Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

1961. JÚLIUS 25, KEDD

NECIEI

kfCifian

Eróziómérő állomás talajvédelem szolgálatában

Hazánkban 3,5 millió holdat, a szántóterületnek több mint egyharmadát érinti a víz pusztítása. Az erózió, a víz erről a területről évente 50 millió tonna termőtalajt mos le, s ezzel egy-egy holdon 117 mázsa istállótrágyának megfelelő szerves anyagot pusztít eL

Az erózióból más kár Is származik: a lemosott talaj eliszapolja a völgyeket, eltörni a folyókat, patakokat.

Az erózió elleni talajvédelem tudományosan megalapozott, korszerű módszereinek kialakítása másfél évvel ezelőtt kezdődött meg, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (OMMI) irányításával.

Tavaly három nagyüzemi gazdaságban összesen csaknem 4000 holdnyi területet rendeztek be talajvédelemre.

Az idén kisebb területeken, de szélesebb körben folytatják a kísérleteket. Több dunántúli állami gazdaság és termelő- szövetkezet egy-egy 4000— 5000 holdas vetésforgóján építik ki a talajvédelmi berendezéseket — sáncokat, árkokat, teraszokat — s alakítják ki az új táblákat.

Az erózió elleni védekezésben világviszonylatban is új eljárást próbálnak ki az idén: a lejtő-altalajdrénezést, a vízszintes vakond-sáncokban öszSzínpadavató Zebegényben

— Ráthonyi Jánossal szeretnék beszélni..,

— Tessék ...

— Űqv hallottuk, hogy ön rendezi a zebegényi szabadtéri színpadon az első előadást.

— Igen.

— Érdeklődünk, miként, haladnak Zebeaényben az előkészületek és mi a premier műsorai

— Kedvező a helyzet. A ze- begényiek áldozatkész munkával mindent megtesznek, hogy szabadtéri színpaduk legyen. Már hosszú idő óta folyik a munka a Cildnika-tetőn. amely a Dunakanyar legszebb pontja. Zenetörténeti érdekessége is van. Kacsóh Pongrác itt komponálta a János vitéz kedvelt melódiáit. Szőnyi István a nagy festőművész pedig mindig arról álmodozott, hogy valaha maid zenei játékokat rendeznek Zebegényben. És az álom most megvalósult. Értékes társadalmi munkát végeztek a község lakói, gyakran előfordult, hogy sokan már hajnali háromkor megjelentek a Cdlinka-tetőn és serényen dolgoztaik.

— És a megnyitó?

— Július 29-én. szombaton délután fél hatkor tartjuk az első előadást. Schubert műveiből. a Három a kislány nyomán állítottuk össze. A daliáték címe: Tavaszi felhő az égen. Színpadra lépnek az Operaház fiatal művészei, így például Szabó Anita, Tur- binszky Béla, Sáros Éva. Kuti Tamás, Nádi Frigyes. Közreműködik az István Gimnázium hetventagú szimfonikus zeneikara és a zebegényd úttörő zenekar és énekkar. Az előadást július 30-án és augusztus 6-án megismételjük.

— Sok sikert kívánunk.

— Köszönjük és minden muzsáfcarajongót meghívunk a szombati premierre.

szegyűjtött vizet mészkő- és salakzúzalékkal bélelt dréne- ken (talaj csöveken) át az altalajba juttatják. Bár az eljárás meglehetősen drága — a drénhálózat kiépítése holdanként nyolc-tízezer forintba kerül —, mégis kifizetődőnek ígérkezik, mert kettős előnnyel is jár. Nemcsak elvezeti a fölösleges, káros vizet, hanem hasznossá is teszi, mert az altalajba kerülő víz egy része a növények fejlődését segíti, másrészt a talajvízszint emelésével növeli a kisvízfolyások hozamát. így a lejtő altalajdrénezés a talaj- védelem mellett a vízgazdálkodás javításának is hatásos eszköze lehet.

