Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

rrsrr

MEGM

Mfrltm

1961. AUGUSZTUS 27, VASÁRNAP

MEGYEI TÜKÖR

í Detlev v on Lilieneren :

Klub a hegyek között

F

újtatva, nehézkes szu- szogá&sal iparkodik a játékvonat a Börzsöny hegyei között. Az apróka kerekek vidám zenét csattognak a szeszélyesen kanyargó síneken. Már elhagytuk Morgót, de Börzsönyliget még messze van.

A két kocsiból álló erdei vasúton legfőképp turisták; bakancsban, degeszre tömött hátizsákkal — útban Királyrétre. Kétrét görnyedve hajolnak ki az ablakokon — másként nem lehet! — úgy gyönyörködnek a tovasiető tájban. A hegyek szelíd lankái lefutnak egészen a sínekig, csak olykor bukkan elő váratlanul egy-egy meredek sziklafal. A tetőkön már a bükk tanyáz, de a pletykál- kodva csörgő patak partjára inkább a cser jellemző.

Az a néhány, csomag nélküli utas, aki nyugodtan megül a kemény padokon, bennszülött lehet, különben nem beszélgetnének olyan egykedvűen, pillantásra sem méltatva az igéző, kedves tájat.

Lassan fogynak a kilométerek. A szikár, morcos arcú kalauz komótos léptekkel baktat a fékkerékhez. Lejtő következik vagy talán megálló.

— Szokolya? — vallatom.

— Hova? — mér végig kínos alapossággal.

— A tanácsházát keresném... — A következő... — int fejével is, majd megtoldja még: — Ott a tanácselnök! — bök kezével a szomszéd kocsira s aztán szapora mozdulattal forgatja a féket.

Odalenn élesedik a kerekek zenéje. Átlépek a másik kocsiba s máris parolázunk.

— Mjkszay Ferenc — biccent Szokolya tanácselnöke.

— Honnan? — érdeklődöm, hogy oldódjon a hangulat.

— Kóspallagról. Hivatalos ügy... — közben vizsgáztat szemével: kiféle, miféle vagyok. Az okát is mondja: — Tudja, eeyszer megjártam már ... Mást írtak rólunk, mint ami van. Nem jó dolog az...

Csöndesen beszél, kevés szóval, de ahogy formálja a szavakat s kimondja, érződik: sokat próbált ember. Később, néhány óra múlva a tanácsházán bizonyság is kerül erre. Sok pofont kapott már az élettől. Régen és a közelmúltban egyaránt. A tartása egyenes, a tekintete nyílt, a szava őszinte.

M

unkásember. Lakatos volt hosszú esztendőkön át. Most tanácselnök. Dolgozott Miskolcon, Csepelen, most itt él Szokolyán. Kilencedik esztendeje.

— A kezdet nehéz volt a városi élet után — tűnődik, visszapergetve az idő kere-: két. — Különösen a család-! nak volt nehéz beieszokni...! Más a város és más itt, a he- í gyek között.

— Egyszerűbbé válik az; ember... — fogalmazom meg; a kimondatlan gondolatot. ;

— Látszólag igen... Sok min-! den leegyszerűsödik az első; hetekben, hónapokban. Az; ember bele is nyugszik: ez; van, más nincs ..;

— Valahogy így gondolom; én is... — bólintok szava-; ra. , i

— Pedig téved. Én is tévedtem. Az emlékeket nem lehet kitörölni az ember fejéből. Az emlékek pedig igényeket ébresztenek. S már ott tart az ember, hogy többre, nagyobbra vágyik ... Megkísérli valósággá realizálni a vágyakat...

A kérdés akaratlan:

— Sikerült?

_ A vágyak valóraváltása

n

em lehet lezárt folyamat mondja inkább csak magának cigarettagyújtás közben. — ötvenhét óta vagyok tanácselnök. Négy év nem hosz- szú idő... de azért léptünk néhányat előre.

— S nem is kicsiket! — kapcsolódik a beszélgetésbe Kollár Mihály, a kultúrház igazgatója. — Hogy csak egy példát említsek: ötvenhét óta rendszeresen két színház is játszik a községben. A Déryné

és a Petőfi Színpad. Ősztől tavaszig havonta kettő, nyáron pedig havonta egy előadást tartanak. ötvenhétig színház nem fordult meg a faluban ...

Az elnök mosolyog:

— A városi ember szereti a színházat. Jó magam is Nos, egy vágy a sok közül ma már kézzelfogható va Lóság. Már nem szükséges Pestre utazni, ha színházat akar látni az ember.

— Ez igaz — bólintok rá. — De a városban mégiscsak nagyobb a választék...

— Azért unatkozni itt sem

kell... — zökkent ki a gondolatból Koiiár Mihály. — Ha nem hiszi, jöjjön el esténként a klubba.

— A klubba? Klub a hegyek között?

— így igaz! — bizonyít az elnök is. — Fél esztendő óta, hogy megnyitottuk, sokan látogatják esténként.

— Minden este?

— Hétfő és péntek kivételével igen — így a kultúrház igazgatója.

— A program? — kíváncsiskodom, mert a szobi járásban ilyesmivel eddig még nem találkoztam.

— Havonta kétszer klubest, műsorral, tánccal egybekötve — sorjázza Kollár Mihály. — A többi estén: biliárd, sakk, különféle társasjátékok ... Alii színházat, filmet szeretne nézni, bekapcsolja a televíziót. Aki táncolni akar, ott a zenegép... Aztán tizenkétféle folyóirat között is válogathatnak..;

Ő

szinte vagyok: Szokolyá- ra utaztamban azon töprengtem a kisvasúién, mit is írhatnék ennek a kis, hegyekkel körülzárt falunak a kulturális életéről. Gondoltam, talán tánccsoportja van, esetleg néhány színjátszó kísérletezik azzal, hogy évente egyszer-kétszer a színház varázsát lopja az itt élő emberek szívébe s most... csalódnom kellett. De kellemes csalódás ez.

Kollár Mihály közben tovább szövi a szót:

— Jelenleg hatvannyolc állandó — bérletes — tagja van a klubnak. Ősszel azonban szélesíteni szeretnénk a klub állandó látogatóinak körét. A többi között filmvetítéssel egybekötött ismeret- terjesztő előadás-sorozatokat tervezünk. Amivel indulnánk: A Föld keletkezése — hat részben. Azután talán irodalmi, művészettörténeti előadásokat rendezünk — játékfilmek vetítésével ösz- szekapcsolva. Például előkXXXXXXVX^XXXXVXVXXXVV.XXXXX>>XVXXXXNNXXVS.XXXV'

adás Jókairól s utána a; Szegény gazdagok című fii-: met vetítenénk és így to-: vább.

— Bízunk benne, hogy sike-i vül... — teszi hozzá ag. el- i nők, de mintha felhő suhant; volna végig homlokán.

— Bízunk benne... — erő- i siti az igazgató is, aztán még; hozzáteszi: — ...ha mások isi segítenek.

A mások ezúttal a falu pe-j dagógusai. Tizenegyen. V an: közöttük olyan is. aki vörös; diplomával végzett az egye-! temen. Gondolom, büszke! volt rá, amikor átvette. S! büszke ma is, valahányszor ; csak szóba kerül. Csak éppen! nem kerül szóba. Nincs ok; rá. A vörös diploma vitrin-! dísszé lépett elő — tuiajdono-i sa elvesztette kapcsolatát: az élettel. Ma már beéri az-: zal, hogy csak az iskolában; tanít s könnyűszerrel lemond i a legalább olyan fontos nép-; művelő munkáról.

— A tizenegy pedagógus; közül mindössze hárman segí- • tenek rendszeresen a kui-; turális élet fellendítésében! — vallja most már nyíltan! is az elnök. — Groszmann Fe-j renc a klub vezetője, Nyári! András igazgató (egyben aj falu párttitkára is) és Bá-! thory Ferenc az ismeretter-! jesztő munkát szervezi, irá-! nyitja. A többiek azonban... í

A mondat it,t abbamarad, \ de nem kell hozzá nagy kép-; zelőerő, hogy bárki is befe-; jezhesse. A többi nyolc,; köztük a vörös diplomás is,; bezárkózik az iskola és az; otthon falai közé s a gyere-; kékén kívül legfeljebb önma-í gát műveli. Persze, paragra-; fus nincs a népművelő mun-! kára, igazgatói utasítás sem! írhatja elő. De látni az igényt \ s nem tenni semmit tettekké! váltása érdekében ...

\

j\! aponta két busz és a kés-;

1 ’ kény vágány ú erdei VSs-'f út köti össze Szokolyát a kül-; világgal. A falut szelíden öle-,!; lik a Börzsöny festői szépsé-! gű hegyei, de a természet!; nyújtotta szépségnél ma már! többre vágynak a szokolyai ! emberek. Közelebb kerülni j a városhoz... S ezt nemcsak í a villanyfény, a kikövezett: járdák, a rövidesen megszé-í pülő kultúrház teszi, de első-; sorban a pezsgő kulturális! élet. S hogy ilyen eleven élet-: tel telítődjék a falu kultúrhá-i za, az nemcsak a község lel-; kés, jó szándékú vezetőin mú-; lik. A pedagógusokon is. És; mindazokon, akik szebb, tartalmasabb, igazabb életre vágynak, nem másutt, nem is városban, de odahaza, Szokolyán.

