld vízgazdálkodását kell megvalósítani ezzel az összefogással. Harmincöt községnek huszonhétezer holdja vizenyősödön el, ami alig terem mást, mint savanyú füvet! Kiszámították, hogy a vadvizek levezetése után holdanként három mázsa szóin eskukoricának megfelelő takarmánytöbblet várható. Ez a legkevesebb! Feletetve: 23 millió forint értékű hús a mai árakon! Ezt eddig elvesztettük. És mivel nyerhető meg ezután ez a pénz? Az eddigi társulati és állami akciók tervszerű folytatásával. Évenként minden hold érdekelt föld után- tíz forintot kell összeadni. És nem ér meg ennyit a biztos felemelkedés? Tenkely Miklós W^^A\^AWW\.V\WW\.xxxw%xnwv xxxx x xx x x A\\\\\\\V\N^\\\\\\\\\\\\V\\\V\\\\V\\\\\\\\\\^^^ NEMETH EMIL: Alicja Boniuszko, a gdansk operaház baletíszólistája. KI DICSÉRJE? Nagy szavakból van mit mérni, ha a munkát kell dicsérni. Pezsdül himnusz, csordul óda. csapra verve, dáridóra. Pedig kinek híg a vére, a munkát az ne dicsérje. Akinek a feje fájdul a munkáiul elöl—hátul, tegye csak, mit ér a bére, s hallgatással is beérje. A munkát csak az dicsérje, az örömét az ígérje, ki, mit hirdet, teszi is, bármi terhes, viszi is. bármi mocskos, bármi szégyen, alig bírják akár négyen jussát folyton nem lesi, ő egyedül megteszi. De hol ez a gőgös fickó? Ilyen szájhős hol terem? Itt vagyok! Én vagyok! ha nem hiszed — jöjj velem! í VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXX»».XXXXXXX KÖNYVESPOLC a sorspróbáltatásak. Ott ragyog bennük — hol halványabban, hol erősebben — a bizodalom egy jobb élet eljöttében, egy más társadalomban való élés reménye, s ez végső soron jelzi is az író szándékát: nem lehet értelmetlen a munka, nem értelmetlen a harc, mert lényegében mindez egy jobbnak, szebbnek lesz szülője. A kötet nyolc írása közül különösen a címadó Zivatar és A pányva tetszett. A fordítás V. András János munkája. Silvia Magi Bonifanti: Fény a sikátor fölött Martine Carol A z olasz írónő neve már nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Speranza című regénye, amellyel megnyerte a „Női Donne” irodalmi pályázatát, néhány esztendővel ezelőtt nálunk is megjelent és — sikert aratott. Míg a Speranzában a nyomorúságos olasz paraszti sorsot rajzolta meg a századfordulótól a második világháborút követő évekig, addig most megjelent, Fény a sikátor fölött című kisregényében a városi szegények életét festi megdöbbentő erővel. Egy régi, dohos bérkaszárnya élete, mindennapjai tárulnak a könyv lapjain az olvasó elé. Hősei kivétel nélkül egyszerű emberek, akik valamiképpen mind szerencsétlenek, akik boldogok lehetnének, de az írónő szavaival élve: „a nyomor rágja a szívüket”. Keserű hangú könyv ez, hiszen figurái elesett emberek: a kedves, öreg foltozó varga, a katonás mosónő, aki egész életében azért gürcöl, hogy a lányát taníttathassa, a hazudozó, kicsit szélhámos borbély, a kis csit- riiány, Vörös, aki korán érik keserű felnőtté, a nyugdíjas tanító, aki első osztályú temetésre gyűjt, hogy ha életében nem menekülhetett a nyomorúságtól, legalább holtában meneküljön — mind jellegzetes figurái az olasz hétköznapoknak. Az írónő megejtő lírával festi alakjukat, s ahogy beszél róluk, abból érezni a szegények emberségébe, az elveszettek jövőjébe vetett hitének melegét. így a Fény a sikátor fölött sötét hangja ellenére is az élet szépségébe vetett hitet sugározza. Ez teszi kedves, sokáig felejthetetlen olvasmánnyá. (Európa kiadó) ^\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\\\\\\V\Vk\\V\\\\\\\\\\\\\\N\V\\^^^ . * \\\\\\\VWv\ SZEGED, 196 L Őszinte gondolatok a szabadtéri játékokról Nagyszínház világhírű balettegyüttesének produkciójaként és Madách remekműve, az Ember tragédiája. A Hunyadi Lászlóval kezdődtek az idei játékok is, miként tavaly. Lassanként tehát éppen úgy hagyomány lesz megnyitóként Erkelnek ez a nagyszerű alkotása, mint Az ember tragédiája. A karmesteri pálcát most is Vaszy Viktor tartotta kezében és az előadást Mikó András rendezte. Lényeges változást nem hozott a Hunyadi László idei előadása, de ilyenre nem is volt szükség, mert a tavalyi már teljesen kiforrott produkciónak bizonyult. Az idei játékok legnagyobb meglepetése Erkel másik operája, a Bánk bán volt, még pedig örvendetes meglepetés. Műsorra tűzését ugyanis nagy és valljuk be. jogosnak tűnő aggodalommal fogadták a szakemberek. Az volt a vélemény, hogy ez az opera a legkevésbé alkalmas szabadtéri előadásra, különösen a szegedi Dóm tér hatalmas színpadán nem, mert hiszen a mű tele van duettekkel és monológ jellegű áriákkal, amikor sem a karnak. sem a statisztériának vines szerepe a drámai cselekményben. Tartani lehet tehát attól, hogy a hétezerötszáz ülőhelyes nézőtér tátongó ürességet érez majd a roppant színpadon. A bemutatón kiderült, hogy az aggodalom teljességgel alaptalan volt. A bravúros rendezés. a biztos kézzel vezetett zene és nem kevésbé a szólisták ének- és színjátszó művészete éppen ilyenkor töltötte meg a roppant játékteret a legnagyobb elektromos feszültséggel, amely valósággal lenyűgözte a közönséget. A Bánk bán szegedi előadása és annak mindent elsöprő, hatalmas sikere, új utat nyitott a szabadtéri játékok további fejlesztése felé, mert sok fejlődést gátló, téves előítéletet semmisített meg. Művészi szemponból az. idei játékoknak talán ez az egyik legfontosabb eredménye. M ásik fontos eredménynek már negatív az előjele. Szinte cáfolhatatlanul bebizonyosodott. hogy a szegedi Dóm tér éppen monumentális méretei miatt nem túlságosan alkalmas balettek előadására. A játék olyan széles területen folyik, hogy az első sorok közönségének látó szögébe nem fér el. így innen eovséges képét nem kaphat róla a néző. a hátsó sorok pedig. am.ehipPnek közövséoe egyszerre láthatja a produkciót, olyan messze esnek a színpadtól, hogy számukra elvész a táncművészet apró mozdulatokból álló minden finomsága és légiessége. A moszkvai Akadémiai Nagyszínház világhírű balett társulata Prokoffjev Kővirágját mutatta be Galina Ulanova művészeti vezetésével, de a maga nemében páratlan produkció sikere a Dóm tér adottságai következtében meg sem közelítette azt a fokot, amelyet vitathatatlanul megérdemelt volna. Kellemes meglepetést hozott viszont a János vitéz idei előadása. Két évvel ezelőtt szerepelt Kacsóh Pongrác bájos daljátéka a szabadtéri játékok műsorán, de olyan szerencsétlen rendezésben, hogy a népszerű mesejáték minden szépsége elsikkadt a cirkuszi látványosságok és olcsó bohóckodások zűrzavarában. Az idén Békés András rendezte az előadást, művészi mértéktartással. ötletesen, rendezésében jól érvényesült a daljáték minden finomsága, meseszerűsége és különösen Bi- licsi Tivadar francia királya nyújtott kárpótlást a két év előtti produkció sok olcsó, értelmetlen túlzásáért. Az idei műsor legvisszá- sabb hatású produkciója az Ember tragédiája volt, amelyben a. közönség nehezen kaphatott egységes képet Major Tamás rendezői elgondolásából. A főszereplők különben nemes orgánuma egyáltalán nem felelt meg a Dóm téri arányok követelményeinek és a rendezésében személyes megjelenésre kötelezett Ur alakja — amely olcsó szentképek ábrázolásaira emlékeztetett — giccses hatásával sokat ártott a produkciónak. Általános a vélemény, hogy a hétezerötszáz személyesre bővített tribün méretei túlnőttek a megengedhető határokon. Ez az acélvázakból összeszerelt, masszív nézőtér — amelynek lebontása és összeszerelése évről évre óriási költséget igényelne és így állandóan megfosztja a szegedi Dóm teret, Európa egyik legszebben kiképzett terét minden művészi hatásától — rendkívül bonyolult hang- erösítő berendezések alkalmazását teszi szükségessé. Bármilyen zseniális is ez a hangerősítő berendezés, gépszerűségével mindenképpen zavarja az előadásokat, a zeneieket éppen úgy, mint a prózaiakat. Tizektől a mind jobban ki-£/ ütköző hibáktól eltekintve, az idei játékok Szeged és a magyar színjátszás számára igen értékes eredményeket hoztak és azokat igazolták, akik a szabadtéri játékok felújításáért és állandósításáért szálltak síkra. Magyar László Zaharia Stancu: Zivatar A jeles román elbeszélő /1 novelláskötetét veszi kézbe a Zivatarral az olvasó. Rögtön hozzá kell tenni: érdekes helyzeteket, figurákat tárgyaló novelláskötetet, amelynek nyolc rövidebb- hosszabb írásműve széles problémakört ölel fel, de a középpontban mindig a kis ember, az egyszerű ember áll. Az egyszerű ember, aki a kapitalizmus embertelen, rideg társadalmában becsületessége, igyekezete révén szeretne boldogulni, de minduntalan tapasztalnia kell, hogy az hiú ábránd, e tulajdonságokkal a farkaserkölcsű társadalomban csak szenvedni, kínlódni, elpusztulni lehet. Ezeknek az egyszerű embereknek a világát Stancu igen jól ismeri. Nemcsak az az árnyalt ábrázolás, amely- lyel figuráit életrekelti, hanem a háttér alapos ismeretekre valló felrajzolása is bizonyítja ezt. Az írások mégis nem pesz- szimista kicsengésnek. Nem kedvetszegők, nem csüggesz- tök ezek a szenvedések, ezek jy ihúnytak a reflektorok a íx szegedi Dóm téren, lepergett a szabadtéri játékok idei műsora és a nagy alföldi városra ismét ráborult az a meghitt csönd, amelynek mélyén olyan szépeket álmodott Tömörkény is, Móra Ferenc is, Juhász Gyula is. A vendég, aki az ünnepi heteidet Szegeden töltötte, mélységes elragadtatással lehetett tanúja az olyan gyors ütemben fejlődő nagy magyar város gigászi erőfeszítésének, elért nagyszerű eredményeinek. Mert nagyszerűek az eredmények és jelentős a fejlődés, amelyről ezek az idei játékok tanúságot tettek. Akkor is, ha kiütközött néhány hibájuk. Döntően az a fontos, hogy a monumentális Dóm tér legtöbb produkciója felejthetetlen élményhez juttatta a nézők sok tízezres tömegeit. Nem kevésbé fontos az is. hogy a szabadtéri játékok soha nem képzelt arányú érdeklődést keltettek nemcsak az egész országban, de túl az ország határain is. Valósággal világvárosi forgalom kavargott ezekben a hetekben Szeged megszépült utcáin és terein, és estéről estére közel tízezernyi közönség előtt folytak a ragyogó előadások. a z idei játékok műsorán öt zi darab szerepelt, Erkel Ferenc két operája, a Hunyadi László és a Bánk bán, Ka- csőh Pongrácz népszerű daljátéka, a János vitéz. Pro- koffjev: Kővirág című balettje, a moszkvai Akadémiai
