Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

re»r tILC. 1961. JÚLIUS S. SZERDA Új magyar ddiumentum-fiimekct fejeitek be Izgalmas liajóúton MIMÓZÁK A Budapest Filmstúdióban több új magyar dokumentum- filmet fejeztek be. Elkészült az Énekelnek a gyerekek című újdonság, amelynek alkotói: Takács Gábor rendező és Hil­debrand István operatőr, azt örökítették meg, hogyan talál­koznak a gyerekek a zenével, a dallal, s ezek hogyan hat­nak rájuk születésüktől kezd­ve. Borsodi Ervin rendező Szamos Rudolf forgatókönyve alapján, Pálfa termelőszövet­kezeti község életét vitte film­re. Az újdonság operatőrje Herskó Anna. A Zalának dél­hajlatán című dokumentum- film — Mönich László rende­zd és Szabó 'A-rpád operatőr alkotása — Göcsej régi és új életét mutatja be. Préda Ti­bor rendező Hullámok világa címmel készített filmet, a természetben fellelhető hul­lámmozgások fizikai törvény- szerűségeiről. Janovich János rendező és Dares Sándor ope­ratőr pedig a neves magyar festő, Vaszary János életmű­vét ismerteti új filmjében. (MTI) A Nemzeti Színház művészei Horányban l1el kilenc. Behajóztunk. De valami történhetett: né­hány utas késett vagy baj volt a papírokkal, mert csak egy fél óra múlva szedte fel horgonyát a hajó. De fel­szedte — s a gép dolgozni kez­dett, a hajó tatja mögött fel- korbácsolódott a víz és amíg a fedélzet lüktetett-dobo- gott alattunk, lassan távolod­tunk a parttól. S ekkor váratlan fordulat történt. A csendes, nyugodt hangulat egy pillanat alatt felbomlott. — Mi történt? — Nézd a parancsnoki hí­don ... Igen. Egy férfi elfoglalta a kormányt! A kormányos ke­zéből kiragadta a hatalmas kereket, szemét á messzeségbe fúrva már ő vezette a hajót. — Szűzanyám segíts! — Mi lesz? — Hová ragad bennünket? — Nehogy zátonyra fus­sunk! — hallatszott innen- onnan. És á fejvesztett uta­sok rémülten kérdezték egy­mástól: Szabály az szabály rz egyetlenül pörköl a nap a A. váci autóbusz ablakának vastag üvegén át. Már ér­tem, a frissebb utasok miért foglalták el a jobboldali he­lyeket. Ott, árnyékban utaz­hatnak. Engem a Duna-part látványosságai csábítottak a bal oldalra. Most aztán tö- rölgethetem a hömlokomat meg a nyakamat Vácig. Ez a keskeny szeleid ablak is csak a forró levegőt engedi a fejemre menet közben. No de csak kibírjuk a rövid utat. Fiatal kalauznő végzi mö­göttem a jegylyuggatás körül­ményes szertartását. Soha meg nem tanulnám, hova kell csippenteni, azt a töméntelen lyukat azon a kettéhajtott je­gyen. — Az én jegyemre ne lu­kasszon biztosítást — hal­lom a hátam mögül az egyik útitárs baritonját — inkább cicafröccsÖt iszom azért a negyven fillérért. — A vállalat ugyanis — teszi hozzá né­hány pillanat múlva a ma­gyarázatot — csak a jegy árát fizeti meg a biztosítást nem. Ezen is el lehet gondolkoz­ni. Lehetne is, ha nem lenne ilyen hőség. Á busz szorgal­masan falja az utat. Könnyű neki, nem érzi a meleget. Mögöttem halkan folyik a diskurzus. Akaratlanul is azt figyelem. Kihallom belőle, hogy két hivatalosan kikül­dött kartárs beszélget, valószí­nűleg ugyanannak a válla­latnak a dolgozói. Műszakiak lehetnek, mert gépekről, ener­giáról, üzemanyagról, techno­lógiáról esik a szó köztük. De aztán változik a téma. — Találkozik az ember oly­kor egész különös felfogással is ■— mondja a bariton. — A vállalatomtól villamosbérletet is, meg autóbuszbérletet is kapok. De csak a kék autó­buszra. Viszont igen sokszor kell ilyen távolságon is utaz­nom. Erre a kék bérlet már nem érvényes. Gondoltam nemrég, hogy megtakarítok néhány forintot a vállalat­nak. Kék buszon mentem hát Budapest határáig, ahol a pesti autóbusz végállomása van, és csak itt szálltam át a MÁVAVT kocsijára. Haza­felé is csak a főváros hatá­ráig vettem jegyet a távolsági járaton, itt átszálltam a kék­re, amelyen már érvényes volt a bérletem. Másnap, ami­kor beadom az útiszámlámat I és csatolom hozzá a két j távolsági jegyét, legnagyobb ' meglepetésemre közlik velem, hogy azt nem fizetik ki, még­pedig azért nem, mert engem Budapestről küldtek ki, nem pedig abból a községből, ahol fölszálltam, a MÁV AU T ko­csijára, És Budapestre kel­lett visszatérnem, nem arra az átszállóhelyre. Hiába bi­zonygattam, hogy a bérle­tem fölhasználásával a vál­lalatnak akartam megtakarí- , tani valamit a tetemes úti­költségből, az istennek sem fogadták el az érvelésemet. Szabály az szabály — hajto­gatták. A jegyek árát mai napig sem kaptam meg. Azóta ha kiküldetésre megyek, Pes­ten ülök fel a MÁVAUT-ra és visszafelé Pestig hozatom vele magamat. A jegyek árát így minden vita nélkül kifi­zetik. Ezért ültem föl most is a Bulcsu utcában, pedig idáig elhozott volna a kék autóbusz is. t/ inéztem az ablakon: Du­r\ nakeszin voltunk, majd a felén a Vác felé tartó út­vonalnak. Nagyon melegem lett hirte­len, pedig éppen az út menti fák lombjának árnyékában állt meg a kocsink. Elle­pett a forróság, amint ma­gamban kiszámítottam, hogy a kellemes bariton tulajdo­nosa az oda-vissza úton kö­rülbelül tizennégy forintot spórolhatott volna meg vál­lalatának, ha nem bürok­ratikusán, formaságokba tik- kadt agyvelővel értelmezik ott a dolgokat. Magyar László Szabó Ildikó. Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc — Szent ég! Tüd-e kor­mányozni úgy,, ahogy játsza­ni szokott? Mert az új kapitány, aki elfoglalta a kormányt — nem más, mint Bessenyei Fe­renc. S a hajó — a MAHART 51-es csavargőzöse — a Szentendrei sziget mellett úszott, lassan felfelé a Du­nán. S az utasok — a Nem­zeti Színház művészei, mű­szaki és nézőtéri dolgozói és családtagjaik — a megját­szott rémület után vígan ne­vettek a tréfán. De azért a horányi stégnél már az igazi kormányos kö- lötte ki a hajót. llegvi Imre színpadmester Bayer Frigyes fedélzetmester- rel, a „hajó anyjával” beszél­get. Törőcsik Mari — mat­rózsapkában — Bessenyeinek segédkezik. Szabó Ildikó (a debreceni színház tagja, fér­je Peí'nes György egy új ma­gyar darabot „vendégrendez” a Nemzetiben) férjével együtt indul „felfedezni” a hajót. Az egyik utasfülkében a vilá­gosítók ultiznak, a másikban Zsolt István, a nemzetközi futballbíró és egyben a szín­ház főügyelője az ifjabb dí­szítő generációval veri a blat­tot. Halász Kálmán főtitkár magafeled ten pipázik, és Bakos Gyula párttitkárt (hiá­ba, hajókirándulás) itt is elárasztják kérdésekkel. Hiába hajókirándulás! Mert Sávéi Alice, a kirándulást szervező KISZ-szervezet kép­viseletében fittyet hányva a perzselő napnak, állandóan szaladgál a hajón. Nem, mintha elsüllyednénk, de hát csak úgy kirándulás a kirán­dulás, ha tombolával van egybekötve. S a fodrászlányok segítségével Alice mindenkit mozgósít. Mit mondjak? Remek a han­gulat. Különösen Horányban. Napozás, úszás, evezés, iz­galmas kártyacsaták. Délben a pincérek alig győzik ki­hordani a sok ételt. Na és i a sörözés! Elvégre meg kell j ünnepelni, hogy befejeződött : az évad. Este tűzijáték. Részben ' kárpótlás azért a bizonyos ; elmaradt futballmeccsért. ; Mert az egyik ifjú színész, a közkedvelt Sándor Géza —, i aki buzgón szerkeszti a szín­ház Gong című lapját — ép- | pen Szentendrén filmezik. Fil­mezik, jó néhány kollégáiá- j val együtt. És így mit iz- I gat ja őt, hogy szerelés és labda nélkül maradt a pontra éhes színész és műszaki csa­pat. Már ez is bizonyítja, hogy izgalmas volt a hajóút. Murányi József A nyilvánosság előtt sze­repelni — ha jót mondanak az emberről: kellemes dolog. De ha ez a nyilvánosság előt­ti szereplés azzal jár, hogy az emberről rosszat mondanak, akkor az nemcsak kellemet­len, hanem „felháborító”, „tiltakozásra késztető”. így gondolkozik jó néhány ember, s ekként bírálja el a sajtóiban, így a mi lapunkban is megjelent cikkeket, közle­ményeket. Igaz: sokféle em­ber van, s éppen ezért reagá­lásuk is sokféle lehet ugyan­azon dologra. Van, aki meg­érti, s van, aki nem akarja megérteni a bírálatot. De az utóbbi időben megszaporo­dott azok száma, akik a leg­kisebb bírálatra is felszisz- szennek, akik nem azon kez­denek el gondolkozni, hogy a szóvá tett hibát hogyan le­hetne megszüntetni, hanem azon, hogy miféle tiltakozást fogalmazzanak meg, s juttas­sanak el a laphoz. A közelmúltban megbírál­tuk egyik községünk föld­művesszövetkezeti boltját. Néhány nap múlva hat leve­let is kaptunk, amelyek „fel­háborodottan tiltakoztak a lap állításai ellen”. Egyetlen levelet sem írt alá senki név­szerinti' Hanem így: a község lakói, a vásárlók stb. S mi­csoda véletlen: mind a hat levél ugyanazon az írógépen készült. Nem nehéz ebből ar­ra következtetni, hogy mind a hat levelet Ugyanaz az em­ber írta, aki nyilván azonos a megbírálttal. Ez csak egyetlen példa, a sorolást folytathatnánk to­vább. Az érzékenység, a mi- mózaság arra mutat, hogy egyesek nagyon js biztonság­ban érzik magukat, s úgy vé­lik: a „nyeregben”, amiben ülnek, megérik nyugdíjukat, bármit cselekedjenek is. Az elégedettség káros válfaja, az önelégültség diktálja a fel- szisszenéseket, a tiltakozáso­kat, mindazt, amit a bírálat visszaverése, el nem fogadá­sa jelent. Közéletünkben mindennek azonban nincsen helye! A párt politikája, amelyet gazdagodó mindennapjaink váltanak valóra, a tiszta gon­dolataik politikája. Az őszin­teségé, a nyíltságé, mindazé, ami az elmúlt esztendőkben jellemezte közéletünket,, s kell, hogy jellemezze a jö­vőben is. Vajon azok, akik legszívesebben babérkoszorút tennének a fejükre, fekik hi­hetetlennek tartják, hogy hi­bákat is elkövetnek, vajon gondolnak arra; éppen az el­len a politika ellen vétenek, amelynek hangoztatását egyetlen alkalommal sem mulasztják el? Építőmunkánk nehézségei, a gondok, problémák megol­dása valamennyiünk része, feladata. Sikerrel csak akkor dolgozhatunk, ha mindenna­pi munkánk részévé tesszük a bírálatot, ha nem elkerül­ni, hanem megkívánni akar­juk ezt a