Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

ffW

MECA

x/Cívlttn

1961. JÜLIÜS 9, VASÁRNAP

ALKOTÓMŰHELY

GORKA GÉZA

f. VX.XXXXXVVXVXXVVXXXNXXNXXXVvaXVVVXXXXXXXVSXXNXNKXXXXXXNXNXXXXXXXXXVVXXXXXXXNXXXNXXXVVNNV

i i

| Bárányi Ferenc:

Egyszerű szavak Anyámhoz

N

ógrádverőce természeti' szépségekben gazdag festő ecsetjére kívánkozó tája egyre híresebb les* az országban, de a határokon túl is. Szépségét hirdetik nemcsak az,.őslakók” jártukban- keltükben és az itt nyaralók, hanem a szomszédságában tanyát verő nemzetközi ifjúsági tábor lakói is: németek, szovjetek, bolgárok, franciák, csehek, osztrákok, lengyelek. Mégis, a verőcei táj festői szépségét leginkább Gorka Géza Munkácsy-díjas, érdemes művész munkássága hirdeti és fémjelzi széles e világon. Itt, nálunk, modem lakás szinte el sem képzelhető Gorka-kerámia — virágtartó, tál, váza. faldísz — nélkül. De kerámiái bejárják a világot: Moszkva, Párizs, London, Brüsszel, New York, Bécs, Berlin, München, Velence, Milánó, Amszterdam, Helsinki, Stockholm és Tokió hódolt a Mester alkotásainak, s Gorka Géza nevével együtt megtanulta azt a szót is: Nógrádverőce. S ha már megtanulta, nem felejti el többé.

A nagy sárga ház — ahol a művész él és alkot — dombra épült onnan néz alá a varázsos szépségű tájra, a cseréptetős házakra, mintegy szimbólumként: látni, felszippantani és művészi élménnyé sűríteni mindazt a gyönyörűséget, ami itt, ezen a vidéken fogan, hogy továbbadhassa — az egész világnak. Művészetét — egy darabka Magyarországot.

M

űvészete nemcsak anyagában de jellegében is akár a kristály vizű forrás: tiszta és egyszerűségében is nemes. Híven tükröződik benne, hogy a Mester egykor Badár Balázs, a híres mezőtúri gölöncsér-mester tanítványa volt. Több mint három évig dolgozott vele, amíg megtanulta,. az., ősi... fazekasságot, ’amelyet ma, is képvisel.

( — Negyvenhárom esztendeje történt... — emlékezik a művész pályakezdésére, miközben átsétálunk a kert árnyas fái alatt a nagy sárga házig, annak is egyenesen a „kerámia-múzeumába”. — Látja, valahol itt kezdődött — mutat széles mozdulattal azokra a népi cserepekre, amelyeket féltve őriz még ma í is. >

Egyszerű tálak tájak sze-! rinti népi motívumokkal. A • kezdés kedves, élményeket: idéző, kifejező emlékei.

Felvesz egyet, megvillant ja j az ablakon betűző júliusi : fényben. :

— Magyarul beszélni az \ egész világnak; tolmács nél- \ kül megértetni az emberek- \

nek a kicsinyke Dűna-parti falunak, az ő keze formálta kerámiák, népi cserepek vették szárnyukra Verőce hírét, s röpítették a világba. Az olaszországi Faenzában — erről a városról kapta nevét a fajansz — a nemzetközi kerámiamúzeumban, ötezer év legszebb alkotásai között ott látható Gorka Géza két remekműve is s a művek mellett a szó: Nógrádverőce. A falu, amelyről ezelőtt talán soha nem hallottak a világont — bevonult a művészettörténetbe.

H

arminchat év. Kezdődött azzal, hogy idehívták — a falu környékén nagy meny- nyiségű, korongolásra alkalmas agyagot találtak —, alakítsa meg a Keramosz Vállalatot. Két évig állt az élén két évig virágzott. Amikor azonban lemondott tisztségéről, szinte hetek alatt bezárta kapuit a vállalat. Gorka Géza azonban nem hagyta cserbe a faluját, hű maradt hozzá mind máig, ha nem is itt látta meg először a napvilágot. így is legalább olyan kedves a számára, mintha szülőfaluja lenne.

A negyvenhárom év útja? Nehéz lenne végigkövetni valamennyi állomását Badár Balázs mezőtúri fazekasműhelyétől a brüsszeli világkiállítás nagydíjáig. Közel harminc kitüntetés — köztük számos Grand Prix! — mint kilométerkő jelzi a megtett út milyenségét, művészi értékét. S jelzi azt a forradalmi változást is, amit itt nálunk ő teremtett a kerámiaművészetben, már a harmincas évek elején.