A talajvédelem tudományos megalapozásának fontos lépéseként az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaságban az idén berendezik az első eróziómérő állomást.

Az OMMI tervei alapján készül az a berendezés, amely pontosan méri majd a felszínen elfolyt víz és az általa elhordott talaj mennyiségét.

Ebben a gazdaságban bevezetik az erózió elleni védekezés valamennyi ismert módszerét, kiszámítják agronómiái eredményességét és gazdasági kihatását, (MTI)

ARCOK AZ ÉPÍTKEZÉSEN

CSAK ÉSSZERŰSÍTÉS - A DCM NŐI SZEMMEL

A legtöbb embernek mégvan a maga gyűjtőszenvedélye. Ki régi pénzeket gyűjt, ki érdekes történeteket. Shaw

Barbara őrnagyában Cusins,

az ifjú professzor a vallásokat gyűjti. Klenovits Miklós, a harmincegyesek technológusa nagy építkezések élményét,

A szőke, jóvágású férfi — aki már negyvenéves elmúlt, de legfeljebb harminchatnak látszik — 1942-ben végzett a Műegyetemen. És majd tíz évet várt, amíg a fentebb említett gyűjtőszenvedélyét először — igazán — kiélhette. Hat éven keresztül — távol a családjától —

a Tiszapalkonyai Erőmű

építkezésénél lakott. Itt volt a generáltervező megbízottja. Minden terv az ő kezén ment keresztül — s a mérnök — akár a gazda a szárbaszökke- nő vetést — úgy ügyelte a papír két dimenziójáról a valóság három dimenziójában megjelenő épületeket.

Ez a szenvedély hozta a DCM-hez — alig egy esztendeje ennek — a Szolnok megyei Tervező Intézettől. S itt arra törekszik, hogy minél teljesebb legyen, szinte a vérévé váljék a gyűjtemény, új

Örömmel és jogos büszkeséggel csendülnek Hegedűs István főmérnök szavai:

— Első félévi tervünket szépen teljesítettük.

Van oka az örömnek és a büszkeségnek is, hiszen hosz- szú ideig okozott gondot sokaknak a Szentendrei Papírgyár. Termelési nehézségekkel küszködtek és nem dicsekedhettek nagy eredményekkel.

Kétségtelen, hogy ennek a nehéz időszaknak voltak objektív okai is, amelyek közül legsúlyosabb a gyár meglehetősen elavult gépparkja volt Mégis,

a papírgyáriak bebizonyították, hogy ésszel, akarattal és nem utolsósorban tervszerűséggel úrrá lesz az ember a nehézségeken.

A beszélgetés a múltat idézi. Hogy is volt csak? Saját erejükből kellett segíteni magukon. A főmérnök gondolkodott, rajzolt és megszületett az ötlet, amelynek megvalósítása után az I. gép termelése hatalmasat ugrott.

Bár a többi gépeken nem hajtottak végre rekonstrukciót, a gyár dolgozói fokozott iramban végezték munkájukat és sikerült a mélypontról fellendíteni üzemüket, s első félévi tervüket 102,8 százalékra teljesíteni.

A tervteljesítésnek a szokottnál is nagyobb jelentőséget ad, hogy a házi rekonstrukció végrehajtása után a papírgyáriak tervemelést kértek és eredeti tervüket 800 tonna papírral teljesítették túl.

— Ennek az eredménynek — mondja a főmérnök — két forrása van. Mindenre kiterjedő, részletes műszaki intézkedési tervet dolgoztunk ki, amely nemcsak a termelést közvetlenül érintő kérdésekben intézkedik, hanem magában foglalja a balesetelhárításra, a munkafegyelemre, a műszaki újításokra, a nehéz testi munkák gépesítésére vonatkozó intézkedéseket is.

— A terv — folytatja Hegedűs István — az eddigiektől eltérően,

a dolgozók széleskörű bevonásával készült és ennek köszönhető, hogy üzemünkben sikerült komollyá tennünk a munkaversenyt.