nélkülözhetetlen fegyvert. A célok azonossága dönti el a bírálat szándékát. S legyen bármenrrtive is kel­lemetlen a megbíráltnak. a bírálatot nemcsak el lehet, hanem el is kell fogadnia. Az emberek ebben az ország­ban nem egyéni előnyökért „júrtatják a szájukat”, ha­nem a közösség boldogulá­sáért, a szebb holnapéit. Szavuknak ezért, kell megad- ni a tiszteletet, ezért kell kü­lönös gondot fordítani arra, a'mit mondanak. És er., i) r.em szabad senkinek sem elfeledkeznie. Mészáros Ottó Augusztus 15-ig lehet jelentkezni a jnezoyazílasáyi technikumuk levelező tapzatára Szép élet a tábori élet >''>X\XXXXXNXVVXXVX>.XVXXVVV>XXXXXXVXXXVXXCsX>XVXVVX>XVvVXVXX'XVX\>XVXNXXXV'XAXXXXXVXXV\XXV> !­Az 1962-es tanévben 40 me­1 zógazdasági technikumban nyílik első osztály a leve­lező tagozaton. Levelező hallgatónak azokat veszik fel, akik mezőgazdasági nagy­üzemben. minisztériumban, megyei, járási, városi párt- bizottságnál, vagy tanácsnál dolgoznak és munkakörük ellátásához középfokú me­zőgazdasági, kertészeti, erdé­szeti vagy gépészeti képesí­tésre van szükségük; elvé­gezték az általános (elemi) iskola nyolc osztályát, illet­ve a középiskola ennek meg­felelő osztályait; a techni­kumi tagozat jellegének meg­felelő kétéves szakmai gya­í korlattal rendelkeznek és 18— \ 40 év közötti életkorúak. . A ^ kérvényt a technikum igaz- £ gatójához kell beküldeni, a 2 következő mellékletekkel: ^ születési anyakönyvi kivo- £ nat. iskolai bizonyítvány, rövid önéletrajz, munkahe- lyi javaslat, kétéves szak- í mai gyakorlat igazolása. A ^jelentkezési határidő: au- í gusztus 15. y A levelező oktatás első csz- ^ tálya az alábbi techniku- í; mokban nyílik: Mezőgazda-sági tagozat: Abaújszántó, Budapest, X. kerület, Maglódi út 8., Ceg­léd, Csorna, Débrecen-Pal- lag. Gyöngyös, Hódmezővá- vásárhely, Karcag, Kapos­vár, Keszthely, Kiskunfél­egyháza, Kiskunhalas, Kő­szeg, Mátészalka, Mezőtúr, Nagykanizsa, Orosháza, Pá­pa, Putnok, Szabadkígyós, Szarvas, Szeged, Szentlőrine, Szekszárd, Szécsény, Székes- fehérvár, Tata, Törökszent- miklós. Vác. Mezőgazdasági gépész ta­gozat: Mezőtúr, Nyíregyhá­za, Szombathely. Kertészeti tagozat: Baja, Fertőd, Kecskemét, Nyíregy­háza,- Szombathely. Kertészeti tagozat: Baja, Fertőd, Kecskemét. Nyíreg}r- háza, Sátoraljaújhely, Buda­pest, XIV. kerület, Egressy út 73. Erdészeti tagozat: Sopron. Szeged. (MTI) — KÉTSZÁZ OLVASÓ lá­togatja rendszeresen az abc* nyi Lenin Termelőszövet'.: • •• zet könyvtárát. A kö.nyvtv - ban elég nagy a válasz " kétezerkétszáz szépirodalmi és szakkünyv található. XNVVsV.-^NV^N.NVCvVO.-vSV.N\.XSNV,VVNNNXNNNV^XXXNVV^N\X\N\.NXVXS.NVVW.NN.\NVS.NVlXVXV;.W.\V Festőién szép környezetben építették fel a DCM idei nyá­ri, ifjúsági táborát. Ötszázheíven fővárosi középiskolás diák kezdte meg az önkéntes építömunkát a Naszály-hegy aljában Bár a Duna közel van, a fürdést — veszélye miatt — na­gyon megszigorították. Sebaj, így segítenek magukon a kánikulában a vidám fiatalok Eredményes munka csak jó szerszámmal végezhető. Mun­kakezdés előtt nagy gondol fordítanak a lapát nyelének simaságára, és ásók élére, fgy nagyobb lesz az esély az elsőségre, a brigádok nemes versengésében (Csemy Gábor képriportja)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents