Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

1961. AUGUSZTUS 20, VASÁRNAP 5 Szada, a festők paradicsoma EGY KARÉJ KENYER a lig egy éve annak, hogy A a Székely Bertalan jubi­leumi ünnepségek alkalmával a rajztanárok felfedezték Szá­dét, s a Pedagógusok Szak- szervezete itt nyári művész- telepet létesített. Az idei nyá­ron immár másodszor tértek vissza két turnusban három­háromhetes tartózkodásra. Mintegy harmincán érkeztek az ország különböző vidékei­ről. Valamennyien rajztaná­rok, akik az év tizenkét hó­napjából tízet a tantermek­ben töltenek. Nagy élményt, üditö pihenést jelentett mind- annyiuknak, hogy a zárt le­vegőjű tantermek után festő- állványaikkal tábort üthettek a szabadban, s az élet nyúj­totta témákon át ismerked­hettek a szadai emberekkel, a festői szépségekben gazdag szadai tájjal. Nap mint nap dolgoztak, gyümölcsözően használva ki az időt a való­sággal való kapcsolat elmélyí­tésére. Sokat szemlélődtek és sok vázlatot készítettek be­nyomásaikról, amelyek biztos, hogy indítékul szolgálnak majd a komolyabb alkotások megértetéséhez. A sok-sok kedves élmény között is talán legemlékezetesebb marad szá­mukra az. hogy Újvári bá­csit, Székely Bertalan egy­kori modelljét is festhet­ték, s elbeszélgethettek vele a nagy mesterrel kapcso­zonnyal nem csekély szerepet játszott a művésztelep veze­tője: Nagy János festőművész- rajztanár, aki tanulságos pél­dát adott a telep tagjainak arra, hogyan kell festenie annak, aki el akar jutni a művészi őszinteségig. Kiemel­kedő munkákkal szerepeltek a kiállításon: Antal Loránd, Galla Endre, Kántor Antal, Pap Irén, valamint Pokomi Federico Garcia Lorca Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők, — mikor jöttek, mást mit tehettek, költő voltál —, megöltek ők. Harcát a nép most nélküled víjja. Hej, Federico Garda! A szadai könyvtáros Antal Loránd rajza Falu Tamás: Mai este Robbanás volt a légben. Elképzelt légi attak. A házak az estében Szegények, felriadtak. Lenn a kombájn dübörgőit És elzúgott a traktor, így szoktak ők vonulni Minden nap, alkonyaikor. Harmonika szólalt meg Egy ablak alatt zengve, Most tér vissza az utca Száműzött régi lelke. .\\\\\\\\N\\W\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\V Fekete Lajos: Nem küldhet engem, Magam se tudtam: két ember lakott a bőrömben: én adtam alakot mind a kettőnek —, noha egy vagyok. Lappangva igaz, olykor gyanú élt bennem, hogy ikrem az a másik .,én” bölcs tudományok felé ösztökél. Ilyesmit mondott: szégyelném magam helyetted, kinek ily tudása van rímet faragva él dologtalan. Meg néha ezt: ha fizetésemet havonta meg nem osztanám veled, miből űzhetnéd kedvtelésedet. így dohogott rám harminc éven át féltestvérem a „tudós munkatárs” s nem vitathattam el az igazát. Perpatvarunk nem akárki-fia dönthette el. — Az Akadémia (!), úgy, hogy nyugdíjba kell vonulnia másik énemnek, aki majd kapál kertet gondoz, vagy amint dukál nadrágot porol ei az unokán. Egy felemmel hát nyugdíjban vagyok, dédelgethetnek árnyas lugasok, de mint költő csak vagyok s maradok! Nem küldhet engem csak maga a Nép, ha eldaloltam harcát, örömét, s szivem kidalolt mindent, ami szép! és humanitással. A négerekét, akikben az Egyesült Államok szellemiségét látja megtes­tesülni. Az amerikai élmé­nyek verseiben ismét erőtel­jesebben hangzanak fel a ci­gányrománcokban már rész­ben letisztult szürrealista han­gok, de gazdagodva egy — a spanyoltól nem teljesen ide­gen — forró néger, népi érzék- lelességgel, forma-, gondolat- és szemléleti kinccsel. Garda Lorca művészete a valóságfelettiségből, a szürrea­lizmusból indult el. Ennek ha­tása épp oly mély nyomokat, hagy rajta, mint a mi József Attilánkon, de akárcsak ma­gyar kortársát, őt sem vezeti zsákutcába. A szürrealizmus a tudatos és tudattalant ki­békíteni. összhangba emelni kívánó törekvései általában tévutakra kerültek, de a szá­zad legnagyobb alkotóinak, akik túl tudták lépni buktató­it — s így Lorcának is — élet­művét kifejező erőben, formai készségben, asszociációs le­hetőségekben és nyelvileg ha­talmasan gazdagították. Lor­ca (és József Attila is) ezt az előrelépést, a szürrealista ví­ziók konkrét realitásra fordí­tását a népköltészettel való találkozásuknak, alkotó mó­don való továbbépítésének kö­szönhetik. Nem véletlen köl­tészetük eszmei egyezése Bar­tók és De Falla zenei törek­véseivel. Az izmus ilyen fel- használása tette művészetét világirodalmi érvényűvé. A Toreádorsirató ezt a ma­gasrendű ötvözetet teljes szép­ségében bontja ki. Az egyete­met végzett Ignacio Sanchez Mejirás toreádor, a költő ba­rátjának siratójával lett Lorca egyszerre a kor legnagyobb snanyol költője és a spanyol- ság világirodalmi rangú- meg- szólaltatója. , A spanyol köztársaság ki­kiáltása után, 1931-ben Lorca — aki zenész, festő, tanul­mányíró is volt — megalakít­ja a La Barracát. egyetemi színtársulatát ezzel járja az országot. Felkeresi az eldugott falukat és tanyákat is. Klasz- szikusokat és saját népi drá­máit. komédiáját, a Vérme- nvegzőt, a Bemarda Álba há­zát, A csodálatos vargánét (ezeket nálunk is bemutatták), a Yermát játsszák. Dramatur­giai munkát, színpad- és jel­mezterveket is ó készít, mert elve, hogy a jól irányított szín­ház néhány év alatt képes megváltoztatni egy nép fogé­konyságát. A drámáiban ki­robbanó indulatok mindig a spanyol élet elnyomottainak lázadását szimbolizálják. Ter­mészetes, talán indulása is közrejátszott ebben, igyekez­tek Garcia Lorca életművét is kisajátítani az üres. formai és formalista esztéticizmus számára (talán ellenállhatat­lan nagysága mellett ez is oka, hogy a francoista Spanyolor­szágban nemrég kiadták mű­veit). Élete, a köztársaság melletti kiállása, halála előtt 1936-ban tett nyilatkozata: „A világ e drámai pillanatában, a művésznek együtt kell sírnia és nevetnie népével. Oda kell hagynia a liliomcsokrot és derékig gázolnia a sárba, hogy azokat segítse, akik még csak keresik a liliomot.0 — mind robbanó erővel bizonyítják, hogy a költőben elevenen élt a társadalmi tudatosság, lé­nye. művészete — minden bo­nyolult ellentmondásossága mellett is. 1936. júliusában elutazik Granadába. Dolgozni készül és pihenni. Franco zsoldosai és fasiszta szövetségesei ekkor támadnak a köztársaságra. Garcia Lorcát elfogták. Rövi­desen kivégezték. A kivég­zés előtt egy munkás és egy toreádor között állott a sor­ban. Tegnap volt huszonöt esztendeje. — 2 •— T ember az asztal szélét dörzsöli. A felesége a szemébe tekint. — Mi bajod? Szirák mosolyt erőltet. Súg­ja: — Semmi. — Mégis?!... — Semmi, ha mondom!... — aztán villanásnyi szünet után, alig hallhatóan hozzá­teszi. — Tudod te is ... — Tudom... Mit tegyek? Nincs lakás ... Bálint megfordul: _Na, kész Perceken belül f orrni fog a levegő. Előre megy, leül a padra. Mólnál utána kullog és su­tán az asszonyra nevet: — Biztosan elfáradt az utazásban... Az asszony kivillantja gyöngyfehér fogát: — Nem utaztam én ... Itt lakom, a női szálláson ... Szirák mozdulatlan nézi a feleségét. A pihés, friss szagú nyakát, a blúz alatt fe­szülő sima bőrű mellét. Bálint ismeri ezt a férfi­tekintetet. Heceelődik, hogy elüsse a zavart: — Igaz, hogy a férje még csak két hete van itt, de még nem dicsekedett magával. Pe­dig van miért. Az asszony komiszos hamis­sággal néz. — Mindenütt letagad — mondja, és incselkedve férje vállának dönti fejét. Szirák fészkelődik a széken. Izzadsággyöngyök ugrálnak a homlokára ... Aztán már nem bírja tovább és titkon a fele­sége térdére csúsztatja tenye­rét ... Nem szól. Villan a te­kintete. Az asszony pirulva az asztal alá kap. Bálint zsebkendőt ránt és hármat beleprüszköl, pedig nem is kell. — Még zuhog ... — dörmögi Molnár, hogy mondjon vala­mit. Most Bálint sem talál más szót, ráismétli: — Még zuhog. Az asszony hangosan a kör­mét pattintgatja. Bálint erő­sen töri a fejét, aztán halkan, színésziesen maga elé mondja: — Elázik a cement. Molnár nem érti. hogyan kerül ide ez a mondat, fel­kap belőle egy szót: Elázik. — El! — Miért? — Mer’ az udvaron felejtet­tünk négy zsákkal. Molnár kinéz és rávágja: — Hadd ázzon! Bálint nem hajlik: — Jót mondok. Fedél alá kéne tenni. — Majd elteszi az éjjeliőr. — Nem bújik az ki a kuny­hóból. — Akkor nem bújik! — Én mondom, menni ké­ne. — Megy a rosseb!... Hogy úgy nézzek ki, mint az ön­tött ürge! Bálint dühös lesz: — Jó! Ha akarod holnap a kiabálást, ne menjünk! Molnárnak elevenjébe vág a mondat. Tarkóját vakarja. — Mégis menni kéne... Most Szirák szól közbe: — Ugyan már! Ilyen idő­ben?! Majd mondtok vala­mit. Molnár már maga előtt látja az építésvezetőt, amint ordít. Kardoskodik: — Nem lehet, komám. Fe­dél alá kell rakni Muszáj! És leemeli a fogasról víz­hatlan kabátját. Aliig gom­bolja és feltűri a nagyfülű gallért. Köszönnek. Mennek. Kattan a kilincs. Az asz- szony rátapad férje ruhájára. A lépcsőházban Molnár--------------------------siet elöl. B álint alig győzi a lépteket. — Ne rohanj már! ; — írta 1937-ben egy akkor i meg nem jelent versben Gar- : da Lorca meggyilkolásáról ! Radnóti Miklós, akit pár év- : vei később ugyancsak ők gyil- : koltak meg, s lökték Lorcá- : hoz hasonlóan, jeltelen sírba, i Garcia Lorcáról Magyarorszá- ; gon a felszabadulásig egyet- í len híradást kaptunk. Ugyan- \ csak Radnóti versében, az I Első eclogonban. Ez a meg- ; emlékezés is elég volt . azon- ; ban. hogy a spanyol költő ne- i ve beléfonódjon a magyaror- ; szági antifasizmus gondolat- \ világába. Költészetével, mű- í veivel, csak az elmúlt évek- ; ben ismerkedhettünk meg. A : Toreádorsirató, Válogatott prózai írásai, Cigányromán­cai, több drámája komédiája jelent meg és került színpad­jainkra aZ elmúlt években. A spanyol világhatalom utol­só esztendejében, 1898-ban született a jómódú földműves apa és tanító anya fia, a .,leg- spanyolabb" tartomány. An­dalúzia földién. Az ősi Grana­da falai között járja középis­kolai és első egyetemi eszten­deit. Az első világháború vé­gén már Madridban folytatja tanulmányait és írja első ver­seit. Pályakezdésén csúfos kudarc áll. 1920-ban színre- kerül és megbukik első szín­műve, a szimbolista-szürrea­lista Boszorkánypillangó, mely­nek „hősei” mezei bogarak és egy pillangó. 1921—30. között sorra jelennek meg sikeres verseskötetei, a Versek köny­ve, Andalúz dalok. Első dalok és Dalok, melyekben már fel­villannak teljes életművének legjellemzőbb motívumai táj­ban, hangulatokban, színek­ben — a színeknek döntő je­lentősége van költészetében —, alakokban, forró érzékiségé­ben; a Cigányrománcok; ez a talán legismertebb verscik­lus, mely későbbi színpadi mű­veinek csíráit hordja magá­ban. hiszen a románc a spa­nyol költészet legdrámaibb mű­faja. Alapjaiban románc az 1925-ben alkotott első nagy di'ámája, a Mariana Pieda is, melynek egy részletét most közölte a Nagyvilág, s mely­nek mondanivalójával, a sze­relemből kinövő szabadságesz­mével a kor, Primo de Rivera fasiszta diktatúrájára akart válaszolni. Az arkangyalok, a csendőrök románcai, a huszas évek spanyol életére adott válaszok, melyet a költő ké­sőbb így foglalt össze: ,.En mindig a szegények oldalán állok, és fogok állani”. Az 1929—30-as amerikai ta- ; nulmányútjának kötete, A köl- | tő New Yorkban, az éppen | kitört gazdasági válság zilált ! társadalmát de ennél is na- ! gyobb erővel a négerek szen­vedését fejezi ki, Majakovsz- ’• kijhoz hasonlóan, mély erővel A másik mérgesen szól: — Ha már megyünk, men- \ jünk. Elázik az egész! — Mi ázik? ... — A bolondot járatod? ...; Hát a cement. — Nem ázik az! Molnár szikrázó tekintettelj hátrapillant: — Megcsaplak, te! Bálintból kipukkan a neve- ] tés. — Értsd meg, hogy nem \ ázik! Délben beadtam a rak- \ tárba. Molnár lila a méregtől: — Akkor! __Akkor, a ros- i s ebnek ugrattál ki!!... Ha?; Bálint a komája mellé lép. ; Megüti a vállát. — Nem érted, te bikfic ... — felfelé biccent. — Még: nincs lakásuk. Molnár hunyorog és a ka- i bátgombját piszkálja. — Hát miattuk?... — Miattuk ... Kilépnek a kapun. Zuhog : az eső. A csatornák fulladozva ‘ szürcsölik a vizet. Egy rojtos végű papírzacskó billegve úszik a borbélyműhely felé... rost és Csepiga Papp Karoly ; iskolaigazgatót, akik messze-1 menően gondoskodtak arról,; hogy a rajztanárok meghitt! nyári alkotóotthonra találja-'. nak Székely Bertalan falujá-i ban. í t F égezetül csak annyit: jo-, gosan érezzük, hogy a', rajztanárok és a szadai dolgo- ; zók néhány hetes testvéri■ együttélése gyümölcsözőnek \ bizonyult. Egyrészt, mert ezenj a nyáron Szada ismét mélyet '• lélegzett a kultúra levegőjé- \ bői, a művésztelepen dolgozó • rajztanárok segítették meg- \ pezsdíteni a község kulturális ; vérkeringését. Másrészt a '■ nyári vakációt alkotó mun-', kássággal eltöltő pedagógusok', művészi élményekben, lelke-: sedésben gazdagodva, valóság- í ismeretben gyarapodva, még\ eredményesebben tudják majd; szolgálni az ifjúság rajzi kép-', zésének és esztétikai neveié- \ sértek ügyét. Juhász Antal ' Alföldi János rajza \\\\\\\\\\\\\\\\\ Balatonföldváron forgatják Keleti Márton Nem ér a ne­vem című filmjét. Fábri Zoltán befejezte a Két félidő a pokolban című új filmjének forgatását. Í Marcella Budapest, Bagó Bér- ; tálán Balatonboglár, Bácskai; Antalné Nagymaros, K. Kai-; már Anna Pápa, Králik An-; dor Szécsény, Nyári József; Szeged, Weintráger Adolf; Vaskút. M egérdemelné a gazdagl anyag, de nem célunk al művek részletes elemzése.! Csupán azt szeretnénk rövi-i den jellemezni, ami a rajz- i pedagógusok nyári alkotó- í munkájának legsajátosabb vo- \ násaiként jelentkezett a ki-', állításon. A kiállított művek ! témagazdagsága szembetűnően í tükrözi, hogy a falu lakos-: sága szeretetébe fogadta, s a \ nagy dologidő közepette is \ szívesen támogatta a pedagó-1 gus képzőművészeket. Főként í ennek tulajdonítható, hogy í olyan nagy számban szerepel- nek a falu életéből, a szorgos í mindennapok eseményeiből i merített kedves jelenetek, a 1 termelőszövetkezet földjén fo- j lyó közös munka ábrázolása,: az emberi figurákkal benépe- í sített szadai táj. Nagyszerű; érzés volt látni, milyen élénk j érdeklődéssel és őszinte öröm- í mel szemlélték a szadaiak a; róluk és hozzájuk szóló, az ő \ szép falujukat, az ő dolgos,; boldog életüket tükröző alko-; fásokat. A müvésztelepen dolgozó; rajztanárok az elmélyült al-; kotó munka mellett komoly \ szerepet vállaltak a község • kulturális életének fejlesztő-í seben is. Művészettörténeti és> esztétikai előadásokat rendez-', tek, amelyekre meghívták a \ község dolgozóit. Tanú jelét \ adva ezzel, hogy pedagógu-í sok és képzőművészek a szó i legnemesebb értelmében, akik\ alkotói munkásságuk ér tékét \ elsősorban abban látják, hogy; a falu lakosságának érdeklő-'; dését felkeltsék a művészet i iránt és ébren tartva, jó I irányba tovább fejlesszék.; Köszönet és dicséret illeti Ma- \ gyár Istvánt, a községi tanács; elnökét, Molnár András párt- i titkárt, Tóth Rezső kJönyvtá-: Újvári bácsi Bácskai Antalné rajza latos gyermekkori élményei­ről. A művésztelep befejeztével kiállitást rendeztek a tanács­háza termeiben. A mintegy nyolcvan képből álló gyűjte­ményt tulajdonképpen nem a kiállítás igényével mulat iáit be. Csupán beszámolónak szánták a község lakosságá- nak, háromhetes munkássá­gukról, hálából a szíves ven­déglátásért, az alkotások szín­vonala mégis komoly kiállí­tási rangot adott a bemutatott anyagnak. Ebben minden bi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents