Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-03 / 181. szám
1961. AUGUSZTUS 3, CSÜTÖRTÖK mecvti *r$Ü£r§an ,\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ I I í Ä munka nehezét fj, y ^ vállalják i Nehezen, nagy rábeszé- ff ff lésre vállalkozott csirke- fi ff nevelésre Kovács Balázs | ff és felesége, a nagykőrösi 'fi | Rákóczi Termelőszövetke- ff ^ zet két tagja. A terme- ff ff löszövetkezetben ugyanis ff $ korábban nem folytattak ff ff nagyüzemi baromfineve- ff ff lést, így az úttörömunkát ff ff nekik kellett elvégezni. fi, y y ff A tsz vezetősége július fi ff elején 2500 naposcsirkét ff f rendelt, amelynek a gon- fi ff dozását végül mégiscsak ff ff elvállalták Kovácsék. Igaz, ff í éjjel-nappal a kiscsirkék ff ff mellett volt valamelyikő- ff ff jük, de az eredménye is ff ff megvan. A csirkék négy- ff ff hetes korra átlagosan el- ff ff érik a harminc dekát, az £ ff elhullás pedig szinte el- ff ff enyésző: mindössze 1,9 ff ff százalék. fi, f A szép eredményeket lát- f. ff va, a szövetkezet tagsága ff 'f kedvet kapott a nagyüze- ff ff mi csirkenevelésre, de ff ií ugyanezt lehet mondani ff ff Kovácsékról is. A közel- ff ff múltban azzal a kéréssel ff ff fordultak a tsz vezetőségé- ff ff hez: biztosítsa a folyama- ff ff tos csirkeszállitásokat, ők ff ff vállalják, hogy a legkri- ff ff tikusabb időszakban, te- ^ ^ hát a szállítástól a négy- £ fi hetes korig, felnevelik a £ I csirkéket, úgymond elöne- fi ff vélik. Négyhetes kor után ff ff újabb gondozók kezébe ff ff kerülnek az állatok. A ff ff tsz vezetősége eleget tesz ff íKovácsék kérésének, s ff ff megrendelte az újabb 2500 ff fi. csirkéből álló szállítmányt, fi '/ $ ív\\\\\\\\\\\\\\\w^ Negyvenmillió szölővessző A megye mezőgazdaságának ötéves terve nagy területen irányoz elő nagyüzemi szőlőtelepítést. A telepítésekhez a szőlővesszők java részét a megyéből kell biztosítani. A megyei tanács mezőgazda- sági osztályai széleskörű szervezőmunkát kezdtek a szőlő- termeléssel foglalkozó termelőszövetkezetekben, hogy minél több szőlővesszőt biztosítsanak a telepítésekhez. A számítások szerint ugyanis már az első évben mintegy negyvenmillió szőlővesszőre van szükség. A nagyüzemi szőlőtelepítésekhez szelektált, tehát fajtaazonos szőlővessző szükséges, ezért ezek kiválogatását még a szüret kezdete előtt meg kell kezdeni. Nyolcezer lakos egy fodrásszal, 2100 rádió műszerész nélkül SZOLGÁLTATÓ KISIPAROSOKAT KERES A FALU Tatárszentgyörgyön 120 motorkerékpár- és több száz kerékpártulajdonos nagy gondba kerül, ha valami javítanivaló akad a masináján. Szekérre rakhatja, vagy sok-sok kilométeren át gyalog tologathatja, amíg a harmadik határban műszerészt talál. Pedig az a község, ahol ennyi motor és kerékpár van, biztos megélhetést, jó keresetet nyújtana egy műszerész kisiparosnak. Hiába keres azonban a községi tanács olyan műszerészt, aki Tatárszentgyörgyön letelepedne, sehol sem talál. Műhelyt biztosítana a számára, lakást azonban nem tud adni és ez a bökkenő. Hasonló a helyzet a dabasi járás más községeiben. Nem mindenütt műszerész, de ilyen vagy olyan szolgáltató kisiparos több helységben is hiányzik. Alsónémediben és Bugyin például annak, aki kis családi házat akar építeni, vagy a meglevőt tataroztatok szeretné, más faluban kell kőművest keresnie, ha ugyan talál. Sáribdn a n öltnek okoz gondot, hogy se női szabó, se női fodrász nincs a községükben, pedig hát ők is szeretnek szépen öltözködni, szép frizurát hordani. Ináreson szintén a női fodrászt hiányolják a nők, Her- nádon pedig a női szabót. Gyálon, ahol a szép nem fodrászigényét két női fodrász kisiparos elégíti ki, a férfiaknak van panaszolni valójuk: nincs borbély. Igaz, hogy a két női fodrász, ha kell, borotvál, a férfiak haját is lenyírja, csakhogy a lányok, asszonyok nem ' szeretnek a férfiak előtt szépítkezni. Különben is annyi a hölgyvendég a két fodrászüzletben,! hogy gyakran idő sem jut a férfiak arca vagy feje számára. A közel hétezer lakosú községben igazán elkelne legalább egy kifejezetten férfi- fodrász szaküzlet. Mégsem ennek a hiányát érzik legjobban a gyáliak. Elektroműszerészre lenne leginkább és nagyon sürgősen szükségük. A községben nagyon sok mindenféle elektromos készülék van, a dabasi járás területén kétségkívül Gyálon van a legtöbb gépesített háztartás, mégpedig villanygépekkel felszerelt háztartás. A töméntelen sok villanytűzhely, hűtőszekrény, takarítógép mellett pedig a község 1817 házában kétezerszáz bejelentett rádió- készülék és 134. televízió működik. Televízió a házaik hét és fél százalékában! Ez a fővárosi arányokat is messze túlszárnyalja. Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy a házak legtöbbjében a kút vizét is villanymotoros szivattyú segítségével vezetik be a lakásba, nyilvánvaló, hogy ebben a községben jó lehetőségei lennének az elektroműszerésznek. Műszerész azonban nincs, és a községi tanács hiába igyekszik szerezni egyet, jelentkező sincs. Érthető tehát, ha a szolgáltató kisiparosok hiányának megszüntetését az érintett községeik lakossága már régen sürgeti. Foglalkozott ezzel a problémával vagy egy hónapja a Dabasi Járási Tanács végrehajtó bizottsága is, erről lapunk hasábjain már beszámoltunk. — A Pest megyei Hírlap tudósítása nyomán — újságolja Korsós Gyula, a járási tanács iparügyi csoportjának vezetője — az ország különböző részeiből jelentkeztek kisiparosok. Egyik dunántúli jelentkező azonban kijelentette, csak akkor hajlandó járásunkban letelepedni, ha a járási tanács 3000 forint jövedelmet garantál neki. Más érdeklődők a lakástól tették függővé, vállalkoznak-e arra. hogy eljöjjenek. liakást persze egyik község sem tud biztosítani, egyik-másik viszont valamilyen műhelyt vagy arra való helyiséget igen. Az ócsai tanács például teljesen berendezett férfifodrászműhelyt adna át annak a fodrásznak, aki hajlandó lenne a községben dolgozni. A nyolcezer lakosú faluban jelenleg egyetlen borbély működik. Ú jhartyánban viszont öt Mitől félnek a gyömrői asszonyok? Intézkedések — gondok légiójává! Annak idején tetemes összeget fordítottak a kis üzem berendezésére, s egy-egy profil beállításához szükséges gépekre. Ha a salalkali gyártását elveszik — a vezetők véleménye szerint — nem tudják megfelelően kihasználni az itt levő speciális rendeltetésű gépeket. Túl a népgazdasági érdekek kockázatán, huszonöt család kenyeréről is szó van. Az a kérdés sem mellékes, vajon miéri adltík ál a profil! annak a vegyipari vállalatnak, ahol nem kimondott konyhai vegyicikkeket készítenek? Ráadásul a pesti vállalatnak nem is életfeltétele az évenként 20—25 tonnányi nyersanyag feldolgozása. A minisztérium azzal érvel, hogy csökkent a salalkali utáni érdeklődés — nem vonjuk kétségbe —, viszont pusztán ez a tény még nem magyarázza a profil átadásának helyességét. Mint a napokban értesültünk, a Vegyi és Kézműipari Vállalat igazgatósága keresi a megoldást, hogyan biztosíthatná a gyömrői részleg munkával való ellátását. Jó lenne, ha a minisztérium illetékesei is felülvizsgálnák, nem lehetne-e változtatni az elképzeléseken ? S. P. fodrász is van, holott a község lakosainak száma még a háromezret sem éri el. Az ipari osztály mindegyikkel beszélt, megpróbálta rávenni őket, vállalja el valamelyikük az ócsai fodrászságot. Még csak oda sem kellene költöznie, autóbusszal, vonattal könnyen megközelíthetné a műhelyt, az eddigi kereseténél pedig lényegesen több jövedelemre tenne szert. Egyik sem vállalkozik az öt közül, holott négyük csak a hét négy napján dolgozik, a többi napokon még csak a műhelye ajtaját sem érdemes kinyitnia. Viszont ugyancsak Ócsán, a Pest megyei Hírlap tudósítása nyomán, két, addig alkalmazásban dolgozó, a községben lakó kőművesmester kiváltotta iparigazolványát és már mind a kettőnek több megbízása van, javában dolgoznak. Táborfalván, ugyancsak cikkünk nyomán, két új kisiparos: egy férfi- és egy női fodrász nyitotta meg műhelyét. Ezek azonban, bár tanult szakmunkások, nem rendelkeznek mesterlevéllel, ezért nem iparigazolványt, csupán működési engedélyt kaphattak. A férfifodrász valamikor Her- nádon, az apjánál szabadult fel, de a műhely kettejük számára már nem nyújtott volna megélhetést, különben is Táboríaiváról nősült és a felesége szüleinek a házába költözött. Azóta, immár nyolc év óta nem dolgozik a szakmájában, vasúti pályamunkás volt eddig. Most villámgyorsan egy konyhahelyiséget alakított át ideiglenesen műhellyé, amíg megfelelő toldaléképülettel a végleges megoldást megvalósítja. A női fodrászműhely tulajdonosa viszont egy kamrában rendezkedett be, de fél éven belül műhelyt épít, abba helyezi át focirászszaIonját. Mindössze tizennyolc éves, pár hete fejezte be Cegléden tanulóéveit. Felszabadulása után ily módon azonnal önállósította magát, hogy a község női lakosságának régen sürgetett kívánságát teljesíthesse. A többi község iparoshiánya egyelőre megoldatlan, pedig kétségkívül jó keresethez jutna az iparos, aki akármelyikbe települne. Mi lehet tehát az oka, hogy jelentkező, ha gyéren is, de van, vállalkozó azonban nincsen. — Elsősorban a lakáskérdés — fejezi ki Korsós Gyula a véleményét. — Bérlakás egyik községben sem kapható, viszont eladó ház .majdnem mindenütt akad. Ináreson, ahol motorszerelőre égető szükség lenne, műhelynek alkalmas hely is van. Éppen most alkudozik egy eladó házra az a motor- szerelő. aki egzisztenciáját ebben a községben akarja megalapítani. Csakhogy nem mindegyik kisiparosnak van házvételre pénze. Ettől azonban mégsem függhet a falu szolgáltató iparosokkal való ellátásának megoldása. A dolgozó lakosság kényelme érdekében feltétlenül szükség lenne valami átfogó, hathatós intézkedésre. A probléma fontossága tudatában a magunk részéről már csak azért is, mert a szolgáltató kisiparos-hiány természetesen nem határolódik el csupán a dabasi járásra, sem Pest megyére, hanem országos jelenség, felvetjük azt a megfontolandó ötletet, hogy talán lehetséges lenne a falura költöző kisiparos számára lakóháuvásárláshoz kedvezményes hitel nyújtása. De talán még ennél