Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-05 / 156. szám
I 1961. JÜLIUS 5, SZERDA wsr uteret 3 Könyvekről, olvasókról, könyvtárakról Könyvtárosok tanfolyama Vácdukán Négy égtáj felől érkeztek a vendégek hétfőn Vácdukára: itt tartják a megye könyvtárosainak hatnapos tanfolyamét. Pál Ernő és Tóth Ferenc, a rendezőség nevében, a ■gyermekotthon árnyas parkjának bejáratánál fogadja a meghívottakat, akiknek zöme pedagógus vagy éppen nyugdíjas, de néhány napra most ők is beülnek a padba tanulni. — Mi a tanfolyam célja? — érdeklődtünk Pál Ernőtől, a Pest megyei könyvtár helyettes vezetőjétől. — Állandóan növekszik községeinkben az olvasók száma, különösen a termelőszövetkezetek megalakulása óta — hangzott Pál Ernő válasza. — Ez nemcsak azt jelenti, hogy könyvtárosaink munkája mennyiségileg több, hanem azt is, hogy színvonalasabban kell ellátniok feladatukat. Tanfolyamunk nélkülözhetetlen ismereteket ad a részvevőknek. A meghívottak elsajátítják a könyvtári munka technikáját, ezenkívül megtanulják azt is, miként foglalkozzanak az olvasókkal ás bővítjük irodalmi felkészültségüket is. — Milyen előadásokat rendeznek a községi könyvtárosok tanfolyamán? — Íme néhány cím: A könyvtár feladatai a művelődésben. A természettudományok és a műszaki irodalom. Az állománygyarapítás és az állománybavétel fontosabb kérdései. A címleírás, a betűrendes katalógus szerkesztés fontosabb szabályainak ismerete. Mezőgazdasági irodalom. — És az előadók? — Debreceni Imréné, a megyei könyvtár vezetője, Ta- ma-skó Ödön, Salamon Jó- zseíné. SáL'közi Péter. Pogány Róbert, Freitág- Magda. Szász Eta és Czellér Mária. Ügy állítottuk össze a tanfolyam programját, hogy a részvevőknek alkalmuk nyíljon arra, hogy gyakorlatban is bemutassák, mit tanultak Vácdukán. A helybeli művelődési otthonban ugyanis irodalmi estet rendezünk a mai magyar irodalom helyzetéről. A fővárosból Erdős László és Bihari Klára is részt vesz a csütörtöki rendezvényünkön. Ezenkívül a tanfolyam részvevői közül jelentkezőket keresünk, akik majd az általuk olvasott könyvekről tartanak előadást — mondotta Pál Ernő, a Pest megyei könyvtár helyettes vezetője. Toros Tibor Mikebudáról érkezett a tanfolyamra. Foglalkozása: tanító. Emellett a községi könyvtárat is kezeli. — Mít vár a tanfolyamtól? — Vakáció van, tehát pihenhetnék, de ennek ellenére szívesen áldozom időmet, mert bízom benne, hogy a tanfolyam hasznos lesz. Még soha semmiféle ilyen jellegű oktatásban nem részesültem, töb- bé-kevésbé a magam feje után mentem. Ez lesz az első könyvtárosi tanfolyamom. — Milyen az érdeklődés a könyvek iránt a míkebudai tanyavilágban? — Kicsiben kezdtük, eleinte mindössze ISO könyvünk volt. Ma viszont már 294, 1400 tanyasi lakos közül 105-en kölcsönöznek, rendszeresen könyvet, pedig azelőtt nem sok lehetőségük nyílt az embereknek Mi- kebudán és környékén, hogy olvassanak, mert, sajnos, a fel- szabadulás előtt olyan emberek is akadtak a vidéken, akik hadilábon álltaik az abc- vel. Uradalmi birtokon élt a míkebudai lakosok zöme és a föld tulajdonosainak nem volt szívügye, hogy béreseik és napszámosaik olvasni tudjanak. Ma természetesen más a helyzet, gyakran jönnek a könyvtárba egyszerű paraszt- emberek. Szívesen olvasnak könyveket, főleg magyar klasz- szikusokat, Jókait, Gárdonyit. Emellett sokszor keresnek mezőgazdasági szakkönyveket, a dohánytermesztésről éppenúgy, mint az állattenyésztésről. Jönnek a gyerekek is, lázasan keresik a mesekönyveket, az ifjúsági regényeket. Recse Ferencné a szomszédos Sződligetről utazott Vácdukára a tanfolyamra, ő így beszél: — Még meg sem kezdődött a tanulás, hasznom máris van. Itt lakom, innen egy ugrásnyi- ra Sződligeten, de még soha életemben nem jártam Vácdukán. Tíz éve vagyok könyvtáros, 1952-ben már voltam tanfolyamon, de azt hiszem. hogy a könyvtárosoknak lépést kell tartamok az olvasókkal, éppen ezért szívesen tanulok. Mintha