Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

rrsrr MEGM Mfrltm 1961. AUGUSZTUS 27, VASÁRNAP MEGYEI TÜKÖR í Detlev v on Lilieneren : Klub a hegyek között F újtatva, nehézkes szu- szogá&sal iparkodik a já­tékvonat a Börzsöny hegyei között. Az apróka kerekek vi­dám zenét csattognak a sze­szélyesen kanyargó síneken. Már elhagytuk Morgót, de Börzsönyliget még messze van. A két kocsiból álló erdei vasúton legfőképp turisták; bakancsban, degeszre tömött hátizsákkal — útban Király­rétre. Kétrét görnyedve ha­jolnak ki az ablakokon — másként nem lehet! — úgy gyönyörködnek a tovasiető tájban. A hegyek szelíd lan­kái lefutnak egészen a síne­kig, csak olykor bukkan elő váratlanul egy-egy meredek sziklafal. A tetőkön már a bükk tanyáz, de a pletykál- kodva csörgő patak partjá­ra inkább a cser jellemző. Az a néhány, csomag nél­küli utas, aki nyugodtan meg­ül a kemény padokon, benn­szülött lehet, különben nem beszélgetnének olyan egy­kedvűen, pillantásra sem mél­tatva az igéző, kedves tájat. Lassan fogynak a kilomé­terek. A szikár, morcos arcú kalauz komótos léptekkel baktat a fékkerékhez. Lejtő következik vagy talán meg­álló. — Szokolya? — vallatom. — Hova? — mér végig kí­nos alapossággal. — A tanácsházát keresném... — A következő... — int fejével is, majd megtoldja még: — Ott a tanácselnök! — bök kezével a szomszéd ko­csira s aztán szapora mozdu­lattal forgatja a féket. Odalenn élesedik a kere­kek zenéje. Átlépek a másik kocsiba s máris parolázunk. — Mjkszay Ferenc — bic­cent Szokolya tanácselnöke. — Honnan? — érdeklődöm, hogy oldódjon a hangulat. — Kóspallagról. Hivatalos ügy... — közben vizsgáz­tat szemével: kiféle, miféle vagyok. Az okát is mondja: — Tudja, eeyszer megjártam már ... Mást írtak rólunk, mint ami van. Nem jó dolog az... Csöndesen beszél, kevés szóval, de ahogy formálja a szavakat s kimondja, érződik: sokat próbált ember. Később, néhány óra múlva a tanács­házán bizonyság is kerül er­re. Sok pofont kapott már az élettől. Régen és a közel­múltban egyaránt. A tartása egyenes, a tekintete nyílt, a szava őszinte. M unkásember. Lakatos volt hosszú esztendőkön át. Most tanácselnök. Dolgo­zott Miskolcon, Csepelen, most itt él Szokolyán. Kilen­cedik esztendeje. — A kezdet nehéz volt a városi élet után — tűnődik, visszapergetve az idő kere-: két. — Különösen a család-! nak volt nehéz beieszokni...! Más a város és más itt, a he- í gyek között. — Egyszerűbbé válik az; ember... — fogalmazom meg; a kimondatlan gondolatot. ; — Látszólag igen... Sok min-! den leegyszerűsödik az első; hetekben, hónapokban. Az; ember bele is nyugszik: ez; van, más nincs ..; — Valahogy így gondolom; én is... — bólintok szava-; ra. , i — Pedig téved. Én is té­vedtem. Az emlékeket nem lehet kitörölni az ember fejé­ből. Az emlékek pedig igé­nyeket ébresztenek. S már ott tart az ember, hogy több­re, nagyobbra vágyik ... Meg­kísérli valósággá realizálni a vágyakat... A kérdés akaratlan: — Sikerült? _ A vágyak valóraváltása n em lehet lezárt folyamat mondja inkább csak magá­nak cigarettagyújtás közben. — ötvenhét óta vagyok ta­nácselnök. Négy év nem hosz- szú idő... de azért léptünk néhányat előre. — S nem is kicsiket! — kap­csolódik a beszélgetésbe Kol­lár Mihály, a kultúrház igaz­gatója. — Hogy csak egy pél­dát említsek: ötvenhét óta rendszeresen két színház is játszik a községben. A Déryné és a Petőfi Színpad. Ősztől tavaszig havonta kettő, nyá­ron pedig havonta egy elő­adást tartanak. ötvenhétig színház nem fordult meg a faluban ... Az elnök mosolyog: — A városi ember szereti a színházat. Jó magam is Nos, egy vágy a sok közül ma már kézzelfogható va Ló­ság. Már nem szükséges Pest­re utazni, ha színházat akar látni az ember. — Ez igaz — bólintok rá. — De a városban mégiscsak nagyobb a választék... — Azért unatkozni itt sem kell... — zökkent ki a gon­dolatból Koiiár Mihály. — Ha nem hiszi, jöjjön el esténként a klubba. — A klubba? Klub a he­gyek között? — így igaz! — bizonyít az elnök is. — Fél esztendő óta, hogy megnyitottuk, sokan lá­togatják esténként. — Minden este? — Hétfő és péntek kivéte­lével igen — így a kultúrház igazgatója. — A program? — kíván­csiskodom, mert a szobi já­rásban ilyesmivel eddig még nem találkoztam. — Havonta kétszer klub­est, műsorral, tánccal egybe­kötve — sorjázza Kollár Mihály. — A többi estén: bi­liárd, sakk, különféle társas­játékok ... Alii színházat, fil­met szeretne nézni, bekap­csolja a televíziót. Aki tán­colni akar, ott a zenegép... Aztán tizenkétféle folyóirat között is válogathatnak..; Ő szinte vagyok: Szokolyá- ra utaztamban azon töprengtem a kisvasúién, mit is írhatnék ennek a kis, he­gyekkel körülzárt falunak a kulturális életéről. Gondol­tam, talán tánccsoportja van, esetleg néhány színjátszó kísérletezik azzal, hogy éven­te egyszer-kétszer a színház varázsát lopja az itt élő embe­rek szívébe s most... csa­lódnom kellett. De kelle­mes csalódás ez. Kollár Mihály közben to­vább szövi a szót: — Jelenleg hatvannyolc ál­landó — bérletes — tagja van a klubnak. Ősszel azon­ban szélesíteni szeretnénk a klub állandó látogatóinak kö­rét. A többi között filmve­títéssel egybekötött ismeret- terjesztő előadás-sorozatokat tervezünk. Amivel indul­nánk: A Föld keletkezése — hat részben. Azután talán irodalmi, művészettörténeti előadásokat rendezünk — játékfilmek vetítésével ösz- szekapcsolva. Például elő­kXXXXXXVX^XXXXVXVXXXVV.XXXXX>>XVXXXXNNXXVS.XXXV' adás Jókairól s utána a; Szegény gazdagok című fii-: met vetítenénk és így to-: vább. — Bízunk benne, hogy sike-i vül... — teszi hozzá ag. el- i nők, de mintha felhő suhant; volna végig homlokán. — Bízunk benne... — erő- i siti az igazgató is, aztán még; hozzáteszi: — ...ha mások isi segítenek. A mások ezúttal a falu pe-j dagógusai. Tizenegyen. V an: közöttük olyan is. aki vörös; diplomával végzett az egye-! temen. Gondolom, büszke! volt rá, amikor átvette. S! büszke ma is, valahányszor ; csak szóba kerül. Csak éppen! nem kerül szóba. Nincs ok; rá. A vörös diploma vitrin-! dísszé lépett elő — tuiajdono-i sa elvesztette kapcsolatát: az élettel. Ma már beéri az-: zal, hogy csak az iskolában; tanít s könnyűszerrel lemond i a legalább olyan fontos nép-; művelő munkáról. — A tizenegy pedagógus; közül mindössze hárman segí- • tenek rendszeresen a kui-; turális élet fellendítésében! — vallja most már nyíltan! is az elnök. — Groszmann Fe-j renc a klub vezetője, Nyári! András igazgató (egyben aj falu párttitkára is) és Bá-! thory Ferenc az ismeretter-! jesztő munkát szervezi, irá-! nyitja. A többiek azonban... í A mondat it,t abbamarad, \ de nem kell hozzá nagy kép-; zelőerő, hogy bárki is befe-; jezhesse. A többi nyolc,; köztük a vörös diplomás is,; bezárkózik az iskola és az; otthon falai közé s a gyere-; kékén kívül legfeljebb önma-í gát műveli. Persze, paragra-; fus nincs a népművelő mun-! kára, igazgatói utasítás sem! írhatja elő. De látni az igényt \ s nem tenni semmit tettekké! váltása érdekében ... \ j\! aponta két busz és a kés-; 1 ’ kény vágány ú erdei VSs-'f út köti össze Szokolyát a kül-; világgal. A falut szelíden öle-,!; lik a Börzsöny festői szépsé-! gű hegyei, de a természet!; nyújtotta szépségnél ma már! többre vágynak a szokolyai ! emberek. Közelebb kerülni j a városhoz... S ezt nemcsak í a villanyfény, a kikövezett: járdák, a rövidesen megszé-í pülő kultúrház teszi, de első-; sorban a pezsgő kulturális! élet. S hogy ilyen eleven élet-: tel telítődjék a falu kultúrhá-i za, az nemcsak a község lel-; kés, jó szándékú vezetőin mú-; lik. A pedagógusokon is. És; mindazokon, akik szebb, tar­talmasabb, igazabb életre vágynak, nem másutt, nem is városban, de odahaza, Szo­kolyán. Prakner Pál \\\\X\X\V\VV.\VV\\NtA\\\X\X\VS,X\\VVVVVVV\\\\' EG Y HALOTTNAK Ö, bárcsak élnél! Gyászos varjak ezre. Mely utakon körülöttem csapongóit, Elszállt, galambjaid ba megjelentek. Vidámságod fehér galambjai. Ö, bárcsak élnél! Súlyos és hideg A föld, mely átölelte testedet. Nem járok ott, nem lellek úgyse meg. S találkozás? Találkozás mit ér. Mikor együtt hozsannát zeng az ajkunk, S kacagásod többé nem hallhatom, Kacagásod, vigasztaló szavad: Oly szép idő van. Chasseur hol marad? Szekrényedből a puskát vedd elő S menj, a mezőn még várnak foglyaid. De a kis bükkerdő felé ne térj. Ne dűlj mohára és ne álmodozz. Foglyot figyelj, szórakozott ne légy. Nehogy megszégyenülj kutyád előtt. Minden kóbor verklist elátkozok ma, Ki távoli falukból halk zenével Feléd álmot küld — foglyot nem hozol. S mégis, ha megbűvölne künn a csend A barna rónán, hagyd, ne védekezz. Borsólevest eszünk ma estebédre S Margaux-borunk már szoba-hőfokú. Hozz hát éhséget s jókedvet magaddal. Aztán költőidből olvassz nekem, S ha több is kell, megyünk a zongorához, Éneklünk Braíimst. Franz Róbertét, Schumannt. Ma minden pénzgondnak békét hagyunk. Jóságos ég. hisz a hitelezők Nem ördögök tán. hogy megsüssenek, S csak megleszünk majd. Van még egy szavam: Jó konyakkal töltöttem meg palackod, A rónát, erdőt és a sok mezőt Tiszteltetem, adósságod feledd, A konyhán addig én utána nézek. Ne kozmásodjék a borsóleves. Ö. bárcsak élné!! Gyászos variak ezre. Mely utakon körülöttem csapongóit, Elszállt, galambjaid ha megjelentek, Vidámságod fehér galamjai. Ó, bárcsak élnél! Aprily Lajos fordítása. Üdülő csillagok Lassan vége felé közeledik a nyár, de a Cinemonde című francia filmlap legújabb szá­mának jelentése szerint a filmcsillagok még javában üdülnek. A Cinemonde fotósa ezek közül örökített meg né­hányat. Rosanna Schiaffino olasz filmcsillag ; A Szovjetunió Legfelsőbb ’ Tanácsa a Munka Vörös Zász- ; íó Rendje kitüntetést aáo- ; mányozta Geraszimovnak, a ! neves filmrendező születésé- ; nek 80. évfordulója alkalmá- ! ból. \ * ; Angliában szeptember 3-an ; mutatják be a Gagarinnal a \ csillagokba című színes szov- J jet filmet a világ első űrha- ' jósáról. Október 9—15 között tart- g ják Budapesten a Nemzetközi í Filmarchivum Szövetség vi- \ lágkongresszusát. * \ A velencei filmfesztivál igazgatósága elutasította Nyu- | gat-Németország jelentkezé- í sét. A határozat indokolása: í a fesztiválra kiválogatott í nyugatnémet filmek nívója í távolról sem éri el a követel- í ményeket. í A szintén olasz szépség: Claudia Cardinale + A franciák közül: Brigitte Bardot + És végül az angol Anne Heywood Lelkes Miklós: 7 Faluvégi táj A földekről felém gurul a napraforgó lángoló, barnaküllős kereke s a libák fehér sorompója zárja le az utat előttem egy pillanatra kukoricacsövek zöld trombitáit fújja a nyár — fakult barnán feszül a föld és amíg tovább ballagok egyre messzebb jut bennem is a táj, s tudom, hogy egyszer : ott lesz majd, mint ismerős festmény az emlékezés tárlatain... XXX>XX^X\VCX^.V^^^V^XXXXSXXXXXXXXXVXV^ÄXVV^^^^iV^ JUHÁSZ NÉNI a fotelben szun- : dikált, amikor unokája, Sa- : nyi, megérkezett a motorral. ; Az új motorral. Tegnap vet- ; te... tegnap megvette, huszon- ; kétezerért. ; Sanyi autószerelő. Huszon- ! négy eves. Inkább kis ter- í merit, mint magas. Széles \ homloka sima. Fényes ba rna | haját hátra fésüli. Szemében ! van valami határozott fény. ! Valami különös nyílt láng, ! ezzel nézi a világot, az életet. ! Most ezt a vadonatúj motort \ is, mintha semmi sem lenne i természetesebb annál, mint- í hogy ez is az övé. \ Megvette hát, mert kisgyer- í mek kora óta ez volt a vá- \ gya, kívánsága. ! Mikor együtt volt a hu­ff szonkétezer, a táskájába gyö- \ möszölte a töméntelen ban- f, kőt... és kész. 'j Most a verandán beszélget f, az apjával. Boldogan meséli, ff — Mikor kiértem a Bala- ^ ton felé vezető útra, ott meg- £ eresztettem egy kicsit — a % gépre sandított ragyogó sze- ^ mekkel. — Aztán abban gyö- ^ nyörködtem. hogyan menekül- ^ nek visszafelé a fák, a rétek. Ha pedig egy-egy lovaskocsit jf pillantottam meg, a vánszor- 'ff gó csigák jutottak az eszembe. $ Később széket tologattak, '/f edény csörömpölt, beszélgetés ff is hallatszott, de Juhász néni ■ jf mindezt mellékesen vette '/ csak tudomásul. Az ö gondo­Láng Etelka: A MOTOR \\>!»X\\\\\\Vv\W\\xxxxxxxxxvvxx»-.« ----------­m osta az arcát, letörölgette a vért az ajkáról, bajuszáról és megkönnyebbült szívvel látta, hogy nem halt meg. Nem volt a közelükben senki, aki segíthetett volna. Messzibb, a földeken, asszo­nyok hajlongva kapáltak, de csak egy-egy piros foltként virított a szoknyájuk a távol­ból, vagy egy-egy vászoning fehérlett rajtuk. János a füvön ült és moso­lyogni próbált. Hagyta, hogy törölgesse. mosogassa. Aztán hazavánszorogtak. Másnap nem tudott fel­kelni. Jött az orvos. Tüdőbaj — mondta. Miért hagyták a bajt így elharapózni? — Miért? ... Hát miért? ... Az orvos egyre gyakrabban jött és a patikába is egyre sűrűbben vitt el az út. A pénz, a ló ára olyan gyorsan elfogyott, mintha csak kivág­tatott volna, mint egy meg­vadult csikó. Jánost azon az őszön a domboldali kis temetőbe vit­ték ... M8T0RBERREGÉSRE ocsúdott. Felállt, és az ablakhoz igye­kezett. hogy lássa Sanyit, az unokáját. Csakhogy fájás tér­dekkel nem lehet fürgén ug­rani, amíg az ablakig biceg, Sanyi három utcasarkon is tűi repül, az új motorral, amit tegnap vett, bizony, teg­nap megvette huszonkétezerért. pénzt, hogy mennyi van és mennyi kell még, hogy a lo­vat megvehessék. Közben hányszor mondta az urának: — Ne törd magad ennyire! Elfogysz már, mint az égő gyertya! Egy reggel is lapos tarisz­nyával indultak napszámba. És ott, a kis pataknál, ahol elkanyarog az út a mező felé, ott megtántorodott János, mint a részeg ember. — Semmi, semmi — mond­ta —, egy kicsit megszédül­tem. Menjünk csak tovább! Hanem alig vitték a lábai. Két lépés után meg kellett állani. De hogyan! Nem. nem tudja elfelejteni azt a képet. János falfehér lett. Hirtelen mély, sötét árok futott a szeme alá, a szájaszéle elfe- héredett és a földre zuhant. Hosszú, nagy ember volt és ahogyan arcra esett széttárt karokkal, olyan volt, mintha a világot akarná megölelni, a szívére szorítani. Lerohant a patakhoz, a kö­ténye madzagját oldotta meg kapkodva és a kötényt vi­zezte be, azzal rohant János­hoz, a ki már próbált viasz­sárgán föltápászkodni a főid­ről. A vizes köténnyel meg­lata a motornál is sebesebben száguldott, visszafelé, mert az öreg már hátra néz. Előrefelé hiába meresztgeti a szemét, számára alig van látnivaló. — Hány éve is annak?!... Harminc!... Nem!... Har­mincöt ... számolgatta fél­hangosan. Negyven éves volt, har­mincöt év előtt. S már akkor munkaszítt, sovány, csupa- csont. Most is éppen ilyen. Csak a,z arca olyan, mint a gyűrt papír, száz ránc és fakó. A gondolat szárnyra kapta és a régi kép pergett előtte, amint Jánossal, az urával — hej, szegény már harmincöt éve nem él —, de úgy emlék­szik, mintha csak tegnap tör­tént volna. NAPSZÁMBA JÁRTAK mind a ket­ten. Kora reggeltől késő estig és még azon felül is. Lovat akartak venni. A ló, az em­ber helyett dolgozik — mond­ta mindig az ura. Könnyíteni kell már az Rieten, minden­képpen könnyíteni. Ki tudja, hányszor csomagolták r ta­risznyába ezt a reményt, a kenyér mellé, szalonna he­lyett! Minden este számolgatták a

Next

/
Thumbnails
Contents