Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
rr.B'r HEGYEI cKírtnn 1961. AUGUSZTUS 20. VASÁRNAP Csordás Nagy Dezső: Alkotmányunk ünnepére Jogot a népnek! — irta lángbetükkel Petőfi lelke egünkre a szót, s száz éven át olvasták reménykedve . könnyeik közt a koldus milliók. Szerették volna letörölni onnan rettegésükben urak és papok, de a szavak csak egyre lángolóbban égtek: a népnek adjatok jogot! És jött vihar, teremtő, földet rázó, föltámadtak leláncolt tengerek, vörös jelek gyúltak a hadak útján, s új csillag támadt napkelet felett! És lett joga: alkotmánya a népnek, győzött a nép! És van már kenyere! — Segítsd őt tovább diadalmas útján Petőfi lelke, s Lenin szelleme! i\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VAY! KÉPES FILMVILÁG bennünket, a tisztjeink, ezért kellett a hidat felrobbantani s nem azért, mintha a vörös fezes szpáhik visszaszorítottak volna bennünket, j,' eresetlen szavakkal mond- ■tV ja el a nagy visszavonulás történetét és hogy egyetlen szerencse az volt: kiáradt a Tisza s ez megállította a burzsoázia seregeinek offenzíváját. A budapesti munkások segítsége talpraállította a sereget s aztán még jó ideig dicsőséges napok következtek. — S a kommün után? — Budapesti lakásomon kerestek a rendőrök, így először a Dunántúlra mentem, Balatonszabadiba, ahol a feleségem rokonai éltek. Akkor nem tudtam, hogy épp a fenevad torkába mentünk, de bezzeg megtudtam később, amikor a Sió egyik kotrógépén dolgoztam, mint géplakatos. Nap-nap után úsztam a szörnyen megcsonkított hullák a Sión lefelé. Tudtam, hogy sokáig nem rej- tözködhetem, elbújdostam hát Romániába. Egy brassói gépgyárban dolgoztam öt esztendeig. De ott is részt vettem a munkásmozgalomban s a románok egy szép napon kitoloncoltak a magyar határra. Örök időkre kitiltottak Románia területéről. — Mikor volt ez? — 1929-ben. — S idehaza? — Megint Csepelen: a ti- zenkilences időket addigra már jórészt elfelejtették De újból csak részt vettem a munkásmozgalomban s egy sztrájk után rendőri felügyelet alá helyeztek. Kis pesti műhelyekben dolgoztam, mindaddig, amíg végre elérkezett a felszabadulás ideje. Megint repülő húz el fölöttünk, s Péter Gyula sokáig néz utána, — Surbankó gyerek voltam, amikor a Rákos-pataknál az első repülőgépet láttam a le- vegőbe emelkedni. Blériot volt itt Budapesten és rengeteg ember csődült össze, hogy megnézze, hogyan repül az ember. Ha ma visz- szagondolok rá, bizony szánalmas kis fölemelkedés volt az, alig egy-kétszáz méterre, de emlékszem: meglett emberek úgy bámulták, hogy még a szájuk is tátva maradt csodálkozásukban. S én megértem azt, hogy Gagarin elsőnek repült a világegyetemben, utána meg Tyitov s éppen a napokban olvastam az újságokban: a Szovjetunióban még a mai nemzedék megéri azt, hogy kommunizmusban élhet. Hát bizony, érdemes volt részt venni a nagy munkásmozgalomban, mert az ember pályája fölfelé ível, mindig fölfelé. Csuka Zoltán f Felföldi Anikó, a most készülő y i Pesti háztetők című új ma- far film egyik szereplője. Rákos Kati a napokban bemutatásra kerülő Napfény a jégen című magyar film egyik jelenetében. Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink a Pedró kapitány vidám hadjárata című filmet. Kerekes András: Kenyérsütés Emlékszem még az illatára — a lusta téli hajnalok sötétje szálkás jégvirágba bújtatta el az ablakot, nagyanyám mindig ilyenkorra ébredt. Én lelkendeztem a kenyérsütésnek. A lisztes szakajtó, puha fehérség, sercegö lángosok a tűzhelyen, s friss kávé, — hirdették a békét, amely a sült kenyér körül terem. Pap Éva a Megöltek egy leányt | című új magyar film női fő- < szereplője az elnyújtóztató, szerény kegyelmet, olcsó szegények drága kincsét. Kiilön-külön minden szeletnek