Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
I 1961. JŰLIUS 9 VASÁRNAP MEGVEi ilCíviao „Nem soloat ér, ha magunknak dalolunk ... Szebb, ha ketten összedalolnak. Azután mind többen, százan, ezren; míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk! Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ!” Kodály Zoltán e gondolata jegyében nyílt meg Vácott a negyedik Pest megyei dalostalálkozó. A kétnapos, nagyszabású énekkari hangversenysorozat, amelyet a kulturális szemle keretében rendeztek, minden elismerést megérdemel. Megyénk huszonkilenc énekkara mintegy másfélezer dalosának ajkáról áradt a vokális zene, mégpedig — a kórusok jó részénél — olyan színvonalon, amivel megállnák helyüket a fővárosi koncerttermekben is. Gondoljuk csatk meg: a dalosok, férfiak és nők, fiatalok, öregek, a szépért, a fennkölt érzések öröméért, az igaz művészetért áldoznak hegenként — napi munkájuk mellett — órákat az énektanulásra, a próbákra. Mi mással magyarázhatnánk ezt, mint azzal, hogy kulturális forradalmunk a magasabb művészeti élményekben még ma sem dúskáló falun ezrekben és ezrekben keltett éhséget, szomjúságot azelőtt soha nem ízlelt zenei élmények utón? Rangsorolás nem történt a találkozón, nem ez volt a célja. A versengés helyett az énekkarok bemutatták tudásukat, gyakorlottságukat, a nagy zenei szellemek gondolatainak művészi átélését és tolmácsolási készségét. Tapasztalataikkal egymás tudását gyarapították. Rendkívül célszerűen járult hozzá ehhez az a szakmai értékelés, amelyet a Népművelési Intézet legjobb szakembereinek vezetésével, a dalostalól- kozó után a karmesterek részére rendeztek. Mi magunk sem tudunk átfogó képpel szolgálni a három helyen egy időben megrendezett találkozóról. Saj- : nos, nem hallottuk az ösz- szes énekkart. De így is bőven szüretelhettünk olyan tanulságokat, amelyek hasznosak lehetnek megyei kó- rusikul túránk tovább fejlődéséhez. Az isaszegi férfikar — karnagya: Tibolá Géza — markáns erejű hangvételével az első pillanatban lenyűgözte a hallgatóságot. Monumentalitásra való törekvésük sikerült, de a hangzás kissé «árkos, sőt helyenként — brutális volt. Mellette a piánók bizony kevésbé kifejezőek voltak. örvendetes, hogy Bariót Bolyongását is műsorra tűzték. S még örvendetesebb, hogy — noha e mű előadásánál még technikai nehézségekkel küzdenek — a mély belső átéléssel úrrá lettek mondanivalóján. Szólistájuk hangja kitűnő, de bátortalan. Ezen erőteljesebb iskolázással segíthetnének. A dunaharaszti községi vegyeskor rendkívül igényes műsorral, egy-egy Bach-, Smetana-, Bartók- és Lisztdallal lépett színpadra. Bach dallamával sajnos nem tudtak megbirkózni. Annál nagyobb átéléssel intonálták, tiszta, szép hangon Smetana Csillagom című dalát. Ugyancsak megközelítették Bartók Ne menj el művének lírai tartalmát. Ez annál is meglepőbb, mert az utána következő, sokkal egyszerűbb, kisebb feladatot jelentő Liszt Ünnepi dalánál alapvető hibákat véltünk felfedezni. E fenséges dal az ütem önkényes megváltoztatásától semmivel nem lesz ünnepélyesebb. Sőt, a kórusmű befejező részének erőltetett lelassítása épp az ellenkező ■célt érte el: a magával ragadó dallamot szárnyalásában megakasztotta, s ezzel erejét vette. A veresegyházi vegyeskar minden regiszteren magabiztosan, csiszoltan, jó hangvétellel szólalt meg. Rendkívül figyelemre méltó, s ez nyilván Lisz- nyay Szabó Gábor karnagy érdeme, hogy ez az énekkar Grabócz Fiatal erdők éneke című számaiban puha, lebbenő plánéival pompás teljesítményt nyújtott. A