Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

TRÉST MEGYEI TI/FI I világ proletárjai, egyesüljetek f K/Cirlan A Z M s; l M P- P E ST ME GYEI BÍZÓT T S Á G A ÉS A' M f§ z y e ... 1 MA N Á C S L A P V. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM. ÁRA 70 FILLÉR 1961. AUGUSZTUS 20. VASÄRNAP Távlatok emberközelségben Forró szeretettel, viharos lelkesedéssel százezrek fogadták a magyar fővárosban Jurij Alekszejevics Gagarint, a világ első űrhajósát A főváros népe nagygyűlésen T?yy tucat esztendő. A törté- .. 11/ nelemben semmit, de ne- ■ikünk az 1949 óta megtett út többet adott, mint előtte év­századokon át a történelem. A tizenkét esztendő nemcsak más országot, más embereket is jelent. Változott, nagyot változott a világ nemcsak itt, az ország határain belül, hanem az or­szág határain túl is, a világ- politika porondján. A baráti szocialista országok Szovjet­unió vezette közössége nem egy tényező a világpolitiká­ban, hanem döntő tényező, amivel ha tetszik, ha nem, az imperializmus urainak, a hábo­rúra spekulálóknak számolniuk kell. Nem kell messzire visz- szamenni a történelemben en­nek bizonyítására. Az SZKP közelmúltban nyilvánosságra hozott programtervezete, Tyi- tov őrnagy huszonöt órás űr­repülése, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határozott állásfoglalása a német békeszerződés kérdésé­ben, mind-mind annak bizo­nyítéka, hogy a szocializmus, a kommunizmus ügye a má­sodik világháború óta fel­tartóztathatatlanul haladt elő­re útján, s ma már olyan ma­gasságokba ért, amely a Világ népeit csodálatra és bámulat­ra készteti. Azok, akik annak idején fintorogtak a magyar nép al­kotmánya hallatán, ma már megtanulták, hogy Magyar- ország erős, legyőzhetetlen közösség tagja, s soha többé nem lehet visszafordítani a történelem kerekét, a népha­talom örök és megdönthetet­len hazánkban! Ez augusz­tus 20-a egyik legfontosabb tanulsága. , Ennek biztosítéka a szocia­lista országok közösségének hatalmas ereje, biztosítéka, hogy ezekben az országokban olyan emberek élnek, akik soha többé nem viselik el a kiszolgáltatottságot, a szolga­sorsot, akik megtanultak büszkék lenni dolgozó embe­ri mivoltukra, akik gyűlölik mindazt, amit a kapitalizmus embertelen világa jelentett, s akik a múltra csak gyűlö­lettel tudnak visszagondolni. Ezek az emberek új orszá­got teremtettek maguk körül, új rendet alkottak, olyan ren­det, ahol minden értük és ál­taluk van, ahol minden őket szolgálja, ahol a legnagyobb­nak, a szabadságnak, a ha­talomnak ő, a dolgozó ember a birtokosa. Az igát lerázó népek, a szolgasorstól most szabadulok természetes, ma- gátólértetődö őszinteséggel, érdeklődéssel és barátság­gal fordulnak a szocialista or­szágok közössége felé, s in­kább bennük látják a köve­tendő utat. S zámbavenni mindazt, amit a tizenkét esztendő ho­zott, hálás, de lehetetlen fel­adat. Lehetetlen akárcsak megyénkben is felsorolni, mi mindent jelentett az alkot­mány valósággá váló betűje, írott szava. Eltűntek a nád- födeles kunyhók, fürdőszo­bás házak sorakoznak a he­lyükön. Eltűntek a petróleum- lámpák sárga lidércfényei, könyvtárak, művelődési há­zak, tanfolyamok várják a szórakozást keresőt, a tanul­ni vágyót. Eltűntek a nadrág- szíjparcellák, a falun végbe­menő forradalmi változás az egyik legnagyobb átalakulás történelmünkben. A tények megváltoztatha- tatlanok. S ezek mellettünk szólnak, hiszen mindazt, ami történt, ami a népért tör­tént, letagadni, megmásíta­ni nem lehet. A régebben magának élő, semmivel sem törődő ember ma a világ dol­gait firtatja, az, aki alig volt túl faluja határain (bár már ilyen is kevés akad), könnyen el tudja képzelni ma, hogy mit jelentett Gagarin és Tyitov utazása az űrben. Az, aki há­rom holdban gondolkodott, akinek semmi nem volt fon­tos, csak a maga sorsa, az ma tanulja és gyakorolja az ezer­holdak kormányzásának gond­ját, s az egész közös­ségért érez felelősséget. Népünk e tizenkét eszten­dő alatt békében alkotott. Eredményei a bizonyítékai a békés alkotás hatalmas táv­latának, s önként adják a kívánságot: továbbra is bé­kében, nyugalomban akarunk dolgozni, építeni, még szebb holnapot formálni. Ennek a békének azonban vannak es­küdt ellenségei. Az elmúlt hónapokban éppen a német békeszerződés kérdésében ta­pasztalhattuk a forró fejű, háborúra spekuláló, a reális nemzetközi helyzetet figye­lembe nem vevő politikusok kardcsörtetését, harcias nyi­latkozatait, mindannak felvo­nultatását, amit csak a hi­degháborús politika jelent. Megrettentettek-e valakit is ezek a nyilatkozatok? ruscsov rádió- és televí­zióbeszéde a nyugalom és biztos erőtudat hangnemében hangzott el. A Szovjetunió s a szocialista országok közös­sége ismeri, tudja erejét. Nemcsak az első szputnyik, az ember első űrrepülése fű­ződik a Szovjetunióhoz, ha­nem az interkontinentális ra­kéták is, a tusinói légipará­dé is, mindaz, ami egyet jelent azzal: a szocializmus országai nem védtelenek! Megvan a kellő erejük ahhoz, hogy ■— Hruscsov szavaival élve — bárkit elsöpörjenek a föld szí­néről, aki a szocialista orszá­gokra támad. Háborút, pusztítást mi nem akarunk. A béke a szocializ­mus igazi eleme. Tárgyalá­sokkal kell és lehet minden nemzetközi vitás kérdést megoldani, e tárgyalások azon­ban ma már csak az egyen­rangúság alapján történhet­nek meg. Az utóbbi tizenöt esztendőben hatalmasat for­dult a világ. A szocialista vi­lágrendszer kialakulása most már erőteljes befolyással bír a földgömb menetére. Ennek hatására a nemzetközi poli­tikában mindnagyobb szerep­hez jutnak a gyarmati sors­ból szabadult ázsiai, afrikai országok is, akik a szocialista országokban megbízható ba­rátot kapnak. E világpolitikai változásokban ott van hazánk is, mégpedig a pozitív, a jó oldalon. Egy tucat esztendő. Ennyi telt el 1949. augusztus 20. óta. A történelemben szinte sem­mi, ám a magyar történelem­ben, a világ történelméből so­ha ki nem törölhető, hatásá­ban szinte felbecsülhetetlen, eredményeiben elkápráztató tizenkét esztendő volt. A Szovjetunió a kommuniz­must épiti, s szorosan a nyo­mában ott haladnak a szocia­lista országok is. a magunk formálta törté- /x. nelem bebizonyította, hogy a leghatalmasabb erő — a szabad nép ereje, a legerő­sebb hatalom — a nép hatal­ma. Es a nép mindinkább ke­zébe veszi az egész világon sorsa intézését, > A forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására, a ma­gyar nép vendégeként szom­baton délelőtt Budapestre ér­kezett Jurij Alekszejevics Ga­garin őrnagy, a Szovjetunió hőse, a világ első űrhajósa. Vendégünk köszöntésére a Fe­rihegyi repülőtéren mintegy 25 000 budapesti dolgozó gyűlt össze. A repülőtér felé vezető utakon már hét óra körül megkezdődött a budapestiek „népvándorlása”. Vörös és nemzetiszínű zászlókkal, Ga­garin őrnagy arcképével, üd­vözlő feliratokkal díszített te­herautókon, gépkocsikon ér­keztek a repülőtérre a fővá­rosi gyárak, üzemek, intézmé­nyek, hivatalok dolgozói. A budapesti fiatalok küldöttei, iskolások. pirosnyakkendős úttörők, az Üllői úton és a gyorsforgalmi úton megerősí­tett forgalomirányítók is alig tudták lebonyolítani a forgal­mat, s több mint két órán át, vé­geláthatatlan sorokban ér­keztek a gépkocsik, sze­mélyautók, az autóbuszok és a különbusz-járatok. Gagarin őrnagy IL—14-es különrepülőgépe 9-40 órakor szállt le a repülőtér betonjá­ra. majd a főépület elé gör­dült. A repülőgép ajtajában derűs mosollyal, vidáman in­tegetve megjelenő Gagarint, elsőnek a, párt és a kormány vezetői üdvözölték, de kiju­tott az ünneplésből a hős űr­pilóta feleségének, Valentyina Ivanova asszonynak, és a ró­zsaszínbe öltöztetett apróság­nak, az öthónapos, bájox Gá- locskának. A kedves vendégek fogadá­sára megjelent Fock Jenő, Kállai Gyula, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese. Ma­rosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai. Gáspár Sándor és Szirmai István, a politikai bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizott­ságának, az Elnöki Tanács­nak és a forradalmi munkás­paraszt kormánynak számos tagja, politikai és társadal­mi életünk sok ismert szemé­lyisége; jelen volt a fogadta­tásnál V. I. Usztyinov, a Szov­jetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te. valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Gagarin őrnagyot és csa­ládját bemutatták az üdvöz­lésre megjelent párt- és kor­mányférfiaknak. diplomaták­nak, majd vendégeink a meg­jelentek viharos tapsa, hurrá­zása közben. Kállai Gyula, Marosán György, Nagy Jó- zsefné könnyűipari minisz­ter és V, I. Usztyinov társa­ságában, felléptek az emel­vényre. Először Kállai Gyula lépett a mikrofonhoz. A párt és a kormány, valamint a dolgozó magyar nép nevében, forró szeretettel köszöntötte Gaga­rint és családját, majd Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy válaszolt Kállai Gyula üdvöz­lő szavaira. — Szeretnék szívből jövő kö­szönetét mondani minden ma­gyar dolgozónak, akik űrre­pülésem napján sok üdvözlő­táviratot és levelet küldtek nekem — mondotta J. A. Ga­garin —. s szeretném köszönetemet kifejezni azért a rengeteg meghívásért is, amely Ma­gyarországról érkezett hozzám, azzal a kívánsággal, hogy lá­togassak el üzemeikbe, gyá­raikba, otthonaikba. A meg­hívás olyan sok, hogy egysze­rűen lehetetlenség lenne min­denhová elmenni, éppen ezért bocsánatot kérek mindenki­től, ha esetleg nem tudnánk valamennyi helyre ellátogat­ni — A sok milliós szovjet nép üdvözletét hoztam el magam­mal — mondotta ezután. Né­pünk nagy érdeklődéssel kí­sérd az önök munkáját, éle­tét, azt, hogyan mennek a dolgok az önök hazájában. Beszéde végén még egyszer köszönetét mondott a forró testvéri fogadtatásért és sok sikert kívánt népünknek or- sízáigépítő munkájában. Gagarin őrnagy viharos tapssal, hosszan tartó éljen­zéssel fogadott szavai után lelépett a díszemelvényről, s szinte pillanatok alatt új­ságírók, fotóriporterek gyű­rűje vette körül. Marosán György és Kállai Gyula tár­saságában a budapesti dol­gozók üdvözlésére sietett. Az ünneplő, integető emberek ezrei előtt elhaladva vidáman, mosolyogva köszöntötte fő­városunk , lakosságának kép­viselőit, s közben arra is ju­tott ideje, hogy egy-egy csó­kot nyomjon az élelmes út­törőgyerekek arcára, akik „át­törtek” a kordonon, s virá­gokkal halmozták eL A repülőtérről a szállá­sig diadalmenet volt Ga­garin őrnagy útja. Hu­szonötezer főnyi tömeg a repülőtéren és százezrek az útvonalon, amelyen a világ első űrhajósa elha­ladt. Alig hagyta el a gépkocsisor a repülőteret, az út mentén virágcsokrokkal, kendőkkel integető emberek tízezrei kö­szöntötték, éljenezték a hős űrpilótát, s a párt és a kor­mány vezetőit. A Lőrinci Hen­germűnél valóságos virágeső hullott Gagarin kocsijára; a gyár dolgozói az út két ol­dalán éltették a magyar fő­város szeretett vendégét. A Ferihegyi repülőtértől a Kedves mosollyal válaszol Gagarin az üdvözlő szavakra, s mint mondja, örömmel jött Magyarországra gyorsforgalmi út két olda­lán, amíg csak lehetett, au­tók és kerékpárok áradata haladt Gagarin gépkocsija mellett. A gépkocsisor fölött végig az egész úton helikop­ter körözött, amelyről film­operatőrök örökítették meg a felejthetetlen diadalmene­tet. Az Üllői út két oldalán már hatalmas tömegek vár­ták és köszöntötték Gaga­rint. A Nagykörúton, a No­vember 7 téren, a Nyugat: pályaudvarnál különösen megsokasodott az út szélén állók száma: hatalmas éljen­zéssel, lelkes tapssaj, virág­esővel köszöntötték a világ első űrhajósát. A diadalmenet Budán is folytatódott: a Mártírok út­ján, a Moszkva téren, az ün­neplők tízezrei helyezkedtek el. Aki jobban akart látni fákra, villanyoszlopokra ka­paszkodott; másutt a leáll; tehergépkocsik, autóbuszok tetejéről integettek a gépko­csisor felé. A Moszkva tér után-, a Dé­li pályaudvar felé haladó út­vonalat is hatalmas ember­gyűrű vette körül, s még az Istenhegyi úton is, egészen a szállásig százak és ezrek kö­szöntötték, üdvözölték Ga­garin őrnagyot. Ilyen ünneplést régen lát­tak a főváros öreg falai: százezrek szereteíe, tap­sa, éljenzése fogadta, a főváros népe szívből kö­szöntötte kedves vendé­gét. S miközben Budapest népe az utcákon köszöntötte Ga­garin őrnagyot, az ország népe együtt ünnepelte a fő­várossal. Szombatra a kira­katok és a lakások ablakait (Folytatás a 3. oldalon) Kállai Gyula és Marosán György elvtársak köszöntötték a világ első űrhajósát. A köszöntő után Gagarin üdvözli a repülőteret betöltő budapestieket

Next

/
Thumbnails
Contents