ma újra visszaérzem izét. Bara Margit új filmjében. Alázatosan jelentem-ben. XXXXXXXXX'ÄXXXXXXXXXXXXXXXXXXCV.XXXXXXXXXXX' Nagyanyám nincs már, a kenyér nem halt meg: ő lett kevesebb. Este, ha csend van, megindul a szél, az élő és a holt, örök keret, hogy együtt élünk és hogy nélkülük apró morzsákra szétesek — kendőt kötött, nehogy elhulljon hajaszála a tészta még csak csendesen pihent. Emlékszem sűrű illatára. A Hunnia Filmstúdióban ’i két új film forgatókönyvét fo- Í gadták el, s forgatásukat elő- freláthatóan még ebben az évHolnap kezdik el Gergely Márta: Házasságból elégséges című filmjének forgatását. A két főszereplő: Törőcsik f;. ben elkezdik. Az egyik: a Ha- Mari és Bodrogi Gyula. tfdiözvegy, írója Solymár Jó- f, zsef, rendezője Gertler Viktor, f. A másik: a Kassák Lajos re5» f.génye nyomán készülő Angyal- f föld, Révész György rende- * zésében. A Pannónia Filmstúdióban már készítik a Tiszta ég című nagysikerű szovjet film szinkronját. A film magyarul beszélő változata még ebben a hónapban elkészül. H. Barta Lajos : KETTEN Zuhog az eső. A villám _____r_______ végigszalad a háztetőkön. Kócos fiú, kabátja alatt kenyérrel, csattogva vágtat a néptelen járdán. Szirák a hideg ablaknak nyomja homlokát. Rászuszog az üvegre és kapkodó tekintettel az utcát kutatja ... A csatornák fulladozva szürcsölik a vizet... Egy rojtos végű papírzacskó billegve úszik a borbélyműhely felé. Szirák mormolva számol. ; Kamaszt játszik: mire ki- ; mondja az ezret: jönnie kell. | Sötétedik. Harangoznak. A : sarkon esernyő himbálódzik, i Alatta egymást átölelve, rö- : vid hajú lány, szeplős arcú ; fiú. Alig lépnek, megállnak. ! Az ernyő oldalt bukik ... az- ! tán mozdulatlan. j ; A kicsibajszos férfi csókot \ lát az ablakból. Irigykedve j néz és nyálazza a száját, í Az ajtónál kopognak. A bicegő munlkásszállás-gondnok szól be: — Vihar lesz. Rádiózni tilos. Az asztalnál bóbiskoló két ember felriad. Szusszantanak. Ásítanak. , — Átkozott idő — mondja Bálint. — Az — bólint rá Molnár. — A kutyának se való ... — Annak se ... — Megmondtam én reggel, hogy jó lesz igyekezni, mert holnap nem húzhatunk falat... Éreztem a levegőből. Vizszaga volt. — Hm ... — Talán nem hiszed?! — Hiszem hát!... Szirák hirtelen kirántja ablakot. Csípős szél vág Végigsimit az arcukon. Szirák a jobb kezével pálódzik és kifelé kiabál: — Megázol!... Megázol!... Hahó!... Ha ... — perdül, mint a gyerek és szalad. A két ember összenéz. Bálint feláll. Megy ablakot zárni. Nyúl a párkány felé és felhorkan. — Gyere már!... Gyorsan! — Na! — Gyere! Gyere... Egy nő jön, te! Ugrik a másik, ágaskodik, aztán csettint. az be. ka— Formás. — Biztos a macskája ... He? — Lehet. — Nézd! ... Felhozza! — Azannyát! Kopog a lépés a folyosón és vékony hangú kuncogással keveredik. Bálint vigyorogva áll. Molnár zavartan a hosszú ujjas pulóverét igazítja. A nő lép be elsőnek és-------------------megtorpan az ajtónál. A két ember nézi és megtörni a szobát a magával hozott mosott ruha szaggal. Fekete szempilláján vízcsepp gyöngyözik, ajkán pedig a vér pirossága. Szirák zavartan, zsebre dugott kézzel a forintok récéjét kaparja. — Ne haragudjatok, de ... zuhog. Feljöttünk ... A nő kislányosan mosolyog: — Ha nem zavarunk ... Bálint hosszúra húzza a száját: — Dehogy, dehogy. Szirák hálásan pislog és mint aki most kap észbe, a nő felé biccent: — A feleségem. Felrántja a szemöldökét Bálint, aztán, mint aki otthon van, betessékeli az asszonykát: — Üljenek csak az asztalhoz ... Mindjárt bekapcsolom a rezsót... Könnyebben szárad ... Van ám itt minden. Előteremti a férfiregiment .. Nézze, még kép is lóg a falon. A lányom pingálta. Festő lesz... Jókedvűen beszél, aztán letérdel az ágyhoz és a poros padlón a rezsót