Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

1961. TÜLfDS 25 KEDD TEGNAPTÓL-HOLNAPIG Bugyi község határában is kinőtt egy gyár. A Telefon­gyár lakja. A „lakás” ugyan inkább átmeneti szállásnak indult, két esztendeje. Se víz, se villany, se, se, se... De volt néhány pesti szakember, akiknek ezt mondták: „tele­font kell itt készíteni. Sokat! Amennyi az országnak kell — s még többet. Aztán meglát­juk”. ' A pesti ember vidékieket hozott maga mellé a környék­ről. Olyanokat, akiknek szíve a földé volt. A gyáré a nyolc óra — az sem egészen, Ha szólt a föld tavasszal, nyáron, ójj odamentek, s vissza se jöt­tek, amíg rendbe nem tették. „Nem a gyárból élünk” — móndták. És tudomásul kel­lett venni a kényszerű szabad­ságot. Megszülettek az első tele­fonok. Nem veszekedne érte ma egyetlen előfizető sem. De már készült. Es ma? Megyünk az „illatos úton” a forró műhelybe. Bőséges szag­gal és nagy hőséggel itt süt­nek a bakelitprések. A napfé­nyes terem közepén még olyan gépek is állnak, amelyek elő­ször jutnak hőhöz, bakelithoz, munkához. Nézem a jókora jószágot • Izzik a fűtőszál, ellenállhatat­lanul indul a deréknyi prés ... háromszáz légkör nyomással; Aztán emelkedik, s a kezelője kiütöget, szétfeszeget néhány bakelitba öntött aprócska érintkezőt: vajúdnak a hegyek, egér születik. — Szaporátlan, nem? — Verejtékes is. Jobb len­ne, ha legalább nyolc alkat­részre szólna a szerszám. Épp a duplája lenne a mostaninak. Jobban boldogulnék én is. Eggyel iodébb fiatalember áll, Sallai István. Telefonkagy­lókhoz, mikrofonfedőt présel. Kínlódik, hogy a szerszámba alátéteket rakjon. Négy min­tába hármak- ­— S a negyedik? — Oda nincs alátét. Marad üresen. Igazság szerint nem kellene ide, de a mérete egy_ kicsit elsikeredett, ezzel egyenlítem. Ez persze nincs a normában. Február óta kér­jük a másikat, de a szerszámo­sok sem győzik. Kiszedi az átsült, fénylő, fe­kete fedeleket, s levegővel fújatja el a mintában maradt hulladékot. Nehezen sikerül. — Nem nagyon erőlködik a levegő. — Most Istenes! Szombaton épp hogy csak fújdogált, akár a nyári szellő... Én tudom, hogy sok mindent ki kell böj­tölni, de egyszer egyenesbe -jö­vünk! > — Böjtölni? Mit még? 'j — Mondjuk azt, hogv dél- í elöttönként százhatvan voltra esik a feszültség 220-ról. Csi- ^ galassan halad az egész, mert 6 kevés a hő. „Ezért vagyunk J mindig lemaradva.” ^ — Más böjt nem akad? ^ Mos már nevet. ^ — Még zarándoklat is... ^ Egyik-másikunk hadilábon áll a fizetősével. Nem ritka a ^ rossz elszámolás. Bár igaz, ^ hogy volt, amelyikünk a való- ^ sásban sem érdemelt többet a ^ kevésnél. De ón. meg egy pá- ^ ran tudtuk, hogy mit keres- | hetünk. Kiszámoltuk előre. | Mégis volt, aikd az előleg után <! ötvenöt forintot kapott az el- ^ ső elszámolásnál! Én is olyan ^ keveset kaptam kézhez, hogy '•>, gyalog zarándokolhattam vol- ^ na haza — ha nincs kerékpá- 2 2 rom. '/ Tele arccal mosolyog. Pedig nem lehetett éppen tréfás az eset. Mégis nevet. Miért is ^ lenne haragos,, aki előbbre lát ^ az esténél? 2 Ezer fölölt! Az alkatrészüzemben Gróf | bácsi előre integet: — Jöjjenek be! Gróf bácsi is Pestről jött, s ^ régi ismerős. Művezető és j szb-elnök egyszemélyben. Be- $ hozza, leülteti Véev> Károly- 2 nét, s mindjárt kérdezi is. 2 — Mit keresett, mikor az 2 újságírók legutóbb itt voltak 2 és ma? 2 — Mikor idejöttem, nyolc- 2 százötven forint jó volt. ha 2 volt. Kérdeztük, mi a norma. } Azt mondták: sok. Ha többet í Az egyik új bakelitprés. Mellette a fiatalember, aki a rossz elszámolást reklamálja dolgoztunk, átírták a gyen­gébbek javára. Hiszen nem baj ez a kezdetén, de igyeke­zetét nem sokat ad.... Ma 1300-at keresek. Befejezi. Gróf bácsi tovább: — Elmaradott hely volt ez. Csak múlt héten választottuk a szakszervezeti tázalmákat. Olyan labirint, összevisszaság volt, hogy szóval kellett nyug­tatni az embereket. Most iga­zán boldog vagyak; ezren alul nagyon gyönge az. aki nem tud keresni! Van még lógás­lengés, de ha segítenek egy kicsit, kérem, én állítom, hogy elhagyjuk a pestieket... Meghatódik tőle. s egy pil­lanatra meg is inog a gondola­ta: „mégis, a pestiek!'’ De né­hány hosszú másodperc után a kisértő kétséget legyőzd a biztonság és iövőbelátás hite. És Gróf bácsi már tudja, hogy győzni fognak. ’ A holnap útján Az igazgató változó arcvo­násokkal kíséri, amint a meg­tett kőrútról beszámolok. Hol szigorú lesz, hol kiderül egy árnyalattal. ­— Nem szoktunk rágódni azon, mi sok, mi kevés, ha vinni kell a terhet. Aki túlon­túl sokat nézegeti, inába száll a bátorság... Ez a gárda nem tartozik a „hallgatva szemlélődőkhöz”. A délutáni pesti busz sokszor itthagyja az igazgatót és a törzsgárda vezető embereit. Otthon — aznap — az asz- szonynák sírhatnékja van, a gyerekek kérdezik, miért nem jön. Az anyós csak ezt jegyzi meg angyali nyomatékkai: már megint. De a kenetesen tálalt paprika nem csíp so­ká. A férj ennyit mond: tu­dod ... kellett. És már senki sem emlékszik az esetre. A gyár felnőtté gyarapo­dik Az igazgató, a főmérnök is ezt mondja: — Pesten már készítik a föld alatti kábelt. Megástuk az árkot, s a nyár végére már ezen keresztül kapcsolunk át a zavartalan ellátásra ... Az elszámolás? Van bajunk ve­le. Segíteni is kell. De az is való, hogy akad, aki nem szá­mol el tisztességesen ... Nem mindenben ad igazat az újságírónak. De én kitar­tok amellett, hogy a bakelit­prés üzemben igenis „vajúd­nak’’ a hegyek — az ered­mény nem arányos ezzel És már át is vágunk a hol­nap útjára. — Szeptemberben leköltö­zik ide a pesti műanyag- fröccs- és fehérpor-üzem. Ez azt jelenti, hogy a Telefon­gyár valamennyi készítményé­nek műanyag alkatrészeit mi állítjuk elő. Talán még az Orionét is... Egyébként el­készült odafenn a műanyag­telefon prototípusa. Jövő évi téma. Kint pedig épül a csar­nok, az új üzemnek __ D e mindez a holnapnak csak a csillogása. Címnek va­ló az újságcikk elé. A közna­pi zaj alkotó csöndességében épül igazán az új gyár, for­málódnak az emberek. Tóth György Ötezer mázsa dinnye Vecsésről Pest megye melegtalajú ho­mokvidékein az idén tért hó­dított a dinnyetermesztés. A közös gazdaságok több mint 1400 holdon termelik az érté­kes gyümölcsöt, s ezzel Pest megye az ország második nagy dinnyetermesztő terüle­tévé vált. A termelőszövetke­zetek gondos szelekcióval a legjobb fajtákat honosították meg, olyan vidékeken is, ahol azelőtt egyáltalán nem foglal­kozták ezzel a kertészeti kul­túrával. A megyében a legna­gyobb termesztő a vecsési Ezüst Kalász Termelőszövet­kezet, amely tavasszal 50 hol­don telepített dinnyét. Ehhez Heves megyéből hozattak ne­mes vetőmagot. Tizenöt hold- nyi turkésztáni sárgadinnyé­jük holdanként 6záz mázsát termett, s a görögdinnyével együtt összesen mintegy 5000 mázsa gyümölcsöt értékesíte­nek a nyár folyamán. Gyermekparalízis-járvány Nyugat-Németországban Nyugati hírügynökségek sze­rint Nyugat-Németországban egyre nagyobb méreteket ölt a gyermekparalizis járvány. Januártól július 15-ig 1254 megbetegedés fordült elő, 80 százalékuk bénulással végző­dött és 76 gyermek vesztette életét. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK »arrr-'innmi.j.t.. Utolsókból elsők közé Második évesek a törteli tsz-ek, de máris jelentős fej­lődésről adhatnak számot Míg tavaly csak a gyomos földek, az elkésett munka, ál­talában a sok hiba jellemezte őket, addig az idén megvál­tozott a tagság hozzáállása a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Július 12-ig befejezték az ara­tást és sikerrel folyik á csép- lés. A kalászosok területének 80 százalékát már gépi erővel aratták. Kitűnt a munkában a Rákóczi Tsz Déryné mun­kacsapata. A törteliek azon fáradoznak, hogy rövidesen a járás legjobbjai között' emle­gessék közös gazdaságaikat. Kertészek öröme A ceglédi József Attila Tsz kertészetére nem lehet pa­nasz. Mióta rátértek a hol­land ágyak alkalmazására és a szórófejes öntözésre, azóta a föld busásan fizet. A múlt héten száz, a következő héten ötven, a további hetekben pe­dig 20 ezer forint bevételre számítanak a kertészetből. Arra törekednek, hogy elérjék holdanként a 64 ezer forint jövedelmet. Végeitek ai aratással a járásban Július 19-én este elcsende­sedett az aratók lármája a földeken: befejeződött a ceg­lédi járásban az aratás. Majd­nem 25 ezer holdon vágták le a gabonát. A nagy munka 82 százalékát géppel végezték. Jó a termés: a dánszentmiklósi Micsurin Tsz 250 holdas őszi árpája holdanként 21,22 má­zsát adott. A háromszáz hol­das búzatábláról átlagban 16,13 mázsát takarítottak be. Az albertirsai Dimitrov Tsz 423 holdas ősziárpa-vetéséről holdanként több mint húsz mázsát csépeltek. Az abonyi Lenin Tsz még ennél is szebb terméssel büszkélkedhet. MOMORgVIDÉgg Tervek öl évre Elkészült Monoi ötéves köz­ségfejlesztési terve. Elsősor­ban azokat a létesítménye­ket sorolták az első ötéves szakaszba, amelyek a 20 éves távlati program közül a köz­ség és a tsz érdekeit közvet­lenül érintik. A többi között 5600 négyzetméter meglevő út portalanított felújítására for­dítanak félmillió forintot. 12 ezer négyzetméter új, pormen­tes út építésére pedig más- félmillió forintot irányoztak elő. 4600 méterrel bővítik a villanyhálózatot, ezenkívül korszerű vízművel, valamint sok más létesítménnyel gaz­dagodik a falu. Üres a tábla A gyömrői Vasipari Ktsz udvarán szerénykedik a di­csőségtábla. Bizonyára az len­ne a rendeltetése, hogy az idegen tüstént, értesüljön ró­la, kik tartoznak az üzemben a kiválók közé. Ügy látszik azonban, senki sem érdemes arra, hogy a neve szerepeljen a táblán. Az is meglehet, hogy nincs aki krétát ragadjon és kiírja a kiválók nevét. A di­csőségtábla ugyanig üres. Ám az sem lehetetlen, hogy a ktsz vezetői szerények, nem akarnak kérkedni emtesek példás sikereivel. Akkor vi­szont minek a tábla? TÍ2, sas Itt a százas, hol a százas Fiatal nebuló tért be a Nagykőrösi Földművesszövet­kezet egyik vegyesboltjába. Két májkonzervet vásárolt, összesen nyolc forintért. A pénztárosnő visszaadott a gyereknek a tízesből két forin­tot. Az ügy annak rendje- módja szerint lezárult volna, ha a vevőpalánta nem kezd méltatlankodni: ő százassal fi­zetett, neki 92 forint jár. A bolt vezetője azonnal „kasszát csinált”, vagyis egyeztette a bevételt a nyitás óta eladott áruk blokkjaival. Kiderült: a reklamáció nem helytálló. A legényke távozott, majd nem sokkal később az édesanyjával tért vissza. Az meg sem várta a boltvezető tájékoztatását, hanem hangosan szidalmazni kezdte a bolt dolgozóit. Újabb „kassza”, eredménytelenül. A felháborodott anya rendőrség­gel fenyegetőzött, majd. köve­telte, hogy a dolgozók mutas­sák m<ig, mennyi pénz van a zsebükben. A végső próba nem maradt eredmény nélkül. A százas hiánytalanul előke­rült. Éspedig a fia zsebéből... Teljesült a kérés A nagykőrösi Alszegen rég­óta kérték az asszonyok, nyis­sanak zöldség,boltot, ne kell­jen mindenért a piacra vagy a város belső negyedébe ballag­ni. A kérés eljutott a Petőfi Tsz-hez. A közös gazdaság nem sokáig'késlekedett: az asszo­nyok örömére megnyitotta zöldségüzletét az Alszegen. hegyező bundásrg, az meg, mintha csak értené, olyan ér­telmesen pislog. — Nem hajt bennünket a pallér, amennyit dolgozunk, annyit keresünk. A múlt hó­napban is megkaptam az 152S forintot a ledolgozott előle­gekre, hát sörre is telik, bor­ra is akad. Tudok keresni, nem panaszkodhatok. Amíg így beszélgetünk, azt is elárulja Makai Péter bácsi, hogy már a vezetőségnek is tagja. Rendszeresen szoktak ülést tartani, legutóbb a Nagy M. János ügyét tárgyalták. — Rosszul dolgozott, férges lett a szőlője. Mondtam is ne­ki, hogy lehet az János, hogy az enyimről egy levelet sem harapott le a bogár, a tiedet meg megette? Azt persze csak magának árulom el. hogy én bizony nem sajnálok eov kis Matadort tenni a aálicba. Saj­nos, az a baj. hogv vannak még köztünk olyanok, akik a vagyont csak csáki szalmá­jának nézik. No. le is váltot­tuk Nagy M. Jánost a szőlő­ről. Délre jár az j^ő. még me­legebben tűz a júliusi nap, s Makai Péter bácsi föltápász- kodik az eperta alól. — Ahun a, jön már a gép — int a távoli porfelhő felé. ez­zel megyek én is aratni. Ma­ga meg — mondja búcsúzó­ként —, ha már mindenáron az újságba akar tenni, csak áz igazat írja. Ügy tettem, ahogy Péter bá­csi kérte. Súlyán Pál — Nem volt iskola a mi környékünlcön, mégis meg­tanultam olvasni, számolni is tudok, a minap a brigádve­zetőt is becsaptam. Azt mon­dom neki, mikor jött. hogy írjam alá azt az ívet, nem ismerem a betűvetést. Keresz­tet húztam a rubrikába. Az­tán, mikor elment. üzentem érte, hogy ayüjjön vissza, mert alá akarom írni. hisz csak viccelődtem. Jót nevel az alacsony ter­metű, fürge kis öreg, s az ember nem is gondolná, hogy már a hatvanhetedig évét ta­possa. Ma is olyan fiatalosan dolgozik, mintha csak har­minc lenne. A szövetkezetben tulajdonképpen szőlőmunkás, 3000 négyszögöl szőlőt ápol. Emellett nincsen olyan mun­ka, amit el ne vállalna. Hasz­nát veszik sokoldalú ismere­teinek iß. Dolgozott már a kőművesbrigádban, segített a növénytermesztőknek. Vala­melyik éjjel egy órakor kelt fel. a borsót szedte össze. — Még a veréb sem volt kinn velem, 560 négyszögölt szedtem fel. Tegnap éjszaka meg csomóztam. — Azelőtt is ilyen korán kelt? — Ügy ám, megszoktam én a korai ébresztőt fiatalabb kó­rokiban. A kiilönbséa csak az, hogy azelőtt nem lehe­tett abbahagyni, most meg. ha meleg van, hát nem dol­gozok rovább. Akkor kezdek hozzá megint. ha kedvem tart­ja. Igaz-e Fickó — néz a fülét a lovait meg, hát azokat az is­tennek se akarta beadni. Hiá­ba szavazta meg a közgyűlés, ő tiltakozott a határozat ellen. Végül aztán mégiscsak aláve­tette magát a közakaratnak, elbúcsúzott a két szép jószág­tól. Azóta mintha kicserélték volna. Hajnalonként első a határban, van úgy, hogy éjjel kettőkor kel, mire a többiek kimennek a földekre, ő már végzett a rábízott munkával. — Tudja, egyéni koromban azért igencsak megterheltek engem adóval. Most már nincs ilyen gondom, csak még a lovakat sajnálom, — Különben nem lett vol­na muszáj a tsz-be gyünnöm — magyarázza tovább — azt mondták a gyerekek, össze­adjuk a papának mi azt a kis pénzt, amiből megél. Hát kell nekem ilyesmi? Amía bírom magam, ne adjatok ti nekem semmit — mondtam magam­ban — megkeresem én a ma­gamét a közösben is. — És a jövedelem? — Szűköcske volt. amíg nem dolgoztam. Tavaly már majdnem 400 egységet csi­náltam, az idén túl kell hogy haladjam az 500-at is. Nézze csak — veszi elő a zsebéből a kis jegyzetfüzetet — ebbe írom most már, mit csinálok, hol dolgozgatok. Hiszi-e, hogy nem jártam iskolába? — Hogyan vezeti akkor a füzetet? a sorom, a fenét! Tizenötben kivittek katonának Tarnopol- ba, át is lőtték a lábam. Ehun e — itt. ment át a golyó. Mi­kor végre hazavergődtem, mindent meg kellett próbál­nom. Voltam én ács, elsze­gődtem a kőművesek mellé, később’még kereskedtem is borovicskabogyóval. A nyo­mor mindenre rávitt. Itt, Gö­dön, aztán helyrevergődtem, s volt olyan esztendő, amikor 27 disznó hízott az ólban. — És most hogy megy a so­ra? Hátracsapja a kalapját, ösz- szehúzza a szemöldökét, pis­log egyet-kettőt. — Ho-ogy érzem magam? — ismétli -— őszinte lehetek? — Jó lenne! — Nem volt nekem rossz egyéni koromban, de itt sem panaszkodhatom. Csak a lova­kat sajnálom. Úgy tartot­tuk mi a jószágot, mint a gyerekeket. Qktóber negye­dikén vitték el őket... Kösbevetőleg hadd, mond­jam el, mielőtt Makai Pé­ter bácsit megkerestem volna újtelepi otthonában, itt, az öreg eperfa alatt, az elnök már töviről hegyire elmondta, hányadán is állnak ők Pé­téi• bácsival. Az öregről a legjobbakat mondta. Igaz, amikor 59-ben Péter bácsi aláírta a nyilatkozatot, egy ideig messze elkerülte a tsz-t, jEso után sóhajtanak a szomjas kukoricatáblák — le­het vagy harminc fok. Fickó, a bundás is lógatja a nyelvét, de Makai Péter bácsi, az alsó­gödi Egyesült Törekvő Tsz ku­nos képű szőlőtermesztője nem vesz tudomást a délelőtti for­róságról. Ül az eperfa alatt, kalapja félig a szemébe húz­va, s rendületlenül veri a ka­szát. Néha hagyja csak ab­ba, hogy a szájában csüngő cigarettából hosszabb slukkot szívjon. Szemben ülök az öreggel, s közben faggatom, hogy megy az élete sora, mi­lyen lesz a szőlőtermés, mi hír a szövetkezeiben?-T- Megvónánk — válaszolja kurtán — eső is akadt a nyár elején, duzzadnak a fürtök. Én meg dógozgatok,• tennivaló mindig akad — Megszokta-e már a kö­zöst? — Itt is dolgozni kell. Bó- csán se nyaraltam. Hogy megérthessem, mire utal, a múltra tereli a szót: — Ez a környék itt — mu­tat az újtelepi házak felé — Bocsa. így hívjuk mi egymás között, szülőfalunkról elne­vezve, ahonnét idekeveredtünk vagy százhúszan negyvenhá­rom elején. Ott már kevés volt a föld, én is eladtam a szőlőm, itt vettem helyette 13 hold szántót. No, ne gondolja, hogy tán mindig rózsás volt AZ EPERFA ALATT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents