Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-25 / 200. szám

re irr meg ve® zfitrlap 1961. AUGUSZTUS 25, PÉNTEK „Meg kell egyezni, mert nincs más józan alternatíva" Nyugati vélemények a német kérdésről — Újabb Berlinnel foglalkozó szovjet jegyzék Mivel a beharangozott nyu­gati kezdeményezések határ­ideje már többször is lejárt, szinte mindegyik angol lap a franciákat vádolja a Berlinnel kapcsolatos huzavona miatt. Ezt a vonalat most már át­vette a New York Times is azzal a megszorítással, hogy nem alapvető ellentét áll fenn az amerikai—angol ál­láspont és a francia felfogás között, hanem csupán az idő­zítés, a módszer és a megkö­zelítés módozataiban jelent­kezik különbség. A lap ugyanakkor megemlíti, hogy más források szerint az el­lentétek igen élesek a nyugati szövetségen belül. A New York Times vezér- cikke — amelyet szintén en­nek a kérdésnek szentel —, miközben megismétli azt az álláspontot, hogy a szovjet ja­vaslatok elfogadhatatlanok, egyben leszögezi: „Ha a Szov­jetunió külön békeszerződést köt Kelet-Németországgal, az nem casus belli Amerika számára.” Az újság szerint ugyancsak „nem jelenthet há­borús okot a Kelet- és Nyugat- Berlin közötti övezethatár le­zárása”. Londonban úgy magyaráz­zák az amerikaiaknak ezt a kettős állásfoglalását — amely szerint a javaslatok ugyan el­fogadhatatlanok, de lényegé­ben nem lehet tenni semmit gyakorlati megvalósításuk el­len —, hogy az Egyesült Államok kor­mánya tekintélyét félti az érdemleges tárgyalásoktól. — Kennedy már szívesen belemenne valamiféle tárgya­lásos megoldásba, csak még azt nem tudja, hogyan lehet a tárgyalások eredményét a republikánusok előtt aríieri- kai győzelemnek feltüntetni — mondta egy Londonban tartózkodó washingtoni po­litikus. Kingsley Martin neves an­gol publicista erre megjegyez­te: — Ha az amerikaiak presz- tizsokokból sokáig húzzák az időt a tárgyalások megkez­désével, akkor végül is úgy alakulhat a dolog, hogy a tár­gyalóasztal másik oldalán Hruscsov helyett majd Vlb- richtot találják és meg kell majd egyezniük, mert nincs más józan alternatíva. — Vajon hogyan fogják ezt amerikai győzelemnek feltün­tetni? Nem lenne-e helyesebb tehát minél előbb leülni tárgyal­ni és abbahagyni a nyu­gati háborús hisztéria fo­kozását olyan elképesztő nyilatkoza­tokkal, mint amilyet például Johnson alelnök tett Nyu- gat-Berlinben — mondotta Kingsley Martin. Az angol közvélemény kö­rében nagyon éles visszhangot keltettek ugyanis Johnson- nafc azok a kijelentései, ame­lyek a nyugatnémeteket „a j szabadság bajnokainak” tün- I tetik fel. A szovjet kormány azonos szövegű jegyzékeket juttatott el az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormányához. A jegyzékek­ben tiltakozást jelent be az ellen, hogy a Nyugat-Berlinbe veze­tő légifolyosókat a nyu­gatnémet militarizmus felforgató és reva.nsvá- gyó céljaira használják fel. A szovjet jegyzékek rámu­tatnak arra, hogy „durván megszegték az 1945-ben szü­letett megállapodást, amely­nek értelmében légifolyosókat jelöltek ki a három nyugati hatalom számára, átmenetileg arra a célra, hogy biztosítsák katonai helyőrségeik szükség­leteinek fedezését, de nem arra. hogy a nyugatnémet militarizmus felforgató és re- vansvágyó céljait mozdítsák elő”. A jegyzékek hangsúlyozzák, A franciák tunéziai agressziója rendkívül növeli a feszültséget Az ENSZ-közgyülés szerda esti ülése nöke berekesztette az ülést, s a legközelebbi tanácskozást csütörtökön — magyar idő szerint 15.30 órára — tűzték ki. Erről lapzártáig nem ér­kezett jelentés. hogy az utóbbi időkben erő­sen fokozódott a Német Szö­vetségi Köztársaság bizonyos köreinek nyugat-berlini pro­vokációs tevékenysége. „Ez a tevékenység olyan méreteket ölt, hogy már e térség béké­jének és nyugalmának meg­sértésével fenyeget”. A légifolyosókon jutnak el Nyugat-Berlinbe a bonni kor­mány és szövetségi gyűlés hi­vatalos képviselői, akik a re­pülőtérről egyenesen tüntető „tájékozódó” körútra indulnak a városban, ellenséges nyi latkozatokat tesznek a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió ellen. A jegyzékek rámutatnak ar­ra. hogy a bonni kormány­körök fokozódó nyugat-berli­ni mesterkedései a helyzet kiélezésére irányuló törekvő, süket bizonyítja, azt a szándé­kukat, hogy bonyodalmakat és konflik­tusokat akarnak felidéz­ni, összeütközést próbál­nak kirobbantani a nyu­gati hatalmak és a Szov­jetunió között, a nyugat­német militaristák és re- vanshirdetők javára. A szovjet kormány követe­li-, hogy az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia és Franciaország kormánya ha­ladéktalanul tegyen lépéseket a bonni kormány törvényte­len éo, kihívó nyugat-berlini cselekményeinek beszünteté­sére. Hruscsov beszélgetése Drew Pearsonnal Hruscsov, a Szovjet Minisz­tertanács elnöke, aki rövid pihenőn a Kaukázus Fekete­tengeri partvidékén tartózko­dik, fogadta Drew Pearson amerikai újságírót és beszél­getést folytatott vele. Angolai helyzetkép Az angolai felkelők csak­nem féléve vívják egyenlőtlen harcukat a szabadságért és a függetlenségért a portugál csapatok ellen. A legmoder­nebb fegyverekkel felszerelt gyarmati csapatok támadásai elől az angolaiak kénytelenek voltak az ország északi részé­ben levő erdőkbe és hegyek be vonulni. De továbbra is hősi ellenállást fejtenek ki, meghiúsítják a „láza­dás villámgyors és végér­vényes elfojtására” irá­nyuló terveket. Azok a külföldi tudósítók akik felkeresték a felkelők egységeit, kiemelik a rosszul fel fegyverzett angolai haza­fiak hősiességét, valamint azt hogy a portugál gyarmatosí­tók képtelenek megtörni jogos ügyért küzdő nép el­lenállását. Az AP tudósítója, aki egy sor felkelötábort keresett fel Észak-Angolában, San Salva­dorból jelenti, hogy bár portugál csapatok Angola fő­útvonalai mentén észak felé nyomulnak, az ország északi részének igazi gazdái mégis a felkelők. „Az afrikai felkelők erői — írja a tudósító — az erdők mélyében rejtőznek és csak légitámadással sebezhetők. A főútvonalaktól távolabb, az északi falvakat körülvevő vad rengetegben a naciona­lista partizánok ismerik az erdőket és a mocsarakat ke­resztülszelő szűk utak labi­rintusának minden fordulóját. A portugál katonáknak évek­re van Szükségük, hogy kiűz­zék őket ezekből az erdők­ből.” A kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) hasz­bűnös aknamunkára nálnak fel. A nemzetközi joggal össze­egyeztethetetlen, tarthatat­lan és a béke ügyére nézve veszedelmes a potsdami szer­ződést aláíró nyugati hatal­mak álláspontja, amely a né­met militarizmus elleni há­borúban szerzett jogokra hi­vatkozva a Német Szövet­ségi Köztársaság revansista uralkodó köreinek fegyver­kezési politikáját segítette és segíti. Ugyanakkor a nyu­gati hatalmak jogsértő mó­don mentesítik a Német Szö­vetségi Köztársaságot attól, hogy teljesítse azokat a kö­telezettségeit, amelyeket a potsdami szerződés értelmé­ben és a megkötendő béke- szerződés értelmében más népekkel szemben teljesítenie kell. A nyugati hatalmak állás­pontjának, amelyet a Német Demokratikus Köztársasággal szemben elfoglaltak, sem jo­gi, sem morális alapja nincs. Céljuk, hogy megőrizzék a Német Demokratikus Köztársaság szívében, Nyugat-Berli.nben, a meg­szállási rendszer segítsé­gével teremtett és fenn­tartott, s a Német Demok­ratikus Köztársaság elle­ni politikai felforgató te­vékenység és gazdasági züliesztés sötét Uzelmeit szolgáló szervezeteket. Ez súlyos veszélyekkel terhes. A békeszerződés megkötése mindkét német állammal, a nyugatnémet revansista poli­tika megfékezése, a Német Demokratikus Köztársaság ál­lami szuverénitásának teljes mértékű biztosítása, Nyugat- Berlinnek a megszállási rend­szertől megszabadított demi- litarizált, szabad státusszal rendelkező békevárossá vál­toztatása, nemzetközi össze­köttetéseinek biztosítása, meg­felel minden nép érdekeinek, s különösen létfontosságú ér­deke ez az egész német nép­nek. A Magyar Népköztársaság kormánya fenntartás nélkül támogatja a testvéri Német Demokratikus Köztársaság kormányát, a Német Demok­ratikus Köztársaság állami szuverénitásának és biztonsá­gának védelmében; így támo­gatja a hidegháborús erők nyugat-berlini felforgató gó­cának elszigetelésére tett ha­tékony intézkedéseit is. Ha­laszthatatlan követelménynek tekinti, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság szuveré- nitása a békeszerződés meg­kötésével teljessé váljék. A magyar kormány, átérez­ve azt a nagy felelősséget* amely a német kérdés békés rendezésében minden béke­szerető kormányra hárul, ki­jelenti, hogy kész részt ven­ni a német békeszerződés meg­kötésének tárgyában össze­hívandó békekonferencián és eltökélt szándéka más béke­szerető államokkal együtt aláírni mindkét német állam­mal a békeszerződést. Ameny- nyiben e javaslat továbbra is a nyugati hatalmak elutasí­tásával találkozik, úgy a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya, szövetségeseivel és más békeszerető országok kormá­nyaival együtt, alá fogja írni a békeszerződést a Német De­mokratikus Köztársasággal. Az európai béke és bizton­ság ezen alapvető kérdésé­nek békés rendezése nem tűr halasztást. Szufanuvong rádióbeszéde Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front pártjá­nak elnöke a Patct Lao Hang­ja rádióban mondott beszédé­ben foglalkozott a laoszi koa­líciós kormány megalakításá­nak kérdésével. Hangsúlyozta, pártja továbbra is lankadatla­nul harcol azért, hogy mind a három laoszi fél részvételével, Souvanna Phouma miniszter- elnökkel az élen, mielőbb megalakuljon a laoszi koalí­ciós kormány. Ha most nem teszünk meg mindent az agresz- szív nyugatnémet re- vánspolitika visszaszorítá­sa érdekében, akkor meg­növekszik a háborús ve­szély Európában. A magyar nép nem várja meg, amíg az imperialisták olyan helyzetet tudnak Európa szívében teremteni, amely elkerülhetetlenné tehet egy újabb háborús pusztítást. Ab­ból kiindulva, hogy a békét nem elegendő óhajtani, ha­nem cselekedni kell a béke biztosításáért, a magyar kor­mány a néptől kapott megbí­zatása következetes teljesítésé­nek tekinti a német békeszer­ződés megkötésére és a nyu­gat-berlini helyzet rendezésé­re a Szovjetunió kormánya és a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya által .elő­terjesztett javaslatok támo­gatását és az európai béke biz­tosítását célzó valamennyi akcióban való tevőleges rész­vételét. (MTI) (^J^etten tő (14)-3rí a : -Jiorvát li J^őzóej! ujuez j doltam: azt mondom majd a gazdáimnak, hogy maga, Gé­zuka, a nevelt fiam, idáig vi­déken tanároskodott. Jó lesz? — Jó, hiszen szinte így igaz. — A miniszter úr is, meg a titkár úr is meg fogja en­gedni, hogy egyelőre itt ma­radjon. Persze akármeddig itt maradhat, azt, hogy „egye­lőre”, csak miattuk mondom. — Tulajdonképpen kik lak­nak a spanyol házban? — kérdezte a tanár. — Hát kérem, először is a miniszter úr, vagyis a követ, és a felesége. A miniszter úr mór idős ember, de azért jól bírja magát, csak az a baja, hogy gyakran előveszi a kösz- vénye. Ilyenkor fürdőzni megy. Van nekik Hévíz mel­lett egy csinos kis villájuk, oda utaznak. Ámbár nem tu­dom, most mit csinálna, ha kiújulna a betegsége, mert nincs, aki helyettesítse. A ta­nácsos úrék tán három hete utaztak haza Madridba. A ta­nácsos úr megbetegedett, alig­ha jön már vissza. így aztán most csak ketten vannak hi­vatalosan. a miniszter úr, meg a titkár úr. A titkár úr még fiatal ember, olyanforma idős, mint Gézuka. Jó eszű fiú. egy kicsit magyarul is tud. de a miniszter úr és a családja alig tud pár magyar szót. A titkár úr különben az én gazdám. Nem sok ügyet vet rám, hiszen nélküle is tu­dom én a dolgomat. Meg az­tán mostanában igen elfog­lalja a hivatala. Ö áll helyt a tanácsos úr helyett is, aki. mondom, hazautazott. Most ő a konzul is. Hetente kétszer van itt félfogadás, olyankor a titkár úr jön le a fogadóiro­dába. — Eszerint a titkár úr itt a totum-factum? — kérdezte Géza. — Nem egészen — magya­rázta az öreg. — A miniszter úr is nyakig van munkával. A tanácsos úr pedig éppen a sok dologba betegedett bele. — Hát a spanyol kormány­nak olyan sok dolga akad a magyar kormánnyal? — cso­dálkozott Géza. — Alighanem sok, Gézuka, mert gyakran már magam is sokalltam a nagy nyüzsgést. Volt úgy, hogy örökké meleg volt a kilincs. Jöttek-mentek a futárok is, meg aztán kü­lönféle előkelő, hivatalos sze­mélyek. A miniszter úr is be­bejárt a magyar külügymi­nisztériumba, ezt a sofőrtől tudom. Na aztán esténként az a sok vacsora, vendégség, te- refere. Furcsa mesterség az, övék, Gézuka, ezek a diplo­maták csak akkor dolgoznak igazán, amikor a kívülálló azt hinné, csupán szórakoz­nak, iddogálnak, meg vacso- rázgatnak. — Mostanában is ennyien járnak ide? — aggódott a ta­nár. — Hát jönnek-mennek itt elegen, de az ördög tudja, tán nem annyian, mint azelőtt Mintha az utóbbi egy-két hó­nap alatt alábbhagyott volna a forgalom. A konzulátuson sincsen annyi munka, úgy lát­szik, mostanában nemigen osztogatják az útleveleket. Géza tűnődve jegyezte meg: — Pedig olyan csendesnek, szinte elhagyatottnak látszik ez a ház. — Na igen, ma vasárnap van, Gézuka. Gulyás hallgatott, majd kisvártatva felélénkülve foly­tatta: — Igen, még nem említet­tem, a miniszter úréknak van egy lányuk, a Juanita kisasz- szony. Hm ... nagyon takaros kislány, húsz esztendős. Tu­dom, megakad majd rajta a szeme, Gézuka — hunyorított ravaszul Gulyás. — De vi­gyázzon ám vele. mert ezek az unatkozó úri kisasszonyok roppant veszedelmesek. A sze­gény titkár úrnak is alig van tőle maradása. — Megmondaná a nevüket is, Gulyás bácsi? — Hát az már bajos dolog — vakarta a tarkóját Gulyás bácsi. Én csak miniszter úr­nak, meg nagyasszonynak, meg kisasszonynak, meg titkár úrnak szólongatom őket. már amikor nagynehezen szót vál­tunk egymással. Az ő nevei­ket bizony az ördög sem tud­ja megjegyezni, olyan kacska- ringósak, és hosszadalmasak. Géza elmosolyodott: — Na. majd én könnyebben megjegyzem. Jani bácsi. Hi­szen én csaknem úgy beszé­lek spanyolul, mint az anya­nyelvemen (Folytatjuk) vetségi személyzet lakóépülete gyanánt szolgált A kis épüle­ten túl kétholdas park terült el, s a park hátsó részében^ pompás villaépület magaso­dott. A villa részint a követ- ségi irodákat, részint a követ lakását foglalta magában. Géza szótlanul követte az öreget, aki a külső kis épü­let egyik félemeleti lakásába nyitott be. i — Ez az — tessékelte be Gézát Gulyás bácsi. — Ez itt egy kis előszoba, emez meg egy konyhaféle, itt szoktam főzőcskézni magamnak. Emitt pedig van a szobám. Ügy gondoltam, Gézuka, hogy én ellakom a konyhában, maga pedig a szobában. Nem tu­dom, jó lesz-e? A tanár hálásan pillantott az öregre. Gulyás kivette a fiatalember kezéből a bőrön­döt, s feltette az asztalra. Majd az ablakhoz lépett: — Ez az ablak az utcára nyílik. Innét szemmel tart­hatja a környéket, Gézuka. Ámbár azt ajánlanám, hogy ne mutatkozzék túl gyakran az ablakban, mert úgy gon­dolom. nem volna okos dolog . kikürtölni, hogy nálam lakik. — És a házbeliek? — kér- ; dezte Géza. — Az más, azok megtud- • hatják, hiszen előlük nem is ■ rejtegethetném, Már kigon­Mint már jelentettük, az ENSZ rendkívüli közgyűlése szerdán, magyar idő szerint 20.37 órakor összeült és foly­tatta a bizertai kérdés meg­vitatását. A délutáni ülésen felszólaló szaud-arábiai küldött kormá-J nya nevében támogatásáról biztosította a tunéziai népet, majd bírálta Franciaországot, mert nem teljesíti a Biz­tonsági Tanács határoza­tát. s nem vonja vissza csapatait régebbi állá­saikba. Rámutatott a nyugati hatal­mak felelősségére is, amelyek nem foglaltak állást a Bizer- tát megszálló francia katona­ság kivonása mellett. A Szaud-Arábia képviselője után felszólaló indonéziai kül­dött megállapította, hogy a franciák Tunézia ellen indí­tott agressziója rendkívüli mértékben növeli a feszültsé­get. Az indonéz küldött népé­nek szolidaritásáról biztosí­totta a tunéziai népet. Köve­telte a tunéziai területen tar­tózkodó francia katonaság ha­ladéktalan, teljes és feltétel nélküli kivonását, majd fel­szólította az ENSZ tagálla­mait, támogassák az afro­ázsiai országok határozati ja­vaslatát. A szudáni küldött szintén a bizertai helyzet „robba- nékonyságára” mutatott rá és sürgette a válság gyors megoldását. Afganisztán küldötte is arra kérte a közgyűlést, szólítsa fel Franciaországot a Bizton­sági Tanács határozatának be­tartására. valamint csapatai­nak visszarendelésére. Síkra- szállt azért is, hogy Francia- ország és Tunézia kezdjen tárgyalásokat. Hollandia küldöttének fel­szólalása után a közgyűlés el­Gulyás bácsi és Géza fel- izálltak egy másik villamos- ■a, amely éppen indulóban /olt az Olasz fasor felé. Az lton minduntalan nyilas cso­portok tűntek fel. Az ácsorgó nyilas csoportokhoz német ka­tonai gépkocsik surrantak és a nyilasok fürgén kaptak ,a kocsikról osztogatott fegyve­rek, kézigránátok után. — Leszállunk — intett az öreg Gulyás. A meredek, szeszélyesen kanyargó Szentiványi utcán kapaszkodtak felfelé. Útköz­ben egy lelket sem láttak. Kétoldalt nagy, kertes villák szegélyezték az utcát. Hom­lokzatukat repkény futotta be. Egy hatalmas tölgyfakapu előtt megálltak. Gulyás kul­csot kotort elő a zsebéből, s kinyitotta a zárat. Géza a ka­pura szerelt fényes réztábla szövegét böngészte. Ez hát a spanyol követség épülete. A tanár alaposan szemügy- ; re vette a spanyol házat. A i hosszú, magas kőkerítést : nemrég vakolhatták. A nehéz I veretű, tágas főkapu egy szá- ; ráz bejáróba nyílt. A kapun ! túl egy kisebb, emeletes épü- ! let emelkedett a száraz bejáró \ fölé. Alkalmasint azt hihették I az utcai járókelők, hogy eny- { nyiből áll a spanyol ház. Pe- 5 dig ez csak a porta és a kü­Szovjet jegyzék a nyugati hatalmakhoz

Next

/
Thumbnails
Contents