Uj formák, színek keresése — ez jellemzi Gorka Géza művészetének legutóbbi három évtizedét. S a harminc esztendő alatt is' szinte állandó útkeresés. Egyes állomásai szinte kézzel foghatók. Kezdődött azzal, hogy' a vázák követték a rajtuk ábrázolt díszítő motívum karakterisztikus vonalait, vagy ábrázolt motívum nélkül is valamiféle állat — legtöbbször madár — jellegzetes felépítését, hozzáadva a művész- alkotó-teremtő képzeletét. Jellegzetes példája ennek a Táncoló lányok című kompozíció vagy a képen is látható Pingvinváza. Mindehhez járul még az a bravúros színkezelés, az eredeti színek széles skálája, amely egy festőnek is dicsőségére válna, S a folytatás: a legabsztraktabb

formájú tárgyak, a legfurcsább alakú kerámiák, amelyek — mert igaz és modern művészetről van szó — mégis érthetőek. Hogy mi a titka ennek?

Válaszként legújabb művét mutatja, amely csak a

Nyár

Két pingvin

napokban került ki az égető kemencéből, s amelynek alján ott a római egyes — első példány. (A Művelődés- ügyi Minisztérium éppen látogatásom előtt vásárolta meg, másik tízegynéhány kerámiával együtt.)

— A titkát kérdezi? Engedje meg, hogy előbb én kérdezzek;

— Tessék! — bólintok rá.

— Esztétikailag milyennek találja?

— Gyönyörű.

— Az emberekhez való kapcsolata? (A hasznosságát értem ezalatt.)

— Virágtartónak praktikus.

— Tehát értheíő is?

— Igen.

— Nos, azt hiszem, önmaga adott választ a nekem j feltett kérdésre. ^

Valóban. Egy ilyen mo- £ dern, formájában mégis a £ lehető legegyszerűbb 'aerá- mhatárgy — jelen esetben ^ virágtartó — hasznos dísze, ^ éke lehet minden modern la- f kásnak. (Tehát nem érték- ^ télén minden, ami absztrakt!) £ Egy tálat nyújt át, a díszí- ^ tése Picasso eredeti műve. | — Ez ne lenne művészet, csak azért, mert absztrakt? — kérdezi.

A kerámia: művészet — vitathatatlan. Mi több, összetett művészet: a szobrászat, a festészet, a grafika és a kerámia különös ötvözete.

(Kölön szólni kellene a Gorka-kerámiák mázáról is: ma már egyre inkább fogy kerámiáink díszítése, s a hangsúly a zománc szépségére, színhatására tevődik át. Finom pasztellszíneket használ hajszál erezéssel, vagy apró ugrás zománcgö- bökkel. Egy tanulmány is kevés lenne művészetének méltatására!)

Hogy mi az ihletője? Az erkélyre lép, a kertre mutat, az alant elterülő falura, a környező erdőkre, a méltóságteljes vén folyóra.

— A természet az én kincsesházam. Kiapadhatatlan forrás.

Bizonyítani a kimondott | szavakat? Felesleges. Csak | körül kell tekinteni a házi \ múzeumban. A több ezer fé- í le hasznos szépség gazdag p tárháza nándéri szónál éke- í sebben bizonyít. És vall egy \ rsagyszerű művé«z kivételes í tehetségéről, csodálatos élet- | művéről. |

Köszönet érte mindazok ne- 2 vében, akik szeretik a szé- f pet, az igaz művészetet. í

Anyám, mikor templomba hívsz vasárnap, s én nem megyek, s arcodra csöpp ború száll: csak annyit érts, hogy nem megyek veled — most.

S ne értsd meg azt, hogy nem megyek veled — már.

És ments magadban: „Fáradt tán szegényke, sokat lumpolt az éjjel. Fiatal.

Vagy sok a munka, tanulni kell tán,

Hát maradjon, ha maradni akar.”

Anyám, így lesz ez már minden vasárnap, de mentegess csak, neked kell a mentség, könnyebb a fiad korhelynek ítélni, mint elismerni pogánynak a lelkét.

Anyám, te a templom tornyára nézel, én feljebb látok, fel a Holdra, Marsra, ez így törvény, de hogyha magyaráznám nem értenéd, csak bánkódnál miatta.

Anyám, becsaplak rég a hallgatással, hazug a szám, mert nincs egy szava, érv' de vétkemért békéd a büntetésem.

S ha volna isten, megáldana érte.

Prukner Pál

Jayne Mansfield és Hargitai Miklós, a népszerű amerikai filmszínész-házaspár néhány kellemes napot töltött hazánkban, többek között a Balatonon

MEGYEI TŰKOR

AVETERAN

Valaki lebukott közülük néhány nappal ezelőtt. Gyen- ■ 1 ge volt. összeroppant az üté- \ sek alatt és megkezdődtek a | letartóztatások. Út tegnap Iwz- 2 tak át Szabadkáról Becske- | rekre. Itt iolyt a vallatás.

% —Titkár... titkár — verték

p a talpát.

% Igen. Ő volt a járási párt- i titkár. De nem vallott. Nem p magáért, hanem elvtársaiért i hallgatott, akik még szabadon

1 jártak.

p Elájult. Azt már nem érez- ? te. amikor leemelték az asztal- ^ ról és a sarokba dobták. Orá- j kig. vagy napokig feküdt ott

2 összetörve mozdulatlanul,

2 mindez elveszett az idő ködé- * ben.

'p Néhány nap múlva ideigle- i nesen szabadlábra helyezték. | Napokig bújkált. s amikor rá- P jött. hogy elvesztették a nyo- p mát. neki a határnak! p Baranyavár. 1930 február '/ 10. este tíz óra. Ott feküdt a p szerb—magyar határon. Fi- P avelte a határőröket. Elment p az egűik. Jött a másik. Mint- i ha egymásnak adták volna az p éjszaka kilincsét.

{ Tíz évvel ezelőtt ezen a haji táron jött át. Üldözték akkor ' \ is. 1919-ben géppuskás szaKettös szárú virágtartó, finom p kaszparancsnok volt.

erezéssel $ Felnézett az epre. ahol nagy

% tiszta fénnyel ragyogtak a kel azt, amit én itt, a verő- p csillagok. Vajon ott messze,

cei tájon valósággá álmodtam, p messze. Moszkvában látják-e

ez benne a legcsodálatosabb! p ezeket a csillagokat. Biztosan — mondja, majd még hozzá- p látják. S talán valaki ismeretteszi: — Ezeken a népi cse- p lenül is reá gondol: Tomka

rep eken keresztül az egész p Ferenc üldözött magyar komvilág megérti a mi nyelvűn- £ munistára. aki most itt fekszik két. p február fagyos földjén BaraValóban. Harminchat éve p nyavár alatt a szerb—magyar él itt Gorka Géza. Ö tette £ határon s várja a pillanatot, híressé, ő adott hírnevet en- f a pillanat elérkezett! Mindkét oldalon tiszta volt a levegő. Egy iramodás. Örökkévalóságnak tűnő néhány másodperces rohanás, azután levá- gódott egy fa tövében a földre. a földre, amelyet úgy hívtak akkor, hogy Magyarország. s ahol nem elkezdődött, hanem tovább folytatódott az űzött, számkivetett élet. \

Aztán? Igen. azután a Vörös Segély ... Budapest... Bécs ... Párizs. Ez volt az útja.

Budapesten akkor volt a famunkások sztrájkja. Közéjük ment és kereste a kapcsolatot. elsősorban a Korunk, című folyóirat szerkesztőségével. amelynek akkor Gergely Sándor volt a szerkesztője.

Elvtársak vették körül és segítették. A Vörös Segély látta el útiköltséggel, az adott címeket, ahol már várták Becsben és Párizsban. Két évig tartó munka a földalatti mozgalomban, ám egyre nehezebb körülmények között. Franciaországból is menekülnie kellett. Hogy is hívták, akitől útlevelet kapott? Hendrik elvtárs! Az utónevére már nem emlékszik. Azóta sem találkoztak. Elesett Madridnál.

A fényképet kicserélték az útlevélben s ő utazott vele — a Szovjetunióba.

Gyönyörű volt az út Moszkváig. A pályaudvaron elvtársak várták autóval.

Néhány nap alatt kipihente az út fáradalmait és elhelyezkedett a szakmájában. Tulába ment egy nagy gyárba, ahol géplakatosként, később művezetőként dolgozott. Megtalálta élete párját is.

A háború Moszkvában érÜzbe1942te. Családjával együtt kisztánba telepítették, ben behívták katonának. Rövidesen megkapta a beosztását is. Karaszov Viktor Alek- szandrov ezredes lett a parancsnoka. Karaszov ezredes akkor a briánszki erdőben harcolt partizánjai élén.

Hogy is volt csak?

Sötét téli éjszaka volt, amikor a gépben felhangzott a parancs:

— Ugráshoz felkészülni!

Kiugrott. A parányi fényes

pontok egyre nagyobbodtak, hideg marta az arcát, amint lefelé ereszkedett. Derékig süppedt a hóban, amikor földet ért. Messziről kiáltások: — Tovaris. tovaris ...