kutatja. Molnár egyik lábáról a másikra áll, mondatokat rak össze gondolatban, végül tehetetlenségében Bálint mellé térdel. Szirák lopva átöleli a feleségét és markával nagyot szorít kemény húsú karján. Molnár hátrapillant. Szirák zavartan maga elé ejti kezét. Hosszú csend. Csak a két ember matat a konnektornál. Az utcai lámpa sárga fénye az ablakon ugrál... A férfi és az asszony fáradtan nézi a falat. Mindketten egyre gondolnak. Az MEGYEI TÜKÖR Az ajtó a viUjjetly etem nyűik... fi'gy ajtó, egy ablak, egy "j szobácska. Szegény ember házikója ez, mintha valami régi-régi népmeséből csöppent volna ide, vakolata málladozik, körülötte csirkék kapirgálnak. öt darab csirke a kis gazdaság egész állatállománya. Meg egy macslM a farakás tetején. Két kis körtefa, meg egy cseresznye. S fölötte a mennybolt, amely a végtelenbe nyílik. Most akár a mese is következhetnék, de két villanydrót fut be az eresz alatt a házba, s odabenn a kopott szekrény tetején rádió szól. Tehát mégsem a mesék hajdani világában vagyunk, hanem itthon, és ma, mert az égbolton sugárhajtású repülőgép dörög át. S utána még egy. Meg kell ismételni a köszöntést, hogy a házigazda felkapja a fejét. Künn a kapun kilyukadt kis utcatábla. Terasz utca 101. Aki benn lakik, azt Péter Gyulának hívják, géplakatos. Hatvanhét éves. Most nyugdíjban van, de pár év előtt még a kalapácsot, meg a szerszámokat forgatta fáradhatatlanul. Most sem tud tétlenül ülni. Most is tesz- vesz a ház körül. a mikor vagy három évti- zl zed előtt megismerkedtem vele, emlékszem, azért csodáltam meg, mert biciklin járogatott be Érdliget- röl télen-nyáron, Budapestre, a Józsefvárosba, ahol egy kis lakatosműhelyben dolgozott. Most egyszerre ez jut eszembe és megkérdezem tőle: — Mondd, Péter bátyám, emlé'cszel, amikor még biciklin pedáloztál be mindennap Budapestre? Nem lett volna könnyebb vonaton? Mosolyog. — Hát persze hogy köny- nyebb lett volna, de akkor nem kaphattam munkásbér- tetet',""HVéri" hét esztendeig, mint mozgalmi ember, rend. őri felügyelet alatt álltam s havonta jelentkezni kellett a rendőrségen. Kicsiny, eldugott műhelyekben dolgoztam, úgy tartottam fenn magam. Azért kellett naponta kerékpáron járnom Pestre, télen-nyáron. S lepillant dagadt lábaira. — Ma már nem bírnám, nagyon elnyűttem a paripáimat. De ez is csak azért van, mert az első világháborúban olyan súlyos combsérülést kaptam, hogy majd ott maradt a lábain. S bizony ma már nagyon nehezen megy a járás. — Akkor hát jólesik a nyugalom. Legyint. — Dehogy. Munkás ember vagyok, s az is maradok halálomig. Ma is szívesebben járnék a gyárba, mert csak a gépek, a szerszámok meg a szaktársak között érzem jól magam igazán. De hát ha nem megy, nem megy. Emlékszem 1956 őszére, amikor Péter Gyula az elsők közt volt, aki kalapácsot ragadott. s jó példával járt elől. Csepelre akkor még nemigen lehetett átjárni. így hát a Vadásztöltényben dolgozott, az itt volt a szomszédságban. Aztán, amikor újból helyreállt a közlekedés, az öreg harcos visszakerült Csepelre s ott is dolgozott, amíg csa c nyugalomba nem vonult. — Úgy tudom, a Tanácsköztársaság idején fegyverrel is harcoltál. Nem mondanál arról az időről valamit? — Csak annyit mondhatok, hogy ha árulók nem lettek volna a sorainkban, a Tanácsköztársaságnak sem kellett volna megbuknia. Vörösőr voltam, mert tudtam, hogy ott a helyem, harcolni kell a proletariátus győzelméért. Aztán a 23-as vörös gyalogezred 11. századának a politikai biztosa voltam. Tiszafürednél harcoltunk volna a román burzsoázia hadserege. meg a francia szpáhí', ellen, de a száza dnarancsnok frakkját az utolsó pillanatban kellett elkapnom, különben ő is megszökött volna mint ahogy annyian kereke oldottak. Fentről árultak e