Prakner Pál

\\\\X\X\V\VV.\VV\\NtA\\\X\X\VS,X\\VVVVVVV\\\\'

EG Y HALOTTNAK

Ö, bárcsak élnél!

Gyászos varjak ezre.

Mely utakon körülöttem csapongóit,

Elszállt, galambjaid ba megjelentek.

Vidámságod fehér galambjai.

Ö, bárcsak élnél!

Súlyos és hideg A föld, mely átölelte testedet.

Nem járok ott, nem lellek úgyse meg.

S találkozás?

Találkozás mit ér.

Mikor együtt hozsannát zeng az ajkunk,

S kacagásod többé nem hallhatom,

Kacagásod, vigasztaló szavad:

Oly szép idő van. Chasseur hol marad? Szekrényedből a puskát vedd elő S menj, a mezőn még várnak foglyaid.

De a kis bükkerdő felé ne térj.

Ne dűlj mohára és ne álmodozz.

Foglyot figyelj, szórakozott ne légy.

Nehogy megszégyenülj kutyád előtt.

Minden kóbor verklist elátkozok ma,

Ki távoli falukból halk zenével Feléd álmot küld — foglyot nem hozol.

S mégis, ha megbűvölne künn a csend A barna rónán, hagyd, ne védekezz.

Borsólevest eszünk ma estebédre S Margaux-borunk már szoba-hőfokú.

Hozz hát éhséget s jókedvet magaddal.

Aztán költőidből olvassz nekem,

S ha több is kell, megyünk a zongorához, Éneklünk Braíimst. Franz Róbertét, Schumannt. Ma minden pénzgondnak békét hagyunk.

Jóságos ég. hisz a hitelezők

Nem ördögök tán. hogy megsüssenek,

S csak megleszünk majd.

Van még egy szavam:

Jó konyakkal töltöttem meg palackod,

A rónát, erdőt és a sok mezőt Tiszteltetem, adósságod feledd,

A konyhán addig én utána nézek.

Ne kozmásodjék a borsóleves.

Ö. bárcsak élné!!

Gyászos variak ezre.

Mely utakon körülöttem csapongóit,

Elszállt, galambjaid ha megjelentek,

Vidámságod fehér galamjai.

Ó, bárcsak élnél!

Aprily Lajos fordítása.

Üdülő csillagok

Lassan vége felé közeledik a nyár, de a Cinemonde című francia filmlap legújabb számának jelentése szerint a filmcsillagok még javában üdülnek. A Cinemonde fotósa ezek közül örökített meg néhányat.

Rosanna Schiaffino olasz filmcsillag

; A Szovjetunió Legfelsőbb ’ Tanácsa a Munka Vörös Zász- ; íó Rendje kitüntetést aáo- ; mányozta Geraszimovnak, a ! neves filmrendező születésé- ; nek 80. évfordulója alkalmá- ! ból.

\ *

; Angliában szeptember 3-an

; mutatják be a Gagarinnal a \ csillagokba című színes szov- J jet filmet a világ első űrha- ' jósáról.

Október 9—15 között tart- g ják Budapesten a Nemzetközi í Filmarchivum Szövetség vi- \ lágkongresszusát.

* \

A velencei filmfesztivál

igazgatósága elutasította Nyu- | gat-Németország jelentkezé- í sét. A határozat indokolása: í a fesztiválra kiválogatott í nyugatnémet filmek nívója í távolról sem éri el a követel- í ményeket. í

A szintén olasz szépség: Claudia Cardinale

+

A franciák közül: Brigitte Bardot

+

És végül az angol Anne Heywood

Lelkes Miklós:

7

Faluvégi táj

A földekről felém gurul a napraforgó lángoló, barnaküllős kereke

s a libák fehér sorompója zárja le az utat előttem egy pillanatra

kukoricacsövek zöld trombitáit fújja a nyár —

fakult barnán feszül a föld és amíg tovább ballagok egyre messzebb jut bennem is a táj, s tudom, hogy egyszer : ott lesz majd, mint ismerős festmény az emlékezés tárlatain...

XXX>XX^X\VCX^.V^^^V^XXXXSXXXXXXXXXVXV^ÄXVV^^^^iV^

JUHÁSZ NÉNI a fotelben szun- : dikált, amikor unokája, Sa- : nyi, megérkezett a motorral.

; Az új motorral. Tegnap vet- ; te... tegnap megvette, huszon- ; kétezerért.

; Sanyi autószerelő. Huszon- ! négy eves. Inkább kis ter- í merit, mint magas. Széles \ homloka sima. Fényes ba rna | haját hátra fésüli. Szemében ! van valami határozott fény.

! Valami különös nyílt láng,

! ezzel nézi a világot, az életet.

! Most ezt a vadonatúj motort \ is, mintha semmi sem lenne i természetesebb annál, mint- í hogy ez is az övé.

\ Megvette hát, mert kisgyer- í mek kora óta ez volt a vá- \ gya, kívánsága.

! Mikor együtt volt a huff szonkétezer, a táskájába gyö- \ möszölte a töméntelen ban- f, kőt... és kész.

'j Most a verandán beszélget f, az apjával. Boldogan meséli, ff — Mikor kiértem a Bala- ^ ton felé vezető útra, ott meg- £ eresztettem egy kicsit — a % gépre sandított ragyogó sze- ^ mekkel. — Aztán abban gyö- ^ nyörködtem. hogyan menekül- ^ nek visszafelé a fák, a rétek.

Ha pedig egy-egy lovaskocsit jf pillantottam meg, a vánszor- 'ff gó csigák jutottak az eszembe. $ Később széket tologattak, '/f edény csörömpölt, beszélgetés ff is hallatszott, de Juhász néni ■ jf mindezt mellékesen vette '/ csak tudomásul. Az ö gondoLáng Etelka:

A MOTOR

\\>!»X\\\\\\Vv\W\\xxxxxxxxxvvxx»-.« ----------m

osta az arcát, letörölgette a vért az ajkáról, bajuszáról és megkönnyebbült szívvel látta, hogy nem halt meg.

Nem volt a közelükben senki, aki segíthetett volna. Messzibb, a földeken, asszonyok hajlongva kapáltak, de csak egy-egy piros foltként virított a szoknyájuk a távolból, vagy egy-egy vászoning fehérlett rajtuk.

János a füvön ült és mosolyogni próbált. Hagyta, hogy törölgesse. mosogassa. Aztán hazavánszorogtak.

Másnap nem tudott felkelni. Jött az orvos. Tüdőbaj — mondta. Miért hagyták a bajt így elharapózni?

— Miért? ... Hát miért? ...

Az orvos egyre gyakrabban jött és a patikába is egyre sűrűbben vitt el az út. A pénz, a ló ára olyan gyorsan elfogyott, mintha csak kivágtatott volna, mint egy megvadult csikó.

Jánost azon az őszön a domboldali kis temetőbe vitték ...

M8T0RBERREGÉSRE ocsúdott. Felállt, és az ablakhoz igyekezett. hogy lássa Sanyit, az unokáját. Csakhogy fájás térdekkel nem lehet fürgén ugrani, amíg az ablakig biceg, Sanyi három utcasarkon is tűi repül, az új motorral, amit tegnap vett, bizony, tegnap megvette huszonkétezerért.

pénzt, hogy mennyi van és mennyi kell még, hogy a lovat megvehessék. Közben hányszor mondta az urának: — Ne törd magad ennyire! Elfogysz már, mint az égő gyertya!

Egy reggel is lapos tarisznyával indultak napszámba. És ott, a kis pataknál, ahol elkanyarog az út a mező felé, ott megtántorodott János, mint a részeg ember.

— Semmi, semmi — mondta —, egy kicsit megszédültem. Menjünk csak tovább!

Hanem alig vitték a lábai. Két lépés után meg kellett állani. De hogyan! Nem. nem tudja elfelejteni azt a képet. János falfehér lett. Hirtelen mély, sötét árok futott a szeme alá, a szájaszéle elfe- héredett és a földre zuhant. Hosszú, nagy ember volt és ahogyan arcra esett széttárt karokkal, olyan volt, mintha a világot akarná megölelni, a szívére szorítani.

Lerohant a patakhoz, a köténye madzagját oldotta meg kapkodva és a kötényt vizezte be, azzal rohant Jánoshoz, a ki már próbált viaszsárgán föltápászkodni a főidről. A vizes köténnyel meglata a motornál is sebesebben száguldott, visszafelé, mert az öreg már hátra néz. Előrefelé hiába meresztgeti a szemét, számára alig van látnivaló.

— Hány éve is annak?!... Harminc!... Nem!... Harmincöt ... számolgatta félhangosan.

Negyven éves volt, harmincöt év előtt. S már akkor munkaszítt, sovány, csupa- csont. Most is éppen ilyen. Csak a,z arca olyan, mint a gyűrt papír, száz ránc és fakó. A gondolat szárnyra kapta és a régi kép pergett előtte, amint Jánossal, az urával — hej, szegény már harmincöt éve nem él —, de úgy emlékszik, mintha csak tegnap történt volna.

NAPSZÁMBA JÁRTAK mind a ketten. Kora reggeltől késő estig és még azon felül is. Lovat akartak venni. A ló, az ember helyett dolgozik — mondta mindig az ura. Könnyíteni kell már az Rieten, mindenképpen könnyíteni. Ki tudja, hányszor csomagolták r tarisznyába ezt a reményt, a kenyér mellé, szalonna helyett!

Minden este számolgatták a