jobbára idősebb emberekből álló nagykőrösi iparos dalkör a Marseillaise érett, határozott előadásával tűnt ki. Kis' István karnagynak azonban még jobban ki kell dolgoznia a finomabb, hajlékonyabb részeket az olyan műveknél, mint Kodály Két biciniuma. A dalostalálkozó egyik k •magasló és legkellemesebb meglepetése volt a szentendrei vegyeskar. Kovács Lajos karnagy, aki „mellesleg” megyei ének szakfelügyelő és zenei szaktanácsadó, olyan együttest kovácsolt össze, amely az egyetemes magyar kóruskultúrát méltán gazdagítja. Véleményünk szerint ez az énekkar a legnehezebb feladatok megoldására is képes és a legerősebb országos mezőnyben sem vallana szégyent. Viszont kár, mégpedig nagy kár, hogy műsorukat bátortalanul, vagy túl szerényen állították össze. Ugyancsak meglepetésnek hatott, de sajnos az ellenkező irányban, a Dunakeszi MÁV férfikarának szereplése. Bágyadtak, erőtlenek voltak. Liszt Katonaénekének előadása a hallgatóságot már egyenesen nyomasztotta. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy indiszponáltságuk valószínűleg bizonyos — általunk nem is-'j mert — körülményekből adód-; hatott. Hiszen Makiári József^ karnagy, másik énekkarával,; az országszerte ismert váci; Vox Humana-val, különösen; Kodály Mi mindenről leké-J sünk művének előadásában j megrázóan szép élményt nyuj-J tatott. Ilyen átfűtött, szenve-J délyes, tökéletesen csiszolt í művészi teljesítménnyel még J a nagy hangversenyeken is ^ csak ritkán lehet találkozni! á y Szólnunk kell a nagykátai£ vegyeskarról is. Már az a tény, j hogy a műsoron az énekkar^ fellépése nein js szerepelt, azt ^ mutatja, hogy körülöttük va-J lami nincs rendben. Ezt az ér-^ zést megerősítette Beethoven^ mára gyűjtöttem másutt nehezen fellelhető anyagot. ki IDEI NYÁRON van húsz esztendeje, hogy a királyi Jugoszlávia összeomlása után Horvátországban is megindult a partizánmozgalom, amely a második világháború folyamán népfelszabadítási háborúvá nőtt. Az Irodalomtörténeti Intézet most a kommunista mozgalomban részt vett és vértanúhalált halt horvát írók emlékének rendezett kiállítást, bemutatva életük főbb eseményeit, műveiket és azokat a dokumentumokat, amelyek életükkel és halálukkal állnak kapcsolatban. A vértanúhalált halt kommunista írók között August Cesarec áll első helyen; 1893- ban született, s már diákkorában a forradalmi ifjúság mozgalmához csatlakozott. Kétszer is járt a Szovjetunióban; először 1922-ben, amikor fél évet töltött Moszkvában és Vladimír Majakovszkij LEF című folyóiratában ismertette az akkori jugoszláv kommunista írók munkásságát. Hazatérése után letartóztatták, börtönbe vetették, de Cesarec kiszabadulása után is tántoríthatatlanul dolgozott tovább: Miroszláv Krlezsá- val együtt ő alapította és szerkesztette a Piámén (Láng) című folyóiratot. 1934-ben másodszor is a Szovjetunióba utazott és három évet töltött ott, majd Spanyolországba ment,, hogy a spanyol nép szabadságáért harcoljon. 1937-ben könyvet írt A mai Oroszország címmel. Spanyol országi élményeiről írt könyve Spanyolországi találkozásunk címmel 1938-ban jelent meg Kanadában. A második világháború kitörése előtt tért vissza hazájába. A fasiszták uralomra jutása után nyomban letartóztatták és még 1941 nyarán, Zágráb kö- ; zelében agyonlőtték. Sírja ismeretlen. A szabadságharcos írók so- ■ rában Ivan Goran Kovacsics ; élete lobbant el leghamarabb; harmincéves volt, amikor a csetnikek 1943-ban megölték, atyai jóbarátja, Vladimir Na- zor pedig, akivel együtt indult el a partizánok soraiba, hetvenhárom