Is célravezetőbb lenne, ha minden falu a saját felnövő fiatalságából neveltetne neki szükséges szakképzett iparost. Szokoly Endre TÁBORRÓL TÁBORRA A szolgálatos őrs segédkezik az ebédlőben + + Látogatók érkeztek a táborba: a gyerekek színes élményeiket mesélik apukának Az őrség nem mozdulhat el a helyéről. A szolgálat „nehézségeit” heves sakkcsatával könnyítik A dabasi és a ráckevei járás válogatottja röplabdában méri össze erejét Uttörőrovatunk hasábjain írtunk már a Pest megyei úttörők Zamárdiban levő vezetőképző táboráról. Beszámoltunk arról a nagyszerű munkáról, önzetlen segítőkészségről is, melyet a pártós tanácsszervek, úttörőcsapatok, vállalatok és magánosok tanúsítottak a tábor felépítésekor. Az avatás napjától — 1956. július 15-től — eltelt idő óta mintegy ötezer úttörő töltött itt kellemes, felejthetetlen napokat, élvezte a Balaton s a nyár örömeit. Éz év nyarán első ízben, vezetőképzés folyik a táborban. Képeink a dabasi és a ráckevei járás őrsvezetőképző táborában készültek, s a tábor egyik mozgalmas napját örökítették meg. Tábori viszonylatban korszerű Az ízlésesen megterített ebéd- mosdó áll az úttörők rendel- lobén példás rendben folyik az kezésére. étkezés Közben a salalkali gyártására is berendezkedtek, s jó minőségű vegyianyagot gyártottak, hogy szinte az ország valamennyi részéből jöttek az érdeklődők, s annyi megrendelést kaptak, hogy gyakran nem is tudtak eleget tenni az igényeknek. Egy szép napon — ez év március 27-én nem vonták ugyan vissza a gyártási engedélyt, ellenben a Belkereskedelmi Minisztérium — mint ■a telep vezetője, Matyó József elmondotta — utasította a FÜSZÉRT vállalatokat, hogy ezentúl a salalkaliszükség- letüket csak a vegyipari kiszerelő vállalatnál szerezne- tik be. Ezzel a rendelkezéssel lényegében megbénították a kis üzemet.. A hír természetesen jogos aggodalmat váltott ki az itt dolgozó asszonyokból, s néhányan Nagy Józsefné könnyűipari minisztert is felkeresték — kérvén, ne vegyék el a kis üzemtől a munkalehetőségei. A vizsgálat megindult, s végeredményben a felsőbb szervek úgy határoztak, hogy szeptemberig még gyárthatják a salalkalit. Mi lesz azután? — kérdezik ismét az asszonyok? Mit csinálunk a berendezéssel? — kérdezheti a vállalati Hat esztendeje mái-, hogy a Pest niegyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat Gyömrőn is megszervezte egyik részlegét Tekintélyes összegű beruházásból — a korábban évek óta nem használt vágóhídon vegyiüzemet rendezett be, hogy a rászoruló, magános, csökkent munkaképességű, vagy nagycsaládos asszonyoknak munkát biztosítson. Kezdetben kékítőt gyártottak itt — aztán ma sem tudni miért, elvették ezt a profilt a kis üzemtől. A vállalat vezetői, hogy továbbra is kenyeret biztosítsanak a húsz, időnképt huszonöt asszonynak, új cikk gyártására tértek át: hozzáfogtak a citrompótló készítéséhez. Ehhez is beszerezték a szükséges tablettázó gépeket, éjjel-nappal dolgozott a kis üzem, s mi tagadás, derekasan helytálltak az asszonyok az ellenforradalmat követő szűkös hónapokban is, amikor a kereskedelem korlátlan mennyiségű citrompótlót átvett a vállalattól. Igen ám, csakhogy, amint az igényeket kielégítették, főképpen pedig más üzemek is hozzákezdtek a termeléshez, a gyömrői vegyiüzemtől megvonták az engedélyt és átadták a cikk gyártását a Budapesti Sütőporgyárnak,