az albertirsai Koller Eszter kedvéért rendezték vol- | na a tanfolyamot. Mindössze 1 két napja könyvtáros, érettségi után került az olvasnivalók birodalmába. — Szeretem a könyveket, az irodalmat — mondja a fiatal lány — azt hiszem, hogy munkámat el sem tudnám végezni a most kezdődő tanfolyam nélkül. Karvász János, a tanfolyam egyik legidősebb részvevője, hetven esztendős. Váckisújfa- lun két évvel ezelőtt vette át a könyvtárat. — Elsősorban azt szeretném elsajátítani a tanfolyamon, ami az új olvasókat leginkább érdekli: \ szeretnék minél többet tudni a mezőgazdasági szakirodalomról — mert nálunk elsősorban ezeket a könyveket keresik az emberek — mondja mosolyogva. — A váckisújfalui fiatalok is állandóan ostrom alatt tartanak, mert az ifjúság valósággal falja a könyveket, őket azonban inkább el tudom látni olvasnivalóval, mert ugye mi fiatalok megértjük egymást!? Megjelent a községi könyvtárosok tanfolyamának megnyitóján Debreceni Imréné is, a megyei könyvtár vezetője. — Örömmel látom a részvevők tanulási vágyát — állapította meg — s azt hiszem, hogy a tanfolyam eléri kitűzött célját, bővíti a községi könyvtárosok tudását — mondotta Debreceni Imréné. — Oktatásukat állandóan napirenden tartjuk, jövőre is tervezünk hasonló tanfolyamot. Az olvasómozgalom állandó fejlődése ugyanis ezt kívánja. Molnár Károly A szocialista országok vasútügyi minisztereinek 6. konferenciája A szocialista országok vas- j útügyi miniszterei az idén, jú- TiuV 4—8. között Budapesten ( tartják meg szokásos évi konferenciájukat. | A konferenciát kedden dél- í előtt a Gellért Szálló nagy- j termében ünnepélyesen nyi- ( tották meg. j Kossá István közlekedés- és ! postaügyi miniszter megnyitó beszédében hangoztatta: az j OSZZSD — a Vasutak Nem- ! zetközi Együttműködési Szer- j vezetőben — képviselt közle- I kedési ágak vezetői ezúttal hatodszor tartják, meg minisz- ! téri konferenciájukat, hogy j szorosabbra vonják szakmai i kapcsolataikat. Ezek a kapcsolatok már eddig is eredmé- I nyesek voltak, és jelentős mér- I lékben segítették a nemzetközi vasút-, gépkocsi és közúti közlekedés problémáinak megoldását. Ezek a tanácskozások a szakmai kérdések rendezésével országaink és népeink közötti szoros kapcsolatot erősítik. Végezetül Kossá István a magyar forradalmi munkásparaszt kormány és a Masvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a konferencia részvevőit. Az ünnepi megnyitó után a konferencia részvevői megkezdték az érdembeli tárgyalásokat. Számos, a közlekedés fejlődésével kapcsolatos problémát vizsgálnak meg. így például a gyorsan romló áruk továbbítására nemzetközi svors- és tehervonatok indítását, közös határállomások ] kiépítését, egységes tarifarend- | szer kialakításával kapcsola- j tos tennivalókat, sok olyan 1 műszaki problémát, amely elő- | segíti a biztonságosabb, ké- J nyelmesebb utazást, az áruk ' gyorsabb továbbítását. (MTI) MSBfÉÉfrüWmÍÉmmiimms, ■11 Ság Felépült » Hée*amti ifmrgisz Egyesület ú.i horgásztanyája (íiábor íolv.) 108 földműv*‘s- s/iivi‘tkc/c( in n kö«l ik a megyében Mint ismeretes, a tavasszal ( lezajlott í'öldművesszövetke- zeti közgyűlések alkalmával átszervezésre, illetve átcsoportosításra került sor a me- j gyében. A gyakorlati tapasz- j tálatok alapján kiigazították j az arányokat az állami és a szövetkezeti kereskedelem, valamint vendéglátóipar műkü- i désj területe között. Az újrarendezés legfőbb jellemzője az, hogy a mezőgazdasági jellegű területeken bővült a : földművesszövetkezeti hálózat, más vidékeken pedig az ál- , lami érdekeltség erősödött. Ennek megfelelően 108 föld- j művesszövetkezet működik < most a megyében, több mint 200 helyi szervvel. Az áteső- j portosítás lehetővé teszi, hogy ' a földművesszövetkezetek \ még hatékonyabban szolgál- ' hassák a falvak, a termelő- j szövetkezeti parasztság igé- J nyeinek kielégítését az áru- ; ellátásban, vendéglátásban, j