éves korában fejezte be életét, mint a Horvát Népköztársaság elnöke (1949). A magyar olvasó Ivan Goran Kovacsics nevét ismeri legjobban, hiszen ma már világhírű Tömegsír című nagy költeménye 1947-ben megjelent Budapesten, először a Forum című folyóiratban, majd önálló kötetben is; 1956-ban pedig Tüzek és Rózsák címen jelentek meg válogatott versei magyarul a legjobb magyar műfordítók tolmácsolásában. Vladimir Nazor írásai eddig ciaik két kis kötetben kerültek a magyar olvasó kezébe; A partizánokkal és a Loda futár című prózai írása jelent meg magyarul, de egész lírája, valamint regényei még fordításra várnak. A KIÁLLÍTÁS megtekintése után Dragutin Tadijanovics, az intézet igazgatója mondja búcsúzásul: — A magyar olvasókat Gorán Kovacsics életével kapcsolatban minden bizonnyal érdekelni fogja, hogy a fiatalon vértanúhalált halt költő édesanyja, amint újabban kiderült, magyar volt. Mi, akik elsősorban Petőfi és Ady költészetéből ismerjük a magyar nép szabadságszerete- tét, örvendünk ennek az újabb mozzanatnak, amely a mi szabadságért meghalt költőnket, s vele együtt népünket is a magyar néppel szorosabban összekapcsolja. Csuka Zoltán Matróz a rakétában címmel rövidesen új angol filmvígjátékot játszanak filmszínházaink Jékely (Aprily) Lajosné, a Visegrádon élő nagy költő felesége 1961. július 6-án Budapesten elhunyt. nem, s itt kell hogy hagyjalak __ — Kell, persze. — Igen — mondta a lány. — Kell, és ezt te is tudod. A férfi nem szólt semmit, a lány ránézett és újra kinyújtotta a kezét. A csapos a pult túlsó végénél állt. Arca fehér, akárcsak a kabátja. Ismerte őket, s az volt róluk a véleménye, hogy csinos fiatal pár. Sok csinos fiatal párt látott már, szakítottak, máskor meg új párok állottak össze, de azok távolról sem voltak ilyen csinosak. Most nem erre gondolt, hanem egy lóra. Fél óra múlva átküld valakit az utca másik oldalára, hogy megtudja, bejött-e az a ló? — Légy jó hozzám, és engedj el — kérte a lány. — Mit gondolsz, mit fogok csinálni ? Két ember lépett be az ajtón, odament a pulthoz. — Mivel szolgálhatok? — érdeklődött a csapos. — Nem tudsz megbocsátani? A helyzetet ismerve sem? — kérdezte a lány. — Nem. — Nem gondolod, hogy ami köztünk történt, segíthetne egy kicsit a megértésben? — „A bűn orcája oly iszonytató” — mondta a fiatalember keserűen —, hogy ez meg az, még be sem látható. De majd így s úgy teszünk, s végül ölelkezünk. Nem jutottak eszébe a szavak. — Nem tudom idézni — mondta. — Ne mondjuk bűnnek — szólt a lány. — Ez nem valami tapintatos. — Perverzitás. — mondta a férfi. — James — szólt az egyik vendég a csaposnak —, remek bőrben van. — Maga is remek bőrben van — mondta a csapos. — Öreg James — szólalt meg a másik vendég. — Egyre hízik, James. — Rémes — mondta a csapos — megint magamra szedtem pár kilót! — Ne felejtsen el konyakot tölteni bele, James — mondta az első vendég. — Szó sincs róla, uram — mondta a csapos. — Megbízhat bennem. Azok ketten a pult mellett az asztalnál ülő párra néztek, aztán újra a csapost nézték. IffU kényelmesebb volt. — Jobb szeretném, ha ném használnál ilyen szavakat — mondta a lány. — Semmi szükség ilyen szavakra. — Szerinted minek kell neveznem? — Semminek. Nem kell megnevezned. — így hívják. — Nem — mondta a lány. — Nagyon sok mindenből vagyunk összegyúrva. Tudod te azt. Hasznát is vetted. — Erről nem kell tovább beszélned. — Ez tudniillik megmagyarázza a dolgot. — Rendben van — mondta a férfi. — Rendben van. — ügy érted, hogy nincs rendben. Tudom. Nincs rendben. De vissza fogok jönni. Megmondtam neked, hogy visszajövök. Hamar visszajövök. — Nem, nem jössz vissza. . — Visszajövök. — Nem, nem jössz vissza. Hozzám nem. — Meglátod. — Hát igen. Ez a feneség benne. Valószínűleg visszajössz. — Persze, hogy visszajövök. — Akkor hát eredj. — Igazán? j — A nő nem hitt a fülének, de hangjában boldogság érződött. — Eredj. A férfinak idegenül csengett — Nagyon szeretlek. — Hogyne, ez is azt bizonyítja. — Sajnálom — mondta a lány —, hogy nem értesz meg. — Már hogyne íértenélek. Éppen az a baj. Nagyon is értelek. — Persze, hogy értesz — mondta a lány. — De attól még nehezebb. — Ügy bizony — mondta a férfi. — Mindig is érteni foglak. Egész nap, egész éjjel. Különösen éjjel. Mindig. Emiatt ne fájjon a fejed. — Igazán sajnálom — szólt a lány. — Ha férfiról lenne szó ... — Ne mondd ezt. Férfiról nem lehetne szó. Jól tudod. Nem bízol bennem? — Jó vicc — mondta a férfi. — Bízzam bernied! Ez aztán jó vicc. — Sajnálom — mondta a lány. — Ügy látszik, mást nem is mondhatok. De ha megértjük egymást, akkor nincs értelme ennek a tettetésnek. — Nincs — mondta a férfi. — Azt hiszem, nincs. — Ha szükséged lesz rám, visszajövök. — Nem. Nincs rád szükségem. Ezután egy darabig egy szót sem szóltak. — Hát nem hiszed, hogy szeretlek? — kérdezte a lány. — Ne beszéljünk marhaságokat — mondta a férfi. — Tényleg nem hiszed, hogy szeretlek? — Miért nem bizonyítod be? — Azelőtt nem voltál ilyen Sose mondtad, hogy bizonyítsak be valamit. Ez nem szép tőled. — Furcsa egy lány vagy. — Te nem vagy furcsa. Remek férfi vagy, a szívem megszakad, hogy el kell mena hangja a saját fülében. Nézte a lányt, a szája vonalát, arccsontjainak görbületét, a szemét, a haját, ahogy elállt a homlokától, a fülcimpáját, a nyakát. — Nem igaz. Olyan aranyos vagy — mondta a lány. — Olyan jó vagy hozzám. — Ha majd visszajössz, számolj be mindenről. A férfi hangja egész idegenül csengett. Nem ismert rá, A lány hirtelen felpillantott. Megszületett hát a döntés. — Azt oltárod, hagy elmenjek? — kérdezte a lány komolyan. — Azt — mondta a férfi komolyan. — Most azonnal. Ez nem az ö hangja volt, a szája pedig egészen kiszáradt. — Most — mondta a férfi. A lány felállt és gyorsan elment. Nem nézett vissza a férfira. A férfi utána nézett. Mintha nem is ugyanaz az ember lett volna, mint az imént, amikor még nem mondta ki, hogy menjen el. Felállt az asztaltól, felvette a két blokkot, odavitte a pulthoz. — Más ember lettem, James — mondta a csaposnak. — Egészen más. — Parancsol? — kérdezte James. f — A bún — mondta a barna fiatalember — nagyon furcsa dolog, James. Kinézett az ajtón. Látta a lányt, ahogy távolodik az utcán. Mikor belenézett a tükörbe, megállapította, hogy valóban egészen megváltozott. A másik két vendég odébb húzódott a pult mellett, helyet csinált neki. — Ez már igaz, uram — mondta James. A másik kettő még tovább húzódott egy kicsit, hogy ő kényelmesen elférjen. A fiatalember a pult mögötti tükörben nézte magát. — Azt mondom, más ember vagyok, James — szolt. Ahogy a tükörbe nézett, látta, hogy ez így is van. — Nagyon jó színben van, uram — mondta James. — Biztosan nagyon kellemesen nyaralt. ÉLMÉNY ÉS TANULSÁG A ZÁGRÁBI IRODALMI MÚZEUMBAN \ A ZÁGRÁBI VÁR, a „Grics”, \ történelmi hangulatában pon- { tosan megfelel a mi budai f várunknak, azzal a különb- í seggel, hogy egyrészt kisebb, ! másrészt pedig teljesen épen í hagyta a második világhábo- \ rá. Tövében ott húzódik a J horvát főváros legnépesebb, í örökké lüktető főutcája, az l Ilica, s mintha a mi Váci ; utcánk kellős közepéből ka- 1 paszkodna fel a sikló a vár- ; ba; kilépünk, s már a Bás- \ tya sétányon találjuk magun- \ kát. Az első emléktábla Má- I tyás király „fattyú” fiának, f Korvin Jánosnak emlékezetét { idézi fel, aki nagy szerepet í játszott az egykori horvát tör- í fertelemben, de alig kétszáz lépésre a Szent Márk temp- 5 lom eiötti tér a horvát pa- Í rasztlázadás vezérének, Gu- \ bee Máténak emlékét őrzi, \ akit itt végeztek ki, ezen a téren, pontosan úgy, mint alig fél évszázaddal előtte nagy magyar sorstársát, Dó- $ zsa Györgyöt. % Az Apáca utca egyik leg- értékesebb építészeti műem- í lékében, a XIX. század ele- jén épült kis palotában van (> a Jugoszláv Tudományos $ Akadémia Irodalomtörténeti í Intézete, amelynek könyvtá- % rában két hétig búvárkodtam % június elején; készülő jugo- í szláv irodalomtörténetem száTavaszi dalának előadása, amelynél — a csonka énekkar — minden igyekezete ellenére sem tudta a közönséget magával ragadni. Végül a Csepel Autógyár férfikaráról néhány szót. Műsoruk általános meglepetést keltett. Indián dalt, néger spirituálét, amerikai munkásdait (Joe Hill) és telepes dalt (Billie Boy) adtak elő. Robusztusán, átéléssel, nagyszerű ritmusérzékkel. A Ring a bárka című spirituálé elragadóan mai és szép volt, kár, hogy az eredeti szövegét megváltoztatták. Rendkívül sokra kell értékelnünk kitűnő ritmusukat, amely a magyar szöveggel előadott néger daloknál mindig problematikus. Műsorukkal is a legteljesebb mértékben egyetértünk, hiszen az énekkarok továbbfejlődésénél nem mellékes kérdés a repertoár bátor bővítése. Udvardy László karnagy kórusa sokkal gazdagította a találkozót. S ami a jövőt illeti? Csak így tovább, ahogy eddig. Tavaly még csak huszonnégy én- nekkar vett rész a dalostalálkozón és több volt a technikai. a szakmai hiba is. Ezen az úton haladva megyénk dalosai valóban közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy velünk örvendjen az egész világ. Firon András ERNEST HEMINGWAY: LEVEGŐVÁLTOZÁS ^XXXXXXXVXXNXXX>C*XXXX.XXN.XVXVXXXXXXXXXXX.XXXXXXX ^ — Rendben van — szólt a í férfi. — Most mi lesz? y '/ — Nem — válaszolt a lány. ^ — Képtelen vagyok. % — Ügy érted, hogy nem Ä akarod. y ^ — Képtelen vagyok — ^ mondta a lány. — Ügy értem, ^ képtelen. | — Ügy érted, nem akarod. $ — Jól van — mondta a $ lány. — Legyen tetszésed sze- $ rint. % — Nincs tetszésem szerint. % Bár lenne! j. — Sokáig úgy volt — £ mondta a lány. % Még korán volt, senki más nem tartózkodott a bisztró- $ ban, csak a csapos meg ők $ ketten. Egy sarokasztalnál ül- £ tek. Nyár vége volt, mind a % ketten le voltak sülve, kirit- í tak a párizsi környezetből. A ^ lányon gyapjúkosztüm. Bőre £ sima, arany barna, rövid, % szőke haja gyönyörűen elállt £ a homlokától. A férfi ránézett. $ — Megölöm azt a nőt — ^ mondta. $ — Kérlek, ne bántsd — ^ mondta a lány. A férfi most % a kezét nézte. Karcsú, barna, $ gyönyörű keze volt. % — Meg én. Bizisten, meg% ölöm. ^ — Attól nem leszel boldo£ gabb. ^ — Nem tudtál valami más^ ba keveredni? Valami más % slamasztikába? $ — Ügy látszik, nem — ^ mondta a lány. — Most mit f csinálsz? £ — Megmondtam. ^ — Nem, tréfán kívül. 5 — Nem tudom — mondta \ a férfi. í A nő a férfira pillantott, ? kinyújtotta a kezét. % — Szegény öreg Phil — ^ mondta a lány. ^ A férfi a lány kezét nézte, % de nem ért hozzá. $ — Hagyd ezt — tiltakozott ■ % a férfi. A — Semmit nem segít, ha $ azt mondom: sajnálom? ■ $ — Semmit. $ — Vagy ha elmondom, miA ről is van szó? ■ £ — Inkább ne.
