Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

rrsf

MIECVEI

KLMtvhn)

1961. AUGUSZTUS 12, SZOMBAT

Példát mutatni a munkában, tanulásban s az emberi magatartásban - ez a legszebb pártmegbízatás

gyok. Ebben az esztendőben jelentősét léphetnek előre, ha növelik az eddigi jó eredményeket: letörleszthetik az 1958-as évi deficit utolsó részletét (tavaly már törlesztettek belőle), nyereséget fizethetnek be az államkasszába (1960-ban százhúszezer forintot fizettek!), sőt — a gépállomás -történetében először, a dolgozóknak is juthat nyereségrészesedés.

A tét tehát nagy. Érdemes érte dolgozni.

— Nálunk az a gyakorlat, hogy a terveket, feladatokat előbb mindig a kommunisták taggyűlésén tárgyaljuk meg, azután terjesztjük a termelési tanácskozás élé. Ily módon alkalmat adunk a kommunistáknak, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal egészíthessék ki a terveket, ami fokozza bennük a felelősséget azok teljesítéséért. Emellett, a pártvezetőség rendszeres időközönként beszámoltatja a gazdasági vezetőket a gépállomás életének minden ágáról, s beszámolójukról taggyűlésen tájékoztatja a párttagságot — magyarázza Tóth elvtárs, a pártvezetőség tagja.

Balogh László figyelemre méltó megjegyzéssel egészíti ki a tájékoztatást:

— Van egy hiba a. párt- szervezet munkájában, ami évek óta kísért bennünket: a ' pártvezetőség nem tud szelektálni a legfontosabb és a kevésbé fontos között. Gyakran sokat markol: ha gazdasági kérdéseket tűz napirendre,

mindent egyszerre

akar megtárgyalni. Nem helyes: mindig csak a legfontosabbat ragadjuk meg, de azt vitassuk meg érdemben és alaposan, A munka, megjavítása érdekében hozott határozatokat pedig szigorúbban kell számonkérni, végrehajtásukat következetesebben kell ellenőrizni, mint eddig. Legalább úgy, mint a munkaverseny során tett felajánlásokat, melyeknek teljesítésében egyébként a kommunisták példamutatóan élenjárnak.

Utolsóként a pártmunka, a párímegbizatások. ügyére terelődik a szó. Tóth elvtárs nagyon megszívlelendően summázza a gépállomási kommunistáit pártmunkáját:

— Mi, a pártvezetőság tagjai, ellenőrizzük a névleges, erőszakolt pártmegbizatáso- kat. Nem osztogatunk céltalan és apró feladatokat, csak azért, hogy „kipipálhassunk egy szempontot” a jelentésben. A gépállomás munkarendje, a gyakran 16 órás munkaidő, s a terület szétszórtsága ezt nem is engedi. Mi inkább azt mondjuk: a kommunisták járjanak élen a munkaversenyben — mint ahogy élen járnak —, erejükhöz mérten növeljék politikai-szakmai műveltségüket — erre inkább a téli időszakban van lehetőség —, emberi magatartásukkal mutassanak példát dolgozótársaiknak, s teljesítsék a párttagok kötelességeit: ez a legszebb, legértékesebb párta egbizatas.

Nyíri Éva

VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK

Pillanatképek a Domonyi Dózsa Tsz-ből

Ketten — Németh Mihály és Szlovák Pál — építik a hatszáz férőhelyes birkahodályt

Kétszer kapálták a paradicsomot, mégis úgy látszott: nem teljesíthetik a tervet. Szerencsére tévedtek. Gyapjas Sán- domé válogatja az exportra induló érett, dús levű gyümölcsöt

Pattló Erzsi, a szép tizenhat esztendős kislány míg egy kicsit megpihen, a közelgő esküvőre gondol. Vőlegénye is a termelőszövetkezet tagja

(Foto: Gábor Viktor)

A Dózsa Népe Tsz jelenti

A tiszalöki járás versenyfelhívása nyomán a ceglédi Dózsa Népe Tsz vállalta, hogy a cséplést augusztus 10-re befejezi. Szavukat adták a közös gazdaság tagjai arra is, hogy augusztus 15-ig ötszáz holdon elvégzik a nyári mélyszántást. Radossza Miklós, a tsz elnöke augusztus 9-én reggel bejelentette, hogy a cséplést és a mélyszántást elvégezték. A Dózsa Népe Tsz tagsága tehát eleget tett vállalt kötelezettségének.

Minden felesleget az államnak

A ceglédi Kossuth Tsz az idén gazdag termést takarított be gabonából. Az előzetes becslések szerint a búza holdanként 13 és fél mázsát, az árpa pedig 15 mázsa körüli eredménnyel fizetett. A betakarítás üteme is jobb a múlt évinél. A ceglédi tsz- ek a vártnál jobb termésből pótszerződéseken keresztül adják le gabonafeleslegüket a Terményforgalmi Vállalatnak. Igen helyes kezdeményezés fűződik a Kossuth Tsz pártszervezetéhez és gazdasági vezetéséhez.' Felesleges

kenyérgabona-mennyiségüket felajánlották felvásárlásra az államnak és azt a tsz-ben ösz- szegyűjtik, együttesen adják It a Termény forgalminak.

lár az első napokban majdnem háromszáz mázsa felajánlott gabonát gyűjtöttek össze, de a mozgalom tovább tart. Különösen Tokaji András, Fazekas Sándor, Czakó László, Körösi Gyula, Tóth Ferenc, Tóth Gyula, Végh Ferenc és Tarkó István mutattak eddig példát. Helyes lenne, ha másutt is követésre találna a Kossuth Tsz kezdeményezése.

(>é|iesí(ik a Cifrákért»

~

.....íllanií

«

eriésíelfpét

Az állami gazdaság jelentősen bővíti sertéstenyésztését Erre a célra egy éven belül l 400 000 forintot ruháznak be. A programot két részben hajtják végre. 1961-ben 180

férőhelyes fiaziaíót, 600 férőhelyes kocaszállást, 900 sertés számára süldőszállást építenek. A jövő évi teendők közé tartozik az ötezer süldő számára alkalmas szállás tető alá húzása és további száz- nyolcvan kocának fiaztató építése. A jelenlegi süldőszállás — amely 1200 süldő számára alkalmas — a kétszeresére bővül. Ezzel párhuzamosan a sertéstelep gépesítését is megoldják. A hizlaldában és a tenyésztésién a takarmányozást és a takarítást gépek végzik majd, úgyhogy egy ember hatszáz állatot könnyűszerrel ellát.

MONOR © VIDÉfiBg

Üllőn és Káván is befejezték a cséplést

Szerda reggel győzelmi jelentés érkezett a kávai mezőkről: elcsitult a cséplőgépek zaja, befejezték .a kenyér- gabona cséplését, sőt. azóta már a zabbal is végeztek. Üllőn már mindkét tsz hasonló örömhírt jelentett. A nyár egyházi Béke Tsz-ben és a vecsé- si Zöld Mezőben szombatra várják a munka befejezését. Egy-két nappal később a tá- piósápi Petőfi Tsz is befejezi a legnehezebb nyári mezőgazdasági munkát.

Kigyúl a fény Szőtlősnyaralón

Augusztus elején betonoszlopokat raktam le Szöllősnya- raión. A lakosság érthető örömmel fogadta a villamosítás kézzelfogható jeleit. Ka időben végeznek a munkálatokkal. szeptember 15-én kígyói a fény Szöllősnyaralón.

Méltó a piros nyakkendőre

Csak annyit látott, hogy a Lenin utca egyik házából vékony füstcsík szivárog. Megérezte: baj van.. Csak pillanatig habozott. Máris ugrott az ajtóhoz, de ijedten hátrahőkölt: sűrű füst állta útját. A helyiségből pedig gyermek- szipogást vélt felfedezni. Nem tétlenkedett tovább, rohant az udvarra, vízbe mártotta zsebkendőjét. és behatolt a füsttakaróba burkolózott szobába. Tántorogva haladt előre, elő- ázör az ablakot nyitotta ki, majd tapogatózó, kezével egy kisgyereket észlelt. Nyolnban kivonszolta az udvarra, ahol kiderült, hogy egy ötéves kislányt mentett ki. Utána visz- szaszaladt a ritkuló füstbe, és eloltotta a tüzet. Mire mások is felfigyeltek rá, már a csöpp Évikét is magához térítette. A felnőttnek is dicsőségére váló tettet egy nyolcéves fiúcska: Lengyel Pityu hajtotta végre. Monoron. Büszkék lehetnek rá a szülei, példaképe lehet osztályának, és méltó arra. hogy úttörő legyen. Megérdemli a piros nyakkendőt.

Este nyolckor, a kis hídnál

Vargaeknal megint itt volt Sári, most is egy hónapra, akárcsak tavaly. Var- gáné nővérének a lánya vakációzni jött, hízni egy kicsit, s lebarnulni. A szomszédok emlékeztek rá tavalyról, de náluk is jobban emlékezett Paksi Jóska. Sokat voltak együtt akkor Sárival. A tizenhat esztendős, nyurga csit- ri, meg ő, aki most érettségizett, már tavaly is tetszettek egymásnak. Igaz, amikor Sári elment, azt ígérte, írni fog, de nem írt egy sort sem. Ö meg szégyellte Vargáéknál megkérdezni Sáriék címét. így hát annyiba maradt, de most : Varga Jancsi, Vargáék hatéves i fia egyszerre felbolydította : benne az emlékeket:

: — Jóska! Itt van ám a

i Sári!

i — Mi? A Sári? Nálatok?

: — Nálunk hát. Tegnap jött.

• Hozott nekem egy vízipisz- ; tolyt, meg a Dzsungel könyi vét a vetítőmbe.

*- Jóska odanyomta a kétfo- \ rintost Jancsi markába, az ! idén is ő lesz a postás Sári ! meg közötte, akárcsak tavaly, í A bizalmi emberhez pedig 'f/ nem szabad szűkmarkúnak ' lenni, tavaly se járt el Jancsi ^ szája, így legyen az idén is. ^ Rögvest meg is bízta:

£ — Hallod-e? Mondd meg

£ Sárinak, hogy este ott várom á a kishídnál... ha;.. akar... ^ Jancsi oldalt fordított fejjel ^ pislogott fel rá, akárcsak a kotlós, amikor az eget kémfejük fölött, aztán továbbrebbent, csend lett, Jóska összeszedte a bátorságát, s szóba- hozta a dolgot:

— Nem írtál, pedig vártam.

— Nem. Nem akartam.

— Pedig megígérted.

— Meg. De hát... tudod, mit is írtam volna? Hogy járok az iskolába? Meg a lányok az osztályban, az téged úgy sem érdekel. Meg, ha írok is, te úgyse írhatsz visz- sza, anyám elverne, ha fiúkkal levelezhetnék...

— Csak beszélni lehet velük. mi?

Sári megütődve kapta fel fejét a mérges hangra, de azután elnevette magát:

— Nem beszélek én eggyel se különösebben. Csak úgy, mint a töipbi lány. De édesanya nem is engedné.

Jóska vállát húzta, mint aki hiszi, ha akarja, Sári mérges lett erre. kifakadt:

— Ezért hívtál? Mi? Mit húzogatod a vállad? Ha nem hiszed. akkor járj utána, és kész!

Most már ő is durcás képpel ment tovább, hallgattak. Besötétedett, letértek a pa- takpartról, nelhogv még belecsússzon valameiyikőjük, s a kis dűlőúton visszafelé tartottak.

Mikor a hídhoz értek, s Sári búcsúzni akart, (Jóska reti- rált, s kérlelni kezdte:

— Ne haragudj már! De hát nem láttalak egy éve, tudod, én sokat gondoltam rád, Sári. hiszen tavaly;..

Elhallgatott. Sári nézte, hogy ugrassa, elbiggyesztette a száját:

— Hiszem, ha akarom, hogy gondoltál rám. Hallottam Jancsitól, hogy Bató Terivel jártál moziba.; s

Jóska felszisszent. Hát ez a kölök nem kikotyogta. Szólni kellett volna neki, hogy egy szót se, s odanyomni neki még egy kétforintost. De most már eső után köpönyeg. Hirtelen feltalálta magát:

— Mégse őt hívtam a hídhoz, (hanem téged!

Sári nevetett.

— Jól van. Különben is: nem vagyunk mi összeesküdve! Ha össze lennénk, akkor nem egy éve láttuk volna utoljára egymást.

Hirtelen minden eszükbe jutott. Sári hogyan végzett, hogyan sikerült Jóskának az érettségi, a tervei, s ijedten ugrott fel tízkor Sári, kétszer is megnézte karján az órát, de az pontosan tízet mutatott

— Rohanok. Erzsi néni leszid majd így is ...

— Miattam . i.

— Miattad.

'Egy pillanatig tartották egymás kezét, utána Sári elviharzott. Már vagy húszharminc méterre lehetett, amikor hirtelen észbekapott, s visszafordulva odakiáltotta:

— Kijövök holnap is.

Jóska fütyörészve indult hazafelé, s míg anyja szidását hallgatta, hol tekergeti ennyi ideig, utolsó kanálig bevágta a délben meghagyott babot.

Mészáros Ottó

bukkant Sári. Ahogy meglátta, egy pillanat alatt meg- nedvesedett a tenyere, gyorsan beletörölte a nadrágjába, nehogy Sári észrevegye, ha kezet fognak.

— Szervusz, Sári!

— Szervusz.

— Jancsi szólt?

— Hát ki a csuda! Talán magamtól jöttem erre?

— Elengedett Erzsi néni?

— El.

— Mit mondtál neki?

— Hogy ide jövök.

— Mi?

— Azt, hogy ide jövök. A patakhoz. Sétálni.;.

Cinkosan összenevettek. mint akik most kifogtak valakin. Sárin a vékony kartonruha meg-meglibbent, a napi hőség után, a feltámadó széltől hűvösödött a levegő. Néhány pillanatig féiszegen nézegették egymást. Sári találta fel hamarabb magát, s indítványozta:

— De hát akkor sétáljunk is!

Lassan ballagtak végig a patakparton, a magasra nőtt fű fényesre csiszolta a cipőiük orrát, s Sári olykor felsikf- tott, nagy cuppanóssal béka tűnt el a víz tükre alatt. Jóska szeretett volna kérdezni, de alie hagyta el szó a szálat, félt, hátha .Sári azért jött, hogv megmondja: más volt a tavalyi, de más az idei nyár is...

Elkésett bíbic jajgatott a

leli. Bólogatott az üzenetre, mint aki helyesel, s amikor Jóska elbizonytalankodva a mondat közepén abbahagyta, azt mondta:

— Bízd rám! Megmondom. Csak kérdés, hogy anyám elereszti-e?

Mire Jóska mondott volna valamit, már eJ. is iramodott, mert fecskefarkú pille táncolt el az orra előtt, azt kezdte hajkurászni végig az utcán.

JailCSl téb-lábolt otthon egész nap, bármibe fogott, megunta. Felaprított egy nyaláb fát, gyújtásnak, kitakarította a sertésól alját, felült a szederfára, az estére gondolva riadtan le is jött, összefogja a kezét meg a száját is a fekete gyümölcs-. Anyja, aki két óra felé hazaugrott a baromfitelepről, jól leszidta, mert nem ette meg a zöldbab- főzeléket, csak a tojást a tetejéből, de Jóska nem szólt semmit, Sári járt az. eszében. Nem írt, hátha nem is akar tudni róla, van neki már oda- fönn fiúja, s fütyül arra, hogy Jóska ősztől szintén Pesten lesz, ha minden igaz, s bevág a terve az egyetemi felvételnél.

Végre este lett. Ahogy tavaly, pontosan nyolckor ott állt a kishídnál. nekitámaszkodva az öreg, fényesre kopott fakorlátnak. Az utat bámulta, mikor tűnik fel az ösz- szehajló öreg füzek mögül Sári alakja.

Jó negyed óra múlva felKét évvel ezelőtt az Aszódi Gépállomás volt a megye leggyengébb gépállomása. Évi tervét egyszer sem teljesítette, egyik esztendőt a másik után veszteséggel zárta. A szakvezetők váltották egymást, a dolgozók szakképzettségénél talán csak a munkafegyelem volt alacsonyabb.

Ez volt a múlt. És a jelen? Hadd beszéljen erről Balogh László, a fiatal kommunista igazgató.

— Azzal akarom kezdeni, ami hozzátartozik az igazsághoz: kétségkívül sokat fejlődött a gépállomás, nagyot javult a munkafegyelem, a tervteljesítés, de még egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Ma már nem állunk az utolsó helyen, de még vannak nálunk jobb gépállomások a megyében. De a bajokról, gyengeségeinkről se feledkezzen meg!

A gépállomás 170 dolgozójának vállán az egész járás, s benne 26 800 hold szántóterület gondja nyugszik. Míg 1959- ben évi teljesítményük 54 000 normálhold volt, tavaly ez már 86 000-re emelkedett.

Tavaszi tervüket

121,4 százalékra teljesítették, a tavaszi-nyárit pedig — július végéig — 92 százalékra. Szeptemberig ez is jócskán meghaladja majd a százat! A ga- bonaeséplésben már terven felül tartanak. A téli gépjavítást határidő előtt, március 5-e helyett február 28-ra befejezték. Munkájuk minőségére jellemző volt, hogy hanyagság miatt egyszer sem fordult.elő gépállás vagy üzemzavar, sőt, a tavaszi szántást március 20- ra az egész járásban elvégezték.

Igaz: két év óta jelentősen megnőtt a géppark s emelkedett a dolgozók létszáma is. Mindez azonban nem lett volna elég a teljesítmény másfél^ szeres émélKédéséfiezV fia ezzel egy időben nem javult volna a munkafegyelem is.

Félreértés ne essék, ma is előfordul, hogy valaki berúg, gazdátlanul hagyja a gépet, gondatlanságával .kárt okoz, vagy egyéb fegyelmezetlenséget követ el. Ma már azonban nem ez, hanem a szorgos munka jelemzi a gépállomást. S van még valami, ami új és ami biztató: ma már a közvélemény elítéli a fegyelmi vétségeket, állást foglal ellenük.

Ez a helyzet — természetesen — nem véletlenül alakult ki. Sok munka eredménye, s nagy érdemük van ebben 3

|

a törzsgárda tagjainak, íí

elsősorban a kommunisták- f nak. A kommunista igazgató- ^ nak, a mezőgazdász-párttitkár- íj nak. s a többi harmincnégy $ párttagnak: kombájnosoknak, 5< traktoristáknak, szerelőknek. $ Ők voltak azok, akik a szemé- £ lyes példamutatás fegyverével ^ indultak harcba a munkaié-^ gyelem megszilárdításáért. ^ Személyes példamutatással a ^ munkában, a tanulásban és az j emberi magatartásban. A j párttagok többsége a legfe- f gyelmezettebb, legszorgalma- $ sább dolgozókból kerül ki.; Szakképzettségük megfelelő_s \

— egy-két idősebb elvtárs ki- S vételével — állandóan tovább- ! képzik magukat.

— A szakmai képzettség ; kédrése különben a legne- ; hezebb problémánk — veti ; közbe az igazgató. Ö maga • mezőgazdasági- gépészmérnö- < ki diplomájához most igyek- j szik megszerezni a másodi- j kát: a marxizmus—leniniz- \ mus esti egyetemén tanul. \

— Ez évben teljesen át kell j térnünk a kétműszakos mun- j kára. Sajnos, ehhez kevés a szakemberünk. Jelenleg negyven olyan dolgozót kellett gépre ültetnünk, akiknek nincs meg a szükséges szaktudása. Mindez növeli a gépállás-időt, a műszaki kiesést. , Ezen segíteni pedig csak úgy lehet, ha a szakképzett munkások, elsősorban a kommunisták, segítik a kezdőket, azok pedig minél előbb elsajátítják a szükséges szakismereteket.

Minél előbb, mert az idő sürget, a követelmények na-