Partizánok futottak hozzá. Megölették. Kezét rázták. Micsoda fogadtatás! Mennyi sok szép emlék! Mennyi nehéz megpróbáltatás.

Egy emlék a sok közül?!

A hidat felrobbantották. Ketten. Ö és Nyikoláj. Meleg nyári éjszaka volt. Felhők között bujkáltak a csillagok. Az őrség életben maradt tagjai vadul lövöldöztek utánuk, ök futottak a fák között. Egyszer- csak a barátja feljajdult:

— Eltaláltak. Menekülj!

— Nem — mondta határozottan. — Magammal viszlek.

És barátja heves tiltakozása ellenére is hátára emelte őt és rohant vele tovább.

— Hagyjál itt. tovaris — kö- nyörgött a sebesült. — Így elfognak mindkettőnket.

— Nem vitatkozol. A parancsnok én vagyok — mondta keményen, — Azután megenyhülve: — Csak a patakot elérjük?

Megindult. Nem futva. Bátor, gyors léptekkel. Az első partizán-pihenőhely, ahol már segítséget is kap, nyolc kilométerre van innen. Hosszú az út odáig.

Elérte a patakot. Mintegy négy kilométert haladt felfelé a patak vizében, míg egy magaslatra ért. Lenézett a felrobbantott híd irányába. Rakéták kúsztak a magasba, most indultak az üldözésre. Felállt és nyugodtan folytatta útját az első partizánpihenő felé.

Nyikoláj sebe súlyosabb volt, mint gondolta. Másnap a briánszki erdő partizán repülőteréről gép emelte magasba, s vitte Moszkvába, hogy korszerű kórházi ápolásban részesítsék.

Hány és hány emlék

kíséri öreg napjait. Egyszer az egyik jut eszébe, máskor a másik. Milyen csodálatosan szép is volt, amikor még erejének teljében harcolhatott!

Olyanok ezek az emlékek, hogy mindegyiknek más színe, más hangulata van. Egyszer elszorítják az ember szívét, máskor nevetést csalnak az arcára, van úgy, hogy elgondolkoztatják. megint máskor boldoggá, nagyon boldoggá teszik ... Mennyi segítséget kaptak a lakosságtól országrészeken át. a briánszki erdőtől Budapestig? Sokat, nagyon- nagyon sokat. A lakosság segítsége és támogatása nélkül meghaltak volna, százszor, ezerszer!

1948-ban. amikor hazajött Magyarországra, fiával együtt — feleségét elvesztette a Nagy Honvédő Háború idején — biztatták, hogy magas funkcióba teszik.

— Nem kell nekem, elvtársak — mondta olyankor. — Nincs nekem olyan sok iskolám. A fiatal éveim alatt, amikor tanulnom mén köny- nyű lett volna, üldöztetés.

harc, földalatti mozgalom, vándorlás országokon át — ez volt az osztályrészem. Most meg már öreg vagyok.

Elment a MÁVAG-ba, jelentkezett géplakatosnak.

Örömmel fogadták a gyárban, néhány napon belül művezető lett, hiszen sok országot látott. a Szovjetunióban is sokat tanult, szakmai képzettsége megérdemelt tiszteletet ébresztett mindenkiben. Onnan a gyárból is ment nyugdíjba.

Magyarországon két évig még özvegyen élt, azután megnősült és Vecsésen telepedett le. A faluban tisztelik és megbecsülik. Még azok is. akik egyben-másban talán nem is értenek egyet pártunk politikájával. Ám tudják, hogy az öreg Tomka önzetlenül és töretlen hittel, nagyon sokat küzdött, sokat szenvedett, és talpig becsületes ember. Öregek és fiatalok, messziről köszöntik az utcán. Bár egy ízben szívtrombózist kapott, és az orvos eltiltotta minden felesleges izgalomtól, de mit lehet tenni, amikor az igazán nehéz ügyekben őt keresik fel a vecsési dolgozó parasztok. Amin már nem segít sem a helyi tanács, sem ügyvéd, azon, majd seaít Tomka bácsi! Ilyen nézet alakult ki a faluban évek alatt.

Hatvanhét éves, de mér

aktívan dolgozik a pártban Kommunista nárthűsége. •állhatatos emberszeretete sugárzik az eoész emberből, e fontos munkájának végzésében. Müven jó lenne, ha örökké élnének az ilyen nagyszerű emberek! S az idők véatelev séaéin tanítanának benniin• két, fiatalokat, és a felitövek vő nemzedékeket, honv min< din bátor leonen a szivünk é\ mindin becsülni tudjuk a szá bads&got.

Korom József