valamint az ipari tevékeny- j séggel. Felállítják Katona József szobrál Kecskeméten Katona József szülővárosában, Kecskeméten nagy szeretettel ápolják a nagy magyar drámaíró emlékét. No- v mberben lesz az író szüle- j tésének 170. évfordulója, j amelyre már most készül a I város. Az ünnepség élőké- ; szítésére bizottság alakult, \ amely összegyűjti, rendezi és j irodalmi múzeumba helyezi el a Katona József életéről, munkásságáról fellelhető dokumentumokat. A Katona József Színház új rendezésben mutatja be a Bánk bánt. A városi tanács és a városi párt- bizottság a főtéren emlékművet állíttat az író tiszteletére. A szobrot Vígh Tamás budapesti szobrászművész mintázza. (MTI) Izgalmas csengő-vita címmel közleményt olvastam a június 14-én megjelent olvasók fórumában. A panaszra az alábbiakat válaszolom: A cikkben írtak alapján vizsgálatot indítottam. Megállapítottam, hogy a cikk írója nem mindent a valósághoz hűen írt meg. Ugyanis a kisalagi járat a késés ellenére is elérte Dunakeszinél a váci csatlakozást, így senki sem késhetett le a váci buszról. Egyébként az autóbusz vezetőjét és kalauzát a forgalmi utasításban előírtak be nem tartása címén fegyelmi- leg felelősségre vontam. Tóth Mihály, a 16. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója. Mi jár az új konyhabútorhoz ? Június 12-én a monori bútorüzletben vásároltam egy új konyhabútort, amelyhez nem adtak zárrózsákat és fiókgombokat. Ezt szóvátet- tem az üzletvezetőnek, és ő tudtomra adta, hogy a hiányolt dolgok bent, a konyha- kredenc fiókjában találhatók. Erre viszont az eladó felvilágosított, hogy a fiókban nincs semmi, mert ezek a dolgok nem járnak az új konyhabútorhoz. Ez úton kérem, hogy döntsék el az ez ügyben illetékesek, hogy jár-e, vagy nem jár a konyhabútorhoz a kellő felszerelés? Piros János, Csévharaszt, állami gazdaság Címzett: a Budapest vidéki Postaigazgatóság Első panaszunk — a táborfalvi fiókposta ügyében — február 23-án jelent meg Az olvasók fórumában. Akkor azt hittük, hogy a négy éve húzódó probléma rövidesen megoldódik. De úgy látszik, tévedtünk. A tanácsházán — mint ismeretes — a posta részére helyiséget biztosítottunk, a kábel lefektetése megtörtént, a kapcsolószekrény és a távbeszélő-fülke megérkezett, s a múltkori cikk eredményeképpen annyit elértünk, hogy a kezelőablak is elkészült. A Pest megyei Hírlapban megjelent cikkünkre a posta- igazgatóság által adott választ nem tartjuk kielégítőnek. különösen azért nem, mert a postaigazgatóság többször megígérte, hogy, helyszíni tárgyalásra jön, de ez mindenkor elmaradt. A Pest megyei Hírlapban többször olvastam panaszt a Budapest vidéki Postaigazgatóságra és örömmel tapasztaltam, hogy ezeket a panaszokat az igazgatóság minden esetben orvosolta. Szeretnénk, ha a mi ügyünk is megértésre találna. Kanyik József vb-titkár, Táborfalva A vecsési autóbusz három megálló hosszúságú útvonalát tíz-tizenöt perc alatt lerohanja, és ennek ellenére mégis két forint hetven fillért kell fizetnünk az autóbuszjegyért. Ez nekünk, nyugdíjasoknak. különösen borsos ár, mivel sokan betegek vagyunk, s kezelésre a lőrinci SZTK-ba járunk, s ezt az autóbuszköltséget nem térítik meg. De érdekes az is. ha valaki csak egy megállót utazik (strandfürdőig), ugyanúgy a két forint hetven fillért kell megfizetnie, mint aki mind a három megállót leutazza. A Béke téren és a vecsési végállomáson nincs várófülke. Elég sűrűn járok a vasas szak- szervezetbe, így a magam bőrén tapasztalom, hogy mit jelent télen, zord, hideg időben, ólmos esőben, gyakran félórákig a buszra várni. Nagyon elkelnének ezek az autóbusz-várófülkék mindkét megállónál. Sajnos, a tanácsnak nincs erre elég fedezete. De ha összefogna a község, nem tudnánk-e kevés fedezetből is megépíteni a váróhelyiségeket? Perina János, a vecsési nyugdíjas-bizottság elnöke Vecsés, Mária u. 17. Jár-e szülési segély? Bálint Balázsné, nagykőrösi olvasónk (Nyárkútrét, második járás, 6. sz., Hunyadi János Tsz) levelében azt kifogásolja, hogy második kisgyermeke születése után — habár férje tsz-tag — nem kapott szülési segélyt. A ceglédi SZTK-ban azt közölték vele: ha nyolcvan munkaegységet tud igazolni (mármint az asszony), csak abban az esetben részesülhet segélyben. Jogos-e így? Olvasónk kérdésével az SZTK megyei alközpontja szolgáltatási osztályának tagozatvezetőjéhez, Soltész Ká- rolynéhoz fordultunk, aki a következő választ adta. A fennálló rendelkezések értelmében az asszony, ha tagja a tsz-nek, jogosult a segélyre. Ha csak a férje tsz-tag, de az asszony besegítő tagként az előző esztendőben eléri a nyolcvan munkaegységet, a segély ebben az esetben is jár. Ha az asz- szony csak egy munkaegységet teljesített, de három tíz éven aluli kisgyermeke van és miattuk nem tudott többet dolgozni ((besegítő tagként) — így is jogosult a szülési segélyre. Olvasónk leveléből megtudjuk, hogy neki ez csak a második kisgyermeke, férje jól dolgozott a tavalyi évben (340 munkaegységet teljesített), az asszony viszont nem végzett munkát a tsz-ben. Amennyiben olvasónk férjének segített, és az asszony által elért eredményeket is a férj munkaegység-könyvébe jegyezték be, .. így atsz-nek meg kell állapítania, hogy az asszony dolgozott-e annyit, amennyi megfelel nyolcvan munkaegységnek. Ha igen, ebben az esetben jár olva- sóhknak a szülési segély« Ha nem, a segély kiutalására olvasónk nem jogosult. Ezek a mai fiatalok! — Nahát, ezek a mai fiatalok! — mondta fejcsóválva, gúnyos, rosszalló hangsúllyal Por, por, por Június 27-én, reggel hat óra tájban, amikor a ceglédi piacra mentem ellenőrizni, alig láttam a piacot söprő embereket, mert olyan nagy porfelhőt kavartak. Pedig ők a tisztaság érdekében fogjak seprűt a kezükbe —, de milyen tisztaság az, ahol a földről ösz- szeszednek ugyan minden szemetet, hulladékot, és közben a felszálló porral beszennyezik az élelmiszereket? A földművesszövetkezet és a termelőszövetkezetek itt. ezeken a standokon árusítják a tejet, sajtot, túrót és gyümölcsöt. A gyümölcsöt le lehet mosni — így megszabadítják a porral együtt rárakódó millió baci- lustól. De miß kezdjenek a vásárlók a tejtermékekkel? Az áruk higiéniáját — véleményem szerint —, nem a vevőknek kell biztosítaniok, hanem a városi tanácsnak. Hiszen a tanácsnak van locsolóautója. Nem lehetne az autó útvonalát úgy megállapítani, hogy a piac seprése előtt a piacteret is alaposan fellocsolja? Kardos Sándorné, felügyelőbizottsági elnök Cegléd, Kátai út 43. egy idősebb hölgy. S ha valaki azt hiszi, hogy ezt a megjegyzést valamilyen tiszteletlenség, vagy durva tréfa váltotta ki a hölgyből — az téved. A megjegyzés egy vasárnap délelőtt hangzott el a Móricz Zsigmond körtérről a Kamaraerdő felé haladó HÉV-en. Kék inges, piros nyakkendős kiszisták és fehér in.ges, piros nyakkendős úttörők ültek az egyik kocsiban, rendben, fegyelmezetten. S amikor a végcél felé közeledett a vonat, a fiúk és lányok — akik kirándulni indultak a Kamaraerdőbe — énekelni kezdtek. Úttörődalokat, népdalokat, mozgalmi indulókat. ügy látszik ez piszkálta fel a régimódi eleganciával öltözött idősebb hölgy ellenszenvét, ez indította arra, hogy á már említett kijelentést te.gye, s szavait megtoldja a következőkkel: — Látod, ezek az istentelenek ... Ahelyett, hogy az anyjukkal templomba mennének, egésznap az erdőben viháncolnak. Bezzeg a mi időnkben! A másik hölgy, akinek ez a mondat szólt, csak bólogatott, s az elmélázás és a jogos felháborodás tükröződött az arcán. Kedves hölgyeim! Akkor nem akartam közbeszólni. De higgyék el, ez a fogalom: „bezzeg, a mi időnkben” már végleg a múlté. A mai mi időnk más, másképp élnek, más célok felé törnek a fiatalok. Tudom, ez bosszantja, felháborodásra készteti önöket — de hiába, mert ezen a dolgon önök már úgysem tudnak változtatni. Térj András, Érd