Nem fogadunk el régi, sablonos felajánlásokat, mint például: pontos munkakezdés, rend, tisztaság, hiszen ezek teljesítése mindenkinek kötelessége. Felajánlani csak olyasmit lehet, amely forintértéket hoz. Nálunk „vérre megy” a munkaverseny és mindenki komolyan veszi.

A verseny jutalmazási rendszeréről Lusztig Kálmán f>árttitkár tájékoztat és beszámol arról a részletes tervről, amelyet kidolgoztak. Az éves munkaversenyt negyedévenként és nagyobb ünnepeinken értékelik és az értékelést nyilvánosságra hozzák.

A napi munka, a fegyelem és az újítások, de a munkaverseny is azt bizonyítja, hogy a papírgyáriak magukra találtak.

(t)

„darabja”, a mostani építkezés élménye.

Hogyan törekszik erre? Például egy új megoldással. De erről — a kollégái küldtek hozzá — nem szívesen beszél.

— Talán ennél sokkal érdekesebb témát! — ajánlja, végül azonban enged a rábeszélésnek.

— Az építkezésen az egyesek kezdték használni a csúszózsalut — mondja. — Aztán átvettük mi is. Lényege: közel hússzor kevesebb fával építhető fel a silók oldalfala. Igen, de mi legyen a silók födémjével? A saját súlya is nehéz és erősnek kell lennie, hogy elbírja a magas, vasszerkezetű szalagfolyosót, amellyel a silókba szórják a cementet.

— És így a silók belsejében

— huszonhét méteresek a silók — végig fel kell állványozni — erősen, drága, jó minőségű fával —, hogy megépíthessék a födémet.

— Igen. Egész pillérnyalábok ... — s hirtelen csodálkozva rámnéz. — Maga ezt honnan tudja?

— Itt voltam, érdeklődtem

— felelem határozottan. Aztán mindketten elmosolyodunk botcsinálta szakértelmemen.

— Jó. Akkor nem kell sokat magyaráznom. Tehát a lényegre térve..: — s tervrajzokat terít az asztalra.

— Két rácsos acél gerendát (műszaki nyelven: Peine-ÉTI- tartót) helyezünk be a silóba, a jövendő födémnél három méterrel lejjebb. Ezekre állványozunk, így tesszük helyére a födém főgerendáját. Ha ez a mestergerenda megköt, már megterhelhető a további födém zsaluzatát tartó (vagyis a még meg nem kötött betonteknőt tartó) kisebb ÉTI- gerendákkal.

íme, az új megoldás. Néhány ÉTI-tartó: s nem huszonhét méteres, hanem

csak háromméteres

állványokat kell emelni. De — tudtommal — ezt a megoldást az egyesek is alkalmazták:

— Igen. Csakhogy ők — keserves munkával — kivésték a silók betonfalát, hogy a tartókat behelyezhessék. Mi nem a betont véssük — csak kiverjük a siló oldalából azokat a kőszivacs-lapokat, amelyeket a gerendatartó vésetek helyére — előre — beépítettünk. És mi kevesebb értékes Peine—ÉTI-tartót használunk fel, s ezeket (a zsaluzattal együtt — a beton megkötése után) felül, a födémen hagyott nyílásokon emeljük ki. ök ezért (másfél négyzetméteren) kivésték alul a silót:

Ä\V\\\\\\>XV\\\\XXV\\V\V«V\\\\\\\WK>>\^

Jóreggelt, nagyvilági

FESTŐK A SÁTORBAN

Fiatal művészek a DCM építkezésénél

mm. 1 mm» pl

Mi újság a nagyvilágban? — erre kíváncsi a kora reggeli verőfényben Pálosi Lajos csordás, miközben a nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz jószágait legelteti. Az újságíró —- akinek az országúton utaztában tárult szeme elé e lát- vány — viszont a csordás véleményére kíváncsi a mai életről és arról, amit az újságban olvas.

— A mi szövetkezetünk — magyarázza Pálosi Lajos —, kiváltképp, amióta új vezetősége van, szépen erősödik. Most már ötvenhat szarvasmarhát gondozok, jóval többet, mint tavaly. Ezt az

akkor sokszor már művészeti nevelőmunkát is végez. Hiszen a jó kép ott születik az érdeklődők tekintete előtt és azon a környéken, ahol a művész egész nyáron át alkot, a giccs megfosztódik eddigi hatásától. Izlésrombolá- sa eltűnőben.

Pest megye területén két jelentős művésztelep működik: Szentendrén és Nagymaroson s már mindkettő több évtizedes, gazdag múlttal rendelkező. így megyénkben aránylag kevés művész érkezik nyárra a tsz-ekbe. Talán mert a művésztelepek jelentősége befolyásolja művészeinket, talán mert érdekesebb tájakat vélnek találni az ország távolabbi vidékein — akárhogy is van, nem helyes elgondolás részükről, mert a való helyzet félreismerése.

A megye igen változatos, tájakban gazdag.

A jellegzetes alföldi tájék épp úgy fellelhető benne, mint északi és nyugati részein a hegyvidék, a Dunakanyar szépségeiről nem is szólva

most részletesen. Sajnos, a két művésztelep alkotói — pedig sokan vannak — aránylag szűk környéket járnak be nyaranta, s olyat, hol előttük már rengetegen alkottak.

Az idei nyáron mégis történt valami, ami komolyan előremutató. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója — 230 tagot számlál — jelentkezett a Dunai Cement- és Mészmű

építésvezetőségénél és kérte, hogy szeretne lehetőséget kapni a hatalmas, ezerarcú munka megörökítésére.

A kérés meghallgatásra talált és a vezetőség tízszemélyes sátrat bocsátott rendelkezésükre, egészen késő őszig, amíg a sátorbanlakás lehetséges!.

Fiatal képzőművészek utaztak máris a DCM munkálataihoz

— kéthetes turnusokban mennek — és egész nyáron át és még az ősz első felében is kész művek tucatjait és vázlatok százait készítik el, s nemcsak az építőkről és építkezésről, de bejárják a környékbeli falvakat is.

Méreteiben nem nagy, de jelentőségében annál komolyabb kezdet ez, mert az idén nyáron Pest megyében nemcsak iparunk új, nagyszerű létesítményéről készülnek majd művészi megörökítések, de számos faluba is eljut festőművész, olyanokba is, amelyekben festő még aligha, vagy csak elvétve járt.

Darázs Endre

Vagyis jelentős megtakarítás. Pénzben, munkában: anyagban.

— Nagyszerű újítás — mondom.

— Ugyan — szabadkozik. — Csak a meglevő dolgok észszerű csoportosításának eredménye. A vállalat vezetősége megértéssel fogadta, támogatta.

Tehát nem újítás. De ha „gyűjteményt” vezetnék azok nevéről, akiknek a munkájuk alkotó, számos hasznos szenvedélyük, Klenovits Miklós nevét bevenném ebbe a „gyűjteménybe”.

Milyen

a DCM női szemmel ?

Sértődöttség árnyékolja be a barna hajú, barna szemű Fejős Éva kedves, mosolygós

arcát.

— Mondja, nem tud jobbat kérdezni? A kollégáim is ezzel húznak. Nem tudom, milyen női szemmel! Én műszaki ember vagyok — és mindent műszaki szemmel nézek.

Magamban elfojtok egy mosolyt. Nem, mintha nem adnék igazat az öt éve végzett mérnöknőnek. Dehát kislá- nyos, törékeny jelenség — s furcsa ez a nagy magabiztossága. Hogy nem nő — műszaki ember.

S a mosoly — néhány perc múlva — teljesen szétoszlik bennem. Már csak a csak- azértis van: gyorsabban szedd a lábad, mert szégyent hozol a férfi nemre! Kapkodva, erőlködve _mászok a meredek létra-lépcsőkön — de a halásznadrágot így sem tudom beérni. Csak fent, a siló tetején, ahol a mérnöknő mosolyogva vár:

— Hányszor mászta már meg?

— Kétszázszor. Száz napja

— naponta kétszer. Huszonhét méter magas, összesen 5400 méter.

S megtudom: nemcsak ide, még sok magas építményre felmegy. A DCM Beruházó Vállalat műszaki ellenőre — összesen harmincnégy cement-, készenléti és keverő siló, a csomagolőépület és a fedett rakodó, no meg az elevátortorony tartozik hozzá. S műszakilag és pénzügyileg felelős az ezekbe az épületekbe idén beépülő

ölvenkétmilliós értékért,

— Nem szédül?

Elérti a célzást.

— Nem. Sem a magasság, sem az ötvenkétmillió miatt.

— S arról beszél: mikor tavaly októberben idejött az Ajkai Erőműtől, még csali a földet emelték ki a cementsilók helyén. És műszaki ember létére lir=ai kijelentésre ragadtatja magát:

— Tudja mi az, hogy szép? Az, hogy a szemem előtt nő fel ez a hatalmas gyárónás;

A földön folytatódik a riport.

— Tervezőként végeztem, de az egyetem kivitelező mérnöki munkakörbe osztott. Hamar megszerettem. Emberek

— emeletek. Ha majd megöregszem, újra tervező leszek, vagy odaülök egy íróasztalhoz.

Erre még sokat kell várnia; Még sok könyvet elolvas, sok színházi előadást megnéz, sokat úszik a Dunán. Sokat jár még táncolni (ha majd férjhez megy — férjestül) és még sok-sok országot bejár. Két éve Csehszlovákiában járt. A minisztérium küldte ki, tanulmányútra. Tavaly Lengyelországba utazott — és idén két hétig Moszkva, Lenin- grád, Kijev embereivel és épületeivel ismerkedik. Persze, már saját költségén.

— Nyelvismeret?

— Egy kevés német és angol. De mire megöregszem, ezekbe is jól belejövök — teszi hozzá nevetve.

Mire megöregszik..: A DCM egyetlen női mérnökét (a másik női mérnök még csak „féllábbal” van az építkezésen) nem tudom öregnek elképzelni. Igaz, törékeny jelenség, de valahogy erős a kézszorítása.

Murányi József

jjapírcj ij áriái? ni alulra találtai*

Túlteli esítették a tervet — Lendületes munkaverseny

újság nélkül is pontosan tudom. S hogy mit olvasok az újságból? Arra szeretnék választ kapni belőle, amiről mostanában annyit hallani: Hová

fejlődik a nemzetközi helyzet, békében és nyugalomban gyarapodhatunk-e tovább?

Két évvel ezelőtt még csak \ 40, tavaly már 70, az idei nyá- i ron pedig 80 fővárosi képző- í művész — főként festő — í kelt útra, hogy felkeresse a ! falvakat, az állami gazdaságo- \ kát és a tsz-eket.

{

í A harmadik falujárásba ; már jóval több fiatal kapcso- j lódott be, mint az első évek- ; ben. Közülük nem egy már ! régi ismerősként, jóbarát- í ként tér vissza a jól ismert ; vidékre, hogy ott hetekig — i néha hónapokig — fejlessze, i teljesítse ki még jobban mű- ; vészetét a falu mai életének | realista ábrázolásával.

: Nemcsak sok festmény készül el ilyenkor, de igen sok vázlat is.

A téli időszakra látják el magukat művészeink bőséges anyaggal, hogy aztán a természetben készített vázlatok alapján a műteremben szülessen meg sok kitűnő mű.

E nyári kirándulások mindig többé és jelentősebbé lesznek egyszerű kirándulásnál. t- falura került művész nemcsak tudását gyarapítja, technikáját fejleszti, de közel kerül az emberekhez